Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

KM — O Partizánok nyomdokain Az irsavai autósiskola hallgatói az Irsáva-Csor- nij patak menti útvona­lon kirándulást szervez­tek. A partizánok nyo­mában azt a terepsza­kaszt járták be, ahol an­nak idején az Úszta— Pricsepa partizáncsoport tevékenykedett. A felszabadító hősök emlékművénél a kirán­duló csoport találkozott a partizánmozgalom egyik résztvevőjével, I. I. Ciljoval, aki beszélt a fiataloknak a német fa­siszták gaztetteit meg­torló népi felszabadító mozgalom hőseiről, hős­tetteiről. Ezt követően a kiránduló fiatalok virá­gokat helyeztek el az emlékmű talapzatára, és egyperces néma hallga­tással adóztak a hősök emlékének. Fiatal munkásnő az ungvári ruhagyárban. Csokrok Annának Az ungvári Mechanikai Ké­szülékek Gyárát a város leg­jobb üzemei között emlege­tik, és ez így igaz. Magam már 18 éve járok dolgozni az üzembe, örömmel tapaszta­lom, hogy évről évre változik a gyár, javul a dolgozók hely­zete. Az 1970-ben bevezetett szo­ciálpolitikai intézkedések le­rakták a továbbképzés alap­jait. Az időközben bevezetett szociálpolitikai intézkedések nagy hatást gyakoroltak az üzem termelésének emelke­désére. Ezzel pedig együtt járt a dolgozók anyagi jólé­tének, a szociálpolitikai kö­rülményeknek a javulása. Például: ha 1975-ben az egy Kongresszusi Jegyzőkönyv magyarul A z Ukrán Szocialista £k Köztársaság Minisz- iertanácsa és az Ukrán Szakszervezeti Ta­nács reneletet hozott a Munka Dicsőség Könyvé­nek vezetéséről. A könyv­be bejegyezték mindazok­nak; á kollektíváknak és egyéneknek a nevét, akik köztársasági szinten ki­magasló eredményeket ér­tek el a X. ötéves terv sikeres megvalósításáért folyó szocialista munka­versenyben. A Munka Dicsőség ' Könyvébe többek között bejegyezték a. Kárpáti Könyvkiadó kollektíváját is. A könyvkiadó által előállított propaganda­anyag jól szolgálta az SZKP XXVI. kongresszu­sának előkészítését. Ezen­kívül magyar és moldvai nyelven hamarosan meg­jelenik Ukrajna Komm t- nista Pártja XXVI. kong­resszusának jegyzőköny­ve. A közeli hónapokban pedig magyar nyelven is ott találjuk a könyvesbol­tok polcain az SZKP XXVI. kongresszusa rövi­dített jegyzőkönyvét.' Ha­marosan napvilágot lát egy sor egyéb politikai mű is. * VIRÁGHÁZ MUNKÁCSON A Munkácsi Állam; Gaz­daság virágkertészetének dolgozóit nagy szeretet övezi a városban. Az általuk er- mesztett virágok, díszcserjék, fák sok örömet szereznek a lakosságnak. A virágkerté­szetben 48 hektáros szabad területen termesztik a kü­lönböző virágokat. Meleghá­zuk 9 ezer négyzetméter alapterületű. A szokványos fák és virágok, cserjék mel­lett, különlegességekkel is szolgálják a vásárlókat. Dísz­cserjéből és díszfából példá­ul több mint ötven különle­gességet termesztenek. Vá­gott virágból a lakosság igé­nyét mind mennyiségben, mind fajtában szintén tud­jál,. teljesíteni. Az év első fe­lében 40 ezer szál szegfűt, 11 ezer szál rózsát, igény sze­rint. tulipánt és cserepes vi­rágot szállítanak a kereske­delemnek. főre jutó havi fizetés közepes átlaga 166 rubel volt, akkor ez a X. ötéves terv végére 194 rubelre emelkedett. Az utolsó két ötéves tervben az üzemben felépítettünk egy 450 személyes ebédlőt, 600 főt befogadó színház- és előadó­termet, könyvtárat, szakköri szobákat. Saját szolgáltatóhá­zat építettünk, ahol egy sor javító szolgáltatást végeznek. Megépítettünk és átadtunk rendeltetésének két üzemi áruházat, egy napi 120 bete­get ellátó orvosi rendelőt. A fiatal házasoknak 170, az idő­sebbeknek pedig hetven la­kást építettünk. Ma már öt műhely kollek­tívája és 24 munkahelyi kö­A függöny bársonya meg­remegett, majd lassan, méltó­ságteljesen szétnyílt. A fel­villanó fényszórók éles fé­nyében a sötétségből kezdtek kirajzolódni a hucul viselet­be öltözött muzsikusok kör­vonalai. A koncertterem bolt­ívei megteltek a trombiták, hegedűk, dobok hangjaival. Ezekbe vegyültek a népi hangszerek egész sorának — a citerának, klarinétnak, a dudának, a harmonikának, gitárnak, a csörgődobnak, a cimbalomnak és a többi fú­vós, ütős és húros hangszer­nek — hangjai. Szinte hi­hetetlen, hogy a színen nem egy igazi hucul lakodalom szertartása folyik, hanem csak az igazi művészet esz­közeivel varázsolják a szín­padra ezt a csodálatos lát­ványt, ezt a hangdíszharmó- niát. Az előadók pedig nem mások, mint a Rahói Faki­termelő Kombinát öntevé­Ezt az oldalt a Szov­jetunió Kárpátontúli te­rületén megjelenő Zakar- patszka Pravda munka­társai állították össze ha­zánk (elszabadulásának 36. évfordulója alkalmá­ból ségű árut gyártó kollektíva” megtisztelő címet. A gyár pe­dig 1979-ben kapta meg ugyanezt a kitüntetést. Az elmúlt ötéves terv ide­jén nagy gondot fordítottunk valamennyi dolgozó szakmai­politikai és általános művelt­ségének az emelésére. 1976 és 80 között több mint há­romezer dolgozó emelte, vagy újította fel szakmai ismerz- teit. Több mint 700 dolgozó fejezett be szakmai ismerete­ket felújító tanfolyamot, vagy tette le a technikusi vizsgát. Az üzemi középiskolában mintegy 200 fiatal végzett. D. Ploszkina igazgató kény művészeti csoportjának a tagjai. Művészeti vezető­jük M. Mókán, az Ukrán Szocialista Köztársaság kivá­ló művésze. Az öntevékeny művészeti kollektíva a közelmúltban ünnepelte fennállásának ne­gyedszázados évfordulóját. Ez alatt a 25 év alatt az ön­tevékeny művészeti csoport színes műsorait megismerte Moszkva, Leningrád, Kijev és a Szovjetunió más váro­sainak művészetkedvelő kö­zönsége. Ezenkívül számos alkalommal mutatkoztak be a kárpátontúli művészek Euró­pa különböző országaiban is. Sok közöttük a fiatal. És ezeknek a kivételes tehetsé­gű művészeknek megadatott az a kivételes lehetőség, hogy fellépjenek Ukrajna Kommu­nista Pártja XXVI. kong­resszusának küldöttei előtt is. L. Uram Kilenc csokor virág. Eny- nyi volt az asztalon a vázák­ban. Hagyomány a brigádban, hogy a névnapját ünneplő tagot ajándékkal, meg virág­gal köszöntik. De általában csak egy csokrot szoktak küldeni. Most pedig egyszer­re kilencet! Izgalommal vár­tam a brigádtársakat... Harsány üdvözléssel sorra érkeztek: — Gratulálunk. Azt kíván­juk, hogy száz év múlva is így ünnepeljünk, együtt! — Maradj mindig ilyen­nek Annácska.. . Valaki közbeszólt: — Nem, nőlj, növekedj, növekedj tovább! Végre megnyugodott. Ezek­ben az egyszerű szavakban biztatás, őszinteség csengett. Hallotta őket és szerette volna magához ölelni mind a kilencet. ... A hatalmas asztal, amelynél Anna Jakobisin kárpitosbrigádja dolgozik, ezen a napon egy óriási vi­rágágyhoz hasonlított. A vi­rágok, mintha megéledtek volna. Késő ősszel is a ta­vasz, az élet dinamizmusát idézték. A brigád keze alatt égett a munka. Friss, jóked­vű veit a hangulatuk. A kilenc nő összehangolt munkája úgy tetszett, mintha egy közös muzsikára dolgoz­nának. Mintha zenére járna a kezük. A zenét a gépek zú­gása, a kalapácsok zengése, bongása szolgáltatta ... Este otthon újra, meg új­ra átgondolta az egészet: mi­re kellett ez a kilenc csokor? Miért nem csak egyet hoz­tak? ... Álom nem jött a szemére. Végiggondolta egész pálya­futását. Elemezte eddigi munkáját, melynek eredmé­nyeként érte a magas kitün­tetés, a kongresszusi küldöt­té választás. Anna Jakobisin a Szvaljávai Fakitermelő Kombinát Kárpitozott Búto­rok Gyára brigádvezetője. ... Eszébe jutott az 1968-as esztendő. Ekkor állt munká­ba. Azóta is a kombinátban dolgozik. Nehéznek és véget nem érőnek érezte az első munkanapot... Pedig a munkához hozzá szokott. Szülei kiskorától a becsületes munkára nevel­ték. De a kombinátban egyedülállónak, elhagyott­nak érezte magát, gyereknek. Ez a szorongás még az új bú­torgyár átadása első hónap­jaiban is kísértette. Az új technika, a bonyolult munka- folyamatok lehangolták. Itt ismét idegen emberek vették körül... „Nekem való ez egyáltalán?” Ráadásul még a kalapács sem nagyon akart engedel­meskedni kezének, izmai fe­szülésének. Egyenesen sze­retné elütni a szeget, de az megáltalkodott ördög, és mindig félrecsúszik. A kala­pács meg nem a szeg fejére, hanem az ujjára sújt le. És nem is csak egyszer, hanem sokszor napjában. A kalapács is nehézzé válik. A szemei pedig ontják a könnyeket... — Sehogy sem sikerül? — — kérdezte a mellette dol­gozó tapasztalt munkásnő M. V. Gorsága. Majd együtt­érzően elmosolyodott. — Ne vedd a szívedre ... Azzal fogta a kalapácsát, a szegeket beállította, és egyiket a másik után ütötte be a fába. A szegfejek, mint a katonák nyílegyenesen so­rakoztak egymás után. — Látod, így kell ezt — mondta. — Fogd a kalapá­csot, de ne görcsösen, és pró­báld újra. A könnyedet pe­dig töröld le, mert nem látsz tőlük, és megint az ujjaidra ütsz. ... Azóta 13 esztendő telt el. Megtanulta a kárpitozás minden csínját-bínját. Igaz a kalapácsot időközben szeglö­vő pisztoly váltotta fel. A munka tempója felgyorsult, és megkönnyebbült. De Anna Jakobisin ma is jól emlék­szik erre az első munkanap­ra, és M. V. Gorsága biztató, önzetlen segítségére. Anna azóta maga is szak­oktató lett. Ám, ha összeta­lálkozik M. V. Gorságával, ismét tanítványnak érzi ma­gát ma is. Sokat kéri ki taná­csát. Mikor pedig Anna Jako- bisint a járási pártbizottság tagjának, majd a megyei pártértekezletre küldöttnek választották, egykori tanító- mestere elsőnek gratulált. — Emlékszel, hogy sírtál, hogy keseregtél?! Akkor természetesen még nem fogta fel, hogy az alko­tó munka könnyek, véraláfu- tások, veríték, küzdelem nél­kül nem megy. A célért, az előbbre jutásért dolgozni kell. Keményen, és egyre célratörőbben. Anna tanulni kezdett. Szakmunkásvizsgát tett. Az emberektől emberséget, élet­közelséget tanult. Most már másodszor választották a pártalapszérvezet titkárává. Brigádja elsőként teljesítette a X. ötéves tervet. Minőségi munkában is az első helyre kerültek. Anna Jakobisinnek a Munka Dicsősége kitünte­tés III. fokozatát ítélték oda. ... A XVIII. megyei párt­konferencián Anna Pavlovna Jakobisint az SZKP XXVI. kongresszusa küldöttévé vá­lasztották. A brigád tagjai szeretettel köszöntötték mind a kilencen brigádvezetőjü­ket ... Az ungvári úttörőház balettstúdiójában. J. Jadlovszkij Munkamegbeszélés zösség viseli a „Kiváló minő­Rahóiak bemutatták Hucul lakodalom . V Üzemi áraház, orvtsi rendelő Szociálpolitika egy ungvári üzemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom