Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

1981. május 17. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jelzés a M ennyi gumiabroncsot ér egy cipő? Egy mázsa búza termelé­se hogyan aránylik a ház­építéshez? Olyan kérdések ezek, amelyek látszólag mondvacsináltak, vagy ha már mindenképpen össze­hasonlítást akarunk tenni, akkor azt mondjuk: nézzük meg az árát, az talán eliga­zít. Bár az árképzés mai rendszerében is csak jól megközelítjük a ráfordítá­sokat, de a sok támogatás és elvonás nem teszi lehe­tővé mindig a tisztánlátást. Ám ahogy a kereskedő munkáját nehezen lehet összehasonlítani az eszter­gályoséval, ugyanígy nehéz dolgunk van, ha az egyes üzemek munkáját próbál­juk összevetni. Csakhogy valamilyen mércére mégis szükség van ahhoz, hogy lássuk, kik a jók, kik azok, akik támogatásra várnak, hol kell intézkedni. A számítógép segítségét vették igénybe Nyíregyhá­zán, hogy könnyebbé tegyék a megítélést. A városi párt- bizottság kérésére két év­vel ezelőtt sok-sok társa­dalmi munkával kidolgoz­tak egy olyan mutatórend­szert, amely lehetővé teszi több szempontból az egyes üzemek tevékenységének összehasonlítását. Féléven­ként, a mérlegek egyes adatainak felhasználásával lehet a legújabb adatokat a számítógépbe táplálni, s en- - nek alapján különböző elemzések végezhetők. Általában ismert, hogy a főbb termelési adatok, a nyereség, a létszám alaku­lása szerint is lehet figyelni egy-egy üzem munkáját. Ám a felmérésben szereplő közel nyolcvan gazdálkodó egységnél arra is töreked­ni kellett, hogy „egy nyel­ven beszéljenek”, hogy va­lóban olyan adatokat ves­senek össze, amelyek meg­mutatják, mi a jó az egyik­nél, s hol kell javítani a másiknál. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Korántsem ver­senyeztetni akarják az üze­meket — ami aligha lehet­ne egy gyáregység és egy önálló szövetkezet, az ipar vagy a mezőgazdaság más adottságok között dolgozó egységeinél. Viszont a mu­tatók alakulásának vizsgá­lata segítséget ad a politi­kai vezetésnek, hogy hosz- szabb távra bizonyos követ­keztetéseket vonjon le. Nemcsak arról van szó, hogy a városi pártirányítás így jobban érvényesülhet — hiszen az üzemek munkájá­ba közvetlenül nem szólnak bele — hanem az időben kapott jelzések felhívhat­ják a figyelmet a jövő kö­vetendő módszereire vagy esetleges gondjaira. Közhelynek tűnik, hogy nehezebb gazdasági körül­mények között kell helytáll­ni minden üzemben. Ám a ■ ■■ vr jovonek megváltozott körülmények közötti gazdálkodás újfajta szemléletet is kíván, amire időben fel kell készülni. S az is nyilvánvaló, hogy egy adott üzemben a munkások és vezetők hangulata szo­rosan összefügg a gazdálko­dás eredményeivel is. A jó munkahelyi légkört, a po­litikai tisztánlátást segíti, ha megfelelő indokokkal tudják megokolni az eset­leges gyengébb eredmé­nyeket, vagy ennek alapján tudnak javaslatot tenni a változtatásra. Márpedig ez a változtatás sokszor nem­csak a termelés összetételé­re vonatkozik, hanem az irányításra, s ezen- keresz­tül egyes emberek szemé­lyére is. Különösen a közgazda­ságtannal foglalkozóknak mutat sokat, ha bizonyos összehasonlítási alap van az egy dolgozóra jutó ter­melés alakulására, a bérrel arányos nyereségre vagy a bérszínvonal alakulására. Mindez egy önálló vállalat­nál, szövetkezetnél egysze­rűbb is. Ám Nyíregyházán sok gyáregység dolgozik, ahol szintén nem árt ilyen összetételben ismerni a mu­tatók alakulását, hogy le­gyen összehasonlítási alap. Vannak olyan üzemek, ame­lyek minden különösebb csinnadratta nélkül, de cél­tudatosan és évek óta sze­rény