Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
1981. május 17. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jelzés a M ennyi gumiabroncsot ér egy cipő? Egy mázsa búza termelése hogyan aránylik a házépítéshez? Olyan kérdések ezek, amelyek látszólag mondvacsináltak, vagy ha már mindenképpen összehasonlítást akarunk tenni, akkor azt mondjuk: nézzük meg az árát, az talán eligazít. Bár az árképzés mai rendszerében is csak jól megközelítjük a ráfordításokat, de a sok támogatás és elvonás nem teszi lehetővé mindig a tisztánlátást. Ám ahogy a kereskedő munkáját nehezen lehet összehasonlítani az esztergályoséval, ugyanígy nehéz dolgunk van, ha az egyes üzemek munkáját próbáljuk összevetni. Csakhogy valamilyen mércére mégis szükség van ahhoz, hogy lássuk, kik a jók, kik azok, akik támogatásra várnak, hol kell intézkedni. A számítógép segítségét vették igénybe Nyíregyházán, hogy könnyebbé tegyék a megítélést. A városi párt- bizottság kérésére két évvel ezelőtt sok-sok társadalmi munkával kidolgoztak egy olyan mutatórendszert, amely lehetővé teszi több szempontból az egyes üzemek tevékenységének összehasonlítását. Félévenként, a mérlegek egyes adatainak felhasználásával lehet a legújabb adatokat a számítógépbe táplálni, s en- - nek alapján különböző elemzések végezhetők. Általában ismert, hogy a főbb termelési adatok, a nyereség, a létszám alakulása szerint is lehet figyelni egy-egy üzem munkáját. Ám a felmérésben szereplő közel nyolcvan gazdálkodó egységnél arra is törekedni kellett, hogy „egy nyelven beszéljenek”, hogy valóban olyan adatokat vessenek össze, amelyek megmutatják, mi a jó az egyiknél, s hol kell javítani a másiknál. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Korántsem versenyeztetni akarják az üzemeket — ami aligha lehetne egy gyáregység és egy önálló szövetkezet, az ipar vagy a mezőgazdaság más adottságok között dolgozó egységeinél. Viszont a mutatók alakulásának vizsgálata segítséget ad a politikai vezetésnek, hogy hosz- szabb távra bizonyos következtetéseket vonjon le. Nemcsak arról van szó, hogy a városi pártirányítás így jobban érvényesülhet — hiszen az üzemek munkájába közvetlenül nem szólnak bele — hanem az időben kapott jelzések felhívhatják a figyelmet a jövő követendő módszereire vagy esetleges gondjaira. Közhelynek tűnik, hogy nehezebb gazdasági körülmények között kell helytállni minden üzemben. Ám a ■ ■■ vr jovonek megváltozott körülmények közötti gazdálkodás újfajta szemléletet is kíván, amire időben fel kell készülni. S az is nyilvánvaló, hogy egy adott üzemben a munkások és vezetők hangulata szorosan összefügg a gazdálkodás eredményeivel is. A jó munkahelyi légkört, a politikai tisztánlátást segíti, ha megfelelő indokokkal tudják megokolni az esetleges gyengébb eredményeket, vagy ennek alapján tudnak javaslatot tenni a változtatásra. Márpedig ez a változtatás sokszor nemcsak a termelés összetételére vonatkozik, hanem az irányításra, s ezen- keresztül egyes emberek személyére is. Különösen a közgazdaságtannal foglalkozóknak mutat sokat, ha bizonyos összehasonlítási alap van az egy dolgozóra jutó termelés alakulására, a bérrel arányos nyereségre vagy a bérszínvonal alakulására. Mindez egy önálló vállalatnál, szövetkezetnél egyszerűbb is. Ám Nyíregyházán sok gyáregység dolgozik, ahol szintén nem árt ilyen összetételben ismerni a mutatók alakulását, hogy legyen összehasonlítási alap. Vannak olyan üzemek, amelyek minden különösebb csinnadratta nélkül, de céltudatosan és évek óta szerény mértékben fejlődnek, másoknál a kiugrásokat, hullámhegyeket visszaesések, hullámvölgyek tarkítják. A mérlegelésnél nyilván figyelembe kell venni ennek az okait. A számító- gépes összehasonlítás csak egy módszer, amelynek a jó alkalmazása eszköz a politikai vezetés számára a mért eredmények megállapításához. Viszont nem árt tudni, hogy a város szempontjából sem mindegy, hogyan gazdálkodnak üzemei, mert az utóbbi időben megemelt befizetések adják a költségvetés egyik jelentős tételét. Ugyancsak a városban lakó — s az üzemekben dolgozó — emberek jövedelmi viszonyait befolyásolja a jó vagy gyengébb gazdálkodás. □ számok nyelvére lefordított összehasonlítás nem az egyedüli üdvözítő módszer. Ám az információk feldolgozásának legfrissebb, élenjáró módszere a gyakorlat szerint hasznos támpontot ad a döntésekhez. Nyilván nemcsak a számok alapján, hanem a mögöttük megbúvó tettek, emberi viselkedések alapján alkotnak véleményt egy-egy ember, vezető, üzem munkájáról. A számítógépes mutatórendszer viszont azt segíti, hogy a vélemény minél objektí- vebb legyen. Lányi Botond A mm | mm y odor ^ ó reggelt kívánok — I köszönt a frissen kinevezett osztályvezető, igazgatójának. Az igazgató, játszva az elfoglaltat, mielőtt figyelemre méltatta a kisma- gabiztost, aláírt 72 levelet, szignózott négy körlevelet, belekukkantott 12 irományba, majd fáradt mozdulattal lesöpörte homlokára a gond redőit: — A, maga az izékém, hogyishívják? — Stohanek, szolgálatára, igazgató kartárs. — Hát ez nagyszerű. Látom munkára, harcra kész! No, akkor halljuk, mi van a vödörben? — Milyen vödörben? — Na, persze maga itt még új fiú. Sőt, fiúka. A vödör nálunk, barátocskám, a kobakot jelenti. Szoktam volt mondani; a vödör, az legyen tele, de nem vízzel, könyörgöm... Jó mi? Van benne eredetiség, hehehe... Ahiaha, héhehe bugyborékolt fel Stohanek is, közben arra gondolt, miért éppen vödör? Lehetne éjjeli is. Persze szobatiszta. De ne komplikáljuk a dolgokat. Ha vödör, akkor, vödör. — A vödör, kérem szépen, (az tele van. — Csakugyan?... És mivel van tele, ha nem vagyok indiszkrét? — Először is arra gondoltam, ha már megtiszteltek a kinevezéssel, rendet kellene teremteni. — Lám, lám. Rend a lelke mindennek. De hogyan? — Eddig az osztály irányítása mindig keresztbe tör-' tént. Mindig, mindent keresztbe, így nem érvényesülhet kellően a vertikalitás. A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban a napokban megkezdték a Szeréna és a Komplex lakószobabútorok gyártását. Ezekből a típusokból csehszlovák exportra is szállít a gyár. Képünk: a szekrénysorok előszereléséről készült. (Elek Emil felvétele) I7T33?hang A Kelet-Magyarország 1981. április 19-i számában „Fogadás” címmel foglalkozott a szakmunkástanulók vállalati beilleszkedésével. A cikket az alábbiakkal szeretném kiegészíteni. Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg a vasasszakszervezethez öt szakmunkás- képző intézet 4500 fővel tartozik. Az intézetekben igen aktív szakszervezeti élet folyik. Osztályonként szakszervezeti bizalmit és bizalmihelyettest választottak, bizalmi testület irányítja a szakszervezeti munkát a főbizalmi vezetésével. Éves munkaprogramjuk van, önálló költségvetéssel gazdálkodnak az ifjúsági szakszervezeti alapszervezetek. Igen jelentős a szervezeti, sport-, kulturális élet az intézetekben. 1981. május 8-án a vasasszakszervezet szervezésébfen első alkalommal szerveztünk részükre szakmunkástanulók tömegsportnapját, amire igen lelkesen készültek a tanulók és a tanárok. Gégény István, a vasasszakszervezet megyei szervezője Vajai tervek Tornaterem, konyha, vízmű Utak, belvízlevezető árkok, iskola, étterem, vízmű: ezek a legfontosabb címszavak, melyek Vaja VI. ötéves tervének legfőbb céljait mutatják. A nagyközségi közös tanács legutóbbi ülésén tárgyalták meg az új tervciklus legfőbb teendőit, öt év alatt közel százmillió forinttal gazdálkodhatnak majd, ebből több, mint 27 millió szolgálja a fejlesztési feladatok véghezvitelét. Az utak karbantartására, felújítására, belvízelvezető árkok építésére 11 milliót fordítanak az elkövetkező időszakban. Még az idén hozzálátnak a vízmű építéséhez, valamint a szennyvízhálózat létesítéséhez. Ez utóbbihoz a tanács 1981-ben hárommillió forintot ad. Fontos mozzanat lesz 1982- ben a 26 tanulócsoportban lévő 560 diák számára épülő tornaterem és a hatszáz étkező igényeit kielégítő konyha munkálatainak megkezdése. Ezek a létesítmények mintegy 11 millió forintot emésztenek fel. A már meglévő intézmények korszerűsítésére hárommilliót fordítanak, és gondjuk lesz a társközségek létesítményeinek felújítására is. A Mátészalkai ÁFÉSZ étterem építésére tett ígéretet, ez év végéig elkészülnek a tervek, a kivitelezéshez pedig 1982 második felében látnak hozzá. Márpedig a vertikalitás az életelemünk. — Na és? — Az én módszerem nem keresztbe, hanem kasba. Olykor keresztbe-kasba, de sohasem horizontálisan, mindig csak vertikálisan. — Van még más is? — Természetesen, igazgató kartárs. Hogy úgy mondjam, csordultig van a vödör. — Öntsön le belőle barátom. Öntsön le. Megengedi... Az igazgató gyorsan aláírt még százötven levelet, szig- nózta a szignót, kukkantott a kukkantóba, majd ismételt fáradt mozdulattal lesöpörte homlokáról a gond redőit: — Ez a hajsza. De én azért koncentrálok. Töprengek és koncentrálok. Miagának barátocskám, mint kezdőnek mindenekelőtt látványos munkát kell produkálni. Ezzel meg-, nyerheti a feletteseit, meggyőzheti a beosztottait, hogy igenis rátermett. Van egy javaslatom. Maga ne folytassa azt, amit az elődje tett. Maga ne keresztbe irányítson, HODÁSZ: KIVÁLÓ Lépések a csúcsig Három éve egyesült a hodászi és a kántorjánosi termelőszövetkezet. A három, egymást követő esztendőben lépésről lépésre haladtak előre, végigjárták a buktatók és emelkedők minden fokát, míg végül felértek a csúcsra. 25 millió nyereség — Nem volt könnyű az egyesülést követő időszak — emlékezik az 1978-as és 79-es évekre dr. Szűcs Lajos, a hodászi Béke Termelőszövetkezet elnöke. — Személyi problémák, anyagi gondok nehezítették a termelést, de szerencsére ez már a múlté. Három kemény esztendőt éltünk át, megdolgoztunk az eredményért. De micsoda eredményért! A 4072 hektáron gazdálkodó közös szövetkezet 113 és fél millió forint termelési értéket ért el tavaly, s ennek több mint az ötödé, 25 millió forint a nyereség. Szemet gyönyörködtető számok ezek, nem beszelve a tagok 38 ezer 500 forintos évi jövedelméről. —• Nálunk meghatározó az almatermesztés — folytatja a beszélgetést a téesz elnöke. — Háromszázhuszonhat hektár a termőterületünk, s van még ötven hektár új telepítés is. Összesen 8650 tonna termett 1980-ban. A kétharmadát exportra szállítottuk, a szövetkezet nyereségének pedig a felét adta ez az ágazat. Persze nincs ezen mit csodálkozni. Itt mindenki szereti az almát, a házikertekben is megtalálható, értehanem kasba. Esetleg ke- resztbe-kasha, de vertikálisan. Na, mit szól hozzá?! — De hiszen... — Egy szót se, barátom. Tudom, eleinte nehéz lesz, de durbele. Kezdeményezés, kezdeményezés és ismét csak kezdeményezés. Rám ebben számíthat. Na, viszlát... És ne felejtse, nem keresztbe, kasba... A titkáriban Stohanek a főkönyvelő karjaiba futott. A főkönyvelő joviálisán mosolygott és megkérdezte: — Na, mi van a vödörben? — A diri beletett. Ezek után nem keresztbe, hanem kasba. Keresztbe-kasba, ellenben vertikálisan. — Hát ez pompás. Ez kolosszális. Ezt nevezem az ifjúság felkarolásának. Már megbocsájt, de rohanok gratulálni a főnöknek. A főkönyv rohant és Stohanek nézett utána és fogta a fejét Illetve fogta a vödröt, amit nehéznek és üresnek érzett. Seres Ernő nek az emberek a termesztéséhez. Az elmúlt évi kimagasló almaterméssel szemben most csak hétezer tonnát tervezünk. Ez ugyancsak meghatározza majd a termelőszövetkezet pénzügyi helyzetét az év végén. Növénytermesztés nem, állattenyésztés igen Nyereség ide, kiugró alma- termés oda, az időjárás Ho- dászon sem volt jobb tavaly, mint a megye többi gazdaságában. A fagy, az eső, az aszály itt is mindennapi kéretlen vendég volt. Há akarták, ha nem, állandó kísérője maradt a termelésnek. Ez erősen rányomta a bélyegét a növénytermesztésre. — Igazán nem dicsekedhetünk a búzánkkal, a dohányunkkal — mondja kissé keserűen F erenczi László üzemgazdász. — Alig termett 2,9 tonna búza, a rozs sem érte el az 1,7 tonnát, a kukorioa pedig hasonló termést adott, mint a búza. Száz hektáron volt dohányunk, elvitte a peronoszpró- ra, a víz, a jég. A siló is felét adta a sokévinek. Az őszszel elvetettünk 588 hektár rozsot és '160 hektár búzát. Most jobbak a terméskilátások, nagyon bízunk a jó eredményben. — Annál jobb az állattenyésztésünk — veti közbe az elnök. — Van 840 szarvas- marhánk, abból tavaly 268 tehenet fejtünk, nem is rossz átlaggal, megvolt a 3450 liter. Ha belegondolok, hogy egy pár évvel ezelőtt még csak 1700 liter volt... December végére szeretnénk elérni a négyezer litert. Érré, megvan mindén lehetőségünk és adottságunk, hiszen a szálasakat megtermeljük magunknak, s az abraknak is csak a kisebb részét vásároljuk. Épül már a keverőnk is. Példát mutatnak A hodászi Béke Termelő- szövetkezet a múlt évi eredményes munkája alapján elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezet címet. Ez megtisztelő, s ebben benne van az egyesülés óta eltelt időszak egyenletes fejlődése. Hogyan tovább? — Az természetes, hogy nem állunk meg ezen a szinten. Nagy terveink vannak, különösen az állattenyésztés terén, s ehhez kapcsolódóan a takarmánytermesztésben. A tervidőszak végére megduplázzuk a tehenészetünket, a mostani 2130-as juh áhyaáJt- lományunkat háromezerré növeljük. Intenzív gyeptelepítést végzünk a közeljövőben. Emellett segítjük a nyúlte- nyésztés fellendülését is. Te- nyésztelepet építettünk és a Hunniacooppal együttműködve ellátjuk a kistermelőket tenyészanyaggal — mondja befejezésül dr. Szűcs Lajos. Ehhez még csak annyit lehetne hozzátenni — amit elmondott az elnök is —, hogy a tagok nagyszerű munkája tette lehetővé a kimagasló cím elérését. Hodászon, a kedvezőtlen talajadottságok ellenére is megmutatták, ha akarnak, jól gazdálkodnak. Példa lehet ez más mezőgazdasági nagyüzemek számára is. Sípos Béla „KISZ-tagok leszünk, mit kell tudnunk az ifjúsági törvényről” címmel a Nyíregyházi 5. számú Általános Iskolában vitafórumot rendeztek május 14-én. Az iskola úttörőcsapatának együttműködési szerződése van a Vorosilov laktanya KISZ-szervezetével, és szoros kapcsolatuk eredménye volt ez a fórum is, melyet Major Péter hadnagy, a laktanya KISZ-titkára vezetett. (Jávor L. felv.)
