Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
|z esztendő fordulójakor országszerte igaz, emberi és okos számvetésre készülnek. Az idén talán még komolyabban és összetettebben, mint máskor. Egy ötéves tervidőszak vége, s egy új kezdete egyszerre kívánja meg a múltba visszatekintést, s a gondos előrenézést a jövőre.. Nem a korábban megszokott körülmények között zajlik ez a váltás. Ha csupán- az elmúlt 1980-as esztendőt tekintjük is látható: mind belső gazdasági viszonyaink, mind a külgazdaság megváltozott helyzete alaposan feladta a leckét. A korábbi időszaknál lényegesen kedvezőtlenebb nemzetközi események és ezek következménye, az enyhülés lelassulása is hozzájárult, hogy fejlődésünk üteme változzék, céljaink a realitásokhoz alkalmazkodjanak. Teendőink lényegét röviden talán így foglalhatjuk össze: pártunk kipróbált politikáját úgy kell folytatnunk, hogy az megfeleljen a megváltozott hazai és nemzetközi valóságnak. Céljainkból semmit ne adjunk fel, de a cél felé vezető úton a sebességet a lehetőségekkel arányosan szabjuk meg. Ezt a gondolatot fogalmazta meg pártunk XII. kongresszusa is, amikor megállapította: „A következő öt évben a jő jeladat, hogy nagy vívmányainkra támaszkodva erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megalapozzuk a népgazdaság további jejlődését, megszilárdítsuk az életszínvonal területén elért eredményeket és javítsuk az életkörülményeket A pártkongresszus által számunkra is megszabott feladatok nagyok. S hogy a megyei pártértekezlet mégis a további fejlődés mellett dönthetett, az a területünkön is kibontakozott reális szemléletnek, felelős gondolkodásnak és cselekvőkészségnek köszönhető. Anyagi eszközeink, beruházási lehetőségeink szűkültek, ám nem csekély az az erő, amely a termelőberendezésekben, az emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Tanúi lehettünk ennek az egész 1980-as évben, mely a nagy politikai események jegyében zajlott. A pártkongresszusra való készülés időszakában a pártszervezetekben, a pártértekezleteken a kommunisták felelősségteljesen szabták meg a jövő feladatát, határozatban rögzítve: „A gazdasági építőmunka legjobb jeladata a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, ennek érdekében bontakozzék ki az intenzív gazdálkodás.” A képviselői és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusra készülődés, a Hazafias Népfront átfogó tanácskozásai, a VI. ötéves terv társadalmi vita alapján megfogalmazást nyert törvénye egymást követően adták a visszajelzést: a párt által megszabott politika valóban össznépi politika, s maga möBékés, alkoté új esztendőt! Irta: dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára gött tudhatja társadalmunk minden osztályát. Mindennél hatásosabb válasz volt e politikára az a munka, amely az 1980-as esztendőben megyénkben is jolyt. Pedig a nem egyszerű gazdasági körülmények iparunkban is hatottak, mezőgazdaságunknak pedig ritkán tapasztalt nehéz időjárással kellett szembenézni. Szabolcs-Szatmár megye szorgalmas dolgozó népe bi-' zonyított. Az ipari termelés — amely ma már ezen a tájon is meghatározó — 10—12 százalékkal nőtt. Ami fontos: e növekedés legnagyobb részt a magasabb termelékenység eredménye. Fiatal munkásságunk — amely alig több, mint egy évtizedes múlttal rendelkezik — részt vállalt az export növeléséből, termékeink kiváló minőségével felzárkózik a legjobbak mellé. Ebből kiindulva nem túlzás, ha a jövő esztendőre az ipari termeléstől újabb öt-hat százalékos növekedést várunk, s az export 8—10 százalékos növelésére is számítunk. Az ipar eredményei és a jövő követelményei realitások. Fakadnak egyrészt a objektív gazdasági lehetőségekből, s valami olyan más többletből, ami számokban nem kifejezhető: ez az emberi tényező. Annak, hogy bátran merünk tervezni a jövőre, fontos alapja az a politikai és gazdasági párbeszéd, amely egy felnőtté vált lakosság és a párt közt folyik, s amely megtermékenyítő erő ebben a megyében is, ott ahol a felzárkózás az élvonalhoz további minőségi fejlődést és nagyobb dinamizmust eredményez, s újra és újra a többre, a jobbra serkent. A hosszú távon különösen jelentős mezőgazdaság eredményei is ebből a forrásból táplálkoztak, s fakadnak majd a jövőben. Ha belegondolunk, milyen körülmények között kellett küzdenie idén mezőgazdasági nagyüzemeinknek, miként tett próbára az időjárás mindenkit a földeken, az ott született eredményeket még nagyobbra értékeljük. Ár-, belvíz, fagy, jég. vihar késztette roppant erőfeszítésre az embert. Sikereink mindennek ellenére nem kisebbek, mint a múU évben — Különösen az aitat- tenyésztésben tapasztalhattunk fejlődést. A megyei pártbizottság felhívása nyomán a mezőgazdaság ügye mindenki gondjává magasodott, s újra nagyszerű példáját láthattuk annak, mit is jelent a munkásság és parasztság összefogása az élet nehéz perceiben. 1980-ban megépültek tervezett üzemeink. Lakások ezrei, közművek, iskolák és gyermekintézmények sora teszi szebbé, gazdagabbá városainkat, községeinket. Az emberi felelősség, akarat, példamutatás sorozatát látva meggyőződésem: reális a megyei pártbizottságnak az az elvárása, hogy a mezőgazdaság 1981-ben megközelítően négy százalékkal növelje termelését — az intenzív módszerek hasznosítása, a jobb szervezés, a termelési szerkezet korszerűsítése révén. Itt is előtérbe kerülnek azok a módszerek, melyek sikere az alkoto, gondolkodó embertől jügg. Az embertől, aki életünk bármely területén, az iparban, mezőgazdaságban, építőiparban, a szállításban, a kereskedelemben vagy iskolákban és intézményekben mindinkább a jövő sikerének és az új lehetőségeknek a kovácsa. Ezért is tartja fontosnak a párt most és még inkább a jövőben, azt a bevált gyakorlatot, hog'y a tervidőszak minden egyes évében őszintén és nyíltan tájékoztassa lakosságunk minden rétegét gazdasági, társadalmi helyzetünk alakulásáról, eredményeinkről és gond- jainkról. Dolgozó népünk pedig a párt őszinte és nyílt politikáját tettrekészséggel, jobb munkával honorálja. Most, amikor a megyei pártbizottság nevében elismerésemet fejezem ki Szabolcs- Szatmár megye dolgozó népének, pártszervezeteinknek eredményes munkájukért, azt is el kell mondanom, hogy a hatékonyabb, fegyelmezett munkára a jövő esztendőben is nagy szükség lesz. Gazdaságpolitikánk a hatékonyság és versenyképesség növelésére, a minőségi tényezőkön alapuló, intenzív jejlődés kibontakoztatására irányul. Ez alapozza meg ugyanis a nép- gazdasági egyensúly megszilárdítását és további fokozatos javítását, a lakosság életszínvonalának megőrzését, az életkörülmények — lehetőségekhez igazodó — javítását. Más szóval: 1981 és a hatodik ötéves terv céljainak megvalósítása nehéz lesz. A régebben megszokotthoz viszonyítva lassul a fejlődés üteme. De a gondok, nehézségek közepette sem feledhetjük, hogy lehetőségeink is adottak, erőnk is van az újabb sikerek eléréséhez. Mindenki tudja, hogy az ehhez vezető út ezernyi kisebb és nagyobb tényezőkből tevődik össze A kulturáltabb élet, az urbanizáció, a művelődés, az egészségügy, a szociálpolitika fejlesztésére kidolgozott terveink egyúttal azt is bizonyítják: a gazdaság jejlődésével párhuzamosan az emberi élet is megváltozik. Az esztendő bármelyik politikai fórumát is idézzük emlékezetünkbe — kongresszustól az országgyűlés ötéves tervet elfogadó ülésszakáig —, minden esetben visszatérően fogalmazódott meg egy nagy követelmény: az eredményes munka szükségessége. Az elmúlt ötéves terv, vagy a most záruló esztendő is igazolja a jövő alapvető követelményét: ahol gondos, előrelátó a tervezés, irányítás, ott jó eredmények születhetnek. Az év fordulóján elmondhatjuk: van jó programunk az 1981-es és az elkövetkezendő esztendőkre, amely az előrehaladást ígéri. Olyan célokat sikerült kidolgozni, amelyek a XII. kongresszus határozatának megvalósítását szolgálják, s amelyek nyomán több lesz a kereset, az egészséges lakás, a közmű, az iskola, javul a szolgáltatás, gazdagabb lesz az élet. A hatodik ötéves terv indulása előtt megyénkben is arra kerestük a választ, miként sikerül alkalmazkodnia gazdaságunknak a jelenleg is gyorsan változó külső jeltételekhez. Gondunk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában munkaképes korba lépő 10—11 ezer fiatal számára megfelelő munkalehetőséget biztosítsunk. Ezért újabb ipari üzemeket szükséges telepítenünk. Mindenképpen bővíteni szeretnénk a mezőgazda- sági termékek feldolgozását. Segítenünk kell abban is, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek számára tágabb lehetőség nyíljék a hátrányok leküzdésére, a szolgáltatás bővítésére, a kiegészítő üzemágak létesítésére, a háztáji fejlesztésére. Jól tudjuk, hogy javuló munkánk fontos feltétele a szervezés, az anyagi és az erkölcsi ösztönzés javítása. Feladatunk tehát van bőven. zámvetésnek indult az újévi köszöntő, s törvényszerűen vált a jövő feladatainak meghatározójává. így van ezzel ki-ki a családban is. A tanulságok mérlegre tevése is serkent a nagyobb takarékosságra, a jobb munkára, az okosabb életszervezésre. Nincsen ez másként a népgazdaság, a nagy család tervezése esetében sem. Ez jelenti társadalmi rendünk nagy erejét. Amikor az esztendő múltakor, az új beköszöntekor eredményt, gondot, tegnapot és holnapot vetünk össze, több évtizedes szocialista fejlődésünk bizonyítja: a töretlen haladás érdekében a kommunistáknak kell a jő terhet, a példamutatás és jelelösség nagy terhét vállalniok. így válhatnak magukkal ragadó erővé, az egész társadalmat mozgató és szolgáló élcsapattá. Társadalmunk — amely a szövetségi politika jegyében összeforrott erő — és népünk boldogulása érdekében. Most, amikor a megyei párt- bizottság nevében békés, alkotó új esztendőt kívánok, befejező gondolatként hadd hivatkozzam arra, amit pártunk XII. kongresszusa így fogalmazott meg. „Fejlődésünk alapkövetelménye a párt vezető szerepének, a párt és a tömegek kölcsönös bizalmának és kapcsolatainak további erősítése." Ez és csak ez a gyakorlat segíthet át időleges nehézségeinken, teremthet alkotó légkört, jobb és hatékonyabb munkát. Jövőnk, így a következő esztendők eredményessége ettől jügg. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt, személyes boldogságot.