mértékben fejlődnek, másoknál a kiugrásokat, hullámhegyeket visszaesé­sek, hullámvölgyek tarkít­ják. A mérlegelésnél nyil­ván figyelembe kell venni ennek az okait. A számító- gépes összehasonlítás csak egy módszer, amelynek a jó alkalmazása eszköz a poli­tikai vezetés számára a mért eredmények megálla­pításához. Viszont nem árt tudni, hogy a város szem­pontjából sem mindegy, hogyan gazdálkodnak üze­mei, mert az utóbbi időben megemelt befizetések adják a költségvetés egyik jelen­tős tételét. Ugyancsak a vá­rosban lakó — s az üze­mekben dolgozó — emberek jövedelmi viszonyait befo­lyásolja a jó vagy gyengébb gazdálkodás. □ számok nyelvére le­fordított összehason­lítás nem az egyedüli üdvözítő módszer. Ám az információk feldolgozásá­nak legfrissebb, élenjáró módszere a gyakorlat sze­rint hasznos támpontot ad a döntésekhez. Nyilván nemcsak a számok alapján, hanem a mögöttük meg­búvó tettek, emberi viselke­dések alapján alkotnak vé­leményt egy-egy ember, ve­zető, üzem munkájáról. A számítógépes mutatórend­szer viszont azt segíti, hogy a vélemény minél objektí- vebb legyen. Lányi Botond A mm | mm y odor ^ ó reggelt kívánok — I köszönt a frissen kine­vezett osztályvezető, igazgatójának. Az igazgató, játszva az elfoglaltat, mielőtt figyelemre méltatta a kisma- gabiztost, aláírt 72 levelet, szignózott négy körlevelet, belekukkantott 12 iromány­ba, majd fáradt mozdulattal lesöpörte homlokára a gond redőit: — A, maga az izékém, hogyishívják? — Stohanek, szolgálatára, igazgató kartárs. — Hát ez nagyszerű. Lá­tom munkára, harcra kész! No, akkor halljuk, mi van a vödörben? — Milyen vödörben? — Na, persze maga itt még új fiú. Sőt, fiúka. A vödör nálunk, barátocskám, a ko­bakot jelenti. Szoktam volt mondani; a vödör, az legyen tele, de nem vízzel, könyör­göm... Jó mi? Van benne eredetiség, hehehe... Ahiaha, héhehe bugyboré­kolt fel Stohanek is, közben arra gondolt, miért éppen vödör? Lehetne éjjeli is. Per­sze szobatiszta. De ne komp­likáljuk a dolgokat. Ha vö­dör, akkor, vödör. — A vödör, kérem szépen, (az tele van. — Csakugyan?... És mi­vel van tele, ha nem vagyok indiszkrét? — Először is arra gondol­tam, ha már megtiszteltek a kinevezéssel, rendet kellene teremteni. — Lám, lám. Rend a lelke mindennek. De hogyan? — Eddig az osztály irányí­tása mindig keresztbe tör-' tént. Mindig, mindent ke­resztbe, így nem érvényesül­het kellően a vertikalitás. A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban a napokban megkezdték a Szeréna és a Kom­plex lakószobabútorok gyártását. Ezekből a típusokból csehszlovák exportra is szállít a gyár. Képünk: a szekrénysorok előszereléséről készült. (Elek Emil felvétele) I7T33?hang A Kelet-Magyarország 1981. április 19-i számában „Fogadás” címmel foglalko­zott a szakmunkástanulók vállalati beilleszkedésével. A cikket az alábbiakkal szeret­ném kiegészíteni. Szabolcs-Szatmár megyé­ben jelenleg a vasasszak­szervezethez öt szakmunkás- képző intézet 4500 fővel tar­tozik. Az intézetekben igen aktív szakszervezeti élet fo­lyik. Osztályonként szakszer­vezeti bizalmit és bizalmihe­lyettest választottak, bizalmi testület irányítja a szakszer­vezeti munkát a főbizalmi vezetésével. Éves munkaprogramjuk van, önálló költségvetéssel gazdálkodnak az ifjúsági szakszervezeti alapszerveze­tek. Igen jelentős a szervezeti, sport-, kulturális élet az in­tézetekben. 1981. május 8-án a vasas­szakszervezet szervezésébfen első alkalommal szerveztünk részükre szakmunkástanulók tömegsportnapját, amire igen lelkesen készültek a tanulók és a tanárok. Gégény István, a vasasszakszervezet megyei szervezője Vajai tervek Tornaterem, konyha, vízmű Utak, belvízlevezető árkok, iskola, étterem, vízmű: ezek a legfontosabb címszavak, melyek Vaja VI. ötéves ter­vének legfőbb céljait mutat­ják. A nagyközségi közös ta­nács legutóbbi ülésén tár­gyalták meg az új tervciklus legfőbb teendőit, öt év alatt közel százmillió forinttal gaz­dálkodhatnak majd, ebből több, mint 27 millió szolgál­ja a fejlesztési feladatok vég­hezvitelét. Az utak karban­tartására, felújítására, bel­vízelvezető árkok építésére 11 milliót fordítanak az elkö­vetkező időszakban. Még az idén hozzálátnak a vízmű építéséhez, valamint a szennyvízhálózat létesítésé­hez. Ez utóbbihoz a tanács 1981-ben hárommillió forin­tot ad. Fontos mozzanat lesz 1982- ben a 26 tanulócsoportban lé­vő 560 diák számára épülő tornaterem és a hatszáz ét­kező igényeit kielégítő kony­ha munkálatainak megkezdé­se. Ezek a létesítmények mintegy 11 millió forintot emésztenek fel. A már meglévő intézmé­nyek korszerűsítésére há­rommilliót fordítanak, és gondjuk lesz a társközségek létesítményeinek felújítására is. A Mátészalkai ÁFÉSZ ét­terem építésére tett ígéretet, ez év végéig elkészülnek a tervek, a kivitelezéshez pe­dig 1982 második felében lát­nak hozzá. Márpedig a vertikalitás az életelemünk. — Na és? — Az én módszerem nem keresztbe, hanem kasba. Oly­kor keresztbe-kasba, de so­hasem horizontálisan, mindig csak vertikálisan. — Van még más is? — Természetesen, igazgató kartárs. Hogy úgy mondjam, csordultig van a vödör. — Öntsön le belőle bará­tom. Öntsön le. Megengedi... Az igazgató gyorsan aláírt még százötven levelet, szig- nózta a szignót, kukkantott a kukkantóba, majd ismételt fáradt mozdulattal lesöpörte homlokáról a gond redőit: — Ez a hajsza. De én azért koncentrálok. Töprengek és koncentrálok. Miagának bará­tocskám, mint kezdőnek min­denekelőtt látványos munkát kell produkálni. Ezzel meg-, nyerheti a feletteseit, meg­győzheti a beosztottait, hogy igenis rátermett. Van egy ja­vaslatom. Maga ne folytassa azt, amit az elődje tett. Ma­ga ne keresztbe irányítson, HODÁSZ: KIVÁLÓ Lépések a csúcsig Három éve egyesült a hodászi és a kántorjánosi termelőszövetkezet. A három, egymást követő esz­tendőben lépésről lépésre haladtak előre, végigjárták a buktatók és emelkedők minden fokát, míg végül felértek a csúcsra. 25 millió nyereség — Nem volt könnyű az egyesülést követő időszak — emlékezik az 1978-as és 79-es évekre dr. Szűcs Lajos, a ho­dászi Béke Termelőszövetke­zet elnöke. — Személyi prob­lémák, anyagi gondok nehezí­tették a termelést, de sze­rencsére ez már a múlté. Három kemény esztendőt él­tünk át, megdolgoztunk az eredményért. De micsoda eredményért! A 4072 hektáron gazdálkodó közös szövetkezet 113 és fél millió forint termelési érté­ket ért el tavaly, s ennek több mint az ötödé, 25 mil­lió forint a nyereség. Szemet gyönyörködtető számok ezek, nem beszelve a tagok 38 ezer 500 forintos évi jövedelmé­ről. —• Nálunk meghatározó az almatermesztés — folytatja a beszélgetést a téesz elnöke. — Háromszázhuszonhat hek­tár a termőterületünk, s van még ötven hektár új telepí­tés is. Összesen 8650 tonna termett 1980-ban. A kéthar­madát exportra szállítottuk, a szövetkezet nyereségének pedig a felét adta ez az ága­zat. Persze nincs ezen mit csodálkozni. Itt mindenki szereti az almát, a háziker­tekben is megtalálható, érte­hanem kasba. Esetleg ke- resztbe-kasha, de vertikáli­san. Na, mit szól hozzá?! — De hiszen... — Egy szót se, barátom. Tudom, eleinte nehéz lesz, de durbele. Kezdeményezés, kezdeményezés és ismét csak kezdeményezés. Rám ebben számíthat. Na, viszlát... És ne felejtse, nem keresztbe, kasba... A titkáriban Stohanek a főkönyvelő karjaiba futott. A főkönyvelő joviálisán mosoly­gott és megkérdezte: — Na, mi van a vödörben? — A diri beletett. Ezek után nem keresztbe, hanem kasba. Keresztbe-kasba, el­lenben vertikálisan. — Hát ez pompás. Ez ko­losszális. Ezt nevezem az if­júság felkarolásának. Már megbocsájt, de rohanok gra­tulálni a főnöknek. A főkönyv rohant és Sto­hanek nézett utána és fogta a fejét Illetve fogta a vöd­röt, amit nehéznek és üres­nek érzett. Seres Ernő nek az emberek a termeszté­séhez. Az elmúlt évi kimagas­ló almaterméssel szemben most csak hétezer tonnát ter­vezünk. Ez ugyancsak meg­határozza majd a termelőszö­vetkezet pénzügyi helyzetét az év végén. Növény­termesztés nem, állattenyésztés igen Nyereség ide, kiugró alma- termés oda, az időjárás Ho- dászon sem volt jobb tavaly, mint a megye többi gazdasá­gában. A fagy, az eső, az aszály itt is mindennapi ké­retlen vendég volt. Há akar­ták, ha nem, állandó kísérője maradt a termelésnek. Ez erősen rányomta a bélyegét a növénytermesztésre. — Igazán nem dicsekedhe­tünk a búzánkkal, a dohá­nyunkkal — mondja kissé keserűen F erenczi László üzemgazdász. — Alig ter­mett 2,9 tonna búza, a rozs sem érte el az 1,7 tonnát, a kukorioa pedig hasonló ter­mést adott, mint a búza. Száz hektáron volt dohá­nyunk, elvitte a peronoszpró- ra, a víz, a jég. A siló is fe­lét adta a sokévinek. Az ősz­szel elvetettünk 588 hektár rozsot és '160 hektár búzát. Most jobbak a terméskilátá­sok, nagyon bízunk a jó ered­ményben. — Annál jobb az állatte­nyésztésünk — veti közbe az elnök. — Van 840 szarvas- marhánk, abból tavaly 268 tehenet fejtünk, nem is rossz átlaggal, megvolt a 3450 liter. Ha belegondolok, hogy egy pár évvel ezelőtt még csak 1700 liter volt... December végére szeretnénk elérni a négyezer litert. Érré, megvan mindén lehetőségünk és adottságunk, hiszen a szála­sakat megtermeljük ma­gunknak, s az abraknak is csak a kisebb részét vásárol­juk. Épül már a keverőnk is. Példát mutatnak A hodászi Béke Termelő- szövetkezet a múlt évi ered­ményes munkája alapján el­nyerte a Kiváló Termelőszö­vetkezet címet. Ez megtisz­telő, s ebben benne van az egyesülés óta eltelt időszak egyenletes fejlődése. Hogyan tovább? — Az természetes, hogy nem állunk meg ezen a szin­ten. Nagy terveink vannak, különösen az állattenyésztés terén, s ehhez kapcsolódóan a takarmánytermesztésben. A tervidőszak végére megdup­lázzuk a tehenészetünket, a mostani 2130-as juh áhyaáJt- lományunkat háromezerré nö­veljük. Intenzív gyeptelepí­tést végzünk a közeljövőben. Emellett segítjük a nyúlte- nyésztés fellendülését is. Te- nyésztelepet építettünk és a Hunniacooppal együttmű­ködve ellátjuk a kistermelő­ket tenyészanyaggal — mond­ja befejezésül dr. Szűcs La­jos. Ehhez még csak annyit le­hetne hozzátenni — amit el­mondott az elnök is —, hogy a tagok nagyszerű munkája tette lehetővé a kimagasló cím elérését. Hodászon, a kedvezőtlen talajadottságok ellenére is megmutatták, ha akarnak, jól gazdálkodnak. Példa lehet ez más mezőgaz­dasági nagyüzemek számára is. Sípos Béla „KISZ-tagok leszünk, mit kell tudnunk az ifjúsági törvény­ről” címmel a Nyíregyházi 5. számú Általános Iskolában vi­tafórumot rendeztek május 14-én. Az iskola úttörőcsapatá­nak együttműködési szerződése van a Vorosilov laktanya KISZ-szervezetével, és szoros kapcsolatuk eredménye volt ez a fórum is, melyet Major Péter hadnagy, a laktanya KISZ-titkára vezetett. (Jávor L. felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom