Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-11 / 59. szám
1981. március 11. KELET-MAG YARORSZ ÁG 7 FAIRTÁS Postabontás Együttérzés M. J.-né nem panaszkodik a levelében, nem is vár segítséget, csupán meghallgatást, megértésünket remélve. Férjével immár 28 éve jó házasságban él, három gyermeket neveltek fel. Fiúk már nős, egyik lányuk keresőképes, dolgozik. Harmadik gyermekük — a legkisebb — sajnos súlyos betegsége miatt szellemi fogyatékos maradt, a leggondosabb orvosi kezelés sem segített. A családnak így tudomásul kellett vennie a szomorú tényt, hogy sohasem fog tudni beszélni, állandó felügyeletre, gondozásra szorul majd. A beteg gyermek — aki már felnőtt — a családban maradt. Levélírónk minden percét leköti. A házból csak akkor mozdulhat ki, ha a család valamelyik tagja szabadnapos, és átvállalja a felügyeletet. M. J.-né élete — fiatal kora óta — tengernyi lemondás és keserűség, vallja be őszintén. Mindig szívfacsaró a számára még most is, ha látja mások dolgozni mennek. Ö pedig otthon küszködik idegbeteg felnőtt gyermekével, öltözteti, eteti. De még a szomszédoknak sem panaszkodik, nem árulja el fájdalmát, hiszen úgy sem értik meg — vélekedik levelében. Egy ilyen önfeláldozó élet mellett mégis emészti magát M. J.-né. Erejét felemésztő munkája mellett mégsem lesz nyugdíja, mint másnak. Ha dolgozhatott volna, három év múlva nyugdíjba mehetne. Helyette most visszatekint küzdelmes múltjára és azokra gondol, akik hozzá hasonló helyzetben vannak és vállalják ugyanazt az életet, munkát, amiért sohasem jár honorárium, fizetség és később nyugdíj 'sem. Egyszóval azokra utal levélírónk, akik szintén feláldozzák az életüket egy beteg gyermek miatt. Ügy véli, a társadalom megfeledkezik, nem gondoskodik kellőképpen róluk. Levele révén számos hason ló élethelyzetet ismerünk mi is. Tudjuk, hogy eme áldozatos munkáért nem kaphat senki sem nyugdíjat. Hiszen ez munkaviszonyhoz fűződő juttatás. Azzal viszont nem lehet egyetérteni, hogy a beteg gyermeket nevelő családokat társadalmunk nem támogatja, az együttérzésről megfeledkezik. Cáfolja ezt a legutóbbi családipótlékról szóló rendelkezés, amely emelt összegű segélyt nyújt a tartósan beteg gyermekeket nevelő családoknak. Tudunk olyan esetről is, amikor a tanács részsegélyt ad, amikor látja, hogy a családban nagyon hiányzik a másik fél, az anya jövedelme. Az utóbbi években emelkedett a bedolgozói munkaviszonyt kínáló munkahelyek száma. Ez jó alkalom azoknak, akik nem szakadhatnak el az otthoni környezettől _ — ilyen vagy olyan ok miatt*—, de szabad óráikban végezhetnek társadalmilag hasznos és keresetet nyújtó, nyugdíjra feljogosító munkát. A társadalom gondoskodása ebben is kifejeződik. Soltész Ágnes — Nyírni, vágni azt mi gyorsan tudunk ... „Ültess fát, hogyha mást nem lombot ád!” Nosztalgiával gondolok e versike mai értelmére, ötven évvel ezelőtt voltam első osztályos kisdiák. A betűvetés nehéz munkája közben a tanító néni gondolatfrissítőnek szánta e verset. Nem tudom melyik költő foglalta versbe, mai értelmezésben természet- és környezetvédelem jelszavának is tekinthetjük. Iskolás koromban sok fát ültettünk, ma is megvan Zsurkon az iskola előtti téren. Védem tehát a fákat, és mégis naponta látom mostanában a fák és bokrok vandál pusztítását. Munkahelyem Borbányán a busz végállomásánál van. Február 25-én — nem tudom melyik vállalat dolgozói voltak — egy mikrobuszból tizenegy fős brigád szállt ki fűrésszel, baltával és vandál pusztítást végeztek. Méteres csonkok, dücskők, vagy fák oldalág csonkjai bizonyítják. A légvezetékek érintése miatti természetes irtással, az oldalágak tőből történő szakszerű levágásával a józan ész is egyetért. De nem így. Kovács Péter Nyíregyháza, Arany János utca 38. szám alatti lakos SÁRBA RAGADTAK Hetek óta küszködünk az irodaház udvarán a sárral. Az utóbbi napokban teljesen tarthatatlanná vált a helyzetünk. Kedden reggel a lakásunk előtt három tehergépkocsi is elakadt, amelyek az irodaházban működő konyhára hoztak volna nyersanyagot. A lakók sem tudják használni gépkocsijukat, mert az udvaron rekednek. Tudjuk, hogy egy építkezés — ami most az irodaház mögött folyik — nagy gonddal és út- rongálással jár. Azonban valakinek legalább egy kocsinyomról gondoskodni kellene, hogy a konyhára, a vegyibolthoz, a nyersanyag és az áru bejusson. Reméljük, az illetékesek intézkednek. A lakók nevében Tóth Alfrédné NYUGDÍJASOKAT TERHELI December elején költöztünk a nyugdíjasok házába. Azóta se villany, se gázszámlát nem fizettünk, de tudomásunk szerint az óra leolvasása sem történt meg. Legközelebb tehát egy nagyobb összegű számlát kell majd fizetnünk, amely — nyugdíjasok lévén — mindannyiunk számára megterhelő lesz. Szeretnénk, ha a jövőben rendszeressé tennék az illetékesek a számlázást, és nem terhelnének bennünket nagyobb kiadással. B. J. Nyíregyháza, Csallóköz IRODALOM AZ ÓVODÁSOKNAK Gyermekem nagycsoportos óvodás. Az óvónők sokat tesznek az iskolára való felkészítés érdekében. Ajánlották éppen ennek érdekében — hogy vásároljuk meg az „Iskolás lesz a gyermekünk” című könyvet. Minden szülő böngészte a könyvkereskedések polcait, de senki sem akadt a könyvre. Néztük pedig Debrecenben is, mivelhogy keresésünk Nyíregyházán nem járt eredménnyel. Sajnos úgy látszik a könyvhöz nem lehet hozzájutni, pedig bizonyára az iskolába készülő óvodások érdekét jól szolgálná. Jó lenne, ha a könyvkiadás, a könyvterjesztés tekintettel volna erre. K. M. nyíregyházi lakos SÍRFELIRAT Szívesen hallgatom a rádióban az „Édes anyanyelvűnk” adását. Mindannyiszor az jut eszembe: milyen jó lenne, ha ápolnánk is azt. Sajnos olyan helyen is találkozik az ember anyanyelvűnk hibás írásával, mint például a timári temető. A sokszor több tíz ezer forintot érő síremlékeken, elolvastam a rávésett feliratokat, amelyek mély fájdalomról tanúskodnak. E szövegek azonban másért is szomorúak. Ugyanis három helyesírási hiba is olvasható az értékes síremlékeken. Nem vették észre ezt azok, akik azt készíttették, de nem tudja az sem, aki a síremlék készítője. Főként a múltidő, illetve a műveltető ige írása okoz gondot a síremlékek készítőjének. Szórendi és egyéb, a szöveg értelmét zavaró felirat is van, különböző változatban. Biztos, hogy ezzel más község temetőjében is találkozhat az ember — háttérben egyazon kivitelezővel. Érdemes lenne odafigyelni erre. T. Á. Nyíregyháza FÉLREVEZETŐ TÁBLA Érthetetlen, hogy miért tűrik meg az illetékesek — immár három év óta — Nyíregyházán a Mező utcában található jelzőtáblát, amely bonyolulttá teszi a közlekedést. Az említett utcában haladó járműveket a tábla „jóvoltából” nem egyenes irányba terelik a körúton át Záhony felé. A tábla a Rákóczi és a forgalmas Dózsa György utca felé mutat. A tájékozatlan idegen a Kelet Áruházhoz érve választhat merre is menjen tovább: a Jókai tér irányában, vagy a Kossuth utcába kanyarodva közelítse-e meg a Marx teret? E forgalomterelésen változtatni kellene, mégpedig észszerűen. Több kisvárdai lakos Szerkesztői üzenetek Baranyai János nyírbátori, Baráth Tibor vásáros- naményi, Szalóki Ferencné rakamazi, Popp József var- sánygyürei, Rajtik Mihály balkányi, Hegedűs László- né apagyi, Ráski Sándor fehérgyarmati, Tóth Albertné penyigei, Márta Péterné mándoki, Kiss Gyula pusztadobosi, id. Fráter Pál pet- neházi, ifj. Végéra Jánosné berkeszi, Pásztor Géza ra- kamazi lakosoknak levélben válaszoltunk. Horváth Ferenc varsány- gyürei, Szajnik János nyíregyházi, Rusznák Sándor mezőladányi, Tóth Csaba nyíregyházi, Marosi János nyíregyházi, Sipos Kálmán vajai, Kovács Péter nyíregyházi, Várnagy János nyíregyházi, Bodnár Gyula győrteleki, Garai Jánosné nyíregyházi, Berecz Miklós- né balkányi, Lénárt Jánosné gávavencsellői, Papp Sándorné csengeri, Reczán István paposi, Jenei Péterné nyíregyházi, Sinka Miklósáé balkányi, Nagy Károly nyíregyházi, Rozmán Gyula nyíregyházi, Kövesdi Ferenc méhteleki, Kiss Miklósné nyírmadai, Rózsa Benőné il- ki, Ember Jánosné aranyosapáti, Nádorné Nagy Margit nagyhalászi, Gere József nyírmeggyesi, Márta Albert pátrohai, Kovács Ti- borné nyíregyházi, Kiss Zoltán tunyogmatolcsi, Andies Benő nyíregyházi, Tóth Józsefné aranyosapáti, Juhász Zoltánná ibrányi, Oláh Pálné nyíregyházi, Gyetvai Gellértné komorói, Csonka András nyírmadai és özv. Varga Elemérné nyírmegy- gyesi olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. Hunyadi Lajosné nagy- ecsedi, Csilya Jánosné ibrányi és Ember János aranyosapáti levélírónk kedves köszönő soraikat megkaptuk. örülünk, hogy segíthettünk. Balázs Józsefné petneházi lakos panaszát orvosolták. A reklamált előleget a munkahelyétől megkapta. Szabó Ferenc eperjeskei olvasónkat a MÁV nyugdíjhivatala többek közt arról is tájékoztatta, hogy az 1975. évi II. sz. törvény szerint árvaellátásra annak a gyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy nyugdíjasként halt meg. KÖVETKEZETLENSÉG Meggyőződésem, hogy minden városlakó komolyan veszi az évről évre elhangzó, a város tisztaságát célzó felhívást. Ugyanakkor míg a lelkes városszerető emberek parkosítanak, takarítják az utcát, gondozzák a növényeket, megjelennek — kora tavasztól különösen nagy létszámmal — a magárusok. S míg vevőre talál portékájuk — sajnos minden mennyiségben — addig hiába való a takarítás, egyes emberek igyekezete az utcák tisztításáért. Végre ki kellene mondani, hogy az utcai magárusítás tilos, és ezt következetesen végre kellene hajtani. Illetve büntetni azokat, akik megszegik. Mirgai György Nyíregyháza, Sóstói út 18. AZ ÜZEMANYAG-ELSZÁMOLÁSRÓL — A MUNKAHELYI REHABILITÁCIÓRÓL — A KÁRTÉRÍTÉSRŐL Madácsi Károlyné vásárosnaményi olvasónk férje gépkocsivezető. A gépjármű-előadó úgy tájékoztatta, hogy csak az alapnormával lehet a gépjármű fogyasztását elszámolni. A férje bemérte a gépjármű fogyasztását, és túlfogyasztást állapított meg. A hivatalos bemérést az AFIT több mint kéthetes határidőre vállalta. Levélírónk kérdése: mennyiben helyes a gépjármű-előadó tájékoztatása és a hivatalosan megállapított fogyasztást mely időponttól kell elszámolni? A gépjárművek üzemanyagnormáját a 8/1978. (X. 14.) KPM sz. rendelettel módosított 17/1975. (XII. 29.) KPM sz. rendelet tartalmazza. (Megjelent az 1978. december 30-i Közlekedési Értesítőben.) A rendeletben megállapított anyagnormán felül külön fogyasztást kell elszámolni: hegymenet esetén + 10%-ot; út minőségétől függően + 25 százalékot; akadályoztatott forgalom esetén + 25 százalékot; hideg indítás esetén + 3 százalékot. Természetesen többletfelhasználásra a menetlevelek alapján, illetve az időjárástól függően indokolt esetben kerülhet sor az elszámolásra. A bemérés alapján megállapított fogyasztási normát a bejelentés időpontjáig visszamenőleg kell elszámolni. Bácskái Sándorné újdombrádi lakos arra kér választ, hogy a kéthetenkénti szabad szombat miatt hogyan kell a szabadságot elszámolni? A munkáltató ugyanis — mint írja — a részére járó huszonnégy napot két nappal csökkenti és a szabad szombatot is beszámítja. Olvasónk munkáltatója téved, amikor a szabadság mértékének közlésénél a szabad szombatot is levonja. A szabadság számításánál a hét minden munkanapját figyelembe kell venni, attól függetlenül, hogy a dolgozónak a reá érvényes munkarend szerint kell-e munkát végeznie, vagy sem. Ebből következik, hogy a szabad szombatok miatt levonásnak helye nincs, de a szabad szombatokat is szabadságként kell elszámolni. Amennyiben a dolgozó részére járó szabadságot részletekben veszi ki, a szabadságot jogcímenként számolva tizenegy nap helyett tizenkettőt kell kiadottnak tekinteni. Kiss Bertalan nyíregyházi olvasónk 1980. február 21-én szívinfarktust kapott. Betegsége miatt ötvenszázalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg az orvosi bizottság. Munkába állását követően a munkáltató közölte vele, hogy keressen más munkahelyet, mert létszámcsökkentést kell végrehajtani. Olvasónk ezt az intézkedést sérelmezi, mert mint írja, elhelyezkedése sokkal nehezebb, mint betegsége előtt. Olvasónk kérje a munkáltatót, hogy munka- képességének megfelelő munkakörben tovább foglalkoztassa, mert ilyen kötelezettsége a hatályos jogszabályok ■értelmében fennáll. Levélírónk munkaviszonyát a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg, mert a munkaképesség-csökkenés az ötven százalékot eléri. Ezen túlmenően a munkáltató rehabilitálása érdekében köteles más munkahelyre áthelyezni, illetve betanításban vagy szakképesítésben részesíteni. A betanítás vagy szakképzés idejére keresetkiegészítésben kell részesíteni, ami nem lehet kevesebb, mint az áthelyezés előtti keresetének nyolcvan százaléka. Szabó Gáborné nagykállói lakos férje munkahelyet változtatott. Az előző munkahelyén hiánnyal számolt el, ezért az új munkahelyén munkabérének ötven százalékát ilyen címen levonják. Olvasónk férjének feltehetően leltárhiánya volt, így a munkabérből való levonás annak ötven százalékáig terjedhet, tehát a munkáltató eljárása nem kifogásolható. Varga Béla győrteleki olvasónkat a termelőszövetkezet folyamatosan munkával ellátni nem tudta. Ennek ellenére munkakönyvét visszatartották, aminek kiadását olvasónk nem szorgalmazta. Utoljára 1980. december 20-án végzett munkát, ezt követően — mint írja — nem ment érte az autóbusz, ezért munkára nem is jelentkezett. 1981. január 16-án levélírónk kérte a december hónapra járó családi pótlék folyósítását, amit a munkáltató azzal utasított el, hogy ahhoz huszonegy nap biztosítási idő szükséges. A munkáltató ekkor a munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel kiadta, munkaviszonyának megszűnése napját 1980. december 20-ban jelölte meg. Olvasónk szerint a családi pótlék őt megilleti, mert munkát önhibáján kívül nem végzett, illetve munkakönyvé is a termelőszövetkezetnél volt. A családi pótlék arra a hónapra jár, amelyben a biztosított huszonegy napot biztosításban tölt. Olvasónknak elsősorban a munkaviszony megszűnését kell tisztázni. A munkáltatónak joga van hat nap igazolatlan mulasztás esetén a dolgozót önkényes kilépőnek tekinteni. Sérelmével tehát forduljon a munkaügyi döntőbizottsághoz. Amennyiben a munkaviszonyának helyreállítását elrendelik, úgy megnyílik a jogigénye a leve lécen írt összeg kártérítés címén való követelésére. Nagy Mihály, SZMT politika; főmunkatárs |!f!| IIH1
