Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-16 / 294. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 16. Bontott csirke A lap november 30-i számában Vevőmadár címmel bontott csirke ügyben újságcikk jelent meg. Úgy érezzük, hogy az újságcikkre a kereskedelem nevében is vállalatunk, mint előállító hivatott megválaszolni. Az újságiró jó szándékú birálata bontott csirke ügyben csak, úgy ér valamit, ha információi realitásáról meggyőződik és ezt követően ír vastagon szedett, másokat bíráló sorokat. Ez nem így történt a Vevőmadár című írás esetében. Nem tudjuk, hogy az információt kitől kapta a cikk szerzője, mert a bontott csirke ára nem 42 forint, hanem 46 forint. A bontott és a 48 forintos grillcsirke közötti különbség nem is olyan nagy, mint ahogy ezt az újságíró hiszi. A grillcsirkéből hiányzó kis zacskó pedig mely a bratfertig csirkéből kikerül más, véleményünk szerint fontos szerepet tölt be a fogyasztásban, mivel B aprólék készülhet belőle 24 forintos egységáron. A B aprólék . az olcsó cikkek iránti kielégítetlen keresletet enyhíteni tudja és ez nem utolsó szempont. A fentiek alapján úgy véljük, nem is olyan kellemetlen a meglepetés melyet okoztunk, mint azt valaki is hinné. Minden esetre leszögezzük, hogy ez esetben nem a vevő a madár. Molnár Gyula igazgató A szerk. megjegyzése: a baromfiipar válasza elfogadható, de csak akkor, ha az olcsóbb csirkéből is állandó a választék. Ma azonban ez nem mindig van így. Pennák versenytársai Kiállítás az írógépek történetéről A szokásostól eltérő témájával sok látogatót vonz a Prágai Technikai Múzeum írógéptörténeti kiállítása, mely a nyíregyházi Jósa András Múzeumban tekinthető meg. A tárgygazdag bemutató utal az írásjelek és az íróeszközök fejlődésére, felvonultatja az írógépek legjellegzetesebb típusait. A felirataiban elég szűkszavú kiállítást járva nem érdektelen feleveníteni ennek, a ma már igen elterjedt mechanikus íróeszköznek a történetét. Az első hiteles adatot a kézírás gépi írással való helyettesítéséről 1714-ből ismerjük. Henry Mill Angliában ekkor kért az írógép elődjére szabadalmat. A magyar Kem- pelen Farkas 1779-ben Bécs- ben egyik barátja vak lányának készített olyan szerkezetet. amellyel írni tudott. Az 1800-as évek első felében Amerikában és Európa-szerte kísérleteznek — főleg vakoknak segítő — tollat helyettesítő gépekkel. Nagy érdeklődést váltott ki 1867-ben az Amerikában .szabadalmaztatott írógép, melyet Latham Sholes nyomdász Charles Glidden „mechanikussal” együtt készített. A múlt század kilencvenes évéig töretlen az írógépgyártás amerikai monopóliuma. Ezután Németországban, Franciaországban és Bécsben is megkezdődött a gyártása. A ma megszokott formáig hosszú, sokszor szerkezeti félmegoldásokkal terhes út vezetett. Bizonyítják ezt a kiállításon látható nehézkes kezelésű írógépek, melyek lassúságuk miatt nem voltak a pennának versenytársai. A századfordulóra alakultak ki azok a fő típusok, Nyomdagép 1679-ből (Both Pál Ambrus felv.) melyek korszerűsítéséből megszülettek a mai fajták. Az úgynevezett teljes billen- tyűzetű gépeken minden betűnek külön karja volt. Egyszerűsödést jelentett a váltószerkezet feltalálása, amely lehetővé tette a karon vagy a korongon több betű elhelyezését. Megtekinthetők olyan gépek is, melyek fedett, „vak”- írásúak. A leírt szöveg csak úgy látható, ha a hengert felemeljük, a szalagtartóját elmozdítjuk. Az elütések egyből észlelhetők a maihoz hasonló „látható írású” típusokon. A betűkarok mozgatása, elhelyezése is sokat módosult. Ma már szokatlan az — a kiállításon szintén látható — fajta, amelyen a hajlított betűkarok kétoldalt kiemelkedve helyezkednek el. A legutóbbi évek írógépeivel zárul a tárlat. Az utolsó vitrinben elhelyezett színes fényképen, a számítógéppel összekapcsolt modern típus jelzi: az írógépek története is tovább íródik. <r. g.) OLVASÓNAPLÓ Ifjúsági pályázat a könyvtárban Újabb színfolttal bővült az olvasómozgalom. A korábbi olvasó népért, illetve olvasó ifjúságért elnevezésű pályázatok után újabb verseny- felhívás látott napvilágot: az olvasó és zeneszerető ifjúságért címmel. Gazdája a Hazafias Népfront, a KISZ, a közalkalmazottak szakszervezetének megyei bizottsága, valamint a megyei és nyíregyházi városi könyvtár. Az olvasónapló-pályázat felhívása az elmúlt napokban került a fiatal szakmunMÁTÉSZALKÁK IS TÁRT Strasznof, a botrányhős 1925 decemberében világraszóló szenzáció járta be a nemzetközi sajtót. Hágában letartóztattak egy Jankovich nevű magyar ezredest, aki 6000 db francia ezerfrankost szándékozott belga frankra átváltani. Az ezresekről kiderült, hogy hamisítványok, az ezredesről, hogy gazember; hamarosan elcsípték, két társát is, Mankovich és Marsovszky volt tisztek személyében, akik egy szervezett bankjegyhamisító banda prominensei voltak. A szálak a legmagasabb magyar kormánykörökig vezettek. A francia kormány parlamenti bizottságot küldött ki a botrány kivizsgálására; megbízták André Benoist és Jules Emery rendőrfelügyelőket, akik többek között Berlinben is megfordultak. A berlini Adlon szállodából értesítést kaptak bizonyos gróf Szentirmay Ri- chárd cs. és kir. kamarástól, hogy fontos adatokat tud szolgáltatni a bűnügyről. A randevú a berlini francia követségen zajlott le, a magyar ' mágnás nagyobb ösz- szegű előlegért ígéretet tett, hogy néhány napon belül megszerzi a hamis bankjegyek eredeti kliséit... Miután néhány hét múlva a franciák ismét felkeresték a grófot, kiderült, hogy nincs klisé és nincs előleg, de gróf Szentirmay Richárd azonos Strasznof Ignáccal a világhírű szélhámossal... Nem firtatták tovább az ügyet... Strasznof abban az időben Berlinben „működött”, mint mondotta, memoárjainak kiadását vette tervbe és filmezésből élt együtt (ősze- rinte törvényes) feleségével. Azonban, hogy rendes útlevele nem volt, a berlini rendőrség Berlinben való tartózkodását megtagadta haza akart utazni Mátészalkára illetőségi bizonyítványa megszerzéséért. Ehhez azonban útlevél vált szükségessé, amit okmányai híján megszerezni nem tudott, mert nála egyéb, mint születési bizonyítványa és az úgynevezett Polizei Präsident által kiállított hontalanok útlevele nem volt és erre vízumot nem kapott. Gondolt egyet és bekopogott Kánya Káf- mán berlini magyar követhez. Ravasz fogással előadta, hogy Budapestre akar utazni és vallomást kíván tenni a frankügyben. Szerinte, vallomásával enyhíteni akarja a vádlottak helyzetét. Kánya — szabadulni kívánván a kellemetlen vendégtől — Kramolinhoz küldte, aki mint régi ismerősét üdvözölte, hiszen mint a nyitrai volt főispán fia, ismerte még nyitrai szereplése idejéből. Itt megállapodtak, hogy megkaphatja az útlevelét, de ehhez mindenképpen szükséges az illetőségi bizonyítvány, amit majd a követség fog nem lett Budapestről táviratban kérni. Kánya azonban engedélyezte, így fuccs az útlevélnek. Hősünket azonban ez nem riasztotta vissza, hogy imádott szülőföldjére visszatérjen — 11 éve nem volt Mátészalkán! — a legelső vonatra felült, a hontalansági útlevéllel Párkánynánánál átlépte a határt. Azzal természetesen tisztában volt, hogy elfogják, de így — gondolván — fel fog jutni Budapestre. Esztergomban találkozott az ottani rendőrtanácsossal, aki szintén ismerőse volt. Tekintettel arra, hogy ellene akkor semmi eljárás nem volt folyamatban, mint mátészalkai születésüt, ide küldték. így ért véget Strasznof Ignác szerepe a frankhamisítási üggyel. Ötvenpt éve. Nyéki Károly kások, a tanulóifjúság, a gyesen lévő kismamák, az irodalom és zene iránt érdeklődők kezébe. A pályázaton részt vehet minden harminc éven aluli fiatal, aki a felhívásban szereplő kérdőívek kitöltése után az olvasónaplót beküldi a megyei könyvtár címére. Tíz irodalmi, illetve zenei mű feldolgozása szerepel a pályázaton. Emile Ajar, a francia irodalom „újítója” a társadalom perifériáján élő arabok, négerek és zsidók ellentmondásokkal teli életét örökíti meg. Művének, az Előttem az élet. című regénynek a feldolgozása az első pályázati feladat. Bartók Cantata profanája a szarvassá vált fiúk egyedülálló feldolgozása a zene eszközeivel. Ez a második pályamű. Eszterházy Péter a mai magyar irodalom egyik „fenegyereke”. Termelési regényéből tesznek, fel kérdéseket a rendezők. Hegedűs Hubert: Hajókvizék-tengerészek című érdekfeszítő olvasmánya két „tengeri medve” találkozását örökíti meg. Ipper Pál: Csak 18 éven aluliaknak című riportkötete az ifjúság politikai érdeklődését tárja fel. Jane von Lawick— Goodall: Az ember árnyékában című műve egy fiatal lány sorsát követi, aki az afrikai Tanganyika tó környéki '•limpánzok szokásait tanulmányozza. Moldova György: Magyar atom című szatirikus összeállítása pedig afféle „tesztvizsgálat” a magyar társadalomról. Miért szép századunk operája? — ezt a kérdést teszi fel a zeneművészet új útjait ismertető kiadvány, Vaszilij Suksin: vörös kányafája már a filmszalagon is megjelent, a börtönből szabadult, beilleszkedni vágyó ember története. Vészi Endre: Angi Vera és a többiek című novellagyűjteményének darabjai is napjaink valóságos problémáiról szólnak. Ezekről a művekről várják a pályázat rendezői a fiatal olvasók véleményét. A pályázat az elmúlt napokban kezdődött, lehet tehát olvasni. zenét hallgatni. A naplókat április 4-ig kell beküldeni. az eredményhirdetést a jövő év májusában tartják. Tolvajok a bíróság előtt ALMA öt mázsa almát lopott el októberben a máriapócsi Rákóczi Tsz gyümölcsöséből Orosz Sándor 26 éves pócs- petri lakos, de kiderült a disznóság. A 3 mázsa jonatán és 2 mázsa starking ellopásával 2050 forint kárt okozott volna Orosz a tsz-nek, de a nyomozás során az alma visszakerült a közösbe. A tolvajt a bíróság 3600 forint pénzbüntetésre ítélte. ÁRPA Még aratáskor történt, hogy Turbucz András 38 éves nyírbátori lakos teherkocsival szállította a kombájnoktól a terményt a tsz raktárába. Egyik fuvarnál a kocsiról nagyobb mennyiségű termény ömlött a földre, Turbucz észre is vette, de nem rakta vissza, mert nyomban elhatározta, hogy ellopja. Este öccsével, a 28 éves Turbucz Zoltánnal kimentek a helyszínre. Hat zsákot megpakoltak árpával — a többiért még vissza akartak menni —, ám pechükre rendőrjárőr igazoltatta őket és kiderült, hogy „fekete” úton járnak. Az árpát lefoglalták, visszakapta a termelőszövetkezet, a Turbucz testvéreket azonban megbüntette a bíróság. Turbucz Zoltánnak 5400, Turbucz Andrásnak 4200 forintot kell fizetni a sikertelen lopásért. BUNDA Kétszer volt eddig büntetve lopás miatt a 42 éves sza- kolyi Kóródi János, s alig több mint egy hónapja, november 3-án szabadult. Kerek tíz napot bírt ki újabb lopás nélkül, ekkor azonban elment egy balkányi ismerősét meglátogatni. Kopogott jobbról, balról, de az ajtó nem nyílt ki. Amikor rájött, hogy nincsenek otthon, megszállta régi szenvedélye: betört egy ablakot, bemászott a lakásba, s egy 1200 forint értékű iiundát ellopott. A meglopott asszony nem sokkal a lopás után ért haza, s amikor észrevette, hogy hiányzik a bunda, feljelentést tett a rendőrségen. A tettes keresése nyomban megkezdődött, s néhány óra múlva véget is ért. Kóródit megtalálták a nyírbátori vasútállomáson, s még csak nem is tagadhatott, mert a bunda is nála volt. A bíróság Kóródi Jánost — mint többszörös visszaesőt — 10 hónap szabadságvesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyektől. Mindhárom ítélet jogerős. ílKÉPERNYŐflfim A magyar politikai élet kiemelkedő eseménye volta szakszervezetek XXIV. kongresszusa. A múlt hét utolsó három napján folyamatosan figyelemmel kísérhette a néző az esti beszámolók révén. A plenáris ülésen kívül a szekciókban folytatott tanácskozásokról is tájékoztatta nézőit a televízió. Ez utóbbiakon is több érdekes hozzászólás hangozhatott el, ahogyan a tudósításokból következtetni lehetett rá. Azonban jó lett volna, ha ezekről a szekcióülésekről — a hozzászólásokat is tartalmazó — részletesebb beszámolókat kaphattunk volna, nem csupán az összefoglalókat. A Verne Gyula regényéből több nemzet televíziósai által készített tévéfilmsorozatot bizonyára igen sokan fogják nézni, már csak témája miatt is. A magyar Sándor Mátyás köré szőtt történettel a francia Verne Gyula az 1848— 49-es magyar forradalom és szabadságharc céljai és résztvevői iránti tiszteletét; Magyarországnak a levere- tés utáni helyzete iránti együttérzését fejezi ki ebben a regényben. Meghökkentő hasonlítások jutnak néha az ember eszébe. Verne Gyulának biztosan nem az volt a célja — nem is lehetett, mert nem számíthatott a mű gyors magyar nyelvű fordítására, és főleg nem a terjesztésére —, hogy a szabadságharc bukása után nagyon hosszan tartó nemzeti aléltságából a magyarságot élesztgesse, nemzeti öntudatát, önbecsülését éb- resztgesse, Verne nem egy elnyomott nép érdekében akart szólni a maga módján. Mégis: Jókainak azok á regényei jutnak az ember eszébe, amelyekkel pontosan ez volt a célja a forradalom után az ötvenes, hatvanas években. Verne romantikája valamiképp rokon a Jókaiéval, talán ez is motiválja ezt a gondolat- társítást. Ahogy a sorozat első részében látható volt, a forgatókönyv eléggé szabadon bánik az alapanyaggal, reméljük, nem kárára. A Stúdió ’80 új arcát mutatta a múlt héten, azt, amelyiket a megszokás várt tőle: beszámolókat, híreket, előjelzéseket kulturális eseményekről, még külföldről is. (Ez a kitekintés igen vonzó!) Megnyugtató szerkezetű, áttekinthető és könnyen követhető lapszámot készítettek most. Jómagam azonban, azzal együtt, hogy örültem ennek a számnak, mégsem tartanám jónak, ha csupa ilyen információcsokor jelenne meg minden kedden a főcím után a képernyőn, nélkülözve az elemzést, a nézetek ütköztetését. Eddig minden számnak másmás volt az arculata, reméljük, ezután is változatos lesz ez a 'kulturális hetilap. A mozgásukban erősen korlátozott sérültekről szóló Küszöbök című dokumentumfilm azzal a céllal készült, hogy előítéletet, tartózkodást oldjon. Igen nehéz téma ez, mind a sérülteknek, mind azoknak, akik segíthetnének rajtuk. Az utóbbiak, nem ismervén a rehabilitálás lehetőségeit és eredményeit részleteiben, eleve elzárkóznak a rokkant ember munkába állításától, s talán a türelem is kevesebb, mint amennyire szükség van ilyen esetben. Jó lenne ezt a filmet egy korábbi napszakban megismételni, hogy minél többen láthassák azok közül, akik munkát tudnának adni a rehabilitált sérülteknek. Ez a nagy tapintattal készült okos film valószínűleg enyhítené a tartózkodást, lehet, hogy egynémely munkahelyi vezetőben meg is szüntetné. Seregi István EJrIbióM Mélyen elgondolkodtató, remek rádiódrámát hallhattunk szombaton délelőtt, kiváló előadásban. Nemzeti történelmünknek a maga korában egyik legnagyobb hatású alakja, az ellenreformáció vezére, a brilliáns hitszónok és nyelvművész, az egyetemalapító bíborosérsek Pázmány Péter (1570—1637) munkásságáról alig olvashattunk-hallhat- tunk művészi feldolgozást az utóbbi évtizedekben. Fiatal írónk, Sumonyi Zoltán vállalkozása a „pazmane- us” szellemiség mai megvilágítására ezért egészen kivételesnek tekinthető, még akkor is, ha megítélése a pázmányi életműről némely tekintetben kissé „megemeltnek” tűnt. (Pl. a bíboros Habsburg-ellenes- sége, vagy a halálos ágyán gyámfiának, a költő és hadvezér Zrínyi Miklósnak tett vallomása — mintegy politikai végrendelete — arról, hogy az egyház, az egyházi méltóság és a vele járó politikai hatalom az ő számára csupán a magyarság megmentésének eszköze lehetett, bár pápista hite, „jezsuitasága” mindig töretlen volt.) Sumonyi a Pázmány c. hangjátékában a politikus országnagyot emelte ki, a három részre szakadt ország Habsburg-királyi részének a pogány törökkel szemben a németre, s ha kell a némettel szemben a hitbéli ellenség protestáns Erdélyre való támaszkodás egyensúlyozóját, aki előtt mindvégig legfőbb célként a magyarság megmentése lebegett, korának egyik legmesszebbre tekintő .gondolkodójaként. Szemben állt az Erdély önálló államiságát felszámolni akaró királyi magyarországi törekvésekkel, mert ha nincs független Erdély, a német „ ... mint egy lesajnált rokonnak, a gallérunk alá pökik...” — mint figyelmeztette volt a nádor Eszterházy Miklóst. A protestáns erdélyi fejedelmekkel (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György) való szövetkezés árán is óvta a békességet, a testvérháború, a pusztítás és újabb német zsoldosok beáramlásának elkerülése végett. Pázmány politikai műve továbbfoly- tatójának Zrínyi Miklóst igyekezett felkészíteni, s mint tudjuk, nem is hatástalanul. A fentiekről talán kitetszik, hogy a dráma — Pázmány életének három, az egészet bevilágító napja eseményeibe szőve — a korabeli nemzeti sorskérdésekről szólt. Súlyát, rangját művészi ereje, nagyon szépen régiesített nyelve mellett (különösen Pázmány dikciói!) ez adta meg. A Rádiószínház emlékezetes jó előadását Török Tamás rendezte, s a címszerepben Gáti József (szereposztási telitalálat!) tökéletesen szuggesztív, mesteri alakítást nyújtott. Merkovszky Pál
