Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-06 / 286. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 6. Ijesztgető rémalakból — jóságos öreg Á Télapó A ma Télapóként emlegetett jóságos öreg ajándékozót évszázadók óta szívszorongva várják a gyerekek. A szokás, a hagyomány december 6-ra, Miklós napjára teszi a Télapó látogatását, amit azelőtt Mikulás-járásnak neveztek. A legenda szerint a IV. században élt Miklós kisázsiai püspök megszánt egy három- gyermekes szegény családot, és az egyik éjszaka titkon pénzt dobott be nekik az ablakon, melyből azután gondtalanul élhettek. Ebből a legendából született népies álöltözetes alak a december 6-a előtti estén, éjszakán járta az utcákat, ijesztgette a gyerekeket. Az alakoskodás régebbinek látszik hazánkban az ajándékozásnál. Ezt a félelmet keltő, álarcos házról házra járást tiltották is. Egy Vas megyei 1785-ös tilalomban a következő olvasható: „Mindenekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némelyek a lakosok közül Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmével ellenkező, ijesztő csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagya- tik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek, mint alattvalóinak ezentúl ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti esten az ilyen színes öltözetekben való járást.” A Mikulás-napi ajándékozás a magyar falvakban csak az utóbbi évszázadban kezdett elterjedni. Főleg a Dunántúlon és a magyarlakta területek északi részén ismerték a Mikulás-járást. A szokás az volt, hogy a beöltözött Mikulás kíséretével betért azokba a házakba, ahol gyerekek voltak. Vizsgáztatta, imádkoztatta őket. Megkérdezte, egész évben hogyan viselkedtek, szót fogadtak-e szüleiknek. Tudásuk és magaviseletük szerint jutalmazta, vagy virgáccsal fenyítette őket, sokszor a kíséretében levő ördöggel, krampusszal. Az ablakba, cipőbe tett ajándék részben új, városi keletű ajándékozási forma. A Miklós szent nevéhez fűződő népies rémalak más európai országokban is sorra járja a gyermekeket. Jutalmazó és büntető jelleme régi pogány hiedelmek, mítoszok isteneire emlékeztet. Virgáccsal büntet, puttonyába teszi a rossz viseletű gyermekeket, de ajándékokat oszt a jóknak. Németország északi területein ez a két ellentétes tulajdonság külön alakokat ölt. Ni- kolót, az ajándékos öreg püspököt kíséri a már említett fenyítő krampusz, aki idővel teljesen középkori ördögalakká változott át. A Szovjetunióban a Télapó karácsony táján ül csilingelő szánjára, hogy a feldíszített fenyő- . fák alá tegye a jó gyerekek kiérdemelt ajándékait. Kormány Margit rajvezető irányításával közel fél évtizede tevékenykednek a penyigei fiatalok a honismereti szakkörben. Kisdobos, úttörő, szakmunkás- tanuló és gimnazista segít megmenteni népünk hagyományait. A penyigei művelődési ház múzeumszobájában három úttörő serénykedik. Kondor Judit a tunyogmatolcsi és gacsályi közös kirándulást idézi a kiállított tárgyak rendezése közben: a gacsályi 14. századi műemlék református templom nekem nagyon tetszett, összehasonlíthattuk a tunyogmatolcsival. Kovács Szilvia így folytatja: — Igaz, a szülőfalunk régi életének, hagyományainak felkutatását, megőrzését tartjuk fő célunknak, de a környező településekre is szívesen ellátogatunk. Hóra Ferenc: Télapó haragja Régen történt biz ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. No, hanem Télapó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egyszerre beborult a világ, a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kiabálni, csak azt, hogy akármilyen kár, oda van a nyár. — Bizony kár — sóhaj tozták az emberek —, mert többet ér egy nyár száz télnél. — Ohohó, ohohó! — sikoltott mérgesen Télapó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak. — Ugyan minek is teremtette a jó isten ezt a gonosz telet? Vi- lágtördelőnek, madárpusztítónak, emberek sanyargatójának? — Hihihi, huhuhu, hahaha — kacagott be Télapó a kéményeken, csak úgy borsózott bele az ember háta. — Hej, de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet! No, hanem erre már csakugyan megharagudott Télapó. Kapta magát, szedte-vette sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek közé nem ért, ahol a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon, s onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra: — Megálljatok, majd hívjátok még vissza Télapót! — Csak azt lesd! — nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az isten áldást. — Siessünk, emberek — biztatták egymást —, mig Télapó megint a nyakunkon nem ül. Bizony nem jött Télapó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csak úgy szórta a szikrát, mint aratáskor: nem volt, aki fellegfátylat teritgessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették el a madarakat. — Nini — örvendeztek az emberek —, nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák meg is so- kallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Nem bólingatott lágyan, szelíden, mint máskor: csörgött, csikorgott, hogy szomorúság volt hallani. — Szánj meg, szánj meg, Télapó — meredeztek a poros levegőbe sorvadt gallyaikkal a fák —, mert elveszünk nálad nélkül. Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl- fölsóhaj tott az égre: — Könyörülj rajtam, Télapó, takargasd be sebeimet puha, fehér hótakaróval. Bezzeg az emberek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehet szántani-vetni. Nagy kínnal ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjaiba Télapó, nem takargatta be meleg takaróval, puha, fehér hóval. Fé-t reg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot. — Nincsen vetés, nem lesz kenyér! — sóhajtoztak az emberek, s reménykedve tekingettek a magas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük az a jó Télapó? De nem szállt le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek kenyeret! Lett olyan éhség, hogy az emberek nem győztek hálálkodni Télapónak mikor megint leszállt a földre fehér bundájában. — ö, Télapó, mit érne nálad nélkül a nyár? Télapó jókedvűen nevetett, és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ő dolgába. Hárman a múzeumszobában. Molnár Marianna elmondja, hogy idén főleg tárgyi emlékeket gyűjtött a szakkör. — Gyűjtőutakat szerveztünk. Üres kisszekerekkel indultunk, s visszafelé jövet már telivel érkeztünk; sőt még a kezünkben is hoztunk tárgyakat. A felnőttek sokat segítettek. Szinte alig volt olyan hely, ahol ne fogadtak volna bennünket szívesen. A tárgyakat gondosan megmostuk és úgy helyeztük el őket a helytörténeti gyűjteményünkben. Bihari Enikő már ifivezető, de együtt dolgozik a fiatalabbakkal. ö a szakkör történetéről beszél: — Még úttörőként a természetbarát szakkörben kezdtük a munkát. Olyan témákkal foglalkoztunk, mint a Szenke jelentősége a penyigei nép életében. Történetek, mondák a Szenkéről. Földolgoztuk a 9 kislány balladáját, de gyűjtöttünk földrajzi neveket, dűlőneveket, állatneveket, s jeles napokhoz fűződő helyi szokásokat, babonákat, jóslásokat is. A „Tájak, korok, múzeumok” mozgalomban társaim értékelő lapjain is sok bélyegző található igazolásként. Már nyertünk oklevelet és jelvényt is. Az egy évvel fiatalabb szakmunkástanuló, Kondor Erzsébet ugyancsak érdekes tevékenységről szól. — Albumokat készítettünk „Hazám Szabolcs-Szatmár megye” címmel. Régiséggyűjtő versenyt és vetélkedőt is szerveztünk. A sikerélményen túl jutalomra is futotta, ugyanis rendszeresen fejtettünk keresztrejtvényt, s kb. 500 forint értékű könyvet nyertünk, amit szétosztottunk a tagok között. Az eddig padláson, fáskamrá- bari, disznóólban tárolt eszközök végre méltó helyükre kerültek. Kormány Margit kisdobosvezető, egyben a HNF községi titkára is, büszke tanítványaira, „munkatársaira”. Bihari Enikő szakköri titkár a NÉPFRONT című folyóiratban egy éve hírül adta a pe- nyigeiek kezdeményezését: közös összefogással a jubileumra rendbehozták (azóta is gondozzák) a 9 kislány sírhelyét. Bihari Enikő búcsúzóul két csalódásukról szólt: „A tv munkatársai megígérték, hogy a megyében járva a penyigei honismereti szakkör munkája és gyűjteménye is képernyőre kerül, — de ez csak ígéret maradt. Bemutató foglalkozást terveztünk — mintegy inspirálva másokat is e munkára — azonban erre sem volt igény. Egy kicsit bosszantott bennünket, de nem szegte kedvünket, továbbra js munkálkodunk a régi hagyományok megőrzésén, továbbadásán.” Molnár Károly TÖRD A TEJED! Vízszintes: 1. Római 1001 + asztalitenisz. 6. Igen, oroszul. 7. Ama helyre. 8. Személyem. 9. Mezőgazdasági gép. 11. __-oltás (tüdőgümőkór ellen). 12. Az NSZK fővárosa. 14. Folyadékkal tisztíts. 16. Megfejtendő. 18. Tova. 20. Kergeti, hajtja. 21. Tiltás. 22. Római 149. 24. Levegő. 25. Apró rágcsáló emlős. 27. Lágy toll. 28. ... kani- zsa. 29. Dáma betűi keverve. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Olasz folyam. 3. Eme helyre. 4. Nátrium vegyje- le. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Csak félig engedi!!! ll. Kigyófajta, de női öltözködési kellék is. 13. Pondrószerűség. 14. Római 1051. 15. Megfejtendő. 17. Vissza: fanyü. 19. Margarinmárka. 21. Olykor. 23. Levegő. 24... -lom. 26. RY. 27. Kisgyermekek köszönése. Megfejtendő: 5 magyarországi város neve (vízszintes 16, függőleges 1, 5, 6, 15.). Múlt heti megfejtés: NÉPSZOKÁSOK. ANDRÄS-NAPI Könyvjutalmat nyertek: Angyal András Tiszabercel, Ádám Tibor Kétérköz, Bene Sándor Mátészalka, Iglai Péter Kemecse, Kiss Ibolya Nyíregyháza, Kocsis Erzsébet Tiszaszalka, Marcinké Csaba Berkesz, Márta István Nyírtelek, Mihály Edit Tar- pa, Molnár Edit Nagyar, Sallai Agnes Tu- nyogmotolcs, ifj. Spekker István Pap, Szép Szilárd Vásárosnamény, Szilágyi Ibolya Gyulaháza, Szolnoki Zsuzsa Mérk. Úttörők rovata Hiénlc a szó VILÁGÍTÁS A PÁLYÁN! A mi iskolánkban ez az úttörőév nagyon jól kezdődött. Szeptember végén felszerelték a világítást a sportpályánkra. A bitumenes pálya már a múlt évben elkészült, az oszlopokat is felállították, de a lámpákat még akkor nem tették fel. Most, hogy már fel vannak szerelve, nagyon büszkék vagyunk rá. A szerelési munkákban mi is segédkeztünk. RÁDIÓ! Örülünk, mert az iskolában, minden osztályban és az épületen kívülre is hangszórókat szerelt fel csapat- vezetőnk, Svéda István. Így mindenki időben értesülhet a programokról, felhívásokról. A nagyobb tanulók cikkeiket is felolvashatják. 8/b leányőrs, Ópályi Üttörőcsapatunkban hagyomány már az őszi hulladékgyűjtési napok szervezése. Ezt az akciót évek óta a „Tettek napja” keretében végezzük. Évenként általában 10 tonna fölötti mennyiséget gyűjtünk vashulladékból. Idei tervünk sem marad el ettől. Most, mikor tudósításunkat írjuk, még csak az első nap eredményét ismerjük. Ez több, mint 60 mázsa. Így bizakodva tekintünk az előttünk álló napok elé: reméljük, hogy tervünket ez évben is sikerül teljesíteni. De nemcsak ez a mi feladatunk. Sok-sok órát dolgoztunk már ez évben is ifjúsági sporttelepünkön. Szépül, formálódik ez is. Sokat segítene viszont, ha további salakot tudnánk szerezni, mert csupán ez hiányzik. És mi, úttörők védnökségvállalásunkkal biztosítjuk, hogy mindig rendes legyen a pálya. Szorgalmasan készülünk szövetségünk jubileumára is. Részletesen szeretnénk feldolgozni csapatunk eddigi történetét. Szeretnénk felkutatni csapatunk volt kiváló úttörőit is. Ezt a munkát rajonként végezzük, évfolyamonként felkutatva. Az eredményről és újabb tetteinkről ismét beszámolunk. Bállá Judit, Bellus Beáta 7/a oszt., Tyúkod Iskolánkban pályaválasztási heteket rendezünk, melyek programja 1980. október 20-tól 1981. január 28-ig tart. Nagyon sok rendezvény, verseny, vetélkedő, pályázat segít a 7—8. osztályosoknak a pályaválasztásban. A programban üzemlátogatás, szakmaismertetés, rajzpályázat, pályaválasztási tanácsadás, pálya- és szakmaismertetés szerepel. „Mi szeretnénk lenni és miért?” címmel pályázat indul. Ezeken a rendezvényeken megismerkedhetünk a különböző szakmákkal és a továbbtanulási lehetőségekkel. A több mint tízhetes program pályaválasztási szülői értekezlettel és kiállítással zárul. Kocsis Anikó, a tornyospálcai úttörőcsapat tanácstitkára Csapatunk, mint tavaly, az idén is 60 darab színházbérletet vásárolt. A kisvárdai Ady Endre Művelődési Központban nézhetjük meg az előadásokat. Elsőnek a Lúdas Matyi című bábjátékot tekintettük meg, melyet az Állami Bábszínház művészei adtak elő. Az elmúlt iskolaévekben látott előadások mind nagyon érdekesek voltak. Ismert mesejátékokat, bábjeleneteket adtak elő a művészek. Remélem, az idén is érdekesek és vidámak lesznek az előadások. Miklós Katalin 7/a, Tornyospálca Nagy nap volt nálunk november 19-e. Ezen a napon nemcsak az Erzsikék, hanem rajunk is ünnepelt. Rajnévadó próbát tettünk. Lámpalázasak voltunk, mert 70—80 főiskolás kistanár és néhány városi rajvezető nézte meg a rajfoglalkozást. Az őrsök jó előre készültek. Volt egy olyan őrsi foglalkozás, ahol a rajunk névadójának életével foglalkoztunk. Hasznunkra is vált, mert a 13-f-l-es totószelvényeket sikerült mind a két őrsnek 13—13 találattal megoldani. Ezenkívül a Delfin őrs egy kuruc jelenettel, a Mókus őrs énekkel szórakoztatta egymást a bemutató foglalkozáson. A jelenetben Rákóczi és Esze Tamás találkozásáról volt szó. A két hős közül Esze Tamást választottuk névadónknak. Nagy örömünkre csapatunk múzeumában találtunk egy kuruc sapkát, amelyre csak az írhatta fel a nevét, aki a 35 év úttörőjátékaiból és dalaiból hozott egyet-egyet. Egy dalt és egy játékot meg is tanultunk rajvezetőnk segítségével és a sapka is megtelt a nevekkel. Jelvényünk a sapka lett, melyet a foglalkozás végén mindenki megkapott kicsinyítve papírból, és feltűztük a nyakkendőnkre. A foglalkozást vidám csatakiáltással fejeztük be. „Miénk ez a csoki-suli, minden gyerek így nevezi! A mi rajunk majd megeszi! Hamm!” Fristyák Éva, a 4237 Vasvári Pál Üttörőcsapat Esze Tamás raj titkára Simon Judit 2. sz. gyakorlóiskola 6 c rajza. j«»’« w i irt« i Gyűjtőúton kisszekerekkel
