Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

1980. december 25. o EMLÉKEZETES PILLANATOK — SOK ILYEN VOLT EBBEN AZ ESZ­TENDŐBEN. MI KÖZÉLETBEN DOLGOZÓ LÁNYOKAT-ASSZONYOKAT KÉRDEZTÜNK: SZÁMUKRA MELYIK VOLT AZ ÉV ESEMÉNYE? Nem lehet elfelejteni... Szabolcsi nők reflektorfényben A történetek mind régeb­ben gyökereznek. Vad Éváé például nyolc éve, amikor találomra kopog­tatott be a még épülő nyír­egyházi papírgyár munka­ügyi osztályára. A frissen érettségizett kemecsei kis­lány munkát keresett, mert előző nap kapta meg a hiva­talos értesítést: abban az év­ben nem kezdhet a tanárkép­ző főiskolán. Utólag nagyon hálás az akkori rossz hírért, meg, hogy éppen ezt a gyárat választotta. IMáslány a kongresszuson Nem társasutazás volt az a hét esztendő, amit folyamatos üzemben (mindegy, hogy hét­köznap vagy vasárnap), há­rom műszakban dolgozva hú­zott le első munkahelyén, azonos gépek mellett. 1980. azonban más, mint a többi esztendő. Az életében annyi minden történt, hogy sorolni is sok. Az első helyen azonban vi­tathatatlanul szerepel az év eseménye: a papírgyár és Nyíregyháza kommunistáinak képviseletében küldöttként vett részt pártunk XII. kong­resszusán. — Feledhetetlen az él­mény, mostanában is eszem­be jut — ha olyasmi kerül a kezembe, amit a kongresszus­ról hoztam —, miként is van az, hogy én, a műszakba járó papírgyári munkáslány egy teremben tanácskoztam az ország vezetőivel. Amikor ha­vad Éva zajötlem, szerettem volna megosztani mindenkivel azt az örömet, azt az érzést. Nem mondom, elég szokatlan volt nekem az ilyen, több napos, reggeltől estig tartó tanács­kozás, mert én mindig j árok­kelek az üzemben. Különö­sen az tetszett, amikor rólunk, fiatalokról beszéltek. Vad Éva — aki március­tól tagja a megyei pártbizott­ságnak — megyénk egyik legfiatalabb kongresszusi küldötte volt. Még szinte meg sem me­legedett a gyárban, máris szakmunkásnak kezdett ta­nulni, és jelentkezett a KISZ-ben is, munkát kért. Nem sokkal később vezető­ségi tag, aztán alapszerveze­ti KISZ-titkár lett a műszak­jában. Egy évre rá felvették a párt tagjai közé, s az idén öthónapos KISZ-iskolára küldték Budapestre. Nemré­gen KISZ-bizottsági titkár­nak választották; 243 fiatal gondja, öröme az övé. Ere­deti munkáját megtartotta, a kedvezmény az, hogy egy műszakba jár ... Folytatja a tanulást: most politikai tár­gyakét az esti egyetemen, de kezdi a felkészülést a Köny- nyűipari Műszaki Főiskolára, s ha bírja energiával, egy nyelvet tanul a gyári inten­zív nyelvtanfolyamon. A megújulás öröme Csabai Lásziónét, a Nyír­egyházi Konzervgyár fiatal osztályvezető üzemmérnökét a városi párt-végrehajtóbi­zottság tagjának választották meg februárban. — Emlékezetes számomra az a nap — mondja —, mert háromszor is meggondoltam, el merjem-e fogadni a jelö­lést. Dolgoztam már válasz­tott tisztségekben, tudtam, hogy nem csupán megjele­nésről van szó, ha az ember tisztességesen akarja végezni. Első munkahelye, élete a konzervgyár, ahol a férje is dolgozik. Környezetében sok a fiatal vezető. Bár legtpbben végigjárták a „ranglétrát”, csak éppen az üzem fejlődé­se a lépcsőfokok gyorsabb vé­telét is kívánta. Csabainé is fiatalon lett üzemi vezető, majd vállalati szakszervezeti titkár. — A vb-ben különösen ak­kor érzem jól magam, ha vállalati kérdésekről van szó — fogalmaz új megbízatásá­ról. — Tudom, nem könnyű ma gazdálkodni, nekünk, a gyárban is van gondunk elég. De épp ezért kell a meg­újulás, öröm felkarolni az ötleteket. Én a nagy, egész vállalatot, vagy a várost át­fogó témákban azt keresem, hogy a fejlesztés, gazdálko­dás közben gondolnak-e kel­lően azokra is, akik a mun­kapadok mellett állnak, fá­rasztó órákat. — Persze, az ember nem tud kibújni a bőréből. Több­ször azért kértem szót a vi­tában, mert úgy éreztem, hogy a város sok ezer házi­asszonya nevében kell szól­ni. Ilyenkor nem haszonta­lan, ha a döntés előtt elhang­zik olyan tapasztalat is, amit például bevásárlás, sorban ál­lás közben szerezhet az em­ber. Nagyon tetszett nekem az is, amit az egészségügyi integrációról hallottam a vb- ülésen. Ha megvalósul, na­gyon jó lesz. De én is siettem már lázas kislányommal a körzeti orvoshoz, onnan a szakrendelésre — ahol zárt ajtókat találtam. Ezt csak azért mondtam, mert sze­rintem a nagy elvi döntések közben sem szabad megfe­ledkezni az apró, gyakorlati dolgokról — a figyelmes tá­jékoztatás pénzbe sem kerül­ne. Vezetői munkakör, anyai hivatás, közéleti tevékenység — nagyon jó háttér kell ah­adata, többet tudnánk segíte­ni a termelésnek, már menet közben. Persze jól oda kell figyelni az időre, az órákra, a percekre, a gyerekekre, a 11 éves Lacika és kis Jutka miatt... Meghívóval a Parlamentbe Vasárnap érkezett haza Budapestről, a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresz- szusáról. Jármű nem adódott, így aztán lányáéknál aludt Nyíregyházán. Megnézte az unokákat, s reggel indult to­vább, hiszen már korábban összehívták az szb-ülést a nagyhalászi politextilgyár- ban, ahol Szabó Imréné a szakszervezeti titkár. Sokan köszöntötték ezen a napon, hiszen a hír gyorsan járt: megválasztották a Szak- szervezetek Országos Taná­csa tagjának. — Csak győzzön lépést tar­tani az ember az események­kel! — mondja. — Tegnap délután még a parlamenti fo­gadáson vettünk részt, az or­szág vezetői is köszöntötték a SZOT most megválasztott tagjait. Néhány éve egy IBUSZ-csoporttal már jár­tam a Parlamentben, mert meg akartam végre nézni az ország házát — arra álmom­ban sem mertem gondolni, hogy innen Nagyhalászból egyszer engem is oda hívnak. Tegnap pedig az járt a gon­dolataimban, hogy itthon mi­nél hamarabb be kell szá­molni mindenről azoknak, Szabó Imréné Csabai Lászlóné hoz, hogy mindegyikben meg­feleljen. Örömmel mondja, hogy sokan segítik a közvet­len munkatársai, vezetői, a gyári pártszervezet és a csa­lád is. — Természetesen én is sze­retnék újítani a munkámban — szól terveiről. — Több, mint egymilliárdos élelmi­szer-termelésnél ma már nem lehet csupán a régi ér­telemben vett „meó” a mi­nőségellenőrzési osztály fel­akik engem oda küldöttként juttattak.. , Háziasszonyból lett mun­kás, amikor gyermekei már iskolába jártak. Nehéz mun­kát végzett: matracot varrt. Ügy választották szakszer­vezeti bizalminak húsz éve, hogy csak néhány hónapja dolgozott — ma bizony más­képpen megy az ilyesmi. De nagyszerűen bizonyíthatott, mert nem sokkal később már nőfelelős volt az szb- ben, aztán a társadalombiz­tosítási tanácsot vezette, majd szb-elnöknek válasz­tották. Éppen öt éve, hogy a tagság bizalmából a szakszer­vezeti munka helyi irányí­tója: szakszervezeti titkár lett. — Én más alapokról kezd­tem, mint azok a fiatalok, akik az iskola után mindjárt beléptek a gyárba. Jó is ez, meg nem is. Ha a tanulást nézem, nekem irtózatosan ne­héz volt újra padban ülni, és felnőtt fejjel tanulni filo­zófiát, politikai gazdaságtant. Sokszor égett késő éjszakába nyúlóan a villany a konyhá­ban ... Ha viszont azt né­zem, hogy sok élettapaszta­lat birtokában kezdtem újra tanulni, az nagy könnyebb­séget jelentett. Marik Sándor EGY SZABOLCSI A MEZŐNYBEN! Hol az ötlet mostanában? Szellemi alkotások nyomában NEM A KOCSIT VOLT KUNSZT FELTALÁLNI. A KERÉK, AZ IGEN! GÖZMOZDONY? UGYAN KÉ­REM. A GŐZGÉP, AZ AZ IGAZI! MERT MINDIG NEHEZEBB A NULLÁRÓL AZ EGYRE JUTNI, MINT AZ EGYRŐL A KETTŐRE. AZ EMBERISÉG TÖRTÉ­NETÉT BEFOLYÁSOLÓ NAGY TALÁLMÁNYOK MINDIG A NULLÁRÓL MOZDÍTOTTAK VALAMIT ELŐRE. ÉS MI VAN MA? VAJON MINDEN „KI VAN MÄR TALÄLVA”? Rekorderek és igyekvők Ha a találmányok világ- helyzetét nézzük, akkor kide­rül: évről évre születnek új­donságok. Mégpedig szinte hihetetlen számban. Ezek többsége olyan, hogy vala­mit továbbfejleszt, s ritka az olyan, ami vadonatújnak mondható. A rekorder a be­jelentett találmányok, sza­badalmak terén Japán, ahol évente 160—170 ezer körül nyújtanak be. A Szovjetunió­ban 132 ezer, az USA-ban is 100 ezer fölött, az NSZK- ban és Angliában 50—60 ezer körüli a hasznosítható szel­lemi termék. Ezután jön a 10—50 ezresek klubja. Itt ta­láljuk Franciaországot, a ka­nadaiakat, a svájciakat, své­deket, hollandokat, ausztrálo­kat. Tekintélyes még a 10 ez­res osztrák szám is. De hol vagyunk mi? Az már eddig is látható, hogy a találmányok száma nem arányos a lakosságéval. Valahol itt kellene jönnünk, de még mindig sehol semmi. Megelőznek a csehszlovákok, lengyelek, az NDK, Románia, Dánia. És valahol a sor vége felé, éppenhogy a 3000-et el­érve következik Magyaror­szág. Mögöttünk olyan orszá­gok sorakoznak, mint Íror­szág, Luxemburg, Bulgária, Irán, Uruguay, Portugália. Legfeljebb a jó igyekvők közé sorolhatjuk magunkat. Ez a találmányokat bemutató szám szellemi kapacitásunk mércéje lenne? Hol hát az igazság? A szemléleten múlik Az Országos Találmányi Hivatal elnöki titkárságának vezetője, Vincze Attila segít­ségével tisztázzuk a képet. — Ha az 1979-es 3017, Ma­gyarországon bejelentett ta­lálmányt nézzük, az sem azt jelenti, hogy ez mind hazai találmány. Ebben benne fog­laltatik az az 1671 olyan, amit külföldi egyének vagy válla­latok jegyeztettek be olta­lomra. A magyar találmány így oszlik meg: 434 egyéni, 919 szolgálati. Effektive te­hát 1346-ról van szó. Ez na­gyon alacsony szám. Az vi­szont igaz: nem fejezi ki a magyar szellemi kapacitás valódi értékét. Inkább az a baj, hogy rendkívül alacsony az iparjogvédelmi ismeret, sokan nem is tudják, mihez kezdjenek azzal, amit újat kitalálnak. A másik, ennél sokkal rosszabb: a társadalmi megítélés. Amikor a közvé­lemény viszonylag nyugodtan veszi tudomásul, hogy egy kolbászsütő megkeres félmil­liót, addig berzenkedik., ha valaki szellemi termékével keres mondjuk ugyanannyit. A számba belejátszik az is, sok helyen a gazdasági ve­zető presztízskérdést csinál abból, hogy nem ő a felta­láló, s elvágja a találmány út­ját. Persze a tapasztalat az: ha a találmány jó, akkor az előbb-utóbb úgyis befut. Bűvös kocka és hajszesz Pedig a feltalálók hazánk­ban nem járnak rosszul. Át­lagban évente 220 ezer forin­tot vehetnek fel, s ez tart öt évig. Tehát a jó találmány meghozza az egymilliót, adott esetben sokkal többet is. A népgazdaság is jól jár, hi­szen a kifizetett összeg maxi­málisan az elérhető nyereség 10 százaléka. 1979-ben 242 millió forintot fizettek ki a feltalálóknak, amiből látszik, milliárdos haszonról volt szó. A hétköznapi ember az'el­múlt évek találmányáról hallván, a hajszeszekre és a bűvös kockára gondol. Pedig nem ezek a legfontosabbak. A hasznosítható hazai műszaki­szellemi alkotások kötete azt bizonyítja: a korszerű, a vi­lágpiacon is versenyképes műszaki találmányok állnak a középpontban. A sztár két­ségtelenül a dr. Heller—dr. Forgó-páros az enérgiagaz- dálkodási intézetből, akik tu­catnyi külföldi országban is oltalom alatt álló, rendkívüli találmányokkal rukkoltak ki. Rekordernek számítanak, a gyógyszergyáriak, a kőolaj­iparban dolgozók is. Sajnos, az egész kötetben, ami pedig a magyar helyzetet maradék­talanul feltárja, egyetlen Szabolcs-Szatmárban szüle­tett találmányt találtunk, a nyírbogdányi kőolajipari gyár Keresztessy—Fülöp vazelin­előállítási eljárását. Feltalálni nehéz! — Találmánynak lényegé­ben az számít, ami új, ami más, mint ebben a témában már ismert — folytatja Vin­cze Attila. Ezzel is baj van ná­lunk. Induljunk ki abból: ah­hoz hogy valaki egyáltalán eljusson a feltalálásig, leg­alább 10 év szakmai gyakor­lat kell. Ez azt is jelenti, hogy a legtöbb műszaki értelmisé­gi 10 évvel korábban meg­szerzett olyan tudással ren­delkezik, amely a tanulás pil­lanatában is 10 éves volt. A feltaláló hátránya tehát leg­alább 20 év a mostani világ- színvonalhoz képest. Egy kis gyárban, ktsz-ben ha ebből a 20 évből egyet lefarag, az ott pillanatnyilag jó. De se a ha­zai, pláne a nemzetközi me­zőnyben semmi. . Hogy mi a módszer a si­kerhez? Nos, egy pillantás a japánokra. Rájuk jellemző, hogy mindig ahhoz tesznek egy lépés pluszt, ami a világ­szint. Ezzel győzik a versenyt. Nálunk ez nem lenne alkal­mazható módszer? Ha a mű­szaki fejlesztéssel foglalkozók tudnák, hogy az Országos Ta­lálmányi Hivatalnak 12 mil­liói!) találmány, szabadalom van mindenki számára elér­hetően a birtokában, akkor biztosan másként alakulna a helyzet. Iparjogvédelem — Vannak olyan ügyfele­ink, akik amikor megkapják az újítási, fejlesztési feladat­tervet gyárukban, bejönnek. Mint egy könyvtárban, meg­kapják, ami a kérdéses té­mával kapcsolatos. Egyszerű­en kihagyják a sok meddő saját kutatást, nem találnak fel olyat, ami már megvan, a holnapban élnek. Jellemző, hogy gyógyszervegyészeink már régen nem nézik, hogy ki keres közülük 100—200 fo­rinttal többet. Olyan náluk a szellem, hogy elfogadja a köz: ők csak százezrekben gondol­kodnak, feltalálók, akik eb­ből élnek jól — magyarázza Vincze Attila a találmányi hivatalban. . A magyar találmányok gyűjtő és óvó fellegvárában szívesen emlékeznek arra az iparjogvédelmi tanácskozásra, amit Nyíregyházán rendez­tek. Az tetszett: a vállalatok komoly műszaki vezetőkkel képviseltették magukat. Ez fontos, hiszen egy-egy szel­lemi alkotás útját meghatá­rozza, tudja-e valaki, mi az eljárás. Mert a jót aligha lehet megfékezni. Jó példa volt er­re a két debreceni feltaláló esete a szennyvíztisztítóval. A saját vállalatnak nem tetszett, az akkori miniszter sem szim­patizált vele. Nos, azóta ha­zánk kivételével egy sor or­szágban, többek között Ja­pánban alkalmazzák, meg­építették az USA-ban is. So­kan nem is sejtik, hogy ho­gyan és miért kell oltalmat kérni a találmányra. Több jó dolog vérzett már így el, pél­dának okáért a tévében is lá­tott találmány a mikrofon­szonda. Az sem közismert, hogy a külföldi bejelentés nem egyszerűen üzlet, hanem befolyásolás is. — De még mennyire — bi­zonyítja Vincze Attila az Or­szágos Találmányi Hivatal­ban. Vegyük azt, hogy ha­zánkban 1671 külföldi szaba­dalmat jelentenek be egy év­ben. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ezeket csak súlyos pén­zek lefizetése után gyárthat­juk, hanem azt is magában foglalja, hogy béfójásóTja egy- egy iparág termelését, fejlesz­tési irányát. Ezzel szembe kell néznünk, de kellene mások­nak is, ha á feltaláló fontos­nak .tartaná, hogy szellemi al­kotását bejelentesse külorszá­gokban. Jellemző, hogy Ma­gyarországon az 1671 külföl­di bejelentett találmányból 1316 tőkés országból érkezett. Ki találja fel a megoldást? A magyar feltalálók keve­sen vannak, az új dolog is messze elmarad a lehetősé­gektől. Az okokat vizsgálják, s talán majd akad valaki, aki feltalálja a feltalálás meg­gyorsításának módszerét is. Erre nagy szükség is lenne. A sokat emlegetett belső tarta­lékok között ez az egyik leg­döntőbb. Újat, világszinten, találmányt, de jót! Ehhez persze kell az, hogy a vezető elfogadja: a beosz­tott is lehet okos. A társada­lom is más magatartást kell, hogy kövessen: nemcsak a há­lapénz, borravaló lehet tisztes pluszjövedelem, hanem a ta­lálmányból származó is. Lé­nyegesen jobb propagandát kellene kifejtenie a találmá­nyi hivatalnak is, lehetőségei kevéssé ismertek. Nem kell bedőlni a sokszor felkínált külföldi publikációs alkalom­nak, hisz, néha 20 dollár ho­noráriumért 20 ezret dob ki a gyanútlan kutató. Magasabb műszaki kultúra, frissebb tu­dás, nagyobb igényesség kel­lene a műszaki értelmiség­nél. És mindenképpen kelle­ne egy más szemlélet, a kis, •Vidéki gyáraknál is, amely serkentene az újra. Amíg mindez nincs, marad a lépés- hátrány. Az biztos, javaslatom nem lesz a második számú szabol­csi találmány, már csak azért sem, mert amit leírtam, nem új, s borzasztóan kézenfekvő. Vagy éppen ezért nem veszik észre? Bürget Lajos KM KARÁCSONYI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom