Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-28 / 23. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 28. Al^S FEHÉRGYARMATON A Május 14. téri általános iskolában működik a testnevelés tagozat. Az utánpótlás az óvodákból érkezik. A legügyesebbek Abri Gábor testnevelő irányításával készülnek a tagozatra. Hatvan nagycsoportossal foglalkoznak az iskolában. Családok w É letünk kis közösségekben zajlik. Nézzük a város bármely vállalatát, intézményét, hamar kiderül: mindig egy-egy kisebb kollektíva az, amely jól látható képet, áttekinthető méreteket mutat. A szocialista brigádok, egy-egy üzlet eladói közössége, egy kórházi osztály vagy éppen egy tantestület munkája, élete, öröme, gondja sokkal megfoghatóbb, mint a nagy tág, s többnyire az általánosságokba vesző összegzés. Ezért is született az a terv, mely erre az esztendőre azt irányozza elő: ám lássuk városunkat éppen e kisebb kollektívák tükrében. Szóljon a család arról, ami öröme, problémája. Adjon képet a bejáró gondjáról az, aki naponta utazik, s csak nappal városlakó. Emberi vélemények, saját tapasztalatok összegződnek így majd egésszé, s folyamatosan kibontakozik az olvasók előtt az immáron nem személytelen település. Hogy mindez mire jó? Sok mindenre. Először is a személyes töltésű vélemények kendözetlensége sokat segíthet abban, ahogy ismertebbé -váljék • -az; ialakúié, , városban • mindaz, ami foglalkoztatja lakóit. Mind a jó és mind a rossz közvetlenül, minden beiktatott s esetleg szépítő csatorna révén válik, ha kell vitaalappá, ha kell intézkedés serkentőjévé. Ne tagadjuk, ez a módszer ahhoz is hozzásegít, hogy mind többen váljanak ismertté a városban. Olyan emberek, akik munkájukkal, életükkel, magatartásukkal, közösségi érzésükkel érdemesek a közbecsülés- re, a figyelemre. Magyarán : ismerkedjünk, s őrizzük mindazt a jót. amit az ismerősi kapcsolat jelenthet: a tiszteletet, a kölcsönös megbecsülést, a beszélőviszonyt, a barátságot. ■■ Ö römmel fogadjuk, ha olvasóink időnként javasolnak olyan közösségeket, melyek érdemesek arra, hogy a közvélemény szerepében jelenjenek meg, s véleményük talán pél- da is legyen. Szívesen adunk helyet közösségek okos gondolatának, a nagy közösséget, a várost szolgáló ötleteknek. Csali így együtt szerkesztve és együtt írva, mondhatók családi körben mutatkozhat be a város a maga valóságában. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Egyéves, de sikeres! Látogatóban Nagyéknál Faluról — városba A Metripond technikusának családja kétszobás lakásban lakik. Felesége, Nagyné Hadi Ibolya mechanikai műszerész, most gyesen van. Károly, Zsolt és Szabolcs a három fiú. Szabolcs a legkisebb, 16 hónapos, de már égedelem. — Ami azt illeti, így ötünknek már nem túl nagy a lakás — mondja Nagy Károly. — Mindazonáltal igencsak kényelmes — folytatja a felesége. — Ezt igazán csak egy asszony érzi. ,J,n — Faluról költöztünk ide — így a férj —, a feleségem Fülesdről, jómagam pedig Szatmárcsekéről. Albérlet után, meg a falusi élet után kicsit furcsa volt a kezdet. — A jót viszont hamar megszokni — magyarázza Ibolya asszony. — Itt a víz a lakásban, könnyebb is ezt rendben tartani, mint egy nagy portát, a közelben van a bölcsődétől az iskoláig minden, boltok, s városközpont egy ugrás ide. — Mi még jó áron jutottunk ehhez az QTP-lakáshoz 74-ben, 159 ezerért vettünk. — Mondom is a gyerekeknek — vág közbe az időközben megérkezett nagymama, Hadi néni —, sose hasonlít- gassák ezt a faluhoz, ezerszer jobb itt. Nosztalgia? Belekapaszkodom ebbe a „hasonlítgassák”-ba. Van oka? Szoktak hasonlítgatni? — Karcsinak néha szűk a hely — mondja az asszonyka. — Nem csak erről van szó. Az ember a szabad idejével néha nem tud mit kezdeni. Egy kis kert, vagy egy udvar mégiscsak kínál elfoglaltságot. Nem csak anyagi oka van ennek — bár ez se mellékes —, inkább a mozgás, a tevékenység hiánya. — Pár hónapja van autónk, A Fehérgyarmati vegyes karnak a Május 14. téri iskola ad otthont. Itt tartja próbáit a hetvenfős kórus, melyben megtalálhatjuk a pedagógust éppúgy, mint a gyári fiatalt, a környék községében élőt és a más tősgyökeres városit. Avatott mester, Tarczai Zoltán főiskolai tanár vezényli a dalosokat, akik irányításával már nem egy siker részesei voltak. A fehérgyarmatiak a megye más területén működő énekkarokkal is jó kapcsolatban vannak. Ennek jegyében kerül sor a jövő hétfőn, február másodikén arra a hangversenyre, amit a vásárosnaményiakkal közösen rendeznek a lakótelepi iskola aulájában. A szép zenei eseménynek ígérkező koncerten a Széchenyi úti általános iskola énekkara is pódiumra lép, A hétfői koncert jó felkészülési lehetőség is egy másik februári eseményre. Nyolcadikén, vagyis egy vasárnapi napon a fehérgyarmati énekkar Budapesten szerepel. A Hadtörténeti Múzeumban adnak műsort, az immár hagyományos múzeumi koncertsorozat keretében. A szereplés mind a gyarmatiak, mind a megyei kórusmozgalom nagy sikere. A város és a környék.ellátásának javítására épült meg Fehérgyarmaton az ÁFÉSZ központi ABC-áruháza. A lakótelep közelében, a buszmegálló tőszomszédságában lévő kereskedelmi központ minden várakozást felülmúló forgalmat ért el, ezzel is bizonyítja létjogosultságát. Egy évre 80 milliós forgalmat terveztek. Sokan voltak a kétkedők, de hamarosan kiderült: az 57 bolti dolgozó az ellátás jó szervezésével, a bő áruválasztékkal és a korszerű kereskedéssel megnyerte a vevőket, s könnyedén teljesítette kötelességét. Különösen nagy rohamokat álltak ki decemberben, amikor a havi forgalom túlhaladta a 10 milliót. Az elmúlt esztendő sok jő tapasztalatot hozott. Ezek között is kiemelkedik az, hogy a kishatármenti árucsere jó és hasznos. Ilyen és hasonló kereskedelmi intézkedésekkel fáradoznak azon, hogy a város és a járás lakói elégedettek legyenek az ABC munkájával. Szokni az újat — Amikor ideköltöztünk — emlékezik Nagy Károly —, sok minden tűnt újnak. Tizenegy család egy lépcsőházban; lényegében ismeretlen emberek nagyon közel egymáshoz. Fel kellett osztani, ki mikor takarítja a közös helyiségeket. Mások voltak a zajok, szűkebb a tér. Bizony, akkoriban volt bennünk vágy a kertes családi ház után, jobban mint most. — Aztán kiderült, hogy mindenre van megoldás. Jobbára egykorúak vagyunk itt, sokan mások is beköltözők, mint mi. így aztán a kapcsolatok jók és emberiek — mondja gondolkodóan Ibolya asszony. — Ha tavasszal vagy nyáron jár erre, még a lócát is megtalálja a házak előtt. Kiülünk, beszélgetünk, éppúgy mint falun — zárja a gondolatot Nagy Károly. — Talán ezért is megy elég jól itt a társadalmi munka. Persze, itt is van, aki nézi, de ebben a házban ez végképp nem jellemző. A kis rózsát közösen ápoljuk, együtt csináltuk a homokozót a gyermekeknek, ha kellett, az óvodaépítésbe is besegítettünk — folytatja a ház asszonya. Városi gondok Nagyéknál, s bizonyára másnál is a Május 14. téren egyre-másra szóba kerülnek a gondok is. Tipikusan városi problémák. Szó esik arról, hogy központi fűtés kellene. így bonyolult, drága, s szerintünk is korszerűtlen. Sok vita dúl garázsügyben is, mert ami van drága, ami olcsóbb lenne, az nem építhető. Panaszkodnak a parkolásra, s vágynak a több, szebb, díszesebb zöldfelületre. Kutatják, milyen lehetősége volna a közeli strand bővítésének, s latolgatják, lesz-e fedett fürdő, ahol télen is lehet úszni, ahol tanulhatnának a gyerekek is. — Nézze, mindez nem elégedetlenség — világosít fel Nagy Károly. — De hát városlakók lettünk, s érezzük, miben milyen lehetőség van. Igényeinket a jelenlegi helyzet és ez a lehetőség szabja meg. — Igaz, Gyarmat kisváros — mondja Nagyné —, de itt a lakótelepen az ellátástól az oktatásig minden olyan, mint egy nagyobb helyen. Közel a városközpont, kéznyújtásnyi- ra minden gyermekintézmény. A jót könnyen megszoktuk, s persze, hogy vágyunk a még jobbra. Beszélgetünk, isszuk a jó forró feketét. Nagyék otthonos lakásában mindenfelé kézimunka, egy szorgos háziasszony keze munkája. Közben innen-onnan beszűrődnek a lakótelep jellegzetes zajai, zörejei. Űjféle muzsika, ami Karcsinak, Zsoltinak és Szabolcsnak . már természetes. Segíteni a jót — Tudja — mondja a házigazda —, mi elégedett emberek vagyunk. Olyan sok minden történt már jó ebben a városban, hogy ez derűlátóvá tesz minket is. De van itt még valami jó. A város üzemei, intézményei mind bekapcsolódnak abba, hogy gyorsabb legyen a fejlődés. Ki pénzzel, ki munkával, mások mindkettővel. Kicsit úgy is mondhatnánk: együtt építjük Fehérgyarmatot — magunknak. A két nagyobb srác óvodában, Szabolcs köztünk serte- pertél, s közben vidáman majszolja a csokoládét. A nagymama a röka sarkán ülve, láthatóan élvezettel hallgatja, hová jutottak a lányá- ék. Körben a házakban már kétezren élnek, hasonló körülmények között. Mai, új városlakók, új honfoglalók, a jövő Fehérgyarmat építői. ezzel szoktunk hazamenni a szülőkhöz — veszi át a szót Nagyné. — Segíteni megyünk, meg hozunk is valamit a háztartásba. Kell, mert bizony drága az élet. — És tudja mi az érdekes? — kérdez rá a nagymama. — Az, hogy az unokák számára a falu érdekesség. A boci, a kakas, az udvar, általában a jószág korántsem olyan természetes, mint a mi gyermekeinknek volt. — Igen — így Nagy —, ők már beleszülettek a városba, nekik már nem lesz gond, ami nekünk az. — Nem arról van szó, hogy elcserélnénk a lakást másra csak azért, hogy kertje legyen — magyarázza az asszonyka. — A kényelmet már nem adnánk fel. Ha valami mégis arra késztetne, hogy építsünk, az csak a helyszűke lenne. A gyerekek nőnek ... Lakótelep. Külleme éppolyan, mint másutt, talán csak a négy emelet, mint felső határ jelent nyugtató, emberi arányokat. Utak, kuszán parkoló autók, napközben kihalt csendesség, pár gyermekgondozásin levő mama, aki kicsinyét napoztatja a kocsiban. Pont úgy, mint bármely város lakótelepén. Keresem a kilences számot, oda vagyok hivatalos Nagy Károlyékhoz. MÁJUS 14. TÉR 9. FÖLDSZINT 1. fl vegyes kar koncertsorozata