Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 27. Egész közvéleményünk ismeri és becsüli a kambodzsai nép eredményeit (Folytatás az 1. oldalról) litikai, a társadalmi és a kul­turális élet újraindításában már eddig is elért A továbbiakban kijelentet­te: külpolitikánk elvi alapo­kon nyugszik, nyílt és követ­kezetes. Nemzetközi mun­kánk legfőbb célja, hogy biz­tosítsa szocialista építőmun­kánk külső feltételeit, hozzá­járuljon a béke és biztonság megőrzéséhez. Külpolitikánk alapja: szö­vetségünk, barátságunk, együttműködésünk szüntelen erősítése a Varsói Szerződés, a KGST tagállamaival. Ezen belül számunkra külön is nagy fontossága van közös barátunkkal, a Szovjetunió­'1 meglévő kapcsolataink ''dó továbbfejlesztésének. \ nemzetközi élet leg- lanítóbb jelensége és .1 a feszültség növeke- fő oka, hogy a NA- ágok, de különösen '«ült Államok szélső­reakciós körei új ezési hullámot indí- A békeszerető erők 'adata napjainkban, ■állítsák a fegyver- szát, megvédjék az redményeit és új adjanak a leszere- ■> küzdelemnek — :ta a Miniszterta- e. •ól, hogy a NATO .özép-hatótávolságú rakéták nyugat- 'helyezésére orszá- nságát is veszé- t mondotta, köz­ekéitek vagyunk .gyverek — bele- ílőretolt telepítésű nukleáris eszközö- corlátozásában. Tel­iben támogatjuk az -solatos szovjet ja- , reméljük, hogy az en elkezdődött szov- ■ikai megbeszélések -e vezetnek. A ; r Iridi tálálkozóval kapcsol an Lázár György kifejteti.';. — A magunk részéről azt tartjuk, hogy a tárgyalások légkörét mérgező vádaskodá­sokat elkerülve az európai együttműködés továbbfejlesz­tését szolgáló további érdemi javaslatok konkrét megvita­tására kell helyezni a hang­súlyt, mert a konferencia ez­zel járulhat hozzá a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításához, az európai együttműködés erősítéséhez, az enyhüléshez. A nemzetközi légkört ter­helő feszültségekről szólva megállapította, hogy az egész világ, de földrészünk békéje és biztonsága szempontjából is nagy fontosságot tulajdoní­tunk a válsággócok felszámo­lásának, sürgetjük a válság- helyzeteket kiváltó okok megszüntetését. Ennek jegyé­ben szolidárisak vagyunk a haladásért, a nemzeti függet­lenségért, az önrendelkezé­sért, a gyarmati elnyomás, az újgyarmatosítási törekvések ellen harcoló népekhez, s erőnkhöz mérten támogatást nyújtunk igazságos harcuk­hoz. A kormány elnöke emlé­keztetett arra, hogy hazánk az elsők között üdvözölte Kambodzsa hazafias forra­dalmi erőinek 1979. január 7-i győzelmét, amely — a Vietnami Szocialista Köztár­saság segítségével — véget vetett a Pol Pot-rezsim nép­irtó uralmának. — Teljes mértékben szoli­dárisak vagyunk a kambod­zsai néppel, támogatjuk an­nak egyedüli törvényes kép­viselőjét, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsot. Ügy véljük, hogy a demokratikus, el nem kötelezett, s a szo­cializmus felé haladó, függet­len Kambodzsai Népköztár­saság léte, s az arra irányuló törekvése, hogy az egyenlő­ségre és a kölcsönös tisztelet­re alapozva baráti kapcsola­tokat építsen ki minden or­szággal, fontos hozzájárulás a nemzetközi enyhüléshez, a délkelet-ázsiai és a világbéke megőrzésére tett erőfeszíté­sekhez. — A kínai vezetésnek a Vietnami Szocialista Köztár­sasággal szembeni fenyegető­zése, a Kambodzsai Népköz- társaság és a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság elle­ni aknamunkája és a bel- ügyekbe való nyílt beavatko­zási kísérletei következtében a térségben jelenleg is feszült a helyzet. • Sajnálatosnak tartjuk és elítélj ük, hogy az ENSZ a kambodzsai nép kívánsága és érdekei ellenére továbbra is a népirtó Pol Pot-klikknek tartja fenn Kambodzsa he­lyét a nemzetközi szervezet­ben. Határozott véleményünk, hogy minden Kambodzsával kapcsolatos konferencia, ame­lyet a Kambodzsai Népi For­radalmi Tanács beleegyezése és részvétele nélkül rendez­nek, törvénytelen és önké­nyes beavatkozás a Kambod­zsai Népköztársaság belügyei- be — hangoztatta Lázár György, s arra kérte a kam­bodzsai vendégeket, hogy ha­zájukba visszatérve vigyék magukkal pártunk és kormá­nyunk, az egész magyar nép szívélyes üdvözletét és jókí­vánságait. Lázár György nagy tapssal fogadott beszédét követően Heng Samrin szólt a nagy­gyűlés résztvevőihez. A kambodzsai küldöttség vezetője bevezetőben átadta a magyar népnek, az MSZMP és a magyar kormány vezetői­nek a Kambodzsa Megmen­tésének Nemzeti Egységfront­ja, a Kambodzsai Népi For­radalmi Tanács forró üdvöz­letét. Elmondta, hogy hazája és népe igen nagyra becsüli a magyar népnek — az MSZMP vezetésével — a tár­sadalmi haladásért, a forra­dalom ügyéért folytatott har­cát, az építőmunkában elért sikereit. — Nemrégiben a kambod­zsai nép — folytatta — Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja és a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács vezetése alatt, azok for­radalmi zászlaja köré tömö­rülve megdöntötte a népirtó Pol Pót, leng Sary, Khieu Samphan rezsimjét és létre­hozta a Kambodzsai Népköz- társaságot, amely a kambod­zsai nép újjászületésének új távlatait nyitja meg. — 1979. január 7-én az or­szág a semmiből indult: az államigazgatás és a gazdaság megsemmisült, a társadalom szétzilálódott, s a felszabadu­lás olyan népet talált, ame­lyet a fizikai megsemmisülés közvetlenül is sújtott, hiszen több mint 3 millió kambod­zsait lemészároltak. — A Kambodzsa Megmen­tésének Nemzeti Egységfront­ja köré tömörülve, a népi forradalmi tanács irányítása alatt a kambodzsai nép alig több mint egy év alatt ki­emelkedő országépítő ered­ményeket ért el az élet min­den területén; a mezőgazda­ságban, a gazdasági életben és a társadalomban egyaránt. Ami a Pol Pót, leng Sary, Khieu Samphan-féle pekingi bábrezsim maradványait il­leti, elmondhatjuk, hogy csaknem teljes egészében fel­számoltuk. — E sikereket nagyrészt annak köszönhetjük — foly­tatta Heng Samrin elnök —, hogy rendkívül értékes segít­séget nyújtott a Szovjetunió, Vietnam és más szocialista országok, továbbá a világ minden béke- és igazságsze­rető kormánya. Népünk nem feledi és sohasem feledheti ezt a feltétel nélküli segítsé­get, amely lehetővé teszi, hogy Kambodzsa békeszerető és demokratikus ország ma­radjon és az el nem kötele­zettség útján haladjon a szo­cializmus felé. Örömmel mondhatjuk, hogy Kambod­zsa helyzete visszafordítha­tatlanná vált. — A népi forradalmi ta­nács Kambodzsa népének egyedüli törvényes és igazi képviselője, amely Kambod­zsa egész területét ellenőrzi. — Az imperialisták, gyar­matosítók, Peking expanzio- nistái azonban továbbra sem ismerik el a realitásokat és imakaosul szemben állnak Kambodzsa forradalmával. Előhozakodnak az úgyneve­zett kambodzsai kérdéssel, ja­vasolva, hogy nemzetközi konferenciát hívjanak össze e témában. — Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus, a ko- lonializmus és a pekingi ex- panzionisták, valamint más reakciósak terve a dicstele­nül letűnt rezsim feltámasz­tására és a forradalmi vívmá­nyok megingatására, a Kam­bodzsa belügyeibe való be­avatkozásra, egyszer s min­denkorra kudarcra van kár­hoztatva. A kambodzsai nép immáron saját sorsának gaz­dája lett. — Minden nemzetközi kon­ferencia, amelyet a népi for­radalmi tanács egyetértése és részvétele nélkül hívnak össze, az úgynevezett kam­bodzsai kérdés megvitatásá­ra, nem más, mint durva be­avatkozás Kambodzsa bel­ügyeibe. Csakis az NFT fog­lalhatja el Kambodzsa törvé­nyes helyét az ENSZ-ben, va­lamint más nemzetközi szer­vezetekben. — Az 1980. július 17—18- án tartott vientianei konfe­rencia négypontos javaslata tükrözi jóakaratunkat és őszinte szándékunkat arra, hogy szomszédainkkal, külö­nösen Thaiföldéi megőrizzük a békét és biztonságot. — Országunk határozottan elítéli a Vietnam és Laosz el­len irányuló kínai reakciós törekvéseket. Ismételten ki­fejezi harcos szolidaritását a két testvéri ország független­ségének megőrzéséért, szuve­renitásáért és területi integ­ritásáért folytatott harca iránt. Heng Samrin kifejezte meg­győződését, hogy a Kambod­zsai és a Magyar Népköztár­saság közötti testvéri kapcso­latok továbbfejlődnek. Heng Samrin elnök nagy tapssal fogadott beszédét zár­va a kambodzsai nép, a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és az NFT nevében köszönetét fe­jezte ki azért az értékes se­gítségért, amelyet hazánk a kambodzsai népnek eddig is nyújtott. A forró hangulatú barátsá­gi és szolidaritási nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. 3. Antonió tizenhat éves és Svájcból tart hazafelé. Szere­ti a popzenét és — csodák- csodája — a térképen meg tudja mutatni Magyarorszá­got. Budapestet nem keveri össze Bukaresttel és a Bala­tonról is hallott. Tudja, hogy a Sporting valamelyik ma­gyar csapattal játszott kupa- mérkőzést a közelmúltban. Az Alfama negyed egyik kis terének kocsmájában a tulajdonos: Francisco Gen to, a hatvanas évek legendás Real Madridjának balszélső­je, aki Kopával, Di Stefanó- val — és Puskás Ferenccel játszott egy csapatban. Kocs­májában olcsó (és kitűnő) a portói, Gento kedves, szol­gálatkész, szerény és lelkes. Szereti a magyarokat. Több mint háromezer kilo­méter a távolság Magyaror­szág és Portugália között. A jobboldali pártkoalíció kép­viselője arról biztosít: jól is­merik és nagyra becsülik a magyar népet, szabadságsze- retetét, magas színvonalú kultúráját. A parlament el­nöke megerősíti: fejleszteni kell a két ország kapcsola­tát. A külügyminisztérium kulturális osztályának veze­tője hosszasan ecseteli a bu­dapesti és a lisszaboni egye­tem kapcsolatait. Az ELTE bölcsészettudományi karán van portugál tanszék. Októ­ber végén rendeztek előadás­Portugália két választás között sorozatot a portugálok legna­gyobb költője, az Os Lusia- das szerzője, Camoes halálá­nak 400. évfordulója alkal­mából. Budapesten portugál lektor dolgozik, Lisszabonban magyar nem, de a közeljövő­ben hat ösztöndíjasunk uta­zik ide. Ami még a magyar kultúrát jelenti; sok Bartók - és Kodály-felvétel hallható a rádióban, a tévében játsszák Jancsó Miklós és Mészáros Márta filmjeit. Tavaly a Gulbenlian-alapítvány kiál­lítást rendezett Lisszabon­ban, a századi magyar festők alkotásaiból. Nyomdában a magyar költészet antológiája, Petőfitől Weöres Sándorig. Ezzel a felsorolással nagy­jából ki is merül az, amit a két ország kulturális kapcso­latairól el lehet mondani. „Valami van”, tehát, de ha azt nézzük, hogy kulturális keretszerződés létezik Ma­gyarország és Portugália kö­zött ... bizony jócskán lehet­ne több is. Ami vigasztaló: Lisszabonban szintén emle­getik a „kiaknázatlan lehető­ségeket”. És a gazdasági élet? Mind­két fél növelni kívánja az együttműködést, az árucserét. Ez év első felében hazánk vegyipari alapanyagokat, anti­biotikumokat, állattápszere­ket, textíliát, hűtőberendezé­seket szállított Portugáliába. Cserébe elsősorban bőrt, pa­rafát és vasöntvényeket kap­tunk. Az áruforgalom vi­szonylag gyorsan emelkedik, ám az export- és importcik­kek skálája kölcsönösen elég szűk. Ez lehetne másképp is; mert a lisszaboni külkeres­kedelmi minisztérium illeté­kese szerint Portugáliában elégedettek a magyar áruk minőségével, a szállítási ha­táridők betartásával és álta­lában a magyar cégekkel. Gyanítható tehát, hogy az okok inkább politikai téren keresendők. Ott, ahol, tisztán látni majd csak december 7-e után lehet. Reméljük, a ma­gyar-portugál kapcsolatokra több napfény ragyog majd. Domonkos László (Vége) « Utcakép Lisszabon belvárosában. (MTI külföldi képszolgá­lat) Zimbabwe Gyötrelmes, hosszú harc előzte meg Zimbabwe füg­getlenségét, s úgy tűnik, a belpolitikai konszolidáció sem könnyű az Afrika déli részén fekvő országban. A jövő építésének feladatai egyelőre elválaszthatatlanul összefonódnak a múlt örök­ségével, az évekig dúló há­ború következményeivel. E nehéz időszak gondjait tovább súlyosbítja, hogy a nemzeti felszabadító mozga­lomban annak idején külön- külön szervezetben, de mégis vállvetve harcoló két erő a függetlenség kikiáltása óta sem volt képes megszilárdí­tani együttműködését. Sőt, a Mugabe kormányfő és a Nkomo belügyminiszter irá­nyítása alatt álló pártok szembenállása jó néhányszor fegyveres összeütközéshez ve­zetett. Nemrég az ország második legnagyobb városában, Bu­lawayo ugyanis a Nkomo- párt hátországát biztosító egymilliós matabele törzs legfontosabb bázisa, így azu­tán — hiába tesz sorozatos nyilatkozatokat Mugabe a koalíciós együttműködés szükségességéről — a pártja által itt rendezett nagygyű­léseket a helyiek zöme pro­vokációnak tekinti Nkomo ellen. Különösen azért, mert az említett rendezvények nem sokkal előzték meg az országos helyhatósági válasz­tást. Az országot és a nemzet­közi közvéleményt foglalkoz­tató második belpolitikai ese­mény egy bűnügyhöz kapcso­lódik: halálos ítélet fenyegeti Edgar Tekerét, a Mugabe- párt főtitkárát, a kormány munkaerő-gazdálkodási és tervezési miniszterét. A poli­tikust azzal vádolják, hogy testőreivel együtt augusztus 4-én meggyilkolt egy fehér farmert a főváros, Salisbury közelében. Az eddigi tanú- vallomások és a bizonyítékok alapján a miniszternek nincs sok esélye a felmentésre, ta­lán ezért is kísérelte meg, hogy mások besározása árán szabaduljon ki, vagy legalább elkerülje a bitót. Tekere ugyanis azt állította a bíróság előtt, hogy a „tisztogató ak­ció” tervét ismertette Muga­be miniszterelnökkel és Nko­mo belügyminiszterrel, s jól­lehet Mugabe „nem biztatta őt, de nem is ellenezte” az akciót. Hitelt persze aligha adnak a bírák ennek a verziónak, Tekere vádaskodása mégis alkalmas arra, hogy a bizal­matlanság újabb magvait hintse el. Ha ugyanis Teke­rét felmentenék, akkor a már csupán kétszázezres fe­hér lakosság kétségbe von­ja majd, hogy jogállamban él, s alighanem tovább nő az országot elhagyók száma. (Jelenleg havonta ezerötszáz európai származású zimbab­wei vándorol ki.) Ha viszont a vád beigazolódik, akkor a radikális feketék úgy értel­mezhetik az ítéletet, mint a neves gerillavezérnek, a föl­szabadító küzdelem hősének, Mugabe harcostársának meg- hurcolását. Nem szorul ma­gyarázatra, hogy az utóbbi esetben a kormányfő vi­szonylag mérsékelt politiká­ját támadó, párton belüli el­lenzéknek lesz nagyobb a hangja. A belső ellentétek kiélező­dése sem képes azonban el­fedni Afrika legfiatalabb füg­getlen államának eredmé­nyeit. Máris javultak a nép életfeltételei. Folyamatosan A vád alá helyezett egyko­ri miniszter, Tekere (Fotó — Spiegel) telepítik vissza a háború me­nekültjeit, megkezdődött a termőföld szétosztása a pa­rasztok között. Szervezik a termelőszövetkezeteket; ezt a kormányzat munkaeszközök, vetőmag és műtrágya bizto­sításával ösztönzi. Törvényt hagytak jóvá az ipari és a kereskedelmi, illetve mező- gazdasági dolgozók minimá­lis béréről. S bár a zimbab­wei gazdaságban döntő sze­repet játszó magánszektor ál­lamosítására a jelenlegi hely­zetben nem gondolhatnak, mindenképp előrelépést je­lent, hogy valamennyi üzem­ben munkásbizottságok ala­kulnak, amelyek beleszólási jogot kapnak a vállalati dön­tésekbe. A kezdeti lépések biztatók — a vezetés koncepciózus szemléletéről tanúskodnak. A további eredményekhez azonban mindenekelőtt rend­re, nyugalomra, a belső szét­húzás megszüntetésére lenne szükség. K. G, Belső erőpróba Mugabe kormányfő (jobb- vlllll ■ ra) és Nkomo belügyminisz­ter egy sajtókonferencián. Kilon£terek is kapcsolatuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom