Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

Van mire építeni Visszapillantás öt esztendőre GAZDAGODÓ PÁTRIA A 4-es főút új felüljárója Egy új tervidőszak céljai­nak megfogalmazásakor a ki­indulópont mindig az: van-e mire építeni az új elképzelé­seket; az ezer felől jelentke­ző igények kielégítéséhez megvannak-e a minimális kö­rülmények, feltételek? Ezért indolkolt, hogy Nyíregyháza következő fél évtizede felvá­zolásakor pontos „helyzet­meghatározást” végezzünk: mérjük fel, hol tartunk, mit sikerült megvalósítanunk az elmúlt öt esztendőben, s mi az, amivel adósak maradtunk, hol szorít a cipő, s milyen társadalmi gondok kívánkoz­nak a holnapi feladatok élé­re. Ami mindenkit érint Nehéz gazdasági viszonyok között is eredményes 5 évet zárt Nyíregyháza 1980 végén. Ez idő alatt tovább erősödött a város politikai, gazdasági, társadalmi szerepe. Tény, hogy az V. ötéves tanácsi terv céljainak eredményes megva­lósításával szemlátomást gaz­dagodott a szőkébb pátria. A teljességhez tartozik, hogy mind a helyi, mind a megyei pénzösszegek csak úgy tudták hatékonyan szolgálni a tele­pülés dinamikus fejlődését, hogy sikerült jól szervezni, összehangolni a különböző tennivalók elvégzését, s ha a pénz kevés volt, sikerült moz­gósítani a társadalom népes táborát segítő akciókra. Az elmúlt öt évben közel 2,4 milliárd forintnyi fejlesz­tési alappal rendelkezett Nyíregyháza, ami 207 millió­val haladta meg az eredetileg tervezett összeget. A város költségvetése — tehát „ami­ből élt” a város sok intézmé­nye — szintén meghaladta az eredetileg tervezett 1 milliárd 37 milliót, s így a társadalmi közkiadások elérték az 1,77 milliárdot. Persze ez koránt­sem jelent valamiféle túlköl­tekezést, netán pazarlást: a többlet az időközben végre­hajtott árváltozásokon kívül jelzi a végrehajtott szervezeti változtatásokat is. Az említett tetemes össze­gek túlnyomó többségét a la­kosság legnagyobb tömegeit közvetlenül érintő fejlesztések megvalósítására, illetve a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére fordította a vá­ros. Magasan kiemelkedett például a városfejlesztési munkák sorából a lakásépí­tési program megvalósítása, öt év alatt Nyíregyházán 2236 tanácsi célcsoportos (te­hát állami bérlakás és tanácsi értékesítési szövetkezeti) és 185 egyéb állami lakás épült meg. Emellett a városi tanács a központi pénzeszközökből az Országos Takarékpénztár­nak 2200, a lakásépítő szövet­kezetnek pedig 452 darab többszintes lakás megépítésé­hez teremtette 'meg a nélkü­lözhetetlen feltételeket. Változó városszerkezet E mindenki által igazolható tömegméretű lakásépítés ha­tással van a lakosság városon belüli elhelyezkedésére és a korábbi időszakokhoz képest érzékenyebben befolyásolta az egész városszerkezet ala­kulását. Legjelentősebb tény e téren, hogy befejeződött Jó- saváros építése és lendülete­sen halad a Szamuely lakó­telep kialakítása. Most már a belvárost is elérte a megúj­hodás lendülete: megkezdő­dött a városközpont erőtelje­sebb rekonstrukciója, ami a nagy nehézségek — és a tete­mes költségek — ellenére máris szép eredményeket ho­zott. A városszerkezetben, a településen belüli lakosság­áramlásban nemcsak ez, ha­nem például a Rákóczi utcán megvalósult munkáslakótelep is jelentős szerepet játszik. Ez utóbbi, a lebontott föld­szintes, rogyadozó házak he­lyére hatszáz család költöz­hetett. Hasonlóan átrendező­dést eredményez, hogy a Kert-közben a lakásépítő szö­vetkezet — igen nehéz viszo­nyok közben — szemre is tetszetős lakótelepet képez ki, az elmúlt öt évben itt is több­száz korszerű lakásba költöz­tek be a tulajdonosok. Bár az összetétel eltér a korábban tervezettől, de jó érzéssel ál­lapíthatjuk meg: végül is megvalósult a középtávú terv egyik kiemelkedő célja, Nyír­egyházán felépült 6011 lakás! Az éltető víz Másik égető gond volt fél évtizeddel korábban a lakos­ság egészséges ivóvízzel tör­ténő ellátásának javítása. Va­lójában ez összefügg a népes­ség növekedésével, a lakóte­lepek ellátásával, azzal a ter­mészetes igénnyel, hogy a le­hető legnagyobb terület ren­delkezzék vezetékes vízzel. A megyei kiemelt program ré­szeként Nyíregyházán is szép eredmények születtek ezen a téren. Amíg öt éve a városi lakásoknak még csupán a 45 százaléka volt ellátva vezeté­kes vízzel, addig ez az arány a tervidőszak végére 60 szá­zalékra emelkedett. Más szemszögből: immár a város lakóinak 61 százaléka a la­káson belül rendelkezik veze­tékes ivóvízzel, míg az ösz- szes lakosság háromnegyed része — több mint 83 ezer ember — tekinthető vízköz­művel ellátottnak. Példaként ide kívánkozik, hogy igen jelentős a munkás­lakta Ságvári-telep és a Bor­bánya vízellátásában elért eredmény. Ugyancsak nagy erőfeszítések következménye, hogy az elmúlt években — még a legkritikusabb idősza­kokban sem volt szükség víz­korlátozást elrendelni a vá­ros területén. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ma már nincs vízgond Nyíregyházán. Nehezen hihető, de igaz: a város belterületén(!) csaknem 50 utcában nincs vízvezeték és olyan népes lélekszámú, fejlesztendő városrészbe, mint a Sóstóhegy eddig nem sike­rült eljuttatni ezt az alapvető közművet. uj létkérdés Arányjavulás kimutatható a szennyvízközmű terén is: a hálózatba bekapcsolt lakások aránya öt év alatt 32-ről 43 százalékra emelkedett. Az elmúlt ötéves tervben az ivóvízkapacitás 10—12 ezer köbméterrel növekedett Nyír­egyházán és ugyanilyen ará­nyú növekedést jelez a Szavi- csav kimutatása a szennyvíz­tisztító kapacitásnál is. Jósa- városban — sokak által köz­tudott — komoly szennyvíz- problémák azonban nem a elmúlt időszakban. Ezek a problémák azonban a nem a tisztító kapacitás-hiánnyal függenek össze, hanem azzal, hogy a szennyvizet elvezető gerincvezetékek, illetve a Csallóköz utcai átemelő kapa­citása nem volt megfelelő. Ezt a gondot a tanács fejleszté­si alapjából 1975-ben oldotta meg a Szavicsav, mégpedig úgy, hogy felújított 1,3 kilo­méter vezetéket az itt lévő átemelőt, ami által növeke­dett ezek teljesítőképesége. öt év alatt tíz kilométerrel nőtt a csapadékcsatorna-háló­zat hossza, ami kétségkívül szép eredmény. Ám ha azt is tudjuk, hogy ennek túlnyo­mó részét a lakótelepi és más, jelentősebb útépítésekkel ösz- szefüggő csatorna építése ad­ja, akkor máris kitűnik: jócs­kán maradt gond, tennivaló a jövőre is nemcsak a város- központ közelében, hanem a peremrészeken, a csatolt tele­püléseken is, ahol még „nya­kig járni a sárban”. Feladatokat jelölt meg a most véget ért középtávú terv a városi közlekedési hálózat javítására is. Ezt sikerült megvalósítani. Kiépült példá­ul a körútrendszer új szaka­sza, lámpákkal látták el a ve­szélyes csomópontokat, jól halad, befejezéséhez közele­dik a 4-es főútvonal Nyíregy­házán átkelő új szakaszának építése. A lépcsőzetes munka­kezdés bevezetése, a menet­rend-szervezés is érezteti kedvező hatását a tömegköz­lekedésben. Tény viszont, hogy a város és a Volán együttes erőfeszítése ellenére is kritikussá vált a tömegköz­lekedés feltételrendszere. A legnagyobb horderejű kérdés e téren a belvárosi rekonst­rukcióval összefüggésben a már régen kinőtt — és nem a legszerencsésebben épített, telepített autóbusz-pályaud­var tarthatatlan helyzete és végleges megoldásának elhú­zódása. A gyors számvetés kimu­tatja még azt is, hogy külö­nösen a város külterületén élő lakosság érzi a jelentősé­gét annak, hogy több mint 20 kilométernyi kisfeszültsé­gű villanyhálózat, hat mély­fúrású kút és 8 autóbuszváró épült meg ezeken a területe­ken. Országos figyelemre méltó Az egészségügyi ellátás ja­vítására is számottevő anya­gi erőt áldozott a tanács az elmúlt fél évtizedben. Meg­valósult többek között 320 új bölcsődei hely, ami azt jelen­ti, hogy ma már Nyíregyháza bölcsődéskorú gyermekeinek az egyötödét tudják fogadni ezekben az intézményekben. Országosan is figyelemre méltó fejlődés, hogy az 5 év előtti 17-tel szemben ma a három éven aluli nyíregyházi gyermekeknek a 23 százalé­ka bölcsődés, miközben né­mileg szűnt a zsúfoltság is. A körzeti orvosi ellátás el­sősorban az új lakótelepek épülésével bővült. Az itt lé­tesített új rendelőkben álta­lában párhuzamosan látják el a felnőtteket és a gyermeke­ket, esetenként terhestanács­adást is rendszeresítenek. Ja­vult ugyan, de még messze van a megoldástól Nyíregy­háza fogászati ellátása. Nyíregyháza közismerten iskolaváros: ez is indokolta, ■ hogy az utóbbi 5 évben ki­emelt feladat volt az oktatási és a közművelődési intéz­ményhálózat bővítése, fejlesz­tése. A városközösség össze­fogása, a tervező és a kivite­lező vállalatokkal a jó együtt­működés megvalósítása na­gyon szép eredményt hozott az óvodaépítésben. A terve­zettnek megfelelően 1600 új óvodai hely épült meg a vá­rosban új létesítményekben. Ezenkívül átalakítással is nyertünk férőhelyeket. 1980 végén már 5800 gyermek jár­hatott óvodába Nyíregyházán, ami egyúttal azt jelenti, hogy — bár tapasztalni a zsúfolt­ságot és olykor távolabb esik az óvoda a lakástól — a vá­rosban minden felvételi igényt ki tudnak elégíteni. Különösen örvendetes, hogy a Ságvári-telepen, Felsősimán és Sóstóhegyen hosszú időre megoldódott a gyermekek óvodai elhelyezése. Iskolák a tűréshatáron Szükségmegoldásokkal is csupán a tűréshatáron lévő helyzetet tudott teremteni a város az általános iskolai el­látásban. Történt mindez an­nak ellenére, hogy maradék­talanul megvalósultak e té­ren is az 5 éves terv céljai, öt év alatt ugyanis várako­záson felül, 40 százalékkal nőtt, az általános iskolában tanulók létszáma és a jövő­ben is gyors emelkedéssel kell szembe nézni. Hatvanhat tanterem épült 5 iskolában; ezen túl a tanárképző főisko­la új gyakorló iskolája nem­csak a főiskolai képzés felté­teleit javította, hanem érez­hetően enyhítette a Jósaváros általános iskola gondját is. Van már korszerű tanuszo­dánk, Sóstón nyári napközis úttörőtábor — de összességé­ben nagy nehézségekkel küz­denek általános iskoláink, az ott dolgozó nevelők. Ezért a következő tervidőszakban ki­emelten szükséges kezelni e gond mielőbbi enyhítését. Egy helyen már utaltunk rá: a városi szerepkör ellá­tásához nagyban hozzájárul­nak azok a beruházások, me­lyeket a megyei tanács való­sít meg Nyíregyházán. Elég, ha csupán megemlítjük a me­gyei kórház bővítését, nagy arányú rekonstrukcióját (100 kórházi ágy, új rendelőintézet 31 munkahellyel, konyha, mo­sodabővítés vagy a Sóstói úti 245 ágy). A fiatal szabolcsi ipar szakmunkásigényének kielégítését szolgálja a két szakmunkásképző intézet bő­vítése, 310 kollégiumi hely kialakítása; gyönyörű új lé­tesítmény 24 tanteremmel és 300 fős kollégiummal a Ko­rányi úton lévő új ipari szak- középiskola. Sóstón található a megyei erőből megvalósí­tott, gazdag falumúzeum. Úgyszintén megyei beruhá­zásként valósul meg Nyíregy­házán az új megyei művelő­dési és ifjúsági ház. Ezek­ben a hetekben, hónapokban nagy erőkkel végzik az ősz­től állandó társulatnak ott­hont adó színház felújítását, bővítését és végre megkezdő­dött a régi Szabolcs-szálló megmentése, felújítása. A Keleti városrész makettje TITASZ-hőerőmű KM MELLÉKLET 1981. február 21. B Korszerű műszerek a gyógyítás szolgálatában

Next

/
Oldalképek
Tartalom