Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

1981. május 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Alkalmazkodni a változó gazdasági vk7íinvnkhfl7 Beszélgetés dr. Forgács Andrással, YIOlUII | IIIIIIUI. a mátészalkai városi-járási pb első titkárával Nyolc kitüntetési ünnepség volt a közel­múltban Mátészalkán, illetve a járásban: a kongresszusi és a felszabadulási munkaver­senyben a MOM, a MÁV körzeti üzemfőnök­sége, a MEZŐGÉP gyáregysége, az ÉRDÉRT, a Csengeri ÁFÉSZ, a Nagyecsedi Takarékszö­vetkezet, á jármi és a hodászi termelőszövet­kezet kollektívája vehetett át kitüntetést — a kiváló címtől a Minisztertanács vándor­zászlajáig. Mit jeleznek ezek az elismerések hosszabb távon — erről, s a szatmári térsé­get érintő gazdaságpolitikai kérdésekről be­szélgettünk dr. Forgács Ándrással, a máté­szalkai városi-járási pártbizottság első titká­rával. — A kitüntetés mindig jel­zi egy kollektíva jó munká­ját, de korántsem egyetlen esztendőét — mondta a be­vezetőben Forgács András. — Ügy gondolom, ' kitüntetett gyáraink, szövetkezeteink el­ismerése alkalmat nyújt arra is, hogy a nekik szóló gratu­lációk mellett azt is elmond­hassuk, hogy Mátészalka és a járás kiemelkedő öt esz­tendőt zárt 1980-ban. Ez a városfejlesztésre és az ipar- fejlesztésre egyaránt vonat­kozik. Hosszabb időszak ipar- telepítési, mezőgazdaságfej­lesztési eredményei (amelyek­ben országos és megyei szer­vek előlegezett bizalma is megnyilvánult) most értek be, s egyben újabb lehetősé­geket nyitottak meg. Mit jelentett a gyorsan fejlődő Mátészalka és a járás számára az V. ötéves tervidőszak? — Az üzemekben kialakult és megerősödött a szakem­bergárda; a munkások fele már szakképzett, a techniku­sok száma csaknem megkét­szereződött öt év alatt, a fel­sőfokú végzettséggel rendel­kezők egyharmada is ez idő alatt kezdett dolgozni a vá­rosban, járásban. Üzemeink­ben termelékenyebben, jobb minőségű munkát végeznek, tavaly például már a terme­lés növekedésének 90 száza­lékát a termelékenység javu­lása eredményezte, az export negyedével nőtt. Sikeres volt a MOM, a bútorgyár és az ISG termékszerkezet-váltása, valamint a MEZŐGÉP telje­sen tiszta profiljának kiala­kítása. Különösen előnyös, hogy erősödött az üzemek ve­zető szakembergárdája. Közismert, hogy a me­zőgazdaság sok gond kö­zepette termelte meg a szükséges gabonát, húst, gyümölcsöt. Ezt is figye­lembe véve mit emelne ki a járás mezőgazdaságának utóbbi éveiből? — A kemény napi munka elismerése mellett főként a hosszabb távú célokért tett erőfeszítéseket. Koncentrá­lódtak tsz-eink, ma egy kö­zös gazdaság átlagos területe 3800 hektár. Sokat változott a vezetés színvonala. Több mint 200 agrármérnök dolgozik már a gazdaságokban, s a jól felkészült fiatalok közül mind többen kerülnek vezető posz­tokra. Hatékonyabb is a me­zőgazdaságban végzett mun­ka; miközben a tsz-tagság létszáma mintegy ötödével csökkent, a termelési értéke egyharmadával növekedett. A mai termelési szerkezet lé­nyegesen jobban alkalmazko­dik az adottságokhoz. Na­gyon fontosnak tartjuk, hogy megvalósul a megtermelt al­ma egy részének feldolgozá­sa, két almaié-, illetve sűrít­ménykészítő üzem dolgozik már Vaján, illetve Mátészal­kán, s valóban komoly kise­gítő üzemágak létesültek né­hány termelőszövetkezetben, mint például Tyúkodon a fa- és vasipari részleg, Nagyecse- den a MEDICOR üzeme, Csengerben a betonelemgyár- tás, Hodászon a fafeldolgo­zás. Az átfogó értékelés első­sorban eredményeket tar­talmaz. Milyen gondjaikat hozták át az újabb közép­távú tervidőszakra? — A mezőgazdaság régi gondjai nem oldódtak meg az elmúlt öt évben sem. Ter­melőszövetkezeteink három­negyede kedvezőtlen adott­ságok közepette termel, sok az ár-, és belvíz sújtotta te­rület, ami szinte minden év­ben éreztette hatását. Ta­valy is nagy társadalmi ösz- szefogásra volt szükség az időjárás, az ár- és belvízká­rok mérséklése érdekében — amely járásunkban is a me­gyei pártbizottság felhívása alapján bontakozott ki. — öt tsz-ünk mégis veszteséges lett, ezek gazdaságának hely­reállítása különösen fontos. Sajnos, legnagyobb gondunk­ban, a vízrendezésben most alig tudunk előbbre lépni, mert a tervezett munkákra is csak a tervidőszak második felében kerülhet sor a pénz­ügyi ütemezés miatt. A leg­fontosabb ágazatokra pártbi­zottságunknak hosszabb távú koncepciója van. így például a szarvasmarha-tenyésztés­ben szeretnénk jobban ki­használni a takarmányter­mesztésben meglévő poten­ciális lehetőségeinket. A gaz­daságok öt és fél ezres tehén- állományának nyolcezerre történő fejlesztését látnánk célszerűnek. Eközben az in­tenzív tejelő fajták arányát megnégyszerezve 72 száza­lékra szeretnénk fejleszteni, mintegy négyezer literes át­lagos tej hozammal. A gyü­mölcstermesztésben gazda­ságpolitikai terveink a téli- alma-termesztés és -feldol­gozás teljes vertikumának szélesítését irányozzák elő, ami azért is fontos, mert je­lenleg a tsz-ek termelési ér­tékének alig több mint egy- harmadát adó gyümölcster­mesztés hozza a nyereség fe­lét; ebben tehát jó gazdálko­dással további lehetőségeink vannak. Hogyan fejlődhet a kö­vetkező öt esztendőben a szatmári ipar? — Terveink elsősorban a meglévő üzemi létesítmények jobb hasznosítására alapoz­nak, s nekünk is jobban kell alkalmazkodni a megváltozott gazdasági viszonyokhoz. Az ISG,'a finomkötöttáru-gyár, a bútorgyár a hazai piac mel­lett exportra is többet ter­mel, s a MOM is felkészül újabb termékek gyártására, a csengeri cipőüzem pedig be­lép a termelékeny ipari mun­kahelyek sorába. Üzemi pártszervezeteink változatla­nul nagy gondot fordítanak a minőség és a hatékonyság követelményeire' politikai esz­közökkel is segítik a jobb gazdasági munkát. Sokat vá­runk a számában és felké­szültségében is megerősödött munkásságtól, a műszaki, gaz­dasági értelmiségtől. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a felkészült fiatal szakembe­reket — munkástól mérnökig egyaránt — fokozottan von­juk be a döntés-előkészítés­be, a koncepciók kialakításá­ba, s szervezzük meg még jobban a közösen kialakított tervek megvalósítását. Ehhez minden lehetőségünk adott, a jó politikai légkör, s a lé­nyegében új üzemekben dol­gozó, fejlődő, tehetséges szak­embergárda egyaránt — mondta befejezésül Forgács András. M. S. Dönteni nyugodt lelkiismerettel Munkás a pulpituson Az átszervezés után két kö­zépvezető lett volna egymás mellett, természetesen kenyér­törésre került sor, az egyik­nek más beosztást kellett ad­ni. Az elmozdított középve­zetőnek három jó állást is fel­ajánlottak, mindegyiket eluta­sította, mert egy hajszálnyi­val lejjebb csúszott a rang­létrán. Történt mindez az Ön­tödei Vállalat kisvárdai gyá­rában, ahol a vállalati dön­tőbizottság a szóban forgó kö­zépvezető panaszát elutasítot­ta. A Nyíregyházi Munka­ügyi Bíróság a középvezető­nek adott ugyan igazat, de ez­zel az ügynek még nem lett vége. A Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta a vállalati DB intézkedését. Döntés —- a vezetővel szemben A vállalati döntőbizottság­ban vasas munkások ülnek többségben, az igazságér­zetükre és a helyi ismerete­ikre apellálnak döntéseiknél. A döntőbizottság elnöke, Tóth József munkaügyi csoportve­zető. Beosztásánál fogva is is­mer jó néhány jogszabályt, rendeletet. Azt mondja, az önképzésre is gondot fordít. Elolvassa a szükséges irodal­mat, figyelemmel kíséri á tv Jogi esetek című műsorát. A Magyar Jogász Szövetség ál­tal szervezett tanfolyamokon iS részt vesz a db-tagokkal együtt. Mint mondja, meg­akadt az egyik ügynél, nem tudott mit kezdeni vele. Vet­te a fáradtságot, beutazott Nyíregyházára a munkaügyi bíróságra és kérte a szakbíró véleményét. Az utóbbi két évben fon­tos ügyben kétszer hoztak döntést a gyár gazdasági ve­zetői ellen. Természetesen emiatt nem érte őket hátrá­nyos megkülönböztetés. Az egyik emlékezetes ügyet fel­idézi a db-elnök. Három hal­láskárosult dolgozó anyagi kö­vetelését az igazgató elutasí­totta. A db a munkásoknak adott igazat. A munkaügyi bíróság is. Fellebezés után a megyei bíróságra került az ügy, itt is a db-nek, illetve a dolgozóknak adtak igazat. Ez az ügy a szó szoros értelmé­ben kemény munkát adott Tóth Józsefnek. Kérte az Or­szágos Munkaügyi és Üzem­egészségügyi Intézet szakvé­leményét, utazgatott, vélemé­nyeket kért és továbbított. Megérte. Az üzemrészben egy műszaki intézkedés után csök­kent a zajszint. „Ott vagyok köztük" Olyan esetük is volt, amire nem szívesen emlékezik, mert tévedett a db. A db-elnök beszédes sta­tisztikát mutat. 1977-ben 26 ügyet tárgyaltak, egy évvel később ötöt, tavalyelőtt ti­zet, tavaly már csak négyet. A csökkenés azt is jelenti, hogy egy-egy ügy döntés-elő­készítésére több időt lehet fordítani. A vállalati db egyik tagja Hegedűs János satuszerelő. „Ott vagyok köztük, isme­rem az ügyeket” — mondja elöljáróban. Azzal folytatja: a db nyolc tagja képviseli az összes üzemrészt, még az „irodistákat” is. A döntéshez általában azt a db-tagot hív­ják, aki mint munkatárs leg­közelebb áll az ügyfélhez. Hangulatot formál Jerkus Ferenc szb-titkár: „A hangulatot, a légkört is is befolyásolják a döntések. A vállalati döntőbizottság bi­zonyos mértékig politikai munkát is végez.” Vajon mi­ért csökkentek a munkaügyi viták a gyárban? Az szb-tit- kár szerint alapvetően két oka van ennek: egyrészt szélese­dett az üzemi demokrácia, másrészt a jogsegélyszolgálat a szakképzett jogász vezetésé­vel több ügyet megnyugtató­an elintéz. A db-tagok felnőt­tek feladatukhoz. Társadalmi munkájukért — részben a szakszervezet közbenjárására — megkapják az erkölcsi el­ismerést. Nábrádi Lajos Tiszadobi órák 3 ani bácsi megmutatta az óráit, mert ketyeg az öreg házban vagy egy tucatnyi. Az öreg vekker kötelessége, hogy együtt jár­jon a húzós kakukkórával, a tenyérnyi zsebóra dolga, hogy időt csengessen ha va­lamelyik vekker megfeled­kezne a dolgáról. Gorzás Já­Áz öreg porta, és a házigaz­dánk. (Gaál Béla felvétele) nos bácsi órái a mát mutat­ják. A ház, ahol ketyegnek pontosan egy híján kétszáz éves. — Órás volt János bá­tyám? — Á, csak hozzájuk pisz­káltam, mert szerettem őket. — Mondják a rádióhoz is ért? — Azt csak úgy tanultam meg, hogy belenéztem egybe. Aztán kíváncsi lettem a töb­bire is. Most már nem csi­nálom. Hetvenöt éves va­gyok. Remeg már a kezem. A tanács segít... — A ház? — Való ez még a szép­apámtól. Akkurátus ember volt, aztán, hogy elakarták venni a földjét, hát olyat tett hirtelen haragjában, hogy le­szedte a grófok gazdatisztjét a lóról... A gazdatiszt bele­halt. Szépapámat elvitték, de a szépanyám addig vitte a jó kecsegéket a hivatalokba, hogy szólás is lett belőle : „A kecsege orros hal, még a rabot is kitúrja a börtönéből” ... Nevetéssel adózunk a régi történetnek, aztán Gorzás Ja­ni bácsi körülvezet a jövőre már két évszázados, sza- badkéményes, nádtetejű ház­ban. Olyan makulátlan a rend, hogy az ember lábat tö­röl a licselt padlónak is. — Amióta a feleségem el­ment szegény, magamban élek, de úgy, ha visszajönne se kiabálhatna rám ... Elfogy a levegő a szóból, mert van ahonnan visszajön­ni sohase lehet már. — A sport betettem, de a kemencét nem bontottam el, hadd lássa, aki utánunk él... A kamrában, a szerszámok birodalmában is mosolyog a rend. Az órajavításhoz, a rá­diójavításhoz az is hozzátar­tozott, hogy Jani bácsi drót­tal repedt cserepeket gyó­gyított ha kellett, mert ezer­mestere volt a falujának, két keze után élő egyszerű ember. — Volt az életemben két háború. Volt benne rossz, ta­lán több is a jónál, de néz­ze meg ezeket a vén falakat. Ezek azt tették amire rendel­te őket a sorsuk, hát én se tettem mást, mert mit is te­hettem volna másként. Vala­mikor kegyetlen törvényben élt az ember, a fiatalja kisza­badult belőle, de engem már ideköt a hűség. — Üjság is jár Jani bá­tyám? — Jár. Tudja, belőlem is elfogyna a világ, ha hagy­nám, hogy körülöttem fogyni kezdjen. A házzal majdnem egyidős az istálló. Mutatja, hogy ide­gen katonák lovai harapták ki a jászolt. Kínok emléke, hogy az egyik ló foga ott ma­radt ben a fában. Emlékmű­veként a torzult világnak. — Engemet ne sajnáljon senki. Jól megélek. Tavaly fedettem újra náddal a házat. Kapok segélyt, támogatást. Kapok jó szót is az emberek­től. Annyi melegséget, ameny- nyit a spór tud kínálni egy- egy hűvös estén. Persze bol­dogabb lennék, ha a kezem nem remegne, ha nem lennék magam, ha nem lenne asz- szonytalan a ház. Sokszor el­gondoltam én, hogy a házak­ban emberek laknak, de a fa­lak csak az asszonyoktól él­nek. Hát így vagyok, most már magam. Néha nehéz. Egy hónapja még az újságot is le­mondtam, de most megrende­lem újra. — Van-e valami nagyon szép amire gondol néha Jani bátyám? — Van hát. Tudja, ha az ember jószágot etet, akkor örömet szór a maggal. Örö­met meg életet is. Hát mag­szórás lesz az is, mert így mondják, hogy amikor én már nem leszek akkor is megvédik az időnek ezt a há­zat. A fiatalok majd megta­nulják, hogy miként éltünk mi régiek ... Bartha Gábor Mi a véleménye? Karádi István, a MÉSZÖV termeltetési és felvásárlási osztályvezető-helyettese. A zöldségtermesztő szakcsoportokról — Megyénkben országosan is az elsők között alakultak meg a zöldségtermesztő szak­csoportok, közülük is legha­marabb Porcsalmán, a helyi Áfész kebelében hat évvel ezelőtt. Még ugyanebben az évben, 1975-ben további kettő követte, jelenleg Szabolcs- Szatmárban 15 zöldségter­mesztő csoport működik, csak­nem félezer taggal. Ez azért is figyelemre méltó, mert me­gyénk soha nem tartozott a kimondottan zöldséggel fog­lalkozó területek közé. Sze­rencsére ma már a létszámot tekintve is az élen haladó megyék között tartanak ben­nünket számon. — Az eltelt évek alatt igen jó kapcsolat alakult ki a kis­termelők és az Áfész-ek kö­zött. Jelenleg a megyében 376 helyen yeszik át a kisterme­lőktől az árut, ami azt is mu­tatja, ma már nem kell az embereknek a negyedik, ötö­dik települést felkeresni, hogy vevőt találjanak portékáikra. Jól jár ezzel a kistermelő, de jól jár az Áfész, meg az üz­let is, hiszen a szakcsoportok tagjai által megtermelt para­dicsom, paprika, retek köny- nyít az ellátásért felelős szö­vetkezetek gondjain, jelentős segítséget nyújtanak a helyi ellátásban. — Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szakcsoportok nem képesek megoldani a megye zöldségel- látását, de ez nem is lehet cél­ja a koordináló szerepet be­töltő szövetkezeteknek. A zöldségfélék nagy részét to­vábbra is a nagyobb hagyo­mányokkal rendelkező me­gyékből szerezzük be, de nem lebecsülendő az a 400 tonna zöldség sem, amit a múlt év­ben megyénk szakcsoportjai termesztettek, illetve értéke­sítettek. Már csak azért sem lehet lebecsülni ezt a mennyi' séget, mert ennek jelentős ré­szét a primőr áruk adták. — Szabolcsban a primőr áruk tömege azóta emelkedik évről évre, amióta a szakcso­portok a szövetkezetektől kü­lönböző kedvezményeket kap­tak. Létrehoztak a megyében 19 palántanevelő telepet, ahol a kistermelők önköltségi áron juthatnak a palántákhoz. Az Áfész-szel szerződést kötött tagokat támogatják a fólia és váz vásárlásánál: ha teljesíti a szerződésben vállalt feltéte­leket, 50 százalékos árenged­ményt kap mindkét termékre. A fóliára például minden év­ben, de a vázra is, ha bővíti az alapterületet. — A múlt évben a szak­csoportok fólia alatt 5600 négyzetméteren termesztettek zöldséget, ez a terület az idén már eléri a 6000 négy­zetmétert. A jövőben igen fontos feladat a csoportok tagjai számának növelése, va­lamint a paprika és a paradi­csom területének, termésho­zamának emelése. Ehhez, mint eddig is, a szövetkezetek min­den segítséget megadnak majd. Balogh Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom