Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabolcsi ipar '81 Átlagaink közelről IMPONÁLÓ SZÁMOKAT talál az, aki Szabolcs-Szat- már megye iparának fejlődését vizsgálja az utóbbi években. Az összesített adatok mindig azt bizonyítják, hogy a megye dinamikusan fejlődik, az ipar jóval az országos átlagot meghaladó módon gyarapszik. Köszönhető mindez annak a megkülönböztetett figyelemnek, amely segített abban, hogy az iparilag elmaradott területek felzárkózzanak más vidékekhez. Egyszerre megtalálható az országos szervek gondoskodása és a megyei irányítás céltudatos törekvése, amelyet jól kiegészít az egyes üzemek, városok és községek akarása. A gyorsított ütemű fejlődés egyik forrása éppen az volt, hogy új üzemeket létesítettek, bővítették a termelőeszközöket. Hiszen a szabolcsi textilipar alig tíz éves múltra tekinthet vissza, de ugyanilyen fiatal a gépipar jóné- hány ága is. Mindezt a köz- gazdasági szaknyelv exten- zív fejlesztésnek nevezi. Vagyis a jobb eredmények forrása a minél több munkahely, az új berendezések beállítása volt. Ám ahogy tíz évvel ezelőtt országosan is világossá vált, hogy az exten- zív fejlesztés forrásai kiapadóban vannak, úgy a megyében is egyre inkább meg kellett ismerkedni az intenzív fejlesztés lehetőségeivel. Sokkal inkább előtérbe került a mennyiség helyett a minőség, nem az számít, hogy milyen a termelés értéke, hanem inkább az, hogy milyen vállalati — s ezen keresztül nép- gazdasági — haszon érhető el. A megváltozott helyzet megváltozó szemléletet kíván. Az iparban pedig, ami-, kor a számokat vizsgáljuk, érdemes ennek a ’ nyomába szegődni. A múlt évi munka értékelésénél a megyei párt- bizottság megállapította, hogy egyedül a nehézipari ágazat termelt többet, másutt előfordult, hogy a tervekben megszabottakat nem tudták hozni. S ha ezen belül azt látjuk, hogy a nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyár nagyarányú termelése hozta a többletet, akkor tudjuk, hogy az átlagon belüli szóródásokat is érdemes elemezni. Az egyenetlen növekedés egyes jeleLkülönösen az ipari szövetkezeteknél láthatók — talán azért, mert ezek a kisebb szervezetek sokkal érzékenyebbek a piac változásaira. Voltak olyan szövetkezetek, mint a nyíregyházi vas- és fémipari, amelyet országosan is példaként emlegettek, mások viszont azon siránkoztak, hogy a régóta jól megszokott gyártmányok nem kellenek, visszaléptek a régi partnerek. Közismert, hogy az ország gazdasági egyensúlyi helyzetének megteremtésében és megtartásában fontos szerepet kap az export. Ha ezt nézzük, akkor örvendetes, hogy a megye vállalatai, szövetkezetei teljesítik exportterveiket. Persze itt megint utalni kell arra, hogy az átlag eltakarja az eltéréseket. A tőkés piaci helyzet romlása egyes vállalatokat nehéz helyzetbe hozott. A gyógyszeripar például kevesebbet exportált — gazdaságossági megfontolások miatt. A Taurus nagyértékű exportja viszont a nehéziparon belül ellensúlyozta ezt, mint ahogy a nyírbogdányi kőölajfinomí- tó speciális termékei is keresettek a világ bármely országában. AZ INTENZÍV gazdálkodásra való áttérés egyik fokmérője, hogy a termelés növekedése miből tevődik össze. A megye számai évenként változtak, amikor a termelékenységből származó növekedést összegezték. Előfordult, hogy kiugróan jó év után gyengébb következett, amikor a növekedés fele származott csak a termelékenység emeléséből. A múlt évben nem lehet panaszunk, mert — ugyancsak a megyei pártbizottság megállapítása szerint — a termelés növekedése döntően a termelékenység emelkedéséből valósult meg. Vagyis egyre inkább helyet kér a szervezés, a termelés olyan irányítása, amikor olyan gyártmányok készülnek, amelyek Jobbét érnek, keresettebbek, mint a régiek. A megye iparának értékelésekor sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy kevés az önálló vállalat, többségük tröszti, gyáregységi szervezetben működik. Manapság élénk viták folynak a nagy- vállalati szervezetekről, többen kardoskodnak amellett, hogy vagy „szét kell szedni” a sók telephellyel rendelkező nagyvállalatokat, vagy nagyobb önállóságot kell adni a gyáregységeknek, üzemeknek. Ennek jó és rossz példái szintén megtalálhatók a megyében. Minden különösebb elemzés nélkül megállapítható, hogy egy gyáregység a saját vállalata számára is akkor tud nagyobb eredményt elérni, ha nem fokozzák le pusztán végrehajtó szervvé, hanem számítanak a helyben dolgozó műszakiak és munkások alkotó cselekvésére. A beruházások visszafogása meghatározza a szabolcsi üzemek cselekvési lehetőségeit is. Az ipari termelés növekedésében az idén már nem várhatunk el olyan mutatós számokat, mint korábban. Van tennivalónk viszont a termelési szerkezet átalakításában, a gazdaságos export fokozásában. Nem véletlen, hogy a megyei pártbizottság decemberi ülésén éppen a műszaki fejlesztésre, az új termelési módszerek bevezetésére, a gazdáságtalan termékek gyártásának megszüntetésére hívta fel a figyelmet. Ezek azok a tartalékok, amelyek révén jobban alkalmazkodhat a változó igényekhez a szabolcsi ipar, amelynek a segítségével — ugyanúgy, mint az ország más részein — megalapozhatjuk a következő évek gazdálkodását. BŐVEN VANNAK TENNIVALÓINK a tervezés javításánál, az irányítás színvonalának emelésénél, s mindezzel összhangban a piacképesebb termelésnél. Mindez nem jelenti az eddig elért eredmények semmibe vételét, hanem inkább utat mutat a korábbi jó gyakorlat folytatására. Lányi Botond A KLEOPÁTRA BALKÁNYBAN | ló árat, jó piacot remélnek Sokszorosan kiváló vállalat a Balkányi Állami Gazdaság. A gazdálkodásra jellemző: növény- és gyümölcstermesztésben az átlagosnál magasabb hozam, a stabil állattenyésztés (szarvasmarha, sertés és húscsirke) a jövedelmező melléküzemági feldolgozó telep, lucemaliszt- készítés). A termékek értékét növeli, hogy a gazdaság a búzát, rozsot, burgonyát részben továbbtermesztésre, vetőmagként értékesíti. Csíraérett, kikelhet Mint minden mezőgazdasági üzem, úgy a balkányiak is megszenve.dték az elmúlt évet. A gépesítés magas szintje ellenére a kukorica egy részét kézzel törték. Megkéstek az őszi kalászosok vetésével is, de az év elején már újra a megszokott tempóban végezték a feladatokat. Erről mondta Kuritár János főagronómus: — Ha nehezen is, de minden időszerű feladatot teljesítettünk. Szántatlan terület csak néhány hektárnyi vizes rész maradt. Nagyobb gondunk, hogy a bevetett 600 hektár őszi kalászosból 73 hektár a kései vetés miatt a tél beálltáig nem zöldült ki. A földben lévő mag viszont csiraérett, kikelhet. Ehhez jó télre, vastag hótakaróra lenne szükség. A tél szeszélyes, az időjárás durva változásai „méltó” folytatása a rossz ősznek. A mezőgazdász mégis jóra számít. — Réméljük nem ismétlő- 1 dlk meg az, ami volt. Persze a puszta óhajtás tudjuk, hogy kevés. Most olyan tervet készítettünk, amellyel az ágazat eredményességét tovább növelhetjük. Néhány példa erről; idén 35 hektárral nagyobb területen ültetünk burgonyát, mint tavaly. Részben azért, mert a közellátásnak több burgonyára van szüksége, másrészt jó árat, jó piacot remélünk. A 235 hektár összterületből 60 hektár lesz a korai burgonya, amit majd Budapestre és Miskolcra szállítunk. A Balkányi Állami Gazdaságban minden évben van valami új, olyan növényfajta, termesztéstechnológia, vagy technika, amely előre \indenki azt mondta, I Jolánon, ezen a lányon csak a csoda segíthetett, amikor felvették az egyetem könyvtár szakára. Nem vitt valami nagy pont-, számot a gimnáziumból, 3,7-et, vagy ilyesmi; s a felsőoktatási intézményekben, a felvételeknél nem az értelem dönt, nem is a feltételezhető rátermettség; csakis a pontszám! Azt kell gondolnunk — hirtelen, hogy úgy mondjam: félkézből ragadva ki a példát —, már egy Dugonics András, az első igazi magyar regény, az Etelka szerzője sem kerülhetne be manapság, a ma érvényes felvételi rend szerint, sem-- miféle egyetemre. Gondoljuk csak meg — most nem író-alkotókról beszélve —, vajon miért rúgták ki a zürichi egyetemről Albert Einsteint, Budapestről Fekete Jánost, Lengyelországból Infeldet stb. — szóval az atomenergia felGalambos Lajos: Jolán fedezőit —, akik azt állították, hogy a tömeg egyenlő az energiával, vagyis hát a mindenségi egyszerűen mc2. Dehát túl mesz- szire mentünk, holott egyszerűen egy névről akarok mesélni; ez a név pedig: Jolán. Csak a magyar nyelvterületen létezik ez a név, ha szórványosan más nyelvterületen is jelentkezik, csakis magyar közvetítéssel létezhet. Ilyen név a bibliában nincs, márpedig legtöbb női nevünket onnan vettük: Mária, vagy Mirjam: éltető kenet. Márta, a jövendőnek fiat szülő nő, Magdaléna: a bűnből megtérő nő, Sára, a meddőségből sarjai szül, Andrea már görög hatású név a héberben is: ember gyermeke, stb, minek menjünk bele ebbe a név-etimológiába? Jolánról van szó. Mint említettem volt, Dugonics András írta le ezt a nevet először, s így: jo Ián. Etelka barátnője, mindenese ez a lélek, vagyishát jó lány, mindenes, minden titkok tudója és őrzője, hűséges cseléd, embert nevelni képes ember. Embert nevelni képes ember! Egyszerűen meg kell hajolnom, amíg csak élek, e név előtt. Hisz édesanyám is: Jolán. Metszik a fákat a balkányi gyümölcsösben. mutat. A főagronómus ezúttal is említ néhány kuriózumot. Sikerült, folytatják — Tavaly először termesztettük a Kleopátra korai burgonyát. A kései vetés, a vizes talaj ellenére hektáronként 280 mázsát termett. Most 35 hektáron ültetjük ezt a fajtát. Ugyancsak első éves termék volt 1980-ban a silótakarmánynak vetett cirok. Nagy zöldtömeget adott, ezért az idén már 50 hektáron termesztjük. Aránylag nagy területen, 262 hektáron tervezzük a lucernatelepítést, főként alapanyagnak a lucer- naliszt-készítéshez. Itt viszont a nagy energiafelhasználás miatt szigorúan takarékoskodunk azzal, hogy a növényt szárítása előtt fony- nyasztjuk. A balkányi határban a tél ellenére sincs holtszezon. Különösen a gyümölcsösökben élénk a mozgás. Miközben a gazdaság nyírgelsei hűtőházából az ősszel betárolt 2800 tonna almából naponta 20—30 tonnát küldenek exportra, a kertekben a fák ápolásával, metszésével már az idei év termését alapozzák. Göndör István főkertész a pillanatnyi helyzetről felefele arányban mond jót és rosszat. — Kissé megkésve kezdhettünk a munkához, mert a kertészeti dolgozókra is szükség volt a kukorica kézi betakarításánál. így aztán az új év kezdetére a 71 ezer ter- mőfaegységből csak 9 ezret sikerült rendbe rakni. Tava- szodásig ezért sok lesz a dolgunk. — Gondunk, hogy nincs elég emberünk, ezért a két pneumatikus metszőgépből jelenleg csak egyet üzemeltetünk. Ennek ellenére nem lesz probléma, munkaerő-átcsoportosítással növeljük majd a kertészetben dolgo9 ■ zók számát. A Balkányi Állami Gazdaság gazdálkodásában a téli almatermesztés mindig alapvető és'meghatározó volt. A termék mennyisége és minősége erősen kihatott az árbevételre, a nyereségre. Ilyen szempontból 1980 nem könyvelhető el a sikeres évek közé. A tervezettől kevesebb, 8200 tonna alma termett. Mire számítanak most? Hit mutat a termőrügy — A terv 8500 tonna, de pontosan megmondani, hogy a fák mit teremnek, ma még korai lenne. A termőrügy-be- rakódás közepes, a téli pró- bahajtatás majd többet mutat. Egyébként a tervezés alapja a gyümölcskertjeink termőképessége. Idén már az új telepítések termésével is számolunk. Az elmúlt ötéves tervben a rekonstrukció keretében 152 hektáron ültetünk gyümölcsfát. A korszerűség mellett fajtaváltást is végrehajtottunk. A szakolyi kertben például az arány 60 százalék starking és csak 40 százalék jonatán. Ezzel a piaci igényekhez igazodtunk. Almatermesztésben a mennyiség fontos, de nem a legalapvetőbb követelmény. A jó pénzt a minőség, a maximális exportarány hozza. Ügy akarjuk", hogy ősszel, közvetlenül a szedést követően 5000 tonna almát exportáljunk. Ennek végrehajtásáért új munkaszervezési módot, a fa alatti csomagolást alkalmazzuk, gépesítünk és növeljük majd a szállítási kapacitást. Az új év, az új tervidőszak alapozásának, a termelés előkészítésének napjait, heteit éljük. Sok függ attól, menynyire alapos és körültekintő a szakemberek ilyen irányú munkája. Az a jó, ha nem a vágyakra, hanem a lehetőségekre, a tényekre alapoznak, mint Balkányban. ^ ' ■ 1 Seres Ernő Tisztséghalmozók J egyezgetünk az új, 1981-es naptárban. Hiába minden jószándék, ígérgetés, új élet kezdésének fogadalma — lesz értekezlet, megbeszélés az idén is, bőven. Nem is lehet tagadni ezek jórészének létjogosultságát. Vannak azonban — s ha országosan nézzük: nem is kevesen — akik a szükségesnél és az átlagosnál sokkal több tanácskozásra járnak,, mint ahogy azt erejük, idejük engedi. Nekik részt kell venni — például a községben — szinte minden megbeszélésen. Tagjai a tanácsnak, esetleg a végrehajtó bizottságnak is, ráadásul valamelyik állandó bizottságban szerepelnek tanácsadóként, de beválasztották őket a helyi népfrontbizottságba, tisztséget viselnek tömegszervezetekben, sportegyesületben, talán még az önkéntes tűzoltóság és a legeltetési társulás sem marad ki a felsorolásból, nem is szólva a munkahelyi, szövetkezeti al- és főbizottságokról. Nagy többségük nem is a pénzért teszi. Talán inkább csak azért, mert úgy gondolja: nélküle semmi sem menne rendjén, mindenütt ott kell lennie,, hallatnia kell a szavát. Akad, akiket rábeszéltek, szinte rájuk erőszakolták a tisztségeket, mert mindenütt őket tartják a legrátermettebbnek, legalkalmasabbaknak. Csakhogy egy ember — ha mégoly okos, a helyi viszonyokat kitűnően ismerő, ötletgazdag is — képtelen arra, hogy sokféle közéleti tisztségét egyformán lássa el. Már csak azért is, mert a különböző tömegszervezetek, társadalmi szervek, egyesületek pillanatnyi érdekei nemegyszer ütköznek egymással. A mindenütt jelenlevő, hangját hallató ember ilyenkor szinte önmagával kerül ellentétbe. S — ami nagyobb hiba — az őt megválasztó, tisztségébe állító testülettel is. Mi tagadás, az is sokszor megesik, hogy valaki azért vállal több tisztséget, mert mások — kényelemből, közömbösségből — nem vállalkoznak rá. A demokratizmus is megköveteli, hogy minél többen hallassák hangjukat, mind többféle szempontból vitassanak meg egy-egy kérdést. Ha minden szervezetben és bizottságban ugyanazok ülnek, kevés lehetőség marad a „több szem többet lát” elv kibontakoztatására. Azt pedig általában a — kisebb vagy tágabb — közösség sínyli meg. Óhatatlan, hogy bizonyos „tisztséghalmozások” elő ne forduljanak. A szó azonban éppen azért került itt idézőjelbe, mert aligha tekinthető igazán halmozásnak, ha a községi párttitkár tagja a tanács végrehajtó bizottságának, vagy a tanácselnök a párt vb-nek is. Ilyen esetekben az őket megválasztó testületeket képviselik. E l kell ismerni, hogy voltak évek, évtizedek, amikor egy-egy községben, városban csak kevesen voltak alkalmasak arra, hogy a köz ügyeivel foglalkozzanak, s az elkövetett hibák még ezek körét is szűkítették. Túl vagyunk ezen, ma már mind többen kapcsolódnak be a közösség ügyeinek intézésébe. Fiatal, tetterős emberekre van szükség, olyanokra, akiknek nem a tisztség, nevük szerepeltetése a fontos, hanem a közös ügy, amit tudásuk legjavával szolgálni akarnak és tudnak. V. E.
