Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
HAZAI TIKIAKON I FILMJEGYZ ÉT Öreg udvarház méhese A Balaton végétől (vagy elejétől, mert hiszen az ország közepétől távolabb eső végén folyik a tóba fő táplálója, a Zala) nyugat felé dombvonulatok és völgyek váltakoznak. Az első nagyobb völgyben maga a folyó tart északról dél felé, (hogy aztán egy nagy kanyarral ismét északkeletre fordulva érje el a Kis- balatonon keresztül a nagy tavat). A Balatontól Zalaegerszegre tartó új út a folyó- nak ezt az észak-déli völgyét elérve keresztezi a megyeszékhely és a tó közötti régi utat. Nem messze onnan, a Zala völgyének nyugati szélét hosszan-hosszan szegélyezi egy nagy község — nevét egyfelől a folyó adta, másfelől a területén emelkedő tekintélyes templom s a vele összeépült szerzetesház. Négykilométeres falu Zalaapáti voltaképpen egyetlen falu, de több mint 4 kilométer hosszú utca. Újabban már szélesedik is ez a falu, azonkívül több helyütt kis keresztutca ágazik ki e hosszú főutcából. Habár a keresztutcák inkább közök, nyílások a földek felé — vagy éppen a templom bejáratához. Kivéve azt az utcát, amelyiken rendszerint érintjük Apátit (s észre sem vesz- szük, milyen nagy): a régi keszthely—zalaegerszegi út ugyanis valóban keresztutca. Ha ennek a kereszteződéséből indulunk északra, úgy a falu derekán tűnik elő bal oldalon a templom. Á szentély felőli végével néz az utcára (s azon túl keletre, a Zala völgye, a Balaton felé), a bejáratához meg kell kerülni. Félig zárt, tágas udvar hangulatú térségre jutunk, amelyet a_ma szociális otthonnak használt bencés rendházzal egybeépült templom, gazdasági épületek, öreg fák fognak körül. A jellegzetes barokk épületegyüttes 1777 és 1784 között készült, illetve épült újjá. Ugyanis annak a századnak a közepén települt át Zalavárról a bencés apátság, amelynek az épületet emelték. De húsz évvel később leégett a rendház és a templom, s ezt követően újították meg, új, nagyobb tempAz apátsági épületegyüttes Németh Ferenc tosabban a gazda — e „jogi személy” — képviselője: Szőnyi János: Ö vezeti az ország egyetlen méhészeti szakiskoláját, mely itt működik. — Az öthektáros park jellemzője a tiszafenyö, s egyáltalán a fenyőfélék, így a tuja is — mondja. — Ez utóbbiakból egy páratlan: 19 méter magas, több mint két és fél méter körméretű tuja- fánk is van! Egyébként a park az iskola célját szolgálja, ezért ez utóbbiról is elmondanék annyit, hogy az iskolát vállalatunk, a Hunga- ronektár tartja fenn. A szakmunkásképzés — 18 éven felülieknek — levelező formában folyik, évente kétszer tíznapos bentlakásos konzultációval, illetve vizsgaelőkészítő tanfolyammal. Ezenkívül 3—5 napos, ugyancsak bentlakásos tanfolyamokon képezünk tovább egy-egy buszra való méhészt, évente lyikből kilószám termelik a magot a méhészeknek. A fák alatt meg ciklámen virágzik. A hársak után a Zalában honos szelídgesztenyék következnek. Egy kertrészben békési mályva zöldell, amott dísznövények. Itt-ott kaptárak sorakoznak, méhek ingáznak szorgosan köztük és a növények között. Ezek az iskolát szolgálják, de termelnek is. Tervszerűen csak méhanyákat nevelnek s értékesítenek (az idén például tizenegyezret), de azonkívül lépesmézet, méhmérget s más gyógyászati anyagot is exportáljak. Besétálunk az udvarházba. Alagsorában műhely, laboratórium. Éppen lépesmézet csomagolnak exportra. Fönt az iskola tanterme. Az öreg ablakokból gyönyörű kilátás nyílik a Zala szélesen szétterülő völgyére, kelet felé! A kastély. (Cservenka György felvételei — KS) lomot építve hozzá. Együtt harmonikus együttest alkotnak. Szakiskola a kastélyban Ha továbbmegyünk a hosz- szú utcán, a falu végéhez közeledve, ugyancsak bal felől megpillantunk egy kiterjedt parkot, aztán előtérben, közel az úthoz egy régi udvarházat is. Ez a 'Szentkirályi kastély — két évtizeddel fiatalabb a templomnál. Parkjába lépve mindjárt feltűnik a természetvédelmi területét Jzö tábla, s így érdeklődésünk *űőbb e környezet felé fordul. JÓ kalauz adódik, a ház s a kéri gazdája, ponkét-, két és fél ezer, az ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoporttagot. Zsong a méhes Míg mindezt elmondja Szőnyi János — természetesen nyári látogatásunkkor —, járjuk a zsongó ősi parkot, meg-megállunk egy-egy növénynél. Ugyanis itt méhészeti növénymegfigyelés folyik azzal a céllal, hogy parkosítási ajánlásokkal szolgálják a méhlegelők fejlesztését. S olyan érdekességeket is megfigyelnek, mint a bálványfára hasonlító kínai eCftfa> a kínai édesfa, ameörvendetes, hogy egyre többen kapcsolódnak be a honismereti feltáró munkába, nyomoznak a történeti tények után. Sokakat izgat a történelemmé érő közelmúlt, a társadalmak életét meghatározó összefüggések megismerése. A helytörténetírás önkéntes munkásai haszonnal forgathatják azt a közelmúltban megjelent kiadványt, amely a termelőszövetkezeti krónikaírás módszertanába vezeti be az olvasót. A krónikával, mint a helytörténetírás egyik fontos forrásával, számos tanulmány foglalkozott már. A bevezetőben jelen kiadvány szerzője a jó krónika legfontosabb jegyeit ismerteti, megállapítva: ez a forrás akkor válik igazán gazdaggá, ha a gazdasági, politikai, társadalmi és I kulturális tények mellett a Szerelem, szerelem... A mozinézők jó része bizonyos témákra, helyzetekre, konfliktusokra a szó szoros értelmében allergiás. „A könyökömön jön ki” — szokták ilyenkor mondani, érzékeltetve, hogy már számtalanszor megelevenedett a szituáció a vásznon, tehát a király meztelen. Hány és hány esetben hallani az okfejtést: „Már megint háborús film! Elég volt egyszer átélni, miért traktálnak újra és újra ilyesmivel?” Vagy: „Az elidegenedés korunk egyik betegsége. Az azonban túlzás, hogy a filmek jó részében újra és újra visszaköszön a trauma. El kellene idegenednünk az elidegenedést ábrázoló művektől.” Érdekes, én még egyetlenegyszer sem hallottam panaszt amiatt, hogy az írók és rendezők nagy előszeretettel ábrázolják a szerelmet. Pedig lapozgassunk csak a filmtörténet antológiáiban: kevés olyan alkotás akad, melyben a két nem kapcsolata — óp- pardon: újabban másféle változatok is elképzelhetők — ne állna a cselekmény középpontjában. Ezt a mozzanatot nem únja senki. Fiatalok se, öregek' se. Gyanítom az okát, miért, de most fölösleges humorizálnunk. Elégedjünk meg annyival: sohasem a „mit” a fontos, hanem a „hogyan”. Pontosabban szólva a „hogyan” fontosabb. Kivált ha olyan jelenségek elevenednek meg a vásznon, melyek életünk — sorsunk, múltunk, jelenünk — fontos részeit képezik. Ilyen — sajnos — a háború is. Az elidegenedés is. Szerencsére a szerelem is. Két új magyar filmben vizsgálódik a rendező a szerelmi tematikában. Zsombolyai János finn—magyar koprodukcióban forgatott munkája, a Vámmentes házasság napjainkban játszódik, tehát az érzés friss hullámveréseit tárja elénk, Bódy Gábor azonban a Weöres Sándor — ihlette Psyché-ben kissé „terítette” az időt, tehát számára nem egy konkrét időszak állapotrajza volt fontos, hanem a férfi és a nő közötti vonzás és taszítás örök misztériuma. Ami a Vámmentes házasságot illeti, meséjét akár egy az egyben is írhatta volna az élet. Pekkát, a hazánkba látogató finn fiatalembert két temperamentumos nőszemély rábeszéli, hogy „falból” vegye feleségül Marit. Az ok nyomós: a „colos” lány vőlegénye disszidált, tehát enél- kül az akció nélkül nagy- nagy távolság választaná el egymástól a fiatalokat. (Konkrétan: Mari szülei miatt nem akar illegálisan távozni az országból.) Pekka — nem tudni pontosan, hogy miért olyan készséges , — azonnal rááll az alkura. Aztán nem sokkal később felkerekedik a kis csapat. A nők egymástól elválaszthatatlanok. Óriási lakodalmat csapnak (colleur locale ä la Finnország), mert a rokonság ezt így tartja helyénvalónak. A rokonszenves ifjú rádöbben arra (végre!), hogy kissé vakmerő lépésre szánta el magát, de egy kicsit tetszik is neki a botcsinálta vőlegény státusa. Közben kiderül, hogy az eredeti vőlegény — aki miatt az egész hókuszpókuszt kiötölték — nem is ragaszkodik olyan eszeveszetten arájához (pláne így, hogy az illetőnek bekötötték a fejét). Amolyan patthelyzetben válunk el a szereplőktől. Lehet, hogy a névházasságból valódi frigy lesz? Az előjelek — mi tagadás — nem a legkedvezőbbek, dehát mindig ilyen volt a világi élet. Egyszer össze kell rázódniuk a fiataloknak ... Nem volt szándékomban ironikusan interpretálni a cselekményt, szándékom ellenére szaladtak a poénok toliam (írógépem) alá. Megismétlem: a szituációk való- szerűek. A magyarok és a külföldiek egymás mellett „élése”. A kis és nagy ügyeskedések. A „mindent egy lapra feltenni” kapkodása és a „viszi a víz a csongorádi rétet” pesszimizmusa. A határozatlanság és a felelőtlenség a párkapcsolatok alakulásában. Zsombolyai János humorérzéke kitűnő, egészében véve sikeresen megbirkózott a feladattal, dé a figurák különös viselkedését nem képes mindig elhitetni — s azt is sajnáljuk, hogy a film második felében fokozatosan elkomorodnak a színek. A könnyed felütés inkább tetszett — például a három grácia viháncolása. A szellemi és a testi princípium egysége -érdekelte Bódy Gábort (valamint társíróját, Csapiár Vilmost) a Psyché kissé terjengős meséjében. Azaz: ez is érdekelte. Sok más problémával, mellékszállal együtt. Psyché — szuverén személyiség, önállóságában rejlig az ereje és gyengesége. A beteljesületlen szerelem Ungvárnémeti Tóth Lászlóhoz fűzi, Maximilian Freiherr von Zeidlitz báró pedig a biztoságot jelenti számára. Patricia Adriani tökéletes illúziót kelt a szerepben — ilyennek és csakis ilyennek képzeltük el Weöres halhatatlan figuráját —, a titkot azonban, ha van ilyen egyáltalán, Bódynak sem sikerült teljesen megfejteni. Két vonatkozásban is lehetne gazdagabb a személyiség rajza. Túlságosan szélsőségesek a szituációk, a különleges a hétköznapi fölé kerekedik. Azt sem bánnánk, ha Psyché feltárulkozásában az érzelmek motivációját a „belső én” összefogott ábrázolása hitelesítené. Nem is szerelem ez voltaképpen, amit látunk, hanem — kínlódás, vágyakozás, szenvedés, a „se vele, se nélküle” — helyzet parado- xona. Amúgy a Psyché nekem tetszik. Bódy tehetsége: képalkotó fantáziája, vizuális ereje megmutatkozik benne s egyéb erényei is számottevőek. A rendező tud mesélni, jellemet festeni, az atmoszférát ügyesen „beszélteti”. A kritikák többsége zseniális bukásnak minősítette a filmet. Más a véleményem. A Psyché korántsem zseniális, és nem fiaskó. Olyan új magyar film, mely a gondolat és a látvány mozgalmas elemeinek bekapcsolásával szeretne valami lényegeset elmondani a világról. Veress József Önkéntes helytörténetírók forgathatják <' Útmutató krónikaíróknak közvélemény, a közhangulat momentumainak gyűjteménye is. Csak a részleteiben pontos, adataiban megbízható krónika lehet tudományos értékű, válhat a szakember számára használhatóvá. Az amatőr honismereti mozgalomtól nem tudományos értekezéseket várnak, hanem a tudomány számára is értéket adó krónikákat. A következő fejezet a tsz- krónikaírás néhány módszertani kérdéséről szól. -A szakkörnek vagy a kutatónak a munka megkezdése előtt tájékozódnia kell az adott termelőszövetkezetben. Gyakorlati tanácsokat talál az érdeklődő az anyaggyűjtés megkezdésére, az adatok jegyzetelésére, a legcélszerűbb csoportosításra. Röviden a krónikaírás egész folyamatát áttekinti a kiadvány. A tsz-krónika tartalmi jellemzőit tartalmazza a következő fejezet. Az elmúlt évtizedekben megváltozott a falvak képe, az ott élők életkörülményei. Fejlődésen mentek át a termelőszövetkezetek is, amelyek kisáruterme- lő „üzemekből” nagyméretű, esetenként több községre kiterjedő nagyüzemekké váltak. Ennek a változásnak a megragadásánál nagyon fontos az időrend megtartása — figyelmeztet a szerző. Leírja azokat az időrendi egységeket, amelyek országosan megfigyelhetők, de helyi sajátosságokkal tarkítottak. A kollektivizálás első és befejező szakaszán kívül szól a korszerű szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás időszakáról. Azután egyes területek részletesebb ténykutató és leíró feladatait mutatja be. A legfontosabb a termelőszö- szövetkezet termelésére vonatkozó adatok — termőterület, tagság száma, géppark, épületek stb. — pontos feljegyzése. Érzékeltetni kell a krónikaírónak a termelés növekedését, az egyes ágazatok alakulását. Figyelmeztet a szerző az életszerűségre. A száraz gazdasági adatok összegyűjtése mellett a dolgozó ember magatartását, az új tulajdonosi tudat kialakulását is nyomon kell kísérni. A jó krónika a termelő ember termelésen kívüli magatartását, életmódját, egész gondolkodásának átalakulását igyekszik visszaadni. A befejezésben az írott forrásokról, az élő emlékezet lejegyzéséről, a pártarchívumokban található iratokról olvashatunk. Ezt a honismereti útmutatót elsősorban szakkörök részére adta ki a Népművelési Propaganda Iroda, de haszonnal forgathatják mindazok, akiket érdekel a magyar parasztság életének gyökeres átalakulása, e változás előzményeinek, okainak, eseményeinek feltárása. Gyarmathy Zsigmond: Termelőszövetkezeti krónikaírás — a helytörténetírás forrásai — Népművelési Propaganda Iroda, 1980.) Reszler Gábor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. januar 18. mák
