Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

2 kelet-magyarorszäg 1981. április 23. Beköltöztek a boldog tulajdonosok Fehérgyarmaton a Fő téren épített tanácsi lakásokba. (Elek Emil (elv.) Ül SZAKMÁK A KIOSZ-BAN Gyöngyfűző és csónakjavító Ritka a madár... A Kelet-Magyarország 1981. április 16-i számában „Rit­ka gyűjtemény” címmel ol­vashattunk egy cikket. Magyarország madárvilága,, az elmúlt évtizedek alatt el­kerülhetetlen és elkerülhető okok miatt nagyon megfo­gyatkozott. A nagyüzemi er­dő- és mezőgazdaságot, a ke­mikáliák alkalmazását ko­runk szükségleteinek kielégí­tése tette elkerülhetetlenné. A „Vadvízország” ringó ná­dasai helyén ma korszerű me­zőgazdaság biztosítja kenye­rünket. Természetvédelmi törvé- vényeink életbe lépése előtt sok ember passzióját jelentet­te, hogy lakását ritka élőlé­nyek preparátumaival díszít­se. Ma ezt törvényeink szigo­rúan büntetik. Ez volt az el­kerülhető oka madaraink pusztulásának. Bár Magyaror­szágon annyi feketególya költené jelenleg, mint ameny- nyi egykor puskavégre ke­rült! Ezen egykori puskása­inknak is köszönhetjük, hogy környezetünket csak elvétve színesíti a madárdal, kirán­dulásaink élményét már csak nagyon ritkán teszi teljessé egy alacsonyan repülő sas lát­ványa. Ma a fényképezőgép és a távcső a fegyvere a termé­szetszerető embernek. Bízom benne, hogy ritka gyűjteményét gazdája odaad­ja egy múzeumnak, vagy ok­tatási célra egy iskolának, hisz ő már évtizedek óta gyö­nyörködhetett kitömött ritka madaraiban, és mi fiatalok, sajnos, nem gyönyörködhe­tünk az elejtett egyedek élő leszármazottjaiban. Híradás jelent meg nemré­giben a magyar sajtóban ar­ról, hogy a rászoruló csalá­dok — ha az egy személyre jutó jövedelem nem haladja meg az érvényes nyugdíjmini­mumot, vagyis jelenleg az 1620 forintot — akkor rend­szeres nevelési segélyben ré­szesülhetnek. Arról azonban nem adtak hírt a lapok, hogy a rászorulók csak meghatáro­zott feltételekkel kaphatják meg a 480-tól 900 forintig terjedő összeget. Ezért már napok óta nagy a forgalom a Nyíregyházi Városi Tanács gyámügyi cso­portján. Egymás kezébe ad­ják a kilincset az igénylők, de közülük valójában csak ke­vesen jogosultak a segélyre. Az összeg kiutalásáról a ta­nács gyámügyi csoportja dönt sokoldalú tájékozódás alap­ján. A munkaadói, jövede­lem- és iskolai igazolás mel­lett arról is információt gyűj­tenek, hogy milyen a gyer­mek és a szülők kapcsolata, milyen magatartás úak a csa­ládtagok. A rendszeres nevelési se­gélyt olyan esetben ítélhetik oda, ha a család szűkös anya­gi helyzete miatt a gyerme­ket intézetben kellene elhe­lyezni, de a szülők környe­zete alkalmas arra, hogy gondoskodjanak csemetéjük­ről. Ilyen esetben a gyámügyi csoport véleménye alapján a megyei gyermekvédő intézet folyósítja a pénzt. Az összeg megegyezik azzal, amit az ál­lami gondozott gyerekekről gosdoskodó nevelőszülők kap­nak kézhez. Mindennek szigorú feltéte­lei vannak. Követelmény, hogy a szülő és a család le­gyen alkalmas a gyerekneve­lésre, köztük legyen kiegyen­súlyozott érzelmi kapcsolat, de szükség van jó lakáskö­rülményekre is. Ugyanakkor számos kizáró ok lehet. Nem Felsorolni is nehéz, hány­féle szakma mesterei dolgoz­nak a nyíregyházi járásban. Napjainkban 1350 tagja van a KIOSZ nyíregyházi, körze­ti csoportjának. A hagyomá­nyos mesterségek mellett — mint a kovács, cipész, kőmű­ves, vagy tetőfedő — sok új is jelentkezett az utóbbi idő­ben. Nem egészen egy év alatt ipart váltott a megyeszékhe­lyen egy-egy matricavasaló, lakástakarító, csónakjavító, gyöngyfűző, nyílászáró-szige­telő, falfúró, sőt két sírem­léktisztító is. Ök valamennyi­en szabadiparosok. Vagyis szakmájuk nincs, viszont ké­pességet éreznek magukban e segélyt? rendelhető el a segélyezés többek közt, ha az apa, vagy anya magatartása kifogásol­ható — például alkoholisták, vagy büntetett előéletűek —, gyermeke fejlődéséről koráb­ban nem gondoskodott, ház­tartásában elmebeteg, vagy más betegségben szenvedő illetve erkölcsileg nem meg­bízható személy él. Sokan nincsenek tisztában a jövedelem fogalmával. Ugyanis ez nemcsak a kerese­tet, de a tartásdíjat, a gyer­mekgondozási segélyt, a ház­tájiból származó hasznot és minden más bevételt magá­ba foglal. A miniszteri rendelet célja azt elősegíteni, hogy a gyer­mek saját családja körében nevelkedjék. Ezért aki önhi­báján kívül — például tar­tós betegség, vagy haláleset miatt — kerül nehéz anyagi helyzetbe, más megoldást pe­dig nem talál, akkor joggal fordulhat a tanács gyámügyi csoportjához. Hiába fiatalkorú még, állt már bíróság előtt Balogh Mihály ti- szavasvári lakos, miként társa is; a felnőtt kort még ugyancsak el nem ért Lakatos Vilmos. Tavaly augusztusban Baloghék találkoz­tak a községben Sz. J. hajdúszo- boszlói lakossal, akinek felaján­lották, hogy szereznek neki egy cigánylányt, s elmehet vele az erdőbe. Ezért a szolgálatért Sz. J. ötven forintot adott át nekik, és vett a számukra két deci pá­linkát. Baloghék Lakatos Ilonát hívták ez alkalommal, aki szintén fiatal­korú, bár már több személlyel állt élettársi kapcsolatban. A lány és Sz. J. el is mentek többször is, de végül nem tudtak meg­egyezni. mesterségek gyakorlásához. Az életszínvonal emelkedé­sével együtt új igények je­lentkeznek, új szolgáltatások­ra van szükség. Valószínű, hogy az említett új szakmákban még hosszú ideig elég lesz egy-egy iparos, ahányan most dolgoznak a járásban. Ugyanakkor jó né­hány régi mesterségben még több szakemberre lenne szük­ség. Nincs elég ács, tetőfedő, bá­dogos — ez utóbbi főleg vidé­ken. A bőripari szakmacso­port minden egyes mesterségé­ből elkelne még néhány szak­ember : vagyis szűcs, szíjgyár­tó, bőrdíszműves, s cipész. Az egész megyében egyetlen ember sem foglalkozik példá­ul csők ortopéd cipők készí­tésével. A megyeszékhelyen van ugyan egy iparos, aki be­teg lábú embereknek is ké­szít cipőt, de nem ez a fő fel­adata. Kevés a háztartási gépsze­relő, s kelmefestő és vegytisz­tító, valamint látszerész csak egy-egy dolgozik a járásban. Főleg a községekben szükség lenne több fodrászra. Egy férfifodrász nem valószínű, hogy kap annyi munkát, hogy jól megél belőle egy kisebb településen. De ha női fodrász képesítéssel is rendelkezik, biztosan megkeresi a kenye­rét. Hiányszakmának számít a kovács is. Nagy szükség len­ne pedig rájuk, hiszen sok a fuvaroztató kisiparos, akik nem tudják hol patkoltatni lovaikat. Egyszerű megol­dást talál erre egyik közsé­günkben a KIOSZ nyíregy­házi, körzeti csoportja. A vas­Délután Sz. J. a Tüzép-telep környékén sétálgatott. Lakatos Ilona odament hozzá és újabb ajánlatot tett neki, amit Sz. J. elfogadott, s együtt indultak a közeli fasor felé. Közben Lakatos Ilona titokban intett a távolról figyelő Balo- ghéknak. A lány és Sz. J. leült a fasor­ban, de alig telt el néhány perc, mikor megérkezett Balogh és La­katos Vilmos. Amikor Sz. J. meglátta őket, felállt, de Balogh ellökte, ráugrott és Lakatos VU- mossal együtt ütlegelni kezdték. Sz. J. karórája leesett, ezt La­katos Ilona felkapta, s kirántot­ta a férfi hóna alól az autóstás­káját is. Sz. J. nem tudott véde­kezni, mert Balogh és Lakatos megyeri Micsurin Termelő- szövetkezethez fordult kérésé­vel, hogy vállalja el a kör­nyékbeli iparosok lovainak patkolását. A téesz beleegye­zett. Nemcsak a vasmegyeri, hanem a tiszarádi és beszte­rcei fuvaroztatók megrende­lésére is elvégzi a munkát. Szép eredménynek számít a járásban, hogy négy év alatt mintegy másfélszeresé­re nőtt a kisiparosok száma. Legnépesebb az építőipari szakosztály: ennek félezer tagja van. Személyi szolgál­tatásokkal — ide tartozik többek közt a fényképész, a kozmetikus, az órás, a cuk­rász — több mint százan fog­lalkoznak. 1978-ban kiváltak a vasipari szakosztályból és önálló csoportot alakítottak a körzet gépjárműjavító iparo­sai. Néhány éve még sok gon­dot okoztak á járásban az en­gedély nélküli fuvarozók. Kö­zülük azóta sokan iparenge­délyt váltottak, így — szin­tén ’78-ban — létrejött a sze­kérfuvarozók szakosztálya: tagjai közel másfél százan vannak napjainkban. Két éve a KIOSZ járási csoportja — együttműködve a megyei közlekedésbiztonsági tanács­csal — szemlére hívta a nyír­egyházi szekérfuvarozókat. A rendőrség munkatársainak segítségével ellenőrizték a jár­műveket és kötelezték az ipa­rosokat, hogy szereljék fel a szükséges tartozékokkal a járműveket. Az idén újra megrendezik a szemlét. Április 26-án, reg­gel 8-ra várják a szekérfuva- rozókat a TÜZÉP Debreceni úti telepére. Vilmos közben tovább verték. Sz. J. segítségért kiabált, Ba­loghék pedig futásnak eredtek. Futás közben az Sz. J. táskájá­ból kiszedtek 1400 forintot, a tás­kát pedig eldobták. (A táskában levő további 2600 forintot a gyors és felületes kutatás következté­ben nem találták meg.) Sz. J. bejelentést tett a rendőr­ségen, s a rendőrök még aznap előkerítették a tetteseket. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dar. Benőcs Endre tanácsa a na­pokban mondott ítéletet az ügy­ben és a csoportosan elkövetett rablás miatt Baloghot 2 év és 6 hónap, Lakatos Vilmost pedig S év szabadságvesztésre büntette, amelyet a fiatalkorúak börtöné­ben keU letölteniük, s mindket­tőt eltiltotta 3 évne a közügyek- töl. Lakatos Ilonát javítóintézeti nevelésre ítélte a bíróság. Az ítélet jogerős. ' <k) Dr. Németh László Tumultus a gyámügyön Ki kaphat nevelési h. ZS. Környezet- és természetvédelmi szakkörök vetélkedője Környezet- és természetvédelmi szakköröknek úttörő kategóriában év elején megyei vetélkedőt hirdettek, melyre 56 szakkör nevezett be. A szakkörök jelenleg a hármas szá­mú feladatlapon dolgoznak, aminek beküldési határideje áp­rilis 26. Ezenkívül még egy feladatlapot kapnak. A május végi értékelés után a legjobb nyolc szakkör továbbjut a má­sodik fordulóba, amelyet július 20—25. között Tiszavasvári- ban a természetvédelmi tábor alatt rendeznek meg. A LÁNNYAL LEÜLT A FASORBA... Csoportos rablás Nem könnyű és nem egy­értelműen népszerű vállal­kozás a televízió egyik for­gatócsoportjának Bűn cím­mel „útjára indított” négy­részes sorozata. Elsősorban nem a témaválasztás és a szerkesztés elvei, gyakorlata miatt. Sókkal inkább az alapállása okán. A közvéle­ményben — teljesen jogo­san — erős ellenérzés él a bűnözéssel, a bűnözőkkel szemben. A társadalom er­kölcsi érzéke és jogtudata egyaránt elítéli a reá veszé­lyes cselekedeteket, bármi legyen is az indítóokuk, vagy bármilyen a motivá­ciójuk. A társadalomellenes, a közösségi élettel szemben álló magatartásnak ez az erőteljes elutasítása a ter­mészetes védekező motívu­mon kívül tartalmaz bizo­nyos fokú általánosítást a bűnelkövetőkkel szemben. Olyan értelmű általánosí­tást, amely szerint „ ... mind egyforma és javítha­tatlan, de legalábbis meg­bízhatatlan, keményen meg kell büntetni őket és kész, nem sokat kell velük »-lel­kizni« ...” Ahogyan a sorozat első filmjéből már látni lehetett, a tévé stábja abból az alap­állásból indult ki, hogy a bűn elkövetője is ember, meg kell kísérelni megérte­ni őt (nem azonosulni és nem felmenteni!), mert csak így lehet azokat az okokat feltárni, vagy meg­közelíteni. Csak így lehet — esetleg .— általánosítható tanulságokat a megelőzésre és a rehabilitálására vonat­kozóan levonni. A bűn és a bűnözők irán­ti — ismétlem: jogos —-el­lenszenvével a nézők több­sége sommásan el is utasít­hatja e filmsorozat szerzői­nek és a már eddig meg­szólaltatott szakértőinek ezt a toleráns alapállását, eset­leg teljesen félreértve azt. Nem is egy ismerősöm fe­jezte ki rosszallását máris, mondván, hogy egyáltalán miért kell ezeket a lányokat bemutatni, ráadásul ilyen megértő hangnemben be­szélve velük és róluk. Nem tudok igazat adni ezeknek az aggályoskodók- nák. Ök bizonyára elfelej­tik, hogy a büntetés célja nem a bosszú, hanem a tár­sadalom nevelő szándékú (bár szigorú, de igazságos!) figyelmeztetése a bűnössel szemben, másrészt mások visszatartása a társadalom­ellenes cselekedetektől. (Küilön kérdés a visszaeső, valóban javíthatatlan bűnö­zők esete!) Ebből pedig az következik, hogy ha — akár egyedi esetekben, akár tár­sadalmi értelemben segíteni akar valaki, jelen esetben a televízió, annak meg kell hallgatnia „a másik felet” is. Ezt teszi, ezt tette ez a forgatócsoport is. Hogy ebből mi kerekedett ki, az kiderül majd a kö­vetkező részekből. Seregi István A vérbeli író varázsa a múfajváltáskor sem enyé­szik el. Alig több mint fél évtizéde irodalmi életünk egyik szenzációja volt a méltán népszerű Galsai Pongrác új szépirodalmi műformát hozó regénye, az Egy hipochonder emlékira­tai megjelenése. Húsvét va­sárnapján a Rádiószínház az egyértelmű sikerre még csak „rájátszott”. Parádés szereposztásban mutatta be az engedelemmel idézőjelbe tett „regény” hangjátékvál- tozatát. Gunyorosan őszinte önéletrajz (... a világtörté­nelem számomra legfonto­sabb személyiségéről, saját magamról írok természete­sen ...”) anekdotikus ele­mei vették szárnyra a hang- játékban is a kesernyés-fi­lozofikus mondanivalót: mivel a történelem homok­óráján az emberi élet idő­ben szinte kifejezhetetlen pillanat, az igazi szabadsá­got ennek tudatában a ha­lállal való szembenézés, a Szamárfül a Kaszásnak je­lentheti. A megkapóan közvetlen szorongásélmények művé­szi érzékeltetésén túl a hangjáték — miként a könyv — legnagyobb eré­nyei a néhány mondatban mesterien megírt portréváz­latok voltak (pl. az író ap­járól, első feleségéről), me­lyekben még a kor villan- tásos megiidézésére is futot­ta az írói invencióból. Ez­úttal még az önironikusan realista keretjáték (az író je­len idejű civódása a pszicho­lógus harmadik feleségével a tormamártásos füstölt csülök funkciójáról az élet­ben és az irodalomban) sem sékélyesítette el a produk­ciót, sőt, életszerűbbé tet­te. írhatnék még a hangjá­ték szellemes aforizmáiról, a fentebb említett anekdo­tikus elemeiről (a kiugrott pap apa, mikor élete alko­nyán megkapta a pápai fel- oldozást: „ ... negyven évig szolgáltam azt, aki nincs ...”), de gondolom, ennyi elég kedvcsinálónak a kitűnő Galsai-könyv el­vagy új ráolvasásához. Még annyit, hogy a Bozó László rendezte, s Kopányi György által dramatizált hangjátékot a főbb szere­pekben olyan jól megvá­lasztott színészek vitték si­kerre, mint a pályája dele- lőjén levő Kállai Ferenc (az író), a „beérett” Almást Éva (a felesége), a magyar szí­nészet nagy öregje, Páger Antal (az apa) és a kisebb szerepekben Tolnay Klári (az anya) és Béres Ilona (az első feleség, Szeleczki Klára rendkívül plasztikus figurá­ja) és mások, akik félsoro­lása sem lenne fölösleges. Ünnepi élmény volt. Merkovszky Pál NÉZŐPONT. Sebesség. (Jávor László felvétele) "képernyőHtiíTi

Next

/
Oldalképek
Tartalom