Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
1981. január 11.^^ ÉLŐ HAGYOMÁNYAINK A paszabi szőttes SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK Faluépítő pedagógus Eredeti szövőszékeken készül a paszabi szőttes. Jóindulatú a figyelmeztetés: szépen, meleg szavakkal írjunk a paszabi szőttesről — mondják a paszabi szövőrészlegben — hiszen számukra ez nagyon kedves dolog. A kezük alól kikerülő darabokat úgy szeretik, mint'a gyermekeiket. Ez a szeretet kezeikben munkál, a világhírű paszabi szőttes terítékben, párnahuzatokban, kendőkben testesül meg. A Paszabon honos hagyománynak a gyökereit megtalálni az első pillantásra egyszerűnek látszik. A rétközi kis falu vizenyős, iszappal borított határában jól termett a kender. A kendermunkához minden asszony és leány értett. Fontak, szőttek, hogy a ruházathoz és a házi szükséglethez a vásznat el tudják készíteni. A szakértő, tapasztalt asszonyokat, akik a szövőszék szerelését, a sze- dettcsíkok készítését jól ismerték, azokat gyakran elhívták a házakhoz segíteni. A kendert kiszorító pamutot csak a századforduló után kezdték használni. A minták évszázadok során formálódtak, tökéletesedtek. Paszab és környéke néprajzi hagyományait, sajátos díszítőművészetét a 30-as években kezdték gyűjteni. E munka irányítója, a falu „lámpása”, a szeretett és becsült Tun Sándor tanító volt. Lánya, Túri Margit egy kis csoporttal már az összegyűjtött minták további gazdagítására is vállalkozott. 1938— 1939 telén taníolyamot szerveztek, melyen a lányok, a fiatal asszonyok megismerték a magyar népi hímzésfajtákat, az iskola egyik helyiségében felállított szövőszékeken a szövést. A tanfolyamnak és a vizsgamunkákból rendezett kiállításnak hamar híre ment, érkeztek a szőttesekre a megrendelések. 1939 őszén Túri Sándorék Udvarán a gazdasági melléképületben szövőházat rendeztek be. Ez a fehérre meszelt földes helyiség lett évtizedeken át a paszabi szőttes hajléka. A felszabadulás után újra megkezdődött a munka. 1948-ban a földművesszövetkezet szövő háziipari csoportjaként működtek. 1951-bén alakult meg a háziipari szövetkezet paszabi szövőrészlege. v * Hogyan készül napjainkban a híres szőttes? Jelenleg a bedolgozókkal együtt száz- tizenheten szövik, pikózzák — szélein díszítik — ezt a népi textíliát, örvendetes, hogy sok közöttük a fiatal — tájékoztat Vattai Jánosné részlegvezető. Felnő az újabb nemzedék, amely ellesi a szakmai fogásokat, a szövőházak egymásért, a munkáért felelősséget érző levegőjében él. Mert a szövés tudományának továbbadására legalább annyira ügyelnek, mint a leszedett minták pontosságára. A huszonnégy favázas szövőszéken két műszakban szorgoskodnak az asszonykezek. A paszabi szőttes mintakincsét több mint száz motívum teszi ki. A nagymamák ládáiban megbúvó, a más falukból érkezett menyecskék „stafíros sifonjá- ban” őrzött vászonneműkről másolták le a díszítéseket. Elvétve kerülnek még elő eddig nem ismert elemek. Például a közelmúltban Nagyhalászról bekerült motívumokkal díszített szőttes az 1980-as Budapesti Nemzetközi Vásáron aratott nagy sikert a zsűri és a közönség előtt. Az eredeti paszabi szőttes jellemzője, hogy fehér alapra piros és fekete minták kerültek. Ma már az alap színei is változatosabbak, ■ kedveltek a sárga, barna színű minták. A nép a mintákat környezetéből vette: bazsarózsák, szegfűk, tulipánok, margaréták stilizált „illatozó” alakjai mellett gyakoriak az állatos, ember alakos díszítések is. A paszabiak büszkék szőttesükre, az elért sikerekre. Együtt örülnek azokkal, akik pályázatokon új, továbbfejlesztett motívumokkal érnek el sikereket. A népi díszítő- művészetet alakítók, gazdagítok munkáját országosan is elismerik. A szövőrészlegben dolgozók közül hárman népművészek. Rajtuk kívül az egyetlen férfiszövő, Czomba Pál a népművészet mestere, Balogh Józsefné (Simon Magdolna) pedig a népművészet ifjú mestere. „Elemista kisinasként” ismerkedett meg a szőttesekkel Czomba Pál. Stólasálai Indiába is eljutottak, háziszőtteseivel aranyérmet nyert a moszkvai kiállításon. A Szek- szárdon kétévenként meg- rendézétt néprajzi pályázatokon is szép sikereket ért el. 1979-ben a szekszárdi kiállításon abrosszal, falvédőkkel, csipkeszőttes terítővei első és második díjat nyert. A kézimunkapapíron most újabb minták formálódnak. Pályázati követelmény, hogy ugyanazokkal a darabokkal nem indulhatnak. Ez energiákat ad az eredeti motí- vumkíncsből táplálkozó új minták alkotásához. így válik még élőbb hagyománnyá a híres paszabi szőtfes. Reszler Gábor Czomba Pál, a népművészet mestere. (Elek Emil felv.) Soha nem tudja meg, hogyan alakult volna az élete, ha jó harminc évvel ezelőtt megváltja a vonatjegyét a fővárosba. Sokáig vívódott a falusi állomás pénztára előtt. Aztán megváltotta a jegyét. De nem a fővárosba. Eljött Jármiba. Kölcsönágyat kapott, egy idős asszonytól szalmát. És berendezkedett a tanítói lakásban. Nem volt nehéz. Egyetlen táskával érkezett a távolabbi faluból, Fül- pösdarócról, ahová a tanítóképző után került. Alig túl a huszadik évén, de már egy kis életiskolával a háta mögött. Az erdélyi Nagyszalonta környékén született, idős édesanyja most is ott él. A leventékkel hurcolták el, fogság után egy alföldi rokonhoz került, onnan Szabolcsba. Nyíregyházán végezte el a tanítóképzőt. — Innen számítom a szabolcsi életem — emlékezik Földváry József, a jármi-papi iskola igazgatója, aki az idén — így mondja — két ötöst kapott. Ötvenöt éves lett. Néha már töprengenie kell a neveken, kik is voltak az első tanítványok. Nemrég papírra is vetette az akkori ötödikeseket, akik közül többen orvosok, mérnökök, tanárok, védőnők, szakmunkások. Sok estéje ráment az első években a szülők meggyőzésére. Nem mindenki értette, miért fontos a fiatal tanítónak, hogy a gyermekek járjanak iskolába. Minden kézre nagy szükség volt akkor, szívesen otthon tartották az apró emberkéket mezei és ház körüli munkára. Két egymásba nyíló tanteremben tánított — amíg egyedül volt. Együtt ültek itt kicsik és nagyok. De igen siralmas, rozoga iskola- épületben szorongtak a gyermekek. Később már kicsinek is bizonyult a két tanterem, mert egyre több szülőt sikerült meggyőzni, hogy küldje a gyermekét iskolába. — Nem volt mit tenni, el kellett indulni, járni a megyét, a járást. Volt a faluban egy magtárnak használt épület, a Kulin-féle ház, eredetileg valamikor kisnemesi kúria. A község vezetői hozzájárultak, hogy vegyük birtokba iskolának. Zsindelyes, szalmafoltos tetejű, pici ablakú ház ez, most már műemlék. Olyan sötét volt benne, hogy nappal is maximlámpát égettünk, úgy tanítottunk ... Emlékkockák rakódnak össze szavaiból; milyen is volt a harminc évvel ezelőtti iskola, falu. Nem egyszer a „tanító úr” szaladt a községházára, mert kifogyott a kréta. A tisztviselő belemarkolt a dobozba, mert nem mindig adott egy teljes dobozzal, és a tanító kezébe nyomta a krétákat azzal a megjegyzéssel: „néhány napja adtam...” Külön fejezetet érdemelne a harminc év. krónikájában a művelődési ház és az új iskola dolga, aminek fáradhatatlan mozgatója Földváry József volt. — Sohasem egyedül — emeli fel kissé a hangját. — Mindig sok segítőtársam akadt; amikor hívtam a szülőket, a falu vezetőit, mindenki jött. így van ez ma is. De a művelődési ház és az új iskola születése igazi küzdelem volt, amit nem iehetett addig abbahagyni, amíg tető alá nem hoztuk. A napi fárasztó tanítás és sokféle társadalmi munka mellett járt-kelt évekig, hogy a falunak legyen tisztességes művelődési otthona és épüljön meg az új iskola. Éppen a legreménytelenebb időszakban, amikor már- már zátonyra futott a művelődési ház átépítésének ügye, járt a községben Darvas József kultuszminiszter. Földváry József a példa erejével győzte meg őt és a kíséretében lévő járási, megyei embereket, hogy az addigi csekélyke támogatásból nem lehet feltámasztani a régi épületet. — Bent álltunk a teremben. Én pedig megkértem egy helybelit, hogy menjen fel a padlásra — és tegyen néhány lépést. Darvas József széttárta a karját és hátrább lépett, amikor a mennyezet elkezdett hullámzani, leszakadással fenyegetve a bent lévőket. Ez bizony így nem tartható, mondták a látogatók. És kaptunk rá pénzt, mi pedig adtuk a két kezünk erejét. Dolgozott a falu apraja- nagyja. Külön sorrendet kellett csinálni, kik jöjjenek délelőtt és délután. Nem volt éppen könnyű megalapozni az iskola dolgát sem. Jöttek-mentek a járási, megyei emberek, mindenki indokoltnak tartotta az iskolaépítést, de pénz nem volt rá. Amikor pedig idő múltával, pénz is lett, a két falu, Jármi és Papos nem tudott megegyezni az iskola pontos helyében. Földváry igazgató ugyanis amellett volt, hogy a két község közé kellene építeni az új iskolát, mert előbb-utóbb sor kerül az egyesítésre. Miért építsenek két kis iskolát, amikor egy nagyobbat jobban fel lehet szerelni... Megálltunk a két falu mezsgyéjén és az emberek nem akartak mozdulni. Aztán én léptem előre, mondtam, hogy ismerjük egymást, hát már kezet se fogunk’ így kezdődött a tárgyalás. Ma már csak egy mosolyt ér a vita, de akkor nagyon is komolyan ment az érvelés. Többen azt akarták, úgy épüljön meg az uj iskola a natármezsgyén, hogy az egyik fele ide, a másik fele oda essék,., A józan érvek mégis meggyőzték a két falu képviselőit, hogy ne a mélyen fekvő mezsgyére kerüljön az iskola, hanem valamivel arrébb, ahol éppen jobb hely kínálkozik az építésre. Az iskolaigazgató azonban nem sokáig pihenhetett, mert el kellett indítani a napközi létesítésének ügyét is. A folytatás is megszületett Földváry József fejében: az iskola melletti kukoricaföldön játék- és sportparkot lehetne létesíteni... Esténként rajzok sorakoztak az asztalán, milyen is legyen a faluban eddig ismeretlen „létesítmény” Napközben a falu vezetőivel tanácskozott a kukoricaföldek megvételéről, a kisajátításról, a feltöltésről. Jól számított, hogy a tsz is mindenbén segíteni fog, kézi, gépi, fogaterővel... — Egy ismerős, innen elszármazott pedagógust, aki a fővárosban él/levélben kértem meg, hogy készítsen rajzokat* vázlatot a pesti játékparkokról és a kicsinyített mását küldje el. így is történt. Nemsokára hozzáláttunk a munkához. Utána ide hoztuk a futballpályát is. Meg lehet nézni, milyen lett. Játszhatnak, sportolhatnak a fiatalok, pihenhetnek az öregek. Büszkék vagyunk rá... Hogyan kutatta fel a mátészalkai kórház, az állomás salakozóját, mikor volt ideje lelevelezni a Triál Játékkereskedelmi Vállalattal, a miskolci gyárakkal, szatmári ipari szövetkezetekkel, — ez az iskolaigazgató titka. Harminc év alatt, sokak támogatásával, a kezdeményező szerepét, gondjait vállalva/új vonásokkal rajzolta át Jármi képét. Közben nagy gonddal ellátta az iskola igazgatását, tanácstagi és egyéb tisztségeit. A tanulásra is futotta az erejéből, az egri tanárképző főiskolán vörös diplomával fejezte be a tanulást. Utána az egyetem következett, ahol a fizika—matematika szakon középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ezeken túl elvégezte a hároméves marxizmus—leninizmus esti egyetemet is. — A magánéletem is a faluhoz köt. A feleségem ide való, ő is pedagógus, magyar— történelem szakos tanár. Itt építettünk családi otthont, nagyjából egy időben az új iskolával. Három gyermekünk van. A lányom és a nagyobbik fiam a Szovjetunióban végzett. A lányom a Videotonban mérnök, férjííél van, a fiam szintén mérnök, a MOM-bán dolgozik Pesten. A legkisebb gyermekűnk fiú, ő itt van a közelemben, hetedikes ... Keveset mond a nemrég harmincéves iskolaigazgatói jubileumát elért Földváry József a faluépítés, a küzdés árnyoldalairól. Fél mondatokban említi, már a búcsúzáskor, hogy nem mindig mentek simán a dolgok. Nem mindig értette meg minden falubeli a közérdekű törekvések közösségi hasznát. Volt úgy-, hogy berendelgették a járási szervek is, pedig a faluépítő álma mindig szorosan kötődött a valósághoz. — Most is lenne még itt tennivaló. Tornaterem kellene, de mennyire! Mégsem tartanám helyesnek, hogy elkezdjük talpalni. Megértem, hogy nincsenek meg az anyagi feltételek. Hogyan alakulhatott volna az élete, ha azon a bizonyos napon megváltja a jegyét a fővárosba? Az Állami Népi Együttes énekkarába hívták. A művelődési osztály nem gördített akadályt, hogy éljen a nem mindennapi lehetőséggel. De azt mondták, akkor a falunak legalább egy évig nem lesz tanítója ... — Ezért maradtam. És nem bántam meg, — mondta búcsúzóul a falu mindenese. S hozzátette: mert sohasem voltam itt egyedül ... Páll Géza KMVASARNAPI melléklet
