Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
KM — O Partizánok nyomdokain Az irsavai autósiskola hallgatói az Irsáva-Csor- nij patak menti útvonalon kirándulást szerveztek. A partizánok nyomában azt a terepszakaszt járták be, ahol annak idején az Úszta— Pricsepa partizáncsoport tevékenykedett. A felszabadító hősök emlékművénél a kiránduló csoport találkozott a partizánmozgalom egyik résztvevőjével, I. I. Ciljoval, aki beszélt a fiataloknak a német fasiszták gaztetteit megtorló népi felszabadító mozgalom hőseiről, hőstetteiről. Ezt követően a kiránduló fiatalok virágokat helyeztek el az emlékmű talapzatára, és egyperces néma hallgatással adóztak a hősök emlékének. Fiatal munkásnő az ungvári ruhagyárban. Csokrok Annának Az ungvári Mechanikai Készülékek Gyárát a város legjobb üzemei között emlegetik, és ez így igaz. Magam már 18 éve járok dolgozni az üzembe, örömmel tapasztalom, hogy évről évre változik a gyár, javul a dolgozók helyzete. Az 1970-ben bevezetett szociálpolitikai intézkedések lerakták a továbbképzés alapjait. Az időközben bevezetett szociálpolitikai intézkedések nagy hatást gyakoroltak az üzem termelésének emelkedésére. Ezzel pedig együtt járt a dolgozók anyagi jólétének, a szociálpolitikai körülményeknek a javulása. Például: ha 1975-ben az egy Kongresszusi Jegyzőkönyv magyarul A z Ukrán Szocialista £k Köztársaság Minisz- iertanácsa és az Ukrán Szakszervezeti Tanács reneletet hozott a Munka Dicsőség Könyvének vezetéséről. A könyvbe bejegyezték mindazoknak; á kollektíváknak és egyéneknek a nevét, akik köztársasági szinten kimagasló eredményeket értek el a X. ötéves terv sikeres megvalósításáért folyó szocialista munkaversenyben. A Munka Dicsőség ' Könyvébe többek között bejegyezték a. Kárpáti Könyvkiadó kollektíváját is. A könyvkiadó által előállított propagandaanyag jól szolgálta az SZKP XXVI. kongresszusának előkészítését. Ezenkívül magyar és moldvai nyelven hamarosan megjelenik Ukrajna Komm t- nista Pártja XXVI. kongresszusának jegyzőkönyve. A közeli hónapokban pedig magyar nyelven is ott találjuk a könyvesboltok polcain az SZKP XXVI. kongresszusa rövidített jegyzőkönyvét.' Hamarosan napvilágot lát egy sor egyéb politikai mű is. * VIRÁGHÁZ MUNKÁCSON A Munkácsi Állam; Gazdaság virágkertészetének dolgozóit nagy szeretet övezi a városban. Az általuk er- mesztett virágok, díszcserjék, fák sok örömet szereznek a lakosságnak. A virágkertészetben 48 hektáros szabad területen termesztik a különböző virágokat. Melegházuk 9 ezer négyzetméter alapterületű. A szokványos fák és virágok, cserjék mellett, különlegességekkel is szolgálják a vásárlókat. Díszcserjéből és díszfából például több mint ötven különlegességet termesztenek. Vágott virágból a lakosság igényét mind mennyiségben, mind fajtában szintén tudjál,. teljesíteni. Az év első felében 40 ezer szál szegfűt, 11 ezer szál rózsát, igény szerint. tulipánt és cserepes virágot szállítanak a kereskedelemnek. főre jutó havi fizetés közepes átlaga 166 rubel volt, akkor ez a X. ötéves terv végére 194 rubelre emelkedett. Az utolsó két ötéves tervben az üzemben felépítettünk egy 450 személyes ebédlőt, 600 főt befogadó színház- és előadótermet, könyvtárat, szakköri szobákat. Saját szolgáltatóházat építettünk, ahol egy sor javító szolgáltatást végeznek. Megépítettünk és átadtunk rendeltetésének két üzemi áruházat, egy napi 120 beteget ellátó orvosi rendelőt. A fiatal házasoknak 170, az idősebbeknek pedig hetven lakást építettünk. Ma már öt műhely kollektívája és 24 munkahelyi köA függöny bársonya megremegett, majd lassan, méltóságteljesen szétnyílt. A felvillanó fényszórók éles fényében a sötétségből kezdtek kirajzolódni a hucul viseletbe öltözött muzsikusok körvonalai. A koncertterem boltívei megteltek a trombiták, hegedűk, dobok hangjaival. Ezekbe vegyültek a népi hangszerek egész sorának — a citerának, klarinétnak, a dudának, a harmonikának, gitárnak, a csörgődobnak, a cimbalomnak és a többi fúvós, ütős és húros hangszernek — hangjai. Szinte hihetetlen, hogy a színen nem egy igazi hucul lakodalom szertartása folyik, hanem csak az igazi művészet eszközeivel varázsolják a színpadra ezt a csodálatos látványt, ezt a hangdíszharmó- niát. Az előadók pedig nem mások, mint a Rahói Fakitermelő Kombinát öntevéEzt az oldalt a Szovjetunió Kárpátontúli területén megjelenő Zakar- patszka Pravda munkatársai állították össze hazánk (elszabadulásának 36. évfordulója alkalmából ségű árut gyártó kollektíva” megtisztelő címet. A gyár pedig 1979-ben kapta meg ugyanezt a kitüntetést. Az elmúlt ötéves terv idején nagy gondot fordítottunk valamennyi dolgozó szakmaipolitikai és általános műveltségének az emelésére. 1976 és 80 között több mint háromezer dolgozó emelte, vagy újította fel szakmai ismerz- teit. Több mint 700 dolgozó fejezett be szakmai ismereteket felújító tanfolyamot, vagy tette le a technikusi vizsgát. Az üzemi középiskolában mintegy 200 fiatal végzett. D. Ploszkina igazgató kény művészeti csoportjának a tagjai. Művészeti vezetőjük M. Mókán, az Ukrán Szocialista Köztársaság kiváló művésze. Az öntevékeny művészeti kollektíva a közelmúltban ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ez alatt a 25 év alatt az öntevékeny művészeti csoport színes műsorait megismerte Moszkva, Leningrád, Kijev és a Szovjetunió más városainak művészetkedvelő közönsége. Ezenkívül számos alkalommal mutatkoztak be a kárpátontúli művészek Európa különböző országaiban is. Sok közöttük a fiatal. És ezeknek a kivételes tehetségű művészeknek megadatott az a kivételes lehetőség, hogy fellépjenek Ukrajna Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának küldöttei előtt is. L. Uram Kilenc csokor virág. Eny- nyi volt az asztalon a vázákban. Hagyomány a brigádban, hogy a névnapját ünneplő tagot ajándékkal, meg virággal köszöntik. De általában csak egy csokrot szoktak küldeni. Most pedig egyszerre kilencet! Izgalommal vártam a brigádtársakat... Harsány üdvözléssel sorra érkeztek: — Gratulálunk. Azt kívánjuk, hogy száz év múlva is így ünnepeljünk, együtt! — Maradj mindig ilyennek Annácska.. . Valaki közbeszólt: — Nem, nőlj, növekedj, növekedj tovább! Végre megnyugodott. Ezekben az egyszerű szavakban biztatás, őszinteség csengett. Hallotta őket és szerette volna magához ölelni mind a kilencet. ... A hatalmas asztal, amelynél Anna Jakobisin kárpitosbrigádja dolgozik, ezen a napon egy óriási virágágyhoz hasonlított. A virágok, mintha megéledtek volna. Késő ősszel is a tavasz, az élet dinamizmusát idézték. A brigád keze alatt égett a munka. Friss, jókedvű veit a hangulatuk. A kilenc nő összehangolt munkája úgy tetszett, mintha egy közös muzsikára dolgoznának. Mintha zenére járna a kezük. A zenét a gépek zúgása, a kalapácsok zengése, bongása szolgáltatta ... Este otthon újra, meg újra átgondolta az egészet: mire kellett ez a kilenc csokor? Miért nem csak egyet hoztak? ... Álom nem jött a szemére. Végiggondolta egész pályafutását. Elemezte eddigi munkáját, melynek eredményeként érte a magas kitüntetés, a kongresszusi küldötté választás. Anna Jakobisin a Szvaljávai Fakitermelő Kombinát Kárpitozott Bútorok Gyára brigádvezetője. ... Eszébe jutott az 1968-as esztendő. Ekkor állt munkába. Azóta is a kombinátban dolgozik. Nehéznek és véget nem érőnek érezte az első munkanapot... Pedig a munkához hozzá szokott. Szülei kiskorától a becsületes munkára nevelték. De a kombinátban egyedülállónak, elhagyottnak érezte magát, gyereknek. Ez a szorongás még az új bútorgyár átadása első hónapjaiban is kísértette. Az új technika, a bonyolult munka- folyamatok lehangolták. Itt ismét idegen emberek vették körül... „Nekem való ez egyáltalán?” Ráadásul még a kalapács sem nagyon akart engedelmeskedni kezének, izmai feszülésének. Egyenesen szeretné elütni a szeget, de az megáltalkodott ördög, és mindig félrecsúszik. A kalapács meg nem a szeg fejére, hanem az ujjára sújt le. És nem is csak egyszer, hanem sokszor napjában. A kalapács is nehézzé válik. A szemei pedig ontják a könnyeket... — Sehogy sem sikerül? — — kérdezte a mellette dolgozó tapasztalt munkásnő M. V. Gorsága. Majd együttérzően elmosolyodott. — Ne vedd a szívedre ... Azzal fogta a kalapácsát, a szegeket beállította, és egyiket a másik után ütötte be a fába. A szegfejek, mint a katonák nyílegyenesen sorakoztak egymás után. — Látod, így kell ezt — mondta. — Fogd a kalapácsot, de ne görcsösen, és próbáld újra. A könnyedet pedig töröld le, mert nem látsz tőlük, és megint az ujjaidra ütsz. ... Azóta 13 esztendő telt el. Megtanulta a kárpitozás minden csínját-bínját. Igaz a kalapácsot időközben szeglövő pisztoly váltotta fel. A munka tempója felgyorsult, és megkönnyebbült. De Anna Jakobisin ma is jól emlékszik erre az első munkanapra, és M. V. Gorsága biztató, önzetlen segítségére. Anna azóta maga is szakoktató lett. Ám, ha összetalálkozik M. V. Gorságával, ismét tanítványnak érzi magát ma is. Sokat kéri ki tanácsát. Mikor pedig Anna Jako- bisint a járási pártbizottság tagjának, majd a megyei pártértekezletre küldöttnek választották, egykori tanító- mestere elsőnek gratulált. — Emlékszel, hogy sírtál, hogy keseregtél?! Akkor természetesen még nem fogta fel, hogy az alkotó munka könnyek, véraláfu- tások, veríték, küzdelem nélkül nem megy. A célért, az előbbre jutásért dolgozni kell. Keményen, és egyre célratörőbben. Anna tanulni kezdett. Szakmunkásvizsgát tett. Az emberektől emberséget, életközelséget tanult. Most már másodszor választották a pártalapszérvezet titkárává. Brigádja elsőként teljesítette a X. ötéves tervet. Minőségi munkában is az első helyre kerültek. Anna Jakobisinnek a Munka Dicsősége kitüntetés III. fokozatát ítélték oda. ... A XVIII. megyei pártkonferencián Anna Pavlovna Jakobisint az SZKP XXVI. kongresszusa küldöttévé választották. A brigád tagjai szeretettel köszöntötték mind a kilencen brigádvezetőjüket ... Az ungvári úttörőház balettstúdiójában. J. Jadlovszkij Munkamegbeszélés zösség viseli a „Kiváló minőRahóiak bemutatták Hucul lakodalom . V Üzemi áraház, orvtsi rendelő Szociálpolitika egy ungvári üzemben
