Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 5. Zsákmány, szerencsével Lopott pénzt, parókát Még Sopronba is szállítják Sok makkal fizettek a tölgyesek Országos rekordot ért el a kocsányos tölgy makktermésének gyűjtésében a felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az elmúlt évi jó termést természetesen az időjárás befolyásolta — amely éppen Észak-Tiszántúlon volt legkedvezőbb erre a fafajtára —s természetesen a jól szervezett gyűjtés is. A begyűjtött 2900 mázsa makk fedezi majd az egész ország erdészeteinek vetőmagigényét. A kocsányos tölgy általában csak ötévenként hoz termést, de ezen a területen akkor is csak pár száz mázsát tudtak évente gyűjteni. E tekintélyes mennyiségű makktermést elsősorban a debreceni parkerdőben — mintegy 240 tonnát— a többit Szabolcs- Szatmár erdeiben gyűjtötték. A vöröstölgy makkterméséből az erdőgazdaság területén 300 mázsa gyűlt össze. A minőségileg is ellenőrzött vetőmagot az idén — a saját igény kielégítésén felül a FEFAG szállítja a soproni, nagykanizsai, kaposvári, pécsi, borsodi, egri, szolnoki és székes- fehérvári társgazdaságok A fiatalkorú Sós Imre 16. életévét alig haladta ipeg. mégis már három ízben állt bíróság előtt. Volt egy rövid ideig javítóintézetben, egy évet töltött Tökölön, a fiatalkorúak börtönében és most több mint tíz bűncselekmény miatt került sor a vádirat benyújtása előtti ügyészi kihallgatására. — A kapcsolatot sem apám nem tartotta, sem anyám már több éve nem tartja velem — mondja a kihallgatás során. Pomázon, Győrben, Tiszado- bon voltam nevelőintézetben. Tökölön — a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében — végeztem el az általános iskola nyolcadik osztályát. Innen 1980. szeptember 27-én szabadultam és a Győri Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe kerültem. Az igaz, hogy elhelyeztek munkába, egy kórházi mosodába, ezt a helyet azonban nem szerettem. Jó erőben vagyok, ezért kértem: hadd menjek valamilyen bányába, vagy az építőiparba. Kérésemet azonban nem vették figyelembe. Ezért szöktem meg. — Tiszadobi tartózkodásom révén Szabolcs-Szatmár megyét ismertem. Tököli ismeretségeim alapján kerültem Borsodba, ahol tulajdonképpen lebuktam. Kétszer is ... Egyszer Tokajban, amikor az állomáson lévő büfébe törtem be és rajtakaptak, majd 1980. december 8-án késő este, amikor az Alsózsolcai 2. sz. Általános Iskolából több értékes tárggyal a táskámban az állomáson vonatra vártam. Azóta előzetes letartóztatásban vagyok. Sós Imre azonban ezt megelőzően már számtalan más bűncselekményt is elkövetett. Többek között 1980. október első napjaiban Tiszalökön, a víkendtelepen feltört három hétvégi házat, ahonnan különböző elmozdítható tárgyakat vitt el. (Ebben az időben Tiszadadán fogadták be Tóth I A idrásék.) Egy héttel ezután Nyíregyházán járt, ahol a Kelet Áruház melleti trafik és pecsenyesütő pavilon feltörésénél hagyta ott vércseppjeit, ujjlenyomatait és vitt el különböző cikkeket, értékeket. Ezt követően 1980. november 7-ről 8-ra virradóra betört a Tiszalöki Fodrász Szövetkezet épületébe, itt meg kellett elégednie 130 forint készpénzzel és egy használt parókával. Nem járt eredménnyel a közelben lévő újságpavilon feltörése sem. Még inkább kevés eredménnyel járt az ÁFÉSZ italboltjának megkísérelt feltörése, ezután ismét visszatért a tiszalöki hétvégi házakhoz, ahonnan többek között horgászfelszereléseket vitt el. Lebukása előtti legnagyobb zsákmányát 1980. november 13-án éjjel szerezte. Ekkor már a szerencse is mellé társult. Tiszadobon a Táncsics utcában betört a helyi termelőszövetkezet italboltjába. Mint mindig, most is a pénzszerzés volt a célja. Benyúlt az egyik cigarettás kartondobozba és meglepődött, amikor cigaretta helyett egy újságpapírba csomagolt pénzköteget talált. Azt később megszámolta és boldogan állapította meg, hogy abban 24 ötszázas, 12 ezer forint van. A sok pénz csak két hétig tartott. Elszórakozta, csavargó társait támogatta. Az ezt követő borsodi kiruccanás azonban már újabb vesztét jelentette. Az ügyészi kihallgatás végén kijelentette, hogy még két másik bűncselekmény is terheli lelkét: Cegléden is betört két helyre, valamint azt, hogy teljesen szakítani akar múltjával. Vajon hihetünk-e neki? Vádemelésre csak az újabb bűncselekmények felderítése után kerül sor, amelyre Sós Imrének további előzetes letartóztatásban kell várnia. Dr. Toronicza Gyula ügyész Gyennekélelnezés vagy etetés? Zákány ellátója A nádudvari Vörös Csillag Tsz a múlt év végén Záhonyban nyitotta leg^ újabb hús- és hentesáru boltját. A nagyközségben hamar megkedvelték az új üzletet, ahol bő választékban állandóan kapható húsáru, köztük birkahús, perzselt szalonna és 40 féle csemegeáru. A húsbolt mellett büfét is nyitott a tsz, ahol egytálételek kaphatók. (Elek Emil felvO — Mit ettél az iskolában? — hangzik naponta ezer és ezer családnál a szokványos kérdés. És a gyermek válaszol. Hol derűs arccal, hol fintorogva. A válaszok minőségétől függően aztán időnként drámai vélemények alakulnak ki, vagy éppen lelkes hozsannák dicsérik a konyhákat. Ki a gyerek? Válaszol a gyerek — mondtam —, de ki is számít voltaképpen gyermeknek a gyermekélelmezés szempontjából? Szabolcs-Szatmár megyében 127 ezren vannak, 3 és 14 év közöttiek. Vagyis az óvodások és az általános iskolások számítanak gyermeknek. Közülük megközelítően nyolcvanezren részesültek szervezett étkeztetésben. Ez azt jelenti, hogy az óvodás korúak hetven, az általános iskolások negyvenkét százaléka étkezik „munkahelyén”. Jóllehet az egyes települések között nagy a szóródás, a szám mégis biztató, hiszen kedvezőbb az országos átlagtól. — Természetesen hiba lenne a gyermekétkeztetés fogalomkörét csak az óvodára vagy az iskolára szűkíteni — világosít fel dr. Patz Ágnes osztályvezető főorvos a Kö- JÁL-nál. Jelentősége jóllehet nagy, de mégis csak úgy teljes, ha tudjuk, az otthoni táplálkozás és az óvodai vagy iskolai együtt jelenti az ellátást. Mitöbb, sok tekintetben ez utóbbi meghatározó, hit- szen az otthoni étkezési kultúra, szokás, íz, eleve befolyásolja, hogy miként viszonyul a gyermek ahhoz, amit az intézményben kap. Négyszázhetven konyha A gyermekek intézményeiben a megyében 470 konyha működik. Van köztük olyan, amit az iskola tart fenn és működtet, de mellettük döntő szerepet kapnak a vállalati konyhák. Egyre többször találkozunk ugyanakkor vendéglőben, bisztrókban, ételbárokban is szervezetten étkeztetett gyermekekkel. Vagyis a hálózat sokrétű, s tegyük gyorsán hozzá, ennek megfelelően különböző színvonalú. A legnagyobb szerepet a megyében az Alföldi Vendéglátó Vállalat játssza, mely több mint 20 ezer gyermeket étkeztet. Itt a legszakszerűbb a munka, a vállalat konyhái számítanak igazán korszerűnek, náluk dolgoznak a legjobban képzett szakemberek. — Túljutottunk azon, hogy egyszerűen csak etessünk. A gyermekeknek ételbemutatón ismertetjük az új ételeket, a szülőket tájékoztatjuk a korszerű táplálkozásról, a kifüggesztett étlappal orientáljuk őket. Tudjuk, hogy munkánk ezrek későbbi ízlés- és étkezési szokásait határozhatják meg — fejtegette Simon Szabolcs, az Alföldi egyik konyhájának vezetője, mely a nyíregyházi ötös iskolán kívül ellátja a Kisteleki szőlő, a Rozsrétbokor, a 17-es iskola tanulóit is. Mennyiből főznek? Az óvodákban napi 11,50, az iskolákban 13,60 forint az egy gyermekre eső norma. Az iskolai ebéd előállítási költsége ebből 8,70. Sok ez vagy kevés? Egybehangzó vélemények szerint elég akkor, ha a konyhák vezetői gazdálkodnak. Tény, a nyersanyagárak emelkedtek, sok félkész termék drága, de az okosan tervezett étlapok tanulsága szerint az egyik nap húzza a másikat. — A pénzügyi részt nézve abból indulnék ki — fejtegeti dr. Patz Ágnes főorvos —, hogy mi az igény az iskolaétkeztetéssel szemben. A három és hat év közötti gyermek napi kalóriaigénye 1000, a hét és tizennégy év köztié 1150—1650. Vegyük ehhez a meghatározott fehérje-, állati fehérje-, zsír- és szénhidrátszükségletet. Ezt ki lehet elégíteni drágán, pontosabban lehet drágán főzni, s ezeket az értékeket figyelmen kívül hagyni. A tény az, a korszerű étkeztetés biztosítása sok esetben inkább munka semmint pénz kérdése. És itt jön a bökkenő. Sók helyen nem gépesítettek a konyhák, kevés az igazán szakképzett konyhai alkalmazott, alig ismerik azokat az ételeket, melyek segítenek kiváltani a nehéz és sok időt rabló munkát. A személyi és tárgyi feltételek ugyancsak ingadozó A legújabb Lada 1300—S típusú személygépkocsik a záhonyi átrakóban. Ezek a mutatós járművek csak átutazóban vannak hazánkban, nyugati országokba szállítják Záhonyon keresztül. (Elek Emil felv.) Március 5.. csütörtök Tízórai: tej, kalács. Ebéd: szemesbableves, natúrszelet, csőtészta, csemegeuborka. Uzsonna: tojáskrém, kenyér. volta, minősége eredményezi aztán azt, hogy sok helyen pénzszűkére hivatkoznak, holott igen sok szervezési lehetőség marad rejtve. Ezt a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése így summázza: „Feladatként jelentkezik az ellátási színvonal javítása, jobb szervezéssel a vendéglátó-ipari vállalatok szabad kapacitásának feltárása, illetve a szervezett étkeztetésbe való bevonása”. ÉTLAP A TANTEREMBEN (1.) Hol esznek a nebulók? Az óvodások helyzete a legkiegyensúlyozottabb, ami az intézmény jellegéből fakad. Az iskolások helyzete más. Valamivel több mint a felük ebédlőben, 37 százalékuk foglalkoztatóteremben, 2,65 százalékuk a folyosó étkezőnek kialakított részében, 5,64 százalékuk az iskolán kívül, étteremben étkezik. A népi ellenőrzés kifogásolta az evőeszközök állapotát, a tányérok tisztogatását. Figyelmeztető a KÖJÁL vizsgálata is, amely szóvá teszi az ételek szállítását, s megállapítja, hogy sok helyen a tányérokról, evőeszközökről baktériumokat tenyésztettek ki. A szervezett ellenőrzések hatására a helyzet folyamatosan javul, amihez nagymértékben hozzájárul, hogy a körzeti és iskolaorvosok mindinkább gazdáivá válnak a gyermekétkeztetés higiénés helyzetének. Bürget Lajos (Következik: Körömpörkölt az óvodában) Esti utca Beszélték körülöttem a Zöld Elefánt előtt elkövetett gyilkosságot. Mondják, az új lakótelepen élők, hogy lassan már nemcsak a magányos nők, asszonyok félnek hazamenni esténként egyedül, hanem a nagyobb gyerekek is, ha már besötétedett. Bevallom, magam is átmegyek a másik oldalra, ha valahol nyolctíz, szemmel láthatóan unatkozó ifjú embert látok, mert sohase tudhatom, hogy mekkora az unalom, hogy nem leszek-e egy kegyetlen játékhoz jó alany én. Mondják körülöttem, beszélik nekem, hogy ez Nyíregyháza. Nos, hiába felelem erre azt, hogy mindez nem Nyíregyházára, hanem a világ valamennyi gyorsan fejlődő városára igaz. Ez a válasz nem nyugtat meg senkit, engem sem. Amikor ezek a lakótelepek élni kezdtek, oda kisgyermekes családok költöztek, idősebb lakótelepeken a gyerekek már ott is születtek. Nem történt semmi más, csak a kis kamaszok kinőtték a játszótereket, kinőtték az amúgy is szűkre méretezett lakásokat, megunták a fűtött lépcsőházak pin- cegátorait, keresni kezdték és megtalálták egymást, aztán elfoglalták az utcát és a tereket. Unatkoznak, hát játszanak. Ha több rendőr és rendőrautó lenne, akkor ugyanígy játszanának azzal a különbséggel, hogy nekik izgalmasabb és ezzel együtt fontosabbá lenne ez a fajta játék. Beszélik körülöttem, mondják nekem, hogy hovatovább elviselhetetlenné lesz a város a bandázó fiatalok miatt. Akik mesélik, azoknak gyerekeik vannak. Akiket visszakérdezek, azok beismerik, hogy részleteiben nem nagyon tudják mivel töltik gyerekeik az idejüket, hiszen a mindent tudásra idejük sincs, fizetni kell még a lakásért, gyűjteni kell a garázsra, nem épült fel az üdülő, vagy ha felépült, új bútor kell bele . . . Mindezért bizony nyolc óránál többet kell dolgozni. Ha valaki az OTP-nél adósodik el, akkor emelt szintű kamatot fizet, de ha a gyermekének adósodik el hosszú beszélgetésekkel, jó szavakkal, akkor ezt nem kéri számon a gyerek. Hazulról elkergeti az üres lakás, vagy a mi türelmetlen felnőttségünk, a város pedig nem nagyon kínálhat mást^ mint flasztert, esti utcákat emberekkel ... Nem akarok és nem is mentek fel egyetlen kis huligánt sem, de kimondom, hogy egy képzeletbeli vádlottak padjára nekünk felnőtteknek kellene oda ülnünk. Iszonyú elképzelni is: saját gyerekeinktől tanulunk meg félni lassan? (bartha)
