Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981. március 22. §E á Mináré a főváros határán Vannak igazságok, amelye­ket szinte mindenki fúj gon­dolkodás nélkül: annyira ma­gától értetődően igazak, s ezért már nem is igazak egé­szen. Közhelyek. így ha azt kérdi egy külföldi, miért ke­vés a sok száz éves — közép­kori vagy ókori — építészeti emlék földünkön, a válasz rendszerint az lesz: a másfél százados török uralom... Amiből igaz, hogy volt, de nem azért kevés a régebbi emlék, hogy volt, hanem mert nemcsak az volt, s mert a török uralomba nem nyu­godtak bele eleink. Szóval, mert a harc volt sok. S még ezzel is nagyon leegyszerűsí­tett, ezért csonka ez az igaz­ság. Hitváltó templomok Hiszen mindjárt azt is el­lene kérdezhetné a külföl- dink, hogy hát akkor miért kevés a török emlék is. Mert hiszen az sincs sok. Ha dé­lebbre megyünk, a szomszé­dos országban jóval több maradt. Igaz, főleg ott, ahol maradt valami abból az élet­ből is, ami létrehozta: a tö­rök szokásokból, életmódból, hagyományokból, s ami ben­nük meghatározó volt, vallá­sukból, az iszlámból. S éppen ez az! Ami leg­inkább jellegzetes: a temp­lom. Ez bizony viszonylag kevés maradt, mert aztán már nem kellett. Így a temp­lomok egy része váltotta a hitet: ahogy a török hódítás­sal sok katolikus templom­ból mohamedán lett, akkép­pen a hódoltság után a mecse­tekből keresztény templom. A legismertebb ilyen emlék Pécs közepén, a Széchenyi téren Gézi Kászim pasa dzsá­mija — ma is szépen őr á a hazai török építészet emlé­két (amelyről mellesleg nem­rég jelent meg egy kitűnő könyv a kor régész-szakértő­jétől, Gerö Győzőtől.) Csak a torony maradt... Csakhogy kevés emlék ma­radt meg átépítés nélkül! Hiszen, ha a mecsetből ke­SB Az érdi mináré resztény templom lett, előbb- utóbb átalakították ennek megfelelően. Sőt, amint tehe­tősebb lett a gyülekezet, az egyház, átépítette, vagy még szívesebben belőle, helyette újat, a kor ízlésének megfe­lelőt, nagyobbat emelt. így aztán a török templom eltűnt. Egy-két ilyen meg­szűnt templomból mégis ma­radt valami: a torony, a mi­náré. Ilyen magányos miná­ré jól ismert az országjárók előtt Egerben. Azt jóval kevesebben isme­rik, hogy az ország közepén, a főváros határában is ma- gaslik egy: Érden. Hamza bég váránál Érd régi, ófalunak nevezett részén áll ez a sajátos, a mi- nárék megszokott karcsúsá­gához képest némileg vaskos török templomtorony. Temp­loma elenyészett — az alap­Új kirándulóközpont A Mecsek hegycsúcsaival szemközt, a dél-baranyai dombvidéken, új kiránduló­központ épül a pécsiek szá­mára. Valaha ezen a tájékon hét maimét hajtottak a víz­folyások — néhány malom még megvan, az egyik őröl is — innen az egymásba nyí­ló völgyek egyikének a neve: Malomvölgy. A szép termé­szeti környezetben alakítják ki az új kirándulóhelyet parkerdővel, sétautakkal, mesterséges tavakkal, sport­pályákkal. Ezen a területen sem most, sem a jövőben nem parcelláznak, minden négyzetméter a közösség pi­henését szolgálja. A kirándulóközpont több szakaszban valósul meg. Már elkészült az első — kilenc hektáros kiterjedésű — mes­terséges tó, amelybe szivár- ványos pisztrángot telepített, a horgászszövetség. Most megkezdték a második tó építését és az év végére elő­reláthatóan el is készül. Ez két és félszer akkora terüle­tet foglal el, mint az első tó, s csónakázásra és sporthor­gászatra egyaránt alkalmas lesz. A völgyben hatezernél több facsemetét ültettek el eddig, köztük sok különleges­séget. A parkerdőt kényel­mes sétautakkal hálózzák be. A Malomvölgy elsősorban Pécs kialakulóban lévő új déli városnegyedének, Lvov- kertvárosnak lesz a pihenő­helye. Gépkocsival pár perc alatt elérhető a kiránduló­központ, amelynek határán nagy parkolóhely épült. Hetvenöt éves élciap Sajtótörténeti ritkaságra bukkantak Pécsett: a „Mecsek” című íclap hetvenöt évvel ezelőtti példányaira. Az 1905-ben és 1906-ban megjelent újságot Mocsáry Gyula haladó szellemű városházi tiszt­viselő szerkesztette. Jellemző gondolkodására, hogy az első szám fejléce fölé a következő szöveget tétette: „Ezen szám tiszta jöve­delmének öt százaléka a sztrájkoló bányászok javára!” A „Mecsek” ellenzéki újság volt. Figyelemreméltó, hogy a vicc­lap állandó alakjai között helyet kaptak a Mecsekalján élő nemze­tiségiek is.< A bosnyákoké Hekmek Gyúró volt, a szerbeké Meláko- vics és Mulákovics, a németeké pedig Müller Náthán. A lap követ­kezetesen megfricskázott, kipellengérezett mindenkit, aki visszaélt a hatalmával vagy megsértette a közerkölcsöket. falait az utóbbi évtizedekben tárta fel ifjú' Fehér Géza. Nem tudni, ki alapította. A 17. században épült. Amikor a török világjáró és tapasz­talatait tudós igyekezettel megörökítő Evlija Cselebi er­re utazott, ./.t a templomot is megemlítette szűkszavúan a „vár” húsz deszkatetejű — nyilván fazsindelyes — házá­val egyetemben, s följegyez­te, hogy ezt a fából és föld­ből való erődöt a simontor- nyai Hamza bég építtette. Ma betonlépcső vezet a ti- zenkétszög alaprajzú mináré bejáratához, amely nem a föld színén van: valaha nyil­ván a dzsámi karzatáról nyí­lott. Nem sokkal följebb kes- kenyedik a torony, s az el­vékonyodó részt alul, s fe­lül faragott kőgyűrű határol­ja. Ez ismétlődik följebb az erkély alatt is, ahol egyéb­ként stilizált tulipándíszit- tnényt is faragtak. N. F. Prózai ródáimunk szép gyománya — a történelem iránt megnövekedett érdek­lődés kielégítésére — a törté­nelmi regény folytonossága, megújulása. Egy-egy korszak társadalomtörténetének, strukturális összefüggéseinek feltárása akár egyéni sors alakulása köré kerekítve is, mindig olvasói érdeklődés tárgya volt és maradt. Még­is gyakran voltunk (vagyunk) tanúi a művekben feltáruló esztétikai értékrend hullám­zásának. Ennek gyakori oka, hogy a személyiség fejlődés­rajza kiszakad az objektívá- lódott történelmi viszonyok kereteiből. Ezért igaz, hogy a hagyományos formájában ki­fejlődött történelmi regény akkor volt képes maradandó esztétikai érték hordozója lenni, ha hitelét a történeti­ség (a jelenségek összefüggé­seinek vizsgálata, feltárása) erősítette, ha az objektív va­lóság és a romanticizmusra épített fikció aránya a dra­Körülbelül egy évvel ez­előtt, amikor Robert Benton amerikai filmje még csupán első — bár meglehetősen ha­tározott — lépéseit tette meg a világsiker felé vezető úton, véletlenül szem- és fül­tanúja voltam két külföldi barátom ádáz vitájának. Ök látták a Kramer kontra Kra- mert, én nem. Mit tehettem egyebet: hallgattam és figyel­tem. Igyekeztem elraktároz­ni a pro- és kontra-érveket emlékezetemben, mert szinte biztos voltam benne, hogy rövidesen visszatérhetek rá­juk — méghozzá a film isme­retében. Az alkalom eljött. Nem sokkal a világpremiert köve­tően Magyarországon is játsszák a Kramer kontra Kramert, tehát nemcsak le­het, hanem kifejezetten szük­séges is véleményt nyilvání­tanunk. Önként vállalt feladatomat — a konkrét ügyben való kritikusi állásfoglalást .meg­nehezíti, hogy abban a bizo­nyos disputában meglehető­sen szélsőséges álláspontot képviseltek a vitatkozók, ítéleteiket kissé sarkítottan idézem (hogy dicsérő, illetve elutasító hangnemük jellegét érzékeltethessem). Ilyesmiket mondtak: „Megint egy nagy blöff. Robert Benton közhelygyűj­teményt szedett össze és szemérmetlenül meglovagolta a manapság legdivatosabb témát..” „A Kramer kontra Kra­mer üdítő gyöngyszem a mo­ziműsorban, mert problema­tikája élő, hősei hús-vér fi­gurák és az egész alkotás hi­teles világot tár elénk.” „Túlcsordulnak az érzel­mek a vásznon, a kelleténél nagyobb az emocionális sok­kolás.” „Gyerek, válás, széthulló család — mind-mind szenti- mentalizmusra csábító moz­zanatok. A rendező elkerül­te a veszélyes csapdákat, nem élt vissza a sztori kínálta kommercionális lehetőségek­kel. Kinek van igaza? Az egyik megközelítés homlokegyenest különbözik a másiktól, ne­kem mégis az a meggyőző­désem, hogy mindegyik té­zisben van valamilyen reális mag. A Kramer kontra Kramer köznapi helyzeteket ábrázol, ilyenformán tehát hozzászó­lásnak is felfoghatjuk azok­hoz a kérdésekhez, melyek számos embert foglalkoztat­nak. A problematika sarka­latos részei a következő kér­dőjelek: Miért romlik meg egy házasság? Mi a teendő abban az esetben, ha férj és feleség nem tudnak többé kö­zös fedél alatt élni? Hogyan kell — vagy lehet — elvisel­ni az ilyenkor szinte elkerül­hetetlen lelki traumát? Hogy vészelheti át s úszhatja meg sérülés nélkül a válsághely­zetet az ártatlan vesztes, a kiszolgáltatott gyermek? Mondom, a film reális szitu­ációkat tár elénk. Nem ás mélyre, de nem is bagatelli­zálja el a gondokat. Ami az érzelmességet illeti: tudomá­sul kell vennünk, hogy az élet bizonyos jelenségei ön­magukban is megrendítőek. A házasság felbomlása, az ágytól-asztaltól való elválás egyáltalán nem örömünnep. Megítélésem szerint Benton nem „játszik rá” erre a szo­morú szertartásra. Mérték­tartó eszközökkel mutatja be a folyamatot. Ezek szerint milyen film a Kramer kontra Kramer? Ki­emelkedően jó, átlagos vagy esetleg másmilyen? Mint művészi produktum, semmiképpen sem mérhető a kivételes szellemi teljesítmé­nyek, mondjuk a Magán be­szélgetés, a Száll a kakukk fészkére, az Annie Hall és az ehhez hasonló színvonalú al­kotások mércéjével. Szimp­lább náluk. De tisztességes és hatásos, s ami talán min­dennél fontosabb: igaz. Mo­rálisan éppúgy elfogadható, mint következtetései, konk­lúzióinak tartalma. Ted Kramer otthonában akkor kuszálódnak össze a családi szálak, amikor a csa­ládfőt — egy reklámcég munkatársát — előléptetik. Örömét már nem tudja asz- szonyával megosztani, mivel a feleség közli vele, hogy há­tat fordít otthonának. Joan­na megelégelte nyolc éven át viselt státuszát és önállóság­ra vágyik. Alberto Moravia olasz író „konzumisztikus típusoknak” nevezi a família tagjait, s bizonyára igaza van, ugyanis tényleg tipikus apa, tipikus anya és tipikus gye­rek drámája bontakozik ki előttünk. Hogy ki a hibás (vagy ha keményebben fogal­mazunk: felelős) a történte­Hosszú háború maturgiailag kívánatos kere­tek között maradt. Sobor Antal regénye, a „Hosszú háború” irodalom- történetünk egyik melléksze­replőjére, Wathay Ferencre, a függetlenségi harc végvári katonájára, históriás költőre irányítja a figyelmet. Sobor kevés (hiteles) adat birtoká­ban vállalta Wathay élete, s a három részre szakadt, vér- zivataros időszakot megélő Magyarország bemutatását. Az adathiány „pótlását” a fikcióra bízta, s a romanti­kából sarjadt anekdotái, tör­ténetei nem befolyásolják kritikai igényű társadalom- ábrázolását, mert a megírt történet egyes mozzanatai ugyan költött alakjai tapasz­talati világában tükröződnek, mégis szervesen illeszkednek az életrajzi adatok közé, si­mulnak a történéshez. A cselekmény tárgya Wat­hay Ferenc életgazdagsága, színtere a múlt. Wathay 1568- ban született, s a Rába mel­léki Vágról indulva katoná­nak áll. Nádasdy Ferenc had­nagyságra emeli, 34 évesen a töröktől visszafoglalt Székes- fehérvár vicekapitánya. 1602- ben sebesülten török fogság­ba került, s Budavárban, Nándorfehérvárban rabosko­dott. Többszöri sikertelen szökési kísérlet után Kons- tantinápolyba vitték. A „bú­val virágzó rút-sötét tömlőé­ben” lett költővé. Számos vi­tézi, történeti és vallásos éne­két saját maga illusztrálta „Énekeskönyv”-ébe másolta le. Nevét, életét költészete őrizte meg. írásai azonban hosszú ideig titokban marad­tak. 1835-ben került nyilvá­nosságra néhány darabja, a teljes életmű 1976-ban került kiadásra. A költő sorsát So­bor is addig idézi, amíg iro­dalomtörténetünk is számon tartja. Sobor a költői sors hányat­tatásainak bemutatása mel­lett a történeti tények és adatok biztonságos kezelésé­vel tárja fel Wathay korának társadalmi, gazdasági viszo­nyait, a kibékíthetetlen osz­tályellentéteket, a könyörte­len kizsákmányolást, s azt a kapcsolatrendszert, mely ha­zánk külső viszonyait jelle­mezte. Az ábrázolás e folya­matában a cselekményváz valóságközelsége és az író közléseinek áttételessége a hitelességet alapozza. Primér anyaga a főhős élete. Bár az életrajz elemeinek feltárásá­kért? Robert Benton nem motiválja gazdagon az előz­ményeket, a krízishelyzethez vezető okokat, de így is ki­rajzolódik az ugyancsak tipi­kus szituáció. Nyilván mind­ketten — mármint Kramer is, neje is — hibáztathatok a harmónia megbomlásáért, legfeljebb eltérő mértékben. Talán a férfi inkább, a nő kevésbé. A rideg tények mindenesetre lehangolóak: a hivatalnok egyedül marad kisfiával. Bízik ugyan benne, hogy társa visszatér, ám ahogy telnek a napok, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a remény alaptalan. Kramer és kiskorú gyer­meke egymásrautaltságukban megragadóan kedvesek és ugyanakkor kicsit sajnálatra- méltóak. önállóságuk meg­teremtése útjában különböző akadályok tornyosulnak. A papát — mivel képtelen ma­radéktalanul és pontosan ele­get tenni a rábízott felada­toknak — elbocsátják állá­sából. , Joanna pert indít fia visszaszerzéséért. A tárgyalá­son az anya „győz”, aztán mégis lemond joga érvénye­sítéséről. Mikor elválunk a hősöktől, elfelhősödik a sze­münk, mégsem vagyunk na­gyon szomorúak.' Nem sza­kadt szét teljesen a kötelék azok között, akik hosszú esz­tendőket töltöttek együtt. A rendező így kommentál­ta filmjét: „...azt szerettem volna bemutatni, hogy egy apának miként kell anyasze- jepet játszani, s mennyire szenved, apákor el kell vág­nia a láthatatlan köldökzsi­nórt. Azt is bemutatom, hogy egy anya mennyivel köny- nyebben szabadul meg a fér­jétől, mint ,a fiától. A gyere­kek hatalma páratlan.” Az alkotói szándék tisztes­séges, az eredmény sem le­becsülendő. A Kramer kontra Kramer mellőzi a recepteket — vannak ilyenek egyálta­lán? —, de témaválasztásá­val és a felelősségre való apellálásával „hátországunk” nyomasztó ellentmondásaira irányítja a figyelmet. Végre egy sikerfilm, mely rászolgál az elismerésre. Veress József ban tárgyi szigorát oldja a romantika, mégis az adatok hézagait kitöltő fikciót a hős életéből teremti, de nem te­meti el általa sem az életrajz, sem a társadalomtörténet té­nyeit. Ebben leli magyaráza­tát, hogy a szépírói alapos­sággal kimunkált jellemei kiállják a próbát. A cselek­ményháttér mutívumainak fölvázolásában pedig a jelen­ségeknek, az osztályviszo­nyoknak azt a rendjét mu­tatja be, melyben a valóság és a haza iránt érzett hűség szükségszerű érzelem. A pór­nép sérelmeinek fölpanaszo- lása már-már tiborci: ”... — Egy tehénért, süldő sertésért, hordócska borért- is kardélre hányják, fára kötik a pórem- bört. Nincsen már, ki oltal­mára legyön az mezei nép­nek. Némely várbeliek is rá­kaptak az sanyargatásra, végházi magyar, s hajdunép is szorongatja az faluhelyi lakost. Hát mit várjon az em- börfia az idegen zsoldostól, ha az maga fajtájától som várhat jót?...” Sobor Wathay életének be­mutatása ürügyén didaktikus kicsengéssel is ábrázolja múltunkat. Saját korához, mához szóló tudattartalmak erősítését ís szolgálja: hitet tesz a cselekvő hazafiság, az áldozatot is vállaló hűség mellett. (Magvető.) Miklós Elemér KUK VASÁRNAPI MELLÉKLET [ lAZAElffJAKON Kramer és fia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom