Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-10 / 84. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 10. Mérséklet vagy politikai nyomás? V ilágszerte elemzi a sajtó Leonyid Brezsnyev legutóbbi, a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédét. A visszhangok különbözőek. Vannak azonban olyan konkrétumok, amiket még a burzsoá tömegtájékoztatás sem hagyhat figyelmen kívül. Ez pedig nem más, mint a szovjet vezetőnek ismételten kihangsúlyozott tárgyalási ajánlata, az a határozott készség, hogy az enyhülés eredményeinek védelmében tovább folytassák a párbeszédet a Nyugattal, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. Brezsnyev ismételten aláhúzta: meg kell akadályozni a fegyverkezési verseny újabb fordulójának kibontakozását, azt, hogy Európa a rakétanukleáris fegyverek arzenáljává változzék. E cél érdekében javasolta a rakétatelepítési stopot, más néven moratóriumot a NATO-nak, addig is, amíg átfogó egyezményekkel szabályozzák e kérdést. Brezsnyev konstruktív tárgyalásokat javasolt, azt, hogy a vitás kérdések megoldására törekedve üljenek le a felek a tárgyalóasztalhoz. Moszkva tehát ismételten jó szándékáról tesz tanúbizonyságot. Ugyanakkor a NATO-államok e heti magas színtű tanácskozása egészen más jellegű állásfoglalásokat tett. Az atlanti hadügyminiszterek Bonnban tanácskoztak, s közleményükből az derült ki: nem tárgyalni, hanem fegyverkezni szándékoznak. A kisebb NATO-országok némi vonakodással, de engedtek Washington nyomásának, hozzájárulva ahhoz, hogy a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítését a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásoktól függetlenül kezdjék meg. A tények azt bizonyítják: az érdekellentétektől függetlenül felülkerekedik a nyugati tőkés országokban az a veszélyes vonal, amely a katonai erőfölény megszerzésére törekszik, s attól sem riad visz- sza, hogy ezt a nyílt politikai nyomás eszközéül használja fel. Ezt illusztrálja a Lengyelországgal kapcsolatos nyugati állásfoglalások sokasága is. Á nyugati politikusok, publicisták az utóbbi időben gyakran hivatkoznak a „mérséklet” jelentőségére az államok közötti kapcsolatban. Ez valóban fontos elv, csak éppen alkalmazni kellene, mindenekelőtt katonai enyhülés, a leszerelés érdekében, hogy Európa ne válhasson a hidegháború színterévé. Miklós Gábor Gyenes Andris hazaérkezett Brüsszelből Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára április 6—9. között látogatást tett Brüsszeliben. Látogatása során találkozott és megbeszéléseket folytatott a frankofon és a fla- mand szocialista pártok képviselőivel a nemzetközi helyzet alakulásáról, különösen az európai térség békéjének és biztonságának időszerű kérdéseiről. Kölcsönösen fontosnak ítélték az enyhülési politika eredményeinek megvédését, az európai földrész sorsát közvetlenül veszélyeztető stratégiai és taktikai fegyverzetek korlátozását, illetve az ehhez szükséges tárgyalások mielőbbi elkezdését. Az MSZMP képviselője és a belga szocialista vezetők megerősítették készségüket a pártjaik közötti kapcsolatok folytatására. Gyenes András megbeszéléseket folytatott a Belga Kommunista Párt több vezetőjével is. Áttekintették a nemzetközi politikai élet és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű problémáit, kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről és pártjaik tevékenységéről. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken megállapodtak a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztésében. Gyenes András csütörtökön este hazaérkezett Budapestre. BECS Tyihonov vidéki körúton Ausztriai hivatalos látogatásának negyedik napján, csütörtökön Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök az osztrák fővárosból különvo- nattal Mauthausenba utazott^ ahol megkoszorúzta az egykori koncentrációs táborban a nácizmus áldozatainak emlékművét. Ezt követően Linzben felkereste a Vöest—Alpine Acélművet, Ausztria legnagyobb ipari üzemét. A szovjet kormányfőt elkísérte vidéki útjára Josef Stariba- cher osztrák kereskedelmi és ipari miniszter. A linzi üzemben Nyikolaj Tyihonov jeleniétében a Promszirjoimport szovjet külkereskedelmi vállalat és a Vöest—Alpine képviselői szerződést írtak alá 800 ezer tonna csővezeték szállításáról a Szovjetunió számára. A felső-ausztriai üzem 1983—86 közötti időszakban tesz eleget a hozzávetőlegesen 14 milliárd schilling értéket képviselő kötelezettségének.* Osztrák részről kiemelték, hogy a csütörtökön aláírt szerződés jelentősen elősegíti a munka- alkalmak biztosítását, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt hetekben az osztrák államosított ipar több felsőausztriai és stájerországi üzemeiben nagyobb arányú elbocsátásokat terveztek. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke a késő délutáni órákban visszautazott Bécsbe. Nyikolaj Tyihonov hivatalos ausztriai látogatása pénteken fejeződik be. Szombaton összeül az NSZEP-kongresszus Óvári Miklós beszéde (Folytatás az 1. oldalról) marxista—leninista, internacionalista párt, a nemzetközi munkásmozgalom elismert tényezője. Óvári Miklós szólt Magyarország életéről, a magyar kommunisták, a dolgozók munkájáról, az ország eredményeiről és gondjairól. Meleg szavakkal méltatta az állandóan fejlődő és bővülő magyar—csehszlovák kapcsolatokat. Ezután a delegáció felkeresne a város nagy múltú múzeumát, amelynek különleges magyar történelmi emléke is van: 1688 és 1690 között az egykori jezsuita gimnázium növendéke volt II. Rákóczi Ferenc, akit családjától elszakítva itt akarták a Habsburg- uralkodók hívévé nevelni. A múzeum a prágai magyar nagykövetség és a prágai magyar kulturális központ segítségével Rákóczi-emlékszobát rendezett be, ahol több érdekes dokumentumot őriznek, köztük az egykori iskolai naplót, amely megőrizte Rákóczi Ferenc beiratkozásának dátumát. Délután az MSZMP küldöttsége Straz nad Nezarkou községbe látogatott el és felkereste az itteni termelőszövetkezetet A magyar vendégek a látogatás után megtekintették a Stribrec községben a csehszlovák realista irodalom nagy képviselője, Ivan Ilbracht emlékhelyét. A Német Demokratikus Köztársaságban befejeződtek a politikai-szervezeti és technikai előkészületek a Német Szocialista Egységpárt Berlinben szombaton megnyíló X. kongresszusára. Az NSZEP Központi Bizottsága már a hét elején jóváhagyta a kongresszus elé terjesztendő anyagokat: a központi bizottság beszámolóját, amelyet Erich Honecker főtitkár terjeszt elő, az 1981—85-ös népgazdasági terv irányelveinek tervezetét, valamint Willi Stoph miniszterelnök, a KB Politikai Bizottság tagja ehhez kapcsolódó előterjesztésének tervét. Berlinben a Köztársaság Palotájában minden készen áll a hatnapos tanácskozás hazai és külföldi résztvevőinek méltó fogadására. Csütörtök délután megnyílt á kongresszus nemzetközi sajtóközpontja. A kongresz- szus alkalmából nagy számban avattak fel új gazdasági, kulturális, egészségügyi létesítményeket az NDK-ban, köztük olyanokat is, amelyek építésében, szerelésében, munkába állításában közreműködtek az NDK-ban dolgozó magyar munkások, szakemberek is. A „fekete doboz“ Amikor már mind a hat lövés eldördült, s a kocsijába tuszkolt Reagant a titkosszolgálat elmenekítette a helyszínről, egy szürke ruhás férfi, az amerikai elnök állandó kísérője, kis fekete táskával a kezében elrohant. Senki sem kísérelte meg, hogy megállítsa. A testőrség jól ismerte és tudta, hogyha bárki útját állja, azonnal előrántja a hóna alá kötött tokból a fegyverét és lőni fog. Sokak szerint a fekete doboz az „atomháború indítógombját” tartalmazza. Ez persze a dolgok naiv leegyszerűsítése, hiszen lehet, hogy csak egy rádiótelefont, vagy egy titkos kódrendszert rejt, de kétségtelen, hogy súlyos intézkedések lehetőségét kaparintja kézbe, aki a doboz birtokába jut. A készenléti terem Ha érteni akarjuk, miért került elképesztő zűrzavarba az Egyesült Államok vezetése azokban az órákban, melyekben Reagan elnök öntudatlan állapotban a műtőasztalon feküdt, akkor meg kell kísérelnünk követni a fekete doboz útját. A tiszt a lövöldözés pillanatában a Hilton Hotel fala mellett a földre vetette magát, úgy, hogy a dobozt a testével védje. Amint tisztázódott a helyzet, gépkocsijához rohant, azonban képtelen volt követni a kórházba vitt elnököt. Huszonnyolc órával később adtak ki jelentést arról, hogy Ronald Reagan, aki a mindent megszépítő orvosi közlemények szerint „egy pillanatra sem volt döntésképtelen”, és a „műtőasztalon is tréfálkozott az ápolónőkkel”, ismét maga mellett tudhatta a tisztet a fekete dobozzal. Ne törődjünk most az orvosi közlemények hitelével, hiszen érthető a történtek után, hogy nemcsak Amerikát, de a világot is meg akarták győzni: az Egyesült Államok vezetésében nem volt „áramszünet”, inkább azt próbáljuk megfejteni, ki rendelkezhetett a fekete doboz felett a fejetlenség óráiban. A merénylőt, John Hinckleyt csival azonnal elszállították. Az újságírók kizárásos alapon arra a következtetésre jutottak, hogy a tiszt, akinek a neve is titok, kezében a dobozzal és vállán a félelmetes felelősséggel csakis az egyetlen biztos helyre siethetett, a Fehér Ház úgynevezett készenléti termébe. A tágas helyiség bonyolult elektronikus berendezései „fordítják le” a katonailag dilettáns politikusok számára válság esetén a radarláncok jelentését, vagyis egy televíziós képernyőn „láthatják” az országot megközelítő hajóegységeket, légikötelékeket, interkontinentális rakétákat. Hiteles jelentések Azóta hiteles jelentésekből tudjuk, hogy az intézkedési jogért, ami egyben a doboz feletti rendelkezést is jelenti, késhegyig menő harc folyik Alexander Haig külügyminiszter és Caspar Weinberger hadügyminiszter között. Tény, hogy Haig váratlanul berohant a Fehér Ház sajtótermébe és kijelentette: „a helyzetet az ellenőrzésem alatt tartom”. Tehát gyakor(jobbra) a titkosrendőrök kolatilag a külügyminiszter töltötte be néhány órára — a texasi útjáról különrepülőgé- pen Washingtonba siető Bush alelnök érkezéséig — az Egyesült Államok elnöke és a legfőbb hadúr tisztségét. Az a Haig, aki tavaly még a nyilvánosság előtt kacérkodott az elnökség gondolatával és csak a republikánus pártvezérek nyomására mondott le tervéről. A külügyminiszter valósággal lázba jött a lehetőségtől. Hangja elcsuklott, karjai, majd egy időre a térdei is láthatóan remegni kezdtek. Közben pedig kimondta azt a valótlanságot, hogy a vezetést az alkotmány értelmében vette át. A teremben alighanem mindenki tudta, hogy az alelnök után a képviselőház elnöke, majd a szenátus többségi pártjának rangidőse áll a sorban, s csak azután örökli a külügyminiszter az intézkedés jogát. S különben is: Bush alelnök az országban tartózkodott. Késhegyig menő harc Azt is tudjuk, hogy Weinberger hadügyminiszter a készenléti terembe visszatérő Haiggel „éles szóváltásba” keveredett, amit magyarul feltehetően ordítozásnak neveznének, és Allen nemzet- biztonsági főtanácsadó csendesítette le a feldúlt politikusokat. A doboz feletti rendelkezés illetékessége pedig abban a pillanatban dőlt el, amikor a rendszerint higgadt Bush alelnök belépett a helyiségbe. John Hinckley merénylete az elnök ellen tehát nyilvánvalóan és újból bebizonyította, milyen késhegyig menő harc dúl a Fehér Ház új urai között a hatalomért. A fekete dobozért vívott küzdelem személyi következményei ma még nem láthatók, de valószínűleg hamarosan fény derül rájuk. Washington, 1981. április. Szabó L. István Egy 1978-as felvétel: John Hinckley (jobbra) az amerikai nemzeti szocialista párt tagjaként egy fasiszta gyűlésen vesz részt. (Fotók: AP — MTI — KS) Stanislaw Kania Gdanskba látogatott Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára csütörtökön Gdanskba látogatott, hogy eleget tegyen a Lenin Hajógyár pártszervezete meghívásának. A találkozó a délutáni órákban kezdődött Ugyancsak Gdanskban — Lech Walesa elnök jelenlétében — csütörtökön megkezdődött a Szolidaritás szakszervezet országos egyeztető bizottságának kétnaposra tervezett ülése. Napirenden a szakszervezeti választások kérdése szerepel. A Szabolcs-Szatmár megyei Allatforgalmi és Húsipari vállalat, a Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer Kisker Váll. Dózsa György út 2. sz. alatti húsboltban TŐKEHÚSBÓL, HÚSKÉSZÍTMÉNYEKBŐL ES EGYEB HÚSIPARI TERMÉKEKBŐL, KIEMELT ÜNNEPI ELLÁTÁST BIZTOSIT! HÚSVÉTI FÜSTÖLT ARUK NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK! TELJES VÁLASZTÉK! NAPONTA KÉTSZERI SZÁLLÍTÁS!
