Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
1980. november 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ! Elvek és hatékonyság □ gazdaságról és a gazdasági jelenségek társadalmi hatásairól folyó viták, eszmecserék egyik fő kérdése: összeegyeztethetők-e mai törekvéseink a kialakult, megszokott, elfogadott szocialista elvekkel? Más oldalról megközelítve: a gazdasági hatékonyság javítása miatt olyan fontos értékek, mint a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi egyenlőség — háttérbe szorulhatnak-e? Mi erre a válaszunk? A szocialista gazdaság alapvető funkciója, hogy biztosítsa a társadalom szükségleteinek kielégítését, méghozzá egyre magasabb szinten. Erre a gazdaság akkor képes, ha hatékonysága nő, a rendelkezésre álló erőforrásokat úgy osztja el, hogy azok a lehetséges legnagyobb hozamokat eredményezzék. A hatékonyság növelése tehát alapvető követelménye gazdaságunknak. (Ma Magyarországon — termékegységre vetítve — 30%-kal több anyagot, energiát, élőmunkát használunk fel, mint a fejlett ipari országok.) A hatékonyság javításának feltétele a megfelelő ösztönzés, a racionális irányítás, a jövedelmezőség mérhetősége és mérése stb. Szembekerül-e az ösztönzés, a bérek vállalatok közötti és vállalaton belüli differenciálása a szocialista bérezés, a „mindenkinek munkája szerint” elvével? A magyar gazdaságban megkezdődött a teljesítmény szerinti bérezés jobb érvényesítése, valamint a vállalatok elismertségének ilyen alapon való kialakítása. Tudjuk, hogy az eddigi gyakorlat a vállalatok többségében az volt — és ennek az ellenkezője még ma sem nyert teljes elfogadást —, hogy például egy esztergályos minden vállalatnál kereshessen ugyanannyit. Ez a felfogás azonban mai viszonyaink között helytelen. Egy vállalat által elért eredmény jelentős mértékben függ munkásai tevékenységének minőségétől. Ezért érvényesíteni kell, hogy egy jól dolgozó vállalat — jövedelmezőségétől függően — többet tudjon fizetni dolgozóinak, mint a gyengébb vállalat. Más oldalról mind a társadalmi, mind az egyéni érdek azt kívánja, hogy az értékes, képzett munkaerő a gazdaságosabb területeken dolgozzon. A rossz hatékonysággal működő vállalatnál bekövetkező átmeneti keresetcsökkenés arra késztet, hogy a munkás jobb helyet keressen. így végül a nagyobb hatékonyságú területen a korábbi, vagy magasabb jövedelem elérésére is lehetősége van. Hangsúlyozni kell: a jövedelmek differenciálása önmagában nem cél, hanem eszköz. Nem magát a differenciálást hajszoljuk, csak vissza kell térni ahhoz a régi marxista igazsághoz, hogy a gzocializmusban — amely átmeneti időszak — a munka szerinti elosztást kell megvalósítani. Ha ezt valósítjuk meg, akkor a teljesítmény szerint fizetünk, méghozzá nemcsak a mennyiség és a letöltött munkaidő, hanem a minőség és a társadalmi hasznosság szerint is. Szocialista társadalmunk egyik legnagyobb vívmánya a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság. A szocializmus megszabadította a dolgozókat a munkanélküliség rémétől, amely nemcsak súlyos anyagi veszteséget okoz a társadalomnak és az egyénnek, de megalázza az emberi méltóságot, a munkaadók előtti meghunyászkodásra készteti a dolgozókat. Szembe kell néznünk azonban azzal, hogy a garantált teljes foglalkoztatásnak (és kísérő jelenségének: a krónikus munkaerőhiánynak) megvan a maga árnyoldala is. Az emberek nem egyformák: vannak öntudatos és kevésbé öntudatos, igyekvő és lusta, gondosan és felületesen dolgozó emberek. Az a körülmény, hogy a munkaerőhiány, a munkaerőéhség a vállalatokat hosszú ideig a dolgozók mindenáron való megtartására késztette, az utóbbi fajta ember számára is előnyös helyzetet teremtett. A munkaerőt — mint minden más erőforrását a termelésnek — ésszerűen kell felhasználnunk. Ez elkerülhetetlenné teszi, hogy a dolgozók egyes csoportjai korábbi munkahelyüket újjal váltsák fel: egyes — nem kis számú — esetekben az életpálya módosítására is szükség lesz. Ezt kívánja a közösség, valamennyiünk érdeke. Előfordulhat, hogy a legkörültekintőbb átirányítási tevékenység ellenére is lesznek átmeneti elhelyezkedési gondok. Mindez együtt sem okozhat munkanélküliséget. Nemcsak azért, mert továbbra is elhatározott szándékunk — szocialista politikánknak, munkáspolitikánknak megfelelően — gondoskodni a foglalkoztatottságról, hanem azért sem, mert a magyar gazdaság több területe hosszú időn keresztül képes lesz az ipar egyes területéin felszabaduló munkaerőt fogadni és foglalkoztatni (szolgáltatás, infrastruktúra fejlesztése, kiegészítő gazdaság stb.). Ma már a bérezési gyakorlat létszámtakarékosságra ösztönöz. Ez sem volt problémamentes: amikor például a győri Rába gyár ennek szellemében felülvizsgálta munkaerő- helyzetét, és átcsoportosításokra, létszám- csökkentésre határozta el magát, ennek olyan visszhangja lett, hogy a pártszerveknek kellett határozottan a kezdeményezés mellé állni, különben a módszer szokatlan- sága miatt kétséges lehetett volna a siker. Azóta elértük, hogy az üzemek egy része racionálisabban gazdálkodik a létszámmal. A nyugdíjazottak helyét nem feltétlenül töltik be. 1979 júliusához viszonyítva 1980 júliusában mintegy 60 ezer emberrel kevesebb dolgozik az állami iparban és az építőiparban. Meg kell jegyeznünk, hogy a teljes foglalkoztatottságról gondoskodni állami, kormányzati feladat. A vállalat vagy szövetkezet nem rendelkezik áttekintéssel a népgazdasági munkerőhelyzetről, de nem is lehet célja foglalkoztatottsági szempontokat érvényesíteni. Arra kell serkentenünk a gazdálkodó egységeket, hogy racionális, hatékony foglalkoztatásra törekedjenek, csak áz ésszerűen felhasználható létszámot tartsák meg — az ebből származó feszültségek és ellentmondások feloldása a gazdaságirányító szervek feladata. □ mai gazdaságpolitikai elképzeléseink tehát teljes egészében összeegyeztethetők szocialista elképzeléseinkkel. Sőt, ha még következetesebben képviseljük szocialista elveinket, az ösztönző hatással kell hogy legyen a gazdasági hatékonyságra, a munkaerő-mobilitásra és a létbiztonságra. A szocialista elvek és a gazdasági hatékonyság tehát ikertestvérek. Szembehelyezésük helytelen dolog. Értelmes érveléssel, a tények szembeállításával és főleg következetes döntésekkel fel lehet és kell ezt az ellentmondást oldani. TELEFON Brigádok a rokkantakért Üdülőtábor Sóstón Az ENSZ-közgyűlés az 1981. évet a rokkant személyek nemzetközi évének nyilvánította. Ugyancsak jövőre ünnepeljük a Magyar Vöröskereszt megalakulásának századik évfordulóját. A vöröskeresztes aktívák így különösen eredményes munkát kívánnak végezni az egy évig tartó akció során. Az elmúlt napokban a ^---híradóban láthattuk, hallhattuk a felhívást a rokkantak megsegítésével kapcsolatban, amelynek nyomán többen is érdeklődtek a Vöröskereszt megyei vezetőségén. Az érdeklődők ■ egyben felajánlásokat is tettek. Az akcióhoz elsők közt csatlakozott a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat több szocialista brigádja. Az ÉF- SZER-től kettő, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalattól egy, a ZÖLDÉRT-től szintén egy brigád jelentette be csatlakozását. A mozgássérült és a krónikus betegségekben (cukorbeteg, szívbeteg stb.) szenvedő gyerekeknek jövő nyáron Sóstón üdülőtábort szervez a Vöröskereszt megyei vezetősége. f elhívtam az igazgatót. Azt mondta: halló. Közöltem, ki vagyok, mit akarok, erre kijelentette, az igazgató momentán nincs bent. Zsebrevágtam a jegyzetfüzetet, a tollat, nyakkendőt kötöttem és elmentem személyesen. Utálom a nyakkendőt, de most a hatalomhoz megyek látogatóba. És hát a látszat meg miegymás. Az előszobában fennakadtam a titkárnő beidegződött keskeny mosolyán. A titkárnő szőke volt és kötelességtudó. Türelemre intett és csevegett, hogy ne unatkozzam. Közölte: — Nem is tudom, lesz-e ideje most a dirinek. Különben is ideges. Az történt, hogy reggel felhívta egy ürge és a diri letagadta magát. — Nincs ebben semmi rendkívüli — mondtam —, számtalanszor megtörténik itt is, ott is, meg akárhol. — Ezzel nyugtattam én is a főnököt, de ő azt mondta: gyanítja, hogy a hapsi a hangjáról felismerte és ez egy szörnyű blamázs. Szörnyű az, ha egy ember nem mondhatja az ilyen unszim- patikus fráternek, hogy menjen a ... szóval tudja. A mosoly tágult, mert egyetértőén bólogattam és azt találtam mondani a szőkeségnek, hogy eszem a szívét és rákérdeztem, mit csinál délután 5-kor. Kijelentette, hogy ö az Omniában nem randevúzik, mert ott most történt egy-smás. Ebben mai adtunk. A következő félórában a szívélyesség és a kölcsönös bizalom jegyében mindent megtudtam a vállalatn l, amit reggel az igazgatótól akartam kérdezni. Terv és tény, export és import, kurrens és elfekvő készlet, mint eső előtt a hangyaboly, hemzsegtek az adatok. Ekkor belépett egy férfi. Ügy jött ez nekem, mint derült égből a hátba vágás. A férfi ugyanis közölte, kicsoda, micsoda és hogy holmi főközponti képviselet. A szőke tündér előbb csak merően nézett, aztán hervadni kezdett a mosoly, majd súlyos és kemény görcs lett, leesett. A mosoly akkorát koppant a padlón, hogy beleremegtem. — Hát akkor maga kicsoda? — fogta fel fülem a kí- gyósziszegést. — Én, kérem — hebegtem. — Én vagyok az, aki reggel telefonáltam az igazgatónak. Az „igazgatót" már az ajtóból mondtam és kint a folyosón még hozzátettem. — Pá, pá, szint. Seres Ernő Éjszakai műszak a konzervgyárban Egy Kancsó almaié Az irodaablakok sötétek, de a Nyíregyházi Konzervgyár üzemeiben az éjszakai műszak pontosan olyan, mint a nappali. A neonok mindig égnek a csarnokokban, csak a raktárakon, folyosókon átcsapó huzat hűvösebb, mint napközben. A főzeléküzemben gőzpamacsok lógnak a levegőben és tömény almaillat leng be mindent. Október 21-ről 22- re virradóan itt volt éjszakás a Komarov űrhajós nevét viselő szocialista brigád, a szakma kiváló brigádja. Rövid história Spisák László: „Szerencsés brigád, jó a munkahangulat.'’ Szurdoki Ferencné: „Egy jó brigád biztonságérzetet ad.” A legifjabb: Gyúró János. (Jávor László felvételei) ahol jó a munkahangulat. Itt egymásért dolgoznak az emberek, ezért a vezetés nem szívja ki az ember erejét. — Megpályázzák újra a címet? — Mondtam, sok a jó brigád. Nem szabad kapzsinak lenni. A mi feladatunk újra bizonyítani és elérni egy még magasabb címet. De ehhez újabb évek kellenek ... Köpenye alatt pedig több réteg ruha melegíti. — Huzatos helyen vagyok, most különösen, mert a raktárak környékén építkeznek. De nyáron is így van: fent egy szál köpenyben dolgoznak, de lent elkél a meleg ruha. Szurdokiné szereti ezt a brigádot, fellengzősség, beta- nultság nélkül tudja dicsérni. Hiszen az együttest végső soron egy nagyon is emberi dolog tartja össze: az, hogy mindenki rászorul a segítségre. A jó szóra, az erőre, netán a meghallgatásra. — Akinek bármire szüksége van, az szól... Mindenki együtt van, függetlenül attól, hogy van-e családja, vagy nincs. Egy jó brigád nagy biztonságérzetet ad. Már tizennégy éve vagyok itt, többen is vagyunk régi emberek a brigádban. Mondhatom, nagyon összeszoktunk. Jönnek persze fiatalok is, és igyekszenek lépést tartani velünk. A brigád Benjáminja Megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé, aki bizonyít előbb, csak az jöhet. — Kifigyeljük, tud-e dolgozni ... Gyúró János 19 esztendős fiatalember, feltehetően tud dolgozni. Ö a brigád legifjabb, legújabb tagja. Fekete hajú, kerek arcú fiú. A gyárban volt tanuló, két éve pedig teljes jogú szakember. És a Komarov brigád tagja. Ügy látszik, a rövidre fogott mondandó a divat itt. Mert a kérdésre: miként került a brigádba, ennyit felelt: — A munkám alapján. — Aztán nagyvártatva még hozzáteszi: — Azért ember az ember, hogy dolgozzon. Jól dolgozzon és fegyelmezetten. Példát kell mutatni a többi brigádnak. — Mit jelentett idekerülni? — Talán azt, hogy jó útra kerültem, mindjárt a kezdetekben. Ezektől az emberektől mindenféle szempontból tanulni lehet. Szakmailag természetesen, de érett, az életben tapasztalt emberek szinte mind... Később szó kerül a sportról, hiszen maga is focizik. Panaszolja, súlyfeleslege van, le kellene adni. Meg hogy tanulna ő is, jövőre nekivág a gimnáziumnak. Közben észre se vesszük, kiürült a kancsó, elfogyott az almaié. A gyárból kifelé, a csarnokon át vezet az út. Itt minden mozgásban van, ezernyi üveg telik meg gyümölccsel. A kapusfülkében a portás néni bóbiskol, az utca pedig üres. Jócskán elmúlt már éjfél. Speidl Zoltán Színe, mint az arany Ennek a brigádnak múltja van. Kell is lennie, mert a szakma kiváló brigádja címhez legalább tízszer kell szocialista minősítést nyerni, és nem hiányozhat a vállalat kiváló brigádja elismerés sem. Ehhez pedig legkevesebb tíz év szükségeltetik. Nos, a Komarov brigád múltja 13 évre nyúlik vissza. Közben kétszer a vállalat kiváló brigádja címet érték el és mi sem természetesebb, hogy a többi feltételnek is megfeleltek. A tizenharmadik év pedig szerencsét hozott, hiszen 1979-es munkájuk alapján 1980-ban kapták meg az eddigi legnagyobb elismerést. Valaha heten kezdték, ma tizenheten vannak. Kezdetben szak- és segédmunkásokból állt a társaság, mára viszont a szakmunkások érettségizett emberek lettek, a segédmunkások szakmunkásokká váltak. 10 év alatt igazolatlanul senki sem hiányzott, fegyelmi büntetés senkit sem sújtott. Munkaeredményeiket külön méltatni talán nem kell, a címek önmagukért beszélnek. De ide kívánkozik mégis egy tény: megtakarításaik, selejtcsökkenéseik értéke az évek folyamán millió forintokra rúgott. Párbeszéd a brigádvezetővel — A brigád tagja 1969 óta, vezetője pedig 1976 óta vagyok — ismerteti saját pályafutását Spisák László. Még el sem kezdtük az ismerkedést, de nyílik már az iroda ajtaja. Eligazítást vár valaki. Spisák László elnézést kér, mert most ő a művezető is. Aztán rövid, határozott mondatokkal közli, mi legyen három ember dolga. — Élelmiszeripari szakmunkásképzőt végeztem, majd gimnáziumi érettségit szereztem. Négy éve vagyok nős, kislányom kétéves. Nemrég kaptunk munkáslakást. Tagja vagyok az Édosz megyebizottságának, a vállalati KISZ-bizottságban pedig a termelési felelősi poszt az enyém. Kurta mondatokban válaszol, csakúgy, mint amikor intézkedett. Alighanem mindig tudja, mit és miért mond. — Nem sok ennyi funkció? — Akkor lenne sok, ha sü- a két fülekre találnék. De ha i azt, ami reális, meghallgat- | ják, megfontolják és el is fo- i gadják, semmi sem teher. < — Mi nehezebb: egy címet : elérni, vagy megtartani? 1 — Megtartani. Egyre több is a jó brigád, szaporodnak a s versenytársak. Mások is le- 1 hetnek olyan jók, mint mi. ; — Tizenhét embert irányítani sok, vagy kevés? í — Ez szerencsés 'brigád, j