Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

1981. január 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az ötlet mindenkié n erveket készítünk, 1981-re és hosz- szabb távon is, 1985-ig szóló elkép­zeléseinket összegezzük ezekben a hetekben. Különböző testületek előtt kerül­nek szóba városi, megyei elgondolások, tár­sadalmi vitákat szerveznek, hogy a rendel­kezésre álló összegeket — a lakosság, egyes kollektívák erejével kiegészítve — a legcél­szerűbben használják fel. Nagyon sok figyelemreméltó ötlet, ja­vaslat hangzik el ezeken a tanácskozáso­kon. Nem mindegyik valósítható meg köz­vetlenül, de újabb gondolatokat ébreszte­nek, továbbfejleszthetők, közéletünk de­mokratizmusát, az együtt gondolkodást jel­zik. Van közöttük, amely az egész megyét érinti, más csak egyes kollektívákat. De kö­zös bennük a felelősség a jövő céljaiért, újabb eredményeinkért. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának ülésén hangzott el többek között, hogy a korábbinál is jobban oda kell figyelni az új értéket hozó munkára. Az egyik záhonyi vasúti szakszervezeti titkár mondta el, hogy együttműködő partnereket keresnek. A kézi átrakásnál még 100—150 emberre volna szükségük, s ha van olyan tsz vagy üzem, amely holt idényben nélkülözni tud­na egyes brigádokat, ők szívesen fogadnák őket; jó körülményekkel, jó kereseti lehető­ségekkel — s népgazdaságilag is fontos munkában segíthetnének. Megyénkben sok a gyáregység, ame­lyeknek központja az ország más részén van. öröm azonban, hogy ezek a gyárak egyre erősödnek, fokozódik a szellemi ka­pacitás, s a fejlesztések eredményeként kö­zülük jó néhány technikailag is fejlett. Mindezeknek azonban a tervezésben is job­ban ki kellene domborodnia. Az SZMT ülé­sén az egyik hozzászóló elmondta, hogy például Ujfehértó korszerű, új textilgyárá­ban ugyanannyi üzemmérnök dolgozik, mint a központi gyárban, a tervek készíté­sében azonban szinte részt sem vesznek, holott tucatnyi jó ötlettel segíthetnék a ha­tékonyabb, jobb minőségű munkát. Mátészalkán, a városi-járási pártbizott­ság ülésén hallottam: a MOM gyáregységé­ben sokat tesznek azért, hogy az átlagon fe­lüli teljesítménynek becsülete legyen. Ez nagyon fontos is, hiszen országos progra­mokban vesznek részt. Jó volt hallani, hogy tavaly 2,4 millió darab szemüveglencsét ad­tak át az OFOTÉRT-nek, s egyetlen minő­ségi reklamációt sem kaptak. Ezt a minő­ségi munkát szeretnék megőrizni az idén is. Ezért aztán különösen nagy gondot fordíta­nak a termelő munkás kiszolgálására; mun­ka közben minden kéznél legyen, ne kelljen várni, anyag után járkálni. Ráadásul jó mi­nőségű anyagot akarnak a munkás keze alá adni. Megszervezték a laboratóriumot, s ebben az alapanyag-vizsgálatot. Nem tisz­telik a még oly rangos külföldi cég nevét sem; mindent ellenőriznek, s a termelésbe csak kifogástalan alapanyag kerülhet. így lesz jogalap a selejtmentes, hibátlan, mi­nőségi munkára. Persze nem elég, ha csak a termelővál­lalat végez jó minőségű munkát. Fontos az együttműködés is. Ugyancsak Mátészalkán hangzott el, hogy az év végén az ÉRDÉRT telepén az elmúlt évben egyszer-egyszer a szokásos 3,5 ezer köbméter fenyőfűrészáru helyett 11 ezer is állt a gyárkapun belül, mert nem kaptak vagont, amelyben elszál­lítsák. Ök nem tudták raktározni, másutt pedig nagyon hiányzott az áru — kétszeres volt a kár. Ez a téma Nyíregyházán, a városi párt- bizottság ülésén is elhangzott, s már-már ironikus volt a megjegyzés; esetenként több munkát igényel a szállítás szervezése, mint maga a termelés. Ezek a megjegyzé­sek különösen figyelemreméltóak, ha példá­ul tudjuk: Mátészalkán a jó szervezéssel hat vagonnal kevesebbet használtak fel a ter­vezettnél az évi termelés elszállításánál, s a vagonhiány ennek ellenére sokszor meg­oldhatatlan gondokat okozott. A vasúton lenne a sor ... Nyíregyházán sok más gondolat is nyil­vánosságot kapott. Volt aki sürgette a la­káscserék szervezettebb lebonyolítását, más a vasútállomás környéki ellátás javítására tett javaslatot, mivel sok a bejáró. Mindkét dologban kedvező fejlemények várhatók — de nem azonnal. □ e hasonló közömbösség fogadta a Nyíregyházán kialakított ÉPTEK-te- lepet is. A nagyvállalatoknak meg­éri, hiszen például a KEMÉV negyedével tudta csökkenteni készleteit, s kedvezők a SZÁÉV tapasztalatai is. Kifürkészhetetlen, hogy mások miért nem élnek a tálcán kí­nált lehetőséggel. A példák jelzik; mindenütt alkotó, konstruktív véleménycsere bontakozott ki. A következő hetekben, hónapokban viszont már az igényes megvalósításon lesz a sor. Marik Sándor Fél év múlva nemcsak az iskolákban lesz bizonyít­ványosztás, hanem a Vörös Október Férfiruhagyár nyír­egyházi gyárában is, ahol je­lenleg húszán tanulnak mű­vezetési ismereteket. — Tavaly áprilisban indí­tottuk a tanfolyamot — mondja Rácz Zsigmondné személyzeti és oktatási elő­adó. — Egyrészt azzal a cél­lal, hogy főként saját vállala­tunknál, valamint a me­gyénkben ruhaipari üzemek­nél, szakmailag, politikailag jól felkészült művezetők irá­nyítsák a termelést, másrészt ezúton is szeretnénk megfe­lelő káderképzést, utánpótlást megvalósítani. — A képzési idő negyedré­szében a hallgatók közisme­reti tárgyakat tanulnak. Ezt nevezzük a „szintrehozás” időszakának. A továbbiakban pedig kizárólag szakmai, va­lamint politikai ismeretekkel foglalkoznak. Különösen fon­tos a vezetési tudnivalók el­sajátítása. — Tíz éve vagyok a VOR- nál — újságolja Oroszi Györgyné technológus. — An­nak ellenére, hogy ruhaipari szakközépiskolát végeztem, sok újat tanultam, s tanulok a művezetőképzőn. Például a számítástechnikáról. Lehet, hogy azt a napi munkámban nem kell alkalmaznom, de úgy tudom, a jövőben a köz­pontban áttérnek a számító- gépes adatrögzítésre, nyilvá- tartásra, s nem árt ha tudom: miért kell pontos informá­ciókat adnom. — Én a politikai és a veze­tési ismeretekben gyarapod­tam leginkább — beszél Zö­meid Pálné művezető. — Jó is az, mert bizony ma már a dolgozókat nemcsak a ruha meg a cérna érdekli, hanem az is, hogy mi miért történik a világban. Cs. Gy. Iskola a gyárban A Mándoki Fa- és Vastömegcikk Ipari Szövetkezet fafeldol­gozó részlegében a mátészalkai bútorgyárnak készítenek al­katrészeket. Katkó László fotelüléskeretet csiszol. (Jávor L. felv.) J ózsi, aki ha nem is volt az iskola réme, mégis olyan hírben állt, amit leginkább a fenegyerekséggel lehet jellemezni. Mindenben benne volt, s kiszámíthatat­lan, valamint kimeríthetetlen ötleteivel ugyancsak meghök­kentette társait, tanárait. Leg­utóbbi esete az iskolában még ma is beszéd tárgya. Történt pedig, hogy a tan­intézetben, mely új volt, kis­sé megkésetten bár, de avató­ünnepséget tartottak. Ez al­kalommal lezárták a főbejá­ratot, s az aulában ünnepi falatokhoz és kortyokhoz te­rítettek. Kialakították az új forgalmi rendet is, amelynek az volt a lényege: szülők és tanulók a hátsó bejáraton közlekedhetnek ki és be. Ez a szokatlan közlekedési „rend” keltette fel a gyerek érdeklődését, aki felmászott egy tűzlétrán, mégpedig oda, ahonnan az ünnepi helyiség­be be lehetett látni. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy teljesítményének komoly né­zőközönsége akadt. Józsi a helyzet magaslatán nem is Avatás elégedett meg a szemlélődés­sel. Amit látott, olyan volt számára, mint egy némafilm, ami viszont kommentárjaitól élővé változott. — A diri mosolyog, Bori néni tölt a kis poharakba. Most egy ősz hajú áll a kö­zépre, pohárral a kezében be­szél. Ott a Kovács mutterja, a munkaközösség elnöke. Sári A nyírkarászi Béke Tsz-ben 80 dolgozót foglalkoztató varróüzemet létesítettek. A dolgozók betanításában a HÓDIKÖT tiszalöki gyárának szakemberei segítettek. A tsz melléküzem meósai két hétig Tiszalökön tanulnak. Képünk róluk készült. (Elek Emil felvétele) A vállalat lelkiismerete Belső ellenőrzés a húsiparban Tizenhét vizsgálatot foly­tattak le 1980-ban a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat belső ellenőrei. Tizenhét vizsgálat, tizenhét téma, s ha az ellen­őrökkel beszélünk, a jegyző­könyveket böngésszük, arra kapunk feleletet, milyen is egy vállalat, — belülről néz­ve. Belülről és elfogulatlanul. Ha képletesen akarunk fogal­mazni, mondhatjuk úgy is: a belső ellenőr a vállalat lel­kiismerete. Á vezető mint partner Mit vettek szemügyre ta­valy? Álljon itt az 1980-as munkaterv néhány pontja. Megnézték, mi az oka a lel­tárhiányoknak. Utóvizsgálat­nak vetették alá az 1979-es ellenőrzéseket. Foglalkoztak a melléktermékek kitermelésé­nek gazdálkodási kérdéseivel. Szemügyre vették a húsüze­met, a műszaki főosztályt, az anyag-és készletgazdálkodást, az élőmunka hatékonyságát. A skála tehát, igencsak szé­les. Csákné dr. Farkas Ilona, a jogi és belső ellenőrzési osz­tály vezetője a munka lénye­gét ismerteti: — Az egyes területek szemügyre vételezésére — fontosságtól függően —, két- három évenként kerül sor. A trösztnek is van egy ellenőr­zési osztálya, ők négy-öt évenként néznek meg tüzete­sebben egy-egy vállalatot. A mi vállalatunknál ketten fog­lalkoznak belső ellenőrzéssel, és ez a létszám, mivel az utóbbi években sokat válto­zott a vezetés, ma már. elég. Volt időszak, amikor bizony kevesen lettek volna. Az ellenőrzés értékét tu­lajdonképpen egyetlen dolog néni mellett van, a matekta­nár mellett. Lent feszült csendben hall­gatják a konferálást. Minden szem Józsira mered, aki ki­váló megfigyelőhelyén immá­ron kényelembe is helyezte magát. — Felhajtják a poharakat. Aztán mind az asztalhoz. Úr­isten, mennyi szendvics. Sza- lámis, sonkás, még pogácsa is. Te jó ég, szinte minden el­fogyott már. Újra töltenek. Ez már bor. És mennyi ropil A közvetítés fél óráig tar­tott. A nagy hidegben Józsi keze elgémberedett, s az alat­ta állók is láthatóan jóllaktak a kevés változatot tartalmazó beszámolótól. Kezdtek elszál­lingózni. Volt, aki hazaindult, a többség a tantermek felé. Persze a hátsó bejáraton. (bürget) minősíti, a feltárt hibák elhá­rításának aránya. Az osztály- vezető és Boros Gyuláné bel­ső ellenőr véleménye, és ezt a jegyzőkönyvek is alátámaszt­ják: — Minden általunk feltárt hibát orvosolnak az illetéke­sek, némelyiket már a vizs­gálattal egy időben. Ebben ki­fogástalan partner valameny- nyi vezető, pedig néha kelle­metlen perceket okoz, ha ki­derül, valamit nem csinálnak jól. — A felelősöket kell meg­keresnünk — mondja Boros Gyuláné —, meglehetősen há­látlan feladat, éppen ezért nem is 100, de 200 százalékos biztonságra törekszünk ész­revételeink megalapozottsá­gában. Nyíregyházi újítás A vizsgálódások összegzett eredménye a vállalat tükre: „Ilyenek vagyunk mi” — mondja annak, aki belenéz. Jót és rosszat, egyaránt meg­mutat. A tavalyi jegyzőkönyvek­ből is sok minden olvasható ki. Kiderül például, hogy ha a vezetők kicsit többet nézné­nek beosztottjaikra, számos — nem is nagy jelentőségű — hiba megelőzhető lenne. Mert az olyan hibák mögött, me­lyek már a vizsgálat ideje alatt, szinte azonnal kijavít­hatok, többnyire ez állhat. A melléktermékekkel fog­lalkozván viszont az állattar­tók mulasztásaira is fény de­rül. A bőrök állapota például azt árulja el, hogy sokfelé ve­rik az állatokat, testükön se­bek vannak, nem fordítanak gondot a tisztaságukra. — A bőr minőségét illetően nekünk is voltak tennivaló­ink, de szabályoztuk a szállí­tást, az állatok terelgetésére pedig elektromos ösztökét használunk, amit egyébként a mi szakembereink újítottak, és ma már az egész országban használják. Vannak azonban területek, ahol, noha sejtik, sőt tudják is, hogy nincs minden rend­ben, azonban beavatkozni nem tudnak, mert illetékte­lenek. A felvásárlás ugyanis jórészt ellenőrizhetetlen, hi­szen a téeszmegbízottak más felségterületen állnak. Arányok és normák Persze mást is kimutatnak az ellenőrök. Azt például, hogy nem mindig felhőtlen a készletgazdálkodás, és akad­nak technológiai fegyelme­zetlenségek, de a jegyzőköny­vek alapján jól mérhető a vállalat munkájának a javu­lása is. Hiszen csökkenő lét­szám mellett termeltek töb­bet, nőtt a fizikai dolgozók száma és csökkent az admi­nisztratív állomány. Keve­sebb a fegyelmezetlenség, az igazolatlan hiányzás. Több lett a teljesítménybéres mun­kaóra és kevesebb lett az idő­bér. A jót megállapítani nem nehéz, vélhetné bárki. Azon­ban a belső ellenőrnek — ezért alkalmazzák többek kö­zött —, a jó mellett is meg kell találnia a rosszat, a ja­víthatók — Mert — fejtegeti — Csákné dr. Farkas Ilona —, az igaz, hogy szinte minden termelőegység túllépett a terven megszabottakon, és ez jó, de az eltérő arányokból kiderül, hogy a normák nem mindenütt felelnek meg a szükségleteknek. A legutóbbi vizsgálat az eredmények árnyoldalait is kimutatta. A belső ellenőrök aligha­nem hasznosan dolgoznak en­nél a vállalatnál. Bizonyíték erre: visszatérniük semmire sem kell. — Üj probléma viszont mindig akad — mondta Bo­ros Gyuláné —, munka nél­kül aligha maradunk. SpeidI Zoltán TÉLI JA VITAS. Tóth Sándor, a csengerújfalui Béke Ter­melőszövetkezet fiatal szak­munkása Zetor 5611 futómű­vét újítja fel. (Both Pál Amb­rus felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom