Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
1981. január 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fegyelem A z állami ellenőrzésről 1977-ben megjelent jogszabály a pénzügyi-gazdasági ellenőrzést végző PM. Bevételi Főigazgatóság apparátusa egyik alapfeladataként határozta meg a számviteli rend, bizonylati fegyelem területének vizsgálatát. A korábbiaknál nagyobb figyelmet kellett fordítani e terület ellenőrzésére. A legtöbb hiányosság a különböző jogszabályok által előírt szabályzatokban mutatkozott. Az elkészített szabályzatok formálisak voltak, nem tartalmazták a gazdálkodó szerv sajátosságait, az időközben bekövetkezett változásokat azokon nem vezették keresztül, az elszámolások során a rögzített módtól eltértek stb. A- belső ellenőrzés több helyen nem megoldott, sok esetben csak formális. A hiányosságok a mérleg- és eredményvalódiságot is befolyásolják, kihatással vannak a társadalmi tulajdon védelmére, jelentőségük tehát lényegesen nagyobb, mint azt né- hányan felfogták, az előírásokat bürokráciának tekintve. A személyi mulasztások mellett kétségtelenül objektív nehézségek is vannak. Gyakori a változás, a számviteli rendszer a szabályozó módosítások következtében bonyolultabbá vált, az azzal szemben támasztott követelmények növekedtek, a szakmai színvonal viszont ezzel nem tudott lépést tartani. Helytelen szemléletre utal, hogy az új felvételeseknél többször nem követelték meg a munkakörre előírt végzettség, szakmai képesítés meglétét, továbbképzésükről nem gondoskodtak, a besorolásoknál pedig — a beállási szintből következtetve — alig vették figyelembe a végzettséget és szakképesítést, és ezen dolgozókat is a gazdálkodó szervnél kialakult átlagnak megfelelően sorolták be. A hiányosságok mielőbbi megszüntetése érdekében szükséges volt az önálló utóvizsgálatok számának növelése is. A megállapított mulasztások miatt a jogszabály értelmében együttesen a felelős vezetőt és a számviteli vezetőt érintik az intézkedések, így több esetben kellett név szerint kötelezni a felelősöket a hiányosságok adott határidőre történő megszüntetésére, a személyi bírság kilátásba helyezése mellett. A meglévő hibák mellett az utóbbi időben pozitívumok is mutatkoznak. Több vállalat és szövetkezet — beruházási vállalat, nyomda, Nyírség Ruházati Szövetkezet — jó színvonalon készítette el szabályzatait, gondoskodott azok folyamatos karbantartásáról, az előírásokat megtartotta, a korábban feltárt hibákat kijavította, a bizonylati fegyelme megfelelő, tehát a fejlődés lassan ugyan, de érzékelhetően megindult, különösen ott, ahol a vezetők felismerték mindezek jelentőségét és fontosságát. Garay László Rövid idő alatt kedveltté vált a vajai édesített gyümölcs. Eddig három vagonnal készítettek belőle a Rákóczi Tsz feldolgozó üzemében. Az év végéig másfél vagon „csemegét” hoztak forgalomba a Skála-COOP hálózatába tartozó üzleteiben. Képünk a csomagolókról készült. (Elek Emil felv.) Zárszámadás előtt Csengerben Néma szerencsében bíztak Ki gondolt Csengerben az 1980-as gazdasági év tervezésekor veszteségre? Persze hogy nyereséget terveztek, mégpedig hat és fél millió forintot. Évközben aztán változott a helyzet, átértékelték a gazdálkodásukat, de mielőtt még kimondhatták volna a szentenciát, ismét fordult a kocka. Vetés júliusig A szépen felállított modellt szinte egyik napról a másikra törte össze az időjárás. A tavasz, a nyár csak a kilátás- talanságot hozta, még csak nem is kecsegtetett jó eredménnyel. * — Nagyon elkeseredtünk az év első felében — kezdi a beszélgetést dr. Végh János, a csengeri Lenin Termelőszövetkezet termelési főmérnöke. — Jól érzékelteti ezt, hogy nálunk a tavasz folyamán úgy kétezer hektárt kell elvetni. Kedvező időben ez nem vesz többet igénybe, mint három hetet. Kitűnő gépeink vannak. Most május végén még hétszáz hektár volt vetetten, az utolsó táblákon pedig július elején fejeztük be a vetést. Ezzel egy időben már kaszáltuk a takarmányt. Soha nem látott munkacsúcs alakult ki. Egy gazdásznak nincsen attól fájóbb, mint látni, hogyan múlnak egymás után a napok, ő pedig akarata ellenére tétlen. Elmarad a szántás, a vetés ugyanakkor már jelentkezik a nyáriak betakarítása és az aratás is a küszöbönén. A gépek egyszerűen nem bírtak mozogni a földeken, elsüllyedtek a mélyen felázott talajon. Egyetlen megoldás volt: várni a kedvezőbb időt. Aratás és almaszedés egy időben — Vártunk mi, de a végtelenségig azt sem lehet — folytatja a termelési főmérnök. — Megkezdtük az aratást. Hát arról jobb nem beszélni. Kínlódtunk, ember és gép egyaránt erőlködött, mégsem haladtunk a munkával. Egészen szeptember 25-ig vágtuk a kalászosokat, s akkor is csak úgy tudtuk befejezni, hogy ötszáz hektár búzát kézikaszával takarítottunk be. A kézzel levágott terület azonban a kalászosok negyven százaléka. Elképzelhető milyen nehézségek és veszteségek árán került magtárba a termény. Az alma szedését pedig augusztus végén már megkezdtük, azzal sem várhattunk tovább. Szeptemberben a MÉM és a PM vizsgálata megállapította, hogy a szövetkezetben olyan nagymérvű veszteség várható, amelyet az Állami Biztosítótól kapott összeg sem fedez. Akkor 10-12 millió forint veszteség mutatkozott. — A vizsgálat után nem jártunk örömtáncot, annyit mondhatok. Még álmodni sem mertünk volna ekkora veszteségről, de a tényeket nem lehetett megmásítani. Illetve mégis ... Nem várt jó eredménnyel fizetett az alma. Hétezer tonnát terveztek, 8800-at szüreteltek. Az árbevételi tervük harmincmillió forint volt az almából, több mint negyven- milliót értek el. Ez köszönhető a kedvező értékesítésnek. — Pedig igazán nem műveltünk csodát a gyümölcsösben — mondja dr. Végh János. — Igaz, egy kis szerencsénk is volt, mert a környező gazdaságokban mindenütt nagymértékben károsított a jég, nálunk csak a szélét érte. A szokásostól többet, tizenkilencszer permeteztünk. S azért azt is hozzá kell tennem, hogy 1980 időjárásáról mindenütt csak rosszat hallani, azonban az almeszedéskor panasz sem lehetett rá. Az almának a hetven százalékát exportáltuk. Helytálltak a tagok Az alma a tervezetten felüli nyereséget produkált. Ez a lehető legjobbkor jött a termelőszövetkezetben, hiszen a növénytermesztés minden ágazata veszteséges lett 1980-ban. A búzának majdnem a fele termett, zabból a tervezett harmadát takarították be. Legnagyobb veszteséget a kukorica adta. A várt 3900 tonna szemes termény helyett mindössze 650 tonnát takarították be. A cukorrépa a tervezettnek a felét, a napraforgó pedig az ötödét termette. Az ilyen esztendőt természetesen az állattenyésztés is megsínyli. A csengeri Lenin Termelőszövetkezetben nyolcszáz tehenet tartanak, ötezer anyajuhot és a szaporulatait. Kérődzőkről van szó, s így elengedhetetlen a nyári legeltetés, télére pedig a szálas takarmány. Most nagy részben elmaradt a legeltetés és a takarmányt is nehezen tudták előteremteni az állatoknak. — Nehéz évet hagyunk magunk mögött 1980-nal, de úgy érzem derekasan helytállt minden termelőszövetkezeti tag — összegez a termelési főmérnök. — Mindenki derekasan dolgozott, a termés megmentése volt az elsődleges. Szinte kételkednek az emberek, hogy ezt az évet megúsztuk veszteség nélkül, sőt a tervezett nyereség közelében leszünk. Pedig így van, s ez nekik köszönhető. Az alma pótolja a növénytermesztés veszteségeit, de' még nyereséget is biztosít. így lehetett az. hogy mi háromszor terveztük meg 1980 eredményét, és ez a legutolsó már végleges. Csengerben nem bízták a véletlenre a termelést, tudatosan dolgoztak. Nem ijedtek meg. s nem kongatták a vészharangokat sem idő előtt. Megnyerték a csatát. Sípos Béla A szúrást prímául találta el a sógor. Hamar kifújta utolsó páráját a mázsán felüli ártány. Akkor lobban és sisteregni kezd a gázperzselő. Jár a vaskarikás gumicső fejtől farokig. Néha gyors tenyércsapás a nyugvó állat oldalára, gerincére. Hol sikál még az égetett szőr. A két sógor hetvenet hagyó apja, vagyis a nász tétován bámul. Semmi nincs, amihez kezdhetnének. Rágyújtanak egy Kossuthra, fújják a füstöt a ködbe. Mihály gazda ma szabadnapos a szövetkezeti tehenészetből. Jön-fordul a literes kisüsti szilvával. A tor örömére tölt a bölléreskedő sógornak, aki hasonlóan elkérte magát a közös gépműhelyéből. Ám a két idős férfi is, ugyancsak köhécsel a kisüsti után. Kölcsönösen dicsérik: — Ez az igazi! Mosás, sikálás gyökérkefével. A két öregnek ebben sincs tennivalója. A zöld színű kis poharakhoz nyúlnak gyakrabban. Közben állingóz- nak. Rá-rágyújtanak. Nem Elhangzott a taggyűlésen Serkentő javaslatok A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban komolyan vették a beszámoló taggyűléseken elhangzott javaslatokat: néhányat beépítettek a vállalati éves tervbe is. A sertéskombinátban dolgozó párttagok például ezt javasolták : „A keverőüzemünk nincs teljesen kihasználva. A saját szükségletünk kielégítésén felül vállaljuk takarmánytáp előállítását bérmunkában. Mi, az üzem dolgozói vállaljuk, hogy 1981-ben más cégeknek bérmunkában háromszáz vagon takarmánytápot előállítunk". Ez a javaslat is bekerült a vállalati tervbe, még bevételt is lehetett rá kalkulálni. Ennék az ötletnek a megvalósítása közhasznú is, hiszen általa javult a tápellátás megyénkben. A XII. pártkongresszuson is nagy figyelem irányult a rejtett tartalékok feltárására, hasznosítására, örvendetes, hogy a keverőüzem gépeinek ki nem használt tartalékait az ott dolgozó munkások, középvezetők tárták fel, és vitték a megvalósítás útjára. A tangazdaság kommunistái, gazdasági vezetői jónak tartják, hogy a beszámoló taggyűlések időpontját előrehozták. Így a javaslatokra gyorsan lehet reagálni, néhány javaslat a következő éves tervbe is beépíthető. Néhá- nyan felszólalásukban is hangot adtak tetszésüknek: a beszámoló taggyűléseken nem kell ugyan konkrét gazdasági mutatókat kidolgozni, de hasznosabb, ha a beszámolók megelőzik az éves tervkészítést. Az anyagi ösztönzéssel, a célprémiummal is több hozzászóló foglalkozott. Érthető, hiszen a valóban serkentő prémium meghatározó lehet a gazdálkodásban, és a dolgozók egyéni boldogulását is nagyban befolyásolhatja. Néhányan nemtetszésüket fejezték ki a tangazdaságban 1980-tól bevezetett célprémiummal kapcsolatban. A premizálás nem minden üzemegységben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. És ez nem csupán a munkásokon múlott. Az egyik felszólaló ezt mondta: „Ha már bevezettük a premizálási rendszert, ne késlekedjünk annak rendszeres értékelésével, és a jogos kifizetés is váljon rendszeressé". A beszámoló taggyűléseken a tangazdaság kommunistáinak véleménye találkozott a XII. pártkongresszus határozatával, amely szerint törekedni kell a differenciáltabb, az ösztönzőbb bérezésre. Ezért is javasolták többen, hogy a célprémiumot 1981- től újabb munkaterületekre terjesszék ki. A „kiterjesztés” elsősorban a jobb minőségre, a kevesebb szemveszteségre ösztönöz. 1981 végén, a következő beszámoló taggyűléseken minden bizonnyal a javaslat megvalósításának eredményéről számolhatnak be. Elhangzott olyan vélemény is, hogy nem csupán anyagiakkal szükséges jobb munkára ösztönözni. Az apagyi kerület kommunistái hangoztatták, hogy a párttagok agitációval, példamutatással tovább szilárdítsák a munkafegyelmet. Erre főleg a távolabbi munkahelyeken van szükség, azokon a területeken, ahová a szakmai vezetők nem tudnak mindennap eljutni. Né- hányan a szervezeti felépítés korszerűsítését sürgették, mondván, hogy a, jelenlegi kerületi szervezés helyett jobb lenne az ágazati szervezés. (Ez a javaslat nem csupán a pártfórumokon hangzott el, a szakmai vezetők is tervbe vették az átszervezést.) Az ófehértói terület párttagjai a munkásszállítás javítását kérték, azóta intézkedtek is a jobbítás érdekében. Gyulatanyán egy állat-egészségügyi témában kértek és kaptak segítséget a párttagok. A beszámolók tapasztalatainak leszűrése, összegzése után 'több párttagnak új pártmegbízatást adtak. A beszámolókon elhangzott javaslatoknak, az új megbízatásoknak bizonyára sok haszna lesz. N. L. Gépes tor mernek kézbe venni egy kiszeletelt sonkát, bevinni a kamrába. Nehogy együtt érjék el vele a fagyásból engedő földet. Korukban hamarabb és nagyobb hatással száll inba, fejbe az „igazi szilva”. Kitűnő a toroskáposzta. Közte jó falat, frissen sült húsdarabok. Fogynak a gusztusosán szeletelt karaj kenyerek. A két öreg tovább marad az asztalnál. Szuszogva kínálják egymásnak a cigis ta- sakot. A bél ürítése után mosógépbe kerül. Patyolat tisztán szedik vissza őket a sógor- asszonyok, meg a tébláboló öreg anyós. Géppel töltik a fehéret meg a véres hurkát. Darálják a kolbászhúst. Dús fűszerezés után azt is géppel töltik. Zománcozott üstben sül az udvaron a háj, a zsírnak szedett szalonna. Tyúkhúsleves — a csiga is előkészítve —, forró hurka, kolbász, bőven cukrozott, frissen sült fánk, fazékban rotyogó töltött káposzta kevert illatát együtt nehéz bírni. Kitárul az udvar felőli ablak. Mire homályosodik a délután, a sógorok besózzák az eltenni való darabokat. Még fiatal az este, de készen vannak mindennel. Újra kézbe kerülnek a zöld pálinkáspoharak. Nászok, sógorok együtt koccintanak, kívánva a vágott sertés elfogyasztásához jó erőt, egészséget. Szerencsét hozzá, hogy jövőre is érjenek ilyet. Együtt. í m a két idős ember, a Jnászok, újra pilledni látszanak az italtól. Mintha egy volna a gondolatuk, csóválják is deres fejüket. Egyik megszólal: — Mindent elért a gépesítés. Még a tort is. — De isten bizony, ez a jobb. Na, nyeljünk még rá egy pohárkával! Asztalos Bálint
