Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
1980. november 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Közvetlen beszélgetések Konzervgyáriak értékelése Spárga gyárnak A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet tízhektáros táblán termeszt ételízesítő spárgát a Debreceni Konzervgyárnak. Felvételünkön: szártépővei készítik elő a spárgaföldet. (Jávor László felvétele) KÜZDELEM A KUKORICATÁBLÁKON \ Állják a sarat SÜRU HAVAS ESŐ ÁZTATJA A FÖLDEKET. HIDEG, ÉSZAKI SZÉL CIBÄLJA A FÁKAT, TÉRDIG ÉRŐ LATYAKBAN DIDEREG A KUKORICA- SZÄR. BAKTALORÁNTHÁZÁN BALRA KANYARODUNK, SŰRŰSÖDNEK A HOMOKDOMBOK. CSENDESEDIK AZ ESŐ, MIRE PETNEHÁZÁRA ÉRÜNK, TELJESEN ELÁLL. A téeszirodán nagy a sürgés-forgás, a festők nemrég fejezték be a munkát, most költöznek az irodákba. Kole- szár István, a szövetkezet elnöke irányítja a munkát. Hangja gúnyoros: — No még csak maguk hiányoztak! Mármint mi. Milliók forognak kockán Aztán kiderül, miért is ingerült az elnök. A 400 hektár kukoricájukból eddig még alig harmincat takarítottak be, majdnem ötmillió forint forog kockán. (Persze nem hiszem, hogy ezt éppen az újságírók veszélyeztetnék.) — Hogy áll a háztáji kukorica? — Annak háromnegyedével már majdnem végeztek. — A szövetkezeté később ért be? — Dehogy — legyint az elnök. — Csak a talajherhbír- ta el a nagy gépeket. A sok eső miatt felázott a föld, vesztegelni kényszerülnek a kombájnok. — Milyen termésre számítanak? — Jó közepesre. Negyven mázsát terveztünk hektáronként, most úgy 35—36 mázsára számítunk. Persze ezt még be is kell takarítani. — November közepét írjuk. Nem lehetne a szövetkezet tábláin is szedni kézzel a kukoricát? — Még a háztáji sincs befejezve! S addig ide a tagok nem jönnek. Különben sem lenne értelme, hiszen a munkabér az egekig rúgna. Várjuk, hogy szikkadjon a föld, s jöjjenek a fagyok. Ha elbírja a föld a gépeket, egy hónap alatt végzünk a 400 hektárral. — Mi lesz a kukoricaszárral? — A nagyobbik részét beszántjuk, de készítünk silót is a juhoknak belőle. A szövetkezet növénytermesztési ágazatában eddig 12 millió forint a kár egyébként. S gyanítom, ha továbbra is a fagyot várják, a kukorica csak tetézni fogja ezt. Egy házzal odébb, a var- sánygyürei Tisza Termelőszövetkezetben hiába keressük a kombájnosokat. Kint vannak a földeken, dolgoznak. Az elnök, Zakor József meg az elnökhelyettes, Mándi Gyula tájékoztat: „Nem várunk a jó időre..." — Négyszáztíz hektár a közös kukorica területe, a harmadával végeztünk eddig. Ma reggel szemerkélt ugyan az eső, de a növénytermesztési főágazat-vezetővel úgy döntöttünk nem várunk a jó időre, folytatjuk az október közepén megkezdett munkát,;, hiszen minden elpocsékold percre drágán ráfizethetünk. Kun Gáborral, a főágazat- vezetővel indulunk a határba. Az eső már elállt, de mindenütt víztócsák csillognak. — A homokon vetett kukoricával már végeztünk, de a kövérebb, kötött talajon még nagy munka vár ránk. A termés egyébként beérett, igaz kizárólag korai és középkorai fajtákat vetettünk. Csak az idő lenne valamivel jobb. Kisvarsány határában találunk a három kombájnos- ra. Bugya János a rangidős ötvennégy esztendejével, Her- czeg Zoltán, s Iván János most jött ki az útra, várják a szemszállító kocsikat. — A termésre nem panaszr kodhatunk — mondja Bugya János ■— hektáronként közelíti majd a 40 mázsát. — A kalászos, vagy a kukorica betakarítása a nehezebb? — Az idei aratásról jobb nem beszélni — felel a két fiatalabb kombájnos. — Ez sem könnyű, de ahhoz képest ... — hallgatnak el so- katmondóan. Nem tartjuk fel tovább a kombájnosokat, Kun Gábort kérdezem ismét a kukoricaszár sorsáról. — Amit tudu'nk, besilózzuk. Sajnos lesz olyan is, amit be kell szántanunk, mert a kombájn letapossa, összesá- tor/.ix. Persze, ezt se fnihdet;' hiszen ráhajtjuk majd a juhokat. Á termést meg kell menteni! KÉSZÜL A MOKASSZIN. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben kasszint gyártanak NDK-exportra. (J. L. felv.) 4500 pár férfimoJáték — Kár, hogy kevés városunkban az utcai automata. Most, hogy eljátszhatnék velük! — Ne mondja! Olyan sok a pénze? — Hát nem panaszkodhatom. Most vittem vissza három év üvegtermését. — Szép és nemes elhatározás. Bizonyára hatott önre a siránkozás, hogy nincs elég üveg, nincs mibe tölteni a nedűket. — Hát szó ami szó... Elgondolkodtam rajta. Meg eszembe jutott, hogy nem férünk tőlük a spájzban. Berámoltam az egészet a kocsi hátuljába és irány az ABC. — Ott a legjobb. Külön átvevőhelyet építettek az üvegeknek. — Az igaz, bár meg kell jegyeznem, hogy az átvevőablakon most rács van, s belülről doboztornyok kandikálnak ki. Be kellett az üvegeket cigölnöm a zöldségosztályra. Ott veszik át mostanában. — Kellemetlen. De ott aztán örömmel fogadhatták. Ilyen üveginséges időkben egy nagy szállítót... — Hogyne. Bár kértem rekeszt, hogy ne a hónom alatt hordjam az üvegeket nyolcasával, ám nem találták a boltvezetőt, aki ezt engedélyezte volna. Mert ilyen fontos, mondhatnám vagyonvédelmi ügyet csakis ő engedélyezhet. Rend van ott kérem! — Nem volt talán rekesze? — Volt egy rónás, de azt nem vették át, mert nem vittem a papirt. — Miféle papírt? — Amit állítólag akkor adtak, mikor a rekeszt megvásároltam. De én erre már nem emlékszem, meg aztán hol lehet már az a papír! A rend nem erényem. — Es mennyi pénzt kapott e nagy hordásért? — Egy vagonnal. Több mint 230 forintot. — Szép summa, de azért nincs egy vagon. — Nincs ám, mármint normális esetben, de én ezt a vagyonnyi összeget tízesekben kaptam. Nem fér a pénztárcám a zsebemben. — Papír tízesekben? — Azokban. Illetve egyet nem, az kerek kettes. — De papír tízesek nem jók az automatákba! — Látja, ezt el is felejtettem. — De miért nem vásárolta le? Hadd maradt volna az ő nyakukon! — Majd bolond leszek! Felváltatom őket a postán tízfilléresekbe, kivárom a záróra előtti időszakot, s akkor vásárolom le. Mind. Az egészet. Hadd számoljon a pénztáros. K. I. Utunk következő állomása Szamosszeg. Kötött, mély talajon gazdálkodik az itteni Dózsa Termelőszövetkezet, az ősziek betakarítása itt még az előző két szövetkezetnél is jóval nehezebb. Kádár László, a szövetkezet főagronómúsa sorolja a keserű számokat: — Háromszázötven hektár volt a közös kukoricaterület, ebből sajnos, százötvenet elvitt a belvíz, ötven hektárt háztájinak osztunk majd ki, hiszen azt sem kímélte a víz. — Hol tartanak a betakarítással? — A megmaradt területnek felével végeztünk eddig. Sajnos, a kukoricában eddig több mint kétmillió forint a kár. — Milyen a termés? — Hektáronként eddig negyven-negyvenkét mázsa. Ez nem rossz, gond viszont a szemek nedvességtartalma, eléri a 35—36 százalékot is. Három E—516-os és egy SZK—6-os kombájn dolgozik a földeken, meg persze a traktorok, amik ha kell, ki- ráncigálják az elakadt kombájnokat. — Szárítójuk működik? — Kezdettől fogva. Igaz, az energiafogyasztás rendkívül magas, de a termést meg kell menteni. Ha a gépek végképp nem bírnak a sárral, mozgósítjuk a két falut, Sza- mosszeget és Szamoskért. Minden csövet meg kell mentenünk. A kombájnok tehát most nem pihennek. Az őszbe nyúló aratás után újabb erőpróba vár rájuk. A szabolcsi szövetkezetek nagy részében ember és gép eddig derekasan állja a sarat. De mi lesz a többiekkel...? Balogh Géza □ eszélgetéseink, vitáink, közös dolgainkról egymás épülésére szolgálnak, segítik az emberek orientálálást a politikában, annak alakításában és cselekvő részvételében. Ilyen kötetlen és kendőzetlen beszélgetések zajlanak ezekben a napokban pártszervezeteinkben, a Nyíregyházi Konzervgyárban is. Varga József a konzervgyár pártvezetőségének titkára elmondta: pezsgőbb lett a pártélet a hat alapszervezetben. Csaknem 150 párttag mond véleményt. Minősíti a vezetőségek munkáját, vizsgálja meg pártmegbízatásának teljesítését, a pártélet sok-sok kérdését. Szó van ezeken a beszélgetéseken arról is: a pártcsoport betöltötte-e feladatát? Elmondják az emberek gondjaikat, reflektor- fénybe kerül a személyes példamutatás vagy éppen a fegyelmezetlenség. Milyen tanulságokat vontak le az eddigi beszélgetésekből a pártcsoportvezetők? Négyesi István alig egy esztendeje végzi ezt a szép pártmegbízatást. Ö abban a pártszervezetben tevékenykedik, ahol műszerészek, villanyszerelők, jórészt fizikai munkás párttagok dolgoznak. Ezeket mondja: „Előnyük ezeknek a beszélgetéseknek, hogy kötetlenek, nem feszélyezi semmi a dolgozókat, s ezért aztán amit éreznek, azt meg is mondják.” Bereg- nyei Katalin pártcsoportvezető a fémcsomagoló üzem csoportvezetője így fogalmaz: „Sok olyan dolgot mondanak el ilyen alkalommal az emberek, amelyek egyébként nem kerülnének nyilvánosságra, de jó lenne tudni róluk”. Szalai András, a 4-es pártszervezet egyik bizalmija, művezető egy újabb vonással egészíti ki a tanulságokat: „Az ilyen közvetlen beszélgetésen nem kell viselkedni, kötetlen közvetlensége feloldja az embereket, s ezért őszintén mondanak véleményt mindenről.” Kitárulkóznak az emberek. Egy a lényeg: javaslataikat érdemben vizsgálja meg a pártvezetőség! Ekkor jár igazán sikerrel, s szolgálhatja a pártélet fellendülését. Mert észrevétel, javaslat bőven volt. Bereg- nyei Katalin pártcsoportjában az egyik munkásasz- szony szóvá tette: „Túl sok újra a gyűlésezés, kevés idő jut a munkára”. A KISZ- ből „kiöregedett”, de sok tanulságot szerzett párttag javasolta: érdemben kell többet foglalkoznia a KISZ-szervezettel a párt- szervezet vezetőségének. Ez nem megfelelő. Több fizikai munkás bírálta a gazdasági vezetést: „Vannak olyan gépek a gyárban, amelyek már hosszabb ideje állnak kihasználatlanul. Szükség lenne rájuk a termelésben. Vagy át kellene alakítani őket.” Nem tudják a dolgozók: mi a szándéka ezekkel a gépekkel a vezetésnek. S ezzel érintették azt is, hogy keveslik a gazdasági életről szóló gyári információt. Különösen szezon kezdetén lenne ilyenre szükség, amikor az éves feladatokat ismertetnék a fizikaiakkal. Egy párttag a következőket mondta: „Ha jól zárjuk az évet, vegye a fáradságot a vezető, hogy köszönje meg. Elvárják ezt a dolgozók. Nem esik le az Ujjúkról a gyűrű”. A műszakiakat tömörítő pártcsoportban tették szóvá, kevés a fiatal a párt- szervezetben. Nem eléggé átgondolt, céltudatos a pártépítő munka. Különösen a kiválasztó munka nem alapos, s ezen javítani kell. Személyi kérdésekkel alig foglalkoztak. Egyetlen párttag akadt, aki 25 éves párttagságára hivatkozva sérelmezte, hogy ő még erkölcsi elismerésben — kitüntetésben — nem részesült. önértékelését megkérdőjelezte a pártcsoport vezetője, de a párttagság zöme is. A szállítás, az áruforgalom területén három műszakban dolgozók javasolták: a taggyűléseket reggel, munkakezdés előtt tartsák. Elmondták előnyeit is. Ök tették szóvá, hogy immár két éve téma és kérdés : lesz-e a gyárban szállítási osztály? Most is csak találgatják. Állítólag januárban megalakul. Miért kell találgatni? Jó lenne, ha nemcsak erről, sok más fontos gazdasági kérdésről is informálná őket a gazdasági vezetés. S iók a megszívlelendő a beszélgetéseken elhangzottakban. Javaslatok, észrevételek, kendőzetlen kritikai megjegyzések, amelyek hasznára válnak a pártmunkának és a pártirányításnak. Annak, hogy ezek birtokában reális értékelés készüljön egy esztendő munkájáról, s megfelelően szolgálja elképzeléseik, határozataik még következetesebb érvényesítését az élet mniden területén. Farkas Kálmán
