Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. február 3. Ivóvíz viliéken Beszélgetés Illés Györggyel, az OYH elnökhelyettesével Víz nélkül nincsen élet. Napjainkban a víznek egyre jobban emelkedik az értéke. Dr. Illés Györgytől, az Országos Vízügyi Hivatal elnök- helyettesétől az ivóvízellátással kapcsolatos eredményekről, tervekről kértünk felvilágosítást : — Hogyan ítéli meg a vidéki települések ivóvízellátását? — A vízellátás fejlődését az elmúlt időszakban két alapvető tényező határozta meg. Egyik — a vezetékes ivóvíz a múltból örökölt rendkívül alacsony szintje, a másik az ország kedvezőtlen településhálózata. A nehézségek ellenére az 1950. évi 2 millió főről — a fejlesztés hatására — a vezetékes vizet fogyasztók száma mintegy 8 millióra nőtt. A tanácsokkal és az érintett tárcákkal közösen kialakított programok során vízvezetékkel láttuk- el valamennyi városunkat és 1500 községünket, valamint az épülő új lakótelepeket. A fejlesztésre eddig majdnem 40 milliárd forintot költöttünk. — Nagy a területek közötti különbség, a vezetékes vízellátásban. Amíg Heves és Komárom megye ellátása 80 százalékos, addig Pest megyéé csak 59 százalékos, Szabolcsé pedig mindössze 45 százalékos. (Budapesté 98 százalék). Ugyanígy differenciált az egy főre jutó háztartási vízfogyasztás is. Ez országos átlagban 122 liter naponta, de Budapesten eléri a 160, a vidéki városokban a 130 litert, a községekben azonban csak 60 liter az egy főre jutó átlagos napi víz- fogyasztás. — Az országban igen sok a kis település, o környezeti ártalmak miatt sok helyen elszennyeződtek a vízkészletek. Milyen terveik vannak a káros hatások megszüntetésére? — 1950-ben csak a városok felében, és mindössze 240 községben volt vízvezeték, alig remélhettük, hogy néhány évtizeden belül a községek vízellátásában jelentős előrelépés történhet. A vízműtársulati mozgalom megszervezése azonban igen nagy erőket vont be, jelentősek az eredmények. A, társulatok, résztvevői támogatást kapnak, a költségek átlag 2/3-át saját maguk fizeti^, Eddig majdnem ezer községi 'vízmű épült társulati úton és az érdekeltek majdnem 10 milliárd forinttal járulták hozzá a különböző létesítményekhez. Bár az összlakosság 73 százaléka ma már vezetékből nyeri a vizet, mintegy 3000 községnek még mindig csak a felében van vízvezeték. Sőt, több száz községben a talajvizek elszennyeződtek, elfogytak a helyi vízkészletek. Ezeket a településeket a tanácsi szervekkel együtt kiemelten kezeljük és vagy vízvezeték építésével, vagy ideiglenes megoldással gondoskodunk a jó ivóvizükről. Az elmúlt tervidőszak utolsó két évében 200 ilyen községben juttattuk a lakosságot egészséges, jó vízhez. — Milyen tervek és lehetőségek vannak az ivóvízellátás fejlesztésére a középtávú tervben? — 1981—85. között mintegy 15 milliárd forintot irányoztunk elő a városok és községek vízellátásának fejlesztésére, további kétmilliárdot a meglévő létesítmények rekonstrukciójára. A VI. ötéves terv időszakában a vidéki városok vezetékes vízzel ellátott lakosságának aránya 89 százalékról 95 százalékra, a várossá fejlődő középfokú településeké 80 százalékról 86 százalékra, az egyéb falvakban élő ellátottaké pedig 54-ről 68 százalékra növekszik, öt év alatt 950 ezer lakos jut vezetékes ivóvízhez. — A fontossági sorrendben első helyen a munkáslakta települések állnak. A vidéki települések ellátását szolgáló víztermelő-kapacitás mintegy napi 600 ezer köbméterrel, a hálózatfejlesztés mintegy 5000 kilométerrel növekszik. Ez összhangban van a több szintes lakásépítési program legszükségesebb közműfeltételeivel és lehetővé teszi az intézmények és a helyiiparf vízigények kielégítését. — Az ezredfordulóig dolgoztuk ki a hosszú távú terveket. Tovább korszerűsödik a településhálózat, gyorsul a városiasodási folyamat és szorosabb lesz a városok és a környező községek kapcsolata. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a helyi vízkészletek teljesen felhasználódnak, és a környezetszennyeződés is fokozódik. Alapvető célunk, hogy 2000-ig a lakosság 95 százalékát ellássuk vezetékes ivóvízzel. Téli égbolt Jósaváros fölött. (Jávor L. felv.) ENGEDÉLY, APÓ ÉS ELLENŐRZÉS HÉLKŰL Zugkocsmák Beregben Akár jókedvet szülő hír is lehetne, hogy a Vásárosna- mény és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet az alkoholtartalmú italok forgalmazásában nem teljesítette a tervét. 1980-ban mintegy kétmillió forinttal kevesebb áru szeszes italt adtak el, mint 1979-ben. Van, de hol? Gergely Ferencet az ÁFÉSZ elnökét kértem, hogy legyen idegenvezetőm a számok között. Elmondta: 1980- ban (feltehetően az adórendelet hatására) húszezer liter pálinkával kevesebbet tudott felvásárolni az ÁFÉSZ, mint egy évvel korábban. Ez a pálinka, az általában felvásárolt mennyiség fele. Ezt a pálinkát, amit most nem lehetett felvásárolni 1980-ban is kifőzték. Magyarán, ez a pálinka van, azaz lennie kell valahol. Igaz forgalmazásáért nem adózik az állam és a szövetkezeti kereskedelem, de valamiképpen elfogy. Kerékpárok a ház elátt Jókedvnek oka lehetne az adat, hogy azon a tájon kevesebbet isznak, de ezt a jókedvet nem alapozza az üdítő italok forgalmának viharos fellendülése. Az ÁFÉSZ a maga forgalmi adataival számol, összevet felvásárlást és beszerzést a fogyasztással, de mert hizelgőek a számok, Gergely Ferenc nyugtalan, ö A feje fölött forgatta... Támadás záróra után Éppen volt munkahelye Kerepestarcsán Bódi Ernő 43 éves kemecsei lakosnak, — négyszer járta meg a börtönöket, — de a községi tanács véleménye szerint ez nem jelent semmit, állandóan csavarog, iszik, s az italboltokban kötekedik. Nem élt különben Gerák László 22 éves kemecsei lakos sem — aki Bódi egy lányának élettársa, — bár ő csak egy évet töltött börtönben. Apgusztus 8-án a mozi mellett lévő italboltban ittak. A boltvezető este fél kilenc után zárórát rendelt el, ami Bódiéknak nem tetszett, fenyegették a boltvezetőt is, a helyettesét is. Már mindenki kiment az italboltból, mikor Gerák mondta a boltvezetőnek, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem üti. A kocsmá- ros el akarta őket távolítani, de Bódi megfogta a karját és dulakodott vele. A kocsmáros kirántotta a karját és a hátsó ajtón át akart távozni. Erre Bódiék is kimentek az italbolt elé. Ott állt M. Mihály és M. Gyula, akik semmiféle részt nem vettek a záróra körüli eseményekben. Gerák a kocsma előtt szidni kezdte M. Gyula anyját, utána ököllel úgy arcul ütötte, hogy az a földre zuhant. Bódi ekkor egy nagy konyhakést a torkához tartott és elzavarta az italbolt elől. Gerák ezután M. Mihály ellen fordult, s egy ökölcsapással a földre küldte az egyébként testi hibás embert, majd a lábánál fogva fölemelte és forgatta a feje fölött. A végén a földre dobta és összerugdosta. A forgatás közben M. Mihálynak kiesett a pénztárcája. Bódi fölvette, kiszedett belőle 360 Ft-ot és egy zsebkést, aztán a bukszát M. Mihály orrához vágta. M. Mihályt több csonttöréssel kórházba kellett szállítani. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Lengyel István tanácsa a napokban hirdetett ítéletet az ügyben. Bódit és Gerákot egyaránt súlyos testi sértés miatt, Bódit pedig külön kifosztás miatt is elítélte. Bódi Ernő büntetése három év négy hónap börtön, Gerák Lászlóé két év hat hónap ugyancsak börtönben eltöltendő szabadságvesztés. A bíróság Bódit négy, Gerákot három évre tiltotta el a közügyektől. Az ítélet jogerős. 00 tudja ugyanis, amit ebben a tárgyban nálánál illetékesebbeknek is tudnia kellene, hogy Vásárosnaményban és a járásban, ha reggelenként hat-nyolc kerékpár áll egy ház előtt, akkor majdnem bizonyos, hogy odabent pálinkát mérnek. Illetéktelenül, pancsolva is olykor, féldecikké szelídítik azt a felvásárlásból és forgalomból egyformán hiányzó húszezer liternyi szilva- és almapálinkát. Engedély, adó és ellenőrzés nélkül. Büntethetően. Káréval, hitellel Függetlenül az ÁFÉSZ elnökének gondjaitól, járván a várost, kiderült, hogy a hat kerékpáros tétel igaz. Odabent vagy disznót ölnek vagy pálinkát mérnek. Nem túlzás: a legtöbb helyen most már kávét is főznek, kísérőnek sört is kínálnak, állítólag nem egy helyütt kasírozottal és hitellel segítgetik ezt a fekete forgalmat. A fekete kocsmák is kocsmák. Hitelt adván rosszabbak is annál. B- G‘ FAFARAGÓK ÉS SZÖVŐK Kecskeméten a Katona József Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek azokból az alkotásokból, amelyek Nyíregyházán, az 1973 óta kétévenként megrendezett népművészeti országos kiállításon dijat nyertek. Tíz alkotótól kóze! száz faragott használati tárgyat, szobrot és szőtteseket mutatnak be. A látogatók szinte az ország valamennyi tájegységének gazdag motfvumkin- csével megismerkedhetnek. (MTI Foto: Oláh Tibor felvétele) Sajnálom, hogy ritkán szoktam megemlékezni ezekben a jegyzetekben az ismeretterjesztő filmekről, sorozatokról. Talán azért is, mert túlnyomó többségük művészi (vagy legalább annak is szándékolt) produkcióként természetszerűleg nehezen értékelhető. A tévénézőkre tett hatásuk azonban annál inkább. Ritka szerencsés eset, hogy a két „értékelhetőségi” tényező egybeesik, s persze, akkor születhet igazán jó ismeretterjesztő film, ha a tárgyi, ténybeli mondanivalót a művészi hatás erősíti föl és így bilincseli le a nézők figyelmét. Szerintem ilyen volt a szombaton és vasárnap sugárzott Tokaj- Hegyalja című, szépen megkomponált kétrészes dokumentumfilm. Major Sándor szerkesztő, Szűcs László rendező, Neumann László és Novákovics András operatőr alkotása amellett, hogy bátran volna nevezhető — mondjuk — filmódának a tokaji borról, a Hegyalja történetéről, 27 községi legnevezetesebbjeinek hangulatos; a múltat és a mát hitelesen. bemutató, élvezetes képsorokkal is szolgált. Középpontban pedig nemzeti kincsünket, a világhírű tokaji bort megtermelő emberrel. A „vinum regnum — rex v&torum” (királyok bora — borok királya) Rákóczi-kori hagyományú jelszóval forgalmazott tokaji borok filmbéli dicséretéből jó, hogy nem maradtak ki a szépirodalmi utalások leghíresebbjei, vagy pl. Petőfi örökbecsű tájleírásai, csakúgy, mint a tárgyi-szellemi néprajzi emlékek megidézé- sei. (Utóbbiak elsősorban Papp Miklós nyugdíjas tanár a tokaji helytörténeti múzeum vezetőjének jóvoltából.) Külön kell írnom a többi filminterjúk közül is egy-kettőről. Így a sátoraljaújhelyi kistermelő, egykori vincellérrel készített kisriportról ( ....hja, ma már a nyúl is repülővel jár a határban, nem úgy, mint régen ...”), s különösképpen a Tokaji Borkombinát pincemesterének borbemutatásáról, mely ihletett szövegű, valóságos produkciószámba ment. Nos, régen láttam ebben a műfajban hasonlóan komplex, tárgyát ilyen sokoldalúan, színvonalasan bemutató, hatásos alkotást. Egyetlen kifogásom, hogy a film utolsó harmada kissé túlnyújtott volt. A termelési adatok közlésébe több átfedés, már-már ismétlődés csúszott be. Talán a nyugatnémetországi „érdekképviselővel” való helyszíni beszélgetés is elmaradhatott volna, hasonlóképpen a már említett kitűnő pincemesteri riport idegenforgalmi körítéséhez. A film csúcspontjának a „kincses Hegyalja Tokaj városában” folyó hagyomány- ápolásról, a színpompás szüreti felvonulásról tudósító képsorokat vélem. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A változás az élet egyik alaptörvénye. Vagy ahogyan a filozófia mondja: a mozgás az anyag létformája. Életünk során több mindent magunk változtatunk magunkban és körülöttünk. Cserélünk. Erről — á cseréről — szólt a vasárnapi Szivárvány, színesen, vonzóan. Sokféle cseréről beszéltek a két óra alatt, a műsor egységét azonban a téma egységén, azonosságán kívül a beszélgetések hangnemének azonossága: a természetes közvetlenség és a derű, az életszeretet mindenütt való jelenléte is segített megteremteni. Mert lehet-e másnak, mint derűs életszeretetnek nevezni „Csöpi” bácsi és felesége életszemléletét, a lakást cserélők örömét, a megszállott gépkocsicserélő fiatalember alapállását, Per- czel Mór 1848-as honvéd tábornok késői rokonainak döntését, amellyel a családi ereklyének számító irodalomtörténeti értékű festményt, Perczel Etelka portréját, a két idős hölgy televízióra cseréli. Nincs lehetőség, hely tovább folytatni a felsorolást, egy (az „éjszakai lány”) kivételével mind az értelmes, a tartalmas élet oldaláról beszéltek a cseréről. Jó hangulatú műsor volt A riportereken kívül Szigethy Anna szerkesztőé az érdem. Remélem, a gyerekek is felfedezték, hogy nekik szánt adás is megy időnként a harmadik programon, az Iskolarádió adásain kívül. A miílt héten Erkhard Rosier rádiójátékát sugározták, Banitschek üdvözletét küldi címmel. Korjelen- ség, hogy a szülők lazább kapcsolatban vánnak gyermekeikkel, kevesebbet bé- szélgetnek velük, a beszélgetés igazi értelmében — mint amennyire ez a gyermek (és a szülő) érdekében szükséges lenne. Ha valami oknál fogva nem talál barátot, pajtást a gyermek, akkor kitalál magának egyet. Ez a pótlék azonban befelé fordulóvá teszi őt, zárkózottsága csak erősíti társtalanságát, nehezebbé teszi magányát. Valódi figyelemre van szüksége a gyereknek, elsősorban a szülő szeretettel teli figyelmére, barátságára, élettapasztalatára. Erről mondja el a véleményét E. Rosier, oly módon, hogy nemcsak a gyerekekhez szól, hanem a felnőtteknek is szán megszívlelendő gondolatokat. Ezeket leginkább az elhangzott szavak mögött lehet megtalálni. Akik hallgatták a harmadik műsorban az Égtájak című világirodalmi matiné legutóbbi adását, bizonyára keresni fogják Bohumil Hrabal írásait. A cseh író jól érti az embereket. Néhol ugyan közkeletű szituációt, helyzetet teremt, s arra a megszokott reakciót alkalmazza, figurái mégis életteliek. Seregi István
