Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

C SIAILMÜDI­IS Karácsonyi' díszítések A fenyőfák formáin többé-ke- vésbé alakítani szoktunk, mielőtt a feldíszítéséhez hozzákezde­nénk. így azután pár ág mindig marad, de külön vásárolni is le­het fenyőágakat. Kevés fenyőággal nagyon ked­ves hangulatot tudunk varázsol­ni már az előszobában, veran­dán, hallban, ehhez adunk né­hány ötletet. A padlóvázának az alját körül­belül a feléig töltsük meg össze­gyűrt újságpapírral, azután ál­lítsunk bele egy üveget vagy edényt, amelybe vizet öntünk. Ebbe rendezzük el szépen a fe­nyőágakat. Díszként aggassuk fel a hagyományos fém, vagy az újabban műanyag keksz- és tea- sütemény-kiszúró formáinkat. Régi ruháról fejtsük le, vagy vásároljunk pár deka színes füt­tert. Ezekből nagyon vékony szálra fűzzünk fel 5—6 szemet, úgy, hogy közöttük kis hézagok legyenek. Amennyiben a függöny elég vastag, akkor arra — ha nem elég erős, akkor a sötétítő függönyre pár helyen színes fe­jű gombostűvel tűzzük fel a fel­fűzött flitterláncot. A gyertyák visszaverődő fényénél nagyon ünnepélyes hangulatot nyújtanak ezek a kis színes fütterek. Keményebb papirosból — vagy ha lehetőségünk van rá, furnér- lemezből — vágjunk ki 5—6, fo­kozatosan nagyobbodó három­szög alakot. Fessük be zöldre. Ragasszuk össze, iüetve középen egy lécre erősítsük. A felső csú­csánál fogva a falra akasszuk fel, vagy ha furnérlemezből ké­szítettük és elég erős, akkor tá­masszuk a falhoz. A háromszö­gek csúcsai mentén az elektro­mos karácsonyi égőket vezessük el — vagy papirosból kivágott ,.gyertyákat” ragasszunk rá. A meleg lakásban nagyon hamar lehuüó fenyők helyén így még tetszés szerinti ideig megőrizhet­jük a karácsony hangulatát. Nem hagyományos, de nagyon „ mutatós asztali gyertyatartó a kuglófforma. A fém és zománco­zott formák egyaránt nagyon szépek. A formába vizet öntve fenyőt, fagyait tehetünk; a kö­zepére pedig gyertyát. így az­után a növények is tovább ma­radnak üdék és frissek — sőt még az asztalterítőt sem kell fél­teni a leesöpögő sztearintóL Az egyszerű háztartási gyertyát is ünnepélyessé tehetjük. Vág­junk ki alufóliából különböző kis mintákat, vagy csíkokat, és ra­gasszuk rá a gyertya oldalaira. Sok gyerek vágya a „fehér karácsony”. Az utóbbi években ezt azonban hiába vártuk. Ké­szüljünk fel tehát előre egy kis hangulatos házi havazásra. Ke­vés vatta, fehér fonal, gemka­pocs és nagy türelem szükséges hozzá. Először is el keü határoznunk, hogy a „havazást” az egész ab­lak szélességében és hosszúságá­ban akarjuk-e? Szélességét a sö­tétítő függönnyel, a magasságot redőnnyel szabályozhatjuk. A kí­vánt méretnek megfelelően a két ablak között feszítsünk ki egy fehér szálat és azt rajzszeggel — esetleg ragasztócsíkkal — rögzít­sük. A „hóesés” elkészítése csak türelem 'kérdése. Hosszú, fehér fonalat, vagy cértiát fűzzünk be a tűbe. Legalulra csomót, te­gyünk,1 g azutáp'a tűn fűzzünk át parányi pamacs vattát. Utána újra csomózzuk a fonalat. Ezt a műveletet végezzük addig, amíg a kívánt hosszúságot elértük. A kész fűzért gemkapoccsal erősít­sük fel a kihúzott fonalra. Nem lényeges, hogy a vattapamacsok, valamint a közöttük lévő távol­ság mindig azonos legyen, mivel a hóesés a valóságban sem sza­bályos. Fenyőfa díszítésénél is felhasználhatjuk díszként. Erősebb drótot vagy műanya­got hajlítsunk meg szív alakra, vagy egyéb kívánt formára. Az így nyert drótvázra azután kö­tözzük fel a kis hulladék fenyő­ágakat. Közepére egy színes üvegdíszt akasszunk. Szeretteink­re való megemlékezésként szép és kedves kegyeleti dísz. ■ I Öntsünk gyertyát! A gyertyafény meghitt hangu­latot, családias, meleg, légkört teremt, de a szép gyertya elég (irága; készítsünk hát magunk. A. viaszt (padlóviaszt) és a szí­nező festéket üres konzervdo­bozba téve forró vízfürdőben felolvasztjuk, majd jól összeke­verjük. öntőformának megfelel­nek az érdekes formájú tégelyek, dobozok, de igen alkalmasak a fém pogácsaszaggatók, szív-, csiüag-, virágformájú teasüte- mény-formázók is. A gyertyabél­nek szánt kanócot vékony fapál­cika közepére kötjük, ezt ke­resztbe helyezzük a formán úgy, hogy annak középpontjában lóg­jon le. A forma alá pléhlemezt tegyünk, hogy a viasz ne foly­é'T 8.: Sí hasson ki. A konzervdobozt ru- hacsiptetővel felemeljük, s a fel­olvadt, folyékony, színes viasz- szal teletöltjük a kiválasztott for­mát. Lassan csurgassuk a viaszt, így nem képződik benne hólyag. Ha színes csíkozású gyertyát akarunk, akkor egy-egy színréte­get hagyjunk előbb mindig meg­dermedni, utána öntsük rá a kö­vetkező színt. Ha a viasz kihűlt és megkeményedett, a formát (megfogva a kanóc felső végét) néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, s akkor a gyertyát ki tudjuk belőle emelni. Végül a kanócot megfelelő hosszúságúra vágjuk. A formából kikerülő gyertya apróbb hibáit forró kés­sel igazíthatjuk ki. Prémgallér fonalból Néhány órai munkával elkészít­hetjük a kabátgaüér felett viselt horgolt hurkasálat. Az alapanyag­nak a legmegfelelőbb a hamvas csillogású, félgyapjú Firenze fo­nal, igen szép színekben árusít­ják, 40 dkg kétszálas fonal és 5- ös horgolótű szükséges. Munkamenet: 36 láncszemet horgolunk, 1 rövidpálca a kezdő­szemre. Körbehaladó sorokkal dolgozunk, minden láncszemre I rövidpálcát horgolunk. Folya­matosan ezután minden szemre hurkot készítünk: a jobb ke­zünkben lévő horgolótűre 1 rá- hajtás, majd a horgolótűt be­szúrjuk a soron következő szem­be, a bal kezünk gyűrűs, és mu­tatóujjával, a munka mögött (mindig azonos hosszúságban!) lefogjuk a munkában lévő fona­lat, hurkot tartunk. E lefogott hurok fölött a horgolótűvel át­húzzuk a fonalat a szemen, a munka felületére, s egy félpál­cát horgolunk. Végül az ujjain­kat kihúzzuk a hurokból. Minden szemre 1 hurkos szemet, félpál­cát horgolunk. 75 cm elérése után, a belül hurkos hurkasálat kifordítjuk a jobb oldalra. Mind­két végződésen a nyílást néhány öltéssel összefogjuk, s 8 szál ösz- szefogásával 40 cm hosszú sod­rott zsinórral díszítjük, melyek­nek szabadon lévő végződéseire nagyméretű pompont varrunk. XVII. századi étekmester Szabolcsi első és második Zrínyi Miklós konyhája Régi receptkönyveket lapozgat­va feltűnik, hogy milyen sok mindenben különböztek őseink ételei a miénktől. Az akkori éte­leket ma már sokszor találjuk idegeneknek, mai szokásainktól, igényeinktől eltérőnek. Ez jut eszünkbe, amikor Zrínyi Miklós­nak, a szigetvári hős rokonának, a híres költőnek a szakácsköny­vét olvasgatjuk. E könyvet ha­lála után találták meg könyvtá­rában, és azóta „Zrínyi Miklós szakácskönyvének” nevezik. A XVII. század elején — e könyv szerint — igen sok tehén-, borjú-, disznó- és baromfihúst fogyasztottak. Kedvelték a ká­posztát is, melyet sokféle formá­ban készítettek: húsételhez, fő­zeléknek, salátának, levesnek. A sok káposztás recept közül íme az egyik: KÁPOSZTÁS HÜS: „Végy egy szép velős koncot, szép darab szalonnát az ízeiért, forraszd fel a húst, abárold meg, káposztá­val és szalonnával tedd fel, és főzd meg jól eleven (erős, élénk hatású. — A szerk.) borssal együtt!” TEHÉNHÜS FEKETE LÉVEL A tehénhúst is sok módon ké­szítették el, mint például petre­zselyemgyökérrel. fokhagymával, eleven borssal, gyömbérrel. Meg­jegyzi a recept írója, hogy „ez szokott étek”, azaz nem különle­gesség, hanem mindennapos étel. Más ételek is készültek tehén­hússal, mint például fekete lé­vel, almával, vadalmával, egres­sel vagy ecetes hagymával, ár­pakásával, tormával és spenóttal, répával, sárgarépával, esetleg rizskásával is . .. • A baromfi szinte naponta az asztalra került valamilyen formá­ban. A' hizlalt kappant 15 féle módon lehet elkészíteni a könyv szerint, mint például tiszta bors­sal, úgynevezett törött lével (eb­be szerecsendiót is tettek), las­kával, éles lével (ebben meg cit­romlé is volt), továbbá ugyan­ezeket dúsíthatták mézzel vagy cukorral. Készíthették úgyneve­zett kaszás lével (ebben bpia./és tárkony, volt"), vagy német módra (itt meg sók fűszert, például sáf­rányt, borsot, gyömbért, szere­csendióvirágot tettek ízesítésül). A vadak közül különösen az őzet és a szarvast ajánlja a sza­kácskönyv, de mindig mártással, aminek jó ízt ad a fehér cipó, mézes pogácsa, pirított kenyér. A nyulat 4 féle módon készítet­ték. A sültek felsorolása 30 re­ceptben jelzi, hogy szerették a jól átsült húsokat. Ugyanakkor kevés halétel van a könyvben, úgy látszik, Zrínyi nem szerette ezeket, de annál inkább a salá­tákat (fejes saláta, cikória, ubor­ka, spárga, káposztasaláta). TÖRÖTT LÉ CSUKÁHOZ Bár mai ételválasztékunk és az ételek ízesítése hiányos, óvato­san kell eljárnunk a régi ételek felújításakor, az idegen, szokat­lan ízek miatt. Néhány szakácskönyvi kifejezés magyarázata: kaszás lé: 6—7 tojás ecetben fel­verve; fekete lé: boros vízben, vérrel főtt kenyér, melyet szitán át kell törni, sóval, szegfűszeggel, hagymával, mézzel keü ízesí­teni; „tiszta borssal”: petrezselyemle­véllel és gyökérrel, egész fok­hagymával, szerecsendió-virág­gal, sóval, borssal, gyömbérrel készült; abárolni: a megfőtt disznőapró- lék levében kifőzni; szása: mártás; édes lé: szalonna, sok hagymá­val, zöldpetrezselyemmel, tár­konnyal, citromszeletekkel (né­ha almával is), ecettel, borral, sáfránnyal, borssal, gyömbér­rel készült; törött lé (főleg csukához adták): vízben, sok vereshagymával, fehér cipóval erősen felfőzött lé, amit szitán áttörtek, majd petrezselyemgyökérrel tovább főztek. A kész és leszűrt levet sáfránnyal, borssal, almával (a csutkájával együtt) gyömbérrel tűzre tették. Rndnay János A MTESZ ruházati szakosztálya pályázatot írt ki fiatal műszakiak­nak. A pályázatra a DIRUVÁLL, a VOR, a Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet és a Nyírség Ruházati Szövetkezet 13 munkát kül­dött. Az értékelést a közelmúltban szakzsüri végezte. Első és má­sodik helyezett lett a képen látható két modell, amelyeket a Di­vatruházati Vállalat fiataljai terveztek és készítettek. (Elek Emil felvétele) TIKHÜS IRÓS VAJJAL A tyúkot (tik) és a galambot is nagyon kedvelték. Ezekből 10 féle ételt ajánl a szakács könyv. A lúdas ételek az étlapok főhe­lyein szerepeltek. A tyúk- (tik-) húst sok változatban kínálja, például édesen vagy savanyúan, egressel vagy anélkül, írós vaj­jal stb. A bárány sem hiányozhatott Zrínyi asztaláról. Pirított bárány­hús, sóval, borssal, köménnyel, borral és ecettel, valamint méz­zel, sáfránnyal, gyömbérrel, székfűvel, kevés zsírral. A bor­júhúsból 6 féle ételt készítettek, de már akkor is sok disznóhúst fogyasztottak. BANÁN SÜLT BANAN CSOKOLÁDÉÖNTETTEL 3 evőkanál mézből, 1 csipet só­ból, 2 evőkanál citromléből és körülbelül 6 evőkanál whiskyből keveréket készítünk. 4 db ke­mény banánt meghámozunk és bekenjük az előbbi keverékkel. Majd 4 dkg vajban mindkét ol­dalát körülbelül 3—6 percig süt­jük, hogy arapybarna legyen. Közben 20 dkg étcsokoládét fel­olvasztunk. Ha felolvadt, hozzá­öntünk 2 evőkanál whiskyt és 2 evőkanál tejszínt. A sült banánt 4 evőkanálnyi pirított mandula­reszelékkel beszórjuk és a cso­koládéöntettel meglocsoljuk. Me­legen fogyasztjuk. BANANKUGLÓF 20 dkg vajat 20 dkg cukorral, 1 csipet sóval és 4 tojással habosra keverünk. 1/2 kg lisztet fél cso­mag sütőporral és 1 csomag re­szelt sáfránnyal elkeverünk, majd 1,5 dl tejet és 4 cl rumot öntünk hozzá. Végül 10 dkg őrölt mogyorót, 5 dkg kókuszreszelé­ket és 10 dkg csokireszeléket ke­verünk hozzá. A tészta körülbe­lül 1/4 részét kivajazott kuglóf­formába öntjük. Majd 5—6 ke­mény banánt meghámozunk és citromlével leöntjük. Rétegesen a kuglófsütőbe tesszük. Ügy rakjuk le, hogy legfelülről tészta kerül­jön. A tetejét benyomjuk. Elő­melegített sütőben 180 fokon 1 óra 20 percig sütjük. Kihűtjük, hidegen fogyasztjuk. HAGYMALEVES BANÁNNAL 4 fej vöröshagymát és 4 db ba­nánt megtisztítunk és vékony szeletekre vágjuk. A hagymát 2 dekányi forró zsiradékban üve­gesre pároljuk. 1 Uter húslével (amit leveskockából készítettünk) felöntjük és forraljuk. A banán­karikákat a levesbe dobjuk. Só­val, borssal és fehér borral íze­sítjük. 1,5 dl tejszínt 1/2 kávés­kanál currypor hozzáadásával felverünk és tálaláskor a le­ves tetejére tesszük. Igen ízletes, különleges, pikáns levest kapunk. DIVATOS BOJTOK, ROJTOK, SALLANGOK A modern divatban egyre gyakrabban találkozhatunk az ízléses és szép népművé­szeti hímzésekkel és a népvi­selet más, különféle díszítő­elemeivel. Ezek közé sorol­hatjuk az ugyancsak divatos rojtot, bojtot, bőrsallangokat. A rojtkötés vagy csomózás körülbelül egyidős lehet a szövéssel. A férfiak lobogós gatyájának alját rojtozás sze­gélyezte, de kedveltek vol­tak a rojtos szélű fejkendők is, a válikendők, jegykendők, kötényaljak, sőt a férfi nyak­kendők, főként Mezőkövesd és Sárköz vidékén. A bojtok néha a szegély kísérői, vagy a varrást dí­szítő szegélycsíkról lógnak le. Vastag fonalból készülnek úgy, hogy ujjainkra, vagy vastagabb kartonpapírcsíkra felcsavarjuk a fonalat. Egyik végét többszörösen átkötjük. Kihúzzuk a papírt, és nyakat csavarunk a bojtra. A szála­kat felvágjuk és a kész boj­tot zsinórra, illetve rendelte­tési helyére varrjuk. A bőrsallangok hazánk több vidékén a mellrevalók oldalvarrását díszítik, de más tárgyakon is feltűnnek. Ezek tulajdonképpen színes, hosz- szú bőrnyelvek, széleik ki­ütővassal cifrázottak, felüle­tük sűrűn kilyukasztott. Ezekből a sallangokból töb­bet fognak egy csomóba. Elő­fordul, hogy a bojtot még to­vább díszítik színes bőrsal­langokkal. A mai divat főként a ki­egészítő holmikon alkalmazza előszeretettel ezeket a díszí­tőelemeket. Jól hatnak a bőrtáskákon, hímzett tarso­lyokon, vállra akasztható ta­risznyákon, övékén, bőrből készült nyakbavalón. Ügyes kezűek maguk is készíthet­nek hasonlókat. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 14. o

Next

/
Oldalképek
Tartalom