Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-28 / 74. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 28. (Folytatás az 1. oldalról) legfőbb ereje szilárd támasza a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, az imperializmus ellen küzdő min­den erőnek. Történelmi útjának gazdag tapasztalatai felbe­csülhetetlen jelentőségűek a kommunista pártok, forradal­mi mozgalmak számára. A kongresszus állásfoglalásai megmutatták, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között teljes a nézetazonosság minden lényeges po­litikai és ideológiai kérdésben. A szovjet kommunisták ta­nácskozásának eredményei újabb lendületet adnak a közös elveken és célokon alapuló, az élet minden területére kiter­jedő magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének, barátsá­gunk erősödésének. Pártunk, a magyar nép azt kívánja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja sikeresen váltsa valóra a XXVI. kong­resszus határozatait, a szovjet nép haladjon töretlenül előre a kommunizmus építésének útján. O A Központi Bizottság megállapította, hogy párt- és államközi kapcsolataink az elmúlt időszakban is ha­zánk, népünk érdekeit, a szocialista közösség erősítését, a társadalmi haladást és a nemzeti függelenség, a béke ügyét szolgálták. Hazánk és a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocilalista Szövetségi Köz­társaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság képviselőivel a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta létrejött találkozások erősítették kapcso­latainkat, együttműködésünket. Pártküldöttségünk részvétele a Kubai Kommunista Párt kongresszusán szorosabbra fűzte szolidaritásunkat az amerikai földrész első szocialista or­szágával, a kubai néppel. A Központi Bizottság meghallgatta a tájékoztatást Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának és Stanislaw Kania elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának budapesti találkozójáról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar nép aggodalommal figyeli a Lengyelországban kia­lakult bonyolult és súlyos helyzetet, amely veszélyezteti a lengyel nép vívmányait, a szocialista rendszer alapintézmé­nyeit. Pártunk, népünk bízik abban, hogy a kommunisták, a szocializmus lengyel hívei, az igaz lengyel hazafiak elég erő­vel rendelkeznek ahhoz, hogy legyőzzék az ellenséges és anarchikus erők egyre nyíltabb támadását, biztosítsák a rend helyreállítását, a szocialista irányú kibontakozást. Pártkapcsolatainkat mélyítette Ausztria Kommunista Pártja elnökének, valamint az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja főtitkárának hazánkban tett látogatása, küldött­ségünk részvétele az osztrák, az izraeli és a mexikói testvér­párt kongresszusán, pártküldöttségünk tárgyalása Finnor­szágban és Svédországban. Az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő erőkkel vállalt szolidaritásunk és együttműködési készségünk jutott kifejezésre azokon a tárgyalásokon, amelyeket hazánkban folytattunk a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, a Szíriái Arab Újjászületés Szocialista Pártja és az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front képviselőivel, valamint.Nicaragua párt- és állami küldöttsé­gével. Jól szolgálta a két ország kapcsolatainak fejlesztését az Iraki Köztársaság kormányküldöttségének magyarországi lá­togatása. O A Központi Bizottság hangsúlyozta annak szükséges­ségét, hogy a madridi találkozón olyan megállapodá­sok szülessenek, amelyek a Helsinkiben megkezdett folyamat megőrzését és továbbvitelét szolgálják. A Magyar Népköz- társaság abban érdekelt, hogy a 35 részt vevő állam képvise­lői az európai biztonság és együttműködés erősítését tényle­gesen előmozdító javaslatokat fogadjanak el. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy mielőbb összehívják az európai katonai enyhüléssel, a leszereléssel, a bizalomerősí­tő intézkedések kidolgozásával foglalkozó konferenciát. A Magyar Népköztársaság a helsinki záróokmányban foglalt elvek és ajánlások szellemében építi kapcsolatait a tőkés országokkal. A jövőben is arra törekszik, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek alapján bővítse a poli­tikai kapcsolatokat, az együttműködést gazdasági, műszaki­tudományos, kulturális és más területeken. II. A Központi Bizottság áttekintette belpolitikai életünk időszerű kérdéseit. Megállapította, hogy a XII. kongresszus értékelése ma is érvényes: hazánkban a belpolitikai helyzet kiegyensúlyozott, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindez kedvező feltételeket biztosít a szo­cialista építőmunkához, a párt és a kormány nemzetközi te­vékenységéhez. O Belpolitikai életünk középpontjában a XII. kongresz- szus határozatainak végrehajtása áll. A kongresszust követően olyan fontos eseményekre került sor, mint az or­szággyűlési és tanácsi választások, a kormány ötéves mun­kaprogramjának jóváhagyása az országgyűlésben, a VI. öt­éves terv kidolgozása, széles körű társadalmi vitája és elfo­gadása, a szakszervezetek, valamint a Hazafias Népfront kongresszusa. Nagy hazai és nemzetközi figyelem kísérte a magyar szakszervezetek múlt év decemberében tartott XXIV. kong­resszusát. Ezen egyértelműen kifejezésre jutott, hogy a szak­szervezeti mozgalom betölti hivatását, és társadalmi rend­szerünk fontos intézménye. A szocializmus ügye melletti el­kötelezettséggel és a törvényekben biztosított jogaival élve eleget tesz kettős feladatának: segíti a szocialista építőmun­kát és képviseli tagságának érdekeit. A kongresszus a szer­vezett dolgozók véleményének hangot adva állást foglalt a párt irányvonala mellett, és igazolta pártunk szakszervezeti politikájának helyességét. A Magyar Szocialista Munkáspárt a jövőben is nagy figyelmet fordít az önállóan tevékenyke­dő szakszervezetekre, épít munkájukra. A Hazafias Népfrontnak a közelmúltban megtartott VII. kongresszusa a szocialista nemzeti egység jegyében zaj­lott le, és bizonyította, hogy a párt szövetségi politikája jó feltételeket teremt a társadalom alkotó erőinek összefogásá­ra. A Központi Bizottság nagyra értékeli pártonkívüli szö­vetségeseink hozzájárulását nemzeti céljaink eléréséhez. A kongresszuson is megmutatkozott politikai egység nagy tör­ténelmi vívmányunk, amelyet a továbbiakban is politikánk következetes folytatásával, a tömegek meggyőzésével kívá­nunk erősíteni. A Hazafias Népfront mozgalomnak a jövő­ben is fontos szerepe lesz a szocialista demokrácia fejlesz­tésében, a szocialista hazafiság és nemzeti egység erősíté­sében. O Belpolitikai életünk kiegyensúlyozottságának alap­vető tényezője, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, népünk túlnyomó többsége a párt vezetésével sikeresen dolgozik a szocializmus építésének feladatain. A magyar közvélemény reálisan értékeli helyzetünket. Megér­ti és támogatja, hogy a következő években, a nehezebb kül­ső és belső feltételek között a fő feladat az elért eredmények megszilárdítása és a későbbi gyorsabb fejlődés feltételeinek megteremtése. A feszült nemzetközi viszonyok, a hazai épí­tőmunka nehezebb feltételei miatt van aggodalom is, de né­pünket bizalommal tölti el, hogy látja munkájának értelmét, társadalmi-politikai céljainkat, a célokhoz vezető utat és azt is tudja, hogy nincs egyedül, vannak barátai, szövetségesei. Hazánkban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szi­lárd. Ezt tudva sem szabad megfeledkezni arról, hogy el­lenségeink soha nem mondanak le szocializmusellenes cél­jaikról, aknamunkájukról. A jelenlegi nemzetközi helyzet­ben, amikor a hidegháborús hangok erősödnek, az antikom- munista propaganda fokozódik, gyakoribbak az ilyen próbál­kozások. A szocializmus minden ellenségének tudnia kell, hiú remény az, hogy bárki is megrendítheti a magyar nép­nek a szocializmusba vetett bizalmát, a párt és a nép egy­ségét. O A szocialista rendszer erősítésének alapvető feltétele nemzeti programunk valóra váltása, a gazdasági és kulturális építőmunka feladatainak jó megoldása. További erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a nép­gazdaságunkban az utóbbi években kibontakozott kedvező folyamatok tartóssá váljanak. Különleges jelentősége van a tudományos-technikai eredmények, a találmányok, újítások gyors gyakorlati alkalmazásának, az anyag- és energiataka­rékosságnak, a jó munka nagyobb megbecsülésének, a hasz­nos kezdeményezések felkarolásának, a felelősséget vállaló, a fegyelmezett munkát megkövetelő vezetők támogatásának. Növekvő fontossága van az emberi, a tudati tényezők­nek. A szocializmus építésének előttünk álló feladatai meg­kívánják, hogy nagyobb figyelmet összpontosítsunk az ideo­lógiai, politikai kérdésekre, a kulturális nevelésre, az emberi kapcsolatokra, a szocialista erkölcs és életmód fejlesztésére. A pártszervezetek fordítsanak egyaránt nagy figyelmet a gazdasági és a kulturális építőmunka feladataira. Erősítsék a szemléleti és cselekvési egységet a pártban és a közvéle­ményben, mélyítsék el azt a meggyőződést, hogy további elő­rehaladásunk, népünk felemelkedése elsősorban saját mun­kánk eredményességétől függ. O Az előttünk álló időszakban is az a legfontosabb fel­adatunk, hogy megőrizzük és erősítsük a párt és a tö­megek közötti kölcsönös bizalmat. Ennek továbbra is nélkü­lözhetetlen feltétele a nyílt beszéd, az őszinte szó, a szavak és a tettek egysége. l h.' Belpolitikai feladataink megoldásában bátran hatunk pártunknak, népünknek a szocializmus építésében szerzett történelmi tapasztalataira. Népünk vívmányait meg­őrizzük, a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásával tovább gyarapítjuk. támaszkotíi Nyugat és az eurorakéták Vétségek az igazság ellen Közismert az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szovjet javaslat, amely mind a NATO, mind a Szovjetunió részére moratóriumot javasol új, középhatósugarú nukleá­ris rakétafegyverek Európába telepítésére. Más szavakkal, a Szovjetunió azt javasolja, hogy fagyasszák be az ilyen fegyverek meglévő mennyi­ségét és minőségét, beleértve természetesen az USA elő­retolt támaszpontjainak nuk­leáris fegyvereit is. A mora­tórium azonnal életbe léphet­ne, amint az adott kérdésről tárgyalások kezdődnek és ad­dig maradna érvényben, ámíg állandó jellegű megállapodás születik nukleáris fegyverek európai korlátozásáról, vagy — ami még jobb lenne — csökkentéséről. Ebben látja a Szovjetunió a kiutat abból a „bűvös kör­ből”, amelyet a NATO 1979. évi határozata hozott létre, amely szerint Európa a szov­jet területekre irányuló ame­rikai rakéták „tüzelőállásá­vá” válna. Ez a döntés azzal fenyeget, hogy Nyugat-Euró­pa véglegesen a Pentagon stratégáinak túsza lesz, és katonai-stratégiai téren tel­jesen elveszti önálló politiká­ját. És most szóljunk néhány szót Bonn és a többi NATO- ország hivatalos köreinek „el­lenérveiről”. A szovjet kez­deményezés állítólag azért el­fogadhatatlan, mert 1. célja a Szovjetunió SS—20 rakéták­kal elért fölényének a meg­szilárdítása, 2. az 1979-es Októberi szovjet javaslathoz képest visszalépést jelent, vé­gül 3. bármiféle moratórium csak a szovjet rakéták egyol­dalú csökkentése után lehet­séges. Ahány „ellenérv” — annyi megszegése vagy rejtegetése az igazságnak. Az igazság elleni első vét­ség annak a körülménynek az eltitkolásában rejlik, hogy a közép-hatósugarú szovjet rakéták korszerűsítése nem „előretörés”, hanem válaszin­tézkedés, amely kivédi az amerikai „Phantomok” meg­felelő* korszerűsítését, vala­mint azt, hogy a NATO öt amerikai „Poseidon” tenger­alattjárót kapott, amelyek mintegy 600 nukleáris töltetű rakétafejjel rendelkeznek, ezek képesek csapást mérni szovjet célpontokra egészen az Úrálig. Ha nem lennének az amerikaiaknak előretolt támaszpontjaikon ilyen fegy­verek, a Szovjetunió nem kényszerülne kiegyensúlyozni azokat a saját potenciáljának korszerűsítésével. Az igazság elleni második vétség lényege az, hogy a Szovjetunió nem tagadta meg egyetlen korábban tett ja­vaslatát sem, így azt sem, hogy csökkenti a Szovjetunió európai részen állomásozó haderőinek számát, amennyi­ben a NATO lemond az új amerikai rakéták előállításá­val és elhelyezésével kapcso­latos határozatairól. Az igazság eltitkolásának harmadik mozzanata abban áll, hogy a „Szovjetunió egy­oldalú lefegyverkezésére” he­lyezett hangsúlyt a nyugat­európai vezetők nyilvánvaló­an arra használják fel, hogy elvonják a figyelmet az ame­rikai „héják” előtti kapitulá­ciójukról, az úgynevezett „kettős megoldás” alapjait il­letően. Mint ismeretes, az új amerikai rakéták kifejleszté­séről hozott döntés érvénybe lépése a SALT—II. egyez­mény ratifikálásának a függ­vénye volt. Washington új emberei arra az álláspontra helyezkedtek: hogy mindaz semmis, ami előttük volt. Te­hát a „kettős megoldás” fő ütőkártyáját kitépték a bonni politikusok kezéből. Ily mó­don, csak egyetlen kártya maradt a kezükben — az amerikai és annak katonai vezetőié, akik az egyensúly megbontását szorgalmazzák. Szpartak Beglov (APN — KS) Képtávírón érkezett Bonnban körülbelül 20 ezer paraszt vett részt azon a tün­tetésen, ahol a Közös Piac mezőgazdasági politikája ellen tiltakoztak. Képünkön: a felvonulók a táblák mellett egy te­henet is magukkal vittek a menet élén. ' Franciaországban teljes erővel folyik az elnökválasztási kampány. Képünkön: a párizsi utcákon hatalmas plakátok népszerűsítik a pártok elnökjelöitjeit. Salvadorban a junta fokozott katonai erővel igyekszik elfoj­tani az országban uralkodó feszültséget. Képünkön: a kor­mánycsapatok egyik egysége egy busz utasait kutatja át San Salvador külvárosában. Irak és Irán egyaránt saját katonai sikereiről számolt be a hét folyamán lezajlott összecsapásokban. Képünkön: egy irá­ni kisfiú házuk romjai előtt az Ahvaz városát ért iraki ra­kétatámadás után. (Kelet-Magyarország telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom