Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

1981. február 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HELYI POLITIKA Tuzséri példák □ Szovjetunióból érkező, kincset érő faanyag többsége Tuzséron ke­rül feldolgozásra. Szabolcs „aranyának” jelentős részét szintién Tuzséron tárolják, in­nen indítják a hazai és a kül­földi piacokra. A helyi tsz egyre nagyobb szerepet tölt be megyénk és hazánk élel­miszer-ellátásban. Tuzséron 3061 ember él, Komorón, a társközségben 2613-an lak­nak. A helyi politika alakítá­sában 230 kommunista vesz részt. A pártmunka időszerű kérdéseiről beszélgettünk Katkó Elemérrel, a községi pártbizottság titkárával. — Sajátos nálunk a párt- munka. Két nem önálló, de országosan is jelentős üzem működik községünkben. Az Erdértnek függetlenített párt­titkára van. Községi pártbi­zottságunk hét alapszervezet munkáját koordinálja. Az Erdértnél három alapszerve­zet működik, de a másik négy alapszervezet tagjai más és más munkát végeznek. Tu- zsér az ország kapujához tar­tozik. Nem mindegy, hogy a két üzemben milyen az ex­port és az import. Pártbizott­ságunk segíti a jó módszerek elterjedését. A hűtőházból in­dult el például az a kezdemé­nyezés, hogy a párttagokat időnként beszámoltatják. De egyszerre csak három-négy párttag számol be munkájá­ról, mindenki sorra kerül. Így azok is hallatják hangju­kat, akik egyébként nem szól­nak hozzá a napirendhez. — A helyi üzemek fel­adatainak megvalósítására hogyan tud mozgósítani a pártbizottság? — Az alapszervezetek fél­évenként beszámoltatják a helyi gazdasági vezetőket. Pártbizottságunk szintén fél­évenként foglalkozik átfogóan gazdasági témákkal. Ezek a félévi fórumok nem csak szá­monkérések, iránymutatások is. Pártbizottságunk az élet minden területére, így a gaz­dálkodásra is területfelelőst jelölt ki. A gazdasági témák területfelelőse a tsz közgaz­dász főkönyvelője, aki gya­korlati segítséget is tud adni. Az alapszervezetek segítői a szocialista brigádmozgalom­nak. Az Erdért-telepen 35 szocialista brigád működik. Jellemző, hogy évenként 30— 35 újítási javaslatot nyújta­nak be a brigádok. Korszerű­sítették a termékszerkezetet. Tavaly 1,7 millió forint érté­kű energiát takarítottak meg. A Hungarofruct hűtőháza a minőség megóvásában, a kí­méletes és pontos szállításban előbbre lépett, és megoldotta a folyamatos foglalkoztatást. A Rákóczi Tsz vagyona tölbb mint 8 millió forinttal gyara­podott az elmúlt években. Kö­szönhető ez annak is, hogy stabilabb lett a törzsgárda, 50 százalékkal nőtt a szakmun­kások aránya, javultak a ter­melés műszaki feltételei. Az alapszervezetek mindhárom üzemben szervezői és „gaz­dái” a jobb termelőmunká­nak. — A tanács munkáját, a községi célok teljesítését tudják-e segíteni? — A szocialista brigádok vállalásait úgy irányítjuk, hogy a gyermekintézmények fenntartásához, bővítéséhez járuljanak hozzá. Ezzel jelen­tősen tehermentesítjük a ta­nács kasszáját. Idén el akar­juk érni, hogy Tuzsér egy-egy lakosa — a csecsemőket is be­leértve — legalább 550 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végezzen. A tömegszerve­zetek aktivistáival közösen évente többször is egyeztet­jük az igényeket a lehetősé­gekkel. Az igényeket persze a tanácstól tudjuk meg. A tár­sadalmi munkában nemcsák ,a helyi üzemek dolgozóira, hanem az eljárókra, a napon­ta ingázókra is számíthatunk. Ezen á tavaszon vízmüvet avatunk Tuzséron, részben társadalmi összefogás ered­ményeként. — A személyes1 kapcso­latokat hogyan alakították ki? —A Hungarofruct vezér- igazgatója már többször is járt a pártbizottságon. Itt van az Érdért vezérigazgató­jának frissen keltezett levele, amely arról értesít* hogy a nagyvállalat 10 ezer forintot ad községünk most megala­kulóban levő közművelődési társulásának. Tanácselnö­künk tagja a pártbizottság­nak, én tanácstag vagyok. Minden fórumon, minden ifoptog, eseményen tájékoztat­juk egymástól Pártbizottsá­gunk tagjai között univerzá­lis mozgalmi emberek is ta­lálhatók. Olyan „húzós” elv­társak, akik több megbíza­tásnak is eleget tesznek. A nagy megterhelés részben hi­ba, de erény és eredmény is, mert a tapaszlat, a több irányú kapcsolat hasznára vá­lik a pártmunkának. Nábrádi Lajos A nyíregyházi almatároló fűrészüzemében műszakonként ezerötszáz almásládát készítenek. (Jávor László felvétele) ÓLA) HELYETT GALLY Elveszett energia Balkányi kezdeményezés a melléktermék hasznosítására Hallottunk már néhány változatot arra, hogy a mező- gazdasági melléktermékek fűtőértéke mekkora. Négy kilo­gramm szalma, vagy három kilogramm akácgally egy kilo­gramm olaj kalóriájának felel meg. Nem légből kapott kal­kuláció, alapos számítások végeredménye ez. Olyannyira megalapozott, hogy az országban ma már üzemeltetnek né­hány kazánt, amelyeket olaj helyett a mezőgazdasági mel­léktermékekre állították át. Aki az energiafelhasználás szakkérdéseiben csak kevéssé járatos, az az egyre sűrűbben záporozó információk hatásá­ra — amelyek újításokat, öt­leteket, terveket tartalmaz­nak — felkapja a fejét; mi­re jó mindez? Miért van szükség egyszeriben a rég el­felejtett és ma már semmibe nézett tüzelők után nyúlni? Keresik az olcsóbbat t A szakember tömören meg­adja a választ; az energia egyre nagyobb hányadot kép­visel a termelési költségek­ben. Üzemi érdek az olcsóbb lehetőségek keresése és hasz­nosítása. Népgazdasági érdek, hogy a főként importált olaj, a villamos energia felhaszná­lása csökkenjen, hiszen az árak rövid hét év alatt több mint tízszeresére növeked­tek. A mezőgazdaság ma a gáz­olaj, a fűtőolaj egyik legna­gyobb fogyasztója. Példázza ezt egyetlen üzem is. A Bal­kányi Állami Gazdaságban 1980-ban az erőgépek üzemel­tetéséhez 450 tonna gázolajat, a szárítóberendezések, az ál­lattenyésztő telepek és egyéb épületek fűtéséhez 962 tonna fűtőolajat használtak el. Csak e két tétel értéke 8 millió 332 ezer forint. Az erő- és önjáró gépek üzemanyagfo­gyasztását a takarékos mód­szerek alkalmazásával lehet csökkenteni. A fűtőolaj kivál­tása viszont a melléktermék hasznosításával szinte korlát­lan lehetőség. Hiányoznak a feltételek A gazdasági igazgatóhe­lyettes, Mán Gyula mondta; a négyszáz hektártól nagyobb gyümölcsösükben sok a nye- sedék. Pontosabban, ha mind a 71 ezer fáról csak néhány kilogramm gallyat vágnak le, akkor is több mint ezer ton­na. Ezt minden tavasszal ki­tolják, elégetik, hogy ne za­varja a talaj művelést, a nö­vényvédelmet. Aránylag nagy a gazdaság erdőterülete Is, évente 4000 köbméter haszon­fát termelnek, amelynek a gallya, tuskó ja az erdőben, a területen marad, ez szintén több száz tonna. De van még a kukoricacsutka, szalma és egyéb, nem hasznosított, vagy részben hasznosított mellék- termék. Ha jól utána számo­lunk, tehát a gazdaság terü­letén nemcsak 962 tonna fű­tőolajjal egyenértékű energia vész el, hanem jóval több. Következhetne most az a szenzációs hír, hogy a Balká­nyi Állami Gazdaságban hoz­záláttak egy melléktermék­hasznosító program meg­valósításához. Jó lenne, hasz­nos lenne, de nem olyan könnyű, egyszerű az átállás, mint ahogyan arról beszél­gettünk. Egyelőre a mezőgaz­dasági melléktermékek hasz­nosításának nincsenek meg a feltételei. Nincs az üzemek birtokában olyan technoló­gia, amely a hulladékok hasz­nosítását gazdaságossá tenné és ösztönözne. Nincsenek to­vábbá gépek a begyűjtéshez, tömörítéshez, aprításhoz, szál­lításhoz, nincs olyan kazán, avagy olajtüzelésű kazánt ki­egészítő berendezés, amellyel a hulladékégetés megoldható. Mindez ha lenne, úgy gon­doljuk, nemcsak a Balkányi Állami Gazdaságban, de se­hol a megyében nem zárkóz­nának el az átállástól, a fű­tőolaj helyettesítésétől. Csak elégetjük... Szabolcs-Szatmár megye egyike azoknak, ahol a leg­több hulladék, melléktermék termelődik. Közel harminc­ezer hektár gyümölcsöst met­szünk évente és több tíz ezer tonna gallyat égetünk el a szabadban. Az állami és üze­mi erdészetekben a véghasz­nosítás, a tisztítás és gyérítés után megint csak több tíz ezer tonna gally marad. Nem tüzeljük el soha a 8 ezer hek­tárnyi dohánykórót. A kilenc­venezer hektár kukorica­szár jó része is a földeken marad és bár tilos, előfordul nemegyszer, hogy szalmát is égetnek a tarlón. Az olaj drága és minden bizonnyal nem is lesz ol­csóbb. Ahol már üzemeltet­nek akácgallyra átalakított olajtüzelésű kazánt, kiszámí­tották: a beruházás két és fél év alatt megtérül, aztán már csak nyereség lesz. Ezt a pél­dát kellene követni gyorsan és nagy arányokban. Seres Ernő D öme már este a pufaj'ka zsebé­be süllyesztette a zsugát. Teg­nap is huszonegyezéssel csap­ták agyon a drága időt, mert nem ér­kezett meg az anyag. Helyette Fi­neszt, a nyurga szerelőt fosztották ki. Emlegette is emiatt Álmost, a szende művezetőt, mivel nem gondoskodott anyagról. Finesz nem tud parancsol­ni magának. Ha meglátja Döme ke­zében a harminckettőt, amint harmo- nokázik vele, bizseregni kezdenek az ujjai, s ő is lapot kér. Behúzódtak a huzatos folyosó vé­gébe, egy sarokba a készülő fürdőszo­ba mellé. Elmúlt már 10 óra is, ver­ték a blattot. Se anyag, se Álmos. Csak Pityu, a gügye teát hordó fiú jött. Hozta a kannát, a kupát, s Dö­me, Finesz, meg a többiek szürcsöl- ték a forró védőitalt. Osztottak, ká­romkodtak, fázlódtak. Észre sem vet­ték, amikor betoppant az igazgató. Nem volt idejűik szétrebbenni. Döme éppen egy lapot gusztált. Ti­zenhétre kérte. S éppen elengedett egy istenhozzádot, amikor meglepte őket a főnök. — Jó zsugázást, szaktársak! — kö­szöntötte a dolgozókat. Próbálták elrejteni a lapokat, de késő volt. — Hagyják csak, szakikám! — így az igazgató nagy nyugival.----------------------------------P--------------------------­Zsugátok Csak Döme füstölgőit magában, honnan a frászból került elő ilyen is­tenverte zord időben az igazgató. És éppen most, amikor megfordult a lapjárás, neki kedvez Fortuna. — Huszonegy! — vágta mérgében Döme a lapokat Finesz elé és fejben számolta a bankot. — Ne felejtsd a tíz korsó tartozá­sod — emlékeztette Finesz. — Mióta kártyáznak? — érdeklő­dött az igazgató. Nyurga, a soros osztó válaszolt, akt kissé dadogott. — Re ... reggeliztünk, it... ittunk egy kis te-teát... Szóval... mun ... munkakezdés óóta. Amazok röhögtek. — Miért? — érdeklődött az igaz­gató. — Nincs anyag — adta meg a pontos felvilágosítást Finesz. — Teg­nap sem volt. Sőt, tegnapelőtt sem. Hét elején járt itt Álmos szaktárs, a művezető. ígérte, intézkedik. Erre várunk. De holnap már péntek. Itt meg nagyon hideg van. Fázunk. Az igazgató megígérte, sürgősen in­tézkedik. Elköszönt, kocsiba ült, be­hajtott az irodába. Szólt a szőke tit­kárnőnek, azonnal hívja Álmost. — Mikor járt utoljára a munkahe­lyen? — vonta kérdőre a szende mű­vezetőt. Álmos hemegett, kertelt, de mi­előtt összefércelhetett volna valami elfogadható indokot, az igazgató tor­kára folytotta a szót — Ne hinodáljon, kérem! Tudja maga, milyen hidegben zsugáznak ott a maga emberei?! — Nem tudom, igazgató szaktárs — szabadkozott. — Biztos elromlott a melegítő. — Menjen ki, nézze meg! Megve­szi szegényeket az isten hidege. Mi lesz ebből, ha a szakszervezet meg­tudja?! Persze, az sem ártana, ha anyagról is gondoskodna. Elvégre tel­jesítménybért fizetünk az emberek­nek. — Igenis, igazgató szaktárs! Azon­nal intézkedem. Személyesen — vá­laszolta Álmos és kirohant a szobá­ból. Délután már valóban kellemes, bi- zsergető meleget fújt a megjavított melegítő. Nem kellett tovább fagyos- kodniok Dömééknek. Finesz vigyorgott. Döme dicsérte* a főnököt, aki állta a szavát, s a pu- fajka zsebéből előkotorászta a zsugát. Felragyogtak a szemek. — Ossz, Döme! — mondta Finesz. — Majd csak megérkezik most már az anyag is. Farkas Kálmán Osztrák kooperáció írógép­szalag két színben Az Irodagép-technika Vál­lalat nyíregyházi szervizüze­me közel tízezer irodai gép javítását végezte a múlt esz­tendőben megyénkben. Ezek közt legtöbb az író és számológép rohamo­san fejlődik, számsze­rűen gyarapodik az irodák gépi felszereltsége, így a te­rületi üzem mind nagyobb számban végez könyvelő-, számlázó-, sokszorosító-, pénz­tár-, zsebszámoló- és elektro­nikus adatfeldolgozógép-javí- tást is. , Több mint húsz műszerész szakember jár a megyében helyi — szerződésben vállalt — szervizelésekre. Az üzem múlt évi, 50 millió forint bevételi tervét némileg túlteljesítette. A közvetlen szolgáltatási tevékenység, a számok ellenére a szerviz­üzem bevételének kisebb há­nyadát adja. Bevételben töb­bet jelent a különböző termé­kek gyártása. Osztrák kooperációban két színben Írógépszalagot készí­tenek az üzemben, amit sike­resen exportálnak; ez az ex­port a múlt évben növeke­dett. Készítenek továbbá a szervizüzemben számítógépi festékkendőket, pénztárgép- festékszalagot és stencilgép­szitákat. Az üzem minden dolgozója — fele nő — szakképzett mű­szerész. Szakmai továbbkép­zésük is rendszeres: itthoni és külföldi tanfolyamokon vesznek részt. a. b. Vágottan exportra Nyúlfeldolgozó Kisvárdán Kedden új üzem kezdte meg működését Kisvárdán, a Hunniacoop Baromfi-feldol­gozó és Értékesítő Közös Vál­lalatnál. Egy nyúlfeldolgozó vonalat állítottak be a terme­lésbe, s a tervek szerint az idén egymillió nyulat vágnak le Kisvárdán. A nyúl mind élőben, mind feldolgozott formában egyre inkább keresett cikk a tőkés országokban. Lassan kiépül a termelési háttér is, mind több háztáji és kisegítő gazdaság­ban foglalkoznak a jó jöve­delmet adó nyúltartással. A kisvárdai feldolgozó ezektől a gazdaságoktól vásárolja fel a nyulat, amelynek nagy részét egy külkereskedelmi társasá­gon keresztül az olasz piacon értékesítik. A feldolgozó üzem építését 1979 végén kezdték el Kisvár­dán. A berendezéseket a hol­land Stork- és Holima-cég szállította, míg a szerelést a vállalat saját szakemberei vé­gezték el. A beruházás költ­ségei 30 millió forintot tesz­nek ki. Az új üzemben 50— 100 munkást foglalkoztatnak, a termék munkaigényességé­től függően. Ifc- Mezőgazdasági gépbontó telep építését tervezik a napkori Kossuth Termelőszö­vetkezetben. A még az idén elkészülő telepen a megyé­ből begyűjtött selejtezésre ítélt gépeket szedik szét. A még használható anyagokat raktározzák, a fémhulladéko­kat pedig a MÉH-nek adják. Ezzel részben a kohászati alapanyag-ellátást segítik, de az alkatrészellátás gondjait is enyhítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom