Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 24. Megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) tagállamok legmagasabb szintű vezetőinek részvételével, hogy keressék a nemzetközi helyzet enyhülésének, a háború kizárásának módozatait. Az ülésen részt vehetnének más államok vezetői is, ha úgy kívánnák. Az ülést természetesen alaposan elő kellene készíteni, hogy eredményes legyen. Űj javaslataink a kérdések széles körét ölelik tehát fel. Vonatkoznak a nukleáris rakétafegyverekre és a hagyományos fegyvertípusokra, a szárazföldi csapatokra, a haditengerészetre és a légierőre. Érintik mind az európai, mind a közel- és távolkeleti helyzetet. Szó van bennük mind politikai, mind katonai jellegű kérdésekről. Mindezeket a javaslatokat egyetlen cél fogja össze: tegyünk meg minden lehetségesei a népeket fenyegető nukleáris háború elhárítására, a béke megőrzésére a földön. Ez eddigi békeprogramunk szerves folytatása. Nincs jelenleg fontosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára és bolygónk valamennyi népe számára, mint a béke megvédése. Ezzel gyermekeink és unokáink érdekében is munkálkodunk, a jövő nemzedékek boldogságáért. Ha béke lesz, a népek alkotó tettereje — a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva — bizonyára megoldja azokat a problémákat, amelyek jelenleg aggasztják az embereket. Nem a népek anyagi és szellemi javainak értelmetlen tékozlása, a pusztító háborúra készülődés, hanem a béke megszilárdítása a vezérfonalunk a holnapba vezető úton. A szovjet népgazdaság eredményei és a feladatok Az SZKP főtitkára ezután áttért a gazdaságpolitika kérdéseire. A népgazdaság irányítása a párt és az állam egész tevékenységének tengelye — mutatott rá —, hiszen a gazdaságban rakják le a szociális feladatok megoldásának alapját, szilárdítják az ország védelmi képességét és az aktív külpolitika alapját. Itt hozzák létre a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a szovjet társadalom sikeresen haladjon a kommunizmus felé. A hetvenes évek elején az SZKP sokoldalúan elemezte a népgazdaság állapotát, és meghatározta a fejlett szocializmus társadalmi-gazdasági problémái megoldásának fő útjait. A XXIV. és XXV. kongresszus fordulatot határozott el a népjólét emelését célzó sokrétű feladatok megoldására: át kell térni a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszára, emelni kell a munka hatékonyságát, javítani ' miriden téren a ihirtősé- get. Brezsnyev ekkor ismertette az 1971—1980-as években elért fejlődést tanúsító adatokat. A népgazdaság fejlődésének eredményei meggyőzően bizonyítják a párt gazdasági stratégiájának helyességét. Az ország lényegesen előrelépett a kommunizmus anyagi-műszaki alapjai megteremtésében. A tudomány vezető helyet foglal el világviszonylatban is az ismeretek legfontosabb területein. Az ország gazdasági ereje szavatolja a továbbhaladást a kommunista építés útján. Az elmúlt évtizedben megfeszített harc folyt a népgazdaság hatékonyságának fokozásáért. A munka termelékenysége ennek eredményeként csaknem másfélszeresére nőtt. A tudomány vívmányaiként korszerű új ágazatok jöttek létre, mint az atomgépgyártás, az űrtechnika, az elektronikai és mikroelektronikai, a mikrobiológiai ipar, a lézertechnika, a mesterséges gyémántok gyártása vagy más új szintetikus anyagok előállítása. Nagy változások történtek a termelőerők elhelyezésében. A kelet és észak felé haladás szempontjából nagy lehetőségeket tár fel a Bajkál— Amur vasútvonal. A hetvenes években folyamatosan növekedett a nehézipar. A termelőeszközök gyártása ugyanolyan méretekben nőtt, mint az előző húsz esztendőben. A hatvanas évekhez képest megkétszereződött a villamosenergia-termelés. Az ország egységes energetikai rendszerébe bekapcsolódott Szibéria egyesített energiarendszere. Gyors ütemben fejlődik az atomenergetika. Megkezdte a termelést az Atommas — a nukleáris áramfejlesztő berendezések fő szállítója. Tovább erősödött az ország kohászata. Az utóbbi évtizedben a népgazdaság 460 millió tonnával több acélt kapott, mint az előzőben. A gépgyártás széles körű program alapján fejlődött. Nagy .mennyiségi és minőségi változások történtek a vegyiparban és az olaj vegyiparban. A tomszki vegyigyár, a prikumi, az omszki és a sevcsenkói műanyaggyár, valamint több más új vállalat alkotja a mai vegyiparunk magvát. Az utóbbi két ötéves tervben lényegesen megszilárdult a mezőgazdasági termelés műszaki alapja. Fokozódott a földművelés és az állattenyésztés kemizálása, komplex gépesítése. Annak ellenére, hogy az utóbbi öt évből három kedvezőtlen volt, a gabona évi átlaghozama 205 millió tonnára nőtt. A gyapottermés 1980-ban csaknem tízmillió tonnát tett ki. Egészében véve a IX. és a X. ötéves tervidőszakban 272 milliárd rubellel több mezőgazdasági terméket állítottak elő, mint a két előző tervidőszakban. A szovjet állam gazdasági erejének növekedése lehetővé tette, hogy a 70-es években teljesítsük a népjólét emelésének átfogó programját. Harminckétmilliárd rubelt fordítottak a munkabérek, a nyugdíjak, segélyek stb. emelésére országos intézkedések keretében. Növekedtek a minimális munkabérek, és nőtt a közepes keresetű munkások és alkalmazottak bére a népgazdaság valamennyi ágazatában. A havi átlagos munkabér 1980-ban meghaladta a 168 rubelt. A IX. és a X. ötéves tervidőszakban emelték a munkások, az alkalmazottak és a kolhoztagok minimális nyugdíját is. Családi pótlékot vezettek be az alacsony keresettel rendelkező családok részére. A közszükségleti cikkek termelése a hetvenes években az előző évtizedhez viszonyítva csaknem kétszeresére nőtt. Ugyanakkor ezen a téren, csakúgy mint a lakosság élelmiszerellátásában, vannak problémák és hiányosságok, amelyekről a továbbiakban részletesen szólok — mondotta Leonyid Brezsnyev. Tovább tökéletesedtek a társadalmi viszonyok küzdeni a tehetetlenség visz- szahúzó erejét, azokat a hagyományokat és szokásokat, amelyek abban az időszakban alakultak ki, amikor nem a minőség, hanem a mennyiség volt előtérben. Most arra van szükség, hogy a felhalmozott tapasztalatokra támaszkodva még határozottabban hárítsuk el az akadályokat, amelyek gátolják a gazdaság fejlődését. A XI. ötéves tervidőszakra és a nyolcvanas évekre vonatkozó feladatokat részletesen vázolta az SZKP Központi Bizottságának tervezete. A tervezet megvitatásában több mint 121 millió ember vett részt, többségük támogatta azt. Sok hasznos javaslattal, kiegészítéssel és módosítással járultak hozzá, gazdagítva a benne foglaltakat. Az ország hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki alapokkal, odaadó, képzett szakemberek milliós seregével lépett be az új évtizedbe. Ez határozza meg lehetőségeinket. Egyidejűleg fokozódnak szükségleteink is. Növekednek mind a népgazdaság normális munkájához, mind a szovjet emberek növekvő igényeinek kielégítéséhez szükséges beruházások méretei. S e termelési és személyi szükségleteket nem egyszerű körülmények között kell majd kielégítenünk. A 80-as években több tényező teszi majd bonyolultabbá a gazdasági fejlődést. Lassul a munkaerőforrások növekedése. Nőnek a ráfordítások a keleti és északi körzetek gazdasági hasznosításában. Emelkednek a környezet- védelemre fordított kiadások. Sok a gyökeres átszervezést igénylő régi vállalat. Az utak, a közlekedés és a hírközlés elmaradnak a gazdaság növekvő szükségleteitől. Következésképpen komoly erőfeszítésekre, számottevő anyagi eszközökre van szükség mind e téren. A népgazdasági fejlődés fő irányainak tervezete figyelembe veszi azokat a konkrét körülményeket is, amelyek között az ország fejlődni fog. „A XI. ötéves terv fő feladata — áll a tervezetben — a szovjet emberek jóléte emelésének biztosítása a népgazdaság folyamatos fejlesztésének, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításának, a gazdaság intenzív fejlődési szakaszra átállításának, az ország termelőerői ésszerűbb felhasználásának, az összes erőforrással való messzemenő takarékosságnak és a munka- minőség javításának alapján.” A számítások szerint a fogyasztásra és felhalmozásra fordított nemzeti jövedelmet 1990-re legalább 1,4 szeresére kell növelni. Körülbelül ilyen mértékben növekednek a beruházások is. A XI. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelmet 18—20 százalékkal, az ipari termelést 26—28 százalékkal, a mezőgazdasági termelést pedig 12—14 százalékkal kell növelni. Az ötéves tervidőszakban a beruházások elérik a 711—730 milliárd rubelt. Leonyid Brezsnyev ezután felhívta a figyelmet a termelési kapacitások jobb kihasználására, a fokozottabb takarékosságra, valamennyi erőforrás ésszerűbb és hatékonyabb felhasználására. A XI. ötéves tervidőszakban és a nyolcvanas években — mondotta — a fogyasztás részarányát a nemzeti jövedelemben 1985-re 77,3 százalékra tervezzük növelni. Szükséges volt különleges élelmezési program kidolgozása is a mezőgazdasági termékek termelésének növelésére. A XI. ötéves tervidőszakban 3 millió tonnával akarjuk növelni a hústermelést, és 1985-ben el kell érni az évi 18,2 tonnát — mondta. Megállapította, hogy a fő nehézség a takarmányhiány, ezért a tervidőszakban a gabona évi átlagtermelését 238—243 millió tonnára kell növelni, súlyt helyezve a takarmánygabona termesztésre. Meg kell javítani a lakosság ellátását számos élelmiszercikkel, növelni kell a gyümölcs- és zöldségtermesztést, meg kell javítani szállításukat, tárolásukat és feldolgozásukat. Ez a kolhozok és szov- hozok, valamint az új gyümölcs- és zöldségtermesztési minisztérium feladata. A szónok felhívta a figyelmet a mezőgazdasági dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönÓriási erőforrásokat vontunk be a termelésbe Az SZKP Központi Bizottsága az eredmények szociálpolitikai értelmét abban látja, hogy a gazdaság fellendülésére alapítva tovább tökéletesedett a társadalmi viszonyok egész rendszere, a szovjet szocialista életforma. Elismeréssel adózva a szovjet nép valóban történelmi jelentőségű tetteinek, az SZKP Központi Bizottsága világosan látja a nehézségeket, a hiányosságokat, a meg nem oldott problémákat is — hangsúlyozta Brezsnyev. — Nem minden kitűzött célt sikerült elérni. Ennek okai különbözőek. Közrejátszottak objektív körülmények is és a tervezésben, és az irányításban meglevő fogyatékosságok is. A legfőbb ok bizonyára abban rejlik, hogy még nem sikerült maradéktalanul leValamennyi népgazdasági feladat megoldásának elengedhetetlen feltétele a nehézipar fejlesztése. Ez különösen vonatkozik az alapvető, elsősorban a fűtőanyagenergetikai ágazatokra. Egyre időszerűbbé válik a fűtőanyag-energetikai mérleg szerkezetének javítása. Csökkenteni kell a kőolaj részarányát, földgázzal és szénnel kell azt helyettesíteni. Gyorsabban kell fejleszteni az atomenergetikát, ezen belül a gyors neutronokkal működő reaktorokat. És természetesen az élet megköveteli az elvileg új energiaforrások felkutatását, beleértve a termonukleáris energetika alapjainak létrehozását. Elsődleges fontosságú gazdasági és politikai feladatként szeretném kiemelni a szibériai földgázkitermelés gyors növelését. Azt várjuk, hogy ennek megvalósításában, csakúgy, mint az atomenergetika fejlesztésében, részt vesznek az érdekelt szocialista országok. Külön kitért a szónok a szállítás munkájára. Az itt felhalmozódott problémák komolysága és aránya miatt arra a következtetésre jutottunk — mondta —, hogy ezek csak hosszú távú komplex program alapján oldhatók meg. Ilyen program kidolgozását tervbe vettük. A program magába foglalja majd a szállítás valamennyi ágazata — a vasúti, a közúti, a légi, a tengeri, és a folyami szállítás, valamint a csővezetékes szállítás — összehangolását és fejlesztését. Az intenzív gazdálkodás, a hatékonyság fokozása mindenekelőtt annyit jelent, hogy a termelés eredményei gyorsabban növekedjenek, mint a ráfordítások, hogy viszonylag kisebb erőforrásokat vonva be a termelésbe, többet tudjunk elérni. E feladat megoldásának kell alárendelni a tervezést, a tudományostechnikai és a szerkezeti politikát. A kongresszus küldöttei meghallgatják és megvitatják Nyikolaj Tyihonov elvtársnak, a Szovjetunió miniszter- tanácsa elnökének előadói beszédét a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányairól az 1981—1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra. Brezsnyev néhány elvi jellegű elképzelést fejtett ki a továbbiakban a jövendő gazdaságpolitika szempontjából. Rámutatott: a szovjet gazdaságban valóban óriási erőforrásokat vontak be a termelésbe. A Szovjetunió az első helyre került világviszonylatban számos fontos termékfajta gyártásában, köztük a kőolaj, az acél, a cement és a műtrágya, a búza és a gyapot, a távolsági villamos- és dízelmozdonyok előállításában. A világ legnagyobb szerszámgépparkjával rendelkezik. Túlszárnyalta a többi országot a mérnökök számát tekintve. Sok mindenre büszke lehet. A büszkeséget azonban állandóan magas fokú felelősségtudatnak kell kísérnie — mutatott rá az SZKP főtitkára. Miután a legjobb nemzetközi mutatókhoz viszonyítva mi több nyersanyagot és energiát használunk fel a megtermelt nemzeti jövedelem egy-egy egységére, a már meglévő erőforrásokból sokkal több végterméket is lehetne gyártani. Az egész gazdaság sikerei nagy mértékben függnek majd a kitermelő ipar hatékonyságának fokozásától. Pótolhatatlan kincsekről van szó. Helyes, gazdaságos felhasználásukért a leendő nemzedék előtt is felelősséget viselünk. zésének fontosságára. Megállapította, hogy a szocialista mezőgazdaság alapját a kolhozok és a szovhozok képezik. „Ez korántsem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a személyi tulajdonú háztáji gazdaságok lehetőségeit.” Ezért az SZKP KB szükségesnek tartotta, hogy határozatot hozzon a személyi tulajdonú háztáji gazdaságok fejlesztését célzó pótintézkedésekről. A fogyasztói kereslet kielégítésében óriási a jelentősége a helyi kezdeményezéseknek — mutatott rá Brezsnyev, és hangsúlyozta, hogy az SZKP gazdaságpolitikájának kiinduló és végpontja a törődés az emberekkel, szükségleteik és igényeik felmérése. Felhívta a figyelmet a fegyelem, a személyi felelősség fontosságára, a terv maradéktalan teljesítésére. „Elterjedt az a gyakorlat, hogy csökkentették a terveket. Ez szétzilálja a gazdaságot, bomlasztóan hat, felelőtlenségre szoktat” — mondotta. A vezetés rendszerének tökéletesítése nem tűri a konzervativizmust — folytatta —, nem a gazdaságirányítást kell a megszokott formákhoz igazítani, hanem ellenkezőleg, a formákat a változó, gazdasági feladatokhoz. Mozgósítani kell az egész társadalom alkotó készségét. Magasztos célunk a kommunizmus Beszédének befejező részében az SZKP KB főtitkára a szovjet társadalom szociális, politikai és szellemi fejlődésével, valamint a párt ebből adódó feladataival foglalkozott. Megállapította, hogy a hetvenes években folytatódott a szovjet társadalom valameny- nyi osztályának és társadalmi csoportjának közeledése, fokozódott a munkásosztály szerepe, mélyreható változások történtek a kolhozparasztság életében, gyarapodott az értelmiség létszáma. A fejlett szocializmus keretei között megy végbe a társadalom osztálynélküli szerkezetének kialakulása. Ez természetesen új feladatokat állít a társadalompolitika elé. Szólt a nemzetiségek helyzetéről és hangsúlyozta, hogy a párt szigorúan figyelemmel kíséri a lenini nemzetiségi politika elveinek megtartását. Szociális kérdésekre térve behatóan foglalkozott az elosztás kérdéseivel; hangsúlyozta, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerben igazságosan és tárgyilagosan érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve. „Aki jobban akar élni, többet és jobban kell dolgoznia” — hangoztatta a munkakerülőket bírálva. Beszámolt a közoktatás fejlődéséről, az egészségügyről, a testnevelés és a sport fejlesztéséről, a művészet és az irodalom nagy eredményeiről. Bírálta az „eszmeietlen- ség” bizonyos megnyilvánulásait, az itt-ott tapasztalható világnézeti zűrzavart a művészek körében és hangsúlyozta, hogy „tevékenyen, elvszerűen kell fellépni azokban az esetekben, amikor a szovjet valóságot becsmérlő alkotások látnak napvilágot. Itt kérlelhetetleneknek kell lennünk. A párt nem volt és nem is lehet közömbös művészetünk eszmei irányát illetően”. A párt ugyanakkor megbecsüléssel veszi körül, magasrendű alkotói feladatok megoldására ösztönzi a művészeket. A szovjet pártvezető méltatta a nemrég elfogadott új alkotmányt és megállapította, hogy szemmel láthatóan megélénkült a legfelső hatalmi szervek tevékenysége. Elismeréssel szólt a tanácstagok munkájáról. A továbbiakban foglalkozott az ország védelmi erejének megszilárdításával, a szakszervezetek szerepének növelésével és a párt utánpótlásának, a Lenini Komszomolnak a feladataival. Külön fejezetet szentelt a párt társadalmi szerepének, megállapítva, hogy a társadalom fejlődésével együtt növekszik, erősödik és válik edzettebbé a kommunisták pártja. A beszámolási időszakban az SZKP taglétszáma 1,8 millió fővel gyarapodott; jelenleg a pártnak 17 millió 480 ezer tagja van. A tagság 43,4 százaléka munkás, 12,8 százaléka kolhoztag és 43,8 százaléka a műszaki, tudományos és alkotó értelmiség képviselője. Részletesen foglalkozott Brezsnyev a pártépítés időszerű kérdéseivel, az ideológiai-politikai nevelőmunka javításának feladataival, felhívta a figyelmet a marxista—leninista elmélet alkotó fejlesztésének fontosságára. Megállapította azt is, hogy az SZKP jelenlegi programja helyesen tükrözi ugyan a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, de elfogadása óta már húsz év telt el, ezért e program átdolgozására van szükség. Ennek értelmében javasolta a program szükséges módosítását és kiegészítését. „Ha ez a javaslat támogatásra talál a küldötteknél, akkor meg lehetne bízni a központi bizottságot az SZKP programja új megfogalmazásának előkészítésével.” „Magasztos célunk: a kommunizmus. És mindegyik munkasiker, a hősi tettek mindegyik éve, mindegyik ötéves terv közelebb visz bennünket ehhez a célhoz. Ebből a szempontból méri fel pártunk az előttünk álló öt évet is. Sok tennivalónk van még. Nagy, bonyolult feladatokat kell megoldanunk, de mi megoldjuk őket, feltétlenül megoldjuk. Igen, a szovjet emberek magabiztosan tekintenek a jövőbe. De derűlátásuk nem a sors kegyeltjeinek önbizalma. Népünk tudja, hogy mindent, amivel rendelkezik, saját munkájával teremtett meg, saját vérével védett meg. És mi azért vagyunk derűlátók, mert bízunk országunkban, népünkben. Mi azért vagyunk optimisták, mert bízunk pártunkban, tudjuk, hogy a párt által kijelölt út az egyetlen helyes út!” — fejezte be előadói beszédét az SZKP KB főtitkára. ★ Leonyid Brezsnyev nagy tapssal fogadott beszéde után a Központi Revíziós Bizottság beszámolója következett. A kongresszus ma folytatja munkáját.
