Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

1980. november 27. . KELET-MAGYARORSZÁG 7 A napenergia felhasználása Gyakorlati tanácsok a csehszlovák kerti traktor használatához A napenergia felhasználásával kapcsolatos francia kísérletek kb. három évtizedre vezethetők visz- sza. Franciaországban már szá­mos olyan „napház” működik, amely saját energiaellátását a napsugarakra alapozza. Termé­szetesen ilyen házakat csak olyan vidékeken érdemes építeni, ahol elég jelentős az évi napsütéses órák száma. Francia gyártmányú napener­giával dolgozó vízszivattyúk mű^ ködnek ma már 25 országban, el­sősorban a trópusi országokban. Franciaország jelentős haladást ért el a kísérleti naperőművek tervezésében és építésében. Ilyen működik már a Pireneusokban, Ukrán tudósok elsőként állítot­tak össze olyan előrejelzést a mezőgazdaság számára, amely a naptevékenység csúcs- és mély­pontjai, valamint a rovarkárte­vők száma közötti kapcsolaton alapszik. A szakértők mintegy húszfajta kártevőt, köztük sáskákat, őszi lepkéket, gabonapusztitó bogara­kat és legyeket, zsizsikféléket vizsgáltak. A megfigyelések fő célpontja a kalászosokra különö­sen veszélyes, rendkívül elter­jedt gabonapoloska volt. Tanul­mányozták az elmúlt ötven év­Kiszámították, hogy a gépkocsi feltalálása óta autóbalesetek kö­vetkeztében 23—24 millió ember halt meg a világon. A legutóbbi 6—7 esztendő során kiderült, hogy e megdöbbentő adat kiala­kításának tulajdonképpen a se­besség a fővádlottja. Az emléke­zetes olajválság óta, amely a leg­több országban sebességkorláto­zást eredményezett, a gépkocsi­balesetek sérültjeinek a száma jelentős mértékben csökkent. A statisztikai adatok tanúsága sze­rint egyedül az Egyesült Álla­mokban évente mintegy 6000 em­ber életét menti meg az alacso­nyabb sebességgel való autózás. Amikor a sebességgel összefüg­gő balesetekről szólunk, rendsze­rint csak a gyorsan hajtókra gon­dolunk. Aligha vitás, hogy ők a veszélyesebbek, de a nagy for­galmi közutakon, autópályákon a lassan hajtők is sok gondot okoz­nak, s nemegyszer súlyos bal­esetek előidézőivé válnak. Egy­szer már elő kellene írni azt is, hogy a járművezetők — nyomós ok nálkül — nem haladhatnak olyan sebességgel, hogy azzal a forgalom egyenletes áramlását zavarják. A „döcögősért” ugyanis ma még csak akkor lehet felelős­ségre vonni egy járművezetőt, ha olyan útvonalon halad, ahol a maximális mellett a minimális sebesség is elő van írva. Ilyet pe­dig alig talál az ember. A sebesség és a baleseti gya­koriság összefüggései olyannyira izgatják a közlekedési szakem­bereket, hogy tudományos ala­posságú vizsgálat tárgyává tet­ték e valóban fontos kérdést. Ab­ból indultak ki, hogy a gépjár­művezető által megválasztott se­bességet tulajdonképpen több té­nyező befolyásolja: emberi té­nyezők, járműtényezők, az úttól, valamint a forgalomtól függő té­nyezők. Legfontosabbnak az em­beri, a vezető személyében rejlő tényezőt tartják a kutatók, ame­lyet ismét két fő területre oszta­nak, a szerzett és az öröklött té­nyezők csoportjára. Az előbbibe a Odeillónál. A naperőművek ha­talmas tükörrendszerek segítségé­vel terelik a napsugarakat az erőmű kazánjához. Az ilyen rendszerű erőmű végterméke a villamos áram. Kísérleti naperő­mű épül Korzikán, és francia ter­vek alapján Szicília szigetén is. Képünkön: a „Nemzeti .Tudományos Kutatási Központ” irányítása alatt dolgozó „Cethel 1” és „Cethel 2” naptükröt lát­juk, a martigues-i kutatótelepen. Ezek a tükrök alkotórészeit ké­pezik majd azoknak a nyolcva­nas évtizedben felépülő naperő­műveknek, amelyekben elektro­mos áramot termelnek. ben végzett a kártevők szaporo­dására vonatkozó vizsgálatok eredményeit. Összevetve ezeket a naptevékenység alakulásáról ösz- szegyűjtött adatokkal, sikerült megállapítani a szaporodás tör­vényszerűségeit. A vizsgálatok eredményeképpen a szakemberek olyan modellt dolgoztak ki, amellyel pontosan előrejelezhetik a kártevők töme­ges elterjedésének kezdetét és végét. Az így elkészített prognó­zisokat felhasználják a termés megvédésében. nevelés, tanulás, környezeti, ve­zetési gyakorlat, társadalmi hely­zet kérdései tartoznak, az utóbbi­ba a vérmérséklet, az antiszociá­lis hajlam, agresszivitás, szervi betegségek különféle változatai stb. Az ember érzékszervi adottsá­gait természetesen eredetileg nem a motorizáció által igényelt, pon­tos, gyors és megbízható szükség­lete alakította ki, s ebből kriti­kus helyzetek adódhatnak. Jó példa erre az, hogy legtöbben mi­lyen nehezen, mennyi gyakorlat árán tanulják meg csak a szem­bejövő jármű sebességének a hozzávetőleges megállapítását. Van, aki soha nem jut e képes­ség birtokába (ez a gépjárműve­zetői vizsgán sajnos nem mindig derülhet ki), másokba viszont be­rögződik ugyan, de míg ez meg­történik, végzetes balesetek kö­vetkezhetnek be. Ez a tény az előzésekből származó balesetek fő magyarázata. A közeledő jár­mű sebességének helytelen fel­mérése mellett veszélyhelyzetet teremthet a túl gyorsan vagy túl lassan végrehajtott előzés is. A legtöbb országban sokkal ko­molyabban veszik az előírt sebes­ségek betartásának ellenőrzését, mint nálunk. Míg hazánkban jó­szerével csak a fényképes „elkö­vetési dokumentumot” készítő Traffipax berendezéssel küzde­nek a gyorshaj tók ellen, addig másutt követő gépkocsikról, he­likopterekről, az utakon átívelő hidakról stb. is végeznek sebes­ségellenőrzéseket. s a kiszabott büntetések olyan kemények, hogy valóban elrettentő hatású­ak. A nagyobb szigorúság bizony nálunk sem ártana: mindnyájunk érdekében. Az 1979. augusztus 12-én bevezetett sebességkorláto­zás óta — autópályán 100, egyéb országutakon 80 km/óra a meg­engedett legnagyobb sebesség — valamelyest csökkent ugyan a balesetek száma, s ezen belül a halálos és súlyos balesetek ará­nya, de közel sem olyan mérték- | ben, mint sok más országban. Sugárterápiával a rák ellen Amióta tudják, hogy elektron­sugárzással és kemény röntgen­sugarakkal a testben mélyebben fekvő gócok is elérhetők — a környező egészséges szövetek kí­mélésével —, a rosszindulatú da­ganatok sugárkezelése általáno­san elismert terápiás módszerré vált. Már régóta szeretnék a szakemberek, ha olyan berende­zés állna rendelkezésükre, amely a rákbetegség kezeléséhez szük­séges összes megfelelő sugárfaj­tát szolgáltatni tudná. A közel­múltban amerikai és nyugatné­met kutatók ez irányú erőfeszí­téseit siker koronázta, s megszü­letett a Mevatron nevű új sugár- terápiás lineáris gyorsító. Három készüléktípust alakítot­tak ki 6, 12 és 20 MeV energiá­val. Mindhárom készülék külső méretei azonosak, csupán — a három energiafokozatnak meg­felelően — belső felépítésükben különböznek egymástól. A Me­vatron számára az energiát mag­netron vagy klisztron típusú ge­nerátorral állítják elő, kb. 3000 MHz frekvenciával. Az elektro­nokat nagyfrekvenciás elektro­mágneses hullámmal, különleges rezonátorrendszerben, egyenesvo- nalúan gyorsítják fel. A gyorsí­tócsatorna végén az elektronok megközelítik a fénysebességet. Ezután mágneses térben 270 fok­kal átfordítják, fókuszálják, és vagy közvetlenül rekeszelik, vagy egy célelektródhoz vezetik az elektroáramot. Ez utóbbi esetben fotonok, vagyis röntgensugarak keletkeznek, amelyeket több wolframrekesz irányít. A suga­raknak az egész besugárzandó te­rületre való egyenletes eloszlásá­ról egy közbeiktatott kiegyenlítő- test gondoskodik. A beépített io­nizációs kamrák ellenőrzik mind a foton-, mind az elektronbesu­gárzás esetén az előírt üzemi jel­lemzők és sugáradagok betartá­sát. A dózisteljesítmény mind­egyik Mevatron készüléknél per­cenként 300 R, a fókusztávolság 100 cm. A daganatok fajtájának és helyzetének megfelelően akár a röntgen-, akár az elektronbesu­gárzás a különböző energiafoko­zatokban szabadon választható. Űrhajósok fényképezőgépe Az Interkozmosz-program kere­tén belül lehetőség nyílik a szo­cialista országok számára, hogy részt vállaljanak különféle űrku­tatási programok végrehajtásá­ban. Ilyen programok például a földi erőforrások felmérése a vi­lágűrből, a csillagászati kutatá­sok, űrkohászati és űrbiológiai kísérletek stb. A hordozórakétákkal, űrhajók­kal nem rendelkező szocialista országoknak jelentős a Szovjet­unió segítsége e téren. A szocia­lista országok tudósai részt vesz­nek a közös űrkutatási progra­mok kidolgozásában, valamint a mesterséges holdakra és űrhajók­ra telepített különféle műszerek tervezésében és gyártásában. Az NDK űrhajósa, Sigmund Jahn szovjet kollégájával, Bi- kovszkival végzett közös űrrepü­lést 1978 nyarán, amikor a Szo­juz—31 űrhajóval dokkoltak rá a Szojuz—29/Szaljut—6 űrkomple­xumra. A közös űrrepülés során a képünkön látható Praktica EE 2. típusú elektronikus fényképe­zőgépet használták. A gépet a PENTACON DRESDEN gyárban állították elő. A csehszlovák gyártmányú TZ— 4K—14B kistraktor a háztáji és kisegítő gazdaságok egyik legköz­kedveltebb gépe. Az elmúlt évek­ben a mezőgazdasági főiskolán foglalkoztunk ennek a traktornak a vizsgálatával. Munkánk során találkoztunk az üzemeltetőknél jelentkező problémákkal is. Ezek közül emeltem ki néhányat, és szeretném ráirányítani a tulaj­donosok, üzemeltetők figyelmét. A traktort általában nem folya­matosan, hanem időszakosan használják, így a karbantartások, szervizek ütemezése nem arányos az igénybevétellel, legtöbbször becslés alapján, vagy ötletszerű­en történnek. Ajánlatos tehát egy üzemnapló vezetése — az ön­kontroll miatt is —, aminek a következő fontosabb adatokat kell tartalmaznia: az elvégzett munka megnevezése, mennyisé­ge, időtartama; a felhasznált tü­zelőanyag mennyisége; a kenő­olaj-utántöltések ideje, mennyi­sége, minősége; az észlelt hibák; karbantartások, javítások leírá­sa, időpontja, beépített alkatré­szek. Ilyen adatok birtokában a garanciális időn belül könnyebb a szemlék ütemezése, a garanciá­lis időn túl pedig az egyes kar­bantartási fokozatok az előírt időben végezhetők, valamint az esetleges hibákra — a feljegyzé­sek alapján — a szakember köny- nyebben tud következtetni. Sok motorhibát okozott már a kenés kimaradása, ezért fordít­sunk nagy gondot ennek ellenőr­zésére. A kenőolajszintet kísérjük figyelemmel és a szükséges után­töltést ne mulasszuk el. A kenő­Azt tartják, hogy a házinyúl a fő alaptakarmányok mellett mindenféle ipari és ház körüli hulladékot jó étvággyal elfo­gyaszt. Ez tényleg úgy is van, míg megfelelő hozzáértéssel ada­goljuk azokat nyulaink elé. El­lenkező esetben több etetési problémát válthatunk ki az állo­mánynál. Éppen ezért meg kell ismerkednünk azokkal a mellék- takarmányokkal, amelyek a leg­könnyebben megtalálhatók, illet­ve beszerezhetők a nyulak eteté­séhez. A melléktakarmányok sorrend­jében első helyen kell megemlí­teni a malomipari melléktermé­kek közül a búzakorpát. Igen jó abraktakarmány, értékes fehér­jéket, B-csoportbeli vitaminokat és ásványi anyagokat, elsősorban foszfort tartalmaz. Étrendi hatá­sa kedvező, a bélsárt kissé lá­gyítja, a tejtermelésre kedvező hatású, ezért a szoptatós anyák keverékeibe feltétlenül hasz­náljunk korpát. Ha a búzakorpa korlátlanul rendelkezésünkre áll, abban az esetben minden korú és hasznosítási irányú nyúlnak adagolhatunk 15—25%-os mennyi­ségben. Az általunk készített ta­karmánykeverékhez a korpa ete­tése elővigyázatot is követel, mert sok ügyeskedő a korpához hozzákeveri a malomsöpredéket, láblisztet és egyéb hulladékot. Ez azt eredményezi, hogy (elsősor­ban a növendéknyulak között) hasmenés, elhullás léphet fel. Ezért a gyanús korpa etetésénél próbaetetést kell végeznünk. A nyulak takarmányozásában a szénalisztek előkelő helyet fog­A termésüktől' — csöveiktől — megfosztott, még leveles kukori­caszárak is nagy takarmányozási értékűek. A közhiedelemmel el­lentétben ugyanis a kukoricaszár szárrésze —' szárazanyagban ösz- szehasonlftva — lényegesen ki­sebb hányadot tesz ki, mint lát­szatra feltételezhető. A levélré­szek szárazanyaga viszont lénye­gesen nagyobb hányadú, mint ahogy várható, és e levelek táp­lálóértéke a jó minőségű szénáét is meghaladhatja. Igaz, hogy a novemberi és még- inkább a januári kukoricaszár táplálóértéke, pontosabban kemé­nyítőérték-tartalma számottevő­en csökken, de még ebben az időszakban is jó takarmány le­het. Ha ugaynis legeltetve etetik a kukoricaszárat, az állatnak módja van a szárrészekben válo­gatni, és így nagyobb hányad le­vélrészt fogyaszt el, mint szárat. A bálázott kukoricaszár viszont még a csak közepes szánaérté- ket meghaladó energiatartalmú szárszilázsnál is lényegesen ki­sebb energiatartalmú. Hiszen szárazon csak akkor le­het jól tartósítani a szárat, ha legalább háromnegyedrésznyi szárazanyag-tartalomig beszáradt. Eközben azonban számottevő veszteséget szenved táplálóérték­olajprés szállítását rendszeresen ellenőrizzük a kezelési utasítás­ban leírt módon. Az AGRO- TROSZT-kiadványban javaslatot teszünk a kenőprés dugattyújá­nak beállítására alkalmas készü­lékre, valamint az olajszállítás folyamatos ellenőrzését biztosító műszerre. Ajánlatos ezeket pót­lólag elkészíttetni, illetve besze­rezni. OA—M6—AD—SAE 30 OA—M4—AD—SAE 20 Golem PP—7 4 sötét K—8 tartós T—4—CSN 65 6620 K—3; V—2; AV—2 Természetesen szabad nagyobb teljesítményű kenőanyagokat is használni, melyek általában drá­gábbak, de a csereciklus hosz- szabb, azonban akkor következe­tesen csak azzal kell utántölteni is. Gyakran meghibásodik a hid­raulikus rendszer a szakszerűtlen kezelés miatt. Ennél a következő fontos szabályokat tartsuk be: — Kapcsoljuk ki a szivattyút, ha nem használjuk a hidraulikus rendszert! — Csak tiszta és előírt minősé­gű olajat töltsünk be, megbontás­kor se jusson a rendszerbe szeny- nyeződés! — A nyomáshatároló szelepet szakműhelyben állíttassuk be az lalnak el az utóbbi időben. A tá­pok összetételéből láthatjuk, hogy minden tápban van lucer­naliszt, kb. 50%-ban. A lucerna- liszt ízletes, fehérjetartalma, ma­gas vitamin- és ásványianyag­tartalma jelentős; különösen fon­tos a forrólevegős módszerrel szárított liszt, melyben magas a karotintartalom. A rendben szárí­tott lucerna lisztjének táplálóérté­ke csekélyebb. Ennek oka az, hogy a szárítás következtében minősé­gi értékéből veszít, és igen nagy levélveszteséggel jár. Nemcsak lucernából, hanem valamennyi pillangós takarmányból kiváló szénalisztet lehet készíteni nagy- üzemileg és házilag is. A cukorrépatermesztés körzeté­ben a nagyüzemekből igen sok tenyésztő (mint tsz-tag) hozzá­juthat a friss és szárított répa­szeletekhez. A friss répaszelet darával keverve kisebb mennyi­ségben etethető, 5—10%-os arány­ban. A tejtermelésre kedvező ha­tást gyakorol. Ennél több száraz- szelet csak akkor kerülhet a nyulak elé, ha előzetesen beáz­tatjuk. A száraz szelet ugyanis a gyomorban erősen megduzzad, és emésztőszervi bántalmak okozója lehet. A répaszelet ásványi anya­gokban szegény, ezért ezek pót­lásáról időben gondoskodni kell. A takarmányozásban igen gyakran használjuk fel a ke­nyérhulladékot, amit napról nap­ra összegyűjtünk a családi és különböző üzemi étkezdében. Az összegyűjtés helyes, mert anél­kül kárba menne, és igen sok egyéb alaptakarmányt tudunk bonhagyott”, vagy az időben bár levágott és begyűjtött, de a hely­telen tárolás miatt (kisebb erje­dés és a lassúbb száradás he­lyett) túl gyorsan zörgőssé, éles levelűvé, silány minőségűvé szá­radó kukoricaszár. A területegységre vetített ta­karmányozási. illetve állatiter- mék-előállitási hatékonyságot te­hát valóban a kukoricaszár mind nagyobb mérvű felhasználásával lehet fokozni. Sajnos, az üzemi gyakorlat még nem érzékeli elég­gé a kukoricaszár nagy tápláló­értékét. A kukoricaszár-betakarltási kí­sérletek is igazolták, hogy a be­takarításhoz igénybevehetö jár- vaszecskázó, petrencéző- és bála­képző gépek telj es ítmény ki hasz­nálása megoldhatatlan, miután a jelenlegi kukoricabetakarítási technológiában a kombájnok a kukoricaszárat letapossák. Lehet­séges viszont a kombájnok sorta­posásának elkerülése a páratlan 5 és 7 soros csőtörő adapterek használatávaL Szükséges esetben — az első és hátsó hidak átalakí­tásával — elérhető a kombájnok nyomtávolságának olyan megvál­tozása, hogy a kerekeik a sorköz­ben járjanak, és ne tapossák le A traktort csehszlovák típusjel­zésű kenőanyagokkal feltöltve szállítják. Nem szabad hazai ke­nőolajjal utántölteni. Kerüljük a különböző minőségű olajok keve­redését! Le kell cserélni, és ké­sőbb is csak ugyanolyan minő­ségűvel szabad utántölteni. A ke­zelési utasításban nincs ajánlás hazai helyettesítő kenőanyagra, ezért javasolok itt néhányat. a’ kukoricaszárat. Az adapterek­kel végzett vizsgálatokból az is kitűnik, hogy a nemegyszer vi­tatott földszennyeződés mértéke sokkal jobban függ a talaj munka minőségétől és a gépkezelő fi­gyelmétől, mint a géptípustól. A kukoricaszár-betakarítás gya­korlatában követett kétmenetes rendszerben j árvakaszálóval rendre vágható a kukoricaszár és azután járvaszecskázóval ta­karítható be. Hazai kialakításúak a kombáj­nok csőtörő adapterei alá szerel­hető kukoricaszár rendrevágó szerkezetek. Valamennyiük cső­töréssel egy menetben rendre rak­ja a kukoricaszárat. A kukorica- cső-törő adapter vázszerkezetére kerülnek felfüggesztésre és an­nak két oldaláról kapják a meg­hajtásukat. Az alternáló mozgást végző kaszaszerkezetukkel levá­gott kukoricaszárat kétoldali csi­gapár juttatja a kombájn közép­vonalába. Elsőként a szárrészek kerülnek rendrerakásra, ame­lyekre ráliuílík a kombájnból ki­kerülő értékes levél és csuhéj. Az ilyen módon lerakott kukori­caszár a kevés földszennyeződést szedő szerkezettel felszedve, kivá­ló takarmánnyá válhat. Á naptevékenység és a rovar kártevők AUTÓ - MOTOR Gondolatok a sebességről Hasznos melléktakarmányok a nyulak előtt Áz újra felfedezett kukoricaszár ben, akárcsak a túl sokáig „lá­A kezelési utasításban megadott csehszlovák kenőanyag Hazai helyettesítő kenőanyag DS—2—60 olaj DS—2—40 olaj HY—80 olaj HY—80 olaj HY—80 olaj Hidro—20 olaj LZS—2 zsír előírt 5 MPa (50 att) nyomásra, és a teherbíróképesség fokozása cél­jából házilag nem szabad elállí­tani! — Vontatott munkagép üzemel­tetésénél a munkahengert a te­hermentesítő lapokkal mindig ik­tassuk ki! E helyen nem törekedhettem teljességre, azonban feltételeztem a kezelési utasítás (és a traktor) ismeretét, és az itt leírtakat csu­pán adaléknak szántam. Remé­lem, ezek betartásával sikerül né­hány hibát megelőzni, és ez a sokoldalú traktor a tulajdonosok még nagyobb hasznára válik. Nagy Kálmán, mezőgazdasági főiskola, Nyíregyháza vele pótolni. A folyamatosan gyűjtött kenyérhulladékból a pe­nészes darabokat ki keli válogat­ni, a nem penészes darabokat szárítani kell és levegős helyen tárolni az etetésig. A túlzott ke- nyérhulladék-etetés hizlalja a nyulakat, ezért a tenyészállatok­kal csak kisebb mennyiségben etethetjük, mégpedig a keverék/ abrakrészének (kukorica, rozs)-, rovására. A 2 kg-ná] nehezebb hizónyulakkal már bátrabban etethetjük. Több tenyésztő hozzájuthat er­dei magvakhoz, többek között tölgy- és bükkmagvakhoz. A magvakat pörkölt állapotban etetjük, napi 1—2% keverék ará­nyában. Az állati eredetű takarmányok­nál esetleg számításba jöhetnek még a teljes és fölözött tejek. Egyaránt alkalmasak főleg a szoptatós anyák táplálására. A tejet édesen, vagy aludttej for­májában nyújtsuk az állatok elé, darabonként 1—2 dl mennyiség­ben. Megfelelő és alkalmas az író-savó-is. Ipari és kotlóskeltetésből ere­dően emberi fogyasztásra nem al­kalmas törött tojás vagy az első lámpázásnál kiesett terméketlen tojás is felhasználható etetés cél­jára. Ezeket keményre főzzük, héjától megtisztítjuk és a dara­keverékhez adagoljuk, főként te- nyészbakoknák, de adhatjuk anyáknak és növendékeknek is. Mikulás András MÉSZÖV ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK t KISTERMELŐK- KISKERTEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom