Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
1981. május 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Drágán dolgozunk LASSAN HOZZÁSZOKUNK — vagy máris megszoktuk? —, ha január akkor áremelés. (Bár volt már erre példa áprilisban, meg júniusban is, ám a rendre ismétlődő áremelések hava mégiscsak a január.} Most már eljutottunk odáig, hogy „nevén nevezzük a gyereket”, s egyre ritkábban kell mosolyognunk az „árrendezés” kifejezés használata miatt. (Igaz: megleltük a lehető legdiplo- matikusabb formulát; „Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye”. S e címbetűk olvastán senki nem számít például a világpiacon hovatovább eladhatatlan, nálunk viszont változatlanul méregdrága feket-fehér tévé- készülékek fogyasztói árának drasztikus csökkentésére.) Most már szinte le sem kell írni — az ilyesfajta „közlemények” indoklásaként, hogy „a világpiaci árak- emelkedése miatt...”, mert jól tudjuk: bennünket éppen olyan komisz keménységgel sújt a „világpiac”, mint bárki mást. (Hogy a külpiaci hatások, úgymond „határainknál megállíthatók és megállítandók ’ —, ez annak idején sem lehetett több, mint egy hatásosnak szánt szónoki fordulat.) A közvélemény óhaja — épp a minap hallottam egy ilyen megjegyzést —, hogy legyen egy évben egyszer, minden aktuális világpiaci támadást kivédő „árhivatali közlemény”, aztán hagyjanak bennünket békén a következő januárig. Ügy tűnik, mintha egyre közömbösebbek lennénk az áremelésekkel kapcsolatban. És ez a baj! Élünk és dolgozunk a „világpiaci hatások” bűvöletében, s nem fogjuk föl, hogy a körülmények közepette valami egészen más módon kellene dolgozni. Például: szervezetebben. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy jobban, pontosabban, következésképpen gazdaságosabban és olcsóbban. Sok éve már, hogy a munka- szervezés javításával kapcsolatos tennivalókra kormány- határozat hívta fel a figyelmet. (Jellemző: ehhez nálunk kormányhatározat kell...) S tán még jellemzőbb: a Munkaügyi Minisztérium legutóbbi megállapítása szerint, a szocialista szektorban működő vállalatok 40 százaléka az elmúlt két évben semmiféle értékelhető szervezési tevékenységet nem végzett. És gyanítható, hogy az eredményeket felmutató vállalatok „eredményei” is — részben — afféle statisztikai bűvészkedésnek köszönhetőek. Következésképpen, aligha lehetünk elégedettek a munka szervezettségével, így aztán miért is számolnánk az önköltséget lényegesen befolyásoló olcsóbb munkavégzéssel? Az indokoltnál drágább munka pedig — tetszik vagy nem tetszik — ott van a*z indokoltnál magasabb árakban. VAGY: A MINŐSÉG. Kiszámították például, hogy ha a ruházkodási cikkek, bútorok, a háztartási gépek és a híradástechnikai berendezések minősége csak annyit javulna, hogy ezzel élettartamuk mindössze 10 százalékkal növekedne, akkor ez évi hétmilliárd (!) forint kiadástól mentesítené a lakosságot. Ügy, hogy közben sem a gyártási költségek, sem a fogyasztói árak nem emelkednének. Az árak viszont emelkednek. Mert ha arról van szó, hogy „jobb minőséget”, akkor szótárunkban ez többnyire az „újat, a korszerűbbet” jelenti. Az újhoz, jobbhoz, korszerűbbhöz pedig — gondolkodásunk szerint — fejlesztések, új beruházások, tehát újabb pénzösszegek szükségesek. Márpedig ezt valakinek meg kell fizetnie! Sajátságos — és persze támadhatatlan — okoskodás, egyetlen, de korántsem jelentéktelen szépséghibával: a logikai sorból kihagyjuk azokat a mérhetetlen belső tartalékokat, amelyek hasznosítása a minőség javítására is jótékony hatással lehetnek. Ehhez megint csak nem kell más, mirit szervezettebben, pontosabban, tehát jobban dolgozni. Ez pedig nem a nagy pénzekkel megvalósítható beruházások függvénye. AZ ÁRAK nem csak a világpiaci hatások miatt emelkednek. Emelkednek azért is, mert tudnánk ugyan jobban, szervezettebben, tehát olcsóbban dolgozni, de nem dolgozunk. Mi ezt a stílust és ezt a tempót szoktuk meg. Ebből a szempontból viszont talán nem is jönnek rosszul a sorozatban ismétlődő áremelkedések. Előbb-utóbb csak belátjuk, hogy az árak alakításának legfontosabb szintere a termelés! Másképpen fogalmazva: az árak változatlan színvonalon tartásának, netán csökkentésének is ára van. És egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a hanyag, a rossz, az összevissza kapkodással végzett munkát árfelhajtó tényezőként könyveljük el. Ez ügyben igazán nem ártana némi egészséges — és társadalmi méretű — felháborodás, ami végül is cselekvéshez vezet. Többre és mesz- szebbre jutnánk ily módon, s nem kellene beletörődnünk: ha január, akkor áremelés. V. Cs. Porhanyítják a talajt A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetnél 39 hektár földet készítenek elő babvetéshez. Kolozsnyák István és Kiss Sándor tárcsázással és kultivátorozással porhanyítják a talajt. (JL. felv.) MENNYIT KERES EGY TEHENÉSZ? Az országos és megyei átlagot jóval meghaladó az egy tehénre jutó tejtermelés a beregdaróci Barátság Termelőszövetkezetben. Az 1980. évi tejtermelési versenyben magyartarka állománnyal 4344 literes átlaggal lettek az elsők. Sok éve elsők. Á húzóerő Csendes, borongós tavaszi hétköznapi délután az, amikor négy ember a sikeres gazdálkodás taglalásába belefeledkezik. Mester Endre a termelőszövetkezet párttitkára — régi gazda, sokat tapasztalt ember azt mondja: — 1975-ig háromezer liter volt itt a bűvös szám, mindig azt szerettük volna elérni, túlszárnyalni. Nem volt könnyű és most már azt is tudjuk, hogy miért. Nem lehet úgy eredményt elérni, ha nem egységes és összehangolt a fejlesztés. Amikor dr. Révész Ferenc vette kezébe az ágazat irányítását, nemcsak azzal törődött, hogy jó tejelő teheneink legyenek, de kellettek a jó szakemberek, szükség volt a jó legelőre, a megfelelő takarmányra. Beszélgettünk a jó szakemberekről és arról, hogy a munkára nevelés kettős feladat. Sarkallja az embereket egyrészt a teljesítménybérezés, de legalább annyira húzóerő az önként vállalt elkötelezettség a szocialista munkaverseny. — Most kilenc szocialista brigád dolgozik a szakosított telepeken. A kezdeti időben A bűvös szám úgy történt ez a verseny, hogy azt mondtuk: adjunk egy kis pénzt a brigádtagoknak, hadd lelkesíts^ őket. A végeredmény tudott: megyei elsőség és 4344 liter tej. De vajon mennyit keres ma egy jó tehenész? Az egyik legjobb fejő, állatgondozó Kelemen Béla. Tavaly összesen 78 ezer forintot borítékolt számára a pénztáros. Havonta több mint hatezer forintot. — Nem sok ez? — Aki megdolgozik érte, annak nem sok. És mi örülünk, hogy sok a Kelemen Bélához hasonló tehenészünk. Hagy Pali csizmája A beregdaróci határban 2300 hektár a gyepterület, de szántón is terem a jószágnak takarmány. Kell is, hiszen a közösben az átlagos tehénlétszám 2000 és a háztájiban is van legalább ennyi. Ábrók I mre a termelőszövetkezet elnöke azt mondja erről: — Ami takarmány kell az állatoknak, azt mi megtermeljük. Ezért is igyekszünk a gyepgazdálkodást a lehetőségekhez mérten korszerűsíteni.' Az elmúlt öt évben 650 hektáron végeztünk komplex gyepfelújítást. Nem olcsó munka, de megéri. A végszó, hogy megéri kíváncsivá teszi az embert, miért, hogyan? Vesszük elő a papírt, ceruzát, számolunk. A felújított legelőn 40—50 mázsa száraz széna az első kaszálás hozama. Az ülepedett, kilúgozott kitaposott területekről jó ha 20—25 mázsát betakarítanak. Egy hektár felújítása 12 ezer forintba kerül, egy kaszálás többlettermés értéke 2500—3000 forint. Persze a felújítás költségeit több éven át fizeti vissza a rét, a legelő. Két-három év múlva már nagy haszonnal. — Természetesen mi nemcsak a takarmány megtermelésére, de annak a maximális hasznosítására is gondolunk. Nem mérjük Nagy Pali csizmája után se az abrakot, se á szénát! ki a Nagy Pali? Csak úgy mondják errefelé a pocsékolóra, arra, aki nem számol, nem kalkulál, kis lábra nagy csizmát I isztelt Szerkesztőség! Nem akarok semmit felfedezni, csupán néhány olyan dolgot szeretnék megemlíteni, ami miatt naponta mérgelődöm. Sok dolgon lehetne változtatni — kevés költséggel. S mivel hiszem az írott szó erejében, abban reménykedem, ha a helyi lap foglalkozik a problémákkal, csak- csak történik valami. Bár ... A napokban megjelent egy cikk, hogy a Toldi u. 67. számú ház mellett hetek óta ott a mély árok ... Azóta is ott van! Az Ungvár sétány 1. szám alól költöztünk ide. Van egy barna kínai pincsi kutyánk. Beköltözésünk után (augusztus végén) néhány lakótárs sportot űzött abból, hogy felugatott, zörgött, s izgatták a kis jószágot. Nem annak örültek, hogy gyermekük eleven kutyát lát, s az állatok szeretetét megtanulhatja. Feljelentettek a lakásszövetkezetnél, hogy az ő gyermekük fél. Pedig meg kellett volna tanítani gyermekeiket arra, hogy a kutya csak akkor mar meg valakit, ha bántják ... Hogy mások az ablakokból Á nővér levele az utcára dobják a banánhéjat és a pezsgős üveget? Most parkosítás folyik. Felástunk a ház előtt. A piacon vettem palántákat, elültettem, valakik kicibálták. Ugyancsak a ház: kertitörpe trónol egy virágágyon, annak ellenére, hogy a házfelügyelőnél többen tiltakoztunk. Ö tehetetlen — a kertitörpe gyermekeink szépérzékének rombolására — maradt. Mivel mellettünk a Marika presszó, s jó a forgalma, lassan nem csak a környék, az egész város rajtunk nevet majd. Örülök, hogy lapjuk sokat foglalkozik az egészségügyi dolgozókkal. A Sóstói úti kórházban dolgozom én is. A Főnővér motoron című cikk főszereplőjének beosztottja vagyok... Nagy segítség lenne nekünk, ha a lapban időnként egészségügyi felvilágosító hatású cikkek is megjelennének, ha inkognitóban egy-egy látogatáskor bejönne egy újságíró! Kis csecsemőt letesznek a tbc-s beteg ágyára ... Italt hoznak, szeszt, a 70 éves néninek .. . Sorolhatnám, folytathatnám sokáig. Mi nővérek nagyon kevesek vagyunk. Mindenkinek nem foghatjuk a kezét. Egy-egy beteg gyógyítása rengetegbe kerül. Viszem az injekcióját — a W. C.-ben (tilos) cigarettázik ... Próbálom magyarázni, ne kormozza a beteg tüdejét stb. Értelmére próbálok hatni, azt mondja: „Nővérke a hernyót is füsttel ölik” ... Mit tehetek? Most is sok lázas beteg van, aki esküszik arra, hogy árt neki, ha reggel lezuhanyozik ... Egyébként értelmes emberek... Az üdítő italokat reggeltől estig reklámozzák. Az egészségügynek nem lenne rá nagyobb szüksége? Lenne — és erre még ezer példát tudnék felhozni! Egyszer láttam a tv-ben: „Hogyan mondjam el neked?” címmel zenei aláfestéssel egy jelenetet, ami két fiatal meghiusúlt szerelmi jelenetét mutatta be, mert a fiú ápolatlan volt. Azóta nem látom, pedig naponta csak egyszer kellene levetíteni. Vagy a tv-maci- val játszatni ilyesmit. Helyben is foglalkozhatnánk hasonló felvilágosítással. Még egy dolog: most festik fel újból az útburkolati jeleket. Nem lehetne zebrát festeni a Sóstói úti kórház elé? Vagy megvárjuk, míg ott baleset történik. Drága tandíj lenne! Mert nagy a gyalogos forgalom, s az autóknak semmi sebesség- korlátozó tábla nincs kint. T udom, hogy ezek a dolgok nem jelentenek újat a szerkesztőség dolgozóinak. Mégis úgy gondolom nem árt, ha mi, mindennapi emberek is megírjuk és zre vételei nke t. Most látom: három oldalt’ teleírtam. Ki fogja ezt elolvasni? Mindenesetre, ha elolvassa bárki — köszönöm. Tisztelettel: Nagy né Gál Etelka Nyíregyháza, Toldi u. 67. X. 84. Nyereség: 9 millió A beregdaróci tsz a Tauri- na tagja és maximálisan igénybe veszik a termelési rendszer szolgálatait. A takarmányok beltartalmi értékét a pápai laboratóriumban vizsgáltatják meg, így aztán mindig tudják, mit etetnek, mennyit etetnek. Ehhez persze azt is kell tudni, mennyit termeljenek, hogyan termeljenek. Földes Lajos főagro- nómusnak ehhez kapcsolódó a véleménye: — Az nálunk már régen eldőlt, hogy az adottságokhoz és hagyományokhoz igazodva csak az állattenyésztésre sza- kosodhatunk. Vita csak abban lehet, hogy a termésszerkezetet az állattenyésztéshez miként igazítsuk. Idén például nem termelünk napraforgót, helyette is kukoricát, takarmányt. A napraforgón nincs jövedelem, sőt ráfizetünk. — ^És a tejtermelésre, húsra nem lehet ráfizetni? — Nálunk nem. Ügy csináljuk, hogy ne lehessen. — Ezt az agronómus, a növénytermesztő mondja? — Mondhatom, hiszen mi az állattenyésztésre dolgozunk. A mi részünk sem lehet kisebb az eredményben, hiszen az is számít, mi menynyi takarmányt adunk és főleg milyen minőségben. Beregdarócon tavaly 1 millió 707 ezer liter tejet, 4082 mázsa hizómarhát értkesítettek. Az állattenyésztési ágazat 37 milliós árbevételt teljesített. Erről beszélgettünk. Seres Ernő Szélfogó tizennyolc hektáron Erdő a Cugosban A tavaszi erdősítésnél 18,3 hektáron telepített új erdőt Nyíregyháza közvetlen környékén a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyíregyházi erdészete. Ezen a területen már — az előzetes talaj- vizsgálatok alapján — olyan fafajokat ültettek, amelyek a legjobban megfelelnek a fák élettani igényeinek, így a legoptimálisabb feltételek nyílnak a gyors fejlődéshez. Ennek megfelelően ültettek el 14 ezer erdei fenyőt, 7,5 ezer ' vöröstölgyet, 7 ezer fehérnyár, és félezer darab fehérfűz csemetét, részben magágyi csemete, gyökeres, iletve botdugvány minőségben. Alkalmaztak magvetést is. Kocsányos tölgy makkjából harminc, a vöröstölgy makkjából pedig 4,5 mázsa került a földbe. Bár ez a terület öt helyen — egyrészt a már meglévő sóstói erdőhöz csatlakozva — szétszórtan van, már szerves részét képezi annak a távlatokban megvalósuló, egységes védőerdősávnak, amely az uralkodó észak-keleti szelektől védi a várost. A legnagyobb telepített terület — közel tíz hektár — az úgynevezett cugosi részen volt. Ide kocsányos tölgy makk, és fehérnyár került.' Ugyancsak ilyen fafajtákból telepítettek új erdőt három hektáron a kommunális szolgáltató vállalat mellett. A bujtosi másfél hektáros telepítéshez a fehérnyáron kívül már vöröstölgy makkot is vetettek. Az erdei fenyő pedig a déli ipartelephez tartozó Szalmáskertben díszük majd, a kevés fehérfűzzel együtt 2,4 hektáron. Vöröstölgyet vetettek másfél hektáron a Ti- szavasvári út mentén. (iá) Bisztró Besenyődön Egy régi vegyesboltot - alakított bisztróvá Besenyődön a Baktalórántházi ÁFÉSZ. Az új vendéglátóhelyen feketekávét főznek, cukrász- és hideg- konyhai termékeket is árusítanak. Ez utóbbi készítmények a baktai ÁFÉSZ termelőüzemeiből kerülnek pultra Besenyődön.
