Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
1980. december 13. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Megnyílt a szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) A puszta részvétel még nem jelent fejlett munkahelyi demokráciát: statisztikaként is lehet szerepeltetni. A munkahelyi demokrácia ennél több: a döntésben, a végrehajtásban, az ellenőrzésben való résziesedés, a tényleges hatalmi jogkörök birtoklása. A gazdasági feladatokat a vezetők önmaguk egyedül képtelenek megoldani. Kell a dolgozók, a tömegek egyetértése, helytállása, ellenőrzése. Más út nincs. Mély meggyőződésünk, hogy a vezetők és vezetettek megfelelő és a mi elveink szerinti alkotó kapcsolatainak kiépítése nélkül nincs igazi előrehaladás. Most a munkahelyeken megérett a lehetőség a demokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazdasági vezetők kinevezésébe, munkájának megítélésébe történő beleszólást kiszélesítjük az igazgatótól egészen a munkahelyi vezetőkig. Meggyőződésünk, hogy ea jelentősen elő fogja segíteni a feladatok végrehajtását, a dolgozók és a vezetők közötti viszony további javulását. Áz életszínvonal megőrzése Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvonal megőrzése. Ismerve azonban lehetőségeinket, jól tudjuk, hogy a mai életszínvonal megőrzése, s az életkörülmények jobbítása is nagy erőfeszítést, és mindarinyiunktól nagyon kemény, következetes " munkát igényel. A szakszervezetek ezúttal is hangsúlyozzák, hogy mindarra, amit az életkörülmények és az életszínvonal javításában elértünk, büszkék lehetünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban szerepel. Tovább akarjuk javítani az életkörülményeket, tovább akarjuk növelni az életszínvonalat A VI. ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-iptézke- déseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire magvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot; — könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba; — a családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak; — jelentős intézkedésekét teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — Társadalmunk humanitását; — Azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — E szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — Még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét; — Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Rangsorolni az igényeket Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igazságérzetével. Ezért tartják a szakszervezetek is reálisnak és igazságosnak a VI. ötéves tervben foglalt célkitűzéseket. A mai világgazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglevő eredményeit megőrzi, sőt több tekintetben tovább is fejleszti. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most* ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, akkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítani, tehát nagyobb szerepet kell kapnia az egyéni elbírálásának a bérek és jövedelmek elosztásában, a végzett munka alapján. Szükséges az is, hogy segítsünk azokon a dolgozókon, családokon, akiknek a szociális helyzetén javítani kell. Különösen fontos, hogy az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyilvánoságára még nagyobb figyelmet fordítsunk a munkahelyeken. Ott ugyanis sokat tehetnek azért, hogy a szocialista elosztás valóban a társadalmi igazságérzetnek megfelelően történjen. A mai helyzetben növekszik a vállalatok felelőssége abban, hogy az élet- színvonalat megőrizzük, hogy a reálbér ne csökkenjen, és a legfontosabb társadalmi juttatások reálértékét szinten tartsuk. Az árak ellenőrzése Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szak- szervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viszonyok között az árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tarthatatlan. Az életnek megvan a maga realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok, a termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket, családokat és egyéneket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvonal-politikában mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz lentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Üjabb lépéséket tettünk előre. Ugyanakkor gondokban sem volt szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az országban. Van mit látnunk, tapasztalnunk. Látjuk, hogyan épült hazánk, gyarapodott népünk. Gazdagabbak, érettebbek lettünk. Ugyanakkor nehézségek is jelentkeztek az energiaválság, a nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyön- geségeinkre, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben, hogy úrrá legyünk gondjainkon. A küldöttek egy csoportja. „százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk”. Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását, növekedésük indcrtcoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakkor tovább kell szigorítani' az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visszaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására nem készültünk fel. A fogyasztói ár ' emelkedésének hatása ellen ma még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a munkásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Ügy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások, milyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakásfenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb alakításához. A formalizmus, a rutin ellen Tisztelt kongresszus! A következő években a szakszervezetek belső mozgalmi életét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. Belső munkánk fejlesztésének a szükségességét már huzamosabb idő óta érezzük. A szakszervezetek is több mint húsz éve konszolidált viszonyok között végzik munkájukat. Ez önmagában jó dolog, de a konszolidált viszonyok között mindig megvan a veszélye , annak, hogy munka- módszerünk formálissá válik, és feladatainkat rutinból végezzük. Megvan a veszélye annak is, hogy tevékenységünk nem a feladatok megoldására, vagy csak a feladatok megoldására, hanem az eljárásokra és a szokások megtartására irányul. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogy ha befolyást akar gyakorolni a társadalom fejlődésére, ha változást akar elérni, akkor önmagának is változni kell, igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista építőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. De ezekkel érdemben kell foglalkozni ! Erélyesen szelektálni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Kevesebb papirosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái, felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szakszervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük dolgoznak. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. Munkánk javítását befolyásolják az állami irányításban bekövetkező változások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszervezetek miképpen működjenek együtt az Ipari Minisztériummal, milyen szervezeti formái legyenek ennek, és milyen feladatok hárulnak a Szakszervezetek Országos Tanácsára. Tovább növekszik a vállalatok önállósága, de a szak- szervezeti szervek önállósága is abban, hogy a vállalati döntésekben, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vegyenek. Ehhez az üzemi szervezeteknek sokoldalú támogatást kell kapniuk a szakszervezeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a célszerű szervezeti formákat, módszereket, amelyekkel az új körülmények között segíteni tudjuk az ipar tevékenységét. Gáspár Sándor ezt követően a magyar és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kapcsolatáról szólt, ismertette részvételünket az SZVSZ- iben, együttműködésünket a szocialista és a kapitalista országok, illetve a fejlődő világ szakszervezeti szövetségeivel, majd így folytatta: — Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jeAhová eljutottunk, oda munkánkkal jutattunk eL A munka mindig központi kérdés volt számunkra, de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja és életünk egészét meghatározó tényezővé teszi. Az „élet anyját” tiszteljük a munkában, amelytől minden eddigi és „jövendő győzelmünk” ered. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkás- mozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani. Felelősség a munkásosztályért A mi nagyszerű hivatásunk, a munkáshatalomért érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon. Most is ezt kell tennünk, mert a mozgalom utóbbi öt esztendeje sem volt hibáktól mentes. Még gyobb alázattal, . még sebb önhittséggel, meg a dóbb munkáslelkiismerettel kell ügyünket, képviselni, feladva a csalhatatlanságba vetett hitet. A munkásosztály szolgálata nem bírja el a formalitást, a felszínességet, az önzést. Mi büszkék vagyunk arra, amit népünk alkotómunkájával elértünk, de nem hunyhatunk szemet problémáink, gondjaink felett. Társadalmunk a munka társadalma. Igazságosabb minden eddigi társadalomnál. Ezt a társadalmi rendszert mi hoztuk létre. Közös küzdelmeink, közös törekvéseink testesülnek meg mindabban, jogot arra is, hogy elégedetlenkedjünk azzal, amit még nem oldottunk meg. Kongresszusunk méltó fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat és megszabja a további fejlődés tennivalóit — fejezte be Gáspár Sándor. nafceue- sarait elértünk é» amire büsz- oda— j-kék vagyunk,’i Ez ad nekünk A számvizsgáló bizottság jelentése A szakszervezetek szám- vizsgáló bizottságának írásos jelentése megállapítja, hogy a SZOT és szerveinek gazdálkodása a két kongresszus között megfelelt a XXIII. kongresszus határozatainak és alapszabályának. A megnövekedett pénzösszegek a tagság érdekeit, a szakszervezeti feladatok megvalósítását szolgálták. A gazdálkodás javult, fejlődött az ügyviteli munka, erősödött a pénzügyi fegyelem. Az elmúlt öt évben számos, a tagság érdekeit közvetlenül szolgáló szakszervezeti beruházás valósult meg, s jelentős összegeket költöttek meglévő intézmények fenntartására. Az országban csaknem 300 1 szakszervezeti kulturális intézmény működik, gazdálkodásuk javult. A sportpálya-építési akció során mintegy 500 sportlétesítményt adtak át az országban, ehhez a dolgozók 280 ezer órai társadalmi munkával járultak hozzá. Az üdültetés anyagi; technikai feltételei javultak, befejeződött több üdülő építése és felújítása. Befogadóképességük azonban lényegében változatlan, mert sok üdülőt tatarozni kell, néhány korszerűtlen, felújításra már nem alkalmas üdülőt pedig meg kellett szüntetni. A számvizsgáló bizottság szóvá tette, hogy a meglévő üdülőket nem mindig használják ki kellőképpen. Részben a beutalók elosztási és adminisztrációs fogyatékosságai miatt évente körülbelül 3000 beutalót nem használnak fel. A szakmunkástanulók üdültetési tervét például 1979-ben csak 95,8 százalékra teljesítették. Elég gyakori eset, hogy a SZOT-szanatóriumok- ba késve érkeznek a beutaltak. A jelentés utal arra, hogy az elmúlt öt évben tovább bővült a társadalombiztosítási juttatások köre, ez nagyobb követelményeket jelent a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága és a megyei igazgatóságok apparátusa számára egyaránt. A vizsgálatok azt igazolják, hogy e szervek a magasabb követelmények és egyben a létszám csökkenése ellenére kielégítően látják el feladataikat. A számvizsgáló bizottság a megválasztandó új Szakszervezetek Országos Tanácsának ajánlja a gazdálkodás irányításának továbbfejlesztését, a takarékosság következetesebb érvényesítését, a gazdasági hatékonyság növelését. Helyesnek tartaná új beruházási rend kialakítását, a felügyeleti ellenőrzés fokozását. Az elnök javaslatára a kongresszus úgy döntött, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság jelentését, továbbá a határozattervezetet, valamint a szakszervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslatot együttesen vitatja meg. Ezt követően megkezdődött a vita. A küldöttek és külföldi vendégek felszólalása, valamint a mandátumvizsgáló bizottság jelentése után befejezte első munkanapját a kongresszus. A tanácskozást ma folytatják.
