Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 18. Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Kedves képviselő elvtársak! A VI. ötéves terv időszakában folytatni akarjuk az utóbbi két évben kialakított gazdaságpolitikát, amelyet a párt XII. kongresszusa is megerősített. A törvényjavaslat — a kormánynak az országgyűléstől jóváhagyott munkaprogramja alapján — új célokat, eszközöket és magatartásformákat, együttesen szigorúbb összefüggéseket szab meg. Közülük most két összefüggésre szeretném ráirányítani a figyelmet: a növekedés üteme és az egyensúly közötti kapcsolatra, illetve a beruházások, a műszaki fejlesztés és a terv céljainak összefüggésére. A hatodik ötéves tervünk a minőségi fejlődés és a gazdasági realitások terve! Tervünk a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését irányozza elő. Ez úgy érhető el, ha az ipari termelés 19— 22, az építőipari termelés 11— 14, a mezőgazdasági termékek termelése 12—15 és a szállítás-hírközlés teljesítménye 13—15 százalékkal növekedik. Ülésezik az országgyűlés. Képünkön: Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János az ülésteremben. (Ke- let-Magyarország telefotó) Áz exportot gyors ütemben növeljük Több — egymással is összefüggő — oka van annak, hogy a tervidőszakra nem tudunk gyorsabb gazdasági növekedést előirányozni. Az egyik ok: az 1970-es évtized derekán a belföldi fel- használást — a beruházást és a fogyasztást — akkor is gyorsan növeltük, amikor saját forrásainkat, megtermelt nemzeti jövedelmünket már igencsak megcsapolta az, hogy a világpiaci árarányok megváltoztak és importunk árszínvonala az exporténál sokkal gyorsabban emelkedett. Ezért a külgazdasági egyensúly megbomlott, s ennek helyreállítását kellett gazdaságpolitikánk középpontjába állítanunk. Azóta és még jó néhány évi kényszerű szükségesség, hogy az exportot gyors ütemben növeljük. A másik ok, hogy a fejlődés egyik nélkülözhetetlen feltételét, a behozatalt ugyanakkor csak mérsékelt ütemben tudjuk bővíteni, különösen a termeléshez szükséges energiahordozók, a nyers- és az »alapanyagok, de a korszerű műszaki eszközök behozatalát is, mert — amint már említettem — korlátozottak a szállítás lehetőségei felénk és korlátozottak az import finanszírozásához rendelkezésünkre álló eszközök is. A terv arra számít, hogy a kivitelt a termelésnél gyorsabban, 37—39 százalékkal, a behozatalt pedig a termeléssel azonos ütemben, 18—19 százalékkal kell növelni, és ez egyáltalán nem kevés, inkább nagy teljesítményeket kíván a mai viszonyok között. A tervidőszakban folytatni kívánjuk a külföldi hitelek felvételére irányuló tevékenységünket. A hitelfelvétel megtervezésének azonban külső és belső korlátái vannak. A külső korlátok nyilvánvalók: a hitelek hitelezőink tőkeerejétől, valamint a nemzetközi politikai és gazdasági helyzettől függenek. Arra is számítanunk kell, hogy jó néhány ország eladósodottsága miatt a hitelnyújtók óvatosabbá válnak. A megtervezhető hitelek belső akadályaként számolnunk kell a hitelfelvétel pénzügyi és gazdasági terheivel, nemcsak a tervidőszakra, hanem a későbbiekre is. Az ország javát a jövőben is csak olyan hitel felvétele szolgálja, amelynek a befektetése több nyereséget hoz devizában és forintban is, mint amennyi a hitelért fizetett kamat. Gondolnunk kellett arra is, hogy milyen a nemzetközi hitelpolitikai megítélésünk. A jövőben is érdekünk fűződik ahhoz, hogy elsőrendű adósi minősítésünket és helyünket megőrizzük. Bár nemzeti jövedelmünk növekményének nagyobb hányadát a külkereskedelmi és fizetési mérleg javára kell fordítanunk, határozott célunk, hogy megőrizzük lakosságunk életszínvonalát, javítsuk életkörülményeit, növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást. Azt tervezzük, hogy a lakossági fogyasztás 7—9 százalékkal növekedik öt év alatt. Ez csak akkor valósulhat meg, ha csökkentjük a felhalmozást, a beruházásokat. Ezáltal is megváltozik a fogyasztás és a felhalmozás aránya: a régebbi, átlagosan 76:24 százalékos arány 82 százalékos fogyasztási és 18 százalékos felhalmozási részre módosul. Beruházáspolitikánk megalapozott A tervidőszak beruházáspolitikájának és műszaki fejlesztési tevékenységének céljai az előbbiekből" meghatározhatók. A tervezhető, rendelkezésünkre álló forrásokból kereken ezermilliárd forint fordítható beruházásokra. Ez — ha tekintetbe vesz- szük, hogy mind a hazai, mind a behozott beruházási javak árai emelkednek — az előző öt évivel nagyjában azonos mennyiségű beruházást tesz lehetővé. Ennek négyötödét, az előző két középtávú' tervidőszakhoz hasonlóan, a termelőágazatok és egyötödét a nem termelő ágazatok fejlesztésére fordítjuk. A termelőágazatok közül az energiatermelés az eddiginél valamivel nagyobb arányban részesedik a beruházási előirányzatból, mert be kell fejeznünk a paksi atomerőmű felépítését. Ezenfelül is érdekünk, hogy növeljük az olcsóbb hazai tüzelőanyagok kitermelését; ehhez új barnaszénbányákat kell nyitnunk és ki kell aknáznunk a mecseki kokszolható szenet a kohászat számára. A feldolgozó iparnak — ideértve az élelmiszeripart — az összes beruházásból való részesedése egy-két százalékponttal csökken, de ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy feldolgozó iparunk az elmúlt öt év alatt az eredetileg tervezettnél csaknem 25 milliárd forinttal nagyobb összegű beruházáshoz jutott. így is 140—150 milliárd forint körül van az az összeg, amelyet a vállalatok a feldolgozó ipar fejlesztésére fordíthatnak. A beruházási tevékenység eredményeképpen a termelő állóeszközállomány a következő öt év alatt 26—28 százalékkal gyarapodik. Ez ugyan valamivel kisebb, mint az előző időszakban volt, de még így is meghaladja a termelés tervezett növekedését. A fejlődést előrevivő körülmények közé tartozik, hogy az eddiginél sokkal jobban építünk a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés eredményeire. A VI. ötéves terv időszakában kutatásra és fejlesztésre a belföldön felhasználandó nemzeti jövedelemnek mintegy 3 százalékát fordítjuk. Ez öt év alatt több mint 100 milliárd forint. Első alkalommal dolgoztunk ki — a népgazdasági tervezéssel egyidejűleg, ezzel szoros kölcsönhatásban — országos középtávú kutatási és fejlesztési tervet. Ezt a kormány a közelmúltban már jóvá is hagyta. A tervben meghatározott kutatási programok szorosan kapcsolódnak a 80-as évtized legfontosabb termelésfejlesztési céljaihoz. A termelési szerkezet átalakítását szolgálják a központi fejlesztési programok. A VI. ötéves terv időszakában folytatjuk az alumíniumipari, a petrolkémiai és a számítás- technikai központi fejlesztési programok végrehajtását. Űj program a gyógyszer- és növényvédő szer gyártásának központi fejlesztési programja. Ennek az a célja, hogy a gyártást gazdaságosan, az exportkövetelményeknek megfelelően fejlesszük, s a nemzetközi egyezményeket teljesíthessük. E célokra a VI. ötéves terv időszakában javarészt vállalati forrásokból és hitelből 23—24 milliárd forint beruházást kívánunk megvalósítani. Átfogó energiagazdálkodási program A VI. ötéves terv időszakában indul az elektronikai központi fejlesztési program. Ennek az a célja, hogy megteremtsük az elektronikai gyártási ágak alkatrészgyártási kultúráját, s ennek révén* javítsuk e termékek export- képességét. Erre a feladatra 6—7 milliárd forintot szánunk. A tervjavaslat gazdaságpolitikai elgondolásai közül kiemelkedik az, hogy a termelési folyamat hatékonyabbá tételére lényegi javulást irányoztunk elő a termelés fajlagosenergia- és anyagfelhasználásában. A terv szerves részeként átfogó energiagazdálkodási programot dolgoztunk ki és hajtunk végre. E program teljesítése során el kell érni, hogy a tervidőszakban a nemzeti jövedelem egységnyi növekedését 0,6—0,7 százalékos energiafelhasználási többlet kísérje, szemben az V. ötéves terv időszakának csaknem 1 százalékos átlagával. Ez a most kitűzött cél áll közelebb a haladó nemzetközi tapasztalatokhoz és fejlődési normákhoz. 1985-re legalább 1,5—1,7 millió tonna kőolajnak megfelelő tüzelőanyagot kell megtakarítanunk vagy olcsóbb tüzelőanyaggal helyettesítenünk. A .hatékonyságnövelő lehetőségeket jól jellemzi az az adat, hogy míg a másodlagos anyagok felhasználásának aránya nálunk az összes anyagfelhasználásban 2—3 százalék, az NDK-ban eléri a 10 százalékot; a papírvisszagyűjtés aránya a termelt mennyiséghez viszonyítva példáid Hollandiában 50, Japánban 40, nálunk viszont csupán 26—28 százalék. A nemzetközi összehasonlításban hasonló lemaradást mutat az alumínium-, a vas- és az ólomhulladékok újrafeldolgozása is, és ebbe nem nyugodhatunk bele. A terv azzal számol, hogy a vaskohászatban a készárutermelés összetétele a jó minőségű hengerelt acélok javára változik meg. Az alumíniumipar termelését úgy kívánatos fokozni, hogy az alumíniumnak az eddiginél nagyobb hányadát dolgozzuk föl fél- és kész termékké. A gépiparban az olyan gyártmány- és gyártásfejlesztés van első helyen, amelyik a gazdaságosságot javítja. A vegyiparban átlagon felüli termelésemelkedéssel számíthatunk a gyógyszerek, a növényvédő szerek és az inter- mediális anyagok gyártásában, a műanyag alapanyagok és késztermékek termelésében. A könnyűipari termelést elsősorban azért kell bővítenünk, hogy lakosságunkat korszerű, jó minőségű termékekkel láthassuk el, és hogy dinamikusan fokozhassuk az előnyös kivitelt. A mezőgazdasági ágazatban a stratégiai feladat az, hogy a termelés növelése mellett a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás is emelkedjék. Ezt a meglevő erőforrások jobb kihasználásával, takarékos gazdálkodással, a területegységre jutó hozamok és az állatállomány termelőképességének javítása útján kell elérni. A mezőgazdasági termeléssel lépést kell tartania az élelmiszeriparnak: gazdaságosan kell növelnie a kivitelt, miközben kielégíti a lakossági keresletet. Az építőiparban lassúbb lesz a beruházási és gyorsabb lesz a felújítási, fenntartási építés. Ezt az időszakot arra kell felhasználni, hogy az építőipari szervezetek az építési igényeknek teljesebben, a vállalási határidőket megrövidítve — s bizony, az is kívánatos volna, hogy olcsóbban — feleljenek meg. Tisztelt országgyűlés! Életszínvonal-politikánk tartós célja nem változott. Továbbra is arra törekszünk, hogy a szocializmus építése együttjárjon a nép jólétének rendszeres növelésével. A VI. ötéves tervjavaslat — mint már említettem: a realitásokból kiindulva — azt irányozza elő, hogy megőrizzük az elért életszínvonalat és differenciáltan javítjuk az életkörülményeket. Áz életszínvonal megőrzése Az életszínvonal megőrzését úgy tervezzük, hogy a lakosság egy főre jutó átlagos reáljövedelmét a tervidőszakban 6—7 százalékkal növeljük. A tervjavaslat a nominálbérek és a fogyasztói árszínvonal évi 4,5—5 százalékos emelkedésére számít. A bérpolitikát és az árpolitikát szoros összhangban kívánjuk alakítani. Gondoskodunk arról, hogy a fogyasztói árak színvonala csak a tervezett keretek között emelkedjen. Ellenben azt sem engedhetjük meg, hogy a fogyasztói árak elszakadjanak a termelői áraktól, nehogy évek múltán újra nagy lépésekkel kelljen utolérni magunkat. Számítanunk kell axra, hogy nem minden termelő- egység lesz képes felnőni a követelményekhez: a teljesítményben lemaradók a nép- gazdasági átlagnál kisebb mértékben tudják a béreket emelni. Ott azonban, ahol az átlagnál nagyobbak a teljesítmények, 6—7 százalékos, sőt — kiugró eredményeket elérve — ennél is nagyobb bér- fejlesztés is elképzelhető egy- egy évben. A tervjavaslat arra számít, hogy a munkából származó jövedelmek a teljesítmények arányában és a vállalati jövedelmek változása szerint is differenciálódnak. A társadalmi juttatások rendszerének fejlesztése viszont elősegíti, hogy a családok eltérő összetételéből fakadó jövedelmi különbségek mérséklődjenek. A következő években a lakosság jövedelmében tovább emelkedik a társadalmi juttatások aránya. A tervjavaslat előirányozza, hogy a jelenlegi átlag alatt levő nyugdíjak reálértékét fenntartjuk, sőt a legkisebb nyugdíjak reálértékét emeljük. Szociálpolitikánkban változatlanul nagy figyelmet fordítunk — a rászoruló időseken kívül — a nagycsaládosokra. A terv előirányozza, hogy megőrizzük a három- és többgyermekesek családi pótlékának vásárlóértékét, s hogy kisebb mértékben növeljük a kétgyermekesek családi pótlékát és a gyermekgondozási segély forintösz- szegét. A tervjavaslat arra is gondol, hogy — a lehetőségektől függően — mérsékelje a pályakezdő ifjúság terheit, s főként, hogy javuljanak a pályaválasztás, a családalapítás és a lakáshoz jutás társadalmi és anyagi föltételei. Társadalompolitikai céljainkkal összhangban megkülönböztetett figyelmet fordítunk a társadalom széles rétegeinek helyzetét javító lakás-, egészségügyi és általános iskolai ellátás fejlesztésére, amelyeket a kormány társadalmi programokban foglal össze, öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak 100 ezer állami lakást, s fokozzuk 40—50 ezer lakás kényelmét, fölszereltségét. Ezzel legalább másfél millió állampolgár lakáshelyzete javul. Az általános iskolai programnál az a szándék, hogy az iskola a jelenleginél eredményesebben segítsen emelni — az oktatás társadalmi és működési föltételeit bővítve — a műveltségi színvonalat és csökkenteni a művelődésbeli egyenlőtlenségeket. Az egészségügyi ellátás társadalmi programja elsősorban azt a célt szolgálja, hogy javuljon az alapfokú ellátás színvonala és a fekvőbetegeket ellátó intézmények működése, ellátóképessége. A három javasolt programhoz mintegy 120 milliárd forint beruházásra van szükség. Ezeknek a kiemelt feladatoknak a megvalósításában nagy szerep jut a tanácsoknak, A következő hónapokban tovább formálódó tanácsi tervektől azt várjuk: számításba vehető forrásaikat elsősorban ezekre a célokra fordítsák, s keressék meg a módját annak, hogy a helyi társadalmi erők szintén e feladatok megoldását segítsék. Kedves képviselő elvtársak! A körültekintően, megalapozottan készülő terv a gazdasági cselekvés alapja, irányítója, de önmagában nem ad biztosítékot arra, hogy a kitűzött célokat elérjük. A VI. ötéves népgazdasági tervet úgy készítettük elő, hogy az a gyakorlati munka számára is megfelelő alapot adjon. Ezért a kormány kidolgozta és a tervről szóló törvény elfogadása után véglegesíti a végrehajtásról intézkedő határozatát. Á szabályokat rugalmasan formáljuk A kormány az utóbbi években rendszeresen foglalkozott a gazdaságirányítás fő elemei továbbfejlesztésével. Ezek közül kiemelem az idén módosított szabályozórendszert, amely a maga újszerűségével és módszereivel jól szolgálhatja a tervben kitűzött célok megvalósítását. Szükségszerű, hogy a szabályokat rugalmasan formáljuk, hiszen a gazdaságunkat körülvevő világ is változik. A szabályozórendszer karbantartása — felfogásunk szerint — nem jelenthet ide-oda hullámzást, előre- és visszalépést, hanem a tervnek megfelelő irányú változást. Belátjuk, a szabályozók módosításánál jobban kell ügyelnünk arra, hogy a gazdálkodó szervezetek a változó körülmények közepette tisztábban lássanak, s gazdálkodásukat nagyobb előrelátással folytathassák. Az árrendszert, főként az árak és árfolyamok változtatásának mechanizmusát olyanná kell érlelnünk, hogy az árak folyamatosan közvetítsék a világpiacnak a termelésre tett hatásait, s ösztönözzenek arra, hogy a ráfordításokat csökkentsék, a jövedelmezőséget pedig növeljék. (Folytatás a 3. oldalon)
