Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 14. Kádár János bel- és külpolitikánkról, feladatainkról és a szakszervezetekről (Folytatás az 1. oldalról) a magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik. PCl imperialistákat — még ha újabban némileg másképpen is fogalmaznak — valójában csak az foglalkoztatja, miként lehetne visszafordítani a történelmi fejlődés kerekét. De mivel egy bolygón lakunk, s a különböző társadalmi rendszereknek egymás mellett kell élniük, az imperialistáknak tudomásul kell venniük; Magyarországon győzött a munkásosztály és a népi demokratikus rendszer formájában megteremtette a saját hatalmát. Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan víymánya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, kapitalista rendszer! A termelési, eszközök társadalmi tulajdonban maradnak, s az embernek ember általi kizsákmányolását nálunk soha senki vissza nem állíthatja! Nem kevésbé fontos nagy vívmányunk a szocialista nemzeti egység, ez a mi legfőbb politikai erőnk. Amikor azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tömegek, beleértve a korábban különböző pártállású és az eltérő világnézetű embereket is, közösen dolgoznak a nép javára, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, országunk, nemzetünk felvirágoztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dolgozunk. hogy a jövőben még tovább erősödjék. A szocialista nemzeti összefogás élén a munkásosztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennek az összefogásnak további szilárdítása és gyarapítása a legfontosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg. a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek meny- nyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jól bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozá való pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe, csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi fedezetét. Bár a bérfejlesztéssel összefüggésben tegnap itt gyári vezetőket bíráltak, — s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett kérdéseknek —, mi továbbra is az eddigi tisztességes eljárás folytatására törekszünk. Nagy erő az emberi tudás, képesség és akarat Áz internacionalizmus eredményeink segítője Van történelmi tapasztalatunk is éppen elég, s ne felejtsük, nem könnyen jutottunk hozzá. Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ártani, mintha saját magunk hibázunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését állandóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a „szőnyeg alá”, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások út- ját-módját, azt, hogyan tudnánk jobban dolgozni, még »több ■ eredményt^ elórnii lahpoßö > hkaí munkábany a:,gazdasági építés területén, a szociális és kulturális kérdések megoldásában. Nagy vívmányunk és erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel. Ez nagy erő, eddigi eredményeinknek hatalmas segítője. Magyarország internacionalista kapcsolatait a jövőben is erősíteni kívánjuk, megbontani senkitől sem hagyjuk. A fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszát illetően a XII. pártkongresszus megfelelő eligazítást adott. Hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dolgozta ki alapvető útmutatásait. Figyelembe kellett venni a szocialista fejlődés hazánkban elért szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Mindezeket felelősségteljesen mérlegelve, a kongresszus egy szolid fejlődési ütemet ajánlott, a következő öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között a nemzeti jövedelem 14—17, a reáljövedelem 6—7. a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet. Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan értelmezni minden területre. A termelés például nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciált fejlesztésre kell törekednünk. A mérsékelt ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a feladatot is kitűzte, hogy megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos nehéz szociális problémákat. Foglalkoznunk kell a legalacsonyabb összegű nyugdíjak emelésével, könnyíteni akarunk a gyermeknevelés gondjain, javítani kívánunk a pályakezdő, családalapító fiatalok helyzetén. Az életkörülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is. Megfelelő programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban megemlítem — hiszen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn és még többre van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem mindig jelent új létesítményeket, a cfaeglévőketíis lehet’ajeienle*- [ginéi- sokkal jobban < kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kulturá- lódásra költünk. Gondoskodnunk kell hazánk, szocialista vívmányaink védelméről is. Népünk békéje és biztonsága, ennek megőrzése elsőrendű feladatunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visszatartja a NATO urait attól, hogy „kísértésbe” essenek. A programunk tehát megalapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehetőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számba véve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs is utalt rá: még a legfejlettebb kapitalista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagy megelégedéssel és örömmel mondhatom — és nemcsak a magam, hanem a Központi Bizottság nevében is —, nagy erőforrás számunkra, hogy a kongresszus útmutatásait az ország közvéleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta és kész dolgozni a megvalósításáért. Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek. Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyre. De az egyensúly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munkaerő-kereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok, amelyek fontosabbak egyes mennyiségi előirányzatoknál, mert ezek megoldásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüljük meg ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre álló fogyasztási árualapnak egyensúlyban kell lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973- ban, tehát hét évvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak a világpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak. A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény. Derűlátó vagyok azért is, tmert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvőkészség tapasztalható. Nem csekély az az erő, amely anyagiakban, termelőberendezésekben, valamint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Nagy támaszunk a KGST- országokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együttműködési formákat. A fejlődő országokkal'is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk'-bővíteni. Kereskedünk a- fejiett-kápitalista- országokkal is, mégpedig — e tekintetben minden „félelmet” eloszlathatok — kizárólag a kölcsönös érdekek, előnyök alapján. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csak olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, -amely megüti a mértéket Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk át, tőlünk sem fogadnak el. Az élet minden területén van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje, hogy a kormányszervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmekét. Az elején bizony nagyon panaszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem, mert addig csak a pénzügyminiszter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszonyokhoz, s ma már a vállalati nyereség kezdi megközelíteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz. Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházásokat kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben, összehan- goltabban építkezünk. A munkaerő-gazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára. Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerőcsökkenéssel számolnak. Ez gazdasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen, becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást. Ezen a téren akkor lesz minden rendiben, ha akinek- hUinkahelye van, az ott tisztességesen, fegyelme-' zetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni. A dolgozók nagy munkát végeztek. Kitalálták például, hogy helikopterekkel fújják le a havat a kukoricáról, mert akkor a gép be tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy semmi se menjen veszendőbe, amiben munka, érték van, amit megtermeltünk, amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra, hogy a korai tél és a többi időjárási nehézség ellenére mezőgazda- sági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával —teljesíteni tudjuk. A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogy érdemes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. ja a munkások érdekeit, de elsőrendű gondja mégis a termelési terv megvalósítása. A feladatait jól ellátó szak- szervezeti főbizalmi mindent megtesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, de ő mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az együttműködésből alakul azután ki a helyes szemlélet és gyakorlat, ami gazdaságirányítási rendszerünk sajátossága miatt különösen fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelentős részével az üzemek rendelkeznek, ők döntik el, hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bérgazdálkodásban is önálló-- ak, az üzemek döntenek a szociális, kulturális és sportcélra fordítható összegek fel- használásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szakszervezetek felelőssége, önálló cselekvési lehetősége igen nagy. Vagyis a szakszervezetek megfelelő módon bele tudnak szólni az ország és a vállalatok ügyeibe, s erre szükség is van. Éppen ezért a párt nemcsak ma dolgozik jól együtt a szakszervezetekkel, s tekinti őket munkatársnak, harcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint a szak- szervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, csak így lehetnek erős támaszai nagy, közös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesesn érvényesül a párt vezető szerepe. Ennek módja, hogy a szakszervezetekben is dolgoznak párttagok, s az ő feladatuk, hogy érvekkel érvényt szerezzenek a párt álláspontjának. A párt is, a szakszervezet is a munkás- osztály szülötte. A népfrontban is együtt dolgozunk és közösen munkálkodunk a tömegek javára. Szorosan együvé tartozunk és jó szellemben dolgozunk kö- zosncéljaink eléréséért. A szocialista rendszerben, s így hazánkban ís a szak- szervezeteknek kettős funkciója van. Az egyik a munkáshatalom erősítése és a szocialista építés programjának megvalósítása; a másik a szervezett dolgozók érdekeinek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat. Szakszervezeteink — a pártPártunk ma is, a jövőben is támaszkodik a szakszervezetekre Kedves elvtársak! Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a Monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egyértelműd .mű. A történelmi harcban és a mindennapi építőmunkában egyaránt támaszkodott, s a jövőben is támaszkodik a szakszervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályra, a tömegek támogatására épül. A szakszervezetek számos képviselője tagja a párt vezető testületéinek — a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak — és szorosan együttműködnek a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Részt vesznek — s ez nem formaság — a párt gazdaságpolitikai bizottságának és a Minisztertanácsnak az ülésein, valamint több más fontos tanácskozáson. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is. Egy rendes gyárigazgató természetesen szem előtt tárttal és minden más aktív társadalmi erővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába állítják nemzetközi munkájukat, amely jó, hasznos és további lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elis- merésnek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világ- szövetség titkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egyfajta elismerése a magyar szakszervezetek gyakorlatának, munkájának. Őrizzék továbbra is ezt a megbecsülést, gyarapítsák tovább nemzetközi tekintélyüket. Kedves elvtársak! Az MSZMP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a nemzetközi helyzet kérdéseivel. Alig egy hete a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Moszkvában találkoztak és — miként a közleményből is olvashatták — megtárgyalták a világpolitika néhány fő problémáját. A nemzetközi helyzetet ma az jellemzi, hogy világméretekben folyik a küzdelem az imperializmus és a haladás erői között. Egyidejűleg jelen vannak és hatnak az enyhülés és a feszültség elemei. Vannak — sajnos — régi feszültséggócok a Közel- Keleten és másutt. Az utóbbi időben ilyennek számít a Perzsa-öböl vidéke is, ahol Irak és Irán háborúzik. Meggyőződésünk, hogy ez a háború az egyik félnek sem előnyös, csak az imperializmus malmára hajtja a vizet. A nemzetközi helyzetet károsan befolyásolja a NATO vezető köreinek az a több évveh ezelőtti elhatározása, hogy új fegyverkezési hullám elindításával katonai fö- „ lénybe próbálnak kerülni a szocialista világgal szemben. Fel akarják borítani azt az egyensúlyt, ami ma többé- kevésbé elismert. Mi ellenezzük ezt a próbálkozást, 'mert mérhetetlen anyagi terheket ró a világ valamennyi népére, elképesztő mennyiségű fegyverzet felhalmozódására vezet és növeli a háborús konfliktus veszélyét. A NATO törekvéseivel mi saját politikai álláspontunkat szegezzük szembe, amely a moszkvai közleményben is kifejezésre jutott. A tárgyalások hívei vagyunk Valamennyi vitás nemzetközi kérdés tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk, ellenezzük a fegyverkezési versenyt. Hozzátesszük ugyanakkor: a NATO részéről illúzió, hogy erőfölényre tehet szert. Mi az egyenlő biztonság elvét valljuk és ajánljuk a NATO-nak is, hogy ezt valósítsuk meg a fegyverzet alacsonyab szintjén. Ez mérsékeltebb terhet róna az emberiségre és csökkentené a háborús veszélyt. Ez a mi külpolitikánk, amelyet népünk helyesel és támogat. Ezt képviseljük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a bécsi és a madridi tanácskozáson és ezt fejtettük ki legutóbb Moszkvában is. A moszkvai találkozó egységes volt a helyzet megítélésében és abban az eltökéltségben, hogy tovább folytatják harcunkat az emberiség létérdekéért: az enyhülés megszilárdításáért és a veszélygócok felszámolásáért. Ezt fejezték ki Brezsnyev elvtárs Indiában elhangzott javaslatai a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán problémáinak igazságos megoldására. A szocialista országok készek a szembenállók érdekeit is figyelembe venni, s mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Ebből indulnak ki a szovjet javaslatok is, amelyekkel teljes mértékben egyetértünk. Kedves elvtársak! Nehéz, áldozatos munkát kívánó belső feladatokat kell megoldanunk, és bonyolult nemzetközi helyzetben kell élnünk és dolgoznufik. A szocialista társadalom a munka társadalma, mi csak a munkából élhetünk, nem úgy, mint a kizsákmányolok. Mai viszonyaink között elsősorban munkával kell nemes céljainkért küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi hátterünk, támaszunk. A szak- szervezeti mozgalom, egész népünk számíthat arra, hogy a párt betölti történelmi hivatását. A párt pedig számít és támaszkodik a szakszervezetekre, a munkásosztályra, a szövetkezeti parasztságra, az értelmiségre, dolgozó népünkre. A párt és a nép — s elmondhatjuk, hogy a szak- szervezet és a tagság — között az első törvény a kölcsönös bizalom legyen. Ez politikánk alapkérdése. A bizalom hatalmas erő, amelyet meg kell őriznünk a jövőben is. A bizalom, a nyílt és az őszinte beszéd jó befektetés. A párt továbbra is ezt a gyakorlatot akarja követni és nagyra értékeli a nép fejlődő politikai érettségét és felelősségét, amely minden fontos kérdésben megmutatkozott. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Végezetül engedjék meg, hogy' a Központi Bizottság nevében még egyszer sok sikert kívánjak önöknek és az önök személyében mindazoknak, akiket képviselnek.
