Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

1981. április 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 AZ AGROBER CÉLJA A mátészalkai Szatmár Bútorgyár kárpitosüzemének szabászai évente 60 millió forint értékű bútorhuzatot dolgoznak fel. A több ezer méter anyagot hat szabász, tizenhat varró készíti a kárpitosbútorokhoz. (Elek Emil felvétele) JÓSZÁGTARTÓK SZAMOSSZEGEN Csorda kövér legelőre Szent György napját úgy emlegetik a régi kalendá­riumokban, mint a legszerencsésebb napot a.z egész naptárban. Mert a Szent György napján fogott ür­ge bőréből készült pénzeszacskó soha ki nem ürül, és Szent György a tavaszt jelenti, a természet örök megújhodását. Beruházni SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉT sok tekintetben közvetlenül is érintő érde­kes információk hangzottak el azon. a nagy érdeklődés­sel kísért sajtótájékoztatón, amelyet Kazareczki Kál­mán, az AGROBER vezér- igazgatója tartott a napok­ban. Ez a vállalat, amely immár két évtizede kiemel­kedő szerepet tölt be az élelmiszer-gazdaság terme­lő kapacitásának létrehozá­sában és fejlesztésében, itt Szabolcsban is nagymérték­ben hozzájárult a megvaló­sított mezőgazdasági fejlesz­tésekhez. Csupán az elmúlt ötéves tervben 50 milliárd forint értéket képviselő be­ruházást tervezett a válla­lat, amelyben ott találjuk a szabolcs-szatmári korszerű szarvasmarhatelepeket, a meliorációs munkákat, a gyümölcsrekonstrukció szép eredményeit is. Hangsúlyoz­ta a vezérigazgató: az álta­luk végzett munka bázisa a megyei hálózatnál van, amely mind színvonalasabb munkát tud felmutatni. Sőt! A „Kelet-Magyarország” munkatársának kérdésére válaszolván országosan is kiemelkedő teljesítménynek nevezte a nyíregyházi ter­vező kollektíva színvonalas munkáját, amellyel az úgy­nevezett mezőpanellelemek sokoldalú felhasználását igyekeztek sikerrel megva­lósítani. Ennek nyomán a nagy keresletnek örvendő mezőpanellből nem csupán lakóházakat, hanem gyer­mekintézményeket is lehet építeni. A NEHEZEBB GAZDA­SÁGI FELTÉTELEK a kö­vetkező években az AGRO- BER-től is új feladatok megoldását követelik. A VI. ötéves tervben a rendelke­zésre álló pénzeszközök és a megoldandó feladatok össz­hangja azt kívánja, hogy a szakemberek minél olcsóbb terveket dolgozzanak ki.' Kiemelkedő szerepe van a mezőgazdasági termelés növelésében, a legfontosabb termelőeszköznek, a föld­nek. Mivel a termőföldnek több mint a felén kedvezőt­lenek a természeti adottsá­gok és számos káros tulaj­donság akadályozza a terme­lés intenzív fejlesztését, változatlanul nagy jelentő­sége lesz a jövőben is a szakszerűen elvégzett komplex meliorációnak, amely kedvező esetben a termelés 25—30 százalékos növekedését eredményezi. Az AGROBER egyik leg­fontosabb feladata, hogy a VI. ötéves tervben a ko­rábbi fél évtizedhez képest olcsóbban 50 százalékkal nagyobb me­liorációs beruházási felada­tokhoz teremtse meg a ter­vezői-beruházási feltétele­ket. A feladatok között igen lényeges az állattenyésztési beruházások költségének csökkentése a tartástechno­lógia és a túlzó hatósági előírások felülvizsgálatával, átértékelésével. Figyelemre méltó, hogy az AGROBER elsőként kezdte meg az energiatakarékos sertéstar­tási technológiák kifejlesz­tését. Ennek lényege, hogy a telepek létesítményeinek 80 százalékánál a természet- szerű tartás körülményeit igyekeznek biztosítani; ta­vasztól őszig az épületek az időjárásnak megfelelően nyithatók, télen viszont zárhatóvá tehetők. Kiala­kították az akácfából ké­szülő úgynevezett MEZÖFA vázszerkezetcsaládot, vala­mint az ehhez kapcsolható olcsó, hőszigetelt és hőszi- geteletlen térelhatároló szerkezeteket. Szabolcsban külön figyelmet érdemel, hogy a juhtartásban is ta­láltak kisebb költséggel já­ró megoldásokat. Itt is a MEZÖFA korszerű, csuklós rúdláncszerkezetet alkal­mazzák. Hasonlóan nagy horderejű, hogy az AGRO­BER kidolgozta a nedves szemestermény-tárolás kom­binált módszerét, amely egyesíti a biztonságos to- ronysiló-tárolást és az ol­csóbb, úgynevezett falközi silótárolás előnyeit. FELTETT SZÁNDÉKA AZ AGROBER-NEK, hogy bár szűkösebbek a beruhá­zási lehetőségek, megtalál­ják a módot arra, miként lehet a kevesebb pénzből arányosan nem kevesebb létesítményt megvalósítani, mint eddig. Ennek érdeké­ben igyekeznek kivédeni az építőiparban néha tapasz­talható divatveszélyt, és azt akarják bebizonyítani, hogy nem csupán a drága létesít­mény lehet korszerű. A jö­vőben is a biológiai, a mű­szaki és az ökonómiai össz­hang megteremtésére töre­kednek, jó kapcsolatot igye­keznek kialakítani a me­gyékben is a termelőüze­mekkel, mert ez is az ered­ményes munka feltétele. Ezt szolgálja egyebek között a meliorációs társulások lét­rehozása, amelyek az erők egyesítésének és a haté­konyság növelésének igen fontos színterei. Kihajtás május elején A hagyomány szerint áp­rilis 24-én, Szent György napján hajtották ki az új esztendőben először a gulyát a legelőre. Addigra a téli csapadék, a nap melengető hatására jó zsíros, buja fű növekedett, ami jól tartotta a jószágot egészen november végéig, az első hó megjelené­séig. Az évszázados hagyo­mány még ma is él az em­berekben, csak talán a nap­tár csúszott el kissé. — Bizony, késik a naptár, vagy talán mi hajtjuk ki ké­sőn az állatokat, nem tu­dom — mondja a szamossze- gi Dózsa Termelőszövetke­zet háztáji agronómusa, Bíró Gyula —, mindenesetre má­jus elseje előtt nem lehet le­geltetni. Ennek oka, hogy még mindig magas a talajvíz, a korai kihajtással pedig nagy lenne a taposási kár. Különben a két községben, Szamosszegen és Szamoské- ren több mint ötszáz szarvas- marha várja'rriájüS elejét. Itt mindig is ilyen magas volt a háztáji jószágok száma, sze­retnek állatokkal foglalkozni az itt lakók. A termelőszövetkezet pe­dig gondoskodik a legelőről. A két községben összesen 150 hektár a háztáji legelők te­rülete. Ezt műtrágyázták, s a pár évvel ezelőtti felújítást egy-két év múlva megismét­lik. Feltétlenül szükséges ezen a kötött talajon az al­talajlazítás, különben romlik a vízháztartása. Mindezért a szövetkezet tavaly 720 forin­tot kért egy tehén után, s ebben az évben sem tervez­nek nagyobb növekedést. — A legelőkön megoldott az itatás — folytatja Bíró Gyula. — Kéren két ásott kút van itatóvályúval, Sze­gen pedig vezetéken jut el az ivóvíz az állatokhoz. A tejet a tejipari vállalatnak értékesítik a tagok. Három tehén és egy borjú Nem messze a tejcsarnok­hoz található Balogh István portája. Nem is sejti az em­ber, hogy a takaros ház mö­gött, az istállóban három te­hén és egy borjú kérődzik csendesen. — Nem tudok én meglen­ni állatok nélkül — mondja a gazda. — Amióta csak az eszemet tudom, mindig volt jószágom. Most meg, hogy nyugdíjas vagyok, még job­ban ráérek. Leköt ez a mun­ka. Tavaly is ezer kéve csutkát vágtam, meg kaszál­tam a jószágnak a takar­mányt, aztán vettem még öt­ezer forintért a téesztől is. Persze, abrakot is kapnak, s nem véletlen, hogy a Rózsi 730 kiló és volt amikor húsz litert is leadott. Most el­adom, mert nem fogja a bor­jút, tejet sem ad úgy, mint régen. Másikat veszek he­lyette. Ezt a kéthónapos bor­jút is komendálom az isme­rősöknek. Nekem tehén kell. Balogh István tizenkét évig dolgozott a termelőszövetke­zetben állatgondozóként. Egy percig sem fér kétség hozzá, ő. értNa jószághoz. Két fejős­tehén után havi négyezer fo­rinttal is emelkedhet a csa­lád jövedelme, persze ennek a felét vissza kell adni az ál­latoknak. Azért így is jól jár a gazda. Hattól hatig Essék itt szó az állatok őr­zőjéről, a csordásról is. Mert bizony nem elég csak kihaj­tani a jószágot, vigyázni is kell rá. , — Méghozzá nem is keve­set — mondja nyomatékosan Ruha József, aki majd húsz éve csordáskodik már a fa­luban. — Van olyan tehén, amelyiket kötéllel sem lehet a legelőn tartani. Csak haza­menne. A kutyák is alig bír­nak meg vele. Tavaly Kálmán fiával együtt 404 állat volt a kezük alatt. Ez olyan hatalmas ál­lomány, hogy a család segít­sége nélkül nehezen birkóz­nának meg velük. — Szerencsére semmi prob­lémánk sem volt. Az első napon két tehén megellett, s a fél év alatt még vagy ti­zenöt boci született. A fizet­ségre nem panaszkodhatunk. A fiammal együtt havi ti­zenkétezer forintot kaptunk, ősztől tavaszig pedig a téesz- ben állatgondozóként dolgo­zunk. * A szamosszegi termelőszö­vetkezet elsőrendű feladatá­nak tartja a tagok állatállo­mányának legeltetését és az őszi, téli takarmány biztosí­tását. Most elmúlik már György napja, mire kihajtják a legelőre a teheneket, de a buja fű és a kövér tehén a jó esztendő biztos jele. Sipos Béla---------------------------------­Az első fecske L áttam az idei első fecskét. Kecses re­püléssel kört írt le a légben, utána eltűnt lá­tószögemből. A látvány több mint fél évszázados képet élesztett emlékeim­ben. Srác voltam még. Kicsi istállónkba minden ta­vasszal visszatért a fecs­kepár. Apám pedig mond­ta a régről származható titulust: — A fecskékhez ne nyúlj, fiam. A fészkét le ne üsd. Mert bizony, akkor véres tejei ad a te­hénkénk!” Dehogy is akartam ilyet. Rajtam kívül még a négy lánytestvérem, apám, anyám meg nagyapám. Bizony nagyon kellett, hogy jó tejünk, tejfölünk, aludt tejünk legyen. Bé­kességgel lehettek felőlem a fecskék. Látok akkori fiatal lányt. Kire néhány szép­iát rakott a természet. Leste tavasszal az első fecskét. Ha meglátta, két tenyerével arcát súrolgat- va mondta, mint imát: — Fecskét látok, szépiát mo­sok ... — És csodát várva ismételgette jó párszor. Ma nem mondanak az első fecskének ilyet a lá­nyok. Van elég szer az év minden szakában. Mint ahogy tej, vaj kefir is. Mindazonáltal örökké szép marad a fecskét hozó tavasz. (asztalos) Mátészalka: Fórum a város­fejlesztésről A nyílt várospolitika je­gyében ismertetik Mátészal­kán a város fejlesztési és rendezési koncepcióját az új tanácsháza nagytermében áp­rilis 16-án, csütörtökön dél­előtt 9 órai kezdettel. A vá­rosi tanács, a Magyar Urba­nisztikai Társaság Észak-al­földi Szervezete és a Hazafi­as Népfront városi-járási el­nöksége által rendezett fóru­mon — a végleges terv elké­szítésénél — az elhangzott javaslatokat figyelembe ve­szik és hasznosítják. Angyal Sándor K özismert, mennyire szeretem az életet; nemcsak az emberit, a növényekét, az állato­két talán éppen úgy; vég­eredményben csak így él­hetünk kölcsönös egység­ben még e földön, hisz a tudatos lény épp úgy a természet gyermeke, amíg csak lesz bioszféránk, mint az állat, fű, fa, vi­rág. Ezeket tudván, s csakis ilyenformán követ­het el az ember, úgymond nem tudatos, de véletlen vétkeket, a mélyeket egy másik élőlény védelmében megtehet. Vagy szükséges megtennie. Történt pedig, hogy ki- menvén vízért a kútra, vagy tüzelőért, a szén-fa rakáshoz, a pitvar ajtaját nyitva feledtem. A pitvar­ban ekkor kétféle, igen apró jószág volt, úgyszól­ván még pelyhes csibék és kacsák. Aprók és gyámol­talanok. Az én agyam pe­dig, mint mostanában rendszerint, csak két dol­Qajambös. Jlafűí., Ablak gon járhatott, a munkán és a szerelmen. Mármint az írásmunkán elsősor­ban, hisz a tavaszi vete- ményezést például csak úgy, szórakozásból, a test­mozgás szükségességéből is elvégzi az ember; a sze­relem már bonyolultabb dolog. Szóval ilyesmiken hul­lámzottam, ilyen belső hullámokon, olyasformán, mintha a sóstói tavon enyhe nyári szélben, csó­nakban, két engedelmes evezővel a markában húz egyet-egyet az ember, olyasfajta lelkiállapotban talán, ahogyan Vajda Já­nos — Gina költője —, evezgetett a „Nádas ta­von, azaz a magyar Ve­lencén, halkan ordítva a komáromi kereskedő lá­nyának, valóban Ginának — a szerelméért, hogy a nők mit ronthatnak el ggy alkotó ember életében, az talán ki sem mondható. S amikor az ember ösz- szeveti e két szerencsét­len szerelem sorsát, holott jámbor lény, ütni kell. Mit üssön? A pitvar ajtajának sze­rencsétlen üvegét. E zt persze, majd meg­csinálják. S kire, mire fogja az okta­lan ember az ablak üve­gének betörését? Csakis arra az oktalan kakasra, amely bejött az aprójószá­gok eleségéből falatozni. Ő nem repült az ablak­nak. Kiment szépen a nyitott ajtón. Én zúztam be tehát az üveget, bizonyítékul be­mutatom fölsebzett keze­met. Csak maradjon meg élőnek az az állat. ■■HH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom