Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
Petőfi Dömsödje Á világszabadság — nádfedél alatt Az „alföldi szép nagy róna- ságon” őrzi a legtöbb hely Petőfi Sándor nyomát. A költőét, s még inkább a fiúét, hiszen születésének, gyermekéveinek színhelyei ezek a települések, s később is jobbára fiúként, szüleihez sietett a Duna melletti falvakba. Szinte egyetlen néhány napos körúttal végigjárhatjuk valamennyi, az ő emlékét őrző helységet a Duna—Tisza közén — ha úgy tetszik — a budapest— szegedi főúton indulva: Kecskemétet — ahol iskolás és színész is volt —, Kiskunfélegyházát — amely szülöttének vallja —, Kiskőröst — ahol szülőháza áll — s Duna- vecsét, Szalkszentmártont, Dömsödöt. Ám ezúttal csak ez utóbbit keressük fel a Dunával párhuzamos budapest— kalocsai úton, mintegy ötven kilométerre a fővárostól. Királynék birtoka Qpmsödöt gyakran összetévesztik a Visegrád közelében fekvő Dömössel. A két név nem véletlenül hasonló, mindkettő egy régi személynévből, a Dimusból származik, az meg a Dömötör délszláv változataival rokon. Különben a település nevét a legrégibb oklevelünk 1280- ban örökítette meg Gumseed alakban. Régen a királynék birtoka volt, több közeli dunai szigettel, sőt Csepel-szi- gettel egyetemben. Az utolsó Árpád-házi királynak, III. Endrének az első felesége, a lengyel Fenena királyné a margitszigeti apácáknak ajándékozta a helységet. Ké-" sőbb a dunántúli Fejér vármegye része volt. Úgy jegyezték fel a múlt században is, hogy jó gabonát és gyümölcsöt terem a környéke. Válság után Petőfi szülei 1846. áprilisában költöztek Dömsödre Szalkszentmártonból. Az új helyen egy nádfedelű sarokházat béreltek, ott volt az öreg Petrovics üzlete. A ház ma is áll szépen megőrizve, rendbe szedve, felújított nádtetővel, a fehérre meszelt falon emléktáblával. Ott élt a szülőkkel a költő öccse, István, s maga Sándor is — időnként. Az üzlet forgalmas, zajos volt, írják, ezért aztán a költő egy barátjával máshol is bérelt lakást — majd azt is fölkeressük. Ebben az időben nemcsak a szülők voltak válságban, vagy a válságból kilábalóban, hanem a költő is. Az előző évben versei, véres drámája — a Tigris és hiéna — s regénye — A hóhér kötele — tanúskodnak erről. De a válPetrovicsék dömsödi otthona A ház, amelyet Pálffy Albertiéi bérelt a költő Ságból — amelynek irodalmi -vetülete részben a romantika egzaltáltsága, vadsága, részben a keserű irónia és önirónia a Felhők verseiben — eszmeileg, politikailag és költőileg tudatosabb, realistább és szilárdabb költő kerül ki. Könyvek a forradalomról S ennek az időszaknak a tanúja az a kis udvari ház, amelyet Pálffy Albert barátjával vett ki a költő özvegy Kovács Jánosnétól, azaz Ku- kucskánétól, amint népszerűbb nevét hírül adja a múzeumnak berendezett kis épület rövid története. A két barát a francia forradalomról szóló könyveket olvas itt. S Petőfi megírja Salgó című elbeszélő költeményét és több szép versét, köztük a Pirosuk már a fákon a levél címűt. De itt, ezen a tavaszon írta Várady Antalhoz is azt a levelét, amelyben a világ- szabadsag eszméjét először hangoztatja. Ebben az eszmekörben és lelkesültségben születik a gondolat: „Sors nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit. .." S nem sokkal később veti papírra a költő az Egy gondolat bánt engemet, a Ha férfi vagy, légy férfi vagy A XIX. század költői című nagyszerű költeményeit is... N. F. Tarkovszkij látomásai nem drámai helyzetekből és nyomasztó hangulatokból. Tarkovszkij — Fellinihez hasonlóan — gyón műveiben. Látomásokat kreál. A Lét alapvető fontosságú kérdéseiről értekezik. Kedvenc motívumai, az őselemek, a tűz és a víz újra és újra felbukkanMár több mint egy évtized eltelt azóta, hogy Andrej Tarkovszkijjál hosszabb beszélgetést folytattam egy kijevi hotelszobában. Akkor már ismert — díjakkal koszorúzott — rendező volt, hiszen az Iván gyermekkora diadallal járta be az egész világot, de az Andrej Rubl- jovot még nem mutatták be. Tarkovszkij azért érkezett az ukrán fővárosba, ahol magam is hosszabb kiküldetésben dolgoztam, hogy a szakma érdeklődőit megismertesse legújabb alkotásával. Az Andrej Rubljov meleg fogadtatásra talált, s nagy örömömre lehetőségem nyílt arra is, hogy életéről és elveiről faggassam a zárkózottságából híres művészt. Az inter jú megjelent a Filmvilága ban, de nem ebből akarok idézni: inkább Tarkovszkij ars poeticájának egy-két tételét sorolom fel — fogódzóul két mostani premierje, a Tükör és a Stalker alkalmából. „Hűség a vállalt eszméhez” — ez az egyik kulcs, mely- korunk egyik legnagyobb nak a képsorokon. Időnként verssorok „úsznak be” a vászonra, melyek funkciója nagyon fontos: a lelkiállapot változásait, az érzelmek hullámzását adják vissza a líra tiszta szépségével. Kétségtelen, hogy Tarkovszkij mozija felkavaró, ám az oldottság, a harmónia színei is megtalálhatók a palettán. Ki felejtheti el az Iván gyermekkora felhőtlen gyermekörömeit, vagy az Andrej Rubljov harangöntését, a Szellem és az Erő csodálatos diadalát? A Tükör-ben — a film 1974- ben készült — egy élet számadása elevenedik meg. Mint ahogy András László, az egyik magyar bíráló találóan írta: „Ez a film a művészet közmondásos tudathasadása a születés, a megvalósulás pillanatában. A művész belenéz a tükörbe, de abban — szándékosan — nem a művészt látja, hanem az embert. Nem egy tükörbe néz, hanem sokba. Különböző helyzetekben és időpontokban nézi önmagát, emlékeit. .. A Tükör emlékek poézisébe burkolt, szabad képzettársításon alapuló lírai önvizsgálat.” rendezőjének filmjeit nyitja. Iván, a kis hős, aki gyermekkorát — és életét — áldozta fel a fasizmus elleni harcban, ennek a felismerésnek a jegyében néz farkasszemet a halállal. Az Andrej Rubljov alapkonfliktusának is az elkötelezettség a mozgatórugója. Az ikonfestő megszállott emberként őrzi hitét és álmait, s nem hagyja magát eltántorítani tőlük. A képlet — más közegben — „visszaköszön” a Solaris című filmben is. Eszerint Andrej Tarkovszkij folyton ugyanazt a filmet forgatja? Egytémájú rendező lenne? Makacs monomániás? Igen is, nem is. A rímek kétségtelenek, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a remekek szerzője mindig más és más kor „érAz élmények nem valami szívderítőek. Az apa — jónevű költő, az ő versei hallhatók a filmben — elhagyta családját. A forrongó kor nem kíméli meg az izgalmaktól a gyermeket és az anyját. Aztán az immár felnőtt férfi sem képes okosan kormányozni sorsa hajóját. Házassága válságba kerül. Tépe- lődve birkózik a gondokkal. .Gyógyulására” — ha ugyan íj««»«, jit r ft, "rí. i? ez a kifejezés — az a ga- zeményeir’ tárja fel: A szi- rancia, hogy semmit sem tittuációk hasonlóak, a próba- hol el önmaga előtt, őszintén tételek azonban különböznek. Tarkovszkij egyébként nem „sztorikból” építi fel nehézveretű — s ezért nagy figyelmet igénylő — filmjeit, hakészíti a nagy leltárt. Érdekes megoldás, hogy az anyát és a feleséget ugyanaz a színésznő játssza (Margarita Tyerehova). Bunuelnél éppen megfordítva volt: ketten elevenítették meg ugyanazt a figürát. Tarkovszkij nyilván az örök körforgást, a Nő lelkének és mentalitásának hasonlóságait kívánta érzékeltetni ezzel a „fogással”. E sorok írója nagyrabecsüli a bonyolult felépítésű filmet, mely zeneművekhez hasonló, de első fenntartásait — még 1974-ből — nem tudta elhessegetni : néhány epizódban kissé elválik egymástól az egyéni és a társadalmi, az „én” és a „mi” síkja. A Stalkert — mely a tudományos-fantasztikus művek családjába tartozik — a Sztrugackij-fivérek Piknik az erdőszélen című prózája ihlette. (A címbeli szó nem éppen oxfordi angol kifejezés: besurranót, lopakodót jelent.) A mese rövid foglalata a következő. Az író és a Profesz- szor el akar jutni a Zónába. A Sztalker — afféle idegen- vezetőként — segít nekik. Ez a terület nem akármilyen: olyan hírek terjedtek el róla, hogy a küszöbén átlépők kívánsága teljesül. Felkerekednek, szeretnének feltöltődni a titok birtokában, aztán belehullanak a tehetetlenségbe. Nem jutnak át a Rubiconon. Visszatérnek oda, ahonnan elindultak. Kissé csüggesztő a furcsa térben és időben játszódó „cselekmény” üzenete. Gondolatiságát mindamellett az a felismerés is áthatja, melyet Irina Ru- banova így határozott meg: „Bármilyen próbára tétessék is az ember erkölcsisége, humanitárius kötelessége, nem adhatja át magát, nem szabad átadnia magát a káosznak és a zűrzavarnak.” , Tarkovszkij nem a tömegek rendezője, ma már azonban, Antonioni és Bunuel, Wajda és Jancsó, Kurosawa és Zanussi korában sok nézőnek van igénye és érzéke arra, hogy bejárja a kiemelkedő tehetségű szovjet művész szuggesztív szellemű birodalmát. Veress József ROHANJ VELEM! Asperján György regényeinek tematikai meghatározottsága, hogy az egyedi, különös és általános összhangjában a konkrét és teljessé kerekített sorsok egy-egy életszakasza szolgál írásai alaphelyzetéül, a jellemábrázolás kiindulópontjaként. Cselák Gyula magánya (Vészkijáratbejárat), Argyelán György visszatekintései életútjára (Vetkőzzünk meztelenre!) az asperjáni életszituáció bázisa. A megrajzolt élethelyzetek fontos tartozéka: a belső, pszichikus fejlődés lineáris és koncentrikus vonulatának vissza-visszatérő önellenőrzése, a visszatekintés, az értékelés. Üjabb (ezúttal ifjúsági) regénye, a Rohanj velem! az előzőek nyomán tényfeltáró tudósítás egy korosztály, pontosabban a fiatalabbak, a tizenévesek életéről. Hőse Rohan Imre életkora tizennegyedik esztendejében a környezete megváltozása ered- ményeként^ jellembeli fejlődése olyan szakaszához érkezik, melyben az önértékelés pszichikus folyamatában tudja felfogni a világ egyéniséget formáló hatásait, s ennek nyomán önmaga is képes keresni helyes cselekvése módozatait. Felbillent körülötte a világ: édesanyja elhagyta, nevelőapja meghalt, az otthont adó lakhelyet építkezés miatt lebontják, az őt nevelő beteg nagymamát szociális otthonba utalják. A család álfái elhagyott, környzeté- ben védtelen fiú állami gondozásba kerül, iskolaszanatóriumba, idegenek közé. Üj környezete személyiségfejlődésének súlyos próbája lett. Szellemi igényessége viszont határozott útkeresést takar: „... elmenni drótosnak, teljesen mindegy, hogy minek, de tudni...” — vallja önformáló szándékairól. A felnőttek gyermeki értelemmel alig megérthető, ellentmondásos világa viszont gyakran készteti töprengésre. „... Elviselhető nappalok, nyugtalan éjszakák, titkolt félelem” jelzik ennek súlyát. Szorongásai, lázongásai az érzelmi változások egymást követő lüktetésében egyéni érzelmei gazdag változatait szabadítják fel: félelem, önérzet, dac, szégyenérzet, gyűlölet, harcosság. S közben folytonos önvizsgálat: „— Ki vagyok én?” „— Milyen vagyok én?” Egyéni válaszkeresése tulajdonképpen gondolati körbejárása a történteknek. Ezalatt feltárulnak az előélet emlékképei neveltetése irgalmas voltáról, új környezetében a beilleszkedés, a társkeresés, a kamaszkori szerelem gyötrelmei. Az etikus életvitelben történő eligazodása nemegyszer nemzedéki kérdésként vetődik fel, s bizonytalanságának forrása, hogy a felnőttek példáját elveivel szembesítve gyakran talál okot a csalódásra. Az életcél, a környezet ismerete Imre fejlődésének kettős komponensére utal: mennyire befolyásolja magatartását a közvetlen környezet, s ő mennyire képes e környezeti meghatározottságban cselekvései helyes irányait kiválasztani. Az író által egységes ívűre szerkesztett cselékvéssor, a regény alakjainak arányosan ellenpontozott, sokoldalú jellemzése kínálja a választ. Imre önértékelése pedig — a környezeti hatások elemzésében, azok belső tudattartalmat hordozó feldolgozásában — egy korosztályra jellemző érzelmi labilitást, tár fel. Asperján György belső melegséggel, mély együttérzéssel rajzolta meg Kohan Imre alakját. A nyilvánvaló önéletrajzi ihletés mellett mestersége eszköztárának tudatos felhasználása képezi elért sikere forrását. A dramaturgiai felépítés, a sodró lendület, a drámai izzás egy jól kitápintható írói szándék szolgálatában áll: világunk erkölcsi arculatáról úgy vallani, hogy a lét — sors — személyiségvalóságát a történés belső, lényegi öntörvényei szerint bemutatni, s a minősítés, ítélet elhagyásával az olvasót állásfoglalásra késztetni. Kiváló megfigyelőként, gondosan komponált, frappáns jellemrajzokkal ajándékozza meg olvasóit. Általánosítást alapozó és részletező pontosságának figyelemre méltó eszköze a zaklatottságot, belső feszültséget jól érzékeltető hiányos mondatok használata. Asperján korábbi teljesítményeit azzal haladja meg, hogy hősei jellemét több dimenzióban mutatja meg. s ennek változatos eszközrendszere (az önjellemzés belső monológjai, a barátok és felnőttek megnyilatkozásai,' a cselekedtetés) az író által kifejtett mondanivaló erősítő támaszai. (Móra Könyvkiadó — 1980.) Miklós Elemér KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. február 22. ^ FI LM J ÉG YZ ÉT ‘
