Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-26 / 48. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 26. m&lHAN G Á szeszmentesről Tisztelt Szerkesztőség! Február első felében megjelent sportcikkük előtt az illetékei seket nem kérdezték meg az ökölvívó edzésekkel kapcsolatosan. Az ökölvívók 1979. decemberétől edzenek intézetünk tornatermében. 1981. február 18-án „Hol késik a szeszmentes?” cikkben is írtak intézetünkről. Megjegyezték, hogy a szakmunkástanulók közül egynek sincs zenei bérlete. 1981. február 27-re meghívjuk munkatársukat, hogy aulánkban tekintse meg a filharmóniai előadást. Három éve 400 tanuló rendszeresen vesz részt a filharmóniai előadásokon, mind a 400 tanulónak bérlete van. Az intézet tantestülete nagy gondot fordít a tanórákon kívüli nevelésre. Ifjúmunkás énekkarunk van, önálló irodalmi színpad működik az intézetben. Sorolhatnánk tovább a különböző rendezvényeket. Móré Imre a Kisvárdai Szakmunkásképző Intézet igazgatója Erdészek A „Bockereki erdő” címmel megjelent riportban olvastam: nem tudják, ki az a három uradalmi erdész, akinek sírja ott van az erdő szélén. Mivel 1939—1949 között ott szolgáltam, így a feledés elkerülése érdekében közlöm nevüket, kikre mindig szeretettel gondoltam, amikor azon az ösvényen jártam, ahol nyugszanak: Makk Alajos, Reviczky Nándor, Gombár József. Makk Alajost még az én kezdeti időmben élt idős emberek is ismerték és igen sokat meséltek róla. Valamikor az az erdő igen zajos élettel volt tele, a környék , szegényeit segítve munkával, tüzelővel stb. Szabó Sándor erdész Nyírbátor Lónyai képeslap. (Jávor László felvétele) Beiratás az első osztályba Országszerte március elsején kezdődik és 15-ig tart az általános iskolák első osztályába lépő gyermekek beira- tása. Az iskolák a helyi szokások szerint — hirdetményekben, levélben és más módon — értesítik a szülőket: melyik napon veszik fel az elsősöket. A fővárosi általános iskolákban március 5-én és 6-án délelőtt 8-tól 12 óráig, és délután 14—18 óráig tart a beiratás. Budapesten várhatóan mintegy 31 000, az ország általános iskoláiban pedig mintegy 170 000 kisdiák kezdi meg tanulmányait szeptemberben. Mint a Művelődési Minisztériumban elmondták, a tankötelezettségi törvény szerint a szülőknek, gondviselőknek azokat a gyermekeket kell beíratniuk az első osztályba, akik ez év szeptember 1-ig betöltik hatodik életévüket. Az iskolák igazgatói kivételesen engedélyezhetik azoknak a gyermekeknek a felvételét is, akik a hatodik életévüket a tanév első hónapjában — vagyis szeptember 1—30 között — töltik be és testileg, szellemileg megfelelően fejlettek, alkalmasak az iskolai tanulásra. Ezeknek a tanulóknak a felvételi kérelmét április 15-ig kell beadni az iskolák igazgatóihoz. A kérvényhez mellékelni kell a gyermekek testi és szellemi fejlettségét igazoló hatósági orvosi bizonyítványt, valamint — ha a gyermek óvodába járt — a vezető óvónő véleményét. Az iskolák igazgatói, a pedagógusok, a helyi szervek, szervezetek közreműködésével gondoskodnak arról, hogy minden tanköteles gyermeket beírassanak a szülők, vagy a gyermekek gondviselői. A népességnyilvántartó hivatalok például a tanácsok közvetítésével átadják az iskoláknak a tanköteles korúak névjegyzékét. A március 15-ig be nem Íratott elsősök szüleit az Ä bűvös kocka megyei bajnoka Lezajlott Szabolcs-Szatmár első „hivatalos” versenye a bűvös kocka értői között. A megyei úttörő-elnökség titkára szólította a küzdőtérre a legjobb 7—8. osztályos matematikus úttörők kockabűvölőit. A sok jelentkezőt 4 csoportba osztották, s a csoportgyőztesek küzdöttek a győzelemért. Másfél perces teljesítménnyel a nyírbogdányi Mező Zsig- mond győzött; a nyírbátori Tóth Katalin; a nyíregyházi 4. sz. iskola tanulója Szabó Judit; valamint a Fehérgyarmati 1. sz. Általános Iskola tanulója, Lipták Miklós előtt. A képen: középen az asztalhoz legközelebb Mező Zsigmond. Milyen cipőben járunk a nyáron? A Duna Cipőgyárban megkezdték az idei nyári cipő- modellek sorozatgyártását. A legújabb divatszínekben és fazonokban készülő szandálokból az első szállítmányokat már útnak indították a belkereskedelem számára. A női cipők sarokmagassága átlagosan négy-hat, maximum nyolc centiméteres, ennél magasabb sarkú cipőt a Dunában nem is gyártanak. A férfi, női és gyermek nyári cipők felső része is puha, főként nemesen kikészített valódi bőrökből, velúrból, esetleg textíliából készül. Igazi kényelmes járást ígérnek a Duna Cipőgyár klumpái, melyeket nyárra, vagy a hűvösebb napokra, utcai viseletként ajánlanak. igazgatók figyelmeztetik: tegyenek eleget ennek a kötelezettségüknek. örvendetes, hogy az első osztályba lépő gyermekeknek hozzávetőleg a 85—86 százaléka óvodai, és hozzávetőleg 14—15 százaléka iskola-előkészítő foglalkozásokon vett részt. Ez igen szép eredmény, mivel az.ötödik ötéves tervidőszak kezdetén csupán 71,4 százaléka járt óvodába. Az óvodásokat már az óvodában orvosi vizsgálatban részesítik, az óvodába nem járókat a beiratkozás után vizsgálják meg az orvosok. A vizsgálat helyét és időpontját közlik a gyermekek gondviselőivel. Egyre több településen a pedagógus és a pszichológus is véleményt mond a gyermekek iskolaérettségéről. Iskolaorvosok, pedagógusok, pszichológusok véleménye alapján olyan javaslat is születhet, hogy azok a gyermekek, akik nem felelnek meg teljes mértékben a követelményeknek, egy évvel később, vagy ha az szükséges és lehetséges, korrekciós osztályokban kezdjék meg iskolai tanulmányaikat. Te meg én A z alábbiakban szó sze- . rint közöljük kedves olvasónk levelét, melyben szerkesztőségünktől kér választ kérdésére: „Tisztelt cím! Miért nincs és mikor lesz Nyíregyházán is Te meg én klub? Tudomásunk szerint nagyon sikeresen működnek már ilyenek a fővároson kívül több vidéki városban is. El kellene látogatni tapasztalatokat szerezni Székesfehérvárra, Tatabányára, Győrbe, Szolnokra stb. Véleményünk szerint csak e klubok képesek segíteni a magányosok elviselhetetlen állapotán. Tisztelettel: magányos harmincasok.” Bár a levél meglepő volt, első olvasásra úgy tűnt, nem lesz rá nehéz válaszolni. De végig gondolva, hogy Nyíregyházán hol, milyen körülmények között, milyen társaságban találhatnak maguknak beszélgetőpartnert, esetleg barátot a magányosak, továbbá azt, milyen intézményeknek lehetne, kelle- ■ ne a kérdést továbbítani, a válasz egyre nehezebben állt össze. Mert igaz, hogy a magányos ember maga is tehet elszigeteltségéről, ha nem keresi hasonló érdeklődésűek társaságát a könyvtárak, művelődési házak programjain, de az is igaz, hogy ezek nem alkalmasak a Te meg én klubokhoz hasonló ismerkedési lehetőségre. Az úgynevezett szórakozóhelyeken pedig a „harmincas magányosok” vagy veteránnak számítanak, vagy számolniuk kell a hívatlan tolakodókkal, a sértő megjegyzésekkel. Az utóbbi időben valóban sok Te meg én klub alakulásáról kaptunk hírt. Ezeket többnyire művelődési házak működtetik, különböző szervezetekkel, intézményekkel, például kerületi • népfrontbizottságokkal közösen. Nyíregyházán eddig nem hallottunk hasonló tervekről, ezért levélírónk kérdését nem is tudjuk egy konkrét intézménynek továbbítani. Közreadjuk tehát — hátha az is olvassa, aki tud rá válaszolni! be. Erdei Mihály dolgozni akar „1973-ban 50 százalékos munkaképes lettem ... 1974— 1976 között az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben tanultam műszerésznek, eredeti foglalkozásom gépkocsivezető volt. A volt vállalatom (Vízép) nem járult hozzá az átképzésemhez, így az intézetet ellátó szervek folyósították a fizetéskiegészítésemet. 1976-ban végeztem, de sajnos Tiszalökön, az állandó lakhelyemen nem kaptam munkát, mivel ott nincs műszerészre szükség. Én pedig dolgozni akartam, ezért is tanultam, s nem portás vagy éjjeliőr lenni. így kénytelen voltam elmenni családommal együtt az Izzóba, Kisvárdára. Sajnos, itt... egy év után lenyugdíjaztak két évre. Hazaköltöztünk, mert a kevés nyugdíjamból ott megélni • nem lehetett 900 forintos albérlet mellett, két kisgyerekkel. Nyugdíjam 1980. július 1-gyel megszűnt, ismét 50 százalékos lett a munkaképességem.” Dr. Borivó László tiszalöki_ tanácselnök: — Lakásügyét sikerült megoldani, miután Kisvárdán felmondta az állását, pedig ott lakása is volt. Nyugdíja nincs és helyben nehéz munkahelyet is találni neki. A Tiszafa alkalmazná, de nem a szakképzettségének megfelelően. A kialakítandó közpon-. tifűtés-rendszer kezelésére alkalmaznák. Egy háromhónapos tanfolyamot kellene elvégeznie és erre az időre i& bért kapna. A felesége a gyógypedagógiai iskolában dolgozott, a gyesről nem ment vissza, olyan munkahelyet kért, ahol 7-től 9-ig és 12-től fél 5-ig dolgozik. Ha jól tudom, kétszer kaptak segélyt, minden alkalommal 2000 forintot. órát is dolgoztam, amikor a váltótársam helyett kellett beugranom. Több mint fél éve, hogy megint munkaképessé nyilvánítottak. Igaz, az Universilben lett volna munka, de három műszakban és én azt nem bírom. Az utazással együtt legalább 13 órás lenne a távoliét. A Tiszafa által kínált állás nem egyéb, mint kazánfűtés, fával, de nekem emelnem nem szabad. Szakmát tanultam, abban szeretnék elhelyezkedni. Abban teljes értékű lehetek. Mutatja tanulóéveinek dokumentumait. Jórendű volt végig. Másodévben már okta- tóskodott is. Jutalmat kapott. Még csak kétséges sem lehet: Erdei Mihály valóban készült az új életre. — Én nem borravalót akarok, én dolgozni akarok. Csakhogy ma minden a termelés, azt mondják, mit kezdjenek velem? Már azt is megkaptam, minek tanultam, ha nem tanulok, nyugdíjas maradok és kész. Csakhogy, az nem lehet elég- És tudja mit jelent emberek közt lenni? Orvosi igazolás, 1981. II. 13. „Hivatalosan igazoljuk, hogy fenti beteg 1973 óta áll szakrendelésünk kezelése alatt. Gerincbántalmai miatt nehéz fizikai munka végzése, emelés nem ajánlott.” „... én mindig dolgozni akartam, 16 éves koromtól dolgozok, s most is akarnék^ csak az a baj, nincs hol! Nem' tudom, hogy akkor mi a társadalmi rehabilitáció? Miért képeztek át bennünket, ha nincs, aki utána foglalkoztatna, vagy mellénk állna.” Az asszony mondja: — A nagyobbik gyerek reumás és hörgőgyulladása van. Állandóan orvoshoz keli vinni. Tíz évet húztam le a „gyogyóban”, de a munka- beosztást nem bírom, éjjelnappal, hétköznap, ünnepnap dolgozni kellett, olyan a beosztás és a férjemre a két gyereket nem bízhatom, hiába főz. És mi lesz, ha végre majd sikerül dolgoznia is.? A tanács másik helyet nem ajánlott, azt mondták, ők nem munkaközvetítők. A Tiszalök, Kossuth utca 102. A házban példás rend, tisztaság. Megfelelő bútorok, a polcon pár tucat, jól válogatott könyv. Az első helyiségben két kisfiú játszik. A második helyiségben beszélgetünk. A házaspár, a testsúlyt illetően együtt tesz ki egy embert. Az asszony a mindenre elszántak, a foggal-körömmel harcolók fajtájából való, a vékony, szőke férfi pedig mozgásában, mozdulataiban fnutatja régi balesetének nem csak fizikai, de lelki következményeit is. A férfi — fiatalember — 33 éves. — Kisvárdán nem bírtam a munkát, előfordult, hogy 16 Az eredmény: maradandó testi fogyatékosság Törött pohárral támadott Fekete József 30 éves, kötaji, foglalkozás nélküli 1979. november 27-én — bár alig két hete szabadult utolsó börtönbüntetéséből —, a nyíregyházi Szabolcs bárban szórakozott. Már ott is okvetet- lenkedett egy asztaltársasággal, de végül nem lett különösebb baj belőle, sőt, Fekete leült hozzájuk. Ugyanitt szórakozott ismerősével Garai László nyíregyházi lakos. Garai még záróra előtt eltávozott a bárból és a taxiállomásra ment, hogy ne gyalog tegye meg az utat Szarvas utcai lakásáig. Nem sokkal utána távozott Fekete is, és távozóban magához vett egy törött kóláspoharat. A ruhatáros mondta neki, hogy ne vigye el, de Fekete a kabátja zsebébe tette. Fekete a taxiállomásra ment, s ott találkozott Garaival, akivel korábban nem is ismerték egymást, nemhogy valami nézeteltérésük lett volna. Itt minden előzmény nélkül megmutatta Garatnak a kabátzsebben lévő poharat, s közölte vele, hogy azt fogja belevágni, továbbá, hogy „szétveri a fejét”. Garai félt, hogy az ismeretlen, mélyhangú férfi valóban megveri, ezért gyalog elindult hazafelé. Átment a Kossuth téren, de a Zrínyi Ilona utcában, a tejbár előtt észrevette, hogy valaki követi, s a léptek hallatán hátrafordult. Fölismerte a követőben azt a férfit, aki a taxiállomáson megfenyegette, s látta a kezében a csorba poharat, amikor feléje lendült. Hatalmas ütést kapott, olyan nagyot, hogy összerogyott tőle, de utána nyomban futni kezdett, mert a szeméből ömlött a vér. Egy gépkocsi vitte be a baleseti sebészetre, majd a szemészetre, de jobb szemgolyóját a pohár valósággal kettévágta, igy azt el kellett távolítani. A szolgálatos rendőrök és néhány szemtanú üldözte Feketét, ő azonban a buszmegálló környékéig futott, ott pedig úgy elbújt, hogy nem akadtak a nyomára. Hosszú nyomozás után tisztázódott az ügy, mert Fekete azt állította, hogy azon a napon nem is járt a Szabolcs bárjában. (Es természetesen, minden mást is tagadott.) A szemtanúk azonban fölismerték és igy került az ügy bíróság elé. Az ügyet a napokban tárgyalta a Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Ignáczné dr. Balogh Rozália tanácsa, s úgy találta, hogy Fekete bűnössége a meglévő bizonyítékok alapján megnyugtatóan tisztázódott. Feketét maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság, s ezért két év fegyházra büntette, továbbá három évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályának levele a szerkesztőségnek, 1981. február 16. „Erdei Mihály ... munkába helyezésével hosszabb ideje foglalkozunk. Az elmúlt évben a nyíregyházi UniversiL Szilikátipari Vállalatnál ajánlottunk fel számára műszerész munkakört, amit azonban a több műszak miatt nem fogadott el. Többször tájékozódtunk Tiszalökön is, a helyi lehetőségek felől... Érdeklődtünk a Tiszavasvári- ban levő foglalkoztató szerveknél, de sajnos, itt is eredménytelenül. Feltétlenül meg kell említenünk, hogy Erdei Mihály betegségének jellege miatt igen nehéz egészségügyi állapotának megfelelő munkakört találni. Jelenleg a Tiszafa Vállalatnál foglalkozunk alkalmazásának lehetőségével . . . Ezzel párhuzamosan a tüdőszűrő állomással folytatunk tárgyalásokat annak érdekében, hogy nevezettet röntgenműszerészként alkalmazzák.” — Miből élnek? — kérdem az asszonyt, míg a kapuhoz kísér. — Van egy kis tartalékunk, azt éljük fel. — Mit gondol, ez a bezártság nem teszi úgy tönkre a férjét, hogy később emiatt nem tud majd beilleszkedni, ezért lesz munkaképtelen? — De. Pontosan ezért akar mindenáron dolgozni, mert ezzel ő is tisztában van és érezzük a jeleit ennek a veszélynek. Mindig azt mondja, hogy neki nem kell kegyelemkenyér, neki szakmája van, neki dolgoznia kell. Ebben a röntgenműszerész- ségben nagyon reménykedünk ... Speidl Zoltán
