Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 13. Szovjet űrpáros a világűrben (Folytatás az 1. oldalról) je, Koroljov akadémikus hív­ta meg a tervezőintézetébe, ahol tehetséges tervezőnek bi­zonyult; s a többi között az űrhajók és űrállomások op­tikai berendezéseinek szer­kesztésében vett részt. Már ekkor is foglalkoztat­ta az a gondolat, hogy az ál­tala tervezett műszereket, be­rendezéseket a gyakorlatban próbálja ki. 1978-ban lett az űrhajós egység tagja, meg­szerezte az űrhajók és űrállo­mások irányításához szüksé­ges ismereteket. Szavindh nős, 12 éves leánygyermeke van. Kedvenc szórakozásai közé tartozik a sport, rendszeresen sízik és úszik, s versenybíró­ként működött közre úszó­versenyeken. Az új űrexpedíció első fel­adata, hogy megközelítsék a Szalju%-6 űrállomást, kap­csolják össze azzal űrhajóju­kat és vizsgálják át az űrál­lomás műszereit, berendezé­seit, végezzék el a szükséges javításokat. A Szaljut ' 1977. szeptember 29. óta kering már a Föld körül, bár tervezői eredetileg sokkal rövidebb időszakra tervezték hasznosí­tását. A cserélhető berende­zésék. a szállító űrhajókkal eljuttatott rendszeres után­pótlás azonban lehetővé tet­te, hogy az űrállomást folya­matosan hasznosítsák. Mint ismeretes, a Szaljuton eddig már négy tartós expe­díció dolgozott, több szovjet űrpáros és az Interkozmosz- program hat nemzetközi ex­pedíciója, köztük a szovjet— magyar közös űrrepülés két résztvevője, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan. Legutol­jára, rövidebb ideig, a Szo­juz—T—3 űrhajóval látoga­tott el az űrállomásra három szovjet űrhajós. Visszatértük, 1980. december 10. óta a Szal­jut—6 automatikus üzem­módban működik, berendezé­sei számos megfigyelési ada­tot továbbítottak a Földre. A Szojuz—T típusú űrhajó a szovjet űrkutatás új eszkö­ze, az űrhajósok szállítására szolgál. Külsőre alig tér el a korábbi Szojuz űrhajóktól, belsejében azonban sok a mó­dosítás, az újdonság. Ezek kö­zül a legjelentősebb az űrha­jó irányítását végző fedélzeti számítógép alkalmazása. Vik­tor Szavinih egyébként ki­váló ismerője a számítógép­nek s az új típusú űrhajó egyéb berendezéseinek is. A Szojuz—T típusú személy- szállító űrhajókon a fedél­zeti mérnök szerepe igen nagy, a többi között ő a fe­lelős a számítógéppel végzett műveletekért is. Az új típusú űrhajóból eddig az első pél­dányt utasok nélkül próbál­ták -ki, a második és a har­madik űrhajó már összekap­csolódott az űrállomással, ahová előbb két, majd három utast szállított. Az expedíció számára az űrállomás felülvizsgálatán kí­vül széles körű tudományos programot is előirányoztak. Útjuk egyben jelzi azt is, hogy várhatóan folytatódik az Interkozmosz-program végrehajtása, amelynek kere­tében mongol és román űr­hajós készül a világűrbe. A HNF Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyi­latkozatot tett közzé, amely­ben hangsúlyozták: a magyar társadalom felháborodással értesült arról, hogy a fasiszta katonai junta — a chilei nép tiltakozása ellenére — már­cius 11-én reakciós alkot­mányt léptetett életbe és meg­hosszabbította a rendkívüli állapotot. A haladó és de­mokratikus gondolkodású chi­leiek ezrei meggyilkolásáért és meghurcolásáért felelős rendszer ezzel továbbra is lábbal tiporja az elemi sza­badságjogokat és folytatja a chilei hazafiak elleni hajtó­vadászatot. Népünk teljes szolidaritá­sáról biztosítja a társadalmi haladásért és a demokráciáért harcoló chilei népet, a népi egység pártjait és az ellen- forradalmi juntával szemben álló erőket. Hisszük, hogy a forradalmi harcokban meg- edzett chilei dolgozók junta­ellenes küzdelme, amelyet a világ minden becsületes em­bere támogat, meghozza Chi­le népének a szabadságot, a valódi törvényességet és meg­teremti a társadalmi haladás feltételeit. Elutazott hazánkból Ernesto Augusto Meló Antunes Csütörtökön elutazott ha­zánkból Ernesto Augusto Meló Antunes, a Portugál Forradalmi Tanács tagja, az alkotmány bizottság elnöke, aki Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Púja Frigyes bú­csúztatta. Jelen volt Fernan­do Delfint Maria Lopes Viei­ra, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete. Ernesto Augusto Meló An­tunes, a Portugál Forradalmi Tanács tagja, az alkotmány­bizottság elnöke Púja Fri­gyes külügyminiszter vendé­geként március 8—12-e között Budapesten tartózkodott. Pú­ja Frigyessel folytatott tár­gyalásait követően Meló An- tunest a portugál köztársasá­gi elnök személyes megbí­zottjaként fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára és Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke. Púja Frigyes fogadta dr. Dusán Spácilt Púja Frigyes külügymi- tartózkodik hazánkban. Dr. niszter csütörtökön fogadta Dusán Spácil találkozott Ros- dr. Dusán Spácil csehszlo- ka István külügyminíszter- vák külügyminiszter-helyet- helyettessel is, akivel megbe- test, aki a budapesti cseh- szélést folytatott a nemzetkö- szlovák kulturális és tájékoz- zi helyzet időszerű kérdései- tató központ fennállásának ről és a két ország kapcso- 30. évfordulója alkalmából latairól. FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁS Giscard d’Estaing elnök egy televíziós interjú előtt újság­íróknak nyilatkozik. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) get tenni a szállítási felada­toknak. Mindez kihatással volt az áruval rakott vonatok fogadására is. A munkájuk különösen a személyszállító vonatok menetrendszerű in­dításában, a mozdonyok tar­tózkodási idejének csökken­tésében emelkedett ki. Gyor­sabb volt a megrongálódott kocsik javítása is. A jó kap­csolatnak köszönhető, hogy a záhonyi vontatási telep re­konstrukciója alatt a széles nyomtávú magyar mozdonyok egyes javításait Csapon vég­zik el. Az idei munkaverseny az SZKP XXVI. kongresszusa jegyében indult. A magyar fél többek között rendezett vonatokat küldött vissza Csap és Bátyú állomásokra, csök­kentették az egy széles ko­csira eső tartózkodási időt. A mostani munkaversenyben a záhonyi üzemigazgatóság 400 szocialista brigádja vesz részt. Újdonság, hogy a határállo­mások, a vontatás és kocsi­szolgálat mellett a gépesített rakodási főnökségek is be­kapcsolódtak a versenybe. A szocialista internaciona­lista munkaverseny vörös vándorzászlaját — amelyet korábban a záhonyi üzem- igazgatóság nyert el — Rigó Zoltán üzemigazgató adta át J. Sz. Dmitrijenkónak, az ungvári aligazgatóság veze­tőjének. A magyar és szovjet vas­utasok megállapodtak, hogy április 18-án, Lenin születésé­nek 111. évfordulója tisztele­tére közös kommunista szom­batot szerveznek. Kekkonen —Marjai TJrho Kaleva Kekkonen finn államfő csütörtökön Hel­sinkiben fogadta Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyet­test. Ezt megelőzően Marjai József ESfco Rekola finn kül­kereskedelmi miniszterrel folytatott megbeszélést. A délelőtt folyamán a ma­gyar kormány elnökhelyette­se ellátogatott a helsinki vá­rosházára, ahol- találkozott Raimo Ilaskivi főpolgármes­terrel. Marjai József délután Turkúba utazott, ahol csü­törtökön nyitották meg a ma­gyar gazdasági napokat. Megkezdődött a visszaszámlálás Április végén köztársasági elnökválasztás lesz Franciaor­szágban. A mindig zajos és heves küzdelem lényegében négy jelölt: Giscard d’Estaing, Jacques Chirac, Georges Marchais és Francois Mitter­rand között fog eldőlni. Ez a négy politikus ugyanis a fran­cia politikai élet négy meg­határozó áramlatát képviseli. Giscard mögött az UDF (Szö­vetség a Francia Demokráci­áért) nevű kis pártokból álló egyesülés, de voltaképpen a fran'cia monopoltőke, a ban­kok, a hadsereg és az állami adminisztráció vezető csoport­ja áll, Chiracot a gaulleista színezetű RPR, főleg a vidéki burzsoázia és a nacionalista érzelmű kispolgárság támo­gatja. E két párt, az ÚDF és az RPR adja egyébként a jelen­legi kormány minisztereit is. A francia politikai színskálá­ban mindkét párt a jobboldal főerejét alkotja, annak elle­nére, hogy jobban szeretik magukat a „centrumhoz”, vagy „mérsékeltekhez” sorol­ni. Velük szemben a baloldal két nagy pártja önálló jelöl­tekkel sorakozik fel, Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt főtitkára és Fran­cois Mitterrand, a Szocialista Párt vezére személyében. Az, hogy a baloldal két pártja külön-külön jelölttel indul, logikus következménye az 1977 őszén bekövetkezett szakadásnak, amikor a szoci­alista párt, személy szerint Francois Mitterrand felrúgta a közös program korszerűsíté­séről szóló tárgyalásokat, s a megosztott baloldal 1978-ban a parlamenti választásokon már nem tudott győzni. A két párt közötti viszony azóta csak rosszabodott. A szocia­lista párt sorozatban távol maradt azoktól az akcióktól, amelyeket a francia dolgozók a gyorsan romló gazdasági, szociális helyzetben indítottak a nagytőke ellen, a háborús politikával szemben és nem szüntette be a kommunista­ellenes támadásait sem. A szocialisták 1979-ben kiadott programja sem ad kielégítő alternatívát a válságból kive­zető úthoz, külpolitikáját pe­dig a szocialista országok eredményeinek semmibe ve- vése és a szovjetellenesség jellemzi. Mindez szükségessé tette, hogy a Francia Kommunista Párt önálló politikai prog­rammal, saját jelölttel, Geor­ges Marchais-val lépjen az elnökválasztási küzdelem po­rondjára. Egy olyan program­mal, amely felveti a mély po­litikai és gazdasági válság alapvető kérdéseit, és a szé­les népi erők mozgósításával, a hagyományos hatalmi struktúra demokratikus meg­változtatásával, a multinaci­onális nagytőke mindenható­ságának megtörésével mutat kiutat a válságból. A válság ugyanis Francia- országban nem üres szó. Eb­ben a ma is erős és gazdag országban jelenleg több mint egymillió 600 ezer munkanél­küli van. Számuk az idén minden valószínűség szerint elérheti a kétmilliót. Tavaly az infláció megközelítette a 14 százalékot és nincs rá kilátás, hogy csökkenjen. A külkeres­kedelmi deficit már 70 milli­árd frank körül mozog, ugyanakkor a katonai költ­ségvetést mintegy 17 száza­lékkal növelték. A fő terhe­ket a bérből és fizetésből élők viselik, főleg a munkásosz­tály, amelynek 46 százaléka a minimálist alig meghaladó bérkategóriákba tartozik. A nagyarányú munkanélkü­liség nemcsak a közvetlenül sújtott rétegek, hanem a tár­sadalom széles köreiben is sú­lyos bizonytalanságot okoz. A munkát keresők 40 százaléka például 25 év alatti fiatal. A válság ennek következtében erkölcsi, politikai síkon is megnyilvánul. A kábítószer fogyasztása már az iskolák kapuit is elérte, a bűnözés legsúlyosabb formái, a fegy­veres rablások száma növek­szik. A választás tehát egyúttal a kormány és Giscard elnök politikájának megméretése is. Tény, hogy az elnöknek és kormányának még vannak politikai tartalékai. Ez külpo­litikai síkon összefügg azzal, hogy a francia kormány a nyugati tőkésországok porá­ban többször lépett fel pozi­tív módon az európai stabili­tás, a szocialista országokkal való párbeszéd, az enyhülés eredményeinek megőrzése ér­dekében. Nem követte az Egyesült Államokat azokban a szélsőséges intézkedésekben, amelyek a helyzet további romlásához vezettek volna. Ami a belső gazdasági hely­zetet illeti, a kormány leg­alább addig igyekszik a lavi­nát feltartóztatni, amíg a vá­lasztások befejeződnek. Ennek megfelelően a vá­lasztási küzdelem fő témája is a válság és a belőle kive­zető út. Giscard érve, amely­ről az elmúlt héten a jelölését bevezető beszédében szólt: „vagy én, vagy a zűrzavar”. Azaz, ha leszavazzák, nem lesz, aki megfékezze a belső szociális feszültségeket, és nem lenne megfelelő tárgya­lópartner, akiben a szövetsé­gesek megbíznak, akit a Szov­jetunió elfogad. Giscardnak azonban most egyszerre kell szembenéznie saját hatalmi koalíciójához tartozó vetély- társakkal, az RPR-rel, amely Chiracot támogatja és ugyan­akkor felvenni a harcot a baloldal jelöltjeivel. Hajók, kikötők Mind fontosabb szerephez Félidejéhez érkezett a Ko­reai NDK második ötéves terve. Jó alkalom a gazdasá­gi eredmények értékeléséhez. A Koreai Munkapárt nemrég tartott kongresszusa megálla­pította: most az egyik leg­fontosabb feladat, hogy az exportot növelve Korea gaz­daságát dinamikusan fej­lesszék tovább. — Az ipar és a mezőgazda­ság ma már megtermeli a szükséges exportalapot — mondták a napokban az or­jutnak a tengeri kikötők. (Fotó: KNA — KS) szág gazdasági vezetői —, de az árut el kell juttatni a ki­kötőkbe. A közlekedés azon­ban lemaradt, s ez nagy gon­dot okoz. Csak az utóbbi években mondható számotte­vőnek a vasútépítésben elért eredmény. Koreáról tudni kell, hogy a félszigetország erőszakos kettéosztása megbontotta a hagyományos vasúti hálóza­tot. A fővonalak valaha az északi és a déli országrészt kötötték össze egymással. Az új vágányok lefektetését ne­hezítik a domborzati viszo­nyok. Temérdek hidat, alag­utat, magasított töltést kel­lett és kell építeni. A nehézségek ellenére a vasút korszerűsítése, új vo­nalak üzembe állítása ha­laszthatatlanná vált. Az el­múlt évtizedben jó néhány gyár épült, új bányákat, érc­lelőhelyeket tártak fel. Eze­ket be kellett kötni az or­szág gazdasági vérkeringésé­be. Vasúti szárnyvonalakat kellett kiépíteni egyfelől a gyárak, a bányák, másfelől a kikötők között. A tengeri kikötők a KNDK természetes kapui. Rajtuk ke­resztül áramlik az ország for­galmának jelentős része. Át­eresztőképességük azonban ma már kicsi, a megnöveke­dett forgalomhoz képest. A gazdasági vezetők ezért a mi­nap elmondták, hogy intéz­kedtek a hajóépítés meggyor­sítására, a navigációs és távíróberendezések korsze­rűsítésére, a raktárak és a hűtőházak bővítésére. Hama­rosan a korábbinál lényege­sen nagyobb, húszezer tonnát meghaladó tengerjárók ke­rülnek le a sólyákról. Az ed­digieknél nagyobb kikötők várják majd őket, s a vasút­hálózat sem lesz immár „szűk keresztmetszet”. (seres) A Giscarddal szemben esé­lyesnek mondott Mitterrand sincs könnyű helyzetben, mert a kétfordulós szavazás máso­dik fordulójában csak abban az esetben számíthat győze­lemre, ha megkaphatná a kommunista szavazatokat is. Arra viszont nem adott vilá­gos feleletet, hogy győzelme esetén bevenne-e kommunis­ta minisztereket a kormány­ba. A Francia Kommunista Párt nem ezeket a lehetősé­geket mérlegeli. Számára a választás alkalom arra, hogy még jobban felrázza a vál­ságtól sújtott dolgozó tömege­ket, megerősítse a párt sze­repét és befolyását, ismertesse programját, megteremtse az előfeltételeket a baloldal egy­ségének új alapokon való helyreállításához. Ezért ma nem az első forduló utáni po­litikai kombinációk foglalkoz­tatják elsősorban, hanem az, hogy jelöltje, Georges Mar­chais és vele a párt az elér­hető maximális szavazatot kapja meg április 26-án. E pillanatban tucatnyinál is töb más jelölt verseng még a kampányban. Számuk jócskán lecsökken majd, amikor a törvényes jelölésükhöz szük­séges ajánlásokat be kell mu­tatniuk. Jelentőségüket főleg akkor nyerik vissza, amikor szavazóik a második forduló­ban a versenyben maradt két jelölt között választanak. Eh­hez azonban még az április 26-i első forduló eredményeit kell megvárni. Párizs, 1981. március Rózsa László

Next

/
Oldalképek
Tartalom