Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

1981. január 29. KELET-MAGYARORSZ^G 7 KISTERMELŐK- KISKERTEK Tenyészcmyag, ketrec, takarmány Nyúlbázis Hodászon Szerződés a kisállattenyésztőkkel Régi elhatározás érett valóság­gá a megyében. Létrejött a nagy­üzemi nyúltenyésztés „bázisa”, megépült és benépesült egy nyúlfarm a hodászi Béke Terme­lőszövetkezetben. A telep Kán- torjánosin túl, távol minden épü­lettől, homokdombok tövében áll. Ennek az izoláltságnak egészség- ügyi okai vannak. Így is védeni kell az értékes új-zélandi fehér fajta törzsállományt. Miközben fehér köpenyt öltve szemlézzük a fehér bundás, pi­ros szemű jószágokat, Bokos Ká­roly, a termelőszövetkezet főál­lattenyésztője érdekes informá­ciókkal szolgál. Mindenekelőtt az előzményekről. A Hunniacoop kisvárdai barom­fifeldolgozó üzemében megépült a nyúlfeldolgozó vonal, ennek kapacitása évi 2500 tonna. Sza- bolcs-Szatmárban a háztáji és kisárutermelés eddig évi 1000—1100 tonna nyulat „termeit”. Meg kel­Hat anyás ,nyúlházak” A. hodászi nyúlbázis üzemcsarnoka. letl tehát találni a módot a fel­dolgozó kapacitásnak megfelelő termelői bázis kialakításához. Nagyüzemre alapozott szervezettség Régi igazság: csak a nagyüze­mekre alapozott, jól szervezett háztáji állattartás lehet igazán eredményes. 1400 tonnával növel­ni a megye nyúlhústermelését (főként a kis gazdaságokban) csak úgy lehet, ha akad üzem, amely vállalja a termeltetés tel­jes körű integrációját; ellátja a háztájit tenyészanyaggal, takar­mánnyal, eszközökkel, szakta­náccsal, megszervezi az értékesí­tést. A hodászi termelőszövetkezet a Hunniacoppal megegyezve, vállal­kozott az említett feladatokra. Az elhatározást gyorsan követ­te a cselekvés. A termelőszövet­kezet saját építőbrigádjával hoz­zálátott egy korábban almaosz­tályozásra használt, később hasz­nálaton kívüli vasvázas szín át­alakításához. Megépült egy kor­szerű, minden igényt kielégítő üzemcsarnok, amelynek befoga­dóképessége ezer törzsnyúl. A ketreceket, a technológiát, a te- nyészanyag egy részét a Környei Mezőgazdasági Kombináttól hoz­ták. A nyúlistálló benépesítése 1981. január 9-én kezdődött és egyelőre 480 anyanyúl élvezi a temperált levegőt. A termelőszövetkezet — mond­ta Bakos Károly — továbbterme- léshez tenyészanyagot állít elő, vágásra csak azokat a nyulakat értékesítik, amelyek nem felelnek meg továbbtenyésztésre. A töme­ges nyúlhústermelés a kisállatte­nyésztők dolga lesz. Ehhez vi­szont széles körű hálózatra van szükség; ennek kiépítése részben már megtörtént, de folyik a to­vábbi szervezés. Eddig hét köz­ségben 181 háztáji, illetve kis- árutermelővel kötöttek szerződést. Egy-egy kistermelő igénye szerint 8—10 anyanyúl tartását vállalja. A termelőszövetkezet a nyulak- kal együtt ketrecet is ad. Ed­dig 162 ketrecet szállítottak ki, a szerződött partnereknek. folyamatos legyen, ehhez viszont olyan tartási körülményeket kell kialakítani, ami költséges. Végeztünk egy próbaszámítást is arról, miként találja meg szá­mítását nyúltenyésztéssel a kis­termelő. Egy anyanyúl után évi 5—6 fialással 75—80 kilogramm hús értékesíthető. Ha a téli-nyári át­vételi ár középarányosát vesszük (40 forint), a bevétel egy anya után 3200 forint. Az a kistermelő, aki 10 anyanyulat tart, éves szin­A kihelyezésre kerülő új-zélandi fehérből kettő — gondozójukkal. ten 32 000 forint bevételhez jut. Ebből a költség 60 százalék körü­li, tehát a nyereség 10—12 ezer forint lehet. Megéri! Házhoz szállított táp Megéri a nyúllal foglalkozni, főként ha figyelembe vesszük, hogy tartása nem igényel sok időt, nehéz fizikai munkát. Az etetést, itatást még egy gyerek Az egyénként hat anyanyúl el­helyezésére alkalmas ketrecek gyártására a hodásziak mellék­üzemet létesítettek. A favázas, dróthálós „nyúlházak” készítésé­vel nyolc ember foglalkozik. A ketrecértékesítés a kistermelők részére igen kedvező feltételek­kel történik. Az egyébként 2750 forintot érő ketreceket úgy adják át, hogy amennyiben a termelő vállalja anyanyulanként évi 30 kilogramm nyúlhús értékesítését, négy év múltán a ketrecet jóvá­írják, tehát ingyen van. A kistermelők a tenyésznyula- kért kedvező feltételű vételárat fizetnek. Az általuk termelt nyúl kilogrammonkénti ára télen 46 forint, nyáron 33 forint. A tizen­három forintos különbözet arra ösztönöz, hogy a termelés télen is is elvégezheti. Amire nagyon kell ügyelni, az a higiénia. Közis­mert nyúlbetegség a mixomató- zis, ami szúnyogcsípéssel ter­jed. Ez ellen védőoltással védik az állományt, de célszerű a zárt, szúnyoghálós tartás. A másik be­tegség a kochcidiózis, ami a rom­lott, penészes takarmánytól ered. Ezért az etetés csakis jó minősé­gű takarmánnyal történhet. A kistermelők az abraktakar­mányt — nyúltápokat — a hodá­szi termelőszövetkezeten keresz­tül kapják. A tsz házhoz szállít­ja. Jelenleg a nyúltápot a Kör­nyei Mezőgazdasági Kombináttól hozzák, de még ez évben meg­épül a termelőszövetkezet saját keverőüzeme. Az intenzív nyúlhústermelés — a hús keresett exportcikk, jó va­luta — tehát megkezdődött a me­gyében. Hodászon nagy lendület­tel, szép és ígéretes tervekkel láttak ehhez a munkához. A mo­dellt a Környei Mezőgazdasági Komhinát szolgáltatta. Ott 1972- ben kezdtek a nyúltenyésztéssel foglalkozni. Akkor 5200 anyanyu­lat helyeztek ki kistermelőkhöz. 1980-ban már 35 ezernél tartottak. Így — ezzel a módszerrel — el­érték: a nyúlhústermelés sokszo­rosára nőtt, több ezer kistenyész­tő jutott számottevő jövedelem­hez. Seres Ernő HORGÁSZOKNAK Gyáriak a Lombikban Bemutatkozik a tiszavasvári egyesület Olyan kicsik vagyunk, hogy még egy Lombikban is elférünk — mondják néha tréfásan a ti­szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár Lombik Horgászegyesületé­nek tagjai. Kis horgásztáboruk mégis országos hírű, már koráb­ban elnyerték a kiváló egyesület címet. Gazdálkodásukról, közös munkájukról adtak számot az el­múlt vasárnapi közgyűlésükön a tiszavasvári ifjúsági ház nagy­termében. Jó halas víz Kétszázhuszonhét horgász van a Lombikban. Közöttük 53 ifjú­sági és 44 gyermek tag, ami azt jelenti, hogy a „gyári horgász- család” meghitt közösségében a fiatalok is jól érzik magukat kis paradicsomukban. Amely csak 2 és fél hektárnyi ugyan, de a sajátjuk. A község határában hú­zódó Keleti-főcsatornát átívelő híd lábánál, a Polgár felé vezető út tövében búvik meg a tó nád­bokraival, gondosan épített stég­jeivel. És most, télen is rendet, szervezettséget bizonyít. Letisztí­tott jégtükrét lékek tarkítják (mellettük az elmaradhatatlan, figyelmeztető nádkévékkel). Szel­lőzni kell a víznek, hiszen csak így őrizhetik meg veszteség nél­kül halvagyonukat, ami nem is olyan kicsi a vízterület nagysá­gához képest. Tavaly például 3 és fél mázsányi kétnyaras ponty került a tóba, az idén már négy mázsát helyeznek ki. Tervük sze­rint a majdani őszi lehalászáskor csak a 10 kilósnál nagyobbra nőtt amúrokat szedik ki — mert ezek­ből a zsinórszaggató halakból is bőven van vizükben —, és az áru­kat újabb ponty telepítésre „vált­ják”. Miután gyári horgászegyesület a Lombik, a szakszervezeti bi­zottság sem sajnálja a támogatást a szabad idejüket hasznosan töl­tői tagjaitól. Az elmúlt két évben is 15 ezer forinttal segítették gaz­dálkodásukat. A gyár ad szállító- eszközöket is, amikor kell. És Melléküzemágban készülnek a ketrecek. (Elek Emil felvételei) Versenyfelhívás a nyúltenyésztés fokozására A nyúlhús hazánk egyik fontos valutabevételi forrása. A nryúl- hústermelés egyenletesebbé tétele a jelenleg meglévő szezonális in­gadozások kiküszöbölése azonban elengedhetetlen az export nőve- léséhez. A nyúltenyésztés fokozásához fűződő népgazdasági és természe­tesen tenyésztői érdekek megkövetelik a téli időszakban is folyó munka fellendítését. E célok megvalósítása érdekében a 35 év alatti kistermelők részére nyúltenyésztés! versenyt hirdet a Környei Me­zőgazdasági Kombinát 1981. január 1. és 1981. május 31. között. A verseny feltételei: 35 év alatti életkor; 2.4 kg alsó súlyhatár nyulanként; a versenyző a Környei Mezőgazdasági Kombinátnak, a területileg illetékes partnerein keresztül adja le a nyulat. A Környei Mezőgazdasági Kombinát a nyúltartáshoz az alábbi segítséget adja partnereinek: A verseny időtartamára kilónként 46 forint felvásárlási arat ad. Kedvezményes tenyészanyag — és technológia *— vásárlási lehető­séget biztosít a hathónapos hitellel, illetve 5 éves részletfizetéssel. Ingyenes szakmai és állategészségügyi tanácsokkal, illetve táppal látja el a versenyre nevezetteket. A termeltetés az AFESZ-eken es termelőszövetkezeteken keresztül történik, ahol szakcsoportos szer­vezésben segítik a kistermelők hatékony munkáját. Értékelés: 1981. július 15-én, a leadott nyúl összesített súlya alap­ján. A fehér nyúl arányát és az elmúlt év azonos időszakában le­adott nvúlmennyiséget javító tényezőként veszik figyelembe. Díjazás: a megyei első helyezettek 1—1 összeszerelhető nyulket- recet kapnak, az országos első helyezett 6000 forint, a második 5000, a harmadik pedig 4000 forint pénzjutalomban részesül. Aki a legtöb fehér nyulat adja le, azt az operatív bizottság 1000 forint különdíjban részesíti. .... __ . . A nevezéseket az alábbi címre kell beküldeni: Mezőgazdasági Kombinát KISZ-bizottsága, Környe, 2851. A jelentkezők névre szó­lóan részletes útmutatót kapnak. Zárszámadás előtt Az áfészek segítsék a számadást és a tervezést Megyénk áfészeinek kereté­ben az elmúlt év végével 150 ser­tés-, házinyúl-, méhész-, zöld­ség-, gyümölcs-, gyógynövény-, májliba- stb. ágazató mezőgazda- sági szakcsoport működött, több, mint 14 000 taggal. Ezek jelenleg tartják év végi zárszámadó tagér­tekezleteiket. A működési sza­bályzat előírásai alapján vala­mennyi szakcsoport köteles zár­számadást készíteni. Ahhoz, hogy a zárszámadás jóváhagyása felől a szakcsoportok tagértekezletei dönthessenek, szükséges, hogy a zárszámadást előzetesen a szak­csoport felügyelő bizottsága és az ÁFÉSZ igazgatósága megvizsgál­ja, igazgatósági ülésen megtár­gyalja és annak eredményéről a szakcsoport tagértekezletét tájé­koztassa. A jogszabályokból adó­dóan az ÁFÉSZ-ek igazgatósága és szakapparátusa segítse a zár­számadás összeállítását, elemez­zék a szakcsoport működését, különösen mérlegeljék az ÁFÉSZ és a szakcsoport közötti kapcso­latot, a gazdasági, szervezeti, szakismeretbővítési téren nyúj­tott segítséget. A zárszámadást a szakcsoport tagértekezlete hagyja jóvá és jo­gosult dönteni a nyereség felosz­tásáról, a jogszabályban, illetve a szakcsoport működési szabály­zatában meghatározott keretek között. A szakcsoportnak el kell készítenie az 1981. évi tervet az ÁFÉSZ segítsége mellett, melyet úgyszintén a zárszámadó tagérte­kezlet hagy jóvá. Ajánlatos, hogy a terv a következő főbb témakö­röket foglalja magába: A szakcsoport konkrét gazdasá gi célkitűzéseit az 1981. évre, ide értve az állóeszközök, felszerelé­sek, berendezések bővítését, azok pénzügyi szükségletét és fedeze­tét, a tagsági hozzájárulás mérté­két, a közös vagyon gyarapodá­sát, a taglétszám növelését, a tagsági termelés segítését. A közös értékesítés mennyisé­gének és értékének növelése, az ezzel kapcsolatos szervezési, szer­ződéskötési teendők, a fajtiszta törzsállományok kialakítása, a szaporítóanyagok, facsemeték, vetőmagvak beszerzése, a szakis­meretek bővítése, a tapasztalat- cserék, esetleg önálló kiállítások szervezése, mintakertek, udvarok kialakítása, az ÁFÉSZ és a szak­csoportok jó együttműködése — mind a tervbe tartozik. Az ÁFÉSZ-ek igazgatóságai és szakapparátusai különös gon­dossággal és figyelemmel segít­sék továbbra is a szakcsoportok szervezeti és gazdálkodási tevé­kenységét. Nagyobb gondot kell fordítani a szakcsoportok mun­kájának értékelése során a kép­zett közös vagyonnak, a tagsági termelés szolgálatába állítására, a pénzügyi fegyelem jobb meg­szilárdítására, az intéző és felügyelő bizottság hatékonyabb munkájának segítésére, a zár­számadó tagértekezlet szöveges beszámolói és a meghatározandó határozatok elkészítésére. Mikulás András MÉSZÖV segítő munkáskézben sincs hi­ány. Vasárnapi közgyűlésükön is, amikor a nádvágás került szóba, a társadalmi munkára jelentke­zőknek csak a felét tudták mun­kára beosztani. De ugyanígy volt nyáron Is, mikor a horgásztanya udvarát kellett betonozni, vagy más környezetszépítő dolog ke­rült sorra. Brigádok a tanyán A gyári szocialista brigádok sem maradnak ki, akár terepren­dezésről, akár faültetésről, akár téli lékelésről van szó. Hiszen a nem horgászok is sűrűn vendégei a horgásztanyának, számos bri­gádösszejövetel zajlik pihenőidő­ben a szép környezetű kis hor­gászparadicsomban, ahol mindig van bográcsbavaló. Mi több: még a testvérgyári kapcsolatok is könnyebben szövődnek. Leg­utóbb például a Chinoin-gyár horgászegyesületét látták vendé­gül, azok pedig a Velencei-tó partján levő horgásztanyájukra hívták meg a tiszavasváriakat. A Lombik horgászai elmondhat­ják magukról: olyan gazdagok, hogy két horgásztanyájuk is van. De egyelőre emiatt csak az „egyik szemük nevet”. Régi ta­nyájukat ugyanis „még Kisköre előtt” építették. Azóta van már kiskörei tározó. Tiszalökig emel­kedett a vízszint — és a Ke­leti-főcsatorna szintje is. És ami jó a horgászat, a halgazdálkodás szempontjából (nyugati tőszom­szédjuk a csatorna, elősegíti a tó vízcseréjét és horgászlehetőséget is ad), nem használt a régi ta­nyának. Ezért most másik tanyát kaptak a nagyközségi tanácstól. Verseny támaszpont A Lombik amolyan „kicsi a bors, de erős”. Jó bázisa az egész megye horgászmozgalmának is — főképp a versenysport szem­pontjából. Nem csak a megyei versenycsapat edzései zajlanak le itt, de más egyesületek verse­nyeinek. sőt a megyei verseny nek is helyet adnak. Vasárnapi közgyűlésükön tervezgetve már a horgásztó további bővítése is szó­ba került. Segít majd a gyár, se­gítenek az önkéntes társadalmi munkások — és nem kis részben garancia a megválasztott új veze­tőség is, amelynek elnöke H. Ko- váts László vegyész — „civilben” környezetvédelmi szakmérnök. A közgyűlésen felvetődő kisebb gondok közül a legnagyobb, a „legfájdalmasabb” az úgynevezett tiszai területi engedély áremelé­se, amely bizony meggondolásra készteti majd az ottani horgászo­kat is: átüljenek-e horgászni időnként a néhány lépésnyire fo­lyó Keleti-főcsatorna partjára — plusz 400 forintért, (sigér) ★ A nyíregyházitól a többi vidéki horgászközgyűlésig mindenütt egyöntetű felzúdulással fogadták azt a bejelentést, hogy a Fehér- gyarmati Halászati Szövetkezet a tavalyi 120-ról 250-re, a nyíregy­házi Alkotmány Htsz pedig 200- ról 400 forintra emelte fel a ti­szai területi engedélyek árát. Ál­talános vélemény szerint az ilyen mérvű emelés egyáltalán nem áll arányban a halárak növekedésé­vel, de főként nem a szövetkeze­tek halasításának szegényes vol­tával. De ez már egy következő téma. (A szerk.) Téli halmentés Kevés már az olyan hor­gász, aki úgy gondolja, hogy egy évben egyszer megjele­nik egyesületében, kifizeti a szükséges engedélyek árát — aztán más semmit sem téve követelheti az egyesületi ve­zetőktől az ő gazdag zsákmá­nyát. A választott vezetők — valamennyien társadalmi munkásai e mozgalomnak — rendben el is végzik a maguk dolgát a telepítésre szánt ha­lak beszerzésével, kihelyezé­sével, satöbbi. De a vizek, a halak, a környezet védelme — éppen a jó fogás, a gazdag zsákmány érdekében — már valamennyi horgász tenni­valója.' Évről évre felvetődik példá­ul a nyíregyházi sporthor- gászgyűléseken a városban le­vő bujtosi tavak (most már egybekötött tó) halszegénysé­ge. A Bujtos horgászvízzé té­teléről később szót ejtünk majd. De valamire most em­lékeztetni kell ám a régi buj­tosi horgászokat. Az ötvenes évek elején történt katasztró­fa, amely a hihetetlenül hah bő vízből egyetlen kemény té­len haldögtemetőt csinált. Ép­pen azért, mert a vészjelzések dacára vajmi kevés horgász ment lékelni, hogy szellőzzön az oxigénhiányos víz, meg­meneküljenek a halak. In­kább éjszakánként jelentek meg néhányan baltával, szák­kal és zsákokkal, hogy a vá­gott lékekre gyűlő „bódult” halak százait kiszákolva az éj leple alatt hazahordják. És hány példát lehetne még el­mondani arról a télről! A ti- szadobi holtágak Lúcig terje­dő rendszerének halpusztulá­sáról, a bárányszegi haleldo- rádó semmivé válásáról, de akár a tiszadadaiak tavalyi pórul járásáról. A vizek élővilágáról nem kell most beszélni, hiszen minden horgász többet tud (?!) erről, mint egy-egy biológiatanár. Mégsem árt is­mét figyelmeztetni: a kemény tél a befagyott, hóval borított vizeken a napfényhiánnyal, az oxigénszegénységgel nagy veszélyt jelent a halállo­mányra. Ezért is hívta fel Páskándy János, a MOHOSZ osztályvezetője körlevélben az ország valamennyi egyesüle­tének figyelmét a téli halvé­delemre. Most, januárban érkeztünk el a legveszélyesebb időszak­hoz. A hó letisztítása, a léke­lés, a lékek nyitvatartása el­engedhetetlen. És ha a lékek­nél vízirovarok, „pipáló” ha­lak jelennek meg — veszélyt, oxigénhiányt jeleznek. Segíl ilyenkor egy állványra sze­relt csónakmotor járatása a lékekben, vagy vízszivattyú­zás az egyik lékből a másik­ba — a vizek szellőztetése. A saját vízzel nem rendel­kező egyesületek is fordulhat­nak segítségért akár a kör­nyező mezőgazdasági üzemek­hez, akár a vízügyi igazgató­sághoz. Megegyezéses költség- térítéssel a télen üzemen kí­vüli öntözőberendezések is se­gíthetnek a szellőztetésben, a Ahol a halpusztulás már el­kerülhetetlennek látszik, a megyei halászati felügyelő se­gítségével á legközelebbi ha­lászati üzem (htsz) részes ha­lászattal segítheti az érték megmentését. Sem a jövő horgászzsák­mány, sem a népgazdasági érdek nem enged meg most semmilyen érdektelen tétlen­séget! (pj.) Levelek Levelekről Kié a százhektáros víztározó? örvendetes, hogy megjelenő első horgászrovatunkat számos le­vél üdvözölte, de mindjárt gondokat, panaszokat is felvetettek. Egyetlen dolgot kiemelve Kricsfalussy Béla baktalórántházi hor­gásztársunk leveléből: „A leveleki halastón csak az ottani egyesület tagjai és egyes ki­vételes sporttársak horgászhatnak. Napijegyet egyáltalán nem árul­nak. Ha véletlenül arra vetődik egy vándorhorgász, annak tabu ez a vízterület. Szeretném tudni — több horgásztársam nevében is —, hogy jogos-e a leveleki egyesületnek ez az eljárása?” Tekintettel arra, hogy több levélíró is felvetette és jó néhány egyesületi közgyűlés felszólalói is szóvá tették a „leveleki tabu”-t, szóljunk hát róla. A százhektáros leveleki víztározó valóban szép víz, horgászt csábító, legendás amúr- és pontyzsákmányokról is sűrűn szólt a fáma. Mégis meg keli mondani őszintén: kizárólag a levelekiek dolga, hogy a vizen horgászok számát eldöntse. Természetesen a vízben lévő halmennyiség és a horgászlétszám helyes arányában. A tározó népgazdasági hasznáról (belvízmentesítés, biztonsági tá­rozás, öntözés stb.) most ne essék szó. Állami költségvetésből épült — és hogy éppen a leveleki tsz területén, az az ő szerencséjük, de gondjuk is egyben. A vizen a termelőszövetkezet (és nem a hor­gászegyesület) folytat halgazdálkodást, kapcsolatai a gyomai Vi­harsarok Htsz-szel vannak. A vízre horgászegyesületet saját tsz-tag- jaiból alapított. A jelenlegi száz felnőtt és 22 ifi horgászból kb. 60 fő termelőszövetkezeti tag. És az már a leveleki tsz „szabadidő-po­litikája”, hogy a saját tagjainak szórakoztató pihenéséről gondos­kodjék elsősorban. A nem tsz-tag horgászok közül többen csak hosszas várakozás után, vagy éppen ajánlásokkal kerültek be az egyesületbe. (Amit a rossznyelvek mondanak, hogy a leveleki tsz egyes neki tett szolgálatokat egy-két láda alma helyett mondjuk horgász-tiszteletjegyekkel honorál — ez is a tsz dolga, habár ennek etikájáról beszélgetni lehetne.) Kétségtelen tény: a vizet a termelőszövetkezet halasítja, a MO­HOSZ — éppen a levelekiek „zárkózottsága” miatt a tsz egyesüle­tének semmiféle halasítási támogatást nem ad. Tehát a halgazdál­kodás és a horgászattal kapcsolatos döntések dolga a tsz vezetősé­géé. Egyébként: a tározó kb. nyolc kilométeres partjából mindösz- szesen másfél kiloínéter horgászható — éppen a vízügyi tilalmak, a töltésvédelem miatt. A tó közepén lévő szigetre tartó csónakok lát­tán se háborogjanak a horgászok, mert a sziget a szövetkezet zárt (vizel körülzárt?) területe. Ám még azzal is lohasszuk le a leveleki tározóra vágyakozók kedvét, hogy jelenleg nem irigylésre méltó a leveleki halhelyzet. Azt mondják, hogy biztosan fogott az irigykedő kívülálló horgászok átka — de inkább a tavalyi szeszélyes időjárásra fogható: sok hal „elszökött” a tóból a megemelkedett vízszint és az alsó zsilip „rossz viszonya” miatt és áttelepült Székelybe, az ottani tározóba (ahol a tsz vezetői már szívesebben látják a vendéghorgászokat, mint a levelekiek). De lehet, hogy majd egyszer a levelekiek is meggondolják magukat..... (p)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom