Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám

1981. január 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szakmunkásképzési alap A szabolcsi szakmun­kástanulóknak egy­ötöde, csaknem ezer- ötszáz lány és fiú a megye ipari szövetkezeteiben sajá­títja el a szakmai, gyakor­lati ismereteket. Igen nagy felelősséget ró ez az adott szövetkezetekre, s rögtön le­szögezhetjük, túlnyomó többségük igyekszik megfe­lelni a követelményeknek. Mint a KISZÖV nemrég megtartott elnökségi ülésén elhangzott: Szabolcs-Szat­már 39 ipari szövetkezete közül harminchatban fog­lalkoznak a szakmunkásta­nulók gyakorlati képzésé­vel, ami összesen 38 szak­mára terjed ki. Megfelelő a szabó-, fodrász-, fényké­pész-, autószerelő-, rádió­szerelő- és lakatostanulók száma, alacsony viszont a vasbetonszerelő-, kárpitos-, műkőkészítő-, bádogos-, ács- és hegesztőtanulók ará­nya. A következő évek fel­adata ezen változtatni; az első lépéseket már megtet­ték az üzemek, ezt bizo­nyítja például az is, hogy egyes építőipari szakmák­ban az utánpótlás biztosítá­sa érdekében társadalmi ösztöndíjat kapnak a fia­talok. Általános már az is, hogy a végzős tanulókat az utol­só félévben szakmunkás- bérben foglalkoztatják, s ennek 90 százalékát kap­ják meg. A jogszabályok­ban előírtak szerint a köze­pesnél jobb tanulmányi eredményt elérő fiatalokat lehet így foglalkoztatni, de gond, hogy az utóbbi idő­ben a szövetkezetek bér­gazdálkodási lehetőségei erősen behatárolják a tel­jesítményben dolgozó tanu­lók létszámát. Az sem va­lami dicséretes dolog, hogy néhány szövetkezetben a szakmunkástanulók telje­sítményét nem tartják kü­lön számon, így az őket megillető munkadíjat a brigádokon belül számol­ják el. A KISZÖV a szövetke­zetekkel együtt fontos fel­adatának tekinti a szak­munkásképzés színvonalá­nak emelését, s ennek — a meglévő anyagi lehetősége­ken belül — igyekszik is eleget tenni. A szakmun­kásképzési alapból például 1977—1980 között hat szö­vetkezet kapott jelentős összeget az oktatás színvo­nalának emelésére. A nyír­egyházi Elekterfém például 900 ezer forintot kapott tanműhely építésére, míg a szintén Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet 2,5 millió forinttal részesült a közös kasszából hasonló célra. Több mint 1,5 millió forintot kapott tanműhely építésére a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet, valamint a Nyírség Ruhá­zati Szövetkezet, 1,2 milliót a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari, 400 ezret pedig a Rakamazi Fa- és Fémipari Szövetkezet. A z alapból a múlt év­ben három szabolcsi szövetkezet részesült. A nyíregyházi Tempó két­milliót kapott egy autósze­relő-tanműhely építésére, míg a Fehérgyarmati Ru­haipari Szövetkezetei 1,5 millióval, a Nagykállói Tex­tilruházati Szövetkezetét pedig 150 ezer forinttal se­gítették az alapból. E tan­műhelyek a tervek szerint még az idén elkészülnek. Balogh Géza Vesz, elad, segít Milliárdos A Szamos menti Állami Gazdaság mátészalkai hűtőtárolójában még 1100 tonna alma vár feldolgozásra. A válogatást a Roda gépsor segíti. (Elek Emil felv.) ÉRPATAKON: KÖZEPES Az új tanterv vizsgája Múlt évi eredménye alap­ján, az ország hasonló 17 társulása közt jelenleg első helyen áll a szabolcs-szatmá- ri mezőgazdasági szövetkeze­tek értékesítő, beszerző és szolgáltató közös vállalat, a TSZKER nyíregyházi terüle­ti központja. A vállalatnak kettő kivételével a megyében minden tsz tagja. Múlt évi forgalmazási tervét a TSZ­KER területi központja az előirányzott 645 millióval szemben 905 millió forintra teljesítette. A legtöbb értékesítés a táj­egységnek megfelelően — a tsz-ek megbízásából — gyü­mölcs- és zöldségfélékből volt. A múlt év kritikus idő­járása ellenére jelentős érté­kű termést és terméket szál­lítottak külföldre. Az alma­export 4400 vagon volt, de exportra küldött 60 vagon paradicsomot, 29 vagon kör­tét, 26 vagon szilvát. Bővült a tőkés export fa támoszlopok és szerszámnyelek szállításá­val Nyugat-Németországba és Ausztriába. Megnövekedett a szabolcs- szatmárji TSZKER göngyöleg­forgalmazása; nagy segítsé­get jelent a tag tsz-eknek a különböző gépjárművek vál­lalati beszerzése. Így jutott több szövetkezeti gazdaság a múlt évben autóbuszhoz, dol­gozói gyorsabb szállítására. Jól járnak a termelőszövet­kezetek hízó állatalapanya­guk beszerzésében vagy ép­pen eladásában a vállalat közreműködésével. A közös vállalat idei terve közelíti a milliárd értékű for­galmat. TSZKER Bővíteni tervezi tevékeny­ségét a közös vállalat. Üj lesz a növényvédő szerek beszer­zésében történő közreműkö­dés. Kiegészítő üzemágat lé­tesíteni akaró gazdaságoknak is segít megfelelő partner­vállalatok megkeresésében; már is több tsz-szel van ilyen kapcsolat. — Rá támadtak a testne­velő tanárra — eleveníti fel a nemrég történt, hátborzon­gató esetet Szabó Barnabás, az érpataki iskola igazgatója. — Két szülő nekiment, mert azt követelte a hetedik osz­tályban, hogy a lányok is tor­namezre vetkőzzenek. Csak a tanár ügyességén múlott, hogy a támadás nem veze­tett tragédiához... Ezzel a példával érzékelte­ti az' igazgató, hogy ezernyi kerékkötője van a tartalmas oktató-nevelő munkának. A legnagyobb visszahúzó erő pedig az, hogy 292 tanulójuk közül 32 veszélyeztetett, 38 hátrányos helyzetű. Többnek állami gondozásban volna he­lye, egy másik csoportnak korrekciós osztályban, vagy kisegítő iskolában. Van olyan gyerek, aki ebben a tanév­ben egyetlen napot sem volt iskolában, többen rendszere­sen hiányoznak, ha hideg van azért, ha meleg van azért nem jönnek. — Iskolánk tanulóinak egynegyedét jelenti ez a lét­szám — folytatja az igazga­tó. — És cipeljük őket ma­gunkkal. Erre az alapra kell nekünk az új tantervet fel­építeni ... Egyéb alaptényezőket te­kintve nincs panaszra okuk: az osztályok létszáma a vá­rosi iskolákéhoz viszonyítva szinte ideális: 20—30 között van, ritka a harmincon felü­li. A rajz kivételével minden tantárgyat szaktanár ad elő. Csak délelőtt tanítanak, át­tértek az egy műszakos ok­tatásra. Bőven van hely a napköziben, két csoport mű­ködik, a harmadikra nem volt elég jelentkező. # Veszélyeztetett, hátrányos helyzetű # A halmaz és az egyszeregy # Sok segéd­anyag kellene # Túl sokat markol? — Talán a legtöbbet a matematikát emlegetik — mondja Gulyás Miklósné ma­tematika—fizika szakos ta­nár. Dicsérik, vagy szidják. Különösebb problémájuk nincs a gyerekeknek, hacsak az nem, hogy az alapművele­teket rendszeresen gyakorol­ni kell. Mondják: megtanul­ja a gyerek a halmazokat, az egyenleteket, de nem tudja az egyszeregyet. Valóban nincs idő, de mégis muszáj rá szakítani. Én minden óra elején adok öt-tíz percet „szorzótáblázni”, meg hason­lókra, mert azt nem mondha­tom, hogy otthon gyakorolja­nak ... Juhász Tiborné matemati­ka—kémia szakos tanár oszt­ja ezt a véleményt, bár neki a kémiával sokkal több a gondja. — Szemléltetés nélkül ez a tárgy nem létezik. Olyan ko­moly kísérleteket kellene vé­gezni, ami rendes felszerelést, szinte laboratóriumi körül­ményeket igényelne. Sajnos, elég veszélyes is némelyik, mindig aggódom, ki fogja be- szivni a gázokat? És mégis csinálni kell, mert ezek a gyerekek is akarnak tovább tanulni... Ehhez csatlakozik Szabó Lászlóné, amikor arról beszél, hogyan „vizsgázik” az új tör­ténelem? — Lexikonokra, kéziköny­vekre, sok-sok segédanyagra volna szükség, többnyire drá­ga könyvekre, amit a házi­könyvtárakba nem vesznek meg, nem is kérhetjük, de mozdulni nem tudunk nélkü­lük. Helyesírásunkból 1 da­rab van az egész iskolának. És mégis: állandóan azt vág­ják a fejünkhöz, hogy az ál­talános iskola nem alapozza meg a műveltséget, ilyen­olyan hiányossággal kerülnek ki a gyerekek. Amellett még megjegyezném: túl soknak tartom az ötödikes történel­met. — Nekem tetszik az új ma­gyar tanterv — teszi hozzá Ladik Jánosné. — Végre fel­hagytunk a berágásos bema- golásos módszerrel, felfedez­tük, hogy a lexikonnak a polcon a helye, nem a gyerek fejében. Az új tanterv az ér­telemre apellál, sokkal élet­szerűbb, közelebb áll a gya­korlati élethez. Az alsó tagozat új tanterve legelőször a napköziben „vizsgázik”. A napközis neve­lő azonnal leméri: mire volt elegendő a 45 perc, mi ma­radt ki, mivel van a legtöbb baj. — Megértem már vagy öt tantervi reformot — mondja Revák Sándor napközis neve­lő. — Erről a legújabbról az a véleményem, hogy túl sokat markolt. Nincs idő elmélyül­ni, az alapismereteket gyako­rolni. A tankönyvek többsé­ge túl száraz, tudományos, a gyerek nem képes a saját sza­vaival visszaadni. És a nap­köziben sem tanulhatunk többet 1—másfél óránál. Mert játszani is kell, aztán művészeti foglalkozásokat tartunk, itt kell köszönni, vi­selkedni megtanítani a gye­rekeket. Csak egy tantestületen be­lül is hányféle vélemény. Van, akinek nagyon tetszik, van aki a gyerekeket félti a megterheléstől, van, aki sze­rint a pedagógusok a sötét­ben tapogatóznak, magukra hagyatva. Osztályzatot csak a gyerekek kapnak, de vizs­gázik minden pedagógus, sőt gyakran otthon a szülő is. Meg a tanterv, amelynek az érpataki nevelők véleményét összesítve egyelőre nem ad­hatunk jobbat: közepesnél. Baraksó Erzsébet Nyugodt évkezdés ■■■■■■■■■ „VAN ELEGENDŐ RENDELÉS, megérkeztek a gyártáshoz szükséges anyagok, semmi sem gá­tolja a folyamatos mun­kát” — több üzemben hal­lani ezt a megáUapítást, amikor az év indításáról kérdezünk. Mindez termé­szetesnek tűnik, hiszen csak a naptárban váltot­tunk évet, a termelőmun­kában egyik napnak a má­sikat kell követnie. Csak­hogy elég visszagondolni egy évvel korábbra, ami­kor ugyanerre a kérdésre elég bizonytalan válaszok születtek a megyében. Több helyen nem ismerték a nyersanyagok új árait, másutt nem volt biztos a kereskedelem a rendelé­seknél, így az első hóna­pokban csökkentett ütem­mel indultak, visszafogot­tabb volt a gazdasági élet. A nyugodt évkezdésnek szívből örülünk, hiszen azt mutatja, hogy a sza­bolcsi termékekre szükség van az országban és a ha­táron túl egyaránt. A je­lentősége pedig abban is túlmutat, hogy nem csak új esztendőnek, hanem egy új ötéves tervnek a küszöbére érkeztünk, ami­kor további erőfeszítések­re van szükség. A gazda­sági szabályozók múlt évi kiadásával olyan külső körülményeket teremtet­tek minden üzemben, amely lehetővé tette a ter­vezést, az átgondolt mun­kát. Az új év a folyamatos megújulást is hozza. A MEZÖGÉP-nél például ismét új gyártmányokkal bővül a termékskála, a korábban tőkés piacra nem termelő vállalat egy­re nagyobb üzleteket köt. A vásárosnaményi for­gácslapgyárban az egyik gépsor felújításával sze­retnének több alapanyagot adni a bútoriparnak. A gu­migyárban a mezőgazda- sági abroncsok jó export­jáért kell megküzdeni. Mindezek kiragadott pél­dák, amelyek arra mutat­nak, hogy a műszakiak nem elégszenek meg a ko­rábban elért szinttel, ha­nem többet szeretnének elérni. Az alkotó kezdeménye­zésnek tág lehetősége van minden üzemben. Nem biztos, hogy elsősorban beruházásokkal lehet jó eredményeket elérni — a szűkös anyagi lehetőségek úgyis gátolják a nagyobb arányú beruházásokat —, azonban a meglévő tarta­lékok feltárásával meg­újulhat a termékszerkezet, ezáltal gazdaságosabb le­het a vállalat működése. EZEKBEN A HETEK­BEN már kissé nagyobb távlatokban is gondolkod­nak az üzemi vezetők. Fo­lyik az ötéves vállalati tervek előkészítése. Az alap a mostani, jól induló termelés. A cél pedig az, hogy a távlatokban is nyugodt — de nem elké- nyelmesedett — munká­val tegyünk eleget a" kö­vetelményeknek. L. B. (a. b.) ..........- "" 1 " . . ■ I I;» Nyári szánkó , ................................................................ E gyik délután, hóna alatt csigaorrú korcsolyára emlékeztető idomacél­lal hazafelé baktatott. Vízipipa? Gyeplabdaütő? Másnap megint találkoz­tunk. Ö ugyanolyan vörös idommal hóna alatt. Az idegen a szánkóépítési kényszernek gyermekei és felesége unszolására a békes­ség kedvéért engedett. Másnap reggel kö­rülnézett a műhelyben. Lelt is megfelelő anyagot, mintha egyenesen szánkótalpnak gyártották volna. Ebédidőben méretre vág­ta. Délután, egy üres félórában a hajtógé­pen megívelte a vasakat, hogy aztán azna­pi munkája végeztével gépe alatt rejtse el. Másnap a két kereszttartó vas hegesztése következett. Harmadnap a felületkezelés­sel is elkészült. Emberünk megtartotta a technológiai sorrendet! Negyednap festett, ötödnap száradt a festés, hatodnap — mi­lyen szerencse, hogy nem szabad szomba­tos hét volt —, a festést ismételte. „Ha már csinálom, hát tartós legyen.” Vasárnap megpihent, hétfőn nekilátott hazahordani. Kapóra jött az ismerős portás. Egyik nap az egyik, másnap a másik talpat... „Egy, vagy másfél hétre van még szük­ségem”, nyugtatta a dohogó asszonyt, csi­tította a szánkóért nyúzó gyerekeit. „Ad­dig elkészítem a másik két talpat az asz­talos Misivel, kicserélem lécre, aztán a rá­következő héten megint a Jani van szol­gálatban, a léceket is kihozhatom a por­tán. Hozok csavarokat, néhány szárnyas anyát, egy este összedobom, mehetnek a kölykök szánkózni.” De ezt már nem mond­ta ki hangosan. Nekilátott anyagot nézni. Talált is, mint­ha csak szánkótalpnak gyártották volna. Ebédidőben méretre vágta ... Aztán lécre cserélte. Ám a következő hétfőn, reggel a blokkolóóra előtt meglep­ve vette tudomásul: az ismerős portás he­lyett a mogorva új van szolgálatban. „Be­teg, meghűlt.”, recsegte amaz, s hozzátet­te: „Most túlórázhatok, amíg táppénzen van.” Emberünk arcát elhagyta a vér. Az­nap hetven százalékot teljesített. Az ismerős portás nehezen gyógyult. Február végén ment be először, de adddig már rég elolvadt a hó. Az idegent otthon lemarházta felesége, — „Hát ennyit is kép­telen voltál megcsinálni!” —, kinevette a két gyerek. „Anyu azt mondta, hogy még egy szánkót se tudsz szerezni.” — szalad­tak a betonra, — focizni. Egy langyos délután, a nyitott ablaknál mégis összeszerelte a szánkót — hozott csa­vart és szárnyas anyákat, meg műanyag zsinórt is, húzónak —, „majd meglátják ezek, milyen jó lesz jövőre!”. Mikor elké­szült, levitte a pincébe. 1 Esztendő fordult, november végén esett az első hó. A gyerekek megint szánkót kö­veteltek. Snájderfánit dudorászva lecapla- tott a pincébe. Ám a közös pincében a szánkónak — hűlt helyét találta. Az asz- szony lemarházta — „Még egy szánkóra se bírsz vigyázni!” —, a gyerekek nyafogtak; másnap nekilátott odabenn anyagot keres­ni. Lelt is egy megfelelő idomacélt, mintha csak szánkótalpnak készült volna. Ebéd­időben méretre vágta.. „ Csendes Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom