Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-27 / 278. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 27. Egész közvéleményünk ismeri és becsüli a kambodzsai nép eredményeit (Folytatás az 1. oldalról) litikai, a társadalmi és a kulturális élet újraindításában már eddig is elért A továbbiakban kijelentette: külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, nyílt és következetes. Nemzetközi munkánk legfőbb célja, hogy biztosítsa szocialista építőmunkánk külső feltételeit, hozzájáruljon a béke és biztonság megőrzéséhez. Külpolitikánk alapja: szövetségünk, barátságunk, együttműködésünk szüntelen erősítése a Varsói Szerződés, a KGST tagállamaival. Ezen belül számunkra külön is nagy fontossága van közös barátunkkal, a Szovjetunió'1 meglévő kapcsolataink ''dó továbbfejlesztésének. \ nemzetközi élet leg- lanítóbb jelensége és .1 a feszültség növeke- fő oka, hogy a NA- ágok, de különösen '«ült Államok szélsőreakciós körei új ezési hullámot indí- A békeszerető erők 'adata napjainkban, ■állítsák a fegyver- szát, megvédjék az redményeit és új adjanak a leszere- ■> küzdelemnek — :ta a Miniszterta- e. •ól, hogy a NATO .özép-hatótávolságú rakéták nyugat- 'helyezésére orszá- nságát is veszé- t mondotta, közekéitek vagyunk .gyverek — bele- ílőretolt telepítésű nukleáris eszközö- corlátozásában. Teliben támogatjuk az -solatos szovjet ja- , reméljük, hogy az en elkezdődött szov- ■ikai megbeszélések -e vezetnek. A ; r Iridi tálálkozóval kapcsol an Lázár György kifejteti.';. — A magunk részéről azt tartjuk, hogy a tárgyalások légkörét mérgező vádaskodásokat elkerülve az európai együttműködés továbbfejlesztését szolgáló további érdemi javaslatok konkrét megvitatására kell helyezni a hangsúlyt, mert a konferencia ezzel járulhat hozzá a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításához, az európai együttműködés erősítéséhez, az enyhüléshez. A nemzetközi légkört terhelő feszültségekről szólva megállapította, hogy az egész világ, de földrészünk békéje és biztonsága szempontjából is nagy fontosságot tulajdonítunk a válsággócok felszámolásának, sürgetjük a válság- helyzeteket kiváltó okok megszüntetését. Ennek jegyében szolidárisak vagyunk a haladásért, a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a gyarmati elnyomás, az újgyarmatosítási törekvések ellen harcoló népekhez, s erőnkhöz mérten támogatást nyújtunk igazságos harcukhoz. A kormány elnöke emlékeztetett arra, hogy hazánk az elsők között üdvözölte Kambodzsa hazafias forradalmi erőinek 1979. január 7-i győzelmét, amely — a Vietnami Szocialista Köztársaság segítségével — véget vetett a Pol Pot-rezsim népirtó uralmának. — Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a kambodzsai néppel, támogatjuk annak egyedüli törvényes képviselőjét, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsot. Ügy véljük, hogy a demokratikus, el nem kötelezett, s a szocializmus felé haladó, független Kambodzsai Népköztársaság léte, s az arra irányuló törekvése, hogy az egyenlőségre és a kölcsönös tiszteletre alapozva baráti kapcsolatokat építsen ki minden országgal, fontos hozzájárulás a nemzetközi enyhüléshez, a délkelet-ázsiai és a világbéke megőrzésére tett erőfeszítésekhez. — A kínai vezetésnek a Vietnami Szocialista Köztársasággal szembeni fenyegetőzése, a Kambodzsai Népköz- társaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elleni aknamunkája és a bel- ügyekbe való nyílt beavatkozási kísérletei következtében a térségben jelenleg is feszült a helyzet. • Sajnálatosnak tartjuk és elítélj ük, hogy az ENSZ a kambodzsai nép kívánsága és érdekei ellenére továbbra is a népirtó Pol Pot-klikknek tartja fenn Kambodzsa helyét a nemzetközi szervezetben. Határozott véleményünk, hogy minden Kambodzsával kapcsolatos konferencia, amelyet a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács beleegyezése és részvétele nélkül rendeznek, törvénytelen és önkényes beavatkozás a Kambodzsai Népköztársaság belügyei- be — hangoztatta Lázár György, s arra kérte a kambodzsai vendégeket, hogy hazájukba visszatérve vigyék magukkal pártunk és kormányunk, az egész magyar nép szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Lázár György nagy tapssal fogadott beszédét követően Heng Samrin szólt a nagygyűlés résztvevőihez. A kambodzsai küldöttség vezetője bevezetőben átadta a magyar népnek, az MSZMP és a magyar kormány vezetőinek a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács forró üdvözletét. Elmondta, hogy hazája és népe igen nagyra becsüli a magyar népnek — az MSZMP vezetésével — a társadalmi haladásért, a forradalom ügyéért folytatott harcát, az építőmunkában elért sikereit. — Nemrégiben a kambodzsai nép — folytatta — Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács vezetése alatt, azok forradalmi zászlaja köré tömörülve megdöntötte a népirtó Pol Pót, leng Sary, Khieu Samphan rezsimjét és létrehozta a Kambodzsai Népköz- társaságot, amely a kambodzsai nép újjászületésének új távlatait nyitja meg. — 1979. január 7-én az ország a semmiből indult: az államigazgatás és a gazdaság megsemmisült, a társadalom szétzilálódott, s a felszabadulás olyan népet talált, amelyet a fizikai megsemmisülés közvetlenül is sújtott, hiszen több mint 3 millió kambodzsait lemészároltak. — A Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja köré tömörülve, a népi forradalmi tanács irányítása alatt a kambodzsai nép alig több mint egy év alatt kiemelkedő országépítő eredményeket ért el az élet minden területén; a mezőgazdaságban, a gazdasági életben és a társadalomban egyaránt. Ami a Pol Pót, leng Sary, Khieu Samphan-féle pekingi bábrezsim maradványait illeti, elmondhatjuk, hogy csaknem teljes egészében felszámoltuk. — E sikereket nagyrészt annak köszönhetjük — folytatta Heng Samrin elnök —, hogy rendkívül értékes segítséget nyújtott a Szovjetunió, Vietnam és más szocialista országok, továbbá a világ minden béke- és igazságszerető kormánya. Népünk nem feledi és sohasem feledheti ezt a feltétel nélküli segítséget, amely lehetővé teszi, hogy Kambodzsa békeszerető és demokratikus ország maradjon és az el nem kötelezettség útján haladjon a szocializmus felé. Örömmel mondhatjuk, hogy Kambodzsa helyzete visszafordíthatatlanná vált. — A népi forradalmi tanács Kambodzsa népének egyedüli törvényes és igazi képviselője, amely Kambodzsa egész területét ellenőrzi. — Az imperialisták, gyarmatosítók, Peking expanzio- nistái azonban továbbra sem ismerik el a realitásokat és imakaosul szemben állnak Kambodzsa forradalmával. Előhozakodnak az úgynevezett kambodzsai kérdéssel, javasolva, hogy nemzetközi konferenciát hívjanak össze e témában. — Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus, a ko- lonializmus és a pekingi ex- panzionisták, valamint más reakciósak terve a dicstelenül letűnt rezsim feltámasztására és a forradalmi vívmányok megingatására, a Kambodzsa belügyeibe való beavatkozásra, egyszer s mindenkorra kudarcra van kárhoztatva. A kambodzsai nép immáron saját sorsának gazdája lett. — Minden nemzetközi konferencia, amelyet a népi forradalmi tanács egyetértése és részvétele nélkül hívnak össze, az úgynevezett kambodzsai kérdés megvitatására, nem más, mint durva beavatkozás Kambodzsa belügyeibe. Csakis az NFT foglalhatja el Kambodzsa törvényes helyét az ENSZ-ben, valamint más nemzetközi szervezetekben. — Az 1980. július 17—18- án tartott vientianei konferencia négypontos javaslata tükrözi jóakaratunkat és őszinte szándékunkat arra, hogy szomszédainkkal, különösen Thaiföldéi megőrizzük a békét és biztonságot. — Országunk határozottan elítéli a Vietnam és Laosz ellen irányuló kínai reakciós törekvéseket. Ismételten kifejezi harcos szolidaritását a két testvéri ország függetlenségének megőrzéséért, szuverenitásáért és területi integritásáért folytatott harca iránt. Heng Samrin kifejezte meggyőződését, hogy a Kambodzsai és a Magyar Népköztársaság közötti testvéri kapcsolatok továbbfejlődnek. Heng Samrin elnök nagy tapssal fogadott beszédét zárva a kambodzsai nép, a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és az NFT nevében köszönetét fejezte ki azért az értékes segítségért, amelyet hazánk a kambodzsai népnek eddig is nyújtott. A forró hangulatú barátsági és szolidaritási nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. 3. Antonió tizenhat éves és Svájcból tart hazafelé. Szereti a popzenét és — csodák- csodája — a térképen meg tudja mutatni Magyarországot. Budapestet nem keveri össze Bukaresttel és a Balatonról is hallott. Tudja, hogy a Sporting valamelyik magyar csapattal játszott kupa- mérkőzést a közelmúltban. Az Alfama negyed egyik kis terének kocsmájában a tulajdonos: Francisco Gen to, a hatvanas évek legendás Real Madridjának balszélsője, aki Kopával, Di Stefanó- val — és Puskás Ferenccel játszott egy csapatban. Kocsmájában olcsó (és kitűnő) a portói, Gento kedves, szolgálatkész, szerény és lelkes. Szereti a magyarokat. Több mint háromezer kilométer a távolság Magyarország és Portugália között. A jobboldali pártkoalíció képviselője arról biztosít: jól ismerik és nagyra becsülik a magyar népet, szabadságsze- retetét, magas színvonalú kultúráját. A parlament elnöke megerősíti: fejleszteni kell a két ország kapcsolatát. A külügyminisztérium kulturális osztályának vezetője hosszasan ecseteli a budapesti és a lisszaboni egyetem kapcsolatait. Az ELTE bölcsészettudományi karán van portugál tanszék. Október végén rendeztek előadásPortugália két választás között sorozatot a portugálok legnagyobb költője, az Os Lusia- das szerzője, Camoes halálának 400. évfordulója alkalmából. Budapesten portugál lektor dolgozik, Lisszabonban magyar nem, de a közeljövőben hat ösztöndíjasunk utazik ide. Ami még a magyar kultúrát jelenti; sok Bartók - és Kodály-felvétel hallható a rádióban, a tévében játsszák Jancsó Miklós és Mészáros Márta filmjeit. Tavaly a Gulbenlian-alapítvány kiállítást rendezett Lisszabonban, a századi magyar festők alkotásaiból. Nyomdában a magyar költészet antológiája, Petőfitől Weöres Sándorig. Ezzel a felsorolással nagyjából ki is merül az, amit a két ország kulturális kapcsolatairól el lehet mondani. „Valami van”, tehát, de ha azt nézzük, hogy kulturális keretszerződés létezik Magyarország és Portugália között ... bizony jócskán lehetne több is. Ami vigasztaló: Lisszabonban szintén emlegetik a „kiaknázatlan lehetőségeket”. És a gazdasági élet? Mindkét fél növelni kívánja az együttműködést, az árucserét. Ez év első felében hazánk vegyipari alapanyagokat, antibiotikumokat, állattápszereket, textíliát, hűtőberendezéseket szállított Portugáliába. Cserébe elsősorban bőrt, parafát és vasöntvényeket kaptunk. Az áruforgalom viszonylag gyorsan emelkedik, ám az export- és importcikkek skálája kölcsönösen elég szűk. Ez lehetne másképp is; mert a lisszaboni külkereskedelmi minisztérium illetékese szerint Portugáliában elégedettek a magyar áruk minőségével, a szállítási határidők betartásával és általában a magyar cégekkel. Gyanítható tehát, hogy az okok inkább politikai téren keresendők. Ott, ahol, tisztán látni majd csak december 7-e után lehet. Reméljük, a magyar-portugál kapcsolatokra több napfény ragyog majd. Domonkos László (Vége) « Utcakép Lisszabon belvárosában. (MTI külföldi képszolgálat) Zimbabwe Gyötrelmes, hosszú harc előzte meg Zimbabwe függetlenségét, s úgy tűnik, a belpolitikai konszolidáció sem könnyű az Afrika déli részén fekvő országban. A jövő építésének feladatai egyelőre elválaszthatatlanul összefonódnak a múlt örökségével, az évekig dúló háború következményeivel. E nehéz időszak gondjait tovább súlyosbítja, hogy a nemzeti felszabadító mozgalomban annak idején külön- külön szervezetben, de mégis vállvetve harcoló két erő a függetlenség kikiáltása óta sem volt képes megszilárdítani együttműködését. Sőt, a Mugabe kormányfő és a Nkomo belügyminiszter irányítása alatt álló pártok szembenállása jó néhányszor fegyveres összeütközéshez vezetett. Nemrég az ország második legnagyobb városában, Bulawayo ugyanis a Nkomo- párt hátországát biztosító egymilliós matabele törzs legfontosabb bázisa, így azután — hiába tesz sorozatos nyilatkozatokat Mugabe a koalíciós együttműködés szükségességéről — a pártja által itt rendezett nagygyűléseket a helyiek zöme provokációnak tekinti Nkomo ellen. Különösen azért, mert az említett rendezvények nem sokkal előzték meg az országos helyhatósági választást. Az országot és a nemzetközi közvéleményt foglalkoztató második belpolitikai esemény egy bűnügyhöz kapcsolódik: halálos ítélet fenyegeti Edgar Tekerét, a Mugabe- párt főtitkárát, a kormány munkaerő-gazdálkodási és tervezési miniszterét. A politikust azzal vádolják, hogy testőreivel együtt augusztus 4-én meggyilkolt egy fehér farmert a főváros, Salisbury közelében. Az eddigi tanú- vallomások és a bizonyítékok alapján a miniszternek nincs sok esélye a felmentésre, talán ezért is kísérelte meg, hogy mások besározása árán szabaduljon ki, vagy legalább elkerülje a bitót. Tekere ugyanis azt állította a bíróság előtt, hogy a „tisztogató akció” tervét ismertette Mugabe miniszterelnökkel és Nkomo belügyminiszterrel, s jóllehet Mugabe „nem biztatta őt, de nem is ellenezte” az akciót. Hitelt persze aligha adnak a bírák ennek a verziónak, Tekere vádaskodása mégis alkalmas arra, hogy a bizalmatlanság újabb magvait hintse el. Ha ugyanis Tekerét felmentenék, akkor a már csupán kétszázezres fehér lakosság kétségbe vonja majd, hogy jogállamban él, s alighanem tovább nő az országot elhagyók száma. (Jelenleg havonta ezerötszáz európai származású zimbabwei vándorol ki.) Ha viszont a vád beigazolódik, akkor a radikális feketék úgy értelmezhetik az ítéletet, mint a neves gerillavezérnek, a fölszabadító küzdelem hősének, Mugabe harcostársának meg- hurcolását. Nem szorul magyarázatra, hogy az utóbbi esetben a kormányfő viszonylag mérsékelt politikáját támadó, párton belüli ellenzéknek lesz nagyobb a hangja. A belső ellentétek kiéleződése sem képes azonban elfedni Afrika legfiatalabb független államának eredményeit. Máris javultak a nép életfeltételei. Folyamatosan A vád alá helyezett egykori miniszter, Tekere (Fotó — Spiegel) telepítik vissza a háború menekültjeit, megkezdődött a termőföld szétosztása a parasztok között. Szervezik a termelőszövetkezeteket; ezt a kormányzat munkaeszközök, vetőmag és műtrágya biztosításával ösztönzi. Törvényt hagytak jóvá az ipari és a kereskedelmi, illetve mező- gazdasági dolgozók minimális béréről. S bár a zimbabwei gazdaságban döntő szerepet játszó magánszektor államosítására a jelenlegi helyzetben nem gondolhatnak, mindenképp előrelépést jelent, hogy valamennyi üzemben munkásbizottságok alakulnak, amelyek beleszólási jogot kapnak a vállalati döntésekbe. A kezdeti lépések biztatók — a vezetés koncepciózus szemléletéről tanúskodnak. A további eredményekhez azonban mindenekelőtt rendre, nyugalomra, a belső széthúzás megszüntetésére lenne szükség. K. G, Belső erőpróba Mugabe kormányfő (jobb- vlllll ■ ra) és Nkomo belügyminiszter egy sajtókonferencián. Kilon£terek is kapcsolatuk
