Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1. o „Minden emberben van tehetség“ Nyíregyházi beszélgetés dr. Czeizel Endre genetikussal Dr. Czeizel Endre a két nagysikerű televíziós soro­zat után röpke hónapok alatt milliók ismerőse, szakte­rülete a genetika pedig milliók témája lett. A Humán- genetikai Laboratórium vezetője, az orvostudományok doktora, a Vasas egykori futballistája a tudomány egy olyan kapuját tárta szélesre a közvélemény előtt, ame­lyen korábban még csak bekukucskálni sem mert ille­téktelen. Dr. Czeizel Endre a TIT Bessenyei György sza­badegyetem meghívásának eleget téve a napokban Nyíregyházán nagysikerű előadást tartott. — Mielőtt még bárki arra gondolna, hogy hi­ba, elírás történt a fenti mondatban, kérem, be­széljen arról az időszak­ról, amikor a sport állt élete középpontjában. — Szívesen teszem, már­csak azért is, mert felejthe­tetlen évek voltak ezek — kezdte a beszélgetést. — Le­het hogy meglepő, de én mindig futballista akartam lenni. Ilovszky Rudolf, Jeckl István, Lőrincz Emil keze alatt jártam végig a szokásos futballista szamárlétrát a pi­ros-kékeknél, a kölyök III-tól az ifi I-ig minden csapatban játszottam. Középhátvédként kezdtem, de hamar előrevit­tek csatárnak. Mathesz, Ka­szás játszott abban a csapat­ban. Jó kis gárda volt! Aztán eljött az ifikor vége, s én rá- éreztem: nem lesz belőlem világrengető futballista. Két­szeres ifjúsági válogatottként búcsúztam a Vasastól. Bár a kosárlabdát a focinál is job­ban műveltem, a BVSC hívó szavára mégis nemet mond­tam. Következett az egyetemi felvételi, s tudtam: az orvosi pályára nem lehet „félállás­ban” készülni. Szívszorító vá­laszút elé kerültem, de a tu­dat legmélyén már eldőlt a sorsom. — Gondolom, azért maradt valami kapcso­lat a sporttal, a labda­rúgással? — A tudomány olyan, mint az egérfogó. Aki egyszer be­ledugta a fejét, az egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud­ja kihúzni onnan... Azt kö­vetően, hogy „beleszédültem” a genetikába, a tv-ben csak a híradót és a futballmeccseket nézem. Az aktív sportot mos­tanában gyerekeim varázsol­ják az életembe. Nagyon büszke vagyok arra, hogy há­rom gyerekem közül Barbara lányom többszörös országos bajnok atlétikában, Balázs fiam pedig a vitorlázásban jeleskedik, s legutóbb az „Év ifjúsági sportolói” között sza­vazatot kapott. Nagyon szorí­tok a sikereikért. — Minden bizonnyal nem hiába, mert a hírek szerint tehetségesek. Ap­ropó, doktor úr ... Mi a tehetség valójában? — A tehetség létrejöttének biológiai alapja: a szerencsés génkombináció véletlensze­rűen jelentkezik nemzet, osz­tály, fajta, kaszt és családi korlátoktól függetlenül. Ez persze így önmagában nagyon száraz, szakszerűen hangzik. Egy kép talán közérthetőbbé teszi. Az egészet úgy kell el­képzelni, hogy amikor meg­születünk, kromoszómáink­ban, génjeinkben egy nagyon vastag könyv van, ebben pe­dig egy regény. A könyvből életünk során néhány száz oldalt olvashatunk fel csu­pán ... Hogy mit, az a velünk született adottságoktól függ. Az, hogy mennyit, mikor és hogyan olvashatunk fel, már a körülmények minőségének függvénye. Minden emberben van tehetség, nincs olyan gyerek, akiben ne szunnyad­na ennek valamilyen fajtája. A tehetség megvalósulásának választóvize, hogy az alany és a vele foglalkozók összmun­kája felszínre hozza ezt vagy sem. Michelangelótól egyszer megkérdezték: hogyan tud ilyen varázslatosan szép szob­rokat készíteni ? A mester azt mondta, nincs ebben semmi csoda, semmi ördöngösség. A kőben már benne van a szo­bor, a szobrászon