Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

1981. május 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nyertes a vevő |J^Ö?iröÍO A közelmúltban együtt­működési megállapo­dás jött létre a Nyír­egyházi Áfész és a Zöldért vállalat között — a város jobb zöldség- és gyümölcsellátása érdekében. Ezt megelőzően a szövetkezet és az állami vál­lalat pártvezetősége együttes ülésen tanácskozott a témá­ról. Ez is egyik bizonyítása annak, hogy az utóbbi időben a kereskedelmi vállalatoknál és a szövetkezetekben javult a pártmunka. Kis híján más­fél éve annak, hogy a megye- székhelyen megalakult a ke­reskedelmi ágazati pártbizott­ság. Segítő, irányító tevékeny­ségének eredményéről nemrég tanácskoztak a városi pártbi­zottságon. Az is újabb ered­mény, hogy június 1-től a kereskedelmi pártbizottság megkapja az önálló tagfelvé­teli jogot. A kezdeti útkeresés után a pártbizottság jól megtalálta helyét és szerepét a szerte­ágazó pártmunkában. Tevé­kenysége immár túlnő a vá­ros, illetve a megye határain. A Belkereskedelmi Miniszté­rium pártbizottsága például „szakmai” és „speciális” út­mutatásokkal, tanácsokkal szolgál. Az ÁFOR nyíregyházi kirendeltsége a miskolci köz­ponthoz tartozik. A rövid idő alatt kialakult jó kapcsolat­nak köszönhető, hogy (ha a nyíregyházi kirendeltségről van szó) a borsodi vezetők minden fontos témában, még a jutalmazásoknál is kikérik a nyíregyházi kereskedelmi pártbizottság véleményét. A megyei és a városi ta­nács illetékes osztályával is élő kapcsolatot alakítottak ki. Idézet egy beszámolóból: „Irányító és ellenőrző felada­tunk ellátásában hasznosítjuk a tanácsi szakigazgatási szer­vek tapasztalatait.” A kereskedelempolitika jól illeszkedik az ágazati pártbi­zottság munkájába. Ennek közvetve o lakosság is hasznát veheti. A kereskede­lem és a vendéglátás minden területén dolgoznak pártta­gok. A pártmegbízatások többsége eddig is a gyakorlati munka segítésére irányult. Csakhogy az utóbbi időben több alapszervezetben felül­vizsgálták a megbízatásokat, sokan új és konkrét megbíza­tást kaptak. Tavaly a pártbi­zottsághoz tartozó alapszer­vezetekbe harmincegy új párttagot vettek fel. Többsé­gük közvetlen kapcsolatban áll a vásárlókkal és a vendé­gekkel. Még az arány is jó: 15 fizikai dolgozó és 16 nő van az új párttagok között, ök már eleve azt kapták megbí­zatásként, hogy udvariasan bánjanak a vevőkkel és pél­damutatóan segítsék az üzlet- politikai célok megvalósítását. Az új pártbizottság első lé­pései közé tartozott, hogy sor­ra vette a különböző pártha­tározatok végrehajtását, de nemcsak úgy általában, ha­nem konkrétan. Egyik helyen például a nőpolitikái határo­zat végrehajtásán kellett ja­vítani, egy másik alaszerve- zetben a munkaverseny fel­lendítésére volt szükség. A politikai oktatás mindenütt javult. Az is általános tapasz­talat, hogy a dolgozók — a pártonkívüliek is — kezde­ményezőbbek lettek. A z előbb említett beszá­molóban olvasható: „Munkastílusunkat fo­kozatosan javítjuk.” Erre a munkastílusra jellemző o kezdeti lendület. Fontos, hogy ez a lendület a jövőben sem csökkenjen. N. L. Kabátok — hazai piacra Már az őszre készülődnek a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál. A napokban megkezdték a kabátok gyár­tását osztrák és NDK alap­anyagból. Az első ezer da­rabos szállítmányt hamarosan útnak is indítják, elsősorban a Kelettextil, illetve a Bor­sodi Felsőruházati Nagykeres­kedelmi Vállalat megrendelé­sére. Gyümölcsfa „születik“ A Nyíregyházi Főiskolai Tan­gazdaság gyulatanyai üzemé­ben évente több százezer gyü­mölcsfaoltványt, csemegevesz- szőt nevelnek. A nagy munkát a tavasz adja. 1100 db fekete- dió-alanyt gondoznák a hűtő­házban. Képünkön Dudás Já­nos öntözi a növényeket. (Elek Emil felvétele) Zöldségfélék Fehérgyarmatnak Az idén kilenc hektáron termel zöldségeket a fehér- gyarmati Győzhetetlen Bri­gád Termelőszövetkezet, ez­zel segítve a város ellátását. A három-három hektár ubor­kát, illetve káposztát szabad ágyban, az 1 hektár paprikát és a 2 hektár paradicsomot melegágyban palántázták. Kölesén van egy ember, Bi­hari Lajos, aki jó húsz éve a nap minden eseményét le­írja füzetébe. Ki ment férj­hez? Ki halt meg és miben? Mi történt aznap a faluban? Tetszett-e a közönségnek a pesti művészek előadása? Hány fokot mutatott a hőmé­rő? Nincs olyan esemény a fa­luban, ahol ne lenne ott és ne jegyezné fel a történteket. Hitelesen, egyszerűen, jót, rosszat. Ez év januárjában feljegyezte többek között, hogy 16-án Zum Lászlónak megvágta a kezét a fűrész, 2I-én meghalt Máté Károly, 69 éves korában, 27-én bal­eset érte Hernócki Zsigmon- dot, rádőlt a fűrészgép. De éppúgy a füzetbe került, hogy áprilisban megnyílt Kopasz Jenőné vegyes magánboltja, minthogy április 20-án virág­zott az idén a cseresznye, a meggy és a körte ... Külön lapon írja az idei halottakat: id. Dobrai Jánosné 85 éves, öregségben, Mátyás Ferenc 47 éves szívinfarktusban halt meg. Mindennek utánajár, nem fogad el első szóra sem­mit ... — Megszokta már a falu, Rakomány 64 keréken Ugyancsak „centizni” kel­lett a tunyogmatolcsi Sza- mos-hídon. Az öreg szerkezet életében negyedik alkalom­nak volt ilyen terhelésnek alávetve. Egyszerre 117 tonna súly haladt át rajta, a rako­mány magassága majd 5 mé­ter volt. Mi hoztuk a másik három turbinát és kompresszort is, szinte már ismerős az út — mondja Hegedűs István, a Hungarocamion gépkocsive­zetője. Hét éjszakán át A Testvériség gázvezeték beregdaróci kompresszorállo- imását bővítik ahhoz, hogy ne­gyedével több gázt szállítson. A tervek szerint az év végé­re már működni kell az új kompresszornak, amelyet az olasz Nouvo Pignone cég gyártott. Firenzéből a hatal­mas berendezést a Hungaro­camion szállította a helyszín­re. — Fáradtak már a fiúk. hét éjszaka nem aludtak, hi­szen a múlt hétfőn indultunk — jegyzi meg Jakab István, a szállítók csoportvezetője. A nagy rakománnyal ugyanis csak éjszaka közle­kedhettek a főutakon, külön­leges biztosítással, útvonal- engedéllyel. Mégis, az egyik legnehezebb szakasz a szabol­csi volt. Meg kellett erősíteni a Holt-Számos híd j át Tu- nyogmatolcsnál, s az öreg Túr hídját Fehérgyarmat után. Mátészalkán pedig egy másik trélerre ' kellett átrak­ni a 66 tonnás turbinát. Idá­ig egy 10 tengelyes, 40 kere­kű pótkocsin érkezett, s át­rakták egy 8 tengelyes, ösz- szesen 64 kerekű trélerre, így egyenletesebben oszlott meg a teher, csak éppen a gumik mintájára „kivasalt” aszfalt mutatta meg, hogy ne­héz rakomány haladt át. — Máris kezdünk a szere­léshez, hiszen sürget az idő. A berendezés egy hónappal később érkezett a tervezettől — magyarázza Papp István, az Olajtérv létesítményi fő­mérnöke, aki az egész beru­házást irányítja. Olasz szerelővel A turbina kedden este ér­kezett meg Beregdarócra, s Nehezen fér el a tunyogmatolcsi közös közúti-vasúti hídon a nagy rakomány. szerdán reggel az olasz szere­lő, Albert Mugnaini irányí­tásával máris munkához lát­tak a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkásai. — Viszonylag könnyebb dolgunk van, mert az előző három kompresszort is mi szereltük össze, építettük ki a csővezetéket — tájékoztat Bárdos Gyula fő szerelésve­zető* — Úgy tervezzük, hogy heti normál munkarenddel dolgozik 25 emberünk, de ha a munka úgy hozza, akkor meggyorsítjuk a szerelést. A berendezés működése le­egyszerűsítve a következő: a turbina az érkező gáz egy kis részét felhasználja, majd a kompresszor sűríti össze a földgázt, hogy nagyabb nyo­máson többet tudjanak azo­nos idő alatt elszállítani. — Mindez tőlünk nagyobb figyelmet követel — mondja Mudri László, a beregdaróci telepvezető-helyettes. — Igen magasak a biztonsági köve­telmények, hiszen a három beépített kompresszor állan­dóan üzemel, szállítjuk a gázt, s a legkisebb szivárgás rob­banáshoz vezetne, amikor a szomszédiban közben a csöve­ket hegesztik. Különleges érzékelők Ezért különleges érzékelő­ket építettek, a működő be­rendezéseket égy fallal vá­lasztották el az épülőtől, ahol még vízzel locsolják a védő­ponyvát, nehogy baj legyen. — Bizakodunk az év végi határidőben — folytatja Papp István. — Igen részletes há­lótervet dolgoztunk ki a sze­reléshez. Az építőipari mun­kát a Száév jó minőségben végezte el, a gépszerelők után az automatikát és a mű­szereket a Vegyépszer szere­li, közben a Villamos Állo­más Szerelő Vállalat munká­sai is hamarosan megérkez­nek, akik az energiaellátásról gondoskodnak. Csapatmunká­ra van szükség, de korábban már szinte ugyanez a stáb már bizonyított. Lányi Botond Á kölesei krónikás hogy mindig feljegyzek min­dent. Van persze kellemet­lenség is belőle, de nem bá­nom. Én csak azt írom, ami igaz, ami megtörtént. Fagga­tom a falu idős embereit, a régi időkről, szokásokról, he­lyi eseményekről. Ezt nekem muszáj csinálni, nem tudom megállni, hogy ne írjak fel mindent. Mosolyogva említ egy kö­zeli eseményt, ami valóság­gal lázba hozta a falut. Egy részeges, immár alkoholista és kicsit megbolydult agyú falubeli bolonddá tette a né­pet. Elhíresztelte: egy rend­őrt fejbe vertek a Túr men­tén, a mentőket is gyorsan kihívták, a falu apraja-nagy- ja nyomába eredt a mentő­kocsinak. Keresték a sérül­tet, aki makkegészségesen éppen helyszínelt egy közeli balesetnél. Ez is belekerült, mint furcsaság a napi króni­kába. De ennél fontosabb, ér­tékesebb és maradandóbb események érdeklik a kölesei krónikást... — Kutatgatom a régi hadi- út maradványait, ami itt ment a falun keresztül Mun­kács—Beregszász felé. Van egy érdekes domb is, ahol a hagyomány szerint vörös pa­pok kolostora állt, a széles fundamentumra egyszer ráta­láltak a helyi emberek. En­nek a titkát is szeretném ki­deríteni. No meg, az egykori Túr menti vízimalmok helyét is keresem, néhányat már be is jegyeztem a kis térképem­re, amit saját kezűleg rajzol­tam. Megvan az utolsó vízi­molnár neve is ... Halom füzetcsomót tesz az asztalra, amelyekben a falu régi és közeli múltjának egy- egy epizódja elevenedik meg. Népszokások, hiedelmek, me­sék, történelmi események rajzolódnak ki belőlük. Vagy negyven magnószalag is őrzi az elmondott eseményeket, idős emberek visszaemléke­zéseit. Fényképezőgépe is van Bihari Lajosnak, s ő maga hívja elő a képeket. Mindent saját költségén. — Háromszor is megala­kult a falunkban a honisme­reti szakkör, de nem nagyon van jele a munkálkodásnak. Egyedül csinálom a gyűjtése­ket, hobbiból. De elég költsé­ges. Helyben nem nagyon ka­pok hozzá segítséget, pedig kellene. Nyíregyházáról vi­szont a megyei pártarchívum vezetőjétől kaptam egy író­gépet. Nagyon nagy segít­ség... Mindentudó kis füzeteibe természetesen nemcsak a fa­lu, hanem a saját életének eseményei is belekerülnek, mikor huzatott fogat, hány liter tejet adtak be a csarnok­ba és mennyit kaptak érte, hányadikán magoztatták be a Himes nevű tehenet, melyik napon volt itthon a pesti ka­tonatiszt fia, és így tovább. Húsz éve mindennap feljegy­zi, milyen idő volt Kölesén, hány fok meleg, hideg, csa­padék, szél, felhő ... Évente egyszer az Országos Meteoro­lógiai Intézetbe is elküldi a tulajdonképpen önmagának vezetett naplót. — Ha éppen nem gyűjtök, elfoglalom magam a kis mű­helyemben, itthon. Csengőt, kolompot csinálok az elcsa­Saját nevelés Ojtozi János, a Nyíregyhá­zi Közúti Építő Vállalat igaz­gatója rendszeresen bekopog munkatársaihoz. — Miért? — érdeklődöm. — Azért, mert tudom ma­gamról, jólesik az emberek­nek, ha megkérdezik tőlük, hogy vannak, van-e gondjuk, bajuk. — Ha rangsorolni kellene a vezetői tulajdonságokat, ön mit említene első helyen? — Mindenekelőtt a szerény­séget. — Miért éppen ezt tartja a legfontosabb vezetői erény­nek? — Azért, mert a beképzelt, pökhendi vezető nem képes messzebb látni az orránál. Egy kollektívát nem lehet nagyképűséggel, hangosko­dással összefogni, irányítani. Tizennyolc esztendeje igaz­gatója a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalatnak. Ez idő alatt tizenhatszor kaptak különbö­ző elismerést, élüzem vagy kiváló vállalati kitüntetést. Ez egyértelműen a kollektíva munkájának az elismerését fémjelzi. Természetesen büsz­ke erre az igazgató is, de azért mindenekelőtt azt a mellette felnőtt, taníttatott új mérnöki és technikusi gárdát említi, amelyhez hasonló e szakmában nem sok van az országban, s amelynek jelen­tős szerepe volt a sikerekben. — Most 18 mérnökünk és 35 szaktechnikusunk van — mondja az igazgató. — Lega­lább fele, ha nem több saját nevelésünk. Ösztöndíjasaink voltak. Közöttük olyanok, mint Tóth György, a terme­lési osztály vezetője, Berecz- kei Gábor, a műszaki osztály vezetője és sokan mások. Most 9 ösztöndíjasunk tanul kü­lönböző egyetemeken. — Mi a saját nevelés elő­nye? — Rengeteg. Az egyetemi évek ideje alatt itt végzik ezek a fiatalok a gyakornoki munkájukat, megismerked­nek a vállalattal. Ha jó be­nyomást szereznek — s erről mi gondoskodunk —, akkor vissza is jönnek. Elmondják a jó tapasztalatokat az előző generáció tagjai. Az említett 9 ösztöndíjasunk közül is 5 itt volt korábban technikus. Most mérnökök lesznek. To­vább növekszik a vállalat szellemi kapacitása. — Ki tudják használni? — Ne hangozzék dicsek­vésnek, de az igazsághoz tar­tozik, jelenleg az országban a Budapesti Hídépítő Vállalat után, a vidéki vállalatok kö­zött mi rendelkezünk a leg­nagyobb hídépítő kapacitás­sal. F. K. vargó jószágok nyakába. Még Somogy megyébe is vittek belőle, egy rokon járt itt a faluban, így tudták meg, hogy ezzel is foglalkozom. Áz is­kolának meg széljelzőt, a még előkerülő ágyúgolyó­hüvelyekből meg ilyen-olyan dísztárgyakat csinálok. Még az eldobált műanyag dobo­zokból is kikerekedik valami. A kölesei krónikás talán az egyetlen a megyében, aki egy falu minden aznapi esemé­nyét — kicsit és nagyot — megénekel. A krónikás nap­lón kívül — bizony merész területekre is ki-kirándul — regényfélével is próbálkozik, verseket is ír, igaz azok is főként eseményeket monda­nak el a falu életéről. S ami külön már-már csodálatra méltó, Bihari Lajos hat ele­mit végzett, a helyi tsz gép­műhelyében gépészkovács, öt­vennyolc éves. Mindennap keményen dolgozik a vas­sal... Érdemes lenne magányos búvárkodását, krónikás mes­terségét jobban becsülni, ész­revenni és tanulni is tőle. Hitelességet, igazmondást, szókimondást... Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom