Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-06 / 286. szám
1980. december 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ÉRTÉKÉ: NULLÁ? O avaly az iparban 38,5 milliárd forintot költöttek állóeszközfenntartási feladatokra. Több, mint a kétszeresét az 1970. évi összegnek. Ami lehet jó jel, ám utalhat arra is: sok pénzzel tartják életben az eszközök egy részét, bár azok természetes sorsa már korábban a selejtezés lett volna. A tapasztalatok és nem az óvatoskodás írat- "ja le: is-is, azaz mindkettő hat az állóeszköz-gazdálkodásban. Az élelmiszeriparban a gépek, berendezések, fölszerelések bruttó és nettó értéke közötti különbség egyharmad, azaz — leegyszerűsítve — ekkora az elavultság foka. Ki mondhatná rá ugyanakkor a település öregecske sütőüzemére, hogy zárják be hamarosan, hiszen elavult, ha nincs válasz arra a kérdésre, hol készítették akkor a jövőben két- vagy háromezer embernek a kenyeret? Veszélyes lenne, ha mérlegelés nélkül azonosítanánk mindenkor és mindenütt a könyv szerinti értéket a gyakorlatbanival! A teljesen amortizálódott gépek, berendezések — ezek azok, amelyeknek a könyv szerinti, azaz a vagyoni értéke nulla — az iparban az állomány egészének 18—20 százalékát teszik ki. Ezt a viszonylag nagy tömegű eszközt azonban nem szabad egységesen megítélni. Egy részük ugyanis gond nélkül, haszonnal működtethető; ám a másik rész (a műszakilag alkalmatlanok, a nagy költséggel üzemben tartottak, az alacsony hatásfokkal dolgozók) súlyos veszteségek forrásai. Ráadásul nem jelentéktelen az ipar ilyen vagyonának az a csoportja sem, ahol az amortizáció még nem fejeződött be, de az eszközök elvesztették valóságos értéküket; gátjai a termelési folyamatnak, mert annak más elemei túlhaladottá tették ezeket a gépeket, berendezéseket. A sokszor hangoztatott létszámhiány ellenére sok munkavállaló a szó szoros értelmében gürizik az elavult eszközök mellett, erejét nem kímélve. Mindennapos eset az is, amikor fölösen nagy teljesítményű gépeket, eszközöket vásárol a munkahely — bár olykor eszi, nem eszi, nem kap mást alapon vette meg! —, s az így létrejövő veszteség semmivel sem megbocsát- hatóbb, mint a teljesen elavult eszközök működtetésével létrehozott. Gyakori: az értékes, nagy termelékenységű gép áll az egyik műhelyben kezelő híján, a másik műhelyben viszont a gyatrát, a sokszor lerobba- nót két műszakban gyötrik, így alakult ki a szokás-, a műszakrend, valamikor, egészen más föltételek között, s így is maradt, a föltételek változása ellenére. 0 ddig szinte kizárólagos szerepet kapott a fejlesztésben az új műhelyek, üzemrészek — gyárak — létrehozása, teljesen friss eszközökkel való fölszerelése, s ezzel párhuzamosan a szükségesnél ritkábban került selejtezésre az, ami rászolgált, hanem a kettő, a régi és az új gyakran párhuzamosan működött tovább. A rekonstrukciót is így értelmezték sok helyen, holott ugyanannyi pénzből, amennyiből egy üzemrészt újjávarázsoltak, futotta volna a gyár egész eszköztárának korszerűsítésére; az ismétlődő zavarokat okozó, teljesen elavult berendezések kihajításával, s azok helyére újak beszerzésével, tehát ésszerű komp- lettálással, amint azt a szakemberek jelölik. M. O. Kombájnról — beszámoló taggyűlésre Pótolják a kiesést Kálmánházán Nincs olyan kár, amiben haszon ne lenne — mondogatják a kálmánházi Rákóczi Tsz párttagjai, miközben a művelődési ház jól befűtött könyvtárában beszámoló taggyűlésre gyülekeznek. A hófúvásnak nem, de a kemény fagynak örülnek, mert a ku- koricaföldekre végre ismét rámehetnek a kombájnok. A kitűzött időpontban nem kezdődhet a taggyűlés, mert a kombájnosok, a szállítók, a hóval birkózók megbocsátha- tóan késnek. Az itt lévők türelmesek, kisebb csoportokba verődnek és beszélgetnek politikáról, időjárásról, a még kint lévő termésről. Aggasztja őket, hogy a kukorica fele még kint van a határban. Két megye határán A kálmánházi határ megyénknek is határa. Kőhaj í- tásnyira van ide két hajdútelepülés : Hajdúnánás és Hajdúdorog. A kezdésig Ug- rin Józseffel beszélgetünk a cserépkályha közelében. Mint mondja, a tanácsi szakemberek ismerik a megyehatárt, de a mezőgazdászok nem. A három település mezőgazdászai gyakran összejönnek, tanácsokkal, gépekkel segítik egymást. Sajnos, a nyáron jégeső söpörte végig mind a három település határát. A tervezett nyolc-tíz százalékos hozamnövekedést nem sikerült elérni. A kálmánházi tsz állattenyésztési ágazata viszont szépen fejlődött. Biztató, hogy a juhászaiban három fiatal szakmunkás dolgozik, a tehenészetben is többen vannak fiatal betanított munkások. Nem éppen biztató, inkább lehangoló, hogy a kukoricának fele még lábon áll. Egy kombájnos és egy zetoros egyenesen a kukoricatábláról siet a taggyűlésre. Nyereséget várnak Farkas János az 51 fős pártalapszervezet titkára, a pártvezetőség nevében tart beszámolót. Érdekes, változatos beszámolóra számíthatunk, részben azért, mert egy egész sor változás történt idén a tsz-ben. Év elejétől új elnök és új párttitkár áll a szövetkezet élén. A kezdő lendületet és a kezdeti nehézségeket egyaránt tükrözi a beszámoló. Az alapszervezet fórumain idén mintegy 60 százalékban gazdasági témával foglalkoztak. A párttagok eredményesen agitáltak a jobb, olykor a gyorsabb munkára. Az eredményesség abban is kimutatható, hogy várhatóan 4,5 millió forint lesz a tsz nyeresége. Pártfórumokon is célul tűzték ki: a jégverés okozta kárt minőségi munkával, kíméletes szállítással kell csökkenteni. E célkitűzés megvalósítását jól segítették a párttagok. Idén négy fiatalt vettek fel a pártba, közülük három fizikai dolgozó, ők „az eíső vonalban” segíthetik a termelést. Azokat a gondokat is felemlíti a beszámoló,, amelyeket nem az időjárás okozott. Hogy például lassan, fegyelemsértések közepette épül a gépműhely. Néhányan ittasan jelentkeztek munkára. A vezetők és a középvezetők néha kapkodtak, idegeskedtek, nem értették meg egymást. E gondok megszüntetése is a feladatok közé tartozik; Gyorsaság, pontosság Bekecset viselő fiatalember, Kiss János kér először szót. Arról beszél, hogy a pártcsoportja akkor is pártmunkát végez, ha tagjai nincsenek ünneplőbe öltözve, és erről a munkáról nem készül jegyzőkönyv. Pártmunka az is, folytatja (és senki nem kételkedik benne), ha segítik a munkaszervezést, hajnaltól késő estig élen járnak a munkában. Szigeti József arról szól, hogy idén többször kellett „tűzoltó” munkát végezni, és a félszáznyi párttag gyorsaságára, pontosságára mindig számítani lehetett. A párttag traktorosok szerinte külön elismerést érdemelnek az őszi derekas helytállásukért. A rejtett tartalékok jobb kihasználása még várat magára, teszi hozzá a felszólaló. Kovács György látható örömmel közli: „Az utóbbi években a vezetőség nem tudott olyat kérni, amit a tagság ne teljesített volna. Az őszi nagymunkákat is minimális külső munkaerő igénybevételével végeztük el. Idén bevezettük a fiatalok lakásépítésének támogatását. Így jobban számíthatunk a munkájukra.” Gyetvai Miklós az üzemi étkeztetés bevezetését és a munkakörülmények további javítását szorgalmazza felszólalásában. Segítettek az öregek Ugrin József arról beszél, hogy az íróasztal melletti elképzeléseket a jövőben még jobban egyeztetni kell a „kinti”, gyakorlati emberektől származó javaslatokkal. Véleménye szerint a párttaggá nevelés mellett az is fontos, hogy a nyugdíjas, idős kommunistákkal is kellően foglalkozzanak. Nagy Ferenc, a tsz elnöke mintegy megerősíti, támogatja az utóbbi javaslatot. Elmondja, hogy az öregek munkája jelentős és hasznos, az elmúlt nyáron például csakis ők tudtak aratni kézikaszával a lapá- lyos részeken. Sokat mond még az elnök örömökről és gondokról. Ezzel zárja hozzászólását: „Több tsz-tag, több párttag a nehéz hetekben a munkabérrel nem is törődött, csak dolgozott, mintha magának dolgozna. Az ilyen emberekre, a példamutató párttagokra a jövőben is számít a tsz vezetősége.” Nábrádi Lajos Mi a véleménye Kerítés Fehérgyarmatról Nagy mennyiségben gyártanak kerítéselemeket és -kapukat a Fehérgyarmati Asztalos- és Faipari Szövetkezetben. (Elek Emil felv.) r Uj telep Varsánygyiirén Kétszáz férőhelyes, korszerűen felszerelt szarvasmarhatelepet építenek a varsány- gyürei Tisza Termelőszövetkezetben. Az új telep elkészültével a korábbinál jóval eredményesebbnek ígérkezik az állattenyésztés, amely eddig szétszórtan három község határában működött. A régi telepeken több mint húsz ember látta el azokat a feladatokat, amelyeknek az ellátására az új istállókban mindössze hét szakmunkásra lesz szükség. Az istállók mellett gondoskodnak az ott dolgozók szociális létesítményeiről is, s kiegészíti majd a telepet egy fejőház, egy borjúnevelő, valamint egy-egy ötveh-, illetve nyolcvan férőhelyes pihenőkarám. A munkát saját erőből, teljes egészében a szövetkezet építői végzik, s a tervek szerint a következő év elején adják át az új szarvasmarhatelepet. Huszka József Sári Imre Molnár Julianna A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása „Az előttünk álló feladatok megoldásának fontos feltétele a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatása.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) HUSZKA JÓZSEF, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója: — A hatékonyabb foglalkoztatásnak nálunk is vannak akadályai, ebben szerepet játszanak a külső és a belső körülmények is. Akad csellengés és fegyelemsértés is, de nyugodtan állíthatom, hogy ez nem jellemző. A tény azt hogy ahol és amikor valamely oknál fogva a kelleténél kevesebb a munka, ott és akkor több a fegyelemsértés is. — A munkával való ellátás nálunk nem elsősorban szervezési kérdés. Az időnkénti problémák oka abban keresendő, hogy a tü- zödében gyors, termelékeny gépek működnek, melyek a nyári termékeknél — szandálok — képesek az aljaüzem igényeit kielégíteni, de amikor a tűzésigényesebb téli cipőkre állunk át, már nem tudjuk a folyamatos munkát biztosítani az aljaüzemnek. Ezen a már beindult nyírbogdányi üzemünk segít majd, de igazi hatása jövőre várható csak, mert a teljes létszám és természetesen a begyakorlottság is akkor lesz majd meg. SÁRI IMRE műszakvezető: — Elöljáróban annyit mondanék, hogy a felsorolt gondok ellenére is javult a cipőink minősége, több mint 96 százalék lesz az első osztályú lábbelik aránya. Az exportreklamáció is fél százalék alatt maradt. De, még ennél jobban is lehetne dolgozni, ha a munkaidőt az említett problémák miatt nem csak 80 százalékban tudnánk kihasználni, igaz, a létszámunk sem áll 100 százalékon. — Mit jelent a folyamatos ellátás? Idén NDK-bérmunkánk is volt 60 ezer pár fér- fiszandált és 15 ezer pár félcipőt készíttettek velünk. Minden anyag idejében és megfelelő minőségben érkezett, így olyan jó munkát végeztünk, hogy a német partner jövőre is ragaszkodik hozzánk. — Látszólag objektív okokra hárítjuk a még mindig nem elégséges hatékonyságot, de ez nem másokra mutogatás akar lenni. Mert nálunk is bizonyított a tény, ha sokat, ám ütemesen kell dolgozni, nem csak a fegyelem, az intenzitás lesz nagyobb, hanem a termékek minősége is jobb. Vagyis: bizonyos ésszerű határokon belül igenis lehet sokat és jól dolgozni, hatékonyabbnak lenni, csak ehhez minden feltételnek adottnak kell lenni. MOLNÁR JULIANNA tűzőnő: — Mi szinte kivétel nélkül szalagon dolgozunk. Csak akkor kereshetünk rendesen, ha a szalagon mindig van valami, ha az előttem lévő adott idő alatt és megfelelő minőségben adja ki a kezéből a rá háruló részmunkát. Ebből viszont az is következik, hogy a lógósokat nem tűrhetjük meg magunk között. A mi brigádunk, az Április 4. brigád felelősségre vonja a lógósokat, s aki nem hajlik a szóra, az a prémiumán érzi, hogy változtatnia kell a munkáján. — Tehát, ha nem is gyakran, de van a fegyelmen is javítanivaló. Azonban állítom, hogy nem ez a legfőbb gond, hanem a rajtunk kívülálló, termelést nehezítő körülmények keserítik sokszor az életünket. Mert, hiába rendelt a gyár műanyag cipzárakat, ha csak rézből valót kapunk. Ezzel nehezebb, időigényesebb a munka, a minőség sem olyan jó, így máris csorbult a hatékonyság. Vagy: sokszor az azonos bőrszíneken belül nagyon eltérőek az árnyalatok. Ilyenkor keresgélni kell egy megfelelő darabot, azt külön leszabni, és így tovább. Idő vész el, idegességgel jár, végső soron ismét a hatékonyság romlik. És a legtöbb ember nevében merem állítani, mi nem a sok munkától félünk, hanem attól, hogy nem mindig vannak meg a jó munka feltételei. SpeidI Zoltán O lvastam, hogy Angliában feltalálták a vandálbiztos nyilvános telefont. Óriási az ötlet. Az okos masina abban a pillanatban, hogy tépni, vésni, ütni, drótcibálni kezdik, magától felhívja a rendőrséget. Azt természetesen nem tudom, hogy mit tesz a telefon, ha a rendőrség száma foglalt, vagy ha éppen nem kap városi vonalat, de gondolom, hogy a válságos helyzetben is kapcsol és kapcsol újra makacsul, amíg a rendőrség meg nem érkezik. És ki nem pa- naszkodhatja magát. A találmány szárnyakat ragasztott a képzeletemre. No ha tudom, hogy a mi hűli- szerelni a pénteki vonatok gánjaink legfeljebb megté- ülése, a parkokban levő pa- vedt (nehéz gyerekkoruk mi- dók deszkája alá, ilyen tele- att szánnivalók) fiatalok, és fonok kellenének a játszóiéTelefon nem oly elvetemedettek, mint amilyenek a rothadó nyugati civilizáció talaján nőttek, elképzeltem, hogy a találmány segítségével évi sok tíz-, sőt százmilliós károktól szabadíthatnánk meg az országot. Nem kellene mást csinálni, csak ilyen okos telefonokat rek játékaira, a fiatal facsemeték gyökerei alá. Természetesen állandóan csengene a 07, és mire egy-egy megtévedt fiatal végezne az ülés rúgásával, a facsemete gyökerestől való kitépésével, már meg is érkezne a villogó hatalom, hogy rendet tegyen. Rendet tegyen, azaz fülön-, illetve telefonról lévén szó, kagylón-, hovatovább népiesen fülkagylón csípné az illetékes rendzavarát. Az ötlet valóban óriási, most már csak egyetlen dolgoc kellene elintézni, ismervén a nyíregyházi telefonokat, előfordulhatna, hogy az éjféli híváshoz reggel érkezne rendőr. Ebben az esetben nincs más megoldás, el kell vinnünk azt, akit éppen a közelben találunk. Az okos telefonok gyártását — javaslatommal feltehetően rövidesen megkezdjük. Igényléseket már most be lehet adni, és az ezredfordulóra készüléket is ad a posta. (bartha)
