Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 31. Felszabadulásunk 36 évfordulójára Kitüntetett művészek Kiváló és érdemes művé­szi kitüntető címeket nyúj­tottak át hétfőn a Parla­mentben a szocialista kultú­rát kiemelkedő értékekkel gazdagító alkotók munkássá­gának elismeréseként, ha­zánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vettek: Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyettes és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, a Politikai Bizottság tag­jai. A kitüntetetteket Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: a művészi alkotások a kö­zösségben, a népben, a nem­zetben, a szocialista társadal­mi rendszerben gyökereznek. Megnyilvánulásuk azonban személyes. A kitüntetések át­adásakor gondoljunk arra, hogy adományozásukban ben­ne van népünk nagyszerű al­kotóképességének felismerése, s vele azok személyes telje­sítményének elismerése, akik ezeket a műveket világra hozták. Akik itt ma címet, s rangot kapnak, nem egyetlen látványos teljesítményért, ha­nem egy-egy művészi élet­szakasz eredményeiért része­sülnek kitüntetésben, tehát eddigi életük sikereivel van­nak jelen. A továbbiakban rámutatott a kulturális politika, a kor­mányzat azon törekvésére, hogy az alkotó munkát, a művészi értéket, a nép iránti elkötelezettséget kísérje méi- tó elismerés. E díjakban is kifezejődik a kormányzatnak az a szándéka, hogy közvetí­tőként lépjen be a művész és a közönség kapcsolatába. E szándékunk megvalósí­tásában századunk olyan ma­gyar géniuszai segítenek el­igazodni, mint Ady Endre, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán, akik jól pél­dázzák, hogy a legjobb ma­gyar művészek kortársként is bekapcsolódhatnak hazájuk kultúráján át az egyetemes emberi művelődés, minde­nekelőtt a haladó szocialista kultúra áramába — mondot­ta Pozsgay Imre, majd át­nyújtotta a kitüntetéseket. Az ünnepség után fogadást adtak a Parlamentben a ki­váló és érdemes művészeim új birtokosainak számára. A Minisztertanács a szo­cialista kultúra fejlesztése te­rén szerzett kimagasló érde­mei elismeréséül, hazánk fel- szabadulásának 36. évforduló­ja alkalmából a „MAGYAR népköztársaság KIVÁLÓ MŰVÉSZE” kitüntető címet adományozza Devich Sándornak, a Bartók vonósnégyes Kossuth-díjas másodhegedűsének, az Álla­mi Hangverseny-zenekar tag­jának, Komlós Péternek, a Bartók vonósnégyes Kossuth-díjas primáriusának, a Magyar Állami Operaház koncert­mesterének, Mező Lászlónak, a Bartók vonósnégyes Liszt Ferenc-dí- jas tagjának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egye­temi docensének, Németh Gézának, a Bartók vonósnégyes Kossuth-díjas brácsásának, a Magyar Álla­mi Operaház mélyhegedű­szólam-vezetőjének, Czabarka Györgynek, a Magyar Televízió Balázs Bé- la-díjas operatőrének, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művészének, Galambos Erzsinek, a Fő­városi Operettszínház Jászai Mari-díjas színművészének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, Hotvai István Kossuth-dí­jas rendezőnek, a Vígszínház igazgatójának, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egye­temi tanárának, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészének, Kiss István Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Ma­gyar Képző- és Iparművé­szek Szövetsége elnökének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, László Margitnak, a Ma­gyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekesé­nek, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészének, Máthé Erzsinek, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművészének, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészének, Nepp Józsefnek, a Pannó­nia Filmstúdió Balázs Béla- díjas rajzfilmrendezőjének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, * Papp Gyula festőművész­nek, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészének, Pártay Lillának, a Magyar Állami Operaház Liszt Fe­renc-díjas magántáncosának, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, Szobó Árpádnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőrének, a Magyar Népköztársaság érde­mes művészének, Szabó Gyulának, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművészének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi docensének, a Ma­gyar Népköztársaság érde­mes művészének, Szumrák Verának, a Ma­gyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosá­nak, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészének, Tábori Nórának, a Vígszín­ház Jászai Mari-díjas szín­művészének, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művé­szének, Udvardi Erzsébet Munká­csy Mihály-díjas festő- és grafikusművésznek, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészének ; „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE” kitüntető címet adományoz­za Asszonyi Tamás Munká­csy Mihály-díjas szobrászmű­vésznek, Balázs Árpád Erkel Ferenc- díjas zeneszerzőnek, Begányi Ferencnek, a Ma­gyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánéneke­sének, Bodrossy Félixnek, a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat Ba­lázs Béla-díjas rendező-ope­ratőrének, Czeizing Lajos Balázs Béla- díjas fotóművésznek, Csapó Jánosnak, a Miskolci Nemzeti Színház színművé­szének, Dömölky Jánosnak, a Ma­gyar Televízió Balázs Béla- díjas rendezőjének, a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola egyetemi adjunktusá­nak, Elekes Pálnak, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas s zí n mű vés zének, Esztergályos Károlynak, a Magyar Televízió osztályve­zetőjének, Balázs Béla-díjas rendezőjének, Fekete György Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész­nek, a Képző- és Iparművé­szeti Szakközépiskola igaz­gatójának, Gaál Istvánnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezőjének, Gál Istvánnak, a Magyar Rádió Jászai Mari-díjas ve­zető rendezőjének, Gergely Ferenc Liszt Fe­renc-díjas orgonaművésznek, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola egyetemi ta­nárának, Kelen Péternek, a Magyar Állami Operaház magánéne­kesének, Kerényi Imrének, a Nép­színház Jászai Mari-díjas rendezőjének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egye­temi adjunktusának, Knol! Istvánnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőr-rende­zőjének, Koffán Károly grafikusmű­vésznek, Kozák Andrásnak, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Lehoczky Zsuzsának, a Fő­városi Operettszínház Jászai Mari-díjas színművészének, Lendvay Kamilló Erkel Fe­renc-díjas zeneszerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egye­temi tanárának, Lestár Jánosnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezőjének, Margittay Áginak, a szol­noki Szigligeti Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Margittay Sándor orgona­művésznek a Budapesti kórus karnagyának, művészeti ve­zetőjének, Markó Ivánnak, a győri Kisfaludy Színház balettigaz­gatójának, Mátay Lívia Balázs Béla- díjas díszlettervezőnek, a Magyar Televízió főosztályve­zető-helyettesének, Molnár Piroskának, a Nem­zeti Színház Jászai Mari-dí­jas színművészének, Pödör Bélának, a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­se énekkara Liszt Ferenc-dí­jas vezető karnagyának, Rolla Jánosnak, a Liszt Ferenc kamarazenekar kon­certmesterének, művészeti vezetőjének, Schütz llának, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművészének, Solti Gizella Munkácsy Mi­hály-díjas textiltervezőnek, Soproni József Erkel Fe­renc-díjas zeneszerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanárának, Szabó Sándornak, a Víg­színház Jászai Mari-díjas színművészének, Szoboszlai Sándornak, a veszprémi Petőfi Színház Já­szai Mari-díjas színművészé­nek, Szöllősy Irénnek, az Állami Bábszíház Jászai Mari-díjas színművészének, Zámbó István Liszt Fe­renc-díjas karnagynak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola docensének, Zsámbéki Gábornak, a Nemzeti Színház Jászai Mari­díjas vezető rendezőjének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi adjunktu­sának. Irodalmi és művészeti díjak Hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából a kulturális és művészeti élet számos képviselőjének ado­mányozott irodalmi és művé­szeti díjat a művelődési mi­niszter. A kitüntetéseket hét­főn a vigadóbeli ünnepségen — méltató szavak kíséretében — Korcsog András művelő­dési államtitkár adta át. Az ünnepségen megjelen­tek: Aczél György miniszter­elnök-helyettes, Óvári Mik­lós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Pozsgay Imre művelődési miniszter. JÓZSEF ATTILA-DlJ Bor Ambrus író, műfordí­tó, Dénes Zsófia író, Fodor András költő, műfordító, iro­dalomtörténész, Gyertyán Er­vin kritikus, irodalomtörté­nész, Lengyel Balázs író, kritikus, irodalomtörténész, Marosi Gyula író, Ottlik Géza író, Simái Mihály költő, Szer­dahelyi István irodalomtörté­nész. ERKEL FERENC-DIJ Vajda János zeneszerző, dr. Zoltai Dénes zeneesztéta, az MTA Filozófiai Intézete igaz­gatóhelyettese. LISZT FERENC-DlJ Csengery Adrienne magán­énekes, Czidra László a Ca- merata Hungarica együttes vezetője, blockflőteművész. Dőry Zoltán koncertmester, Fellegi Adám zongoraművész, Gáti István magánénekes, Pászthy Júlia magánénekes, Reményi János főiskolai ta­nár, Vajda József fagottmű­vész. JÁSZAI MARI-DÍJ Bánsági Ildikó színművész, Benedek Miklós színművész, Blaskó Péter színművész, Fo- nyó István színművész, Já­noskát! Márta jelmeztervező, Kopányi György dramaturg, Kézdy György színművész, Perlaky István színművész, Sass József színművész, Sza­bó Éva színművész, Szirtes Tamás rendező, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egye­temi adjunktusa, Vallai Pé­ter színművész. BALÁZS béla-díj Benkő Imre fotóművész, Butskó György operatőr, Gere Mária fődramaturg, Hars Mi­hály rendező, Horváth Z. Ger­gely rendező, Jankura Péter operatőr, Kardos István dra­maturg, Kézdi Kovács Zsolt rendező, Richly Zsolt rajz­filmrendező, Vayer Tamás díszlettervező. MUNKÁCSI mihaly- DIJ Brád András ruhatervező, Búzás Árpád iparművész, a Magyar Iparművészeti Főis­kola egyetemi docense, Czin- der Antal szobrászművész, Deés Enikő ruhatervező, Hor­váth István belsőépítész, Kar­mazsin László ipari formater­vező, Kovács Tamás grafi­kusművész, Lóránt Zsuzsa szobrászművész, Mazsaroff Miklós festőművész, Péreli Zsuzsa textiltervező iparmű­vész, Rátonyi József szobrász- művész, Szentgyörgyi József festőművész, Zombory Éva grafikusművész. A BKP XII. kongresszusa A Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusá­nak tézistervezete egy aránylag nem hosszú, de tartalmilag igen tömör fe­jezettel kezdődik, amely a nemzetközi helyzetet, va­lamint a párt és az ország nemzetközi tevékenységét tárgyalja. Elöljáróban le­szögezi: a Bolgár Népköz- társaság elvi alapokon ál­ló, következetes, dina­mikus és konstruktív kül­politikát folytat. Ennek a nemzetközi tevékenység­nek teljesen világos a cél­ja: a tartós béke biztosí­tása, az együttműködés to­vábbfejlesztése és a tár­sadalmi haladás elősegí­tése. Lakosságát, területét, gazdasági és egyéb erőfor­rásait tekintve Bulgária kis ország. Reális lehető­ségeihez mérten veszi ki részét a nemzetközi fel­adatok megvalósításából, miközben erőt merít a szocialista közösség bará­ti államainak együttmű­ködéséből és egységéből. Erejét fokozzák a szocia­lista közösség szervezetei: a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa. A Tézisek külön felhívják a figyel­met a Varsói Szerződés további sokoldalú megerő­sítésére és a KGST mun­kájának állandó tovább­fejlesztésére. Bulgária, erejéhez mérten, a jövő­ben is igyekszik nemcsak a sokoldalú, hanem a két­oldalú kapcsolatokat is to­vább építeni a szocialista országokkal, az élet vala­mennyi területén. Nagy súlyt helyez az SZKP-val és a Szovjetunióval meg­valósuló kölcsönös kap­csolataira, amelyek óriási erőt jelentenek az ország fejlődésében. A Bolgár Népköztársa­ság kiemelkedő figyelmet szentel a balkáni álla­moknak. Bulgária a Bal­kán-félsziget közepén fek­szik. Ezért, a szomszédos országokkal békességben, jószomszédságban és ba­rátságban akar élni. A velük való együttműködés őszinte és következetes megvalósítására törekszik. A Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusára készült tézistervezetben je­lentős helyet foglal el a fejlődő országokkal való együttműködés. Bulgária szolidáris Ázsia, Afrika és Dél-Amerika népeinek a függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért vívott harcával, s egyre aktí­vabb és átfogóbb gazda­sági, kulturális és műsza­ki-tudományos együttmű­ködés kiépítésére törek­szik velük. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének az elve alapján Bulgária aktív és sokoldalú kap­csolatokat tart fenn a fej­lett tőkésországokkal. Ezekkel az államokkal a jövőben is a hatékony gazdasági együttműködé­si formák kialakítására, a tudományos-műszaki és a kulturális csere továbbfej­lesztésére törekszik. Bulgária nemzetközi te­vékenységéről még né­hány összesítő adat: az országnak jelenleg 116 ál­lammal van diplomáciai kapcsolata, 112-vel keres­kedelmi, 132-vel pedig kulturális. Ezek alapja az ország stabil és felfelé ívelő fejlődése, a szocia­lista hazafiság és a nem­zetközi internacionaliz­mus. A Bolgár Kommu­nista Párt, hűen interna­cionalista hagyományai­hoz, továbbra is vállvetve harcol a békéért, demok­ráciáért és szocializmu­sért, az SZKP-val és a többi szocialista országgal, a nemzetközi munkásosz­tállyal és a nemzeti fel­szabadító mozgalommal együtt — szögezi le végül a tézistervezet. Hrisztó Malév VIETNAM Híd a Vörös-folyón H anoiban a Vörös-folyó fölött mind a mai na­pig csak egy híd, a Long Bien ível át. Ezt a két kilométer hosszú, keskeny hidat a század elején építet­ték a francia gyarmatosítók, az amerikai bombák a hatva­nas években többször is meg­rongálták, a hanoiak azon­ban mindig helyreállították. A Long Bien közepén vasúti sín van, tőle jobbra-balra pedig mindig csúcsforgalom: gyalogosok tülekednek, bi­ciklisek kerekeznek, kétke­rekű kocsikat vonszolnak. A tarthatatlan állapot meg­szüntetésére a kormány már 1970-ben tervbe vette egy új, korszerű híd felépítését. Ki­vitelezéséről még ugyaneb­ben az évben szerződést kö­töttek a kínai kormánnyal. Az egyezmény alapján a kí­nai szakértők 1971-ben el­végezték a helyszíni mérése­ket és vizsgálatokat, s a jó­váhagyott műszaki tervek alapján 1974 novemberében megkezdődött a nagyszabású építkezés. A felépítendő híd Hanoi korábbi, legendával övezett nevéről a Than Long — a Repülő Sárkány — nevet kapta. Ám azóta csak az idő repül, s a több mint másfél kilométeres építménynek csu­pán vasbeton lábazata ékte­lenkedik a Vörös-folyóban. A kínaiak ugyanis a kezdeti lendület után mind nyíltab­ban szabotálták az építést, majd 1978 májusában végleg leállították. A hídépítő vál­lalat igazgatója, Le Thanh Giang a „Vietnam” című ké­pes hetilapnak így nyilatko­zott: — Nem lepődtünk meg túl­ságosan, amikor a kínai ható­ságok váratlanul minden se­gítséget és műszaki támoga­tást megvontak tőlünk. Szán­dékuk már 1976-ban látszott, 1978-tól kezdve pedig már egyetlen tonna építőanyagot sem kaptunk. A kínaiak távozása után a KGST-tagországok vállalták, hogy segítséget nyújtanak Vi­etnamnak, a félbehagyott híd befejezéséhez. A legnagyobb terhet a Szovjetunió vállalta magára, s még 1979-ben hoz­zálátott a vasbeton talpazat befejezéséhez. A legfrissebb hírek szerint a Than Long szerelése jól halad, s Hanoi lakosai hamarosan birtokba vehetik új hiújukat. A lerombolt Long Bien-híd mindig újjászületett. Tézisek a békéért

Next

/
Oldalképek
Tartalom