Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-20 / 298. szám

1980. december 20.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Pályaválasztás — pályatévesztés

□ tanév első fele közeledik, s az iskolákban sűrűsödni kezdenek a pályaválasztással kapcsolatos események. Felmérések, tapogatózások, tanácsadások követik egymást, konzultál a szülő és a pedagógus, s kettőjük között őrlődik a diák.

Évek óta jellemző ilyenkor a tanácsadás tanácstalansága, a pályák és kényszerpályák bár jó szándékú, de már-már kivédhetetlen összecserélése. Sok összetevője van ennek, nézzünk párat, okulásképpen.

Általános iskolásokkal beszélgetek. Milyen foglalkozásokat ismernek közelebbről. A többség a szülő foglalkozását említi, többnyire hozzátéve: csak azt nem, apám vagy anyám annyit bosszankodik, hogy abból nem kérek. Aztán jön néhány olyan üzem ismertetése, ahol voltak látogatóban. Közepes színvonalú ktsz, a cipőgyár, a tejüzem, jobb esetben a nyomda — ez az általános iskolai kínálat Nyíregyházán. Kisvárosainkban a helyi üzem, gyár.

Szó se róla, ez is több a semminél, bár az sem változtat alapvetően a helyzeten, ha ez a skála bővül. A kínálat konvencionális, messze jár a korszerű technikától, amiről a mai gyermeknek bőven vannak fogalmai.

A másik fél — a pedagógus — meghallgatása sem színesíti a képet. Ismernek egy sereg olyan foglalkozást, amit mindenki ismer, főleg a helyi körülmények adta szakmákat. A legújabbról hallottak, de nem tudják lényegüket, s ha minden jól megy, akkor a mával vannak legfeljebb szinkronban, a holnap és a századforduló számukra is csak sci-fi.

És itt vannak a fő bajok. A mai pályaválasztási tanácsadás éppen azzal marad adós, ami a lényeg lenne. Mit várhat, mire készülhet az a ma 14 éves, aki éppen húsz-huszonöt év múlva lesz alkotókészsége, ,ereje teljében? A pályaválasztás ötezer szakmát tart nyilván, egy sor olyat, ami lassan ki is megy a divatból. A srácok elé olyan ötletet adnak, amely kétségtelen biztos és tisztes megélhetés, de nem távlat.

Sokan hangoztatták: a

mai pályaválasztásnak összhangban kell lennie a népgazdaság igényével. Ez így igaz, csak éppen'ott a félreértés, mi ez az igény. Semmiképpen nem a tegnapi szakmák szolgai újratermelése. Nem is az.egy szakma megtanulása. Aki a holnapban akar létezni, alkotni, munkájában örömet találni, annak a mától a holnap- utánig kell látnia.

A mai kínálat számszerűen gazdag, tartalmában szegényes. Hiányzik belőle az elektronika, a lézer, a holográfia, de nem található benne a szociológia, a prognosztika, futurológia — csak hogy néhányat említsünk abból, ami ma csíra, holnap alkalmazott gyakorlat.

A minap kétségbeesetten láttam, amint egy film arról számolt be: építőipari technikusok szobában, fatéglával gyakorolják a falazást^ Volt ebben némi jelkép is. Sablonokhoz ragaszkodva kínálunk gyakorta pályát és tudást, megélhetést. De alig kínálunk hivatást, nem borzoljuk a nebuló agyát.

Sokat beszélünk manapság arról, hogy korszerű tanterv, modern oktatás, nevelés, adagoljuk is ezt, néha már-már mérgező dózisokban. Ugyanakkor a végző tanulók elé odatárjuk azt, aminek töredékére van szükség, ami számunkra nem lelkesítő és nem örömet adó. És ami még nagyobb baj: holnap a társadalom

érdekét sem szolgáló.

H pályát választót bombázzuk másodosztályú realitásokkal, s nem adunk nekik első osztályú perspektívát. Holott az életnek induló számára kell a hft, a lelkesédés, á buzdító álmodozás, a nagy kalandnak ígérkező csúcsmeghódítás, az ismeretlen birtokba vétele is. A csak tyúkröptű gondolat mindig a föld felszíne fölött képes szállni, s mily csalóka ezt szárnyalásnak nézni!

Komoly dolog a fiatal emberke számára a jövő. Nem is tudom elhinni, hogy tizenéves korban valaki életre szólóan tud dönteni. De könnyebb ez az elhatározás akkor, ha magas a mérce, nagy" a cél. Saját fantáziátlanságunk ne csattanjon ostorként a gyermek hátán.

Bürget Lajos

Önbizalom, szakmai haszon, távlatok

Kisiparosok Szabolcsban

A KIOSZ Szabolcs-Szatmár megyei titkársága Nyíregyházán, a Sóstón rendezte meg a megyei építő kisipari szakmai napokat. A kétnapos tanácskozás meghívóra nyomtatott célja a kisiparban alkalmazott technológiák, technikai megoldások, szerkezetek műszaki színvonalemelésének segítése volt.

Valójában a tanácskozás haszna ennél nagyobb volt. A résztvevők közül Bacsó Mihály, Fiilöp Géza, Kondor András egybehangzóan dicsérték a találkozót. Mondatok:

„Szükség van ránk..."

— Túl a szakmai érdekességeken én a legfontosabbnak azt tartom, hogy kimondták, számokkal bizonyították és éreztették velünk, hogy ránk kisiparosokra, az építőiparon belül szükség van, és sokáig szükség lesz. Ha a vállalatokkal, szövetkezetekkel való együttdolgozásunkat, az építőipari kisgépek kölcsönzési lehetőségeinek a megteremtését szorgalmazzák, akkor nekünk egy dolgunk van: megismerni, használni, népszerűsíteni az új anyagokat.

— Hallottunk sok fontosat. Gépvásárlási kölcsönökről, egyebekről, de maga az, hogy találkoztunk, már sokat

^ jelentett. Beszélgethettünk 1 előadások után, ebéd közben. A vállalatoknál dolgo- . zók a brigádokban, és a különböző brigádok rendszeresen találkoznak, jobban megoszthatják a gondokat. És hogy ez mennyire így van: hiába volt köd, csúszós út. Akit hívtak az szinte mindenki eljött, Csengerből éppenúgy, mint innen helyből. Rangot adott a meghívás is.

— Számított az is, hogy nemcsak sokan voltunk, hanem sokfelől- is'jöttünk.- Nagy ez a megye. Más az árvizes területeken, ahol lassan belép a felújítás, más Raka- maz környékén, más a kis falukban és megint más a fiatal városokban. A munkánk jellegéből adódik, hogy ehhez a sokféle máshoz kell alkalmazkodnunk.

Jói, gyorsan, oícsón

— Az a dolgunk, hogy igényeket elégítsünk ki. Elhangzott itt, hogy többen leszünk. Eljön tehát az idő, amikor a kisiparban csak az él meg,' aki jól, gyorsan, aki pontosan és olcsón teljesít. Magyarán: nem a megrendelő fog szaladgálni utánunk, hanem választani fog közöttünk. Ezzel a szakma, a mesterség csak nyerhet, hiszen, aki nem dolgozik jól az kihullik...

Pózmán Róbert, a KIOSZ megyei titkárhelyettese

mondta a tanácskozásról:

— Sokat dolgoztunk érte, de megérte. Magánemberi örömöm: a zsúfolt terem a délutáni előadásokra sem üresedett. Aki az első előadást meghallgatta, várta a többit is.

— Miért volt fontos ez a tanácskozás, és miért éppen most volt fontos?

Többen vannak

— Megyénk 5100 kisiparosából építő szakmában dolgoznak 2000—2200-an. Az elmúlt öt év alatt több mint 35 százalékkal fejlődött a kisipar. Nőtt a kisiparosok száma, növekedett a teljesítményük is. Ez a tendencia nemcsak továbbtart, hanem fel is erősödik. A következő öt évben 1000—1100 új kisiparossal számolunk.

— Erősödik közöttük a verseny ?

— Lesz verseny közöttük, de ami ennél fontosabb: jobb lesz a lakosság ellátása. Az ipari törvény módosítását, és mindazt, amit ez jelent; el kellett mondanunk. Az, hogy jó hangulata volt a szakmai napoknak természetes is. A kedvezőbb OTP-hitel- feltételek, a termelési adó- kedvezmények, a részleteken túl a kedvező társadalmi megítélés lelkesíti az embereket.

(bartha)

A nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság gyümölcsös kertjében metszik az almafákat. Képünk: Kontyos Imréről

készült. (E. E. felv.)

Parlamenti jegyzetek

Összhangot teremteni

Z

súfolt program várta a „honatyákat” a parlament téli ülésszakán. Alig volt egy-két rövid szünet, mindkét napon az esti órákig tartott a vita a beterjesztett törvényjavaslatok felett. A nagy érdeklődést jelezte, hogy a vitában 26-an emelkedtek szólásra, fejtették ki a véleményüket a törvényjavaslatokról, erősítették meg azokat a maguk tapasztalataival.

A téma tette, hogy hosszú órákon át lankadatlan volt a figyelem, hiszen mindaz, ami szóba került,' az ország egész életére kihatással van a következő években. Mind a VI. ötéves terv, mind a jövő évi költségvetés és a tanácsok 1985-ig szóló pénzügyi terve feladatot ad az egyes munkahelyeknek, az irányítóknak és a beosztottaknak egyaránt.

Sokszor a vita nem csak az ülésteremben folytatódott, hanem a folyosókon is, ahol a szünetekben ki-ki a maga szűkebb környezetének nyelvére fordította le az országos tennivalókat.

★

— A mi területünkön, a fehérgyarmati járásban éppen a termelés és a foglalkoztatás összhangjának a megteremtése lesz a nagy gondunk a következő években — mondta Széles Lajos, a járási hivatal elnöke.

Utalt a szabolcsi felszólalónak, dr. Tar Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának szavaira, aki hozzászólásában éppen ezt az ellentmondást említette, mint a megye egyik gondját.

— Fehérgyarmaton megállt a lakosság számának gyors növekedése, s ez aggaszt bennünket — folytatja Széles Lajos. — Ezért tetszett az expozéban, hogy kis- és középüzemek létesítése lehetséges ott, ahol van munkaerő. S ugyanígy fontos a termelőszövetkezeti melléküzemek léte. A járásban négyszázan dolgoznak ezekben, de akár kétszer annyit lehetne foglalkoztatni.

★

A hozzászólások szinte az élet minden területével foglalkoztak. A kis faluk sorsával éppúgy, mint a fiatalok vagy az idősek helyzetével.

— Én azért az oktatásról szívesen hallgattam volna többet — jegyzi meg Gilá- nyi János, a nyíregyházi köz- gazdasági szakközépiskola igazgatója.

Ám az utolsó szünetnél, a programot nézve már éppen az ő interpellációjával foglalkoztak a képviselők. Az ország másik végéből, Tolna megyéből latolgatták, hogy a középiskolások szabad szombatját is meg kell teremteni, ha bevezetik az ötnapos munkahetet. A művelődésügyi miniszter válasza megnyugvással töltötte el őket.

★

— Valóban az a legfontosabb, hogy azokat a szavakat, amelyek a gazdálkodást jelzik, hogyan fordítjuk le a magunk nyelvére — említi

Bíró Miklós, a MOM mátészalkai gyárának igazgatója.

— A rugalmasság és a terv- készítés éppen most szerepel a gyári közvélemény előtt. Azt kellett megértetni mindenkivel, hogy ha a vízóragyártásra hirtelen nagyarányú exportrendelés van, akkor nekünk ahhoz kell alkalmazkodnunk.

A falvak helyzetével, az ellátással, mint az életszínvonal-politika részével mindaz előterjesztés, mind a hozzászólók többször foglalkoztak. S ez leginkább azokat érintette, akik maguk is faluban élnek. Tóth József, a barabási tsz ágazatvezetője már javasolt is:

— Sok tsz-ben a boci egészséges vizet iszik, a falu lakosságának még nem jut belőle. Azt hiszem, elsősorban a helyi összefogáson múlik

— ha megteremtik a feltételeket hozzá —, hogy a szövetkezeti vízmű fölös kapacitásából a községnek is jusson. De ugyanígy az összefogáson múlik — egy néhe- zebb tervperiódusban —,

hogy a belvíz ellen védekezzünk, jobb szervezéssel érjünk el eredményeket.

Lányi Botond

Ml a véleménye?

Papp János Preczner Jolán Répási György

A gazdálkodás színvonalának

■■ I r r ff I

noveleserol

„Mezőgazdaságunk fejlődése azt követeli, hogy a nagyüzemek munkája váljék hatékonyabbá.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.)

PAPP JÁNOS, a fényes- litkei Tiszagyöngye Termelőszövetkezet elnöke:

1;

— Négy évvel ezelőtt még 16 és fél millió forint volt a szövetkezet alap- és mérleghiánya. Az utána következő években már 3—4 millió forintos nyereséget könyvelhettünk el. Ebben az évben azonban az ismert okok miatt ismét nagy veszteségünk lesz, várhatóan 27 millió forint. Erre 10 millió dotációt előleg címén már kaptunk, s a MÉM és a PM közös felmérése alapján még ígéretet kaptunk támogatásra. Ezekkel és a saját forrásainkkal rendezni tudjuk a veszteségünket.

— Ez az óriási hiány nem a gazdálkodásunknak róható fel, sokkal inkább a kedvezőtlen időjárásnak. Persze, ebből tanultunk. A biztos termelés érdekében előbbre kell lépnünk a vízrendezés megoldásában, a táblásítás kérdésében. Nagy lehetőségek rejlenek még az istállótrágyázásban is, de nem szabad kihagyni a felsorolásból a muríkaszerve- zést sem. Tovább növeljük a gépesítést a növénytermesztésben. Az almatermesztésnél nagy lehetőségeket látunk a saját csomagolásban. A szövetkezetünkben már működik egy melléküzemág, a fafeldolgozás. N Ez 10 millió forintos árbevételt produkál, s hogy még inkább elkerüljük az 1980- hoz hasonló éveket, a jövőben varrodát létesítünk Sza- bolcsveresmarton. Ezekkel stabilabbá válik gazdálkodásunk.

PRECZNER JOLÁN főkönyvelő-helyettes :

— Gazdálkodásunk ösz- szességét nagymértékben befolyásolta az időjárás. Évek óta belvízzel küszködik a termelőszövetkezet. Ebben az évben a víz, a fagy, s egyéb károk 38 millió forint hozamkiesést jelentettek. A költségek ezáltal természetesen növekedtek, nem beszélve a küzdelmes betakarítás okozta üzemanyag- többletfelhasználásról. Ez azt jelenti, hogy a tervezett nyereségünk helyett sajnos, veszteséget értünk el.

— A költségcsökkentés mindenképpen indokolt nálunk, de sok esetben ez tőlünk független tényező. Ahol lehet, ott mi is lépünk. Nagyon sok energiát takarítottunk meg eddig például a kukorica betakarításakor. Szárítás nélkül, nedvesen tároljuk. Ebben az évben 710 tonna került ilyen állapotban betakarításra, jövőre már ezer tonnát tervezünk.

RÉPÁSI GYÖRGY termelési főmérnök:

— Azt mondhatom, hogy a keletkező veszteség nem a gazdálkodásnak a hibája. Ezt hadd érzékeltessem egy példával; Búzából 3 és fél tonnás hozamot terveztünk, ez a korábbi évek termésé- től-30—35 százalékkal magasabb. Az előzetes becslés ennél egy tonnával mutatott jobb eredményt, végül meg kellett elégednünk a 2 és féllel. S a területünknek — a magas vízállás miatt — közel a felét kézi kaszával takarítottuk be. De ez a nehézség elmondható a burgonyáról, a cukorrépáról is. A gépi betakarításnál is sokkal nagyobb veszteségünk volt, mint az előző esztendőkben. Ezek mind alapjaiban határozták meg a termelésünket, s ezáltal a termelőszövetkezet pénzügyi helyzetét.

— Természetesen a jövőre nézve hozamnövekedést tervezünk. Egyet azonban már most látnunk kell, hogy 1981 is hasonlóan nehéz év lesz. Ősszel a búzánknak csak a felét tudtuk elvetni, az őszi mélyszántásnak is a felénél tartunk. Ezek a munkák tavaszra várnak, akkor pedig nagyon kell majd igyekeznünk, hogy mindent a lehető legjobban elvégezzünk. Az állattenyésztés kivételével minden ágazatot nyereségesként tervezünk.

Sípos Béla

Almaritkaságok a Szamos mentiben

Mitsu, Starkrimson, Jona- de Jonel és ehhez hasonló neveket viselnek azok az almák, amelyek különlegességek, ritkaságok köztermesztésben nem igen találhatók. A Szamos menti Állami Tangazdaság 30 hektáros fajtagyűjteménnyel rendelkezik. Két éve hatvan különböző almafát ültettek, így a fajták száma már megközelíti a százat.

A gyümölcs, amit a különleges és ritka fák teremnek színben, méretben; ízben is eltérőek. Vannak „hatalmas” félkilósra is megnőtt almák, akadnak törpék. A színskála a tűzpirostól a méregzöldig terjed. Hogy mire jó ez?

Nem hobbit, elsősorban tudományos és gazdasági célt szolgálnak. Alapanyagok — kiónok — újfajták kinemesítéséhez, alanyok a növény- védelem, a tápanyagvisszapótlások vizsgálatához stb. Kereskedelmi szempontból a tömegáru jonatán és még néhány fajta mellett a választékot bővítik.

A választék termesztési és fogyasztói szempontból is lényeges. Jelenleg kevés, nagyüzemi szinten szinte nincs nyári alma, pedig sokan szívesen fogyasztanák. A fajtagyűjteményben van néhány olyan amelyeknek nagyobb arányú termesztése célszerű és gazdaságos lenne.

i