Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

1981. április 23. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Házhoz szállítás és visszatérítés Megoldódó takarmánygondok — Exportlehetőség kistermelőknek A kistermelők nagy gondját oldja meg néhány időszerű in­tézkedésével a megyei gabona- forgalmi és malomipari vállalat. Megszervezték, illetve szervezik az állattartó idősebb embereik takarmányának díjmentes ház­hoz szállítását. Szerződést köt­nek az állattartókkal, amelynek értelmében aki 20 mázsa takar­mány vásárlására előre szerző­dést köt, mázsánként 6 forint visszatérítést kap. Aki egyszerre 25 mázsa takarmányt vásárol, az árut nagykereskedelmi áron kap­ja. A mennyiségi és minőségi vi­ták megszüntetéséért zsákvarró gépek alkalmazásával garantál­ják a mennyiséget és minőséget. Díjmentes fuvar A gabonaforgalmi vállalat az elmúlt évben 140 ezer tonna ab­raktakarmányt, tápot értékesített Szabolcs-Szatmárban a kisterme­lőknek. A forgalmazást 126 saját szakbolt, valamint áfész-,, tsz- és tej átvevőhely végezte. Ma a me­gyében összesen 520 helyen vásá­rolható takarmány. Ez azt jelen­ti, hogy nem csak a nagyközsé­gekben, községekben, de a ta­nyabokrokban, a tanyaközpon­tokban is viszonylag rövid tá­volság megtételével beszerezhető a sertés, a szarvasmarha és ba­romfi részére szükséges táp. Mi indokolja hát a díjmentes ház­hoz szállítást? Közismert, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe az állattenyésztésben, állathizlalás­ban jelentős. Itt a megyében is a hízott sertés, a hizott marha, a tej több mint egyharmadát a kisgazdaságok adják. Tapasztal­ható viszont egy lassú, de folya­matos csökkenés. A visszaesés egyik oka, hogy a kisállattartók egy része nem tudja megoldani — és főként az idősebb emberek nem tudják megoldani — a ta­karmány folyamatos házhoz szál­lítását. Ebben segít a gabonafor­galmi. A házhoz szállítást többféle­képpen szervezik: termelőszövet­kezeti fuvareszközzel, magánfu­varossal, vállalati gépjármüvei. Az elgondolás legfőbb alapja: mi­után a megye legtöbb termelőszö­vetkezetében a háztáji gazdálko­dást ágazati szintre emelték, az ágazaton belül szervezett kerete lehet a takarmány házhoz szállí­tásának. Hogy a termelőszövet­kezetek ebben anyagilag is érde­keltek legyenek, mázsánként 6 forint fuvardíjat kapnak. Ugyan­ez az összeg illeti meg a magán­fuvarosokat is, azzal a különb­séggel, hogy a jövedelemadót le­vonják. A vállalati támogatás ilyen formája hasznára van a ter­melőszövetkezeteknek, de legin­kább az állattartóknak, hiszen je-, lentős kiadástól mentesülnek, ugyanakkor megrendelésre gyor­san „házhoz megy” a takar­mány. A gabonaforgalminak ez az intézkedése évente mintegy 3 millió forinttal növeli majd a vállalat költségét. A 20 mázsán felüli vásárlás utáni visszatérítés, avagy a 25 mázsás egyszeri tétel nagykeres­kedelmi árához csupán annyit, egy-egy sertés hizlalásához 5 mázsa takarmány szükséges. Ha egy kistermelő évente csak 10 sertést hizlal, 50 mázsa tápra van szüksége, ha ezt kis tételekben viszi haza, úgy 300 forint a ked­vezmény. Egy tételben történő vásárlásnál, nagykereskedelmi áron szinte minden tizenegyedik mázsa takarmány ingyen van. Miért ad ilyen kedvezményeket a vállalat? Nem árulunk el üz­leti titkot: idén a tavalyinál több takarmányt kívánnak értékesí­teni. Ehhez a keverőüzemi kapa­citás, a takarmányalap adott. Ha csökken a tenyésztői, állattartói kedv a kisüzemekben, csökken a takarmány iránti kereslet is. Így találkozik a népgazdasági és a vállalati, illetve kistermelői ér­dek. A takarmány kedvezményes forgalmazásával kapcsolatos vál­lalati döntés megyeszerte kedve­ző visszhangra talált, amit bizo­nyít, hogy eddig több mint fél­ezer szerződést kötöttek a kis­állattartókkal. Újabb kedvezmények az exportnál A jó és kedvező takarmányel­látás ösztönöz az állattartásra, -■hizlalásra, de nem az egyedüli meghatározó. A kistermelő nem csak olcsóbban a'kar hizlalni, de jövedelmezőbben szeretne érté­kesíteni is. Miután a Szabolcs- Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a’ megyei állatforgalmi és húsipari vállalat, valamint az állattenyésztési fel­ügyelőség év elején együttműkö­dési szerződést kötött, vajon hoz­zájárul-e valamivel az állatfor­galmi is a tenyésztői kedv növe­léséhez? Elöljáróban annyit, hogy tavaly az állatforgalmi és húsipari vál­lalat jóval több sertést vásárolt fel, mint amennyit erre az évre terveztek. 1980-ban a háztáji és ikisárutermelés értékesítése 65 000 hízott sertés volt. Az ez évi szer­ződés 58 ezer. Ami újabb lendü­letet adhat a kistermelésnek, az az exportra termelés. Idén elő­ször a vállalat a háztájiból és a kistermelőktől is felvásárol élő, exportra hízott sertést. Az ezzel járó kedvezmény kilogrammon­ként 2 forint exportfelár, plusz a súlylevonás nem 5, hanem csak 2 kilogramm és ez további kilo­grammonkénti 1 forint többletet jelent. Ugyancsak kedvezmény, hogy magasabb az átlagsúly-kö- vetelmény. 115 kilogrammos súly­nál még kiváló a sertés hízékony- sága, nem kell leállni, 130—140 kilogrammos súllyal is levonás nélkül veszi át az exportállatot a vállalat. Az exportnál két felté­tel van: a sertés fehér húsú és pigmentmentes legyen. Ötezer kihelyezett kocasüldő Mit jelent anyagiakban az ex­portra termelés? Ha egy 120 ki­logrammos élősúlyú sertést ve­szünk figyelembe, úgy belföldi értékesítésnél 5 kilogramm levo­nása után marad a 115 kilogramm fizetősúly. Ebben az esetben az alapár 32 forint 50 fillér, a több éves szerződéses felár 2 forint 50 fillér, a megbízotti jutalék 50 fil­lér, ez együtt kilogrammonként 35 forint 50 fillér. A kistermelő 4082 forintot kap. Ha ugyanezt a sertést exportra értékesíti, az át­vételi ár 4307 forint. 10 sertés értékesítése esetén a pluszjöve­delem 2240 forint „talált pénz”. A exportra termelés lehetősége már most is érezhetően növelte a termelési kedvet. Nőtt a keres­let a kihelyezett kocasüldők iránt, a piacokon is jó ára van a hízósüldőnek. Egyébként a válla­lat erre az évre 5000 kocasüldő kihelyezését tervezte kisterme­lőkhöz. Ebből az első fél évben 3000 süldő talált gazdára. Seres Ernő Rubigán Igen nagy érdeklődést keltett mind a kis-, mind a nagyüzemi szakemberek körében az új hazai formulázási kemikália bevonulá­sa a gyakorlati növényvédelem­be. A készítmény hatóanyaga szisz- temikus hatású. Ez azt jelenti, hogy a korábban használt és még ma is használatos készítmények­ből abban különbözik, hogy fel­szívódik a növény levelébe és gombaölő hatását úgy fejti ki, hogy blokkolja a kórokozó gom­bák anyagcsere-folyamatait. A szisztemikus fungicidek igen faj- és fajtaspecifikusak. Jelen eset­ben a Rubigán csak a lisztharmat gombákat és a fuzikládiumot irt­ja kitűnő hatásfokkal. Nem al­kalmas a készítmény pl. a pero- noszpóracsalád elleni küzdelem­re. A Rubigán, mint már említet­tem, szisztemikus készítmény, tehát beszívódik a növény szöve­ti részeibe. Ezt igen fontos tud­ni, mert ennek kapcsán kitűnő az esőálló képessége. A csapadék- viszonyok nem befolyásolják gombaölő hatását, ami az eddi­gi tapasztalatok alapján 10—14 na­pig tart. Hatásmechanizmusából kiindulva szakszerűtlen haszná­lat esetén fennáll a rezisztencia kialakulásának veszélye. Miután almában kitűnő védett­séget ad az alma-lisztharmat és varasodás ellen, felhasználásának legalkalmasabb időpontja a primér fertőzés kialakulásának kivédése. Több év fertőzés­dinamikáját figyelembe véve: csapadékos, hűvösebb tavasz ese­tén az elsődleges fertőzés a pi­ros bimbós állapotól sziromhullá­sig alakul ki. Ekkor kell tehát kizárni annak lehetőségét, hogy a fuzikládium feljusson a fára, illetve a gyümölcskezdeményre. Ha a piros bimbós állapot hosszú, úgy indokolt piros bimbó elején Dodin hatóanyagot használni. En­nek hiányában igen hatásos ké­szítmény még az Orthocid, Dit- nane M—45 vagy a Polirám-Com- bi is. Csupán rajtunk múlik, hogy a Rubigán hosszú ideig hatékony növényvédő szerként álljon a termelők rendelkezésére. A meg­felelő vegyszerrotáció betartásá­val és jó szakmai hozzáállással ez biztosítható. Dr. Fodor Tamás növényvédő szakmérnök Termésnövelő Titavit A tavaszi szezonra már több mint 300 ezer liternyi termésnövelő Titavitot gyártott a fűzfői Nitrokémia a kertészeti egyetem szaba­dalma alapján. A titán tartalmú vegyületből tavaly 50 ezer litert használtak fel a termelők igen kedvező eredménnyel. Ugyanakkor a felhasználók tapasztalatai alapján a Nitrokémia szakemberei fel­hívták a figyelmet arra, hogy ez a vegyület igazi hatását csak a tápanyaggal jól ellátott talajokon fejti ki. Hatását ugyanis azzal éri el, hogy mozgósítja a talajban lévő tartalékokat, segíti azok hasznosulását a növényben. A gyorsan népszerűvé vált terméshozam-növelő szer gyártói a kistermelőkre is gondoltak. Több mint 10 ezer liternyit egy és fél kilogrammos adagokban hoznak forgalomba. Új védekezési lehetőség az almafa-varasodás ellen Az 1980. évi rendkívül csapadé­kos időjárás hatására sok gyü­mölcsösben igen erős almafa-va­rasodás (Endostigme inaequalis) fertőzések alakultak ki. Az inten­zív termesztési formák: a karcsú orsó, a gyümölcssövény zárt ál­lománya fokozta a fertőzési ve­szélyt. A tél végi DNOC-s (1,5% no- vendás) lemosó permetezés, majd az ezt követő, réz vagy kombinált készítményekkel (0,3% rézoxiklorid 50 WP, vagy 0,3% Recin Super) végzett védekezé­sek jó alapot biztosítanak a to­vábbi küzdelemhez. Piros bimbós állapot után rézre érzékeny fenológiai stádiumok következnek, ezért ettől az idő­szaktól kezdve növénykímélő ké­szítmények használandók! Ilyen szempontból legkedvezőbbek a szisztemikus fungicidek, a 0,13%-os Topsin-Metil 70 WP, vagy a 0,12%-os Chinoin Fundazol 50 WP. Használatukkor a fiatal, fej­lődő levelek és az egyre növekvő hajtások az apoplazmatikus áramlás segítségével nemcsak a varasodás, hanem a lisztharmat ellen is belső védettséget nyer­nek. Jó hasznát vehetjük a sziszte­mikus szereknek lappangó fer­tőzések elhárításánál, mivel jó felszívódó képeségük miatt gyó­gyító hatásuk fokozottan érvé­nyesül. Bekerülnek a növénybe — a növényi anyagcsere-termé­kekkel együtt szállítódnak, áthe­lyeződnek —, így hatásuk bizo­nyos mértékben független a kör­nyezettől. A megfelelő védőhatás elérésé­hez legalább 3—4-szeri, 8—10 na­ponként rendszeresen végzett permetezésre van szükség. Akkor jó a behatolás a növénybe, ha a szövetek fiatalok, nedvdúsak és az almafák viszonylag nagy lombfelülettel rendelkeznek. A nagyobb .lémennyiség eredmé­nyességére. ez ad magyarázatot. Az erős hajtásnövekedés idején a permetlevet — a hatékonyabb külső védettség érdekében — ki­egészíthetjük kontakt hatású sze­rekkel: 0,2% Dithane M—45, vagy 0,3% Zineb dezírozásával is. A szisztemikus hatású fungici­dek köre várhatóan a házikertek­ben is bővülni fog egy új, kiváló tulajdonságokkal rendelkező ké­szítménnyel. Egy és ugyanazon vegyszerrel, a 0,04%-os Rubi- gánnal — egy menetben — le­küzdhető az alma két legvesze­delmesebb betegsége, a varaso- dás és a lisztharmat. A fenarimol hatóanyag kiváló preventív (megelőző) és kurativ (gyógyító) hatása hosszú ideig érvényesül, ezért kevesebbszer kell permetezni az idényben. A permetezést követő néhány óra múlva a fenarimol hatóanyag be­hatol a növényi szövetekbe, szét­terjed és miután a permet min­den növényrészecskébe eljutott, teljes védettséget biztosít a beteg­ségek ellen. A Rubigán teljesen veszélyte­len a növényre (pontos dozírozás esetén nem fitotoxikus), serkenti a hajtások és a levelek egészsé­ges kifejlődését, melynek ered­ményeként erőteljessé, sötétzöld­dé válik a lombozat. Mivel a Rubigán nem hagy maradandó permetlényomot a gyümölcsön, így a gyümölcs fajra, illetve faj­tára jellemző színkialakulását sem gátolja. Az EC formuláció (folyékony kiszerelés) könnyen kezelhető, ezért kiválóan keverhető más ké­szítményekkel és levéltrágyákkal, akár permetlétartályban is. A Rubigán gyenge méreg, mun­ka-egészségügyi várakozási ide­je 3 nap, élelmezés-egészségügyi várakozási ideje — a gyümölcs- kultúrákban — pedig 21 nap. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy szakszerű használat ese­tén a Rubigán nem árt a hasz­nos rovaroknak! Dr. Széles Csaba Nagy a jószágállomány Tiszavasváriban Pete Sándor portáján; négy tehén, négy sőre és négy növendékállat igényli naponta a gondozást, etetést. Könnyíti a munkát az önitató, a fejőgép. Külö­nösen a fejőgépre van nagy szükség, hiszen a naponta lefejt tej olykor alig kevesebb 100 liternél. Pete Sándor, mióta él, foglalkozik állattenyésztéssel és vallja: ahol van alkalmas épület tehéntartásra, sertéshízlalásra, vétek, ha nem hasznosítják. (Seres—Elek) Jobb ellátás kisgépekből A fejlesztések, kooperációk és licencvásárlások eredményekép­pen javult a hazai mezőgazdasá­gi kisgépellátás. Az idén a leg­fontosabb és legkeresettebb be­rendezésekből már nem várható nagyobb hiány. A mezőgazdasági kistermelés­hez fontos gépek közül igény szerinti az ellátás a kézipermete­zőből és a több változatban ké­szülő szőlőfeldolgozókból. Ha­sonlóan kedvező az ellátás a vil­lanymotorral hajtott készülékek­ből is. Nem ilyen kedvező az el­látás benzinmotoros kisgépekből; motoros kapákból, permetezőkből és kistraktorokból. Tavaly például az igényeknek csak 60—70 száza­lékát elégítették ki, bár a na­gyobb import végül is számotte­vően enyhítette a hiányt. A Szegedi Vasipari Szövetkezet megkezdte a négy lóerős moto­ros kapák sorozatgyártását. Eddig mintegy 10 ezret gyártottak, a motort külföldről szerzik be, de már tárgyalnak arról, hogy mi­lyen módon ellentételezhetik az összes importmotort. Terveik szerint a motoros kapákból ebben az évben minden igényt kielégí­tenek. Bővül a magyar—csehszlo­vák kistraktorgyártási együttmű­ködés is. A csehszlovák 5—7 ló­erős traktorokból öt évvel ezelőtt 800-at kapott a kereskedelem, az idén már 3000-et. Ezekhez a bé­késcsabai MEZŐGÉP gyártja a munkaeszközöket. A három és fél, hat lóerős jugoszláv gyárt­mányú kistraktorokból eddig 500 érkezett hazánkba, összesen 3000 importjára kötöttek szerződést. A motoros permetezőket egyelőre még importáljuk, az idén 10—11 ezret, de már keresik egy esetle­ges kooperációs gyártás lehetősé­gét. A legjelentősebb eredmény: a három lóerős kistraktorok hazai gyártásának meghonosítása. A veszprémi MEZŐGÉP tavaly vá­sárolt licencet a francia Briban cégtől. A kistraktorhoz eddig részegységeket és munkaeszközö­ket készítettek, de az év máso­dik felétől, a motor kivételével, minden egységét Veszprémben, il­letve Békéscsabán állítják elő. Ez utóbbi helyen az utánfutókat, a fűnyírót, ekét, rotációs kapát, vagyis a kiegészítő eszközöket készítik. HORGÁSZOKNAK Saját víz — gondokkal Horgász-vadász „társbérlet" a Nagyvadason Idestova nyolc éve már, hogy jó fogásokról érkeztek hírek a Nyíregyháza határában levő Nagyvadas-tóról. A Kálmánháza irányába vezető Simái útról le­térve Manda felé, a Váci Mihály egykori iskolája előtt elhaladó kövesúton, Alsóbaduron át ért el a horgász Vadastanyára. A ro­mantikus tanyák közt vezető dü- lőutak végén bukkant fel Nagy- vadas-tó, az akkori híres „ponty- eldorádó”. A bicikligumikat, a horgászok lábikráját fenyegető, meg az őrizetlenül hagyott sza- lonnás tarisznyákat elorozó, borjú nagyságú tanyasi kuvaszok veszélyét mindig feledtette akkor a jó zsákmány. Horgászszíveket ibizsergető volt a látvány, amikor a . termetes pontyok reggelijük­höz fejreállva, a farkukkal kiin­tegettek a vízből. Mintha nagy fekete pillangók lebegtek volna a gyűrűben fodrozó víz fölött, ki­hívóan mutogatva a horgászok­nak: itt vagyunk! Ha meg a tó fehértói végén levő vízidzsun- gelben „nádra állt” a halnépség, cuppogása hatalmas zenekariként muzsikált a horgászok fülébe. Sajnos, a farkukkal integető pontyok nemcsak a „reggeliző helyüket” árulták el, de azt is, hogy veszedelmesen alacsony a tó vízállása. És az akkori aszá­lyos nyarak meg is hozták a tra­gédiát. Haltemetővé vált az egy­kori ös-Tisza-meder. Miként több ezer éve a Tisza hagyta el — messze kilométerekre távolodva — ezt a vidéket, úgy „mentek el” a nyíri vadvizek a Nagyvadas- tóból, pusztulást hagyva maguk után. Egy tó újjászületése Azóta nem lehetett hallani ka­pitális vadas! pontyokról, fél zsáknyi kárászzsákmányról, hor­gászfeleségeket rémisztő méteres angolnákról. Nagyvadas eltűnt a horgász „menetrendből”. A korábbi telepítőgazda, az Al­kotmány Htsz a pusztulás után megkezdte a Nagyvadas-tó „fel- támasztását”. És a korábbi „ős­lakók” sem hagyták magukat: úgy hírlik, nem volt teljes a pusztulás — sok kárász megúszta a sekély vizet és az integető far­kú pontyokiból is maradt a tó­ban. Azután új gazdája lett a vadasi víznek: a MOHOSZ megyei in­téző bizottsága. Folytatódott a „feltámasztás”, horgászpénzből pénzes hal került a tóba. Mint Ignéczi Gyula, a MOHOSZ me­gyei intéző bizottságának titkára januárban rovatunknak nyilat­kozta, legutóbb 8 mázsa fiatal ponty, kétezer kölyökcsuka és kocsiszámra rengeteg kárász „költözött” Vadasra, hogy legyen horogra kapható zsákmány az újból idelátogatóknak. 1981-től pedig a Nyíregyházi Vasutas .Sporthorgász Egyesület kezelésébe került a Nagyvadas- tó. Egy 90 hektáros szép múltú víz, amelynek a jövője most már elsősorban hatszáz vasutas horgá­szon áll. Nyugodtan elmondható: ez az egyesület is szép múltra tekinthet vissza. Hiszen több mint harminc éve a vasutas hor­gászok ringatták a megyei sport- horgászmozgaloim bölcsőjét. A vasutasok mellett sok más „öreg” horgász is emlékszik még rá, hogyan nőtt ki az akkori első egyesületből a mai nyíregyházi horgásztábor. És 1963 óta, a miikor a vasutasok 37 taggal megalakí­tották önálló „szakmai” horgász- egyesületüket, most már 500 fel­nőtt és 100 ifi horgász alkotja a vasutas horgászcsaládot. A Ti­szán és holtágain, a Lónyai- és a Belfő-csatornákon járták a hor­gászösvényeket tizenhét éven át, több-kevesebb sikerrel. És most nagy kedvvel fogtak hozzá, hogy saját kezelésű vizükön gazdál­kodjanak. összefogás a nagyobb zsákmányért — A gazdálkodás egy ilyen nagy vizen bizony gondokkal jár — erről beszélgettünk a minap Erdélyi Lajossal, a vasutas hor­gászegyesület elnökével és Alföl­di Lajos titkárral. — Az első nagy segítség az volt, hogy a MOHOSZ megyei intéző bizottsága térítés nélkül bocsátotta rendelkezésünk­re a már némiképp halasított 90 hektáros tavat és a nem kevés vízhasználati díjat is fizeti az egyesület helyett. Így természe­tes, hogy a tó további halasítá- sa már a vasutas horgászok ere­jére vár. Az egyesület régen hí­res a tagság jó együttműködésé­ről, közösségi szelleméről. Hor­gászversenyeik, hagyományos halvacsoráik, minden közös ren­dezvényük egyaránt népes volt. De most sokkal többről van szó. Tudják, hogy a holnap zsákmá­nyát csak halasítással alapozhat­ják meg. Különben ezt kötelező­en elő is írja a horgászokra is vonatkozó halászati törvény. A halasítás pedig nem olcsó mulat­ság — a mai halárak mellett. A vasutas horgászok bíznak ab­ban, hogy a csatornaépítés víz­ügyi tervei mielőbb megvalósul­nak, a nyolcas és a kilences fő­folyás között elterülő Nagyvadas- tó mindig friss vizet kap majd az új csatornán és halban jól kamatozik a befektetés. Közgyű­lésük egy akarattal eldöntötte, hogy az új egyesületi víz halasi- tásához minden felnőtt tag 100 és minden ifi tag 50 forinttal járul hozzá. Ugyanakkor 200 forintos területi engedélyt váltanak a Nagyvadas-tóra (ez az engedély a kívülálló vendéghorgászoknak 400 forint) és ezt az összeget is ha- lasításra fordítják. Vasúti felsőbb szerveiktől is anyagi támogatást várnak a nagyszabású telepítés­hez. Az új vízterület dolgait kü­lönben választott intéző bizottság öt tagja intézi. Puskák és orvhalászok Intéznivaló pedig bőven van a halasítás mellett. A vízparton is sok a tennivaló, hogy igazi hor­gászparadicsom legyen a Nagy­vadas-tó, kies pihenőhelye min­den kiránduló horgásznak és csa­ládjaiknak. A húsvéti ünnepek előtt kétszáz facsemete került földbe közös munkával az egyéb­ként fátlan vízparton. Csónak- kikötőt is terveznek, négy egye­sületi ladik már ott ring a vizen. Melléjük a horgásztagság is te­lepíthet ladikokat a tóra. Ki­mustrált vasúti kocsik is kerül­nek, hogy stílusos vasutas hor­gásztanyaként szolgáljanak. De amivel a legtöbb gond van: nem vette még igazán tudomásul a környék az új gazdát. Szó, ami szó, a várostól 16 kilométerre le­vő tanyavilágban elnyúló tó egy kicsit szabad préda volt ősidők óta. Ismeretlen eredetű varsák, há­lók lapítanak a vízben, orvhalá­szok csónakjai rejtőznek a nádak labirintusában. És bizony így ve­szély fenyegeti a drága pénzen betelepített halat. A vasutas hor­gászok türelmi időt hagytak, de ha lejár, az elrejtett csónakokat, orvhalászszerszámokat minden­képpen összeszedik és hatósági segítséget kémek. Az egyesület két tiszteletdíjas halőre már munkába állt. És egy 20 tagú csoport is alakult a horgászok­ból, akik járműveikkel a parton és csónakjaikkal a vizen is ellen­őriznek majd, vigyázva a rendet. Számítanak majd a fegyveres mezőőrökre is. De ha már fegyverről esett szó — ez sem kisebb gond. A tó ugyanis a vadkacsák kedvenc tanyája. Ahol pedig vad van, ott természetesen vadász is. Az új fe­hértói vadásztársaság tagjai sem szokták még meg a „kényszerű társbérletet” és ez bizony igen nagy veszéllyel jár. A vadászok öt-hat ladikot tartanak a tavon. Nádasba húzott ladikrejtekből puskáznak a kacsákra. De mi van akkor, ha észrevétlen hor­gász ül lövésnyirányban a nád másik oldalán?! Tréfának vehető az a horgászmondás, hogy a hor- gászbotot hiába fogja húzó ka­csára a horgász, nem pottyan az le, bezzeg a vadászfegyverrel ha­lat is lehet „fogni”. De nem tré­fa, ha a parton ülő, vagy a ná­dasok sikátorain nesztelenül la7 dikozó horgász életveszélybe ke­rül, amikor a saját pénzén vett halból zsákmányolni akar. Az illetékes hatóság sürgős intézke­désére van szükség, hogy a hor­gászok és a vadászok együttes megelégedésére szolgáló rendet valósítsanak meg a Nagyvadas- tavon. Mert az csak így válhat a helyesen elképzelt horgászparadi­csommá. Pristyák József Országos rekord vajai csóka Tavaly ősszel hírt adtunk róla, hogy országos rekordlistára va­ló csuka került horogra a vajai öregtóban. Nagy Ferenc mátészal­kai horgász, a Szatmár vidéki HE tagja zsákmányolta a pontosan 14 kiló nyolcvan dekás krokodilpofájút, amelynek hossza 105, kerü­lete 54 centiméter volt. Mint a Magyar Horgász 1981. január havi rekordlistája írja: „Október 25-én a vajai víztározón villantózott a horgász, könnyű üvegbottal, 0,40-es zsinórral. A kis híján 15 kilós csukát 12,05 órakor akasztotta meg HOKEV gyártmányú villantóval, s 25 perc múlva sikerült a csónakba emelni, mivel a merítőszák kicsinek bizonyult a hatalmas halhoz.” A „kis híján 15 kilós” csukát 20 deka választotta el a 15 kilótól —; és az országos elsőségtől. Mert az 1980-as rekordlisták összesíté­sével kiderült, hogy a csukafogási verseny első helyére ifj. Orosz Imre került a Kiskunsági csatornán fogott és kereken 15 kilós csu­kájával. így lett a vajai csuka „kis híján” első — azaz országos má­sodik helyet szerzett Nagy Ferenc mátészalkai horgásznak. Siker ez a javából, hiszen a rekordlistákra évek óta nem iratkozik fel sza­bolcsi. Sőt: Kolozsi Dezső tiszadobi horgász 1969 augusztusában fo­gott 71 és fél kilós óriásharcsája óta — amelynek országos rekord­ját azóta sem döntötte meg senki — Nagy Ferenc vajai csukája az első szabolcsi feliratkozó. Reméljük, nem sokáig, (p) i KISTERMELŐK-KISKERTEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom