Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 10. Magyar—bolgár kapcsolatok Termékeny évek O történelemtudománynak különálló ágazata a kapcsolatok históriájának kutatása. Több tudományos mű foglalkozik a magyarok és bolgárok találkozásainak évszázadaival. A történelmi múltú barátság az elmúlt három és fél évtizedben új alapokra helyeződött: a közös célok, az azonos szövetségi rendszerhez tartozás új tartalmat adott a két nép kapcsolatának. Barátságunk fontos állomásai a magas szintű találkozók a két párt, a két állam vezetői között. Legutóbb 1979 júniusában járt magyar párt- és kormányküldöttség Bulgáriában, Kádár János vezetésével. Sor került az elmúlt években miniszterelnöki, külügyminiszteri megbeszélésekre, szoros kapcsolat van az MSZMP és a Bolgár KP, az ifjúsági és társadalmi szervezetek között. A testvérmegyék és testvérvárosok viszonya valódi népi diplomácia, a baráti kapcsolatok a két testvérnép között egyre mélyülnek. Az elmúlt években dinamikusan fejlődött a magyar— bolgár gazdasági együttműködés. Az V. ötéves tervben az árucsere értéke 945 millió rubel volt, évente 15—20 százalékkal nőtt a kölcsönös szállítások értéke. A következő ötéves tervidőszakban további 45 százalékos emelkedésre lehet számítani. A gazdasági szakemberek különösen örvendetesnek tartják azt a tényt, hogy a kölcsönös áruszál- - lítás kb. harminc százalékát — főként gépipari és vegyipari megállapodások alapján — a szakosított és kooperációban gyártott termékek teszik ki. Bulgária gyártja a KGST-országok számára a villamos targoncák nagy részét, jelentős eredményeket ért el a bolgár ipar a híradás- technikai és számítástechnikai iparban. A balkáni szocialista ország mezőgazdaságának, élelmiszeriparának és könnyűiparának számos termékét ismerik a magyar vásárlók a hazai boltokból. Magyarország főleg gépeket, fogyasztási cikkeket szállít Bulgáriába. Az együttműködés fejlettségét jelzik a két ország közös vállalatai. Az In- transzmas az üzemek belső szállításának gépesítésével foglalkozik, az Agromas mezőgazdasági gépeket gyárt. A gazdasági együttműködésben még vannak lehetőségek a további előrelépésre, — mondják a magyar és a bolgár szakemberek. Hasznos lenne például, ha vállalataink együtt lépnének fel harmadik piacokon, mindenekelőtt a fejlődő országokban. A magyar—bolgár kapcsolatok immár hosszú évek óta kiterjednek a tudományos együttműködésre. Tudósaink között tapasztalatcsere és kooperáció alakult ki, több fontos tudományágban — így a mezőgazdasági kutatásban. Ami a kulturális kapcsolatokat illeti, a két nép legjobb irodalmárai vállalkoztak a műfordítás nem mindig hálás feladatára. Nagy Lászlót, aki a bolgár népköltészet legszebb kincseit ültette át magyarra, magas kitüntetésben részesítette a bolgár államtanács. Az elhunyt magyar költő tiszteletére emlékmúzeumot nyitnak Szmöljánban, Rodope „fővárosában”. a kapcsolatoknak természetesen van „nem hivatalos” formája is, — a turisták tízezrei látogatják évente egymás országát, ismerkednek a tájjal, a kultúrával, s mindenekelőtt az emberrel. A Magyarországra utazó bolgárok közül sokan keresik fel a Dél-Dunántúl tájait, ahol 1945 tavaszán a 2. bolgár hadsereg harcolt a fasiszták ellen. Sokan szeretteik sírját látogatják, mások — az egykori katonák — a küzdelmek színterét akarják még egyszer látni. A harkányi katonasírok virágai a harminchat év előtti harcokra emlékeztetnek, amikor új fejezet kezdődött a két nép barátságában. M. G. Honecker—Bölling- találkozó Berlinben átadta megbízólevelét az NSZK NDK-beli állandó - képviseletének új vezetője. Képünkön: Klaus Bölling (középen) útban az akkreditálási ceremóniára, elhalad az NDK katonáinak díszsorfala előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) Madame Odette visszaemlékezik (17.) Az amerikai unokák (Folytatás az 1. oldalról) Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte az el nem kötelezett mozgalom elnöki tisztét betöltő Fidel Castrót, a Kubai Köztársaság elnökét, a mozgalom megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Púja Frigyes külügyminiszter az évforduló kapcsán ugyancsak üzenetet intézett Narasimha Rao indiai külügyminiszterhez, az el nem kötelezett mozgalom Delhiben folyó külügyminiszteri értekezlete házigazdájához. Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke hétfőn fogadta Klaus Böllinget, saság állandó NDK-beli képviseletének új vezetőjét, aki átadta megbízólevelét. Az NDK államfője csaknem egyórás megbeszélést folytatott az NSZK-beli diplomatapolitikussal. Bölling hétfőn találkozott Oskar Fischer NDK külügyminiszterrel is. Klaus Bölling berlini hivatalba lépése kapcsán NDK és NSZK részről egyaránt hangoztatták a két német állam közötti kapcsolatok, s azok további normalizálása jelentőségét, nem utolsósorban az európai béke és biztonság szempontjából. Erich Honec- ker a múlt hét végén hangoztatta, hogy az NDK — csakúgy, mint eddig tette — a jövőben is abból indul ki, hogy a két német állam kapcsolatai nemcsak az NSZK és az NDK polgárai, hanem az európai béke és enyhülés A rendőrség, a lakosság segítségével, 1981. február 9-én délután Ákos Sándorné 22 éves gyáli lakosnál egészséges állapotban megtalálta az 1980. december 12-én a XVIII. kerületi Keszőce utcai bölszempontjából is jelentősek. Az NDK államfő kijelentette, megvan a lehetőség az NDK— NSZK-kapcsolatok továbbfejlesztésére, de „itt az ideje annak, hogy az NSZK-ban végérvényesen két egymástól független, szuverén német állam elismeréséből induljanak ki”. A nyugatnémet álláspontot Bölling úgy fogalmazta meg, hogy az 1972-ben megkötött alapszerződés „jó iránytű a kétoldalúi kapcsolatokhoz”. A következő időszakra „a meglevő szerződéseken alapuló kis lépések” lehetőségét emlegette az NDK—NSZK-vi- szony további alakításában. A Helmut Schmidt bonni kancellár közvetlen környezetéhez számító Bölling Günter Gaustól vette át a berlini állandó képviselet vezetését. Gaus — aki megalapítója volt a képviseletnek — mintegy hét évi NDK-beli működés után nyugat-berlini szenátor lett. csődéből fondorlatos módon, a szülők tudta nélkül elvitt Csapánszkij Orsolya kétéves kislányt. A rendőrség a gyermeket a szülőknek átadta és a vizsgálatot folytatja. (MTI) Marlene nemcsak azonnal értesítette a rendőrséget, hanem a tanév fennmaradó részére hazavitte Máriát és magántanárokkal taníttatta. Ez nem tett feltétlenül jót a kicsinek. Állandó felügyelet alatt nőtt fel, mintha növényházban lett volna, és kövér kis baba lett belőle, aki koravén kijelentésekkel szórakoztatta a környezetét. Mária jó természetére vall, hogy ennek ellenére nem züllött el, mint annyi más sztárnak a gyermeke, hanem csupán színésznő akart lenni. „A Madame mesélte nekem, hogy Mária a híres Max Reinhardt színiskólájában tanult Hollywoodban...” — mondja Madame Odette Miron. „Marlene azonban nem hitt igazán lánya karrierjében, aki lassan karcsúra koplalta magát. Egyébként azért nem volt ellene, de meglepően gyorsan beleegyezett, mikor 1943-ban Mária felhívta New Yorkban és bevallotta, hogy szereti az egyik színészkollégáját és hozzá akar menni feleségül.” „Valóban” — meséli a színész és rendező Dean Goodman San Franciscóban — „Mária házassági ajánlatot tett nekem, és ezek után ami történt az volt, hogy Marlene egyik ügyvédje magához rendelt és felvilágosított arról, hogy egy fillért sem várhatok tőle, mint vő ... Kinevettem azt az embert!” Mikor a fiatal pár nem sokkal ezután összeházasodott, Marlene távolmaradt egyetlen gyermeke esküvőjéről. „De alighogy kibéreltünk egy olcsó apartment-t, megjelent egy bútorszállító kocsi — és Madame Dietrich személyesen. Sajnos” — mondta Mr. Goodman — „éppen forgattam és így nem láthattam, hogyan mázolta a lakásunkat a nagy sztár, hogyan gyalulta le az ajtókat és hogyan szerelte fel a konyhát a legjobb dolgokkal. A szomszédok a takarítónőnknek tartották!” Marlene első veje soha nem látta személyesen az anyósát. Négy héttel később ugyanis szétvált az ifjú pár, bár a válást Mária elutasította — nyilvánvalóan az anyja is így akarta — és hivatalosan csak akkor vált el Dean Good- mantől, mikor következő férjét megismerte. Ez a 25 éves olasz—amerikai William Riva volt, szintén egy kis színész, akivel 1947-ben kötött, házasságot Mária New Yorkban. Marlene ismét egyetértett az ügygyei, de a veje ismét azt hallhatta: „Nem fizetek egy fillért sem!” És Dietrich mama ismét megjelent, mint a mesebeli tündér, mikor a fiatal pár egy évvel később ma nevetségesnek tűnő összegért, 50 000 dollárért saját házat vásárolt Manhattan keleti részén, a 95. utcában. Első gyermekük, Michael születéséről így mesél Madame Odotte: „Amint Marlene elmesélte nekem, ez alkalommal is saját kezűleg segített a fiatal párnak felújítani és berendezni a négyemeletes házat. Még tizenöt évvel később is, az én időmben, megkérdezte a lányát a végtelen hosszú telefonbeszélgetések során, mikor annak már Károm további gyermeke* született, hogy ez vagy az a számla ki van-e fizetve. Minden beszélgetés mindig ugyanazokkal a szavakkal fejeződött be: küldd el nekem!” — mármint a számlákat. William, egyébként csak Bili, tartós férjnek bizonyult. A színészmesterséget, ellentétben feleségével hamarosan feladta és minden lehetséges foglalkozással megpróbálkozott. Marlene — ő ilyen — azt is megbocsátotta volna neki, ha bankrabló lett volna, mert az unokák, akiket Bili Ríva produkált lányának, idős korára életének értelmét jelentették. „Minden alkalommal meglátogatta a négy fiút és nevelőnőnek öltözve elvitte őket a közeli parkba. Ha a lánya az unokáival Párizsba érkezett, természetesen nála laktak.” | Bili és Mária New Yorkból először Rómába költöztek, azután Grigny is Savoyen-be, egy kis alpesi faluba, végül Londonba, majd ismét New Yorkba. „Monsieur Riva abban az időben játékszergyártó volt és gyakran jött Párizsba egyedül is. Ilyenkor természetesen Marlenénél lakott a szalonban, mert Marlenének az volt a véleménye, hogy meg kell spórolnia a szállodai költségeket, bár ez nem kevés kényelmetlenséggel járt, mert mindig hatalmas, mintákat tartalmazó bőröndökkel érkezett, a játékokat szétrakta az egész lakásban, még a tiszteletre méltó zongorára is jutott.” Odette Miron szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy Marlene Dietrich csak azért dolgozott olyan idős koráig és azért vállalta a turnékat, hogy lányának és az unokáinak egy meghatározott életstílust biztosíthasson. „Vigasztaló érzés lenne tudni” — fejezi be Odette magyarázatát —, „hogy a négy fiatal amerikai nem felejti el a nagyanyját és — főleg most, mikor már nem megy olyan jól neki — gyakrabban meglátogatja Párizsban!” Lapzártakor érkezett n rendőrség megtalálta Csapánszkij Orsolya kétéves kislányt Ősszel építőmunkások költöztek a Kreml kongresszusi palotájába. A hatezer személyes csarnokot kívülről-belül- ről megtisztították, kicserélték az ülések huzatát, felcsiszolták a mozaikpadlót, felújították a díszítéseket. Üj világítást szereltek a színpadra. Az SZKP soron következő, XXVI. kongresszusát készítették elő. A tanácskozás február 23- án kezdődik. Napirendjének két legfontosabb pontja a központi bizottság beszámolója és a Szovjetunió új ötéves tervének tervezete. A december elején nyilvános vitára bocsátott tervet a központi bizottság és a különböző intézŰj körülmények között mények rendkívül alapos munkával dolgozták ki. Az ősszel kezdődtek meg a kommunisták tanácskozásai. Az alapszervezetektől kezdve újraválasztották a vezető testületeket. Ez a munkaszakasz január végére fejeződött be. Mindenütt megtartották a területi pártkonferenciát, a köztársasági pártkongresszust, s megválasztották azokat, akik majd a kongresszusi palotában tanácskoznak a több mint 17 milliós párttagság képviseletében. Február közepe táján zárják le a tervjavaslat országos vitáját. Az ország szinte egész lakosságát megmozgató nagy népi tanácskozás volt ez. A sajtó, a rádió, a televízió tízezrével közölte a hozzászólásokat, a javaslatokat, a kiegészítéseket, de ennél sokkal több vélemény hangzott el a párttánácskozásokon, az üzemi gyűléseken. Egyetlen javaslat, vélemény sem hangzott el hiába, hiszen a kongresszusnak ezek ismeretében kell meghoznia felelősségteljes döntéseit, meghatároznia öt évre, sőt bizonyos területeken ennél hoszabb időre az ország gazdaságpolitikáját, gazdasági stratégiáját. A kongresszus iránti figyelem rendkívül nagy, hiszen a megelőző kongresszusok mindegyike fontos mérföldkő volt a szocialista forradalom, a szocialista társadalmi rend megvalósítása, az egész világméretű forradalmi folyamat útján. Hosszú utat tett Az SZKP legutóbbi, XXY. kongresszusa meg a Szovjetunió Kommunista Pártja azóta, amióta 1898 márciusában egy kis minszki házban kilenc küldött összegyűlt, hogy megalakítsa a munkásosztály forradalmi pártját... Az illegális harc, a győztes forradalom, a polgárháború, az iparosítás, a kollektivizálás, a szocialista építés első gyümölcsei, majd a háború megpróbáltatásai és a győzelem — ez az az út, amelynek fő irányát mindenkor a pártkongresszusok jelölték ki. A Nagy Honvédő Háború után csak néhány év kellett ahhoz, hogy az ország' újjáépítésének befejeztével a kommunisták újabb, hatalmas feladatok megvalósítására hívhassák munkára kongresszusukon a szovjet népet, új, nagy célokat tűzhessenek az ország elé. A XX. kongresszus helyreállította a párt életében a lenini normákat. A XXI. elfogadta a párt új programját: ez a program a kommunista társadalom felépítését jelölhette meg a párt legfőbb céljául. Ami azóta történt a kongresszusokon, tulajdonképpen már napjaink történelme. A legutóbbi kongresszusok a kommunista társadalom építésének konkrét feladatait szabták meg. A legutóbbi két pártkongresszus különös jelentőségűvé vált: a XXIV. kongresszuson dolgozták ki, fogalmazták meg a XXV-en pedig megerősítették, bővítették a szovjet kommunisták békeprogramját, amely a hetvenes években a világ sok száz millió emberének programja lett, s amely minden nehézség ellenére nagy eredményeket hozott az enyhülés folyamatának megindításában, megszilárdításában. S ha napjainkban némelyek dühödten támadják is az enyhülést — a program hatalmas erejét éppen az mutatja, hogy az enyhülés gondolata minden ellenállással szemben meggyökerezett, s meghozta az első, bár egyelőre szerény eredményeket. Az új kongresszus most új körülmények között vizsgálja meg a program folytatásának útját. A szovjet kommunisták pártja előbbre akar lépni, tovább akar haladni a kipróbált és eredményes úton. Következik: 2. Intenzív fejlesztés Kiss Csaba Kongresszusa előtt az SZKP
