Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 27. Á fagyöngy Szabolcs-Szatmár is sokat szállít DIÉTÁS GYÓGYZSEHLE Torta cukorbetegeknek A cukorbetegeknek, gyo­morbetegségben szenvedők­nek igen vigyázatosaknak kell lenniük étkezési rend­jükben. Döntően fontos sze­repük van ebben a diabeti­kus készítményeknek. Tesz-e ennek érdekében a sütőipar is valamit? — kérdeztük Molnár Bélától, a Nyíregyhá­zi Sütőipari Vállalat igazga­tójától. — Három év óta, lehetősé­geinkhez mérten, rendszere­sen készítjük az úgynevezett diétás gyógyzsemlét. Ennek különleges lisztalapanyaga miatt kevés a szénhidráttar­talma, viszont meglehetősen magas fokú benne a fehérje. Elsősorban cukorbetegeknek készítjük, napi átlagban mintegy félezer darabot. Akik ismerik, vidékről is gyakran beutaznak érte; a megyeszékhelyen kapható a 73-as, 92-es, 125-ös, 126-os és 133-as ABC-áruházakban, valamint a jósavárosi, Szarvas utcai és Mártírok té­ri pékáruszakboltjainkban. — Szintén három éve süt­jük a könnyen emészthető kenyeret gyomor- és bélér­zékenységben szenvedők ré­szére. Ennek béltartalma 265 kalória, 10,1 százalék gramm fehérje, 1 gramm zsír, 46 gramm szénhidrát. A már említett helyeken kapható. — Tervezzük a választék­skála bővítésében, a diétás tortalap gyártását a követke­ző év elejétől kezdve — kö­zölte még a sütőipari vállalat igazgatója. Ez cukor helyett megfelelő mennyiségű glu- konnal készül. Előállítására az egyik legkorszerűbb és jól felszereltségű üzemünket, a jósavárosit jelöltük ki. Kez­deti indulásként napi száz darab cukor nélküli tortala­pot hozunk forgalomba. (ab) Korok és intézmények (Jávor L.) A virágkötészetekben fő­ként sárga változatát kedve­lik: sokféle csokor, koszorú alkotó eleme és szinte elma­radhatatlan kelléke a kará­csonyi fenyőág-kompozíci­óknak. A természetben egész télen pompázik, szemet gyö­nyörködtető látványt nyújt a csupasz faágakon, amelyet legismertebb neve mellett sokféleképpen keresztelt el a népnyelv. Hívják enyves bo­gyónak, gyimbomak, gom- bolyának, gyöngybuckónak, gyöngyös madárlépnek. Két- laki növény. Hím- és nőegye- dei gyakran egymás mellett, egy ágon helyezkednek el. Ága zöldesbarna, rügyei sár­gák, levele tojásdad alakú, virága hármasával ül. Ter­mése fehér vagy sárga, gömb alakú álbogyó. Nem minden fán találha­tó, mert nagyon válogatós. Leggyakrabban az alma-, a körte-, a nyír-, a fűzfán, a galagonyán, a hársfán, a je­genyefenyőn, az erdei fenyőn, a gyertyánon és a juharfán él. Az akácot is nagyon ked­veli, az Alföldön mégsem ta­lálható, mert csak magasabb páratartalom mellett él meg. Nagy fényigénye távol tartja a sűrű erdőktől, főleg útmen­ti sorfákra, ligetszerű facso­portokra támad. Nem túlzás a „támadás” szó, ugyanis ott, ahol sűrűn megtelepszik, óriási károkat okoz. A fa ágaiba eresztett szívógyöke­reivel elvonja tőle a vizet, a talajsókat. A megtámadott növény elveszti tartalék táp­anyagait, gyakran el is pusz­tul. A fagyöngy nagy pusztí­tást végez a faállományban, de mégsem csupán haszonta­lan, sőt káros élősködő. Fe­hér változata ugyanis már ősidők óta fontos gyógyszer- alapanyag. Plinius, a híres római író és tudós az egyik legjelentősebb gyógyítószer­nek nevezte. Albertus Mag­nus, a XIII. században élt nagy alkimista a pestis leg­hatásosabb gyógyszerének tartotta. Valóban, a fagyöngy magas C-vitamin-tartalma mellett számos gyógyszer- alapanyag forrása. Régóta alkalmazzák például az érel­meszesedés gyógyítására, az epilepsziás betegek kezelésé­re. Van olyan alkotóeleme, amely a vérnyomást csök­kenti, egy másik a szívműkö­désre hat kedvezően, egy harmadik a fejfájást, a szé­dülést szünteti meg. Érthető, hogy rangos helyet foglal el a vadon termő gyógynövények között. A Herbária évente öt-hat va­gonnyit vásárol fel belőle. Gyűjtését főként ilyenkor ősszel kezdik. A legtöbbet Somogy megyében szedik, de sokat vásárolnak fel az ÁFÉSZ-ek Vas, Szabolcs- Szatmár, Komárom és Fejér megyében is. A Herbária fel­használja saját teakeverékei­ben, elsősorban a vérnyomást csökkentő gyógyteákbán kap fontos szerepet. Jelentős mennyiséget exportálnak is: fő vásárlói a svájci és az NSZK-gyógyszeripar. B. É. tem, szóltam a rendőröknek, hogy elsüllyedt egy hajó ... Hát ennyi volt. — És azóta? — Járom a vizet, mind ad­dig. Az emberek kérdik, hogy mi történt, de nem szeretem mesélni se. Van, aki mond néhány jó szót... Elfelejtik majd... A Tisza-parton — és ezt biztosan tudja Gravicza Jó­zsef is — sokáig élnek a tör­ténetek. És tíz—húsz évek után is mesélik majd a fiatal hajósoknak: „Volt egyszer Balsán egy révész, aki egy­magában, egy novemberi es­tén öt embert mentett ki a vízből...” Bartha Gábor Megalázóan letérdepeltette... Veszélyes utonállók •• Of élet megmentője A baktalórántházi Vertikal Ipari Szövetkezet kivitelezésében kétszer négy lakást építe­nek Nyírinad ín. A lakásokat az OTP értékesíti. — A hajó meddig volt még a vízen? — Egy percig. Kettőig? Amikor a parton voltunk, ak­kor hallottam a nagy dübör­gést, de amikor visszamen­tem a csónakért, már csak a víz alatt sóhajtozott a kisza­baduló levegő. Akkor elmen­Ez év május 11-én a fia­talkorú B. József tunyogma- tolcsi lakosnak már a kora délutáni órákban feltűnési vágya volt. A tunyogmatol- csi állomáson ugyanis bele­kötött az ott-tartózkodókba és hangos kiáltozással hívta fel magára a figyelmet. Társai ekkor még az ital­boltban tartózkodtak, ahová ezután az ő útja is vezetett. Délután 6 óra körül hazafelé tartottak, amikor a vonattal az állomásra érkezett B. László kocsordi fiatalember, akibe Kiss József belekötött. „Ugye, hogy téged is el lehet kapni” — mondta az őt nem ismerő idegennek. És hogy nyomatékot is adjon kötekedő hangulatának, belefejelt az arcába. Mi mást tehetett volna B. László ebben a helyzetben, mint hogy futni kezdett. Kiss József azonban nem tágított és a fiatalkorú K. Sándorral a menekülő után futott. Ha­marosan követte őket kerék­páron Varga István és utol is érték. Ekkor már ott volt a helyszínen a délutáni hangos­kodó B. József is. A többszörösen büntetett előéletű Varga István meg­alázó módon letérdepeltette B. Lászlót és közben mind a négyen ütni, rúgdosni kezd­ték a földön térdeplő, majd a földre kerülő sértettet. A közelben tartózkodó, az ott elmenő matolcsiak jogosan és félelmet félretéve álltak B. László védelmére. Az először segíteni akaró Sz. Károlyt azonban Kiss József — az egyik fiatalkorú társával — megütötte. Hasonló módon jártak a többiek is, még a 71 éves F. Lajosné is, akinek az arca sérült meg a garázdák fellépése során. Végül P. Bertalan vetett véget a sértettek ütlegelésé­nek, ő ugyanis kapával ment B. László és társai segítségé­re. A gátlástalan verekedők a tárgyaláson egymásra akar­ták hárítani a bántalmazást: mindenki ütötte a sértetteket, csak az éppen kihallgatott vádlott nem. A szemtanúk azonban a tárgyaláson is határozottság­gal mondták el a történteket. Varga István pedig hiába hangoztatta ártatlanságát, mert bizonyítást nyert, hogy igenis részt vett a sértettek bántalmazásában, és ő volt az, aki letérdepeltette B. Lászlót. A Nyíregyházi Járásbíró­ság, mint a fiatalkorúak bí­rósága Varga Istvánt, mint többszörös visszaesőt 1 év és 8 hónap, Kiss Józsefet pedig 1 évi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A fiatalkorúakkal szemben sem találta elegendőnek a bíróság a nevelőintézkedést, és őket is a fiatalkorúak fogházában letöltendő 10, illetve 8 hóna­pi szabadságvesztéssel sújtot­ta. A büntetések mellett a felnőttekkel szemben köz­ügyektől eltiltást is alkalma­zott a bíróság. Az ítélet Varga Istvánnal szemben jogerős, a többi vád­lott és védőik enyhítésért fel­lebbeztek. Ügyükben má­sodfokon a Nyíregyházi Me­gyei Bíróság dönt majd. Dr. Toronicza Gyula Hír: november tizenhetedikén a kora esti órákban a balsai révnél elsüllyedt a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság „Zborai Károly” kitűzőhajója, fedélzetén öt ember­rel. Az embereket kimentették. A vizsgálat folyik. le. Az orrával fordult a víz­be... — Látta? — Nem. A köd miatt se, meg akkor már a csónakban voltam, indultam a hang fe­lé. Azt se tudtam, hogy há­nyat találok meg. Ott külön­ben is veszélyes a víz, és nagy volt a Tisza. — Mit látott, amikor oda­ért? Hogyan kezdett a men­tésükhöz? Idő a gondolkozás­hoz nem lehetett. Még a fe­lesleges mozdulatokhoz sem... — Hárman már fentebb kiugrottak. Ök úsztak a hajó után. Egyikük ledobott ne­kik egy mentőövet. Arra akaszkodtak. Félkézzel ka­rolták, félkarral pocsolták a vizet. A hajóból még víz fe­lett volt a fara. Oda is ta­padt egy. Előbb azt fogtam meg, aki nem kapaszkodott. Abban a hideg vízben nem lehet kibírni sokat. Aztán, azt, aki legjobban el volt már gvalázva, a szeme is fel­felé fordult, még féltem, hogy kisiklik a kezemből. A hajóval se várhattam, mert annak már nem volt ideje... Hát valahogy így ... Sorra mind. „Hallottam a nagy dübörgést11 — Akkor már hatan voltak ebben a háromszemélyes csó­nakban. Egy billenés és... — Nem volt három centi­nél több a csónak pereme és a víz között. Ráadásul már én is csupa lucsok voltam. Szerencse annyi volt, hogy a kiabálást meghallotta a szem­közti parton a gondnokgye­rek. A Berti. Facsónakkal jött, de csak egy embert tu­dott átvenni, elsodort egy­mástól az ár. — Milyen messze volt a part? — Jól a Tisza közepén vol­tunk. Igazán csak akkor volt időm arra, hogy féljek is, de kiértünk. Aki a hajóba ka­paszkodott, az csak derékig volt vizes, ö segített, hogy a parton visszaérjünk a révhá­zig. Ott az emberek levetkőz­tek, ami száraz holmi volt, azt odaadtam, még a magam­ról lekerülő félszárazat is. Akkor már tudtam, hogy bármekkora baj történt, meg­van mind az öt ember. A balsai révház mellett az ágon mentőöv. Rajta a hajó neve: Zborai Károly. — Akkor este ez maradt meg a hajóból, mert kilenc méter víz volt felette... Állok a kompon Gravicza Józseffel. Hajlott korú, halk szavú, szemre sem különö­sebben erős ember. — Emelik már ki a hajót. Ezt a mentőövet szívesen megtartanám, mert... „Tettem, amit lehetett" — Emlék? — Végiggondolni se szere­tem, emlékezni se jó. És én csak azt tettem, amit abban a pillanatban tenni lehetett. Révész vagyok, láttam vízbe- fúltat. Most öt fiatal ember kiabált: „Józsi bácsi, Józsi bácsi!” Meg azt, hogy „Segít­ség!” — Mennyi ideje révész? — Két révnél összesen ha­tot, de a Tisza mentén él­tem, itt nőttem. És a víznek kemény törvénye van. Az is a Tisza törvénye, hogy segít aki tud. Egyszer egy gyerek fulladt meg itt... Borzalmas volt, nem ' érhettem el... Ezen a novemberi éjszakán csak azt tudtam, hogy segí­teni kell. Bárhogy, de kell... — Jegyzőkönyv is őrzi: egy háromszemélyes vascsó­nakon az élete kockáztatásá­val mentett. — Mi vagyok én? öreg­ember. A gyerekeim felnőt­tek. Nem volt idő gondolkod­ni sem. Még szerencse, hogy már a csattanást hallottam. Előtte egy perccel búcsúztam el a hajósoktól. Ennivalóért voltak ideát. A komp felett szoktak kikötni. Sötét volt, és nagy köd. Ahogy elindul­tak, én már fent álltam a láznál, hallom, hogy meg- motor, aztán, hogy csat­ák a kötélhez. Még a ki- ■ist is rögtön ... mával fordult * Mindenható rend R öpke pár hónap és megtörtént a tata­rozás, a lakások felújítása. A rend már helyreállt, megszokott medrében csordogál to­vább az élet. Illetve még sem. Nincs antenna a tető felett. Ez az amiért nem lehet feledni semmit. Idé­zik a korábbi ostromálla­potot a vak tévéképer­nyők. A színes tévé tulajdono­sa —, mert nem tudja használni a készüléket — emlékezetében tart min­dent. Többek között jött egy ember, leverte a csem­pét. Eltelt egy hét, jött egy villanyszerelő, kihúz- gálta a falból a zsinóro­kat. És jöttek és mentek és olyan volt ez, mint egy hosszú lidérces álom. Az­tán le kellett dobálni a tetőkről az antennaerdőt. Szigetelték a födémet, és szigorú parancsba adták: „Nem lehet többé maszek, háztáji antenna.” Történt mindez 1980 márciusában, Nyíregyhá­zán, az Arany János utca 30-ban. A mindenható rend tisztelői azóta szen­vednek. Jobban mint az egész tatarozástól. Telefon százszor, sürgetés ezer­szer, de a központi anten­na sehol. Egyszer azért történt valami. Elhelyez­ték a lakásokban a kikül­dött szakemberek a köz­ponti antennához szolgáló dugaszokat. De minek, ha nincs antenna. Kérés, könyörgés, fe­nyegetés, minden hiába. Kezd a rend felborulni. Már vannak, akik privát készülékük, privát anten­náját ismét fellopták a te­tőre. Lesz megint a káosz. Ilyen antenna, olyan an­tenna, erről kötél, arra huzal. A színes televízió tulaj­donosa ellenben bízik. Rendnek kell lenni — mondogatja —, a rend mindenható. Nem szeret­ném elkeseríteni, de erről már sugárzott műsort a televízió és közölték; van­nak dolgok amiben még a mindenható sem tud ren­det teremteni. Seres ELSÜLLYEDT EGY HAJÓ... A fákat sorvasztja, az embert gyógyítja .jó nem süllyedt­Ügy gondolom, ikott a kötélnél, át alatta. Innen vagy —'-térre süllyedt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom