Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
1981. február 8. o Mihail Romm Amikor moszkvai lakásán, a hatvanas évek vége táján, beszélgethettem Mihail Romm-mal még tele volt tervekkel. A fiatalokról akart filmet készíteni. Európa ifjúságát akarta megszólaltatni. Még nem tudta pontosan, mi lesz a mű formája, de alig lehetett kételkedni benne, hogy a Hétköznapi fasizmus alkotója — akkoriban vetítették nálunk ezt a nagyszerű dokumentumfilmjét — megtalálja a módját, hogy ilyen általánosan hangzó témáról is — mint Európa ifjúsága a második világháború után — gondolatgazdag, hatásos művet tud készíteni. — Magukhoz is feltétlenül elmegyek — magyarázta lelkesen. — Mert amikor ott jártam, sétáltam a Du- na-parton és a beszélgető, tanuló, szerelmesen egymáshoz simuló párok, magányosan sütkérező, vidáman játszadozók látványa lebilincselt. Feltétlenül benne lesz a filmben. Sajnos nem lett benne. Film se lett. Az előkészületek elhúzódtak, s közben éppen hetvenedik évében váratlanul meghalt Mihail Romm. Nem véletlenül lelkesedett hetvenévesen is az ifjúságért. Valóban ráillett a jelző: örökifjú. Bizonyára körülményei is hozzájárultak ehhez a sohasem száradó szellemi rugalmassághoz, de az életöröm forrása belülről fakadt. Mindig az érdekelte, ami új a világban és soha nem az: mi lesz vele, ha felcsap az új prófétájának. A távoli Szibériában, Irkutszkban született és szobrásznak készült. 1925- ben képzőművészeti diplomát is szerzett. Tervezett plakátokat, könyvborítókat, fordított franciából, színjátszott, aztán filmforgatókönyveket írt. S mivel a filmművészet akkoriban éppen világméretű forradalmát élte, nem volt véletlen, hogy Romm végérvényesen a filmhez csatlakozott. Első rendezési lehetőségét éppen a nagy korszakváltás idején, 1933-ban kapta. Akkor már hangosfilmek is készültek a Szovjetunióban, de Romm az utolsó némafilmet forgatta Maupassant Gömböce alapján. Már ezt a művét is igen nagyra tartották, de igazi hírét, nevét a Leninről szóló munkáival szerezte. (Lenin, Október — Lenin 1919). Az új, njáig érdekes ezekben a munkákban az volt, hogy Lenin alakját — egy cseppet sem Romm 1962-ben Budapesten. (MTI Fotó: Keleti Éva felv. — KS) deheroizálva, egyáltalában nem „leszállítva” — emberközelben, a forradalom lázában, ám a hétköznapok egyszerűségével tudta a nézők elé állítani. Alkotói pályáján ezután nehéz periódus következett. A háború alatt természetesen antifasiszta filmeket forgatott, majd a szigorodó esztétikai, gyártási körülmények között a régebbi sorok történelmi példáit idézte fel. A hatvanas évek új filmes lendületét azután már jórészt ő inspirálta. Részben mint alkotóművész. Mindenekelőtt az 1961-ben készült Egy év kilenc napjával, amely a kor szovjet értelmiségének aktuális, társadalmi és egyéni gondjairól szólt. Aztán főiskolai tanárként is, akinek a keze alól kitűnő művészek kerültek ki, s ha kellett, teljes tekintélyével, egzisztenciájának kockázatával, felelősséget vállalt olyan tanítványaiért, illetve azok filmjéért, mint Csuhraj A negyvenegyedik-je. 1965-ben készült a Hétköznapi fasizmus, amely új utat nyitott a történelmi dokumentumfilmben. Ironikusan tudott láttatni különböző korokat, s a fasizmus természetrajzánál a gyökereket mutatta ki a kispolgár magatartásának bemutatásával. Aztán már csak a nagyszerű filmterv maradt az európai fiatalokról. S hány más kitűoő terv szállt még vele a sírba. — Hiszen most, éppen ma lenne csak nyolcvan esztendős. Bernáth László Felmutatni Bartók szellemi arculatát Beszélgetés dr. Kiss Kálmánnal, a Magyar Rádió elnökhelyettesével Január 3-án a New York-i Carnegie Hallban Bartók- és Dohnányi-művekből álló koncerttel megkezdődött a Bartók-centenárium külföldi rendezvényeinek sorozata. Az ENSZ — elsősorban az UNESCO — kezdeményezésére emlékrendezvények zajlanak le az idén világszerte. A Magyarországon megalakult Bartók Emlékbizottság Külügyi Albizottságánál pedig 29 ország jelezte: megünnepli a jubileumot; mindenüvé magyar előadóművészeket, tudósokat hívtak meg. Emlékbizottság alakult a Szovjetunióban is a száz esztendeje született zeneköltő méltó megünneplésére; márciusban nagyszabású koncert, Bar- tók-emlékkiállítás, szobrának felavatása. A Melogyija Hanglemezkiadó számos művét adja ki, a szovjet rádió és televízió több műsort szentel munkásságának. Szófiában is lezajlott az eseménysor első estje: a Gyermekeknek című ciklus, és a Második vonósnégyes hangzott el. Mint egy rádióriportból értesülhettünk — még Honoluluban is Bartók emlékének áldoz az ottani szimfonikus zenekar. Az idehaza a múlt év derekán megalakult Bartók Emlékbizottság elnöksége: a magyar kulturális élet kiválóságai: elnöke Losonczi Pál, elnökhelyettese Pozsgay Imre, titkára dr. Tóth Dezső. Tagjai sorában B. Pásztory Ditta, ifj. Bartók Béla, Boldizsár Iván, Borsos Miklós, Denis Dille Bartók-kutató zenetudós és számtalan prominens művész és tudós foglal helyet. A centenárium eseményeinek lebonyolításában a társadalom legkülönfélébb rétegei vesznek részt. Az Emlékbizottság Tájékoztatási és Propaganda Albizottságának vezetője dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese. — Századunk legnagyobb magyar zenei géniusza napjainkban már világnagyság, akinek alkotó egyénisége, tudományos tevékenysége, hitvallása, emberi tisztasága — szellemi arculatának egésze: a zenét értő, szerető világ példaképe. Ezt a sokrétű arcát kell felmutatnunk, oly módon, hogy maradandó emléket hagyjon a legkülönbözőbb korú, érdeklődési körű emberek sokaságában. — Kérem, vázolja mindenekelőtt szűkebb pátriájának, a rádiónak részvételét a centenáriumi programban. — önálló rádiós és tévés műsorok mellett számos nyilvános koncert közvetítésével, programok rögzítésével kapcsolódunk az eseménysorba. Események januártól decemberig Az egész évre szóló program annyira átfogó, gazdag, hogy részletezését meg sem kísérlem. Két csúcspontja lesz: Bartók születésnapján, március 25-én, és szeptember 26-án, halálának 35. évfordulóján. A rádió bevezetőként sugározza az „Így láttam Bartókot” című sorozatot, amelyet ifj. Bartók Béla nyitott meg. Hatalmas közönség- siker a Somfai László zenetudós és Kocsis Zoltán zongoraművész Bartókot értelmező, a • tévé nyilvánossága előtt lezajló, elemző dialógusa. A Kossuth adó januártól decemberig 26 alkalommal sugározza a Népdalgyűjtő- úton Bartók nyomában című sorozatot. Tíz műsorban hallhatják Bartók összes zongorafelvételeit, októbertől december végéig, s ugyancsak az év végén közvetítjük Szabolcsi Bence professzor hatrészes előadását. Miért szeretem Bartókot? E kérdésre az első válaszoló Ferencsik János volt, majd Doráti Antal, Yehudi Menuhin, Mihály András, Solti György, 'Pierre Boulez, Leonard Bernstein, Ránki Dezső, Jevgenyij Nyeszterenko, Witold Lutos- lawski s a Bartók Vonósnégyes■ tagjai fejtik ki a zeneköltőhöz fűződő kapcsolatuk titkait. Sorra kerülnek Bartók-művek legszebb felvételek női- i's gyermekkórusművei, kamara- és szimfonikus zenéje, zenekari .művei, zongoraszólói. Bartók emberiművészi értékének sajátosságait tárják elénk tizenkét részes dokumentumműsorunk fejezetei. Februárban nyolc alkalommal hallható a harmadik műsorban a Dupla, vagy semmi; szintén népszerű-népszerűsítő program a Kocsis Zoltán szerkesztette Gyermekeknek sorozat is. — A március 25-i eseményekről is ejtsen néhány szót. — 18-án avatják fel Bartók utolsó hazájabeli otthonában, a II. Csalán utca 29-ben — ahol 1932-től 1940-ig élt — a Bartók-emlékházat, és Varga Imre Bartók-szobrát. A többszintes villában rekonstruálják a zeneköltő egykori dolgozószobáját, itt kapnak helyet felbecsülhetetlen értékű kéziratai, könyvtára, magagyűjtötte népi hangszerei, használati tárgyai; a nyolcvan férőhelyes koncertteremben pedig Bartók-ka- marazenei, ifjúsági és köz- művelődési előadásokat tartanak a jövőben. 25-én felavatják Somogyi József Bartók-szobrát a budai Bartók Béla úton. Az ünnepi hangversenyen, a Zeneakadémián Ferencsik János vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart; a szólisták: Kocsis Zoltán és Ránki Dezső. A műsort természetesen közvetíti a rádió és a televízió. — Az egyéb programokról is szeretnénk informálni az olvasókat. — Talán valamit arról, hogy milyen széles spektrumú az a program, amely ezt az esztendőt átfogja — s hogy mennyire mindent felölelő a bartóki életmű. Ezernél többen jelentkeztek a nem hivatásos fiatalokat toborzó — s a Kulturális Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió, valamint a KISZ által, meghirdetett — nem hivatásos Országos Népdaléneklési Versenyre. Június végére tervezi a Hajdú-Bihar megyei Tanács — hazai és külföldi, meghívott énekkarok részvételével — a kétnapos Bartók- kórusfesztivált. Szeptemberben „Pro Musico” nemzetközi rádiós műsorverseny színhelye lesz a stúdió, e hó végén tartják meg a Nemzetközi Bartók Szimpoziont is a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének rendezésében, a budai Vár kongresszusi központjában. Az előadógárda fele külföldi, a cél pedig a Bartók- életmű gondozásának, interpretálásának eredményei s a további kutatások és egyéb feladatok jövőbeni meghatározása. — Végül egy személyes kérdés: szereti ön Bartókot? — Bartók népzene-feldolgozásain nőttem föl — és eljutottam oda, hogy a nehéznek tartott művei állnak szívemhez legközelebb; legkedveltebbek a Szonáta két zongorára és ütőhangszerre, és a Zene húros- és ütőhangszerekre és cselesztára. Kedvelem az ilyen koordináló munkát is. A felsorolhatatlanul sok és sokféle megemlékezés fókusza: a március 25-i születés- napi rendezvények, az októberi Zenei Világhét, a júniusi debreceni Bartók Kórusfesztivál, a Pécsi Nyár, s a szeptemberben induló Liszt— Bartók Nemzetközi Zongora- verseny lesz (amelyre 400 érdeklődő jelentkezett a világ minden tájáról.) Mindez híven tükrözi azt a tényt, hogy az emigrációba kényszerült magyar géniusz Végre igazán haza talált. Péreli Gabriella Tél (1929.) Bernáth Aurél festményének reprodukciója. Galambos Lajos: uz őr Három falu határában, patak közelében a két háború között volt egy kétszázholdas mintagazdaság. Tulajdonosa úgy szerezte ezt a földet, hogy elvette feleségül annak a nyíregyházi gazdag ügyvédnek a lányát, aki egy fincli hadnagyocskától megesett. E későbbi tulajdonos, nevezzük Murai Jankónak — a munkáslányok csakis Jankónak hívták ugyanis —, Sopron-Horpácson a nagy hírű Sedelmayer Kurt mellett inaskodott a brünni mezőgazdasági akadémia elvégzése után. A második világháború előtti utolsó békeévben a brüsszeli mezőgazdasági világkiállításon három aranyérmet szerzett nyári káposztájával, pa- radicsomjával és húsos, bogyiszlói paprikájával. Nos, e Murai Jankó boldogan élt 1946-ig, akkor a földjét besorolták a felosz- tandók közé. Könyörgött ugyan: ne tegyék tönkre a gazdaságot, maradjon egyben; dolgozzanak ezentúl is azok rajta, akiket magán- tulajdonosként jól fizetett — négy pengő napszám 1938-ban! — de kibúvó nem volt. Mint osztályellenséget, a Rákosi-korszakban hét esztendő börtönre ítélték, amelyből le is töltött vagy három évet; majd kiengedték, de addigra ez az áldott föld tönkrement, minthogy nem volt az igaz gazda szeme rajta. Murai, szabadulása után — közben a felesége is elhagyta —, látván mindennek pusztulását, öngyilkosságot követett el. Tóth Mariska, hajdani napszámosa vágta le a ház padlásán a kötélről, s életre keltette. o Alkalmi teherautóval jutottam ki a gazdaságba, Palkó Imre egyáltalán nem akart kivinni oda. Mord, magának való ember az, mondotta Imre, az első szavával elüldöz innen, egyedül csak Tóth Mariskát tűri meg maga mellett. A gazdaság vezetőit csak amúgy, félkézről kezeli, azt mondja mindig: ő végzi a munkáját s ebbe ne szóljon bele senki. — Én mégis ... — Nem bánom, de kétszáz méterrel a melegházak előtt leteszlek. Bolond ember az. Van egy őre, egy pulykakakas; kérlek, az az állat már legalább három embert sebesített meg. Nem is értem, hogy ez a nagy gazdaság mért nem küldi már nyugdíjba azt az embert. Azt mondják ugyan, hogy a melegházak sok pénzt hoznak a gazdaságnak, de mit érdekel engem egy őrült a házőrzőjével? így hát tisztes távolságban a melegházaktól, leszálltam a kocsiról. o — Nos, mit akarsz itt? — kérdezte a bemutatkozás után. — A házőrzőm beengedett? — Be, látod. — Különös. Ő csak azokat az embereket engedi be hozzám, akikről megérzi, hogy nem bántanak majd engem. Hűséges jószág. Megesik, hogy az elnökünket is elkergeti, ha alkalmatlan időben jön. — Mért jönne egy elnök alkalmatlan időben? — Kérlek, Brüsszelbe kell szállítanunk két kamion paradicsomot, paprikát és eme káposztából annyit, amennyit már le lehet szedni. Megígértem, hogy lesz két kamionra való árunk. — Ha megígérted, nyilván meg is lesz. — Meglenne, természetesen, csakhogy igen nagy teher nekem ez a kakas. — Nem értem. — Megköveteli tőlem minden áldott nap reggel, délben és este az egy-egy szem paradicsomot. Itt én vagyok a gazda, de a zsíros kenyeremhez sem veszek le részemre ebben a korai időben egyetlen szem gyümölcsöt se. Ha pedig neki nem adok, a szárnyával engem is megver. Egy ilyen őr, gondold csak el, rosz- szabb, mint egy börtönőr. Én megjártam a börtönt, jól tudod, de ilyen őrök ott sem voltak. — El kell adni. — Ezt? — Vagy ki kell dugni dióbéllel, hízottan húsvét előtt nagy pénzt adnának érte. Murai Jankó elnézett: — ő nem lesz elpusztítva. Legalábbis, amíg én itt vagyok. Ugyanis ő különb őr, mint egy ember! Ügy tűnt nekem, míg a Tóth Mariska-főzte ebédhez mentünk és elköszönt az őrtől, hogy az alacsony felhők meghajoltak Murai felett. — Már én nem tudnék meglenni nélküle — mondta. Óvták őt, vagy féltek tőle a meghajolt felhők is? KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
