Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-20 / 93. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 22. Kommentár Húsvéti hangok mHM«‘mészetes, hogy egy ■K 0F)lyan világhelyzetben, .^amelyben a két nagy- a talom közül az egyik -^tfe^Egyestílt Államok — való­sággal megdermeszti a nemzet­közi légkört, a közvélemény a szokásosnál is nagyobb figyelem­mel tekint a másikra, a Szov­jetunióra. Ebben a sajátos kö- zekben hangzott el újabb fi­gyelemre méltó megnyilatkozás szovjet fővárosban. Leonyid Zamjatyin, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, ismert külpolitikai szakértő nyilatko­zott a szovjet televízióban, s adott igényes áttekintést a nem­zetközi helyzetről. A mostani amerikai kor­mányzat — hangsúlyozta Lep- nyid Zamjatyin — elődjéhez hasonlóan nem a szovjet—ame­rikai kapcsolatok megjavításá­ra, a kölcsönös bizalom megte­remtésére törekszik, hanem ar­ra, hogy nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra. Azoknak — tehetjük hozzá Zamjatyin meg­állapításához —, akik csak egy kicsit is ismerik az első szocia­lista állam történetét, akik ha­sonló nyomással kísérleteztek a múltban, tudniuk kell, hogy az ilyen próbálkozások soha­sem vezettek eredményre. Ak­kor sem, amikor a szovjet nép éhezett és ezer sebből vérzett, akkor sem, amikor egyedül volt kénytelen szembenézni az ereje teljében levő imperializ­mus intervenciójával és akkor sem, amikor viselni kénysze­rült a hitleri birodalommal ví; vott második világháború aránytalanul nagy terhét. Washington — mondta Zamja­tyin — a jelek szerint tönkre akarja tenni mindazt, amit a két ország kapcsolataiban hosz- szú évek nem kis munkájával sikerült pozitív irányban meg­valósítani.” Ezt a Caspar Wein­berger amerikai hadügyminisz­ter által is kedvezőtlenül han­goztatott politikát, a Szovjet­unióra gyakorolt nyílt nyomás doktrínáját ráadásul rá akar­ják kényszeríteni NATO-part- nereikre is. Csakhogy a népek megízlel­ték a béke és az enyhülés gyü­mölcseit, és nem hajlandók le­mondani róluk. A Béke-világ- tanács havannai ülésétől kezd- . _ _ Vatikánból több mint 40 nyelven elhangzott pápai béke­szózatig és a húsvéti nyugat­európai felvonulásokig sok minden emlékeztetett erre. Manchesterben, az angol ipar­városban ilyen értelmű állás- lásfoglalással fejeződött be a hagyományos brit húsvéti bé­kemenet, Antwerpenben ezért szálltak síkra a holland töme­gek, Brüsszelben pedig a NATO főhadiszállásánál a békét köve­telő ezrek néztek szembe a ki­vezényelt csendőrséggel. den józan gondolkodá­sú ember tisztában van azzal, hogy a béke leg­főbb támasza a szocia- össég. A reakció erői ezért is törekszenek arra, hogy. szétzilálják, a szocialista orszá­gok belügyeibe történő beavat­kozással aláássák a szocializ­must. Ezzel kapcsolatban a te­kintélyes szovjet szakértő Len­gyelország gazdasági és politi­kai helyzetére is kitért. Mint mondta, „a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése és az or­szág kormánya minden lehetsé­gesei megtesz a helyzet stabi­lizálására, a nyíltan ellenforra­dalmi erők azonban akadályoz­zák az ország életének, mun­kájának normalizálását”. Leo­nyid Zamjatyin megállapítása szerint egyre több tény tanúsít­ja, hogy nyugati politikai veze­tők közvetlenül beavatkoznak a lengyelországi eseményekbe. Crjból leszögezte, hogy „a párt által vezetett lengyel munkás- osztálynak magának kell meg­birkóznia a válsággal”, s hogy ,a belső és külső reakciónak a szocialista Lengyelországgal kapcsolatos tervei kilátástala­nok”. A tavaszi megújulás ünnepén elhangzott nyilatkozatok ter­mészetesen nem mindenben vol­tak összhangban Zamjatyin szavaival. Egy azonban közös volt bennük, és ez a lényeg: az emberiség békét akar, nem kí­vánja elszalasztani az enyhülés megújításának lehetőségét. □ ad i Lenin-emlékünnepség (Folytatás az 1. oldalról) — A másik ehhez kapcsoló­dó feladat pártunk törté­nelmi útjának, a szocialista építés hazai tapasztalatainak feltárása, tudatos megismerte­tése és elsajátítása. Lenin fi­gyelmeztet arra, hogy meg kell tanulni az állam és a gazdaság mindennapi ügyeit hozzáértőn intézni, s megfon­toltaknak, kulturáltaknak, rendszereseknek kell lennünk az élet minden területén. Nemcsak a nagy kérdésekben kell tehát forradalminak len­nünk, hanem a szocialista épí­tés mindennapi ügyeinek in­tézésében is. És vállalni kell az állami, a gazdasági, a kul­turális életben szükséges, a néptömegek életét szolgáló, megérett változtatásokat. — Pártunk történelmi ta­pasztalatainak állandó ébren­tartása a propagandamunka legfontosabb feladata. Az ide­ológiai-politikai nevelőmun­kának — bármely kérdésről is legyen szó — ezek az alap­elvei, sarkkövei. Pártunkban ma is követelmény a sokirá­nyú érzékenység. Nyílt, őszin­te politikát folytatunk és minden szinten megkövetel­jük a szó és a tett egységét. Mindennek köszönhető, hogy ma belpolitikai Helyzetünk szilárd, hogy népünk megér­tő és vállalja a szocialista épí­tés nehezebb és összetettebb feladatait is. Hazánkban a szocialista rendünknek olyan történelmi értékei jöttek lét­re, amelyekre méltán va­gyunk büszkék, és amelyeket védenünk kell. Népeink érett­sége, közgondolkozása — és mindez itt Szabolcs-Szatmár megyében is nagyon jól ér­zékelhető — hallatlanul so­kat változott, gyarapodott. — Van programunk és erőnk is, hogy a szocialista rend anyagi, kulturális ered­ményeit megvédjük, hogy a ma még meglévő szociális és társadalmi feszültségeket csökkentsük és hosszabb tá­von megoldjuk. Propaganda- munkánknak is tudatosítania kell, hogy a jogos társadalom kritikai észrevételek és az ellenzéki, pesszimista, érté­keinket elvető magatartás között különbséget tudunk tenni. Teljes egyetértésre ta­lált pártunknak az a törekvé­se, hogy amikor a gondok szaporodnak, a megoldás nem a demokrácia visszafogása, hanem a tömegekre való még hatékonyabb támaszkodás. — Valamikor elég volt, ha a helyi politikai szervek és a propaganda a központi fela­datokat jól adaptálták és konkretizálták. Ma többről van szó. Arról, hogy az egyes kollektívák kezdeményezései, tapasztalatai bekerüljenek a megyei és az országos politi­kába. Lehetőség is és követel­mény is, hogy fokozódjék az egyes munkahelyek hozzájá­rulása a össztársadalmi fel­adataink megoldásához. — Munkánkat konkrétan és a teljességre törekedve kell végeznünk — folytatta Ekler György —. A konkrétság és sokoldalúság követelményét Lenin filozófiai és politikai alapelvként használta és al­kalmazta, és ez ma is köve­telmény. Feladataink össze­tettek. Ne állítsuk hát szem­be a gazdaságot a műveltség­gel és a kultúrával, a munka szerinti differenciálást az életmóddal, a szakértelmet az általános műveltséggel, és mindezt a politikával. Ellenke­zőleg! Emeljük ki, hogy mos­tani legfontosabb feladatunk, a gazdaságfejlesztés program­ja csak a társadalom összes erőforrásának bevonásával oldható meg. És ebbe beletar­tozik nemcsak a technikai­közgazdasági tudás és szak­értelem, hanem a szocialista emberre jellemző magasabb erkölcsiség is: o kollektiviz­mus, a közösség ügyének szol­gálata, a forradalmi hit és meggyőződés. Ezt kell szolgál­nia a propagandamunkának. — Amikor a megyei párt- bizottság nevében köszönetét mondunk megyénk propagan­distáinak munkájukért, kér­jük, hogy a jövőben is vál­lalják közös ügyünk, pártunk poltikájának képviseletét, Le­nin eszméinek terjesztését. Önökön is múlik, hogy a klasszikusok által felismert törvényszerűségek és pártunk történelmi tapasztalatai mi­lyen hatékonysággal válnak eleven valósággá. Az ünnepi beszéd után ke­rült sor a kiváló megyei pro­pagandisták munkájának el­ismerésére. Bodnár Józsefnek, a Timári Általános Iskola igaz- gatóhelyetesének a Kiváló Munkáért, Kazár Endrének, a Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet főkönyvelő­jének a Szocialista Kultúrá­ért kitüntetést adták át. 25 éves propagandamunkájukért oklevelet kaptak: Havacs Mi­hály, dr. Szigetvári János, Ko­kas Ferenc, dr. Bujdosó Sán­dor, Vitális Imre, Csepelyi Tamás, Horváth Gabriella, Asztalos András, Nagy József, Képes József, Szántó Lajos, László András, Vincze László. Húsz éve végzett propagan­damunkáért : Balogh László, Fodor Ilona, Kállai Károly, Szabó Károly kaptak Okleve­let. Tizenöt éves munkáju­kért:. Juhász József, Herczeg Sándor, Kovács Kálmán, Kapponyás Béla, Sziklai Zoltán, S. Tóth József kap­tak oklevelet. Tízéves mun­kájukért: dr.. Medvigy Fe­renc, Balogh Istvánná, Kádár János, Vincze Ferenc, Király József, dr. Horváth Miklós és Szabó Gyula kaptak elismerő oklevelet. Az ünnepségen adták át a nyíregyházi városi és a járá­si kiváló propagandisták ok­levelét, jutalmait is. Tegnap délelőtt került sor a nyíregy­házi Lenin-szobor megkoszo­rúzására. Elsőnek a megyei, a városi és a járási pártbizott­ságok koszorúját helyezték el a szobor talapzatán, majd a város társadalmának képvise­lői rótták le tiszteletüket a nagy forradalmár születése 111. évfordulója alkalmából. Munkatársunk jelenti Párizsból (t.) Az elnökválasztási show „Nem vagyok demagóg. Nem mondom azt, hogy sza­vazzatok rám, s mindent megoldok. Nem lehet ígérni munkát, jobb bért, más élet- és munkakörülményt, meg­változott állapotokat anélkül, hogy a pénzt ne vegyük el on­nan, ahol van, anélkül, hogy fizetésre kényszerítenénk a gazdagokat...” Hallgatom a rádiót az autó­ban, amint Orlyból Villejuif- be száguldunk. Marchais be­szél, a kommunista elnökje­lölt, a párt főtitkára. A Fran­ce-Int er adóban fejti ki néze­teit. Az utolsó mondatok is elhangzanak, s tudom, nem­sokára oda indul, ahová én is tartok. Ebbe a kis Párizs melletti kisvárosba, melynek ő a képviselője, ahol kom­munisták irányítják a köz­életet. Este kilenckor nagy­gyűlés lesz itt, a Kari Marx Stadionban. Ä tömeg már gyülekezik. Az utcán perselyeznek a párt aktivistái, a kampány költsé­geire gyűjtenek. A két hatal­mas sátor mellett zenekarok muzsikálnak, mazsorettcso- portok adnak műsort. Aztán megszólalnak a hangszórók, forradalmi dalok csendülnek fel. S dalba kezd az öreg munkás, a jól öltözött hölgy, a fiatal. Mindenkin jelvény és matrica, rajta a felirat: Marchais-t elnöknek! A vára­kozás feszült. Jelszavak har- sannak, s a vörös zászlók, meg a francia trikolorok len­genek a fejek felett. Kilenc felé jár. A televízió és a rá­dióállomások már beszerel­tek. Mindent elsöprő a lelkese­dés, amikor a fárasztó rádió­vita után megérkezik Georges Marchais, a kommunista párt főtitkára, s beszélni kezd: — Vádolom Giscard d’Es- taing-t...” És elhangzanak az érvek: naponta 670 új, fiatal munka- nélküli gyarapítja a már így is közel kétmilliós tábort; az infláció megállíthatatlanul rohan; rossz a nők helyzete; alacsonyak az átlagbérek; a tőkések profitja változatlanul nagy iramban nő; a külföldi tőke egyre nagyobb adóssá­gokba rángatja az országot. És elhangzik a varázsszó: changement! — változást! A tömeg tombol. Marchais az egyetlen el­nökjelölt, aki pártja képvise­letében, s nem azon kívül, vagy azon felül lép fel, a vál­tozások gazdag lehetőségeit tárja fel. Baloldali egység, államosítás, a nagy tőkés or­szágok befolyásának csökken­tése, a szocialista országokkal szorosabb kapcsolat, évente 500 ezer új munkahely léte­sítése, árreform, szociális igazságosság, az adók re­formja, új energiagazdálko­dás. (Folytatás az 1. oldalról) vetkezeti mozgalom fejlődésé­hez, a szövetkezetek társadal­mi, gazdasági fejlődéséhez, tagjaik érdekeinek érvénye­süléséhez. A vitában elhang­zott: a szövetség fejlessze to­vább együttműködését az ál­lami szervekkel. Érdekvédel­mi munkája során javítsa te­vékenységét az állami, cso­port- és tagsági érdek egyez­tetésében. Lehetőségükhöz mérten arra ösztönözzék a ter­melőszövetkezeteket, hogy az eddigieknél is többet tegye­nek a települések lakosság- megtartó képességének növe­lésében. Részben a mellék­üzemágak szervezésével nö­veljék a foglalkoztatást, más­részt szolgáltatásaikkal javít­sák a lakosság életkörülmé­nyeit. A végrehajtó bizottság a továbbiakban jóváhagyta az 1980. évben veszteséges és alaphiányos mezőgazdasági szövetkezetek veszteségrende­zéséről szóló előterjesztést. Ezt követően egyéb ügyeket tárgyalt. Többek között hatá­rozatot fogadott el a végre­hajtó bizottság mellett műkö­dő rokkantak nemzetközi éve ideiglenes megyei szervező bizottsága létrehozásáról. A bizottság irányítja és össze­hangolja a rokkantak nem­zetközi évével kapcsolatos fel­adatokat, akciókat, illetve dönt a 802—402541—1111 „Rokkantak támogatása lebo­nyolítási számlá”­ra befize­tett összeg felhasználásáról. A „KELET” SKÁLA-COOP ÁRUHÁZ földszinti méteráruosztályán április 21—27-ig 30%-kaI olcsóbban vásárol­hatnak NDK sötétítő 105, — Ft helyett 73,50 Ft jersey 106, — Ft helyett 74,20 Ft blúzanyag 32,— Ft helyett 22,40 Ft és még több más áru, AMÍG A KÉSZLET TART. (586) Baloldali egység csak a falon. Kommunista nagygyűlés Villejuifben. (A szerző felvétele) Éjfélig tartott az izzó han­gulatú . nagygyűlés. Pári zg fe­lé robogva zsongott a fejem, s még jobban zsongított az elnökválasztási harc mindent elborító reklámhadjárata. A csodálatosan kivilágított ut­cákon falnagyságú plakátok­ról nézett ránk a négy „nagy”. Marchais az egyetlen, aki sosem egyedül szerepel eze­ken. Mindig emberek veszik körül, nem véletlenül. Gis­card, Mitterrand és Chirac színes portréi már azt jelzik: itt a személy szerepe a fő. Folyik a plakátháború is. A mostani elnök — Giscard d’Es- taing szemét gyémántot áb­rázoló kis plakátokkal ra­gasztják át, jelezvén: a Boc- cassa császártól kapott aján­dékot még nem feledték el. A többi hat jelölt falragaszai kisebbek, mintha csak az esé­lyeket fejeznék ki. Amikor reggel a Diadalív közelében lévő kis szállodám­ból sétára indultam, a nap­fényben bontakozott ki csak istenigazában a kétfordulós választás nagy show-ja. Az újságosbódékat beborítják a lepedőnyi újságok és hetila­pok címoldalai. A metró fo­lyosóin feliratok. Éitetőek és mocskolódók. Van, aki a mun­kanélküliségért a vendég- munkásokat szidja, s kiebru- dalásukat követeli. Majd hir­telen feltűnik a Champs Elysée-n száz taxi és 'moto­ros, zászlókkal, feliratokkal, dudálva, Chiracot éltetve, a főváros polgármesterét, aki jelölt is. Estefelé viszont a legkülönbözőbb pontokon jól­öltözött fiúk tűnnek fel, pol­gári jelöltjüket dicsérve, kia­bálva. A szexboltok pultjain a pajzán áruk között a négy nagy jelölt maszkjait kínál­ják. Röpcédulák és felhívá­sok minden sarkon. Egymást követik a nagygyűlések. A te­hetősebb jelöltek rangos mű­sorral kedveskednek. És meg­jelenik a sztárok nyilatkoza­ta, ki kire szavaz. Cousteau kapitány a kör­nyezetvédő programmal in­duló Lalonde mellett tör lándzsát; Alain Delon Gis- cardot részesíti előnyben, éppúgy, mint Brigitte Bardot és Mireille Mathieu. Jean ■ Ferraí V és - Julíótté Grécp Marchais-t választja, Jean Marais Chirac pártján van, Dalida és Catherine Allégret Mitterrandot ajánlja. A napi­lapok méregdrága áron meg­vehető oldalain hirdetnek a jelöltek. Vagyonokat emészt fel a hatalmas propagandagé­pezet, melyeknek élén rek­lámszakemberek, pszicholó­gusok állnak. És működik a rádió, a televízió, a közvéle­mény-kutatás nem éppen ár­tatlan mechanizmusa. És hiába vigyáz egy bizott­ság arra, hogy a hírközlő esz­közök mindenki számára azonos lehetőséget biztosítsa­nak, nincs nap, hogy ne hangzanának el vádak, hogy a jelenlegi — az epések sze­rint a távozó — elnök, aki magát csak „állampolgár­jelöltnek” nevezi, előnyt él­vez. A külsőség, a látvány ural mindent. Az állami hozzájá­rulás pénzei, s a többi, sok­szor nyomon nem követhető források milliói keményen dolgozzák meg a polgárt, öl­döklő a taktikai harc, a nyílt személyeskedéstől a másik tudomásul sem vételéig min­den fegyvert bevetettek. Er­ről beszélgettem a Port d’Ita- lie sarkán, egy kávéházban a Vitryből, le Kremlin-Bicetre- ből összejött munkásokkal, iparosokkal. Egyikük így kezdte mondandóját: — A tíz elnökjelölt a következő négy: Giscard és Mitterrand. Mert ezen a választáson mindent a pénz és propaganda dönt el. Akinek több van, az nyer. Amikor említem neki, milyen lenyűgöző volt a villejuifi nagygyűlés, ennyit mond: — Meg fogjuk mutatni az erőn­ket. A párt számít ránk, s mi rá. Mi a jövőért gyűjtjük az erőt, a szavazatokat. Ma egyetlen jelölt sem tud ma­gában kormányozni. A kom­munista szavazatoknak nagy súlya lesz még! Nem adtuk fel a baloldali egység eszmé­jét! Következik: A kampány­irodákban. Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom