Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
Kedves nagymama! Sokáig töprengtem szavain, amelyek a gyermeki szeretet különös megnyilvánulásairól informáltak. Nem akarom mélyíteni a sebet, de nem szeretnék olcsó vigaszt sem adni keserűségére, amely fájóbb talán a testi fájdalomnál is. Bevallom, első hallásra nem értettem, miért nem örül annak, hogy gyermekei hosszas utánajárással elintézték az ön kórházi elhelyezését. Ügy gondoltam, ez szükséges lépés volt a. gyógyulás érdekében. Szavaiból aztán megtudtam, hogy a látszat ebben az esetben is csalóka. Gyermekei, ilyenkor az ünnepek köze- ledtén, kezdenek erőteljesen aggódni a nagymama egészségi állapotáért, máskor nem nagyon rohannak orvosért, gyógyszerért. Némelyek bizony karácsony táján igyekeznek megszabadulni az idős, beteges szülőtől, erőnek erejével győzködik, soha máskor, mint most jött el az ideje a kórházi kezelésnek... Orvos ismerősöm tapasztalatai is megerősítik, hogy az ünnepek előtt a szokásosnál jóval több idős, krónikus betegségben, gyengeségben szenvedő ember kerül a kórházakba, ön is a „jelöltek” között van, emiatt fogta el a keSferűség, mert most már nem tartja véletlennek, hogy minden év utolsó napjait a kórházi ágyon kell töltenie, mert az ügyben intézkedő gyermekek szerint éppen ekkor van üres ágy, ekkor lehet helyet találni. Valóságos lélektani előkészítésbe is belekezdtek a nagymama egészségi állapotáért „aggódó” gyermekei, példákat említenek olyan ismerős, idős emberekről, akik elmulasztották a kórházi lehetőséget és lám, azóta' már nincsenek az élők sorában ... Távol áll tőlem, hogy tanácsot adjak önnek: fogadja el vagy utasítsa vissza a felkínált lehetőséget, mert jól tudom, vannak dolgok, amelyeket egyedül kell megoldanunk. Viszont meg kell mondani: aggasztóan megszaporodtak az idős szülőkről való gondoskodás különös jegyei. Hallottam jól kereső, állítólag a szüleit szerető gyermekről, aki amolyan házi mindenesnek, szinte robotgépnek nézi a családdal együtt élő nagymamát. Olyan alapon, hogy a nagymama „ne érezze magát feleslegesnek, tehernek”, agyon halmozza őt munkával, önálló életének még a lehetőségét is elveszi tőle. Mások amiatt panaszkodtak ismerőseiknek, hogy a nagyszülők saját baráti kört alakítottak ki maguknak, sőt olykor még szórakoznak is, ami a panasz- kodók szerint teljesen érthetetlen, komolytalan dolog. Az idős embernek ne legyenek ilyen igényei, éljen úgy, ahogy „illik” ebben az életkorban ... Sajnos, a fiatal és középkorú felnőttek egy része nincs tisztában azzal, hogy az idős kornak is megvannak az életkori igényei, az idős ember is vágyik a hasonló korúak'és érdeklődésűek barátságára. Szüksége van az önálló életvitelre, amelyet ő alakít ki, nem pedig számára alakítanak ki a fiatalok. A különböző korosztályok együttélése sohasem volt felhőtlen, nem új jelenség ez -társadalmunkban, de emberi módon megtalálni a lehetséges együttélés legjobb módozatait, árnyalatait — mindnyájunk kötelessége. Kedves nagymama! Nem akarom azzal vigasztalni, hogy másutt is vannak gondok az idősebbek és a fiatalabbak kapcsolataiban, érzelmi szálaik őszinteségében, erősségében. A más baja ritkán nyújt gyógyírt a sajátunkéra, de abban mégis reménykedem, hogy csak akkor tölti a karácsonyt, a szilvesztert a kórházi ágyon, ha az feltétlenül szükséges. Talán mégiscsak szembe kellene nézni a valósággal, a gyermeki szeretet e különös megnyilvánulásával. Olyan módon is, hogy feltárja ezt a gyermekeinek, bízva abban, hogy lelkiismeretük erősebbnek bizonyul, mint a pillanatnyi kényelem iránti vágyakozás és a nagymama békésen együtt tölti az ünnepeket a családdal, az unokákkal, akik viszont ön mellett állnak.., dr. Szabó Csabáméval, a megyei tanács főelőadójával a kereskedelem újdonságairól A Sok ember fantáziáját megmozgatta a közelmúltban néhány, a kereskedelemmel kapcsolatos rendelet megjelenése. Kérem, mondja el, milyen újdonságokról van szó? — A Minisztertanács a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek egy részének szerződéses üzemeltetéséről adott ki rendeletet, amelynek végrehajtását belkereskedelmi miniszteri rendelet szabályozta. Megváltozott az egyes állami üzletek bérletéről és a magánkereskedelemről szóló, a belkereskedelmi miniszter által korábban kiadott jogszabály is. A rendeletek visszhangjának egyébként több oka volt. A közvélemény egy része „visszamaszekosodást” vélt felfedezni a rendeletek mögött, a másik része az állami és szövetkezeti kereskedelmet félti, többen viszont egy nagyobb jövedelemmel kecsegtető lehetőségre látnak kiugrást az ABC-k, az áruházak kötöttségéi közül. A Miért volt szükség új rendeletre és a régebbi jogszabály módosítására? — Az országban működő boltok és vendéglátóhelyek háromnegyed része kis alapterületű és kis létszámot foglalkoztató egység, s ez nagy gondot jelent mind az elszámolás, mind az ellenőrzés területén. Ezeknek az úgynevezett szabadkasszás boltoknak az üzemeltetése a jutalékos rendszerben sem bizonyult ösztönzőnek, vezetőik nem voltak érdekeltek a nagyobb forgalom lebonyolításában, ezzel együtt a lakosság igényeinek jobb kielégítése is csorbát szenvedett. A kis boltok nagy része gazdaságtalanul működött és működik — erre Szabolcs-Szatmár megyében is van példa —, így a gazdálkodó szervezet munkaerőhiány miatt sokszor kénytelen volt lehúzni a rolót, holott ezek a boltok a lakosság ellátásában nélkülözhetetlenek lettek vona. A jogalkotók tehát olyan megoldást kerestek, amely a vásárlók érdekeit szolgálja, ugyanakkor az üzemeltetőnek is megfelel. A Csak a jogszabályokból ismert lehetőség w jelentette volna a kiutat? — Nem. Lehetőségként kínálkozott a. kis — többnyire szabadkasszás — egységek úgynevezett szoros elszámolású üzletekké átállítása, ám ez igen költséges lett volna. Csupán a pénztárgépek beszerzése több millió forintba került volna, s legalább ennyibe a szoros üzemeltetéssel együtt járó egyéb költségek növekedése. Nem is szólva arról, hogy az átállás jelentős létszámtöbblettel járna. Ezen felül megmaradtak volna a régi gondok: növekedett volna az adminisztráció, a vállalati központok leterheltsége. A Akkor kérem, mondja el: mit is jelent w a szerződéses üzemeltetés? — A vállalat, vagy szövetkezet a polgári jog szabályai szerint szerződést köt kiskereskedelmi vagy vendéglátóipaö üzletének vezetésére vállalkozóval. A gazdálkodó szervezet kijelöli az üzletet, és aki a nyilvánosan meghirdetett versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot teszi, azzal megköti a szerződést. A Mit ért azon, hogy „aki a legkedvezőbb w ajánlatot teszi”? — Azt a vállalkozót, aki a legmagasabb összegű szerződési díj fizetésére tesz ajánlatot. Ez az összeg magába foglalja többek között a helyiség bérleti díját, ugyanakkor hozzájárul a gazdálkodó szervezet nyereségéhez és általános költségeihez. Mindezeken túl a szerződésben óvadék és más szerződést biztosító mellékkötelezettség is kiköthető. Ez annyit jelent, hogy a versenytárgya- w lás időpontjában nem számít: ki milyen kereskedő, a lényeg, hogy sok pénze legyen? — Nem egészen. Olyan szemléletet igyekeztünk kialakítani a megyénkben megszervezett értekezleteken, konzultációkon, hogy a gazdálkodó szervezetek igyekezzenek figyelembe venni a kereskedelemben hosszabb ideig végzett becsületes munkát és rátermettséget. Amennyiben a vállalattal régi, megbízható dolgozója kíván szerződést kötni szerződéses üzemeltetésre, az óvadéktól el is lehet tekintetni. 0 Mennyi lesz a óvadék összege? — Egységenként változó, az átadott forgóeszközök 10—30 százaléka. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodó szervezet a pénzben kapott óvadékot takarékbetétben köteles őrizni, így ezt az összeget nem használhatja. Cél mielőbb arra törekedni, hogy a vezető a forgóeszközök minél nagyobb hányadát vásárolja meg, illetőleg, hogy a biztosíték elsősorban ne óvadék, hanem jelzálogjog vagy kezesség legyen. 0 Milyen vállalkozókra számítanak? — Olyanokra, akik képesek színvonalas kereskedelmi munkát végezhi, új áruforrásokat felkutatni — a helyi iparral, a háztáji gazdálkodással és a kisiparosokkal együttműködve —, meg tudják szervezni az értékesítést, jól gazdálkodnak, és így bővítik a lakosság rendelkezésére álló árualapot, csökken a hiánycikkek száma. A vállalkozó üzletvezető pedig a jobb munka eredményeképpen mindenki által elismert, magasabb jövedelemhez juthat. Q Akkor ez már magánkereskedelem! — Nem az és a különbség nagyon lényeges. A szerződéses üzemeltetési formában a működéshez szükséges állóeszközök társadalmi tulajdonban maradnak, csak használatba adják az üzletvezetőnek. Az üzletvezető tevékenységét a gazdálkodó szervezet nevében végzi, annak munkaviszonyában, illetve tagsági viszonyban álló dolgozója. Csak amíg a boltot üzemelteti, a munkaviszonya szünetel, a munkajogi szabályok szempontjából azonban ez munkaviszonyban eltöltött időnek számít. Beosztott dolgozói szintén a vállalat, a szövetkezet alkalmazottai, a velük kapcsolatos munkáltatói jogokat — például az alkalmazottak munkaviszonyának létesítését, megszüntetését, fegyelmi, vagy anyagi felelősségre vonásukat — a vállalat nem ruházhatja át az üzletvezetőre. A Milyen jogok illetnek meg, illetve milyen ^ kötelezettségek terhelnek egy vállalkozót? — Szabadon szerezhet be árut. Nem kell elszámolnia a forgalommal és maga dönt a bevétel felhasználásáról. Köteles viszont a szerződésben rögzített összeget a gazdálkodó szervezetnek befizetni, továbbá az állóeszközök megóvásáról, karbantartásáról, a szükséges javításokról gondoskodni. A Voltaképpen a vállalat az új üzemelte- ^ tési forma bevezetésével nem veszíthet? — A mai szabadkasszás rendszerben minden kockázatot, felelősséget az állam visel. A szerződéses üzemeltetéssel annyiban változik a helyzet, hogy a vezető vállalja a kockázatot, és ha az üzlet jól működik, tevékenysége alapján a nagyobb jövedelem is őt illeti. A Milyen üzleteket adhatnak bérbe a vál- ^ lalatok vagy a szövetkezetek? — Az óra-ékszer-, a bizományi, a zálogház, a gyógyszertár, a jármű-, a fegyverbolt, a Vhunkahelyt és gyermekétkeztetés kivételévek minden üzletet.' De’ kiskereskedelmi egysé- r geknél a dolgozók létszáma az öt főt, vendéglátóipari egységek, melegkonyhás üzletei esetében a 12 főt, egyéb vendéglátóüzleteknél a 6 főt nem haladja meg. A Hány üzlet és vendéglátóhely bérbe ^ adására számítanak a megyében? — Pontos számot nem tudok mondani, de arányokat igen. A bolti kiskereskedelmi forgalomnak 8—10, a vendéglátóhelyeknek mintegy 25 százalékát fogják szerződéses formában működtetni. Azt hiszem, nem is annyira a számszerűség a lényeg, hanem az, hogy egyetlen boltot se kelljen bezárni ott, ahol a lakosságnak szüksége van rá és hogy ezek a kis üzletek ne veszteségesen működjenek. A Kapcsolódik az elmondottakhoz a bér- ^ leti rendszer fejlesztése? — Igen. Itt is ugyanazok a célok. A különbség a szerződéses üzemeltetési forma és a bérleti rendszer közt az, hogy magánkereskedő bérli az üzletet a vállalattól. Szövetkezetek nem adhatnak bérbe üzletet. £ Ilyen rendelet már korábban is volt'... — Valóban. Előbb 1957-ben, majd 1972- ben adott lehetőséget jogszabály a boltok bérbe adására, de ezzel eddig megyénkben nem éltek. A mostani, szeptember 30-cal hatályba lépett belkereskedelmi miniszteri rendelet a korábbiaknál nagyobb lehetőséget ad. Most például vendéglátóegységet is lehet bérelni. Felemelte a rendelet a bérelt üzlet létszámhatárát, a szerződéses üzemeltetési formákhoz hasonlóan bevezették a verseny- tárgyalást. A Nem lett volna elegendő a lakosság el- w látásának javítására a szerződéses üzemeltetés bevezetése és a bérleti rendszer fejlesztése? — A magánkereskedők tevékenysége eddig jól kiegészítette a szocialista kereskedelmet. A jogalkotók úgy ítélték meg, hogy munkájukra továbbra is szükség van, elsősorban az idegenforgalmi körzetekben, a városok peremkerületeiben, kisebb településeken és ellátatlan területeken. A szeptember 30 óta érvényes jogszabály új lehetőségeket ad. Huszonkilenc szakmával bővítette az engedélyezett szakmák körét, s több alkalmazott, illetve családtag foglalkoztatására nyújt lehetőséget. ^ Melyek ezek a szakmák? — A lőttvad-kereskedés (erre csak a fővárosban lehet engedélyt adni), a divatáru-, a kötöttáru-, a felsőruházati, a méteráru-, a cipő-, a papucs-, a zsák-, zsineg- és ponyvakereskedés, a kalap-, a háziszőttes-, a festék- és háztartási cikk, a gyógynövény-, a műszaki, a pincegazdasági és felszerelési, a kerékpáralkatrész-, és tartozékkereskedés, a vasáru-, a finomacéláru-, a villamossági és rádió-, a hangszer-, a kegytárgy-, a népművészeti cikk-, a lakásfelszerelési kereskedés, de adható engedély vendéglő, kocsma, kávéház, kemping és eszpresszó nyitására is. A Ismereteim szerint 1974-ben szűkítették a magánkereskedői szakmák körét, illetve néhány szakma esetében új magánkereskedői engedély kiadását nem engedélyezte a belkereskedelmi miniszter. Most mégis bővült a kiadható szakmák üzletköre? — Ezekre a szakmákra jogosító magánkereskedői igazolványt csak a fogyasztási igények gondos mérlegelésével szabad kiadni, ha a szakma gyakorlása közellátási érdeket szolgál. £ Kik lehetnek magánkereskedők? — Minden olyan nagykorú személy, aki erkölcsi bizonyítvánnyal, az előírt szakképzettséggel, vagy szakmai gyakorlattal rendelkezik, állandó lakóhelye van és a kereskedésből nincs kizárva. Állandó lakóhelyen kívüli településre a magánkereskedés akkor engedélyezhető, ha azt az állandó lakóhelyről rövid időn belül el lehet érni. A Említette, hogy a községekben, perem- w kerületekben, ellátatlan területeken adnak ki leginkább új magánkereskedői engedélyt, mert itt van a legtöbb gond az ellátásban. Mi lesz akkor, ha engedélyt adnak magánkereskedésre, s néhány év múlva egy kereskedelmi vállalat vagy szövetkezet is boltot, vendéglátóegységet nyit azon a környéken? — Ideiglenes, vagyis határozott időre szóló engedély is adható magánkereskedésre, ha a kérelmező által megjelölt területen állami, vagy szövetkezeti bolt vagy vendéglátóegység létesítésére lehet számítani. Elméletileg a magánkereskedés addig működhet, amíg ott az állami vállalat, vagy a szövetkezet a boltját megnyitja. A Gondoltak-e arra, hogy mind a szerző- w déses üzemeltetés, a bérbe adás, mind a magánkereskedői engedélyek megszerzésének lehetősége az állami és szövetkezeti kereskedelemből csábítja el a munkaerőt? — Kétségtelen, erre számítanunk kell. A bérleti viszonyt létesítő dolgozók többsége tulajdonképpen azt a boltot, vagy vendéglátót akarja majd üzemeltetni, ahol most dolgozik, ez tehát nem okoz lényeges változást. A magánkereskedőknél pedig a rendelet elsősorban a családi munkára épít: növeli a foglalkoztatható alkalmazottak és családtagok számát. Azért arról sem kell megfeledkezni, hogy sok kereskedői szakmával rendelkező férfi és nő hagyta már ott addig a pályáját, s a kedvező lehetőség nyilván visz- szacsábít néhányat a pult mögé. A Milyen nagy az érdeklődés megyénk- ^ ben a szerződéses üzemeltetés, a bérleti jog és a magánkereskedői engedély megszerzése iránt? — A helyzet az, hogy a jövő év januárjától egyelőre — kísérletképpen — egy-egy vállalat, vagy szövetkezet csak 4—5 egységet működtethet az új üzemelési formában, s ennek tapasztalatai alapján 1982-ben és 1983- ban érjük el a megfelelő szintet. Az érdeklődés meglehetősen nagy: többen érdeklődnek magánkereskedői, sőt magánpanziós lehetőség iránt, sokan szeretnének divatáru-kereskedést nyitni. Szabolcs-Szatmárban és Nyíregyházán is nagyobb szükség lenne azonban vegyeskereskedőre, zöldség-gyümölcs boltosra, vagy éppen virágkereskedőre, így elsősorban ilyen szakmákra adnánk szívesebben lehetőséget. A Hány magánkereskedő dolgozik most ^ Szabolcs-Szatmárban? — Most 419 a magánkereskedők száma. Közülük 71 divatbazáros, 100 gyűjtő, s csupán 58 a zöldség-gyümölcs, 55 a vegyes-, 42 a virágkereskedő. A Van-e valamilyen felső határ az enge- w délyek kiadásánál? — Az engedélyek kiadása a helyi tanácsok kezében van, határt a szükségletek és a lehetőségek szabnak. Értelemszerű, hogy fölösleges egy áruház mellett divatszakmára engedélyt adni, különösen akkor, ha ugyanabban a körzetben nincs baromfibolt, kifőzde, vagy dohányüzlet. Célszerűnek látszik azonban, hogy arra és annyira orientáljuk a vállalkozó kedvűeket, ahol szükség van rájuk, hogy javítsuk a lakosság ellátását. A Köszönöm a beszélgetést. Balogh József KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 14. (Vasárnapi i INTERJÚ,
