Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-20 / 93. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1981. április 22.

Kommentár

Húsvéti

hangok

mHM«‘mészetes, hogy egy ■K 0F)lyan világhelyzetben, .^amelyben a két nagy- a talom közül az egyik -^tfe^Egyestílt Államok — valósággal megdermeszti a nemzetközi légkört, a közvélemény a szokásosnál is nagyobb figyelemmel tekint a másikra, a Szovjetunióra. Ebben a sajátos kö- zekben hangzott el újabb figyelemre méltó megnyilatkozás szovjet fővárosban. Leonyid Zamjatyin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, ismert külpolitikai szakértő nyilatkozott a szovjet televízióban, s adott igényes áttekintést a nemzetközi helyzetről.

A mostani amerikai kormányzat — hangsúlyozta Lep- nyid Zamjatyin — elődjéhez hasonlóan nem a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekszik, hanem arra, hogy nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra. Azoknak — tehetjük hozzá Zamjatyin megállapításához —, akik csak egy kicsit is ismerik az első szocialista állam történetét, akik hasonló nyomással kísérleteztek a múltban, tudniuk kell, hogy az ilyen próbálkozások sohasem vezettek eredményre. Akkor sem, amikor a szovjet nép éhezett és ezer sebből vérzett, akkor sem, amikor egyedül volt kénytelen szembenézni az ereje teljében levő imperializmus intervenciójával és akkor sem, amikor viselni kényszerült a hitleri birodalommal ví; vott második világháború aránytalanul nagy terhét.

Washington — mondta Zamjatyin — a jelek szerint tönkre akarja tenni mindazt, amit a két ország kapcsolataiban hosz- szú évek nem kis munkájával sikerült pozitív irányban megvalósítani.” Ezt a Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter által is kedvezőtlenül hangoztatott politikát, a Szovjetunióra gyakorolt nyílt nyomás doktrínáját ráadásul rá akarják kényszeríteni NATO-part- nereikre is.

Csakhogy a népek megízlelték a béke és az enyhülés gyümölcseit, és nem hajlandók lemondani róluk. A Béke-világ- tanács havannai ülésétől kezd- . _ _ Vatikánból több mint 40 nyelven elhangzott pápai békeszózatig és a húsvéti nyugateurópai felvonulásokig sok minden emlékeztetett erre. Manchesterben, az angol iparvárosban ilyen értelmű állás- lásfoglalással fejeződött be a hagyományos brit húsvéti békemenet, Antwerpenben ezért szálltak síkra a holland tömegek, Brüsszelben pedig a NATO főhadiszállásánál a békét követelő ezrek néztek szembe a kivezényelt csendőrséggel.

den józan gondolkodású ember tisztában van azzal, hogy a béke legfőbb támasza a szocia- össég. A reakció erői ezért is törekszenek arra, hogy. szétzilálják, a szocialista országok belügyeibe történő beavatkozással aláássák a szocializmust. Ezzel kapcsolatban a tekintélyes szovjet szakértő Lengyelország gazdasági és politikai helyzetére is kitért. Mint mondta, „a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése és az ország kormánya minden lehetségesei megtesz a helyzet stabilizálására, a nyíltan ellenforradalmi erők azonban akadályozzák az ország életének, munkájának normalizálását”. Leonyid Zamjatyin megállapítása szerint egyre több tény tanúsítja, hogy nyugati politikai vezetők közvetlenül beavatkoznak a lengyelországi eseményekbe. Crjból leszögezte, hogy „a párt által vezetett lengyel munkás- osztálynak magának kell megbirkóznia a válsággal”, s hogy ,a belső és külső reakciónak a szocialista Lengyelországgal kapcsolatos tervei kilátástalanok”.

A tavaszi megújulás ünnepén elhangzott nyilatkozatok természetesen nem mindenben voltak összhangban Zamjatyin szavaival. Egy azonban közös volt bennük, és ez a lényeg: az emberiség békét akar, nem kívánja elszalasztani az enyhülés megújításának lehetőségét.

□

ad

i

Lenin-emlékünnepség

(Folytatás az 1. oldalról)

— A másik ehhez kapcsolódó feladat pártunk történelmi útjának, a szocialista építés hazai tapasztalatainak feltárása, tudatos megismertetése és elsajátítása. Lenin figyelmeztet arra, hogy meg kell tanulni az állam és a gazdaság mindennapi ügyeit hozzáértőn intézni, s megfontoltaknak, kulturáltaknak, rendszereseknek kell lennünk az élet minden területén. Nemcsak a nagy kérdésekben kell tehát forradalminak lennünk, hanem a szocialista építés mindennapi ügyeinek intézésében is. És vállalni kell az állami, a gazdasági, a kulturális életben szükséges, a néptömegek életét szolgáló, megérett változtatásokat.

— Pártunk történelmi tapasztalatainak állandó ébrentartása a propagandamunka legfontosabb feladata. Az ideológiai-politikai nevelőmunkának — bármely kérdésről is legyen szó — ezek az alapelvei, sarkkövei. Pártunkban ma is követelmény a sokirányú érzékenység. Nyílt, őszinte politikát folytatunk és minden szinten megköveteljük a szó és a tett egységét. Mindennek köszönhető, hogy ma belpolitikai Helyzetünk szilárd, hogy népünk megértő és vállalja a szocialista építés nehezebb és összetettebb feladatait is. Hazánkban a szocialista rendünknek olyan történelmi értékei jöttek létre, amelyekre méltán vagyunk büszkék, és amelyeket védenünk kell. Népeink érettsége, közgondolkozása — és mindez itt Szabolcs-Szatmár megyében is nagyon jól érzékelhető — hallatlanul sokat változott, gyarapodott.

— Van programunk és erőnk is, hogy a szocialista rend anyagi, kulturális eredményeit megvédjük, hogy a ma még meglévő szociális és társadalmi feszültségeket csökkentsük és hosszabb távon megoldjuk. Propaganda- munkánknak is tudatosítania kell, hogy a jogos társadalom kritikai észrevételek és az ellenzéki, pesszimista, értékeinket elvető magatartás között különbséget tudunk tenni. Teljes egyetértésre talált pártunknak az a törekvése, hogy amikor a gondok szaporodnak, a megoldás nem a demokrácia visszafogása, hanem a tömegekre való még hatékonyabb támaszkodás.

— Valamikor elég volt, ha a helyi politikai szervek és a propaganda a központi feladatokat jól adaptálták és konkretizálták. Ma többről van szó. Arról, hogy az egyes kollektívák kezdeményezései, tapasztalatai bekerüljenek a megyei és az országos politikába. Lehetőség is és követelmény is, hogy fokozódjék az egyes munkahelyek hozzájárulása a össztársadalmi feladataink megoldásához.

— Munkánkat konkrétan és a teljességre törekedve kell végeznünk — folytatta Ekler György —. A konkrétság és sokoldalúság követelményét Lenin filozófiai és politikai alapelvként használta és alkalmazta, és ez ma is követelmény. Feladataink összetettek. Ne állítsuk hát szembe a gazdaságot a műveltséggel és a kultúrával, a munka szerinti differenciálást az életmóddal, a szakértelmet az általános műveltséggel, és mindezt a politikával. Ellenkezőleg! Emeljük ki, hogy mostani legfontosabb feladatunk, a gazdaságfejlesztés programja csak a társadalom összes erőforrásának bevonásával oldható meg. És ebbe beletartozik nemcsak a technikaiközgazdasági tudás és szakértelem, hanem a szocialista emberre jellemző magasabb erkölcsiség is: o kollektivizmus, a közösség ügyének szolgálata, a forradalmi hit és meggyőződés. Ezt kell szolgálnia a propagandamunkának.

— Amikor a megyei párt- bizottság nevében köszönetét mondunk megyénk propagandistáinak munkájukért, kérjük, hogy a jövőben is vállalják közös ügyünk, pártunk poltikájának képviseletét, Lenin eszméinek terjesztését. Önökön is múlik, hogy a klasszikusok által felismert törvényszerűségek és pártunk történelmi tapasztalatai milyen hatékonysággal válnak eleven valósággá.

Az ünnepi beszéd után került sor a kiváló megyei propagandisták munkájának elismerésére. Bodnár Józsefnek, a Timári Általános Iskola igaz- gatóhelyetesének a Kiváló Munkáért, Kazár Endrének, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet főkönyvelőjének a Szocialista Kultúráért kitüntetést adták át. 25 éves propagandamunkájukért oklevelet kaptak: Havacs Mihály, dr. Szigetvári János, Kokas Ferenc, dr. Bujdosó Sándor, Vitális Imre, Csepelyi Tamás, Horváth Gabriella, Asztalos András, Nagy József, Képes József, Szántó Lajos, László András, Vincze László. Húsz éve végzett propagandamunkáért : Balogh László,

Fodor Ilona, Kállai Károly, Szabó Károly kaptak Oklevelet. Tizenöt éves munkájukért:. Juhász József, Herczeg Sándor, Kovács Kálmán, Kapponyás Béla, Sziklai Zoltán, S. Tóth József kaptak oklevelet. Tízéves munkájukért: dr.. Medvigy Ferenc, Balogh Istvánná, Kádár János, Vincze Ferenc, Király József, dr. Horváth Miklós és Szabó Gyula kaptak elismerő oklevelet.

Az ünnepségen adták át a nyíregyházi városi és a járási kiváló propagandisták oklevelét, jutalmait is. Tegnap délelőtt került sor a nyíregyházi Lenin-szobor megkoszorúzására. Elsőnek a megyei, a városi és a járási pártbizottságok koszorúját helyezték el a szobor talapzatán, majd a város társadalmának képviselői rótták le tiszteletüket a nagy forradalmár születése 111. évfordulója alkalmából.

Munkatársunk jelenti Párizsból (t.)

Az elnökválasztási show

„Nem vagyok demagóg. Nem mondom azt, hogy szavazzatok rám, s mindent megoldok. Nem lehet ígérni munkát, jobb bért, más élet- és munkakörülményt, megváltozott állapotokat anélkül, hogy a pénzt ne vegyük el onnan, ahol van, anélkül, hogy fizetésre kényszerítenénk a gazdagokat...”

Hallgatom a rádiót az autóban, amint Orlyból Villejuif- be száguldunk. Marchais beszél, a kommunista elnökjelölt, a párt főtitkára. A France-Int er adóban fejti ki nézeteit. Az utolsó mondatok is elhangzanak, s tudom, nemsokára oda indul, ahová én is tartok. Ebbe a kis Párizs melletti kisvárosba, melynek ő a képviselője, ahol kommunisták irányítják a közéletet. Este kilenckor nagygyűlés lesz itt, a Kari Marx Stadionban.

Ä tömeg már gyülekezik. Az utcán perselyeznek a párt aktivistái, a kampány költségeire gyűjtenek. A két hatalmas sátor mellett zenekarok muzsikálnak, mazsorettcso- portok adnak műsort. Aztán megszólalnak a hangszórók, forradalmi dalok csendülnek fel. S dalba kezd az öreg munkás, a jól öltözött hölgy, a fiatal. Mindenkin jelvény és matrica, rajta a felirat: Marchais-t elnöknek! A várakozás feszült. Jelszavak har- sannak, s a vörös zászlók, meg a francia trikolorok lengenek a fejek felett. Kilenc felé jár. A televízió és a rádióállomások már beszereltek.

Mindent elsöprő a lelkesedés, amikor a fárasztó rádióvita után megérkezik Georges Marchais, a kommunista párt főtitkára, s beszélni kezd: — Vádolom Giscard d’Es- taing-t...”

És elhangzanak az érvek: naponta 670 új, fiatal munka- nélküli gyarapítja a már így is közel kétmilliós tábort; az infláció megállíthatatlanul rohan; rossz a nők helyzete; alacsonyak az átlagbérek; a tőkések profitja változatlanul nagy iramban nő; a külföldi tőke egyre nagyobb adósságokba rángatja az országot. És elhangzik a varázsszó: changement! — változást! A tömeg tombol.

Marchais az egyetlen elnökjelölt, aki pártja képviseletében, s nem azon kívül, vagy azon felül lép fel, a változások gazdag lehetőségeit tárja fel. Baloldali egység, államosítás, a nagy tőkés országok befolyásának csökkentése, a szocialista országokkal szorosabb kapcsolat, évente 500 ezer új munkahely létesítése, árreform, szociális igazságosság, az adók reformja, új energiagazdálkodás.

(Folytatás az 1. oldalról)

vetkezeti mozgalom fejlődéséhez, a szövetkezetek társadalmi, gazdasági fejlődéséhez, tagjaik érdekeinek érvényesüléséhez. A vitában elhangzott: a szövetség fejlessze tovább együttműködését az állami szervekkel. Érdekvédelmi munkája során javítsa tevékenységét az állami, csoport- és tagsági érdek egyeztetésében. Lehetőségükhöz mérten arra ösztönözzék a termelőszövetkezeteket, hogy az eddigieknél is többet tegyenek a települések lakosság- megtartó képességének növelésében. Részben a melléküzemágak szervezésével növeljék a foglalkoztatást, másrészt szolgáltatásaikkal javítsák a lakosság életkörülményeit.

A végrehajtó bizottság a továbbiakban jóváhagyta az 1980. évben veszteséges és alaphiányos mezőgazdasági szövetkezetek veszteségrendezéséről szóló előterjesztést. Ezt követően egyéb ügyeket tárgyalt. Többek között határozatot fogadott el a végrehajtó bizottság mellett működő rokkantak nemzetközi éve ideiglenes megyei szervező bizottsága létrehozásáról. A bizottság irányítja és összehangolja a rokkantak nemzetközi évével kapcsolatos feladatokat, akciókat, illetve dönt a 802—402541—1111 „Rokkantak támogatása lebonyolítási számlá”ra befizetett összeg felhasználásáról.

A „KELET” SKÁLA-COOP ÁRUHÁZ földszinti méteráruosztályán április 21—27-ig 30%-kaI olcsóbban vásárolhatnak NDK sötétítő

105, — Ft helyett 73,50 Ft

jersey

106, — Ft helyett 74,20 Ft

blúzanyag

32,— Ft helyett 22,40 Ft és még több más áru, AMÍG A KÉSZLET TART.

(586)

Baloldali egység csak a falon.

Kommunista nagygyűlés Villejuifben. (A szerző felvétele)

Éjfélig tartott az izzó hangulatú . nagygyűlés. Pári zg felé robogva zsongott a fejem, s még jobban zsongított az elnökválasztási harc mindent elborító reklámhadjárata. A csodálatosan kivilágított utcákon falnagyságú plakátokról nézett ránk a négy „nagy”.

Marchais az egyetlen, aki sosem egyedül szerepel ezeken. Mindig emberek veszik körül, nem véletlenül. Giscard, Mitterrand és Chirac színes portréi már azt jelzik: itt a személy szerepe a fő. Folyik a plakátháború is. A mostani elnök — Giscard d’Es- taing szemét gyémántot ábrázoló kis plakátokkal ragasztják át, jelezvén: a Boc- cassa császártól kapott ajándékot még nem feledték el. A többi hat jelölt falragaszai kisebbek, mintha csak az esélyeket fejeznék ki.

Amikor reggel a Diadalív közelében lévő kis szállodámból sétára indultam, a napfényben bontakozott ki csak istenigazában a kétfordulós választás nagy show-ja. Az újságosbódékat beborítják a lepedőnyi újságok és hetilapok címoldalai. A metró folyosóin feliratok. Éitetőek és mocskolódók. Van, aki a munkanélküliségért a vendég- munkásokat szidja, s kiebru- dalásukat követeli. Majd hirtelen feltűnik a Champs Elysée-n száz taxi és 'motoros, zászlókkal, feliratokkal, dudálva, Chiracot éltetve, a főváros polgármesterét, aki jelölt is. Estefelé viszont a legkülönbözőbb pontokon jólöltözött fiúk tűnnek fel, polgári jelöltjüket dicsérve, kiabálva. A szexboltok pultjain a pajzán áruk között a négy nagy jelölt maszkjait kínálják. Röpcédulák és felhívások minden sarkon. Egymást követik a nagygyűlések. A tehetősebb jelöltek rangos műsorral kedveskednek. És megjelenik a sztárok nyilatkozata, ki kire szavaz.

Cousteau kapitány a környezetvédő programmal induló Lalonde mellett tör lándzsát; Alain Delon Gis- cardot részesíti előnyben, éppúgy, mint Brigitte Bardot

és Mireille Mathieu. Jean ■ Ferraí V és - Julíótté Grécp Marchais-t választja, Jean Marais Chirac pártján van, Dalida és Catherine Allégret Mitterrandot ajánlja. A napilapok méregdrága áron megvehető oldalain hirdetnek a jelöltek. Vagyonokat emészt fel a hatalmas propagandagépezet, melyeknek élén reklámszakemberek, pszichológusok állnak. És működik a rádió, a televízió, a közvélemény-kutatás nem éppen ártatlan mechanizmusa.

És hiába vigyáz egy bizottság arra, hogy a hírközlő eszközök mindenki számára azonos lehetőséget biztosítsanak, nincs nap, hogy ne hangzanának el vádak, hogy a jelenlegi — az epések szerint a távozó — elnök, aki magát csak „állampolgárjelöltnek” nevezi, előnyt élvez.

A külsőség, a látvány ural mindent. Az állami hozzájárulás pénzei, s a többi, sokszor nyomon nem követhető források milliói keményen dolgozzák meg a polgárt, öldöklő a taktikai harc, a nyílt személyeskedéstől a másik tudomásul sem vételéig minden fegyvert bevetettek. Erről beszélgettem a Port d’Ita- lie sarkán, egy kávéházban a Vitryből, le Kremlin-Bicetre- ből összejött munkásokkal, iparosokkal. Egyikük így kezdte mondandóját: — A tíz elnökjelölt a következő négy: Giscard és Mitterrand. Mert ezen a választáson mindent a pénz és propaganda dönt el. Akinek több van, az nyer. Amikor említem neki, milyen lenyűgöző volt a villejuifi nagygyűlés, ennyit mond: — Meg fogjuk mutatni az erőnket. A párt számít ránk, s mi rá. Mi a jövőért gyűjtjük az erőt, a szavazatokat. Ma egyetlen jelölt sem tud magában kormányozni. A kommunista szavazatoknak nagy súlya lesz még! Nem adtuk fel a baloldali egység eszméjét!

Következik: A kampányirodákban.

Bürget Lajos