múlik, hogy ki tudja e csalogatni onnan. — Egyes megállapítá­sok szerint minden gene­rációban van három szá­zalék kivételes adottsá­gúnak minősíthető egyén. ' Ennek a kiemelkedése, kiválasztódása törvény- szerű, vagy esetleges? — Ez a három százalék minden generációban fellel­hető, akikben benne van a potenciális képesség ahhoz, hogy magasan az átlag fölé emelkedjenek. Már csak azért is furcsállom azt a sok­szor hangoztatott tételt, mi szerint Puskás vagy Erkel csak egy volt. Abban a gene­rációban, ahol az aranycsapat kapitánya- futballozott és ab­ban is, ahol a nagy zenei te­hetség alkotott, volt még né­hány Puskás és Erkel képes­ségű ember, csak éppen kü­lönböző okok miatt egyálta­lán nem, vagy teljesen más területen bontakoztatták ki adottságaikat. — Napjainkban sokat vitatott, tárgyalt téma az öröklődés kérdése. Meny­nyiben valószínű, hogy a kiemelkedő képességű szülőknek hasonló adott­ságokkal bíró utódai lesznek? — A tehetség öröklődésé­ben két modellt különítünk el. Az egyik, amikor a család­ban több generáción keresztül érzékelhető a kiváló adottsá- gúak jelentkezése. Említhe­tem a Ferenczy családot, a Szentgyörgyi családot vagy a sport területéről a Gerevich és a Németh családokat is. A másik, amikor minden előz­mény nélkül váratlanul tör neki az égnek egy Shakes­peare, vagy Petőfi méretű te­hetség. E két szélsőségesnek mondható modell között számtalan változat lehet. A valószínűségre vonatkozóan csak az adott egyén családfá­ja, valamint körülményeinek tüzetes vizsgálata után lehet érdemleges választ adni. — A potenciális, örök­letes adottságok és a le­hetőségek feltételezett megléte már nem követel további feltételeket a ki­válóság felé vezető úton? — Dehogynem ... Ahhoz, hogy valaki tudós legyen, nem elég nagyon okosnak lenni! Ahhoz személyiség szükségeltetik. Döntő ténye­ző a kreativitásnak, az úgyne­vezett alkotókészségnek a megléte. ! * — Előadását „A hu­? I mángenetika jelene és I I jövője” címmel tartotta. \ J Hol áll ma a szakterüle- 1 ■ te? — A „lombikbébi” megszü­letése csak tudományunk egyik sikere volt. Ma már megoldódott az ondó- és pe- tesejt-„bankok” léte. Lehető­ség van mesterséges megter­mékenyítésre, s még a több­szörös ikermagzatok „előállí­tása” is elérhető akár termé­szetes körülmények között akár mesterséges megtermé­kenyítés útján. Több olyan módszer birtokában vagyunk, amellyel a magzatok méhen belüli fejlődése -biztonságo­sabbá tehető, illetve befolyá­solható. Az utód nemének elő­zetes és tudatos meghatározá­sa is a megoldás küszöbére érkezett. A mi célunk ma is a betegségek és a kedvezőtlen állapotok: a meddőségek, ko­raszületések és örökletes ár­talmak megelőzése, illetve ár­talmas körülményeinek korlá­tozása. Ügy érzem, büszkék lehetünk tudományunk hala­dására és eredményeire. — Teljesen nyugodtak lehetünk tehát jelenünk, jövőnk miatt? — Korántsem! A tudomány fejlesztésében a legmeghatá­rozóbb erő ma sem az emberi élet védelme, hanem éppen annak a kioltása, vagyis a fegyverkezési hajsza. Szent­györgyi Albert szerint az em­beriség egész története alatt a tudományos kutatásra for­dított összegek csak 1/5-ét te­szik ki a jelenleg egyetlen év alatt fegyverkezésre költött pénznek... — Ezek szerint ön csak több alapfeltétel biztosí­tásában látja az emberi örökléstan zavartalan és eredményes fejlődését? — Igen. Három pontba tudnám foglalni, hogy milyen feltételeket kell biztosítani az örökléstan zavartalan és ered­ményes fejlődéséhez. 1. Az örökletes ártalmak különböző szintű megelőzési lehetőségei­nek összehangolása és kiak­názása. 2. A különböző típusú örökletes betegségek előfor­dulási gyakoriságának meg­határozása, majd a kutatás koncentrálása a közegészség­ügyileg legfontosabbak meg­oldására. 3. A magyar népes­ség örökletes sajátosságainak ismeretében, a hazai lehetősé­geket figyelembe véve kell rövid távú és távlati konkrét tudományos feladatokat meg­határozni. — A humángenetika I jövőjét illetően: terveik I I között milyen szerep jút I az örökletes adottságok " " fejlesztésének? — Nagyon fontos! A hu­mángenetikus két dolgot biz­tosan tud. Az egyik: az ember örökletes adottságait még alig ismerjük. A másik: az adott­ságokat befolyásolni geneti­kai módszerekkel nagyon ne­héz és talán nem is érdemes. Az előbbire egy rövid példát is mondok. Jelenleg mint­egy 60 ezer gén létezésével számolunk, de közülük csak 3 ezerről tudunk valamit, pon­tosan azonban csak alig 250- et ismerünk. Génjeinknek te­hát csupán elenyésző részét ismerjük, így az örökletes adottságokból keveset tu­dunk. Ezért lényeges génjeink és „társadalmi hasznuk” meg­ismerése. — Számomra mindig rejtély volt: hogyan tud egyszemélyben kutató, \ genetikai tanácsadó, is­meretterjesztő is lenni, amikor többen egy szak­területet sem képesek át­fogni? — Örülök, hogy ezt is meg­kérdezte, mert sokrétű mun­kámat néhány szakember már nem veszi jó néven. Nos, én úgy érzem, tehetség kér­dése az egész. Ez egy ördögi kör, s az embernek nem árt, ha nem csak a saját profiljá­ban mozog otthonosan. Itt volt például a végtagreakció. Megtaláltuk az okát és ter­mészetes, hogy most szeret­ném elmondani, de ezt csak akkor tudom megvalósítani, ha az érintett valamennyi te­rületet ismerem alfától az ómegáig. — Befejezésül enged­jen meg egy sokakat , érintő kérdést: lesz-e folytatása az „Öröklődés titkai” és a „Születésünk titkai" című sorozatok­nak? — Lesz. Áprilistól kerül bemutatásra a tíz részből álló „Jövőnk titkai” című sorozat, amely az említett másik ket­tőnek a folytatása. Nyolc rész felvételei már befejeződ­tek, míg a további kettőt a televíziónézők kérdései alap­ján állítjuk majd össze. Nikoláj Roznov (Bulgária) metszete: Párizsi óváros- JENE JÓZSEF: Tőrkarú fák dalolnak Eszembe jutnak a nevek, Hegyek vonulatán a zöld fenyvesek, kialudt tűzhányó kráterek, hegyek oldalában a repedések. Visszhangzik hétszer a völgy tisztán, tőrkarú fák dalolnak, a völgyben házak menetelnek, feszületet visz az út. Együtt megy az egész táj. Integet, erdők lombja alatt, kék-bogár emberek. Apám is köztük van, megismerem. Mondani kellene valamit. Mondani egy országnyi síkságot, (ehhez szokott szemünk) a kanálisban megáradt a víz, de a kis híd még megvan a kerti kapunál, ahol nemrég mosolygó-lombú almafákon alma csilingelt, ha vendég érkezett. De mire ezt végiggondoltam, november-arcuk elveszett, elolvadt a ködben. S mire a késői nap felfénylett, messze jártak. Hulltak a levelek, — mint őseim — de még késő délelőttön, a fák között, zöld árnyék, a kanális túlsó partjának ütközött. NAGY ISTVÁN ATTILA: Szerelem Elment, elment az én párom, világgá ment egy fűszálon. (Mezőségi népdal) Messze futó utak sátorába öltött haragos ruhát magára, kicsi arca estére megázott, szemében elrejtette a lángot, de hold-homloka remegve fénylett, szél haját odaadta az éjnek, mosolyát a kelő sugaraknak, derekát a mohó pillanatnak. Reggelre virágot hajtott értem: álltam előtte, s csak néztem, néztem. Az ismert, energikus mozdulat: Czeizel doktor a nyíregyházi tanárképző főiskolán Pauwlik György KM VASÁRNAPI MELLÉKLET'

Next

/
Oldalképek
Tartalom