Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

1981. február 15. KELET-MA6YARORSZÄG 3 Két tervidőszak határán Szabolcs agrárgazdasága AZ AGRÁRGAZDASÁG­NAK minden évben jelentős eseménye, a MÉM és a me­gyei vezetők tervegyeztető ta­nácskozását követően a ter­melési feladatokat meghatá­rozó értekezlet. Az elmúlt he­ti tájékoztatón részt vettek a termelőszövetkezeti elnökök, állami gazdasági, élelmiszer- ipari igazgatók, felvásárló, forgalmazó szervek vezetői. Növelte az agrárszakemberek, szakirányítók és felügyeleti szervek találkozójának rang­ját, hogy két tervidőszak ha­tárvonalán nem csupán az el­múlt év termeléséről és az 1981. évi feladatairól esett szó, de mérlegre került az V. ötéves terv teljesítése is. Szabolcs-Szatmár mezőgaz­daságának, élelmiszeripará­nak termelésnövekedése az V. ötéves terv éveiben a megyei pártbizottság által meghatá­rozott céllal megegyezett. A termelés 21—22 százalékkal nőtt. Jellemző volt az állat- tenyésztés és a melléküzem- ági tevékenység erőteljes fej­lődése. A növénytermesztés és ezen belül a szántóföldi növénytermesztés csak meg­közelítette a tervezett szintet. 1975-től 1980-ig a szarvasmar­ha férőhely bővítést kivéve minden vonalon fejlődött, erősödött és korszerűsödött a termelés eszközállománya. Sajnos a mostoha időjárás, az évenként ismétlődő elemi kártétel nagymértékben ron­tott az eredményeken. Bár valamennyi szektor tel­jesítette, túlteljesítette terme­lési és exporttervét, nagy volt a differenciáltság. Nem csökkent lénye­gesen a különbség az üze­mek között. A nagyüzemek kialakulását a területi kon­centrációval, nem mindenütt követte a magasabb színvona­lú termelés, bár a növényter­mesztésben jól érvényesült a termelési tényezők összhang­jának megteremtése. Ez utób­bira kedvezően hatott az iparszerű termelési mód ter­jedése. Az 1975. évi 28,5 ezer hektár területtel szemben az intenzív termelésbe vont te­rület 1980-ban elérte a 113,5 ezer haktárt. Az agrárgazdálkodás 1980. évi termelésére az erőteljes fejlődés volt a jellemző. A megyei párt- és tanácsi szer­vek az országosnál nagyobb mértékű, 5—6 százalékos ter­melésnövekedést határoztak meg. Az üzemek, a felvásár­ló és feldolgozó vállalatok terve ezzel megegyezett. Az év közepéig a túlteljesítés le­hetőségében bízhattunk, majd bekövetkezett a mindenki ál­tal ismert rendkívüli időjárás. Ennek ellenére az élelmiszer- gazdaság 7,9 százalékkal ter­melt többet, mint 1979-ben. A mezőgazdasági termelés növekedése a szövetkezeti szektorban 2,6 százalék, ter­melőszövetkezeteknél 2,4 szá­zalék volt. Az állami gazda­ságok 4,9 százalékkal, az er­dőgazdaság 18,6 százalékkal termelt többet az előző évitől. Az élelmiszeripar termelésnö­vekedése 1980-ban 12,7 száza­lék. A VI. ÖTÉVES TERV, a XII. kongresszus. határozatai és a tervtörvény alapján ket­tős feladatot ró az élelmiszer- gazdaságra. Továbbra is gon­doskodni kell a lakosság ja­vuló élelmiszer-ellátásáról, tovább kell növelni az élel­miszer-termelést. Egyértelmű igény, hogy az agrárágazatok az eddigiektől is nagyobb arányban járuljanak hozzá a fiemzeti jövedelemhez, fokoz­zák exporttermelésüket. A megyei pártértekezleten meg­fogalmazott főbb termelési célok: a mezőgazdasági ter­melés 15—20 százalékos (évi ütem 3—4 százalék! az üze­mek tervezésében igazolód­tak. A teljesítéshez az anya­gi és szellemi erők adottak, szükséges viszont minden te­rületen ezeknek az erőknek a maximális hasznosítása. Az 1981. évi feladatokat a megyei pártbizottság 1980. december 16-i ülésén úgy fo­galmazták: a mezőgazdasági termelést 3,5—4 százalékkal célszerű növelni, a mezőgaz­dasági export 5—6 százalék­kal növekedjék.­Elhangzottak a tanácskozá­son olyan vélemények: a kö­vetkező időszakban, de már most is a korábbiaktól nehe­zebb feltételek mellett kell gazdálkodni. Tapasztalható ez már most a téli gépjavításnál és még inkább így lesz a ki­tavaszodáskor. Ezért is szük­séges az üzemek széles körű együttműködése, csak így vál­hat valóra a talajművelő és vetőgépek százszázalékos ki­használása. A terméshozamok növelése érdekében idén előbbre kell lépni a föld táp­anyag-gazdálkodásában. Ki­emelten fontos az okszerűség, a megfelelő arányok megtar­tása, emellett a meszezés. Az állattenyésztésben a minőségi követelmények fo­kozására van szükség úgy, hogy csökkenjen az abrakfel­használás, növekedjenek a hozamok. Napjainkban a tö­megtakarmány-termesztés még nem igazodik a lehető­ségekhez. A gyepterületek jobb hasznosításával megold­ható a tömegtakarmány-ter- mesztés. 1980-ban az állatte­nyésztés szálas és tömegta­karmány ellátását a rossz idő kedvezőtlenül , befolyásolta. Ennek ellenére indokolatlan, hogy egyik üzem — azonos feltételek mellett — 30—40 százalékos készlettel várja az új termést, a másik viszont felesleggel rendelkezik. A termelésfejlesztés érde­kében erősíteni szükséges a kisüzemek és nagyüzemek kapcsolatát. A kisáru- és ház­táji termelés nem csupán egyik formája a tsz-ek jövedelem- szerzésének, ettől fontosabb, hogy az árualapot növeli. Az alaptevékenységen kí­vüli termelés az elmúlt öt évben jelentőségéhez mérten fejlődött. Az eredményeket vizsgálva azonban kitűnik, hogy mezőgazdasági üzeme­ink nem éltek minden lehe­tőséggel. Annak ellenére, hogy valamennyi nagyüzem­nél gondot okoz a tsz-tagok folyamatos foglalkoztatása: ma még mindössze 6000 fő foglalkozik valamilyen ipari termeléssel. Tapasztalat, hogy a melléküzemágak nyeresége képes az alaptevékenység problémáit bizonyos mértékig ellensúlyozni. MOST SZÜKEBBEK A SA­JÁT FEJLESZTÉSI lehetősé­gek, a fejlesztési és üzemvi­teli támogatások mértéke sem nő. Ezt ellensúlyozhatja, hogy valamennyi üzemben az eszközök, szellemi kapacitá­sok jobb kihasználásával töre­kedjenek a feladatok teljesí­tésére. Seres Ernő Bőrdíszmű Nagykállóból A Budapesti Bőrdíszmű Szövetkezet nagykállói üze­mének dolgozói ebben az évben szovjet megrendelés­re dolgoznak. A tervek sze­rint 360 ezer darab divatos női táskát készítenek több­féle színben és fazonban. Jelenleg mostoha körülmé­nyek között dolgoznak a kállőiak, de nyárra elkészül a 12 millió forintos beruhá­zásból épült új üzemcsarno­kuk. Képünkön a volt óvo­da épületében készítik az exporttáskákat. (Elek Emil feiv.) Beváltották a reményeket Ösztöndíjasok a nyíregyházi papírgyárban Ellesett beszélgetések tanú­síthatják, nem minden válla­latnál kíséri kellő figyelem a fiatal diplomásokat. Hiába áldoz a gyár ösztöndíjasai­nak tanulására, ha később elkallódnak, ha nem a ké­pesítésüknek megfelelő mun­kakörben foglalkoztatja őket. Így szellemi tőkéjüket nem tudják kamatoztatni. Hogy van ez a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában? Szoboszlai Lászlóné, a fi­atal személyzeti osztályvezető elmondta, hogy 1976—80 kö­zött csaknem 270 ezer forin­tot fizettek ki ösztöndíjasa­iknak. Ebből 20 fiatal, főleg mérnökök képzését segítették elő. Közülük 3-an külföldön végeztek vagy tanulnak. Vá­lasszunk ki hármat. Kérdez­zük meg: megfelélő figyelem kíséri-e útjukat? Tudják-e hasznosítani tudásukat? Gerhard András 28 éves. ö a műszaki egyetemen végzett. Üzemvezető fiatalon — Gépészdiplomát szerez­tem. Két évig voltam a gyár ösztöndíjasa. Gyakornokként kerültem a nyíregyházi pa­pírgyárba és természetes, vé­gigjártam a „szamárlétrát”. A gyakorlatra nagy'“szükség van. Enélkül nem tudna az ember fejlődni. Voltam a szállításnál, dolgoztam a készáruraktárban, később üzemmérnök és most üzem­vezető. Egy éve dolgozom eb­ben a beosztásban. — Képzettségének megfe­lelő munkakör? — Igen. Nincs felesleges szellemi energiám. Sok el­foglaltságom van. KISZ-ve- zetőségi tag vagyok, s a gyá­ri MHSZ-klub elnöke. Emel­lett a marxista esti egyetem speciális tanfolyamán tanu­lok. Tanítok is. Gépészeti alapismereteket a 110-es ipa­ri szakmunkásképzőben. Építkezek is, családi házat. Ez is leköti az erőmet, időmet. — Elégedett? — Igen. Megtaláltam szá­mításom a gyárban. Jó a kol­lektíva, figyelmes a vezetés. Gondolom azért is, mert ők is elég fiatalok. Három év kiesés Tordai Károlyné könnyű­ipari műszaki főiskolát vég­zett, papíripari üzemmérnök. — Én kerestem meg a gyá­rat. Ennek lett az eredménye az ösztöndíj. Végzés után 4 hónapokig voltam gyakornok, majd a termelési osztályon gyártáselőkészítő technológus. Ebben a béosztásban vagyok most is. Közben három évig gyesen voltam. Tavaly no­vemberben jöttem vissza. Há­rom év alatt két gyereket szültem. — Visszavetette-e a kiesés? — Biztosan akadályozta a fejlődésemet. Ennyi idő alatt sokat felejt az ember, ha nincs benne a gyakorlatban. Különben is kevés gyakorla­tom volt. Szándékom is köz­vetlenül a termelésben részt venni. Kérni fogom. Sajnos ennek az akadálya az, nem tu­dok három műszakot vállalni a gyerekek miatt. Pedig szí­vesen lennék művezető. Hasznomra válna. — Képességének megfelelő munkakört lát most el? — Részben. Egy része se­matikus. Ehhez elegendő len­ne érettségi. Arra jó, hogy kipihenjem magam. Az igaz­ság az, hogy ez is összefügg a gyártás-előkészítő technoló­gus feladataival. Tordai Mihályné Bordás Jolán azt vallja, hogy ő első­sorban anya és feleség. —fiEz nerrtjelentí azt, hogy fejlődésemről lemondtam. El szeretném végezni a főiskolai kiegészítőt. Várom, hogy a gyerekek nagyobbak legye­nek. Nem befejezett, csak fel­függesztett a tanulásom. Eh­hez a gyár vezetői minden segítséget megadnak. Kovács László 26 éves. Le- ningrádban szerezte mérnöki diplomáját. — Milyen beosztásban dol­gozik? — Művezető vagyok. Gya­kornokként kezdtem, de a gyártás egész területén vol­tam művezető. Rengeteget ta­nultam a munkásoktól. Ér­deklődésemnek megfelelő munkakörben dolgozom. Ez nekem ás jó, a gyárnak is. Elégedett vagyok. Figyelem­mel kísérik fejlődésem, mun­kám. Lakást is kaptam a gyártól. — Van-e felesleges szelle­mi energiája? — Ügy érzem igen. Ezt to­vábbi tanulásra fordítom. Diplomamunkámat a zsák­gyártásból írtam. Ezzel fog­lalkozom. Erdei Bálint a 33 éves gyárrészlegvezető mondta el, kísérletképpen a BVK részé­re specialis, szelepes polisz- tilon réteggel bevont papír­zsákot gyártanak üzemükben. A BVK ilyen zsákokban szál­lítja tőkés exportra a pvc- port. Ezt eddig külföldről dollárért szerezték be. — Ha sikerül a kísérle­tünk, akkor tőkés importot fogunk kiváltani vele — mondja Kovács László. — Már 100 ezer darab ilyen zsákot gyártottunk. A gyártáshoz szükséges speci­ális szerszámokat Laci ter­vezte meg Gerő Bélával, egy másik fiatal vegyészmérnök­kel. Jutalomként kaptak is érte 3500 forintot — fűzi hozzá a gyárrészlegvezető. Galli Miklóst, a gyár alig 33 éves főmérnökét kérdez­tem: — Beváltották-e a fiatal ösztöndíjas diplomásaik a hozzájuk fűzött reményeket? — Ügy ítéljük meg, hogy igen. Ennek talán egyik oka'le­het az is, hogy a gyár vezetői is fiatalok. Farkas Kálmán Háromféle automata mosógépből 75 ezer darabot gyártanak az idén a Hajdúsági Iparművekben, ahol sok szabolcsi ember is dolgozik. Képünkön a fedélkeret előszerelése. Á marós utazása A mikor elém rakták a rengeteg előterjesztést, tanácsi papírt, állítom, öt százalékát se értettem. Én mióta felcseperedtem, fizikai munkával keresem a kenye­rem. Itt kezdtem, a Vulkán­ban, a nyáron lesz harminc éve, hogy felszabadultam. Szerszámlakatos szakmát ta­nultam, de jó huszonkét éve a szerszámműhely mintama­rósa vagyok. Én készítem a különféle — gyártásra kerülő radiátorok mintáit, újabban pedig az új profil szerint „bejött” satucsalád minden tagját. Nem mondom, oda kell fi­gyelni, minden milliméter számít. Piszkos munka, lát­hatja a kezemen, a vaspor teljesen befogja, a ruhámra is ráülepszik. Megírhatja, milyen piszkos munka ez, de én szeretem csinálni. Pedig előfordul, hogy tízszer is fél­re kell tenni, amit elkezdek, mert jön egy fontosabb mun­ka, azt kell lemdntázni. Rá- 'adásul nálunk nem olyan a marós munkája, mint a fő­városi nagyüzemekben, ahol mindent kézhez kap az em­ber. Itt mi csináljuk magunk­nak a szerszámot, olykor még az anyagot is mi szerez­zük meg. Ez nem panasz, ha­nem tény, és csupán azért jutott eszembe, mert olvas­tam egy jelentést arról, még mindig aránytalanul ke­vesebbet visz haza a boríték­ban a vidéki gyárban dolgozó munkás, mint a hasonló pes­ti... Visszatérve az elém rakott papírokra, azt tudom monda­ni, amikor több mint tíz éve engem jelöltek egy elköltö­zött városi tanácstag helyére, örültem a megtiszteltetésnek, de kevés fogalmam volt a tanácsi, meg úgy általában a közéleti munkáról. De ami­kor jöttek a lakók, hogy tér­dig járnak a sárban, járdala­pok kellenének és ők segíte­nek lerakni, pallírozni, ha­mar rájöttem, majdcsak lesz valahogy a tanácsi előter­jesztésekkel, előbb lássunk hozzá a társadalmi munká­hoz. Sikerült is, a Kilián ut­cában szépen leraktuk a be­tonlapokat, azóta pedig vég­leges aszfaltburkolatot kapott a járda. Hogy megbarátkoztam-e később a papírokkal? Igen, lassan el tudtam igazodni az eleinte érthetetlennek tűnő előterjesztéseken. Voltak kér­déseim, javaslataim is, bár nem voltam soha a nagy sza­vak embere. Hét évig a váro­si tanács végrehajtó bizottsá­gának tagjaként igyekeztem képviselni az üzemünk, és a vasúton túli rész — az ipari övezet — dolgozóinak, lakó­inak érdekeit. A kórházigazgatóval Fe­kete főorvossal együtt, sike­rült kijárni, hogy kapjon egy kis postahivatalt a vasúton túli lakónegyed, ne kelljen a csomagokkal a város köz­pontjába fáradozni. Aztán megépült az igen szükséges ABC-áruház is. Több helyen járda. S meglehet apróság, de elértük, hogy legyen min­den villanyoszlopon égő, mert műszak után a sötétben botorkálni a vonathoz, busz­hoz, vagy hazamenni, nem éppen kellemes dolog ... Szeretem ezt a várost, tu­dom sok minden épült az utóbbi években, de az is igaz, sok minden kéne még, ha több lenne a pénzünk. Külö­nösen a lakáshelyzet szorító. Amikor tanácstag lettem, ha jól emlékszem, alig nyolc­van—száz igénylőt tartottak nyilván, most pedig ezernél is többen várnak új lakásra. Ha több lakást tudtunk volna építeni, alighanem már ez évben elértük volna a húsz­ezer lakost... Két és fél ciklusban voltam tanácstag. Az utóbbi választá­son nem jelöltek, de bevá­lasztottak a népfront elnöksé­gébe. Sőt, talán az eddigi munkálkodásom után — és az előlegezett bizalomból — a népfrontkongresszus küldötte is lettem. Március közepén néhány napra itt hagyom a hűséges marógépem. Sok olyan embert láthatok majd egészen közelről, akiket csak a képernyőről ismerek. Nem tagadom, jólesik a bizalom, a népfrontkongresszuson sok okos dolog elhangzik, igyek­szem majd tanulni belőle. Itthon pedig utána folytatom a munkát, — mármint a kö­zért való fáradozást is a nép­frontban. Remélem, nem fo­gok majd elfáradni. Egyéb­ként az utcámból ma is sokan megkeresnek, mert nem min­denki tudja, hogy már nem én vagyok a tanácstagjuk. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha olyan a dolog, az új tanács­taghoz küldöm, ha tudok se­gítek. Űjra nem égnek a vil­lanyégők, hát szólok a TI- TÁSZ-nak ... Más ügyekben meg ajánlom az ismerőseim­nek, a „Házi jogtanácsadót”, amiből sokan eligazodhatnak vitás ügyeikben. Egyébként negyvenkilenc éves vagyok, két gyermekünk van, és már két unokánk is. Tőlük lesz talán a legnehe­zebb elválni, amikor néhány napra a fővárosba szólít a megtiszteltetés. Dojsánszki Ferenc kisvár- dai marós szavait lejegyezte: Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